Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

1964. DECEMBER i 4---------------------------------napló A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata (Folytatás a 3. oldalról) ségtől áthatva megbocsátot­tunk azoknak, akik letették a fegyvert, s lehetőséget adtunk számukra, hogy becsületes munkával beilleszkedjenek a társadalomba. A legutóbbi években t tovább erősödött a szo­cialista demokrácia, megélénkült a közélet. A ko­rábbi időszakhoz mérve foko­zódott a dolgozók aktivitása a közügyek tárgyalásában, s jelentős rétegek vitatták meg a gazdasági építés kérdéseit, a .. nemzetközi, társadalmi, kulturális problémákat. E vi­ták segítséget nyújtottak a fejlődés során felmerülő új kérdések marxista kidolgozá­sához, s ezért nagy többségük kívánatos és hasznos volt, a demokrácia fejlesztését, a nemzeti egység erősítését szolgálta. A dolgozók rész­vétele az állami, társadalmi, helyi / ügyek intézésében mégsem fejlődött kielégítően. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos eleme a helyi szervek jogkö­rének kiszélesítése. Biztosítani kell a tanácsok számára az önálló pénzügyi gazdálkodás lehetőségét a kommunális fej­lesztés területén és a' kultu­rális és szociálpolitikai igé­nyek kielégítésében. Szük­séges a tanácsok szerepének, hatáskörének pontosabb meg­határozása' egy új tanácstör­vényben. Az -új gazdasági mechaniz­mus bevezetésével nagyobb le­hetőség nyílik a demokrácia fejlesztésére az üzemekben. A kérdések többségében a válla­latok, az üzemek vezetői ma­guk döntenek éá számukra is fontossá válik, hogy kollektí­vájuk tapasztalataira, vélemé­nyére támaszkodjanak. Ugyanebbe az irányba hat a fokozódó anyagi érdekeltség. A dolgozók anyagilag is érdé­A legutóbbi őt évben to­vább növekedett országunk gazdasági ereje, gyarapodott a nemzeti vagyon, javult a ter­melés technikai felszereltsé­ge és korszerűségé. Az ipar a VIII. kong- resszuson kijelölt irány­ban fejlődött, ennek megfelelően alakult szerkeze­te. A második ötéves terv idejében az ipar- termelése 47 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedésének megközelítőleg kétharmad ré­sze származott a termelé­kenység emelkedéséből. A vegyipar és a gépipar termelése az ipari termelés átlagánál gyorsabban nőtt. Népgazdasági szükségleteink­nek megfelelően emelkedett a vegyiparon belül a műtrá­gya- és gyógyszeripar, a gép­iparban a híradástechnikai, a műszer- és ' a szerszámgép­ipar, a textiliparban a köt- szövőipar. az élelmiszeripar­ban a konzervipar részará­nya. Kedvezőbbé vált a nép­gazdaság energia-hordozóinak összetétele, a földgáz és a tő- olaj részaránya öt év alatt 23 százalékról 29 százalékra növekedett. . Több új és magas színvo­nalú ipari üzem lépett terme­lésbe, előrehaladtunk az ipari termelés koncentrációjában. Helyesnek bizonyult az ipar­vállalatai? összevonása, a kö- zéniránvitó '/ szervék számá­nak, csökkér.tése.- Az összevo­nások, .célja,: a műszakí-szelle^ mi erők gazdaságosabb fel- használása., Ennek kezdeti eredményei vannak. A . ter­melőerők erőteljesebb kon- centrárióm azonban még hciw*iM- j<j5t igényel. A . két kongresszus közötti időben, folvtátluk á vasút diesr-ió'-'tését, villamosítását. növeltük .