Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-17 / 271. szám

19M. NOVEMBER 17. iiupio 3 Szakmunkásoklevél után érettségi bizonyítvány Äz idén végez az első emeltszintű osztály Az oktatási reform kezdeti szakaszában a szakmunkás- képző intézetek fejlesztésében és korszerűsítésében elég sok bizonytalanság volt. Az álta­lános műveltség és a fejlett szakmai ismeretek megszerzé­se nem volt összhangban a szakmunkásképző intézeti végzettség gyakorlatilag zsák­utca volt. A múlt évi ország­gyűlés bizonyos értelemben fordulópontot jelentett, az oktatási reform tapasztalatai alapján helyére tette a szak­munkásképzést, tisztázta az elveket, megszabta a tananyag korszerűsítésének módszereit Folytatás esti vagy levelező tagozaton Az úgynevezett emeltszintű szakmunkásképzés bevezetése a tartalmi változások egyik eleme. Már a meghatározása is jelzi, hogy itt többről van szó a régi, a hagyományos képzési formánál. Az ilyen jellegű osztályokba felvett ta­nulók, miközben a képzési idő alatt megszerzik a szak­munkás bizonyítványt, elvég­zik a szakközépiskola első két osztályát is. A tanulmányi idő befejezése után esti vagy le­velező tagozaton folytat­hatják a tanulást a meg­felelő, erre kijelölt szakkö­zépiskolában vagy bázisintéz­ményben a itt a szakmunkás bizonyítvány mellé megsze­rezhetik az érettségit is, mi­után eredményesen vizsgáztak a harmadik és negyedik osz­tály anyagából. A fiatal szak­munkások számára ez azért is előnyös, mert általában már tizenhét éves korukban dol­Holnap reggel 8,30-kor, dr. Tamás Ferenc, a Szilikát­ipari Tudományos Egyesület Szilikátkémiai Bizottsága vezetőjének megnyitójával megkezdődik Pécsett, a Technika Házában a III- szilikátkémiai ankét. A prog­ramban neves hazai szakem­berek és tudományos kuta­tók előadásai szerepelnek. Az ankét témája: komplex­képzők a szilikátelemzés- ben. sincs a szovjet területekhez, semmi keresnivalónk ott. A másik: mát akarunk mi Hit­ler mellett? Eszköz vagyunk csak céljai számára. Számom­ra mindennek az lett a kö­vetkezménye, hogy 1942-ben elbocsátottak a gyárból. Fél ötig volt munkaidő, előtte öt perccel nyomták a kezembe a papírt. Azonnal el kellett hagynom a gyárat. Vissza se mehettem a munkahelyemre. Hazaérve már várt a SAS- behívó, a szentendrei vasút­építő büntetőszázadba. Bár világosan tudta, hogy miért bocsátották el, mégis visszament másnap. Akkor tudta meg, hogy nem egye­dül őt érintette ez a dolog. Egyetlen mondat választ Ka- -tt kérdésére: „Ha tíz per- r r belül nem hagyja el a gvárét, csendőrökért küldök!” — Szentendrén többen vol­tunk „hazaárulók”, megbízha- tat!ar','k. Persze voltak olya­nok is. akik csak azért ke­rülte’- ebbe a kategóriába, trrr- Kárpátaljáról jöttek és tL oroszul. Voltak olya­nok is. akik meggondolatlan politikai kijelentés miatt vagy csak azért kerültek a bünte­tőszázadba, mert volt néhány gozhatnak, kereshetnek s köz­ben tanulnak, élvezve mind­azokat a kedvezményeket, amelyeket a dolgozók iskolá­jába járó hallgatóknak bizto­sítanak, s korszerű általános és szakmai műveltséget sze­reznek. Pécsett e képzési forma út­törője a Kereskedelmi Ta­nulóiskola volt. Az idei tan­évben már egy osztály vé­gez, az első és a második évfolyamon pedig összesen 7 osztályban tanulnak. Pillanat­nyilag azonban még az ille­tékes minisztériumi szervek nem döntöttek abban, hogy egyrészt melyik pécsi iskolá­ban folytatják majd tanulmá­nyaikat a harmadéves, vég­zős hallgatók, másrészt, hogy az esti vagy a levelező tago­zat lesz-e legalkalmasabb er­re. Az itteni szakemberek úgy vélik, hogy a megfelelő technikum vegye át őket, s levelező tagozat a legmegfele­lőbb forma. Mindenesetre jó lenne, ha a találgatások vé­gére pontot tennének, hiszen egy osztály hamarosan befe­jezi tanulmányait. Három + három Az 500-as Tanulóintézetben az 1966—67-es tanévben szer­veztek először emeltszintű szakmunkásképző osztályokat négy szakmában, összesen 120 tanulóval. Ez négy osztálynak felel meg az esztergályosok és a géplakatosok a Sopiana Gépgyárban végzik a szakmai gyakorlatot, az autószerelők az AKÖV-nél, míg a villany- szerelők a DÉDÁSZ-nál. Az utóbbi vállalat a Hőerőmű Az ankét első napján öt előadás hangzik el. Délután ezek alapján vitát rendez­nek, illetve a bizottsághoz korábban beküldött kérdé­sekre adják meg a válaszo­kat. Szombaton az ankét részt­vevői Harkányt és Siklóst keresik fel. A kiránduláson egyébként az előző napon kibontakozó vitát is folytat­ják. rosszakarójuk. De egy biztos, mire leszereltek, valóban megbízhatatlanok lettek. Elő­ször csak „kóstolgattuk” egy­mást. Aztán kiderült, hogy ki kicsoda. Pár hónap alatt összeverődtünk. Sokat nem tudtunk tenni, de amit a kö­rülmények megengedtek, azt megtettük. Ahol csak lehetett, elhúztuk a munkát, kisebb szabotázs-cselekmények vol­tak ezek. A frontról hazaté­rőket kezelés alá vettük, no, hogy is áll az a nagy vitéz­ség, meg a győzelmek, és a „rugalmas elszakadás” mit je­lent? Amikor hazatértek, már tudták, hogy mit mondjanak. Budapest körülzárása után aknaszilánkot kapott a lába. Mankóval járt 1947-ig. Mikor először összegyűltek Csepelen, sokan hiányoztak. Winter Sán­dor is... — Rokkantán dolgoztam, so­kat segítettek ebben az idő­ben az üzemi bizottságban lé­vő elvtársak. Ekkor már sok­kal többet lehetett, sőt kellett dolgozni. 1947-ben tanulni kezdtem. 1951-ben szereztem meg a budapesti Műszaki Egyetemen a gépészmérnöki diplomát, ugyanekkor kerül­tem ide, igazgatónak. egyik átalakított felvonulási épületét rendezte be műhely­nek. A képzési idő három év. A hagyományos szakmunkáskép­zéshez viszonyítva, — ahol hetenként két nap elméleti és négy nap gyakorlati oktatás folyik — az emeltszintű osz­tályokban eggyel több, tehát három nap elméleti és ugyan­csak három nap gyakorlati oktatás szerepel a tanrend­ben. Ezzel párhuzamosan meg változott az óraszámok ará­nya is, több időt adnak a matematikára, a kémiára, a fizikára, a két utóbbi alapozó tantárgya a második osztály­ban bevezetett • anyagismeret­nek. A közismereti, természet tudományos tárgyak alapo­sabb tanítása megteremti a feltételét annak, hogy a ta­nuló megszerezhesse itt a szakközépiskola első két évé­ben kötelező ismereteket, ■ hogy felkészülve kezdhessen a két másik osztály anyagá­nak tanulmányozásához. A három év sikeres elvégzése után megkapja a szakmunkás oklevelet, 8 ha úgy gondolja, műveltségét kiegészítheti és érettségi bizonyítványt szerez­het a szakközépiskolában. Itt már csak közismereti tárgya­kat tanulnak. Már nem lesz zsákutca Az emeltszintű szakmun­kásképzés rendszere — bár még ma a kezdet kezdetén tart, hiszen például az 500-as intézetben a tanulók alig hét százaléka jár ilyen osztályok­ba — az egyik alapja lesz a korszerű szakmai és általá­nos műveltséggel rendelkező szakmunkásképzésnek. Ennek megfelelően évről évre több osztály indul, általában az az elv, hogy a korábbi létszá­mot megkétszerezzék. Már nem lesz zsákutca, hanem a továbbtanulás alapja, s ezért jogos az az igény, hogy az általános iskolák ne csak a gyenge tanulókat, hanem a közepes és a kiváló ered­ményt elérőket is küldjék az iparitanuló-intézetekbe. Az érettségi és ezen túl a főis­kolai, egyetemi oklevél meg­szerzése természetszerűleg magasabb alapképzettségű fiatalok tömegét követeli. B. J. TENNIE" A keze alatt nőtt fel a gyár és szinte egy generáció. Ma­gáról csak néha beszél, azti* nehezen mondja, keresve a szavakat. De mikor a gyárról, a fiatalokról, munkatársairól esik szó, szinte kicserélődik. Lelkesen beszél arról, hogy mennyire lehet bízni ebben az új nemzedékben, mennyi­re szemben áll azokkal, akik szidják ezt a generációt, a mai fiatalokat. Neveket említ, tel­jesítményeket sorol fel. El­mondja azt is, hogy milyen jó kellemes légkörben, ..fúrás- mentesen” dolgozni. Ezt is ne­kik, a munkatársaknak kell megköszönni. Majd élkomo- rodik: — Tudja, nem tetszik ne­kem az, hogy sokszor több az érdem elismerése, mint az ér­dem. Ha valaki elvégzi a munkáját, teljesíti a köteles­ségét, azért ne dicsérjék meg. Különösen akkor ne, ha az illető maga is szereti ezt a munkát, kedvvel csinálja. Ha nem én kerülök ide, hanem más, az is megcsinálja mind­ezt. amit én. Az a jellemző az emberekre, hogy megtesz­nek mindent, amit meg kell tenniök. Nem az ellenkezője. AMIT MEQ KELL A Sopiana gépei Pakson Két borsókonzerv légtelenítő és zá­ró automatát szál­lított és szerelt be a Paksi Konzerv­gyárnak a Pécsi Sopiana Gépgyár. Az új gépek mű­szaki átadását teg­nap fejezték be a szerelők Pakson. Mit keres az ember ? — Bizonyára ön is ismeri ezt a kifejezést: vándorma­darak ... — Sokat beszélünk róluk mostanában, bár „vándorma­darak” régen, a háború előtt is voltak. Igaz, akkor nagy­részt a kényszerűség hajtotta az embereket, de az is tény, hogy ez a kényszerű vándor­lás az összehasonlításra és c jnként a válogatásra is alkalmat adott. Nyugtalan és örökké elégedetlen emberek egyébként mindig is lesznek. Amikor a „vándormadarak­ról” beszélgetünk, szeretném őket nagyon határozottan kü­lönválasztani azoktól, akik egyszerűen csak azért bolyon- ganak, mert elképzeltek ma­guknak valamit, s azt a he­lyet keresik, mely énjüknek, tudásuknak, temperamentu­muknak legjobban megfelel... Megbecsülés és biztonság Hoffmann Pállal, a Pécsi Bútorgyár igazgatójával be­szélgetünk. Az igazgatói iro­dának nincs titkárnői előszo­bája, akinek panasza vagy ké­rése van egyszerűen csak be­kopog, így elég gyakran félbe kell hagynunk egy-egy mon­datot. A munkaerővándorlás kérdése napjaink egyik legér­dekesebb, legösszetettebb problémája. Csupán Baranyá­ban évente ezrek mondanak fel, látszólag indokolatlanul, s keresnek új munkát, hogy aztán, pár hónap elteltével ismét kérjék a munkaköny­vét, és más helyen kopogtas­sanak. Ezért ne dicsérjenek senkit érdemtelenül. Érdemtelenül? — kérdezem magamban, átvágva az esős udvaron, a főkapu felé. Szőtly Szilárd A Pécsi Bútorgyárban ez a probléma ismeretlen. A fluk­tuáció évek óta minimális. Maga a gyár egyébként sem­miben sem különbözik me­gyénk más ipari üzemeitől. A kereseti lehetőségek átlagos­nak mondhatók, a normák in­kább szigorúak, mintsem la­zák, a szociális létesítmények éppen csak hogy megfelelnek a célnak. A gyár profilrende­zés után korábbi kisipari jel­legét is elveszítette: egyetlen terméket gyártanak, szalag­rendszerben. — Véleménye szerint mégis mi az a plusz, ami ragasz­kodóvá teszi az embereket? — A megbecsülés és a biz­tonság. A gyárat 1949-ben ál­lamosították. Korábban, mint orgonakészítő-üzem működött. Az ötvenes évek elején foko­zatosan más munkákat is kaptunk, hangszerjavítástól üzletberendezésig mindent gyártottunk. Hogy úgy mond­jam, az „arcát” vesztette el a gyár. Hónap elején még senki sem tudta, mit csinál a hónap végén. S mj történt? Tucatjával mentek el a leg­jobb munkások... Az anyagellátás és ami mögötte van A Pécsi Bútorgyár 1966-ban 1925 fényezett Mecsek háló­garnitúrát készít. A termék iránt országosan is nagy az érdeklődés, így jövőre már 2000 garnitúra lesz a terv. Az anyagellátás az elmúlt időben szinte zökkenőmentes. Az em­ber azt hinné, ez csak terme­lési ügy. — Egyáltalán. 1926 óta dol­gozom a szakmában, negyven éve ennél a cégnél, hát mó­domban állt egyet s mást megfigyelni. Amikor azok a nagy hó és év végi hajrák voltak — elsősorban az anyagellátás egyenetlenségei miatt —, az emberek, bár éppen annyit kerestek, mint most, ha nem többet, az első adandó alkalommal elmentek innen ... A gyárnak ma 160 dolgozó­ja van. Többségük nő. A fér­fiak zöme asztalos szakmun­kás, a nők betanított munká­sok: kiszolgálók és fényezők. A fluktuáció arányát a nők gyors számbeli növekedése sem rontotta. — 1954-ben nyolc nő dol­gozott a vállalatnál, ma közel száz, s nyugodtan mond hatom, éppen olyan megbiz- hatóak és ragaszkodók, mint a férfi törzstagok. Ennek is egyszerű a „titka”: tudomá­sul vettük, hogy a nők gyári munkája csak egy az ő mű­szakjaik közül, s talán nem is legfontosabb ... Gyakorla­tilag ez azt jelenti, hogy igyekszünk úgy szervezni az anyák gyári műszakjait, hogy az összeférjen az otthonival. Az ember is elfárad egyszer A 160 dolgozóból nyolcvan a gyári törzsgárda jel vény tu­lajdonosa. Major László 17 éve dolgozik egy helyen, öt­vennyolcadik évét tapossa; a por és az állandó hajladozói az egészségét már évekkel ko­rábban kikezdte. Szikár, be­esett arcú, mint az asztalosok általában. — Nekem ez a második he­lyem, az előzőn is tizennégy évig voltam. Itt, a legutóbbi időkig a gépteremben dolgoz­tam. Végigcsináltam a nor­más világot is, becsülettel. Most azt mondták, menjek a javítóműhelybe. Felújítást végzünk, meg karbantartást. Sietni nem kell, de vigyázni annál jobban... — Mit gondol, a fiatalok egy része, miért vándorol évekig? — A pénzzel van baj. Ha felszabadul egy inas, 5—6 fo­rintot kap. Ha elmegy, hat hónap múlva megadják neki a nyolcat is... -t Horváth László tizenegy'* éve van a vállalatnál, tanuló is itt volt, s most csoportve­zető a gépműhelyben. — Nem hívták más válla­lathoz sohasem? — Dehogynem, a barátok mindig tudnak egy-egy jó he­lyet. Tudja, ha csak a pénz lenne, el is menne az ember, de más is számít. Én például együtt nőttem fel ezzel a gyárral. Minden kőről tudom, mikor került oda. Mindenki a keresztnevemen szólít. Mit kezdenék én máshol... ? Ez a gyár valóban olyan, mint egy nagy család. Az igazgatói iroda falán tizenegy oklevél diszeleg: négy az él­üzem, négy a kiváló vállalat cím elnyerését dokumentálja, a többiek pedig a munkaver­senyben elért eredményekről tanúskodnak. Az emberek személy szerint is tudják, ki mivel járult hozzá ezekhez az eredményekhez. 4 nagyüzem átka? — Sokan azt mondják, könnyű nekünk, hisz a kis­üzem légköre egészen más. Az ilyen nézetekkel én min­dig vitatkozók: a nagyüzem­ben sem törvényszerű az el­idegenedés és személytelenné- válás, hisz annak is vannak kisebb egységei — üzemré­szek. műhelyek, brigádok —, ahol a munkakapcsolatok mellett emberi kapcsolatokat is ki lehet építeni.. ­Sok emberrel beszélgettem a műhelyekben. A nyugalmat dicsérték, a rendet, a vezetők igazságosságát és a szakmát, amit szeretnek. A szavak mélyéről azt éreztem: egy ki­csit mindenki nélkülözhetet­lennek érzi magát. Az igaz­gató nevetett: — Ha egyáltalán lehet ti­tokról beszélni, akkor ez a mi titkunk — és semmivel se több... Békés Sándor HOLNAP: Szilikátkémiai ankét Pécsett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom