Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-17 / 271. szám

I i 2 1966. NOVEMBER 11. napló----------------------------­------­Al áírták a magyar—bolgár árucserefforgalmi és fizetési megállapodást Budapesten szerdán a Kül­kereskedelmi Minisztériumban aláírták a Magyar Népköz- társaság és a Bolgár Népköz- társaság 1967. évi árucsere­forgalmi és fizetési jegyző­könyvet. 1 A megállapodásnak megfe­lelően a jövő évben a kölcsö­nös áruszállítások 40 száza­lékkal haladják meg az 1966.- évi árucsereforgalmat. A gép­ipari termékek kölcsönös szál lításának lényeges növekedé­sét irányozták elő. Magyarország szerszámgé­peket, Diesel-mozdonyokat, Dieselmotorkocsikat, mező- gazdasági gépeket, televízói- készülékeket, Ikarus-autóbu- szokat, ipari varrógépeket, különféle műszereket, garázs­berendezéseket, alumíniumot, hengereltárut, gyógyszereket, pamutszövetet és egyéb áru­kat szállít a Bolgár Népköz- társaságnak. Bulgária szerszámgépeket, villamostargoncákat, emelő­gépeket, mezőgazdasági gépe­ket, négytengelyes tehervago­nokat, ötezer tonnás teherha- jókat, teherautó pótkocsikat, rádiókészülékeket, akkumulá­torokat, horgany- és ólom­tömböt, ammóniákszódát, kü­lönféle vegyianyagokat, kar- bidot, marónátront, háztartási porcelánt, szőlőt, bort, para­dicsompürét, különféle kon- zerveket, dohányt és más cikkeket szállít a Magyar Népköztársaságnak. Ezenkívül a megállapodásban előirányoz ták a műtrágya és vegyianyag kölcsönös szállítását is. A jegyzőkönyvet magyar részről Darvas László külke­reskedelmi miniszterhelyettes, bolgár részről Velicsko Kid- rinov külkereskedelmi mi­niszterhelyettes irta alá. A jegyzőkönyv aláírása al­kalmából Velicsko Kadrinov nyilatkozott az MTI munka­társának: — Néhány évvel ezelőtt csak 20—25 millió, s most már több mint 60 millió ru­bel értékű árut cserél a két baráti ország. A jövő évben Bulgária többek között két ötezer tonnás tengerjáró fe­hérhajót szállít, s a magyar ipartól Diesel-mozdonyokat is kap. Elismeréssel nyilatkozott az árucsereforgalom bővüléséről Darvas László külkereskedel­mi miniszterhelyettes is. A gondos piackutatás lé­nyeges segítséget nyújt a két országban egyaránt szükséges termékek kiválasztásához. Az összes forgalomnak a felét gépipari árukkal bonyolítják le a kapcsolatok bővülésére. A könnyűipar és az élelmi­szeripar is még sok lehetősé­get nyújt. A vezetés támaszai (Folytatás az 1. oldalról) Nyilatkoztak a Gemini 12. pilótái Következő lépés az Apolló-program végrehajtása „konyhájára”, nem beszélve az egyéb erkölcsi-politikai elő­nyökről, furcsa az is, hogy vannak termelőszövetkezeti vezetők, akik nem ismerik tel a brigádodban rejlő előnyö­ket. Igaz, e brigádok nemcsak adnak, hanem kérnek is, igényt tartanak például arra, hogy a tsz vezetői időnként jelenjenek meg közöttük, be­szélgessenek kicsit velük, ne­gyedévenként, vagy egy kam­pány befejezése után értékel­jék, hogyan teljesítették a vállalásaikat. Igazán nem sok és a lehető legtermészetesebb, amit kívánnak, hiszen sem­miféle versenynek, még a sportversenynek sincs értelme, ha nem értékelik, nem tart­ják nyilván, hogy a résztve­vők mit teljesítettek. Csupán 'néhány tsz-iinkben képzelték, hogy a szocialista brigádok meglesznek enélkül is. Ké­sőbb vették észre, hogy még­sem. így történhetett Baksán is, ahol tavaly még több-több neves szocialista brigád dol­gozott a növénytermesztésben, s ma nem hallani e brigá­dokról. mlítettük már, hogy a szigetvári járás az egyedüli a megyében, ahol egyetlen szocialista brigád sem található. Furcsa ez is, hiszen a szomszédos pécsi, siklósi és sásdi járásban dol­gozik a megye 80 tsz szocia­lista brigádjából 73. Mágocson vagy Véménden újabb brigá­dok jelentették be, hogy in­dulni szeretnének a jövő évi mozgalomban. Általános, hogy e brigádok nem a párt- titkár, vagy a tsz-elnök kez­deményezésére alakulnak meg, hanem fordítva történik. Va­jon csak a szigetvári járás volna kivétel e szabály alól? A szomszédos siklósi járás vezetői szerint csupán négy olyan tsz található a járásuk- • ban, ahol nincsenek meg az objektív és szubjektív felté­telek ilyen brigádok megala­kításához: elképzelhető, hogy e feltételek a szigetvári járás mind a 27 tsz-éből hiányoz­zanak? A Hazafias Népfront és a Nőtanács megyei vezetőinek legutóbbi értekezletén többen hangsúlyozták, hogy a tsz szocialista brigádmozgalom továbbfejlődésének alapkérdé­sévé vált, hogy a tsz — és helyenként járási — vezetők megértsék, hogy e brigádok a munka előrelendítőlvé, a vezetés támaszává válhatnak, ha tudatosan építenek rájuk. Az a kevés energia, amelyet a vezetés e brigádokra fordít, bősírr eo visszaterül. Erről inár nagyon sok tsz-elnök meggyőződött. Magyar László James Lövell és Edwin Ald­rin a Wasp repülőgép-anya­hajón piheni ki a négynapos űrutazás fáradalmait. A ha­jóról szerdán délelőtt a hadi- tengerészet egyik repülőgépe vitte a két űrhajóst a Kenne- dy-fokon lévő támaszpontra, ahol ünnepélyesen fogadták őket. A sikeres leszállás után az űrhajósok rövid nyilatkozatot tettek. Aldrin kijelentette, hogy űrsétája számára sokkal nagyobb élményt jelentett, mint várta. Az erősen hul­lámzó tengerre történt leszál­lásukra célozva kijelentette: „A víz eléggé durva volt, de a világűr nagyon sima. Űr­utazásunk igen élvezetes volt”. Lovell megjegyezte: „Négy nap után sokkal jobban érzem magam, mint a kéthetes űr­utazás után". Az űrhajós ugyanis ezúttal másodszor járt a világűrben, első útját 1965 decemberében tette Frank Borman űrhajóssal a Gemini 7-en. Ennek az űrutazásnak során december 16-án űrran­devút hajtottak végre egy másik, szintén ember-vezette űrhajóval, a Gemini 6-tal, amelynek utasai Walter Schir- ra és Thomas Stafford vol­tak. Lovell megjegyezte még, hogy családja nagyon hiány­zik neki, minthogy már egy hónapja távol van otthoná­tól. A Gemini 12. űrhajósait si­keres leszállásuk után táv­iratban üdvözölte az akkor még műtét előtt álló John- sont helyettesítő Humphrey alelnök. Me^operálták Johnsont Johnson elnökön szerdán a bethesdai kórházban végre­hajtották a kettős műtétet s az orvosok kijelentették, hogy elégedettek a beteg állapotá­val. Bill Moyers, a Fehér Ház sajtótitkára a hatalmas kór­ház előadótermében a vára­kozó újságíróknak felolvasta az orvosi jelentést, amely sze­rint a nem egészen 1 óra hosszat tartó műtét alatt el­távolították a jobboldali hang szálakon képződött polipot, majd összevarrták azt a sér­vet, amely az 1965 októberé­ben végrehajtott epehólyag­operáció után képződött a seb helyén. Megállapították, hogy a hangszálakról eltávolított polip nem volt rosszindulatú daganat. Az elnök szerdai operációja előtt aláírt utolsó rendeleté­vel Aldrin űrhajóst repülőal­ezredessé léptette elő. Lövellt már múlt év decemberében soron kívül előléptették a Gemini 7-en végzett kéthetes űrrepülése után. Az AP a Gemini 12. leszál­lásáról megállapítja, hogy an­nak nem sikerült megdönteni a Gemini 9. pontossági re­kordját. Míg a Gemini 9. mindössze 274 méterrel a ki­tűzött leszállási helytől eresze kedett le, a Gemini 12. a cél­ponttól 6,16 kilométerrel ke­letre ért vizet A Gemini 12. űrrepülésével befejeződött az amerikai űr­kutatás Gemind-programja é* áttérnek az Apollo-program megvalósítására. Ez további kísérletsorozatot jelent, amely­nek végső célja emberek ál­tal vezetett űrhajó leereszke­dése a holdra és visszatérése a földre. Az Apollo-program első kísérletére 1967. január­jában vagy februárjában ke­rül sor, amikor egy űrhajó, amelyben három utas foglal majd helyet, közel két héten át kering a föld körül. Élő történelem „ -.. • feljegyzi az utókor: Ez volt a nemzedék, mely legyőzte a balált”. (Benjámin László) Bizonyára elfoglalt ember, gondoltam, s igen sajnáltam, hogy a síkos út miatt egy jó negyedórát késtem. És való­ban várni kellett rá, így leg­alább körülnézhettem. Itt min­den bútor farostlemezzel van beborítva, ha jól láttam, még a páncélszekrény is. Ez min­denesetre reklámnak is ki­váló itt a Mohácsi Farostle­mezgyár titkárságán. De né­hány percen belül az igazga­tói irodában ülök, Fáy Mi­hály elvtárssal • szemben. — 1951 óta vagyok itt igaz­gató, lassan már a tizenhato­dik éve. Kísérleti üzemmel kezdtük Szegeden, Bizonyítani kellett: Magyarországon, az itteni fafajtákból is lehet fa­rostlemezt gyártani. Nagy el­lenfelünk volt a hitetlenség, a félreértés és az újtól való félelem. De végül is felépült az első lépcső, így gyakorlat­ban bizonyosodott be az iga­zunk. De talán nem ez a leg­szebb a munkámban. Képzel­jen el egy olyan vállalatot — no, csak embrionális álla­Új állam »»illetik: BARBADOS John Stowe, Barbados-szi- get angol kormányzója 1966. november 3-ára általános tör­vényhozói választásokat tű­zött ki. Ezt követően, novem­ber 30-án kerül sor a sziget függetlenségének kikiáltására. Barbadost, amely a Karib- tengert az Atlanti-óceántól el­választó Kis-Antillák egyik tagjaként Venezuelától észak­ra fekszik, a XVI. században a portugál hajósok fedezték fel. Nagy-Britannia első Ízben 1624-ben, majd 1927-ben kül­dött expediciót erre a vidék­re. A sziget első fehér tele­pülését, James-Town-t (Hole- town) is a második expedíció­ból visszamaradt telepesek épí tették fel. Később I. Károly angol király több alkalommal elajándékozta a szigetet, amely végül 1663-ban korona- gyarmat lett A XVII. és XVIII. században már fontos cukortermőhelyként tartják nyilván. A 430 négyzetkilométer te­rületű és 250 000 (kétharmada afrikai származású néger) főt számláló sziget lakosságának ma is a cukornád a legfőbb megélhetési forrása. A cukor­nádból kivont termékek, a cu­kor, a rum és a melasz szol­gáltatják Barbados exportjá­nak 95 százalékát. A szigeten a második vi­lágháború után megindult függetlenségi mozgalmak az 50-es években kezdtek hatá­rozott formát ölteni. Ennek ellensúlyozására Nagy-Britan­nia hozzájárult, hogy a sziget élére felelős minisztertanácsot nevezzenek ki (1954), azonban 1958-ban, az ún. Brit Nyugat- India megalakulásakor Barba­dost is odacsatolták. A kény­szer alapján létrejött „állam- szövetség” azonban nem bizo­nyult életképesnek és négy év múltán felbomlott. Először Jamaica, majd Trinidad és Tobago nyerte vissza függet­lenségét, most pedig Barbados vélik a Brit Nemzetközösség tagjaként önállóvá. Az új ál­lam fővárosa a 325 éve ala­pított, 18 650 lakosú Bridge­town lesz. Az első lépések Tíz esztendeje, hogy a- Szovjetunió átfogó leszere­lési javaslattal fordult a vi­lág parlamentjeihez és kü­lön az Egyesült Államok kormányához. Egy évtized múltán az emberiség még messze jár ugyan a céltól, az általános és teljes lesze­reléstől, ám az akkor elve­tett mag mégis meghozta első — bár szerény — gyü­mölcseit. Ebben éppen a Szovjetunió példájának és a leszerelés gondolatát szünte­lenül ébrentartó kezdemé­nyezésnek van igen jelentős szerepe. A szovjet kormány 1955 és 1960 között több, mint hárommillió fővel csökkentette fegyveres erői­nek létszámát. Javasolta, hogy a két nagy szemben­álló tömb, a NATO és a Varsói Szerződés kössön megnemtámadási szerződést, Indítványozta, hogy a lesze­relés bonyolult problémakö­rét osszák szakaszokra. s előbb azokat a kérdéseket vegyék napirendre, amelyek­ben hamarabb elérhető a megegyezés. Alig néhány napja, hogy az ENSZ közgyűlése elfo­gadta a Szovjetunió úgyne­vezett atomsorompó-javasla- tát, amelynek az a lényege, hogy a tagállamok igyekez­zenek előmozdítani az atom­fegyverek „kordonját”, elter­jedésük megakadályozását. Ez, a különben imponáló többséggel határozattá emelt indítvány szervesen illeszke­dik azoknak a kezdeti lépé­seknek a sorozatába, ame­lyekkel a Szovjetunió a le­szerelés célját iparkodik kö­zelebb hozni. Ilyen lépés volt — három esztendeje — a moszkvai atomcsend- egyezmény, majd később a hasadóanyagok gyártásának korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai bejelentés. A „menetrend” következő állomása a jövő esztendőre összehívott leszerelési világ­értekezlet lesz, amelyet az ENSZ égisze alatt rendez­nek. Az utóbbi tíz esztendőben a „leszerelés” szó, a politi­kai nyelv vissza-visszatérő fordulatává vált. Ez termé­szetes is, hiszen az atom­korszak tömegpusztító fegy­vereinek megjelenése min­den korábbinál parancsolóbb szükségszerűséggé tette a fegyverek nélküli világ meg­teremtését. Ezt a gondola­tot megintcsak a Szovjet­unió hirdeti a legkövetkeze­tesebben. Messze hangzó és egyre nagyobb visszhangot kiváltó szavak mellett — nem kevésbé nagy visszhan­got kiváltó tettekkel is. „AZ EMBER MEGTESZI, pótban —, ahol alig van szak­ember. Szinte iskolapadból jöttek ide a fiatalok. És ma miár a szakma tudósaivá vál­tak. Hogy mi kellett ehhez? Lelkesedés, kitartás, akarat­erő. Nem ment könnyen, de a sok gondot, bajt feledteti az eredmény. El tudja kép­zelni, milyen érzés, mikor egy alig néhány hónapot dol­gozott fiatal mérnököt kap az ember a keze alá, aztán ott lassan-lassan szakemberré vá­lik. Ez a fiatalember most az erőtelep vezetője. Éjszaka, hó­fúvásban is bejön, mert az az ő telepe, az ő munkája. Ez az az érzés, ami elfeledteti aki- sebb-nagyobb buktatókat, kel­lemetlenségeket. De baj len­ne, ha csak ezt a példát tud­nám felhozni. Sok ilyen em­berünk van. És hogy ez a gyár évről évre teljesíti ter­vét, nekik köszönhető. Fáy Mihály alig beszél ma­gáról. Később, amikor a je­lenről a múltra terelődik a szó, akkor is csak közvetve, nagyrészt mások cselekedetei­ből következtethetek arra, hogy ő tr.it tett abban az idő­ben. 1938-ban lépett be a Szo­ciáldemokrata Párt tagjai kö­zé. Rövid időn belül mér az illegális Kommunista Párt so­raiban volt. — Nagyképű lennék, ha azt mondanám, hogy a marxiz­mus—leninizmus eszméinek tudatos vállalása vagy értése vitt oda. Egyrészt igen fiatal voltam, másrészt, nemigen volt módunk abban az időben tu­dományos képzésre, önkép­zésre. Szerencsém volt. Cse­pelen dolgoztam a Neményi Testvérek Papírgyár Rt-ben. Közvetlen munkatársaim bal­oldaliak voltak. Volt egy ba­rátom, Winter Sándor. Kom­munista volt. Ö volt az esz­ményképem. Olyan akartam lenni, mint ő, hát kommunis­ta lettem. Persze ehhez még nagy mértékben hozzájárult szociális helyzetünk is. Har- minchat fillér volt az órabé­rünk, nem volt öltözőnk, ab­ban a -ödörben mosakodtunk, amellyel a motorellenállást öntöttük fel, meg a padlót lo­csoltuk. Rettenetes igazságta­lannak tartottam ezt. Persze nemcsak én. Igen sokan vol­tak baloldali érzelműek. ve­lük tartottam. De többen is megtették ezt abban az idő­ben is, később is, mikor még veszélyesebb volt. Nem hiszem, hogy csak úgy végezte a munkáját, mint a többiek, hiszen akkor hogy került volna abba a szeren­csés helyzetbe — mint mond­ja —, hogy már 1938 júniu­sában a csepeli ifjúmunkások küldötte lehetett a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete kong­resszusán. És ő is végighur­colta azt a harcot, amit elv­társai, akikről beszél. Máskép­pen dolgoztak, mint a mai fiatalok. Ezer veszélyben, rendőrspiclik között. A mun­ka mégis, vagy éppen ezé't. szervezett és céltudatos veit. Az elméleti felkészülést a 'e'- kesedés, a kitartás, az akarat­erő pótolta. Mindenhol meg­találták azokat a személye­ket, akikre számítani lehetett, akiket be lehetett szervezni a mozgalomba. Már az a tudat is. hogy vannak baloldaliak, vannak kommunisták. nagv erőt adott a harchoz. Küzdeni kellett a közönyösök ellen — vagy talán értük? —, mert sokan voltak olyanok, akik nem törődtek saját sorsuk ala­kulásával sem. — Már 1942-ben készülőd­tünk arra, hogy tenni kell va­lamit a háború ellen. Egyik érvünk az volt, hogy nekünk, magyaroknak semmi közünk 4 t 1 i >

Next

/
Oldalképek
Tartalom