‘a közúti 'közleke­dési gépparkunkat, bővítet. tűk és 'javítottuk úthálóza­öt év alatt kb. kétharma- tával ’ nőtt az építőipar gép­keltté válnak abban, hogy a vezetők figyelmét idejekorán felhívják a gazdálkodás hiá­nyosságaira, s velük együ tt közreműködjenek a hibák ki­javításában. A szocialista demokrácia kiterjesztésében alapvető a dolgozó tömegek politikai tu­datának fejlesztése, a rend­szeres, sokoldalú tájékoztatás és olyan politikai légkör meg­teremtése, amelyben köteles­ségüknek érzik, hogy mint az ország gazdái, részt vegyenek minden fontos kérdés eldön­tésében. Ebben fontos szere­pük van a szakszervezetek­nek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek, a nőmozgalom­nak és általában a tömeg­szervezeteknek, mozgalmak­nak, amelyeknek feladata ki­szélesül, gazdagabb tartalom­mal telik meg. Az új választójogi törvény, az egyéni választókerületek bevezetése további lépés a szocialista demokrácia fejlesz­tésének útján. Növelni kell az országgyűlés szerepét a tör­vényalkotó tevékenységben és az Elnöki Tanács, valamint a kormány munkájának ellenőr­zésében. Népköztársaságunk alkot­mányát 1949-ben fogadták el. Azóta befejeztük a szocializ­mus alapjainak lerakását és megkezdtük a szocializmus teljes felépítését. A végbe­ment változásokat időszerű az alkotmányban is megfogal­mazni. , M Államunk mindenki szá- # mára biztosítja a lelki- ismereti szabadságot. Húszéves gyakorlat bizonyít­ja, hogy a vallásos dolgozók túlnyomó többsége támogatja nagy társadalmi-politikai cél­jaink megvalósítását. Hazánk­ban nem a hivők és a nem vallásos emberek állnak egy­mással szemben, hanem a szocializmus hívei és ellensé­gei. Az állam és az egyház kö­állománya, növekedett a kor­szerűbb, a nagyelemes épít­kezések részaránya, az előre­gyártott beton- és vasbeton­szerkezetek felhasználása. A mezőgazdaság terme­lése 10 százalékkal ha- 9 ladta meg az előző öt évit, ez a kedvezőtlen időjá­rást és a szocialista nagyüze­mi gazdálkodásra való áttérés kezdeti időszakának nehézsé­geit figyelembe véve nagy eredmény. A tervidőszak vé­gén a kenyérgabona-szükség­letet hazai termésből fedez­tük. A felvásárolt mezőgaz­dasági termékek értéke 1960- hoz képest 29 százalékkal nőtt. Már tapasztalhatók a mezőgazdaság belterjes irá­nyú fejlesztésének eredmé­nyei. öt év alatt 82 000 hol­don telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöst, elterjedtek a nagyobb hoza­mú növényfajták. Javult a mezőgazdaság tech­nikai ellátottsága, több mint másfélszeresére nőtt a 100 holdra jutó traktorok száma és két és félszeresére az ön­tözhető terület A mind szélesebb és # gyors ütemű munka- megosztás mélyrehatóan megváltoztatta az ipar és a mezőgazdaság kölcsönös vi­szonyát, valamint a terme;ás területi, ágazati és üzemi megoszlását. A mezőgazdaság gyors ütemben válik egyrészt- nagymértékű ipari fogyasztó­vá, másrészt az ipar jelentős szállítójává. A gazdasági fejlődés kísérő jelensége a népesség gyors és nagyarányú társadalmi, szak­mai átrétegeződése. Több százezer ember változtatott ebben az időszakban foglalko­zást és lakóhelyet. A szocialis­ta iparosítás munkaerő-fórrá-, sát főleg a mezőgazdaság je­lentette. A mezőgazdaságban dolgozók aránya az összes ke. resőkéhez képest az 1940 es 55 százalékról 31 százalékra csökkent zöfcti viszony 'normális, meg­felel az állam, az állampol­gárok összessége és a szocia­lizmus érdekeinek. Az egy­házak hivatalos vezetése és a papság többsége elismeri a szocialista államrendet, lehet­ségesnek és szükségesnek tart­ja az együttműködést a szo­cialista állammal, az állam biztosítja az egyházak hitéleti tevékenységét. A magyar ál­lam és az egyház normális viszonya nemzetközi hatásá­ban is segíti a haladó erők összefogását és a reakciós egyházi körök háttérbe szo­rulását Társadalmi és politikai rendszerünk szilárdsága, a val­lásos dolgozók túlnyomó többségének egyetértése és aktív közreműködése a szo­cializmus építésében, az ál­lam és az egyház közti vi­szony megfelelő alakulása lehetővé tette, hogy részleges megállapodás jöjjön létre a Vatikánnal is. Ezzel a Vati­kán elismerte szocialista álla­munkat, s ennek beleszólási jogát az államot és az egy­házat közösen érintő ügyek­ben. Hazánk lakossága 1961 —1965. években csak 154 000 fővel, mintegy másfél %-kal nőtt. 1962 óta 1000 lakosra évente 13 élveszületés jut, s ez a szám nemzetközi méretekben is rendkívül ala­csony. Ugyanakkor jelentősen kitolódott az életkor felső határa öt év alatt a nyug­díjas korúak aránya 17 szá­zalékról 19 százalékra nőtt, a 14 évnél fiatalabbaké pedig 24 százalékról 21 százalékra csökkent. Ha ez az irányzat nem változik, néhány év múl­va érezhetően nőni fog az eltartott lakosság száma á munkaképes dolgozókéhoz viszonyítva. Az egész nép ér­deke, nemzeti gondunk, hogy ennek okait sokoldalúan vizs­gálva és feltárva megfordít­suk a népesség-szaporulat je­lenlegi irányzatát.. Az ipari beruházások há­romnegyed részét vidéken használták fel. Az iparilag fejletlen megyékben az ipari foglalkoztatottak számának növekedési üteme csaknem kétszerese volt az országos és négyszerese a budapesti nö­vekedésének. Az iparban dol­gozók száma öt év alatt az Alföldön 38 százalékkal, Dél- Dunántúlon 29 százalékkal, mig Budapesten csak 7 száza­lékkal növekedett. Ennek el­lenére a budapesti ipar 1965- ben még az ország összes ipa­ri dolgozóinak 41 százalékát foglalkoztatta. Feladatunk, hogy folytassuk a vidék ipa­rosítását. W Bővültek az ország nem- , zetközi gazdasági kap­csolatai. Népgazdasá­gunk és a többi szocialista or­szág fejlődésének eredményei igazolják a gazdasági összefo­gásra irányuló politikánk he­lyességét. A második ötéves terv éveiben külkereskedelmi forgalmunk a KGST-országok- kal 70 százalékkal, ezen belül a Szovjetunióval 93 százalék­kal növekedett. Fejlődésünket biztonságos­sá teszi, hogy a szocialista or­szágok, mindenekelőtt a Szov­jetunió szállításaival megol­dottnak tekinthető a harma­dik ötéves terv teljesítéséhez szükséges energiahordozók és a villamos energia importja, vaskohászatunk ellátása alap­anyagokkal. Külkereskedelmi forgal­munk tovább bővült a nem szocialista országokkal. Uj és hasznos termelési és keres­kedelmi kapcsolatok alakul­tak ki. Az elért eredmények elle­nére a megvalósult nemzet­közi munkamegosztás egyes fontos iparágakban még nem tekinthető kielégítőnek. Arra van szükség, hogy az érdekelt KGST-országok közöt' i sza­kosítás szélesedjék, a koope­ráció jobbcin működjön. Együtt­Pártunk javaslatára az el­múlt években több ízben megemeltük a családi pótlé­kot, erőnkhöz mérten bőví­tettük az óvodai, bölcsődei férőhelyeket, javítottuk a gyer­mekek felnevelését elősegítő egészségügyi hálózatot. Eddigi erőfeszítéseink nem tudták megoldani a problémákat; to­vábbra is nagy a különbség a többgyermekes és a gyer­mektelen családok életszín­vonala között. Indokoltnak tartjuk, hogy a családi pótlék 1966- baín végrehajtott emelé­sét ahogyan azt anyagi erőnk megengedi, a későbbi évek­ben további lépések köves­sék. Azt tervezzük, hogy a termelőszövetkezeti tagok csa­ládi pótléka 1970-ig érje el a bérből és fizetésből élőkének szintjét. Gondoskodni kell arról, hogy az anyákat és különö­sen a sokgyermekes családo­kat nagyobb társadalmi meg­becsülés övezze. A kongresz- szus javasolja megvizsgálni, hogyan lehetne növelni a gyermekes családok anyagi biztonságát és milyen továb­bi könnyítéseket nyújthatna a társadalom a dolgozni és tanulni akaró gyermekes anyáknak. Javasoljuk, hogy 1967- ben gyermekgondozási segélyt vezessenek be. Jóval nagyobb mértékben kell lehe­tővé tenni a gyermekes anyak számára a napi 4—6 órás munkát és a bedolgozást. Kö­vetkezetesen kell érvényesíte­ni azt az elvet, hogy a la­kásépítés állami támogatásá­nál és a lakások elosztásánál a gyermekes családok előny­ben részesüljenek. Indokolt a KISZ-lakásénítési akció továb­bi kiszélesítése is. Átgondolt és széleskörű gaz­dasági, szociális, egészségügyi intézkedésekkel egyidejűleg a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a családvéde­lem, a gyermeknevelés kér­déseinek és harcolni kell a társadalmi felelőtlenség jelen­ségei ellen, működésre törekszünk min­den szocialista országgal, de készek vagyunk szélesebb körű munkamegosztásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az idegenforgalom, a nemzetközi kapcsolatok e sa­játos megnyilvánulása. Sok­szorosára nőtt a hazánkba lá­togatók és külföldre utazók száma. Ez politikailag és gaz­daságilag is előnyös. Gazdasági fejlődésünk elemzése — az egészé­ben pozitív képen be­lül — azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kongresz- szusi célokat nem tudtuk tel­jes egészében elérni. A nemzeti jövedelem növe­kedése elmaradt a tervezettől. A mezőgazdasági termelés emel kedése a tervezettnél alacso­nyabb volt, a termelési költsé­gek az iparban az előirányzott­nál kisebb mértékben csökken­tek és a mezőgazdaságban — fő­leg a növekvő anyagköltségek miatt — nőttek. Fogyasztásra és felhalmozásra együttesen — beleértve a készletek növe­kedését is — többet fordítot­tunk, mint a megtermelt nem­zeti jövedelem, vagyis többet osztottunk el, mint amennyit megtermeltünk és ez terhelte külkereskedelmi mérlegünket. Fontos népgazdasági ágak­ban az állóeszközök kihasz­nálása elégtelen volt, viszony­lag sok új beruházást kezd­tünk meg. A munka szerve­zettsége nem felelt meg a kö­vetelményeknek, s ez szerepet játszott abban, hogy a munka termelékenysége nem a kívánt mértékben emelkedett. Az ötéves tervszakasz má­sodik felében a népgazdaság fejlődésének üteme lassult. A Központi Bizottság 1964 de­cemberi határozatában fellép­tünk a kedvezőtlen tenden­ciák ellen, ennek hatása 1965- ben már érvényesült. Kidol­goztuk a harmadik ötéves tervet és a gazdasági mecha­nizmus reformját. Gazdasági feladataink a következő időszakban alapvetően a harmadik ötéves terv céljainak megva­lósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás új me­chanizmusának kidolgozására és bevezetésére irányulnak. A harmadik ötéves terv célja: — folytatjuk hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítését, — tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, emeljük a nemzeti jövedelmet