Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

2 napló »6*. NOVEMBER 8. Tüntetés ax NSZK-ban a 8%ükaég1orvénr étien Bonnban továbbra is zavaros a hslyzel Bonnban a politikai hely­zet továbbra is zavaros. Er­hard kancellár hétfőn két megbeszélést is tartott párt­ja vezetőivel. A megbeszélé­sen Strauss, a CSU el­nöke tüntetőén nem jelent meg. A kormány szóvivője szerint, a tanácskozásokon arról volt szó, hogyan lehet­ne a, kormány számára par­lamenti többséget szerezni. Szerdán a CDU—CSU par­lamenti frakciójának elnök­sége összeül Erharddal. Po­litikai körökben azt várják, hogy ezen az ülésen az el­nökségnek legalább egy része ismét felszólítja Erhardot, hogy önként távozzon. A Szociáldemokrata Párt Is újabb akciókba kezdett. Ja vaslatot nyújtott be a Bun­destagban, hogy a parlament szólítsa fel a kancellárt: ves­se fel a bizalmi kérdést. En­nek a lépésnek nincs gya­korlati jelentősége, mert ha a Bundestag többsége meg is Bzavazza a javaslatot, ez ak­kor sem kötelező a kancel­lárra. A Szociáldemokrata Párt ezzel a javaslattal azt kívánja elérni, hogy nyilván valóvá tegye: Erhardnak nincs többsége a parlament­ben. A Szociáldemokrata Párt Vezetői egyébként újabb nyi­latkozatokban körvonalazták pártjuk álláspontját. Herbert Wehner a következőket mon- ■mtta: „Világosan meg kell mondanom, hogy a helyzet, amely ma még CDU-problé- mának látszik, és amely en­nek a vezetés nélküli párt­nak lázas válságát eredmé­nyezte, azt a veszélyt rejti magában, hogy állami vál­sággá válik. Helmut Schmidt, a párt egy másik vezetője egy cik­kében kifejtette: „Egy új koalíciónak rendbe kell hoz­ni az NSZK viszonyát Pá­rizshoz és Washingtonhoz, el kell érnie keleti szomszé­dainkkal a viszony normali­zálását. A fehér tisztek ott álltak a hombár ajtajában. Ar­cukról sugárzott a megelé-: gedettség. Hogyisne, hi­szen kezükben volt a leg­értékesebb zsákmány, az omszki ellenállás legmaka­csabb feje, Ligeti Károly, a feleségével együtt. Az ellenforradalmárok is tud­ták, hogy jóformán ő volt az egyetlen képzett bolse­vik katonai parancsnok ab­ban az időben Omszkban. És most itt állnak előt­tük a fényes csizmás, arany váll-lapos, antantszljas, re- volveres, kardos, korbácsos hóhérok. Mit akarnak tő­lük? Gyönyörködni az el­ejtett vad szenvedésében, mint a vadász a zsákmá­nyában? Itt fogják kivégez­ni őket? Vsakov hosszasan nézte Ligeti Károlyt, mintha a gondolatait fürkészte vol­na. Közben egy keringődal­lamot fütyörészett. Azután megszólalt: — Érdekes ember maga. Ligeti hallgatott. A tiszt vontatottan, szinte minden szót tagolva beszélt, hogy könnyebben érthető legyen: — Igen, érdekes. Az ön hazája, ha jól számítok, körülbelül nyolcezer ver- sztányira van innen. Irtóza­tos távolság... Ért engem? — Pontosan — mondta Ligeti. — A sors különös szeszé­lye folytán Szibériába kerül fogságba, mint az Osztrák— ! Magyar Monarchia volt tisztje. A tiszti táborban nyugodtan élhetett volna FRANKFURT: Mintegy 24 ezer ember tüntetett Römerber­gen a szükségtörvény ellen. A felirat: „A szükségállapot politikája elfojtja a demokráciát". Habsburg Ottó Ausztriában Becs: Habsburg Ottó hétfőn Kufsteinnél beutazott, majd rövid innsbrucki látogatás után a délutáni órákban el­hagyta Ausztriát — jelentette hétfőn este hivatalosan az osztrák belügyminisztérium. Az Osztrák Szocialista Párt­nak az ügyről kiadott nyilat­kozata rámutat: megfelel a Néppárt taktikájának, hogy Ottó beutazásai először csak rövid időtartamúak lesznek. A szocialista Arbeiter-Zei­tung figyelemreméltónak tart­ja, hogy Hetzenbauer belügy­miniszter éppen Ottó látoga­tásának időpontjában ugyan­csak Innsbruckban tartózko­dott. Franz Muhri, az Oszt­rák Kommunista Párt elnöke a Volkstimmében leszögezte: a párt a leghatározottabban PAGONYI ANTAL: tiltakozik Ottó tiroli villám­látogatása ellen, amely csak végleges visszatérésének elő­készítő lépése. A Habsburg- sarj beutazása fenyegeti a szomszédos országokhoz fűző­dő jóviszonyt. Albán pártkongresszus Tirana: Kedden meg­nyílt az Albán Munkapárt V. kongresszusa — jelenti az ATA hírügynökség Tiranából. A kongresszus első napján Enver Hodzsa tartotta a Központi Bizottság beszámo­lóját. Brezsnyev elvtára beszéde Tbilisziben Lenin-renddel tüntették ki Grúziát Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára beszédet mondott ab­ból az alkalomból, hogy a Grúz SZSZK-t gazdasági és kulturális eredményeiért Le­nin-renddel tüntették ki. A beszéd a kitüntetés átadása­kor hangzott el. Az utóbbi időben sokat tet­tünk a testvéri szocialista or­szágok barátságának. össze- forrottságának és kölcsönös se­gélynyújtásának fejlődéséért — mondotta Brezsnyev. Mind a szocialista közössé­gen belül, mind pedig a kom­munista világmozgalomban egyre erősebben jut ér­érvényre az a törekvés, hogy közös akciókat fejtse­nek ki. Politikailag rendkí- , vül fontosak azok a nyilat­kozatok, amelyeket Buka­restben fogadtak el Viet­nam, valamint az európai béke és biztonság megerő­sítésének kérdésében. Kilenc szocialista ország pártvezetoi és kormányfőd a Szovjetunióban megtartott szí­vélyes, őszinte légkörű talál­kozóikon megvitatták a nem­zetközi politika kölcsönös ér­deklődésre számottartó kér­désednek széles körét. A szovjet emberek keze­in unkája nyomán félelmetes fegyver kovácsolódott ki, va­lóban hatalmas erő teremtő­dött — hazánk, barátaink és szövetségeseink biztonságának megfelelő biztosítéka. Az imperializmus vietnami tombolása idején az akció­egységhez való viszony lett a nemzetközi felelősség, a ha­ladás és a forradalom eszméi iránti odaadás döntő krité­riuma. Ezzel kapcsolatban kényte­lenek vagyunk határozottan elítélni a KKP és a KNK vezetőit. A kínai vezetők semmibevéve a proletár in­ternacionalizmus alapelveit, elutasították a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág minden olyan javasla­tát, amely a testvéri Viet­nam megsegítésére irányuló akciók összehangolására vo­natkozott. A Szovjetunió továbbra is sokoldalú segítséget fog nyúj­tani a harcoló Vietnamnak. Tudjuk, hogy a többi szo­cialista ország is ezt az irány­vonalat követi. Az élet szorosan összefonta a szocializmus, valamint a felszabadító mozgalmak érte­keit. Ezen erők összefogása a fontos nemzetközi kérdések megoldásában, a népek béké­jének és biztonságának hatal­mas tényezője lett. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a béke és a nem­zetköri biztonság érdekében együtt lehet működni azokkal a nyugati kormányokkal, po­litikai és közéleti személyek­kel, amelyek, illetve akik va­lóban készek követni a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elveit. Az ENSZ találhat önmagá­ban elegendő erőt ahhoz, hogy a béke hasznos eszközévé vál­jék. A Szovjetunió a jövőben is kész hozzájárulni az ENSZ hatékonyságának fokozásához. Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány nemzetközi kérdésekben a jö­vőben is szilárdan fogja kö­vetni azt a lenini irányvona­lat, amelyet az SZKP XXIII. kongresszusa egyhangúlag ha­gyott jóvá. Brezsnyev hang­súlyozta a XX. és a .XXII. pártkongresszus határozatai­nak óriási szerepét, majd rá­mutatott arra, hogy a XXIII. kongresszus olyan gazdaság és társadalmi politikát dolgo­zott ki, amely alaposan sza­mot vet a kommunista építés új szakaszának körülményes- vei. Hangsúlyozta, hogy a szovjet társadalom egyik fő mozgatóereje az ország hatá­rain belül élő népek barát-* sága. Emlékeztetett arra, hogy Grúzia dolgozói aktívan részi vettek az oroszországi mun- í kások és í>arasztok forra­dalmi harcában. „Itt a tbili­szi vasúti járműjavítókban, aj olajkutaknál, a mangán bá­nyákban és a szénibányákban — mondatta — felhívásként hatott Aljosa Dzsaparidze, Lado Kecho- vell, Filipp Maharadze, Szer­go Ordzsonikidze, Joszit Sztálin, Alekszandr Culo- kidze, Miha Chakaja és más lánglelkű forradalmárok mozgósító bolsevik szava”. A Lesnin-rendet átnyújtva Brezsnyev kijelentette, hogy a kitüntetés megérdemelt el-1 ismerése annak a hatalmas munkának, amellyel a grúz nép járul hozzá a közös ügy — a világ első kommunista társadalmának megteremtésé­hez. Új indiai állam született Uj-Delhiben hivatalosan bejelentették, hogy november elsejétől új köztársasági egységet teremtettek. India 17. ál­lamát, Harianát, amely az ország északkeleti részén fek­szik, Punjab állam hét megyéjéből alakították ki. A nyole milliós állam hivatalos nyelve a hindi, fővárosa: Csan- digarh. Punjab állam megosztását az tette szükségessé, hogy a hindi nyelvet beszélő szikhek követelték a punjabi nyel­vet beszélő államban saját nyelvük, kultúrájuk és vallásuk szabad gyakorlását. Punjab állam másik területének új neve: Punjabi Szubha. Az újonnan alakult két kormány pontoson éjfélkor tette le a hivatali esküt. Johnson Szöulban Johnson amerikai elnök, aki a dél-koreai Szöulban tartóz­kodik, kedden délelőtt egy órát tárgyalt Pák Csöng Hi államfővel. A dél-koreai szakértők em­lékiratot nyújtottak át az amerikai kormánynak. Az AFP értesülése szerint Dél­cÁz omszki ellenállás feje emberi körülmények közt. Nem bántotta senki. Azt hi­hetne az ember, hogy örül a megmaradt életének, mint sok ezernyi társa. Most pedig itt van a kezeinkben, sebesülten, mint lázadó fo­goly. Tudja, mi jár ezért? — Tudom. Miért nem lőt­tek agyon? — Nézze, nem olyan sietős. Erre még ráérünk. Előbb azonban tisztázni sze­retnék valamit. Mondja, miért harcolt ellenünk? Ligeti nem felelt. — Ez is válasz — mond­ta Usakov. — Szóval nem is tudja. Pedig én nem akartam kételkedni az ön intelligenciájában. Gondo­lom, karriert akart csinál­ni a vörösöknél. A hadi­fogolyélet után ez vala­mennyire érthető. Bár intel­ligens ember nem lehet bol­sevista. Megszédülni a jel­szavaktól? Nem mondom, egy időre megtörténhet... Nálunk is előfordult ilyes­mi a forrófejű fiatalok közt. No igen. De ön újságot is írt, s mint ilyen, nem dűl­het be ezeknek a véres ke­zű tolvajoknak, bódult ál- messiásoknak ... Nem hi­szem. Akkor mi vezette mégis erre a végzetes út­ra? Ligetit most már érdekel­ni kezdte a cári tiszt okos­kodása. Ezért csak ennyit mondott: — Az. idő, a hely és a körülmények nem alkalma­sak arra, hogy ezt a kér­dést behatóan megvitassuk. Mit akar velem? — Azonnal rátérek, ön, remélem, tisztában van az­zal, hogy az első szibériai büntetőosztag parancsnoka előtt áll. És azt is tudja, hogy Szibériában mi va­gyunk az urak, és az önök vörös paradicsomának mindörökre vége. Nem tar­tom szükségesnek hangsú­lyozni azt sem, hogy most kivételes állapotok vannak, és én akkor irthatom ki önt a feleségével együtt és olyan válogatott halálnemmel, amikor és ahogyan akarom. — Ezzel tisztában vagyok — mondta Ligeti. — Viszont én ezt nem akarom ... Nézze, beszél­jünk őszintén. Nekünk leg­főbb óhajunk a béke. Azt hiszem, azzal ön is tisztá­ban van, hogy az egész kul- túrvilág a mi oldalunkon áll. A fegyveres ellenállás csak a véráldozatokat nö­velné mindkét oldalon. Mi ezt nem akarjuk, békés megoldást keresünk. Ezért nem végeztük ki sem önt, sem a feleségét, pedig már mind a ketten a sír szélén álltak Kartasevónál. Úgy döntöttünk, hogy önt tiszti becsületszóra szabadon en­gedjük. Egyetlen követelé­sünk, hogy Tyumenybe uta­zik, ahol még jelentékeny vörös erők vannak ... — És? — A felesége pedig ná­lunk marad túsznak, Ligeti zászlós úr. — Túsznak? Miért? — Azért, zászlós úr, mert ön mint kiváló katonai szaktekintély és a „forra­dalmárok” szemében meg­bízható ember, le fogja be­szélni a tyumenyi vörösö­ket a további ellenállásról. Ha pedig az útja nem jár­na az általunk kívánt ered­ménnyel, a feleségét kivé­gezzük ... És ez lesz a sor­sa magának is, ha az ot­tani csürhe leverése után a kezünkbe kerül. Ligeti előtt elsötétült a világ. A vér a fejébe szállt. A bal kezébe tette át a botot. Ebben a pillanatban tökéletesen elfeledkezett a lábát hasogató fájdalomról. — ön feltételezi rólam, hogy áruló leszek? — kiál­totta. — Ne használjon ilyen csúnya szót. Vegye úgy, mintha a mi békekövetünk lenne. Csak azt tegye meg, »mit egy kultúrembemek humanista érzése diktál. — Én nem leszek áruló »oha! Érti, soha! — Bere­kedt a torka: — Soha! Usakov egészen közel lé­pett Ligetihez. Most már lehámlott róla a művelt em­ber máza, szemében dühös szikrák cikáztak: — Megteszed! Parancso­lom; Értetted? Ebben a pillanatban Li­geti jobb keze nagyot len­dült, és hangos pofon csat­tant Usakov. arcán. A cári tiszt lángvörös lett, a mel­le hangosan zihált, a szeme kidülledt, a hangja sípolt, rikácsolt: — Gazember! Bandita, ganéj! Vörös ganéj! A pisztolytáskájához ka­pott. A körülálló tisztek piszto­lya szinte vezényszóra ug­rott elő a táskából. Az egyik marcona kozáktiszt ezüstveretes markolaté, gör­be kardját rántotta ki a hüvelyéből, és rontott volna a sápadtan, de nyugodtan álló Ligetire. A hajó fog­lyai végighallgatták és iz­gulták a jelenetet. Jeges borzalom ült az arcukra ... Most mi lesz? Ebben a pillanatban ágyúlövések dördültek. A levegő megremegett. Sűrű füst szállt a hajóra. A tisz­tek ész nélkül rohantak a fedélzetre. *Részlei a szerző Vég­rendelet címmel a Kos­suth Könyvkiadónál most megjelent művéből. Korea évi 200 millió dolláros katonai segélyt kért Ameriká­tól, hogy hadseregét, — amely 45 000 zsoldost küldött a viet­nami hadszínterekre — kor­szerűsíthesse. Dél-Korea jelezte egyben, hogy ez a 45 ezer katona a maximum, amit nyújtani tud. Emellett a dél-koreai katonák számára Szöul magasabb zsol- dot kér. A 200 millió dolláron kívül Dél-Korea kormánya további 300 milliót szeretne kapni hosszú lejáratú kölcsön formájában. A Pravda a ghanai provokációról Az Accrában lezajlott és a teljes önkénnyel határos ak­ciók arra irányulnak, hogy megbénítsák az Afrikai Egy­ségszervezet tevékenységét, összeveszítsék egymással a? afrikaiakat és végsősoron fel­bomlasszák az AESZ-t — írja a Pravda keddi számában Pogogyin, a guineai küldött­ség accrai letartóztatását kom mentáivá. A kommentátor rámutat, hogy a nemzetközi jog nor­máinak durva megsértése Afrika-szerte felháborodást váltott ki. * Olaszország— Szovjetunió 1:0 (1:0) Kedden délután Milanóban ját­szották le az Olaszország—Szov­jetunió válogatott labdarúgó- mérkőzést. A hazaiak 1:0 (1:0) arányú győzelmet arattak. A két ország együttesének ez volt a 4. találkozója, eddig a szovjet csa­pat nyert kétszer, egy találkozó döntetlenül végződött, s az ola­szoknak most sikerült először nyerniük. i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom