Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
VUOg proletárjai« egyesüljelek I Dunaniüit napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ x xiii. évfolyam, m. szám Ara m fillér 1966. december 2., péntek Szirmai István felszólal a kongresszusi tanácskozáson Jelentősen fejlődőn népünk társadalmi- politikai tudata Szirmai István elvtárs felszólalása a kongresszus csütörtöki ülésén Az első négy napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását csütörtökön reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett » kongresszus titkárságára. Az ország határain túlról a kongresszusból eddig 57 üdvözlet érkezett. Az elnöki bejelentés után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel elsőként. A lenini politika fordulatot hozott a magyar szellemi életben is Tisztesit Kongresszus! Kedves Elvtársak! A kongresszuson munkánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így van rendjén. De azt is ne- lyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyozzuk munkaértekezlet jellegét, tekintsük olyan alkalomnak is. amikor hétköznapi gondjain« vizsgálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű forradalmi útra, messze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép szabadságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkásosztály újjászervezett pártjával az élén, fegyveres erővel verte le az ellen- forradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezdeményezett, amely felszabadította népünk alkotó energiáit és forradalmi lendületet adott a szocialista építőmunkának. Ezen az évfordulón miért ne emlékeznénk meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt újjáalakult a magyar kommunisták pártja, megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 'és a néptömegekre támaszkodva megvívta a győzelmes forradalmi harcot. Ne legyünk túlzottan szemérmesek: tíz év után ez a kongresszus arra is alkalom, hogy meemondjuk a magyar nép hálás e történelmi tettért. Kedves Elvtársak! Érdemes vizsgál gatni, hogyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi-politikai tudata. Véleményem szerint jelentősen fejlődött. A közgondolkodásban, a nép tudatában előre törtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag és növekedett a politikai érettség. Tanúsítja, hogy a nép túlnyomó többsége ragaszkodik a munkásfiatalomhoz, egyetért a szocializmus építésével, hazánk békepolitikájával, olvas, tanúi, képezi magút, . tudja, mi az imperializmus és gyűlöli azt. érti a népek testvériségének gondolatát és szívből szolidáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kép az egyéni és társadalmi érdek összhangját nézve, de itt is sok már az olyan jelenség, a tömegek tudatos megnyilatkozása, amely arra mutat, hogy az érdekek azonosságának felismerése feié haladunk. Erről tanúskodik közéletünk élénkülése, a nagy szocialista célok elérését szolgáló utak, módszerek körűi kialakult, némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Ezt bizonyítja a jobb munka- fegyelem, a termelékenység emelkedése és nem utolsósorban a dolgozók mind erőteljesebb igénye arra, hogy beleszólásuk legyen a termelés irányításába, a munkafeltételek kialakításába és erősödjék fellépésük hatékonysága a társadalmi tulajdon védelmében, a pazarlás, a fegyelmezetlenség ellen. Nem azonos ezzel a kép, ha az emberek világnézetét nézzük. Ebben a vonatkozásban is nagyot léptünk előre, teret hódított a marxista világnézet. Az emberek világnézetének formálására jelentősen hatottak — nem volnánk marxisták, ha ezt tagadnánk —, az olyan társadalmi folyamatok, mint a munkásosztály számszerű növekedése, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása, a technikai forradalom, milliók iskolázása, a burzsoázia kulturális monopóliumának megszüntetése. a kultúra maga? csúcsainak meghódítása. Sommázva: a tíz éve alkalmazott valóban lenini, eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben is. felszabadította a szellem erőit Ma a magyar nép büszke hatalmára. Arra, hogy íme urak nélkül 21 év alatt csodákat tett: nemcsak gyárakat épített, mezőgazdaságút korszerűsített, hanem igazán, végre nemzetté lett. Nem is akármilyen nemzetté, mert megvalósult Bessenyei „jámbor szándéka”, hogy „lennénk tudós nemzetté”, megvalósult Széchenyi nemes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen „a kiművelt emberek sokasága”. És ha a nemzeteket népeik szabadságjogain, a társadalmi haladásért folyó harcban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsoroljuk, akkor a magyar nemzetnek a világban az első sorokban van a helye. A szocialista és nemzeti tudat formálója, a tudatba ivódott része a nemzet múltja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoznom 'kell. A Baranya megyed párt- értekezleten idézték Anatol France aforizmáját: „A történelem nem tudomány, hanem művészet”. Ez a szellemes csúfolódó meghatározás arra utal, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanatnyi hatalom érdekei szerint változtatták. Tették ezt annak ellenére, hogy éppen a történelem bizonyította az önkényes „átírások” rövid élettartamát és kétes sikerét. így volt az itt, a Duna-medencében is a polgári világban. A Duna- medence világát azóta megváltoztattuk, az itt élő népek szocialista forradalomban kivívták jogaikat, közös ideálokat, célokat követünk, megteremtettük a feltételeit a testvéri együttélésnek. Ezt zavarják egyes szomszédos országokban élő történész barátaink, ha új történelmet írnak, és a múltat ismét vélt pillanatnyi politikai érdekek szolgálatában úgy torzítják, hogy ezzel a szomszéd nemzet fiainak, lányainak nemzeti önérzetét sértik. A nacionalizmus elleni közös harcunk sikerének feltétele, hogy legyünk figyelemmé egymás nemzeti érzelmeire számoljunk egymás érzékenységével. Ha nem ezt tesszük akkor az itt és ott élő emberek gondolkodásában még meglévő nacionalista marad ványokat konzerváljuk, eset leg megerősítjük. A marxista történelemtudomány művelői ne művészked- jenek, maradjanak tudósok. Az a feladatuk, hogy a történelemtudományt tisztítsák meg a pillanatnyi politikai taktika torzításaitól. A műit feldolgozásában ragaszkodia- nak az objektív igazsághoz. Szirmai István ezután kulturális közvéleményünk kiszélesedéséről, igényességének növekedéséről szólott. A2 irodalom és a művészetek termékeit — mondotta — mind többen igénylik, mind többen kritizálják és kulturális ' forradalmunk legnagyobb vívmánya, hogy ma már nemcsak szűk értelmiségi rétegeknek van olyan táiékozottsaga, ideológiai felkészültsége határozott ízlése, esztétikái igényessége. ami feltétele az ->k- tív véleményformálásnak. Találóan írta nemrégiben Benedek Marcell, hogy a magvar közönségről „regényt kellene írni, mert olyan mennyiségi és minőségi változáson ment keresztül az utóbbi 20 esztendőben, amilyent a könyvnyomtatás óta nem látott a világ”. Az elmondottakból azonban nem azt a konklúziót vonom le, hogy a követelményekhez viszonyítva a társadalmi m- dat fejlődésében nincs elmaradás. De jelentős a fejlődés és ezt is regisztrálnunk kell ahhoz, hogy helyesen állapítsuk meg jövőbeli feladatainkat. Tennivalóink az ideológiai munkában A kongresszus küldöttei a tanácskozás szünetében Az ideológiai munkában nagyon sok a tennivalónk, de haladni csak türelmes meg győzéssel, cáfolhatatlan érvekkel és logikával tudunk, arra kell törekednünk hogy az eddiginél is sokkal nagvobb igényességgel megértessük a dolgozó tömegekkel terveinket. elképzeléseinket, nagyobb betekintést, több iogot kel] biztosítani számukra az állami és egvéb döntésekben hogy magukénak érezhessék azokat. Tovább kell taníta nunk a marxizmus—leniniz- must és jobban, mint eddig- magyarázzuk a mára alkalmazva, érvényesítsük mai problémáink megoldásában *s közben védjük azt minden torzítással szemben. Ez mind egvütt fontos része a szükséges erkölcsi, eszmei ösztönzésnek. amelvnek az anyagi* kell kiegészítenie. Dolgozó emberek természetes törekvéseit, vágyait, hoev jobban akarnak élni, lakást, esetleg családi házat, jobb bútort, televíziót, autót akarnak, nem szabad elítélni, kispolgárinak minősíteni, ha mindezt tisztességes munka eredményeként kívánják elérni. A szocializmus nem az egyén céljai és érdekei ellenére akarja érvényre juttatni a társadalom érdekeit, azok harmonikus egységének megvalósítására törekszik. A szocialista politika nem öncélú, hanem — megfelelően a marxizmus—leninizmus tanításának — az emberek élet- körülményeinek javítását célozza. Amikor ezt követiük, egy gazdagabb társadalom fel- ónítésén dolgozunk, a szegénység, a nehéz, sivár élet ellen folytatunk háborút. Érdekes, hogy e politikát mégis jobbról is, balról is, kis- oolgárinak, liberálisnak minősítik. Azt állítják, hogy közéletünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folvő forradalmi harc Jobbadán opportunisták és ..baloldali” álradikálisok abban is (Folytatás a 2. oldalon)