és rend­szeresen javítjuk a lakosság életkörülményeit, kulturális és szociális ellátását. El kell érnünk az ipari ter­melés évi 6 százalékos növe­kedését, ennek 80 százalékát a termelékenység emelkedé­sével kell fedeznünk. A mező- gazdasági termelés a megelő­ző 5 év átlagához képest 13— 15 százalékkal emelkedjék. A beruházások összege öt év alatt érje el a 250—260 mil­liárd forintot. A dolgozók reál jövedelme 14—16 százalékkal legyen magasabb. Harmadik ötéves tervünk .végrehajtásával a következő fő feladatokat kell megolda­nunk: A népgazdaság fejlődését tegyük kiegyensúlyozottabbá. Fenntartjuk a felhalmozás és az elosztás eddigi arányát. A beruházások növelésével meg­alapozzuk ' a népgazdaság to­vábbfejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a lakosság élet- színvonalának további eme­lését. A terv nagy figyelmet for­dít a népgazdaság két fő ága: az ipar és a mezőgazdaság összehangoltabb fejlesztésére, figyelembe veszi, hogy a jö­vőben is szükséges az ipar súlyának további növelése, ezért a beruházások, 46—50 százalékát az ipar fejlesztésé­re irányozza elő. Kedvező irányú, további szerkezeti változás megy vég­be az energiahordozók fel- használásában. 1970-ben a kő­olaj és á földgáz részaránya eléri , a 37—39 százalékot. A terv gép- és vegyiparunk gyors ütemű fejlesztésével, bauxit-, földgázvagyonunk nagyobb mértékű hasznosítá­sával számol. Mig a követke­ző öt év alatt az ipari terme­lés 32—36 százalékkal emel­kedik, a vegyipari termelés 55—60 százalékkal, a gépiparé 40—45 százalékkal növekszik. Gépiparunk nagy feladata a közúti közlekedési eszközök gyártásának jelentős arányú fejlesztése. A program szerint új motorgyárat építünk. A harmadik ötéves tervben kezdődik meg a szovjet—ma­gyar timföld-alumíniumegyez- mény végrehajtása. Timföld­termelésünk öt év alatt csak­nem kétszeresére, mintegy 460 000 tonnára emelkedik. Ebben az időszakban befe­jeződik a százhalombattai kő­olajkombinát hárommillió ton nás feldolgozó kapacitásának kiépítése és kezdetét veszi e kombinát kétszeresére történő bővítése. Körülbelül 1000 mW erőművi kapacitást építünk: Százhalombattán, a bánhidai erőmű bővítésével, a gyön­gyösi új erőmű részleges üzembe helyezésével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesz­tés gyorsítására, a korszerű műszaki színvonalú új konst­rukciók és termelési eljárások meghonosítására. Hazánkban az ipar növeke­dése csak a mezőgazdaság egy idejű fejlesztésével együtt le­hetséges. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság fej­lődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe véve nö­veljük a mezőgazdasági beru­házások mértékét. Folytatjuk a mezőgazdaság korszerűsíté­sét, belterjes irányú fejlesz­tését. 1966—1970 között ke­reken kétszeresére növeljük a műtrágya felhasználását. A mezőgazdaság — többek kö­zött— 38—40 000 traktort, 35— 36 000 pótkocsit, 6—7000 gabo­nakombájnt kap. A mezőgaz­dasági üzemeknél fokozato­san olyan helyzetet alakítanak ki, amely túlnyomó többsé­gük számára lehetővé teszi, hogy bevételeikből fedezzék a termelés növeléséhez szük­séges eszközöket és a szemé­lyi kiadásokat. Lehetővé kell tennünk, hogy a termelőszö­vetkezetek rátérjenek a va­lamennyi üzemágra kiterjesz­tett, garantált havonkénti munkadíjazásra. A közös gaz­daságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot kell fordítani a ház­táji gazdaságokban rejlő lehe­tőségek minél nagyobb mér­tékű kiaknázására. A mezőgazdaság kívánatos ütemű fejlődésének biztosítá­sa a tervidőszakban szüksé­gessé teszi, hogy kidolgozzuk az új gazdálkodási rendszernek . megfelelő termelőszövetkezeti hitel beruházási, állami támo­gatási és adórendszert. Javasoljuk, hogy a jövő esz­tendőben üljön össze a te íme-, lőszövetkezetek első országos kongresszusa, tárgyalja meg a termelőszövetkezetek működé­sével és gazdálkodásával kap­csolatos főbb kérdéseket, vá­lassza meg az országos terme­lőszövetkezeti tanácsot és fog­laljon állást a területi tei me- lőszövetkezeti szövetségek lét­rehozásának és működésének kérdésében. A harmadik ötéves tervben nagy erőt fordítunk a közleke­dés fejlesztésére, elsősorban a villamos- és Diesel-vontatás részarányának növelésére. A lakásépítés meggyorsításá­ra a tervidőszakban 4—5 kor­szerű házgyár építését tervez­zük. A gyorsan fejlődő terme- lés növekvő anyagszük­ségletének és a fejlett technika átvételének fedezete­ként egyr° nagyobb mértékű exportra van szükségünk. Az iparcikkek exportjának 50 szá­zalékos növelését tervezzük. Az export növelésében nagy szerep hárul a vegyiparra, a könnyűiparra, a mezőgazda­ságra, az élelmiszeriparra és az alumíniumiparra. Ipari ki­vitelünkben — alapvetően a KGST-országokikal , történő gazdasági együttftiűködés ke­retében — változatlanul veze­tő szerep jut a gépiparnak. A korábbinál nagyobb fi­gyelmet fordítunk az eddig im- portforrásökból kielégített igé­nyek hazai forrásból történő gazdaságos kielégítésére. Ezt a célt szolgálja harmadik ötéves tervünkben a vegyipari, a pa­píripari és a faipari kapacitá­sok nagyobb mértékű fejleszté­se. A fejlődés okozta új kö- rülmények napirendre tűzték a gazdasági me­chanizmus reformját. Gazdál­kodásunk jelenlegi módszerei már a mai helyzetnek sem fe­lelnek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlő­désünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a tervgaz­dálkodás továbbfejlesztése. A jövőben a tervszerű központi irányítást nem az úgynevezett tervlebontás módszerével, ha­nem közgazdasági eszközökkel érvényesítjük és a szocialista piac aktív szerepére építünk, a tervgazdálkodás keretében na­gyobb szerepet juttatunk az áru- és pénzviszonyoknak. A reform fő célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, se­gítse a szocialista társadalom teljes felépítését, kibontaho-- tassa a szocialista ‘ tervgazdál­kodás előnyeit, lehetővé te: • . gazdaságpolitikánk köveik tesebb megvalósítását. A gazdasági reform legfo tosabb célkitűzései: — a népgazdaság dinamik sabb. kiegyensúlyozottabb 1 lődése, — a termelés és a fogya tás szerkezetének olyan vái: c - ' zása, amely megegyezik á nép­gazdasági szükségletekkel ; kielégíti azokat, — a nemzetközi munkáméi osztásba való intenzívebb t - kapcsolódás, külkeresked- münk gazdaságosságának ja­vulása, — a tudomány és a techni­ka eredményeinek gyorsabb_ behatolása a termelésbe és fo­gyasztásba, — a dolgozók tevékeny és hatékony részvétele vállalatuk­nál a gazdasági folyamotok irányításában és ellenőrzésé­ben, — összességében: eredmé­nyesebb gazdálkodás az élet- színvonalemelés további bázi­sainak megteremtéséhez. (Folytatás az S. oldalon) Gü3 A népgazdaság fejlődése á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom