Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

2

aupío

1966. DECEMBER 4.

Befejezte munkáját pártunk IX. kongresszusa

Harcolunk Európa biztonságáért

(Folytatás az 1. oldalról)

Ezek után szeretnék foglalkozni részben a vitában felmerült kérdésekkel, részben olyan eseményekkel, amelyek időközben történtek.

Kongresszusunk november 28-án, hétfőn nyílt meg és én megbízatásomnak megfelelően ismertettem a Központi Bizottság beszámolóját. A külpolitikai részben megfelelő terjedelemben és — gondolom — megfelelő módon szóltam kapcsolatunkról az Amerikai Egyesült Államokkal. Ugyanaznap este tették közzé a hírt Budapesten és Washingtonban, hogy Magyarország és az Egyesült Államok követi szintről nagyköveti szintre emelték diplomáciai kapcsolatukat. Bennünket ez nem zavart. Egy elvileg helyes alapokon nyugvó kommunista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell lennie hétfőn is.

Mi az Egyesült Államokkal is azt az elvi politikát folytatjuk, amelyet a testvérpártokkal együtt 1957-ben és 1960-ban Moszkvában kialakítottunk. Elítéljük az Egyesült Államok vietnami agresszióját.

Visszautasítottuk és a jövőben is visszautasítjuk az Egyesült Államok kormányának minden beavatkozási kísérletét a < Magyar Nép- köztársaság belügyeibe.

Ez elvi politika, és nem taktika. Ugyanilyen elyi politika az is, hogy békés egymás mellett élésre törekszünk. A viszonyok normalizálását kívánjuk. Politikai, gazdasági, tudományos és egyéb kapcsolatokat akarunk az Egyesült Államokkal is. Ha ugyanilyen készséget tapasztalunk részükről, : akkor kapcsolataink normálisak lehetnek. Pártunk meggyőződése szerint ez marxista—leninista, forradalmi politika. (Taps)

Egy másik külpolitikai kérdés, amit meg akarok említeni, a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos álláspontunk. A Német Szövetségi Köztársaságbem most új kormány alakult. A szociáldemokrata párt bevonásával úgynevezett nagykoalíció jött létre. Ez természetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság népének az ügye, de közvetlenül érinti valamennyi németet.

Pártunk és kormányunk úgy véli, hogy nekünk hem kell változtatnunk Nyugat- Németország irányában folytatott politikánk alapelvein és gyakorlatán. Azt ez a kormányváltozás nem érinti.

Európa valamennyi forradalmi pártjával, minden ország haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet revansista törekvések ellen, és az ellen az újfasiszta hullám ellen, amely ott most a két legutóbbi tartományi választáson jelentkezett.

Harcolunk és dolgozunk

Európa biztonságáért. Működjön Bonnban bármilyen össze tételű kormány, bármiféle koalíció, meg kell hallania

Európa szocialista részének

— és aki a politikával intenzíven foglalkozik, tudja, hogy nemcsak szocialista részének

— azt a követelését, hogy Nyugat-Németországnak is tudomásul kell vennie a második világháború következményeiként kialakult európai határokat és azt, hogy azokat soha semmiféle úton-mó- don megváltoztatni nem tudja (Nagy taps).

Legyen bármilyen kormány Bonnban, ha reálpolitikát akar folytatni, el kell jutnia annak elismeréséig, ami a mai Európa megváltoztathatatlan jellemvonása, hogy két német állam van. A két német állam közül az egyik, a Német Demokratikus Köztársaság már eddig is felbecsülhetetlen értékű • szolgálatot tett nemcsak nekünk, magyaroknak, a Varsói Szerződés Szervezetében egyesült országoknak, hanem Európa minden népének. Azzal tett szolgálatot, hogy Európa szívében, német földön megalapozta a jövendőt, és kiépítette a szocializmus és a béke erős támaszát (Nagy taps).

Nyugat-N émetországgal valóban jó viszony csak úgy képzelhető el, ha tudomásul veszik, hogy nálunk nem lehet alku tárgya a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő forradalmi, elvtársi, szocialista kapcsolat Azt ezután is erősíteni fogjuk. (Nagy taps).

A Magyar Népköztársaság az előbb elmondottak figyelembevételével a kölcsönös előnyök alapján kész fejleszteni gazdasági, politikai és diplomáciai kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. Kész a kulturális kapcsolatok és a turisztika fejlesztésére is... . .......

A

z élőbb Szólóttarrt az Egyesült Államokhoz, most a ’Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő viszonyunkról. Az a politika, amit mi képviselünk, meggyőződésünk szerint nemcsak a saját népünk .érdekeinek felel meg, hanem az amerikai nép érdekeinek és a német nép érdekeinek is a legjobban megfelel. Én, mint kommunista, hozzátehetem, hogy mi az amerikai népnek is. a német népnek is a lehető legjobbat, a békét és a boldogulást kívánjuk és velük barátságot akarunk. (Nagy taps.)

Kongresszusunkon jelen volt és szólott hozzánk a Német Szocialista Egységpárt, a nyugat-németországi kommunista párt és Nyugat-Berlin Szocialista Egységpártjának képviselője. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöttünk elvi egység, internacionalista testvériség van. Meggyőződésünk, hogy ők igazi marxista—leninisták, kommunisták, és egyben a legjobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képviselik. Annál hamarabb lesz boldog és szabad a német nép, annál hamarabb fejlesztheti ki nem csekély lehetőségeit és képességeit a termelés, a tudomány és a kultúra területén, minél hamarabb követi elvtársainknak. a német kommunistáknak a szavát, ök az egész német népnek a legjobbat akarják.

letekben többségben lesznek a kommunisták. Á jogokat illetően viszont a párttagoknak és a párton kívülieknek most is és a jövőben is teljesen egyenlőeknek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük.

Nem félünk attól sem, ha valahol a párttagok kisebbségben vannak, ha szocialista célokért szívvel-lélekkel dolgozó pártonkívüliek alkotják a többséget egy-egy testületen belül. Egyébként ilyen létezik is. Helyi államhatalmi és államigazgatási szerveinkben a kommunisták évek óta tartósan abszolút kisebbségben vannak a számarányt illetően, és mégis érvényesül a párt politikája, vezető szerepe. Ez így helyes, mert ez a társadalom az egész népnek épül, természetszerű tehát, hogy a kommunisták nem építhetik önmaguk.

Két kérdésre visszatérek. A beszámolóban kitértünk a párt számszerű növekedésére is, megállapítva, hogy továbbra sem az a törekvésünk, hogy tömegesen és nagy arányban növeljük a párttagság létszámát. Meg is mondtuk, főleg hol, milyen területeken lenne kívánatos a párttagok számát növelni. Ehhez hozzáteszem, hogy én azt szeretném, ha minél kevesebb olyan ember lenne a pártban, akit szívesebben látnék a párton kívül, és ha nagyon sok olyan ember lenne a párton kívül, akit párttagnak is szívesen üdvözölnék. (Nagy taps.)

A másik az, hogy ki van

velünk és ki van ellenünk? Véleményem szerint

a mi társadalmi viszonyaink között, a mi államrendünkben, ahol az ipar, a mező- gazdaság, a kereskedelem szocialista — még a bankárok is szocialisták nálunk (derültség) —, pártállásra, fajra, nemzetiségre, feleke- zetre yaló tekintet . nélkül (? vélüijk van mindenki, aki . becsületes munkával, vagy alkotással keresi a kenyerét mert mint ilyen, részese a nagy munkának, amely a szocialista társadalom felépítéséért folyik.

Velünk van és úgy kell vele együtt dolgoznunk, mint becsületes, tisztességes emberrel és segítőtársunkkal.

Jobban érvényre kell juttatni a szocialista bérezés elvét

leruieieKen leneiove vans,

hogy kéthetenként kettős

szünnap legyen, másutt más megoldást találnak. Ha majd egy kicsit előbbre leszünk, ha jobban mennek a dolgaink, majd többre is vállalkozhatunk. De ha többet ígérnénk, mint amit be tudunk váltani, akkor becsapnánk a népet, munkásosztályt és erre nem vállalkozunk.

A magam egyéni elképzelését arról, hogy mit kellene csinálni és hogyan kellene kihasználni a munkaidőt ahhoz, hogy még ennél is rövidebb legyen, csak ritkán merem emlegetni. (Derültség.) Azon törjék a fejüket a gyárak vezetői, hogy ne lézengjünk a munkahelyen naponta egy álló órát, hanem ha már betesszük a lábunkat, akkor dolgozzunk is igazában. Akkor majd kevesebb munkaidő kell.

Négyen, öten is szóvá tették a bányászok jövőjét. Egyik elvtárs azt is mondta, hogy a bányászoknak történelmi érdemeik vannak a politikai harcokban, a népi rendszer kivívásában és hogy ezt majd bizonyára figyelembe is veszik.

Itt a következőkről van szó. Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú vagy a nagy költséggel kitermelt fűtőanyagokról más fűtőanyagok használatára térjünk át Ezzel nehéz fizikai munkától is mentesítjük az embereket. Épp ezért, az alacsony kalóriaértékű barnaszén termelésé! nem fejlesztjük, sőt bizonve. mértékig csökkentjük. Hog: milyen mértékben, ez a leír tőségektől függ. Minél inkább lehet elektromos árammal, gázzal, s olajjal fűteni, annál gyorsabb lehet ez a folyamat.

A bányászság a munkásom, tály egyik kiváló osztaga amely a legutóbbi húsz évben is valóban hősiesen helytállt: Mi ezt nem felejtjük, és nem is felejthetjük el.

A Központi Bizottság és kormány figyelembe veszi - bányászok osztályharcos, forradalmi érdemeit.

Dolgozzunk azon, hogy ezeknek sz embereknek — jobbára idősebb bányászokról van sző — a probléma -'át tisztességesen és becsülete sen, az emberiesség követelményeinek megfelelően . oldjuk meg.

A oarasztsággal kapcsolatos kérdések

Pár tunk tovább folytatja a népfrontpolitikát

Néhány szót a belpolitikai törekvéseinkről. A kongresz- szus állásfoglalásai megmutatták, hogy pártunk tovább folytatja. fejleszti és erősíti a szövetségi politikát, köznyelven, a népfrontpolitikát. Megismétlem, amit a beszámolóban mondottam: ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti. Menet közben persze hibák is adódtak. A Központi Bizottság óvta az elvtársakat a mechanikus statisztikai szemlélettől. Mégis előfordult, hogy a munkásosztály vezető szerepét védve, pártonkívülit nem engedtek megfelelő funkcióba helyezni Az is megtörtént, hogy tgy adott funkcióra jobb kommunista jelölt volt, mint pártonkívüli. mégis valamilyen statisztikai szemlélet alapján úgy határoztak, hogy pártonkívülit bíznak meg. hadd lássa az a központ, hogy értik és végrehajtják a politikát. (Derültség.) De az egyik nagyobb kárt csinált, mint a másik.

A kongresszus kezdetén Cser- venka elvtársnő elmondotta, hogy Pest megyében például a tanács-funkcionáriusok között bizony csak imitt-amott hírmondónak Van pártonkí- vüli. De a valóság nemcsak ebből áll. Meg tudnám nevezni a társadalmi élet olyan területeit is, ahol a kommunista közfunkcionárius, vezető megy

Elvtársak! A kongresszusi anyagokban és a tanácskozásokon fontos kérdésként szerepelt a demokratizálás továbbfejlesztése. Ez különösen nagy erővel jelentkezik majd a gazdasági reform végrehajtásakor, de jelentkezik más területen, a kulturális életben is igyekeznek decentralizál m és demokratizálni, a vezetést, s a pártéletben is erre törekszünk.

Van ennek a demokratizálási törekvésnek osztálycélja is és ha jól csináljuk, eredményes lesz. Arra törekszünk, hogy tanácskozás, konzultáció formájában, vagy egyéb módon lehetőleg már a kérdések eldöntésébe minél nagyobb számban vonjuk be - z érdekelteket, a dolgozókat. Ismerve a nálunk ma meglevő osztályokat, azok öntudatát. ez bizonyosan azt fogja jelenteni, hogy a munkás- osztály és annak fial ennek

módon, sokkal többet kapnak a társadalomtól, mint ameny- nyire becsületes munkával rászolgáltak.

Harcoljunk az ilyen élősdiség ellen, hiszen a szocialista társadalom a munka társadalma. Ugyanakkor biztosítsuk, hogy a nép javára végzett munkája révén mindenki boldogulhasson, még azt is merem mondani — idézőjelben és szocialista értelemben —, hogy karriert is csinálhasson.

Ehhez még egy dolgot szeretnék megjegyezni: sokszor olyan nagy keresetű emberek is kapnak nálunk ingyen állami lakást, akiknek gépkocsijuk, házuk, nyaralójuk van. Hát ha igazság van, akkor legyen igazság! Munkájával keresse meg, amit a mi viszonyaink közt lehet, de ha például lakásra van szüksége. vegye meg magának, vagy építse meg saját erejéből, és

a folyamatnak eredményeként I n,e az ,am támogatásával, még jobban és még nagyobb I taps.)

számban kerülnek be a hatalom gyakorlásába.

Egy másik nagyon fontos, a beszámolóban is érintett kérdés, hogy nagyobb hatás- fc kkal és jobban érvényre kel' juttatni a szocialista bérezés elvét. A jelszó köztudott: aki többet ad a társadalomnak, nagyobb mértékben részesül- iön az anyagi javakból. Enn-k az elvnek következetesebb ér- v nyesítése azt is jelenti, hogy' aki kevesebbet ad a társadalomnak az kevesebbet is kap jón. Azért is mondom ezt. inert nálunk is vannak, akik összeköttetések révén. mag isten tudja milyen címen és

• Szeretnék szólni a munkaidőre vonatkozó előterjesztésünkről. A Központi Bizottság iavaslata az, hogy az iparban 1970 végéig fokozatosan 43 óráról 44 órára szállítsuk le a heti átlagos munkaidőt, méghozzá ügy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ugyanazt a teljesítményt, amit eddig 48 óra alatt értek el. most 44 óra alatt elérjék, ugyanazt a bért is fizetve 44 óráért, amit az emberek eddig 48 óráért kaptak.

Általános törekvésünk a napi munkaidő csökkentése. Bzen belül az iparágak speKedves Elvtársak!

Most, a IX. kongresszuson napirendre került a parasztsággal kapcsolatban is több kérdés.

A szocialista társadalom teljes felépítése többek között megkívánja a tulajdonviszonyok olyan fejlesztését, hogy azok megfeleljenek a szocialista társadalomnak, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak

Mi úgy gondoljuk, hogy a

földbirtokviszonyokat és tulajdonviszonyokat érintő törvényt körülbelül a jövő év folyamán ki kell dolgozni. Igaza van ugyanis Szabó elvtársnak. a nádudvari tsz elnökének — azt hiszem ő említette —, hogy a birtokviszonyoknak is szilárdaknak kell lenniük, mert különben nem lehet dolgozni a termelőszövetkezetben. Országunk kicsiny, a föld kevés, minden földet ki kell használni, akár város határában, akár a falu határában, akárhol van. Ez a nemzet érdeke. És a földdel való gazdálkodást erőteljesen befolyásolni kell. (Nagy taps.)

Az elképzelés szerint az erről szóló törvény végleges kidolgozását valószínűleg megelőzi a termelőszövetkezeti ta nács létrejötte, amely egyebek mellett a termelőszövetkezeti parasztság pozitív értelemben vett érdekképviseleti szerve is lesz. Nehogy félreértés essék, nem a munkásparaszt állammal szemben, hanem az egyes állami vállalatokkal szemben.

A termelőszövetkezeti tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormányzati irányító szerveknek rendszeresen meg keli beszélniük e testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdaságot érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az országos és a termelőszövetkezetek érdekeinek.

Visszatérek a földtulajdon kérdésére. Mint már mondottam. nyugodt gondolkodási időt kell hagyni a falutól távol élő földtulajdonosoknak — ehhez is kell egy-két esztendő —. hadd gondolkozzanak, mint szabad emberek, bemennek-e a tsz-be és akkor ugyanabban a helyzetben lesznek, mint a tsz-tagok, var” méltányos térítésért felajánlják földjüket.

Ami pedig a termelőszövetkezeti parasztságot illeti, ő határidő nélkül bármikor al- döntheti. megtartja-e tulajdonjogé és akkor földjáradékot kpll kapnia azután is. vagy fplaján'ia és akkor pár év alatt megkapja a megváltási árat.

A Központi Bizottságban senki sem képzelte el úgy, hogy a földtulajdon rendezéügy. Nincs szükség semmifele határidőre, semmiféle kampányra. A parasztembereknek megvan a magukhoz való eszük, tudnak mérlegelni, majd ők meg hányják-vetik, tudják, mikor kell ezt elrendezni. A mi feladatunk a rendezés törvényes és szociális alapjait megteremteni.

Megcsinálhattuk volna persze azt is. hogy még hallgatunk róla nyolc hónapig. De azt hiszem, pártunkban éppen azért bíznak a dolgozó tömegek »— a parasztság is —, mert nem tartunk a hátsó zsebünkben „titkos dolgokat”, hanem egyenesen és felelősen megmondjuk a parasztságnak: ez az ország érdeke, ehhez fűződik az ő érdeke is, ez segíti egyéni boldogulását

Akkor is az összefüggéseket kell nézni, ha a szociális kérdésekről, a családi pótlékról, a gyógyszerei! áfásról és egyebekről van szó. Lássa az ösz- szefüggéseket a kispesti traktorgyárban dolgozó munkás is, a parasztember is, mert ha csak az egyik oldalát nézi, nem helyes következtetésre jut

A múlt esztendőben Nógrád megyében voltam egy termelőszövetkezetben, ahol régebbről, 1945—1946-ból személyesen ismertem az emberek egy részét. Beszélgettünk a termelőszövetkezetről. Jó termelőszövetkezet, jó eredményeik vannak. Nyíltan és őszintén beszélgettünk. Felállt az egyik brigád vezetője — egyébként régen, valamikor, a harmincas években 14 holdas középparaszt volt; országos díjakat nyert növénytermesztésben — és azt kérdezte: mikor leszünk mi már egyenlő állampolgárok a biztosításban, a táppénzben, a nyugdíjban Hirtelenében nem tudtam, mit válaszoljak neki. Aztán aet mondtam: elvtársak, emlékezzenek vissza mondjuk 1948— 1949-re. Mennyit agitáltuk akkor magukat, hogy csináljuk meg a termelőszövetkezetet, mert az jó dolog. Akkor maguk azt felelték: igen. ni nem vagyunk a szocializmus ellen, értjük is és biztos, hogy jó is lesz, de ne siessünk annyira, várjunk még egy kicsit.

Az a célunk, hogy végső fokon ne legyen különbség a város és a falu között és akár ipari üzemben dolgozik valaki, akár termelőszövetkezet» ben — azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is a nyugdíjban is. a családi 'pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet Előbb ezt meg kell teremteni. Most én mondom: hogy egyetértek ugyan magával, mint annak idején maga velem, csak most én mondom azt, hogy ne siessünk annyi(Folytatás a 7. oldalon»

«

i

<

ritkaságszámba. Ahogy az előbbi nincs rendben, úgy nincs rendben ez utóbbi sem. Az egyiken is, a másikon is igazítani kell.

Jobban kell eleget tenni a VIII. kongresszuson meghatározott követelményeknek, mint eddig.

Ha egy funkció betöltéséről döntenek, nem statisztikai normákból kell kiindulni, hanem abból a szempontból kell mérlegelni az összes szóba jöhető embereket, készek-e részt venni az építőmunkában, hű fiai-e a hazának. ' van-c rátermettségük, megfelelő szakképzettségük, tudnak-e vezetni a mi viszonyaink között.

A műveltséget és a szakmai hozzáértést meg kell követelnünk a párttagoktól is, mert egy forradalmár az igaz ügyet nálunk enélkül már nem tudja jól szolgálni. És a párton- kivüiitól is meg kell követelni a népi hazához és népünk közös céljához, a szocialista társadalom felépítéséhez való becsületes viszonyt. Párttagnak nem kell lennie, de ez elemi norma, amit mindenkitől meg lehet és meg is kell követelni.

Hogyan is alakul tehát a párttagok és a pártonkívüliek viszonya? Nagyon egyszerűen kifejezve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pártonkívüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előforduL

Minthogy a párt vezeti a társadalom életét, természetes, hogy a társadalmi életben a párttagok, a kommunisták játszanak főszerepet. Ez a kommunisták dicső küldetése, büszkesége, egyben terhe. Kicsit monopólium ez a mi társadalmunkban. de ezt a monopóliumot bárki megtörheti.

Ha egy párton kívüli, annyi - erőt és energiát, annyi buz- galmat és harcosságot szentel szocialista, törekvéseink megvalósításának, mint egy párttag, biztosíthatom, semmivel nem lesz kisebb a tekintélye, és ott lesz a legmagasabb tisztségekben, a legmagasabb poszton.

A politikai életben szükség- szerű és elkerülhetetlen, hogy