Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

1966. DECEMBER 4. iiu|no- 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata (Folytatás a 4. oldalról) A reform megvalósítása mélyreható politikai folyamat is, amely egész társadalmun­kat érinti. A gazdasági dönté­sek decentralizálása a nagyobb helyi, vállalati önállóság a leg­főbb feltétele a szélesebb üze­mi demokráciának. A vállala­ti ügyek zöme a dolgozók ré­szére áttekinthetőbbé, ellen­őrizhetőbbé válik. Az egyéni, vállalati és tár­sadalmi érdek jobb összehan­golásával a reform jelentősen hozzájárul az alkotó munka, a kezdeményezések kibonta­koztatásához. A munka szerin­ti elosztás következetesebb érvényesítése növeli a munka becsületét. A gsazdasági reform a gaz­dasági vezetőket a korábbinál nagyobb feladatok elé állítja Tömegméretekben biztosítja a dolgozók, a vezetők fejlődését, tágabb teret ad a tehetségek felismeréséhez és hasznosítá­sukhoz megfelelő munkahe­lyen. Az új rendszer növeli az ál­lami irányító szervek köteles­ségeit és felelősségét, erősödik a központi vezetés hatékony­sága. Az ötéves terv megvalósítá­sáért, a gazdasági reform beve­zetéséért és alkalmazásáért folytatott tevékenység növeli az egész társadalom aktivitá­sát, az alkotó munka jobb ki­bontakozását. Áz életszínvonal alakulása ,» | A két kongresszus kö­. zötti időszakban a nép­gazdaság fejlődésének megfelelően javultak a lakos­ság életkörülményei. Lényegében teljessé vált a felhőit férfi lakosság foglal­koztatottsága. Általánossá vált a társadalombiztosítás, javult " lakáshelyzet. A második öt­íves terv időszakában 282 000 lakás épült. A munkások és az alkalmazottak, valamint a ■ r.rasztság egy főre jutó reál- jvedelme 1965-ben 18 száza­lékkal haladta meg az 1960. évit A reáljövedelem azon­ban egyenetlenül, az egyes években változóan növekedett. Az egy főre jutó jövedelem- növekedésnek kisebb részét tette ki a reálbérek emelke­dése, a nagyobb rész a foglal­koztatottság és a béren kívüli jövedelmek — elsősorban a nyugdíj — emelkedéséből származott. A szocialista állam hatal­mas összegeket költött a tár­sadalmi gondoskodás céljaira. Csák nyugdíjak címén 1965- ben 7,7 milliárd forintot fi­zettek ki, 3 milliárddal töb­bet, mint öt évvel ezelőtt. Az életszínvonal emelését szolgáló beruházások eredmé­nyeként bővült a kereskedelmi hálózat, javultak a szolgálta­tások, fejlődött az iskolaháló­zat, kóházi helyek ezrei, or­vosi rendelők százai létesül­tek. Népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kultúrál­tabban él, mint valaha, öt év alatt az egy főre jutó fogyasz­tás cukorból 13, húsból 8, vaj­ból 14, tojásból 17, csokoládé­ból pedig 80 százalékkal nővér kedett A lakosság iparcikk­vásárlása 25 százalékkal nőtt. Az életmód átalakulását mutatja, hogy a háztartások villamos energia-fogyasztása 81 százalékkal, gázfogyasztása 55 százalékkal nőtt. Ma már minden harmadik családra jut egy televíziós készülék. a« Az alapvető gazdaság­it)« Politikai elvnek megfe­lelően, a lakosság élet- színvonala a népgazdaság fejlődésében elért eredmények alapján, a jövőben is rendsze­resen emelkedik. A harmadik ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövedelmet 14—iß százalékkal növeljük. Az egy keresőre jutó reálbér 9—10 százalékkal emelkedik. Az életszínvonal emelésében az eddiginél nagyobb szerep jut a reálbérek növelésének. Üj gazdálkodási rendszerünk­ben arra törekszünk, hogy az átlagosnál nagyobb mérték­ben emelkedjék a jól dolgozó, az átlagosnál többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete. Megértek a feltételei annak, hoev bérrendszerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgv kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel já­ró munka megbecsülése. A ■ általatok dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emel­ők a vállalati jövedelmező­séget. s ehhez az eddiginél óbban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük, egyszer­smind meg kell teremtenünk -a növekvő és differenciáltabb leények kielégítésének feltéte­leit. A társadalmi gondoskodás körébe tartozó szociális jutta­tások — nyugdíj, családi pót­lék. betegségbiztosítás, oktatás — rendszerét továbbra is fenn+artiuk és a lehetőségek­hez mérten tovább fejleszt­jük. 1970-ben a pénzbeni szo­ciális juttatások mintegy 5 milliárd forinttal haladják meg az 1965. évi szintet. A bé­ren kívüli juttatások másik részének (üdültetés, üzemi ét­kezés, stb.) bővítését vagy sze­mélyi jövedelemmé való át­alakítását célszerű a vállala­tok hatáskörébe utalni. A lakosság ellátását áruval és szolgáltatásokkal tovább javítjuk. Előmozdítjuk, hogy a lakosság megtakarításai to­vább növekedjenek, elsősor­ban a beruházás jellegű építő­anyagok, a tartós fogyasztási cikkek, a fogyasztási javak megszerzésére. Tovább kell folytatni a már eddig 170 ezer munkást érintő munkaidő-csökkentést, 1970 végére az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő összes mun­kakörben be kell vezetni a munkaidő eddigi mértékű csökkentését. Vállalatonként, üzemenként az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 végéig foko­zatosan az összes ipari dol­gozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkente­ni. A kongresszus felkéri a kormányt és a szakszevezete- ket, hogy a munkaidőcsökken­tés bevezetésének részletes rendjét szabályozzák. A termelőszövetkezeti tagok családi pótlékának emelése mellett 1967. január 1-vel új termelőszövetkezeti nyugdíj- rendszert vezetünk be. Az új nyugdíjrendszer alapelvei a bérből élőkével azonosak. A nyugdíj összege a tagok tény­leges, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedel­méhez és a nyugdíj évekhez igazodik. a/ Társadalmunk egyik legnagyobb politikai, gazdasági és jóléti prob­lémája a lakáskérdés. 1960- tól 1965-ig a népesség másfél százalékkal, a lakásállomány 8 százalékkal növekedett. A lebontásra került lakásokat korszerűbbekkel helyettesítet­I tűk. Csökkent a 100 lakásra I jutó lakók száma. Különösen jelentős, hogy 1962 óta több lakás épült a városokban, mint a községekben. Mindez azt jelenti, hogy évtizedekig tartó — ellenkező irányú — folyamatot fordítottunk ked­vező irányba. Ez a fejlődés még nem tud­ja kielégíteni a társadalom változatlanul nyomasztó lakás­igényét. Ennek enyhítésére a következő 5 év alatt 300 000 lakást építünk. A lakáshiány fokozatos eny­hítéséhez és jövőbeni meg­szüntetéséhez mindenekelőtt az építőipar termelékenységé­nek és kapacitásának növelé­sére van szükség. Az új gaz­daságirányítási rendszerben a termelő vállalatok — jövedel­mezőségüktől függően — vi­szonylag jelentős összegeket használhatnak fel lakásépítés­re. Ezek ésszerű felhasználása pótlólagos eszközöket szaba­díthat fel a lakáskérdés meg­oldására. A párt ismeri népünk lakás­gondjait, s legfontosabb fel­adatai közt tartja számon, hogy gondos gazdasági elem­ző munkával új tartalékokat tárjon fel és a lakáselosztási rendszer igazságosabbá tételé­vel is minél előbb javítsa a legjobban rászorulók helyze­tét. El Az ideológiai és kulturális építőmunkáról a m Fejlődésünk jelenlegi £ | szakaszában alapvető feladatunk népünk szo­cialista erkölcsi és világnézeti egységének megteremtése, a szocialista világnézetünkkel szembenálló nézetek leküz­dése. A legutóbbi években erő­södtek népünk tudatának szo­cialista jellemvonásai. Ezekre építve az eddiginél hatéko­nyabban kell segítenünk a szocialista erkölcs, s ezen be­lül is a szocialista hazafiság, a munkához való új viszony és a közösségi szellem elmé­lyítését A szocialista hazafiság szer­ves része a nemzetköziség a világ munkásosztályával, kom­munista és munkáspártjaival való együttműködés és szoli­daritás. Magyarország a pro­letár internacionalizmus érvé­nyesülése alapján kerül a nemzetközi haladás élvonalá­ba és tudja megvalósítani nemzeti céljait Elítéljük a nemzeti közöm­bösséget. Nem értünk egyet a sovinizmus megnyilatkozá­saival, s tartjuk magunkat a marxizmusnak ahhoz a tanítá­sához, amely szerint minden kommunistának elsősorban saját nemzete nacionalizmusa ellen kell harcolnia, s népe körében erősítenie kell a proletár nemzetköziség érzé­sét A szocialista társadalomban a dolgozók növekvő öntudatá­nak és érdekeinek egyaránt érvényesülniük kell. A mun­ka szerinti elosztás elvének tényleges megvalósulása, az anyagi ösztönzés helyes ér­vényesülése a gondolkozást átformáló nagy nevelő erő. A jó munkával érvényesített egyéni érdektől senkit sem kell óvni, de őrködni kell azon. hogy csak a végzett munka arányában lehessen szert tenni javakra és jogok­ra Az anyagi ösztönzés jobb érvényesülése önmagában nem biztosítja a munkához való új viszony kialakulását. Folytat­nunk kell a harcot az anya­giasság. a kapzsiság és az ön­zés ellen és a jó munka meg­becsülését kifejező társadalmi elismeréssel erősítenünk kell a dolgozók szocialista tudatát. aa Korunk nagy kérdéseire UÖ» csak a marxizmus—lerni- nizmus képes tudomá­nyos választ adni. Ezt a fel­ismerést igazolja a kommu­nisták világnézetének egyre növekvő tekintélye a világ minden részében, s ezt bizo­nyítják hazai tapasztalataink is. A marxizmus térhódítása nem feledtetheti, hogy társa­dalmunkban jelen vannak más ideológiák és eszmei áram­latok is. Ezek közül széles tö­megeket befolyásol a kispol­gári szemlélet, erkölcs és íz­lés, valamint a vallásos világ­nézet. Szőkébb rétegekben az imperialista propaganda ha­tására terjednek azok a polgá­ri eszmei áramlatok, amelyek a modem kapitalizmust vé­delmezik, a világ általános válságának hangulatát sugall­ják, hitetlenséget keltenek, árasztják a pesszimizmus szel­lemét. A szocialista célokat követő nemzeti egységgel, az egyre erősbödő közösségi szellemmel nem fér össze a polgári-kis­polgári nézetek konzerválása. A nem marxista eszmékkel szemben felvilágosító, meg­győző tevékenységet kell ki­fejteni. Különös türelemmel — az érzelmek megsértése nélkül és a tudományok eredményeire építve — foly­tassuk a nevelő munkát a vallásos tömegek körében. A marxizmus hatékonyabb ter­jesztésével és oktatásával él kell érni, hogy a munkásosz­tály világnézete uralkodó le­gyen társadalmunkban. an A VIII. kongresszus óta eltelt négy év alatt újabb lehetőségeket Biz­tosítottunk tudományos éle­tünk fejlődéséhez. A kutatás­nak jelentős anyagi és szel­lemi bázisai épülték ki, inté­zetek többezer kutatóval. Eb­ben az időszakban a műszaki és mezőgazdasági tudomá­nyok segítették iparunk elő­rehaladását, új agrotechnikai eljárások bevezetését. A ter­mészettudományok és a mate­matika több alapvető ágában kutatóink újabb eredménye­ket értek el; új kutatási irá­nyokat fejlesztettek ki és to­vább növelték a magyar tu­domány nemzetközi hírnevét. A társadalomtudományok kö­zelebb kerültek mai életünk problémáihoz és jobban részt vettek az eszmei harcban. Az orvostudomány eredményesen szolgálta egészségügyünk fej­lesztését. A műszaki és mezőgazda- sági kutatást fokozottabb mértékben kell a népgazda­sági tervekben meghatározott célrk megvalósítására össz­pontosítani. A párt gazdaság- politikája, a gadzasági me- chanizmus reformja, a nép- gazdasági tervek sok közgaz­dasági, jogi, szociológiai, ter­vezéselméleti kérdés feldolgo­zását követelik meg. Emellett a társadalomtudományok fej­lődésünk elemzésével, a mai helyzet felmérésével, a szo­cialista építés törvényszerűsé­geinek feltárásával és elmé­leti megalapozásával is elő­segíthetik az építő munkát. A tudományos és technikai forradalomnak jelentős politi­kai és társadalmi következ­ményei vannak, s e kérdések vizsgálata is aktuális feladat. A tudományos kutatómunka fejlesztése igényli a társada­lom- és természettudományok ideológiai kérdéseinek tisztá­zását an Hazánkba« a művelődés Oll« valóságos népmozgalom lett. Ma minden ötödik állampolgár iskolarendszerű oktatásban vesz részt. A fel­növő korosztályok háromne­gyede a szakmunkásképző is­kolákban, illetve középisko­lákban tanul tovább. A VIII. kongresszus után elkezdtük az oktatási refórm bevezetését, megteremtettük a korszerű alapismeretek taní­tásának, a tudományos világ­nézeti nevelésnek alapjait, vz oktatási reform végrehajtása további erőfeszítéseket kíván meg különösen az oktató-ne­velő munka tartalmának és módszereinek megjavításában. A társadalom és a népgaz­daság szakemberszükséglete megköveteli, hogy nagy gond­dal fejlesszük a szakmunkás­képzést, a közép- és felsőfokú szakoktatást. A szakközépis­kola fokozatos kialakításá­val, a jelenlegi középiskolai tanulólétszám fenntartása mellett biztosítjuk, hogy több fiatal szerezzen középfokú műszaki szakmai tudást. A származás szerinti meg­különböztetés megszüntetésé­nek és az új egyetemi, főis­kolai felvételi rendszer beve­zetésének helyességét az élet igazolta. A munkás- és pa­rasztszülők gyermekeinek arányszáma a felsőoktatási intézményekben országosan nerr csökkent, s az új rend­szer ösztönzően hatott a tanu­lásra. A jövőben még gondo­sabban kell vigyáznunk a fel­vétel követelményeinek: a fel- készültségnek, a tehetségnek, a rátermettségnek és a maga­tartásnak együttes érvényesí­tésére. További feladatunk, hogy különösen a pedagógusok köz­reműködésével segítsük a két­kezi dolgozók gyermekeit, akik a szülői házban kevesebb támogatást kaphatnak tanu­lásukhoz. Oktatásügyünk központi fel­adata az ifjúság szocialista emberré nevelése. Pedagógu­saink egyre jobban megértik és átérzik e feladat fontossá­31 gát. Ifjúságunk egészségesen fejlődik, szocialista szelleme erősödik, egy részére azonban hatnak az ellenséges ideoló­giák, elsősorban azért, mert nem értik fejlődésünk ellent­mondásait és az építőmunka problémáit. Nagyobb gonddal foglalkozzunk, különösen az egyetemeken, a marxizm/s oktatásának korszerűsítésé­vel. Szocialista jövőnk meg­kívánja, hogy a társadalom fokozottabb felelősséget vállal­jon az ifjúság neveléséért. A kulturális forradalom eredményeként tovább " nőtt a tömegek érdek­lődése az irodalom és a mű­vészetek iránt. íróink és mű-. vészeink sok értékes, jórészt szocialista szellemű alkotással gazdagították kultúránkat. A művek témái korszerűbbek, stílusuk sokszínűbb lett. A VIII. kongresszus hatá­rozatainak megfelelően támo­gatunk minden olyan törek­vést. amely a valóságot jel­lemző vonásaiban ragadja meg, s igyekszik méltó művé­szi színvonalon kifejezni. A múlt kulturális örökségét gazdagabban és szélesebb kö­rűen ismertettük, megterem­tettük a teljesebb tájékozódás lehetőségét a külföldi iroda­lomban és művészetben. A kialakult szabadabb légkörben viták folytak az irodaiam és a művészetek, a szocialista realizmus és a népművelés kérdéseiről: Erősödött és el­méletileg igényesebbé vált a marxista, kritika. Növeltük a különböző alkotóműhelyek, kiadók, színházak, filmstúdiók, szerkesztőségek önállóságát. Az irányítás fő eszköze a» eszmei meggyőzés volt. Az eredmények nem feled­tetik el azonban, hogy írói- művészi körökben jelentkez­nek a szocializmustól idesen irányzatok, amelyek elszakít­ják az irodalmat és a művé­szetet a társadalomtól, és han­got adnak a társadalom tö­rekvéseivel ellentétes nézetek­nek. Ezekkel szembeállítjuk a pártosság elvét, amely első­sorban azt jelenti, hogy az irodalomnak és a művészet­nek tudatosan kell állást fog­lalnia a jelenkor alapvető kérdéseiben: a szocializmus, a béke. a népek szabadsága és a haladás mellett. Az irányí­tásnak továbbra is elsősorban politikai, eszmei ráhatásokkal kell élnie és világosabban meghatároznia, hogy mit tá­mogatunk. mi az, aminek he­lyet adunk és amit elutaz­tunk. Támogatásban része-'t- jük a nagy tömegekhez szó’ó szocialista és egyéb humani.s ta alkotásokat, heb t adunk a politikailag, eszmeileg nem ellenséges törekvéseknek, szont kirekesztjük kultur?1 i : életünkből a politikailag el- len séges, antihuman ista va?'- a közerkölcsöt sértő megnyú- vánulásokat. Pedagógusok és népműve­lők, tudósok, írók é művé­szek, az egész értelmi ég előli az a feladat áll, hogy szocia­lista szellemben neveljék né­pünket, erősítsék eszmei és erkölcsi egységét a marxis1 a világnézet hatékony terJ nszte- sével, a szocialista erkölcs normáinak népszerűsítés'-vei. Értelmiségünk — alkotó, 'er- melő munkája mellett — e só- sorban népnevelő feladatára« teljesítésével járulhat hozzá a szocializmus teljes felépítésé­hez; Á párt vezető szerepének további erősítése a ff Pártunk forradalmi hi- j vatásának megfelelően vezeti és szervezi ha­zánkban a szocializmus építé­sét. Eszmeileg, politikailag egységes, töretlenül érvénye­síti azt a politikai irányvona­lat. amelyet a legutóbbi év­tizedben a jobboldali oppor­tunizmus, a revirionizmus és a dogmatizmus, a szektaria- nizmus elleni kétfrontos harc­ban kovácsolt ki. A két kong­resszus között a politikai, gaz­dasági és kulturális téren el­ért eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy pártunk a munkásosztály akaratát kife­jező, hazánk és népünk érde­keit szolgáló politikát foly­tat. Ez a marxista—leninista alapokon nyugvó politika összhangban van a nemzet- köri forradalmi munkásmoz­galom, a haladó világ érde­keivé!. n a A szocializmus építésé- OO* nek jelenlegi időszaká­ban a gazdasági és kul­turális építőmunka bonyolult feladatai egyre nagyobb tu­datosságot. következetességet és szervezettséget igényelnek. A következő évek egyik leg­fontosabb feladata, előrehala­dásunk gyorsításának kulcs­kérdése a párt vezető szere­pének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, for­máinak a társadalmi fejlődés­sel összhangban álló tökéle­tesítése. Ennek biztosítására le kell küzdeni azokat a hely­telen nézeteket és gyakorla­tot, amelyek torzítják a párt vezető szerepét. A párt vezető szerepe úgy érvényesül, hogy a párt a mar­xizmus—leninizmus eszméd alapján a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgáló politikát folytat és e politika megvalósítását biztosítja. A párt legfontosabb feladata, hogy vezető szervei a párt­tagság és a dolgozó tömegek bevonásával kidolgozzák a politikai, gazdasági és kultu­rális élet fő célkitűzéseit. A párt figyelmét a tudományos elemzésre, az elvi. politikai irányítás erősítésére és arra kell fordítani, hogy a helye­sen kidolgozott politika meg­valósítására szervezze és moz­gósítsa a tömegeket. A párt munkájában minden szinten kapjon erőteljesebb szereD-t a politika végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése. Határozott igény, hogy nö­vekedjék az állami szervek és a tömegszervezetek szerepe (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom