Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

NOVEMBER S. napló 5 Hegyedmilliós trófea TUSbb más nagyszerű ered- tnénye mellett sikeres vadá­szati évadot is zárt a Mecseki Erdőgazdaság. Szeptember 30-éval bezárólag 500 nagy­vadat, őzet és szarvast lőt­tek ki a mecseki és síkvidé­ki vadászterületeken, s ezzel 108 százalékra teljesítették kilövési tervüket. Az elmúlt szezon áj szen­zációval is szolgált. Szep­temberben a vajszlói erdé­szet területén lőtték Európa idei legnagyobb ' agancsú szarvasbikáját A kapitális trófea súlya 13 kiló 50 deka volt v As emléktúra legjobbjai A KISZ Városi Bizottsága és az MHS vasárnap emlék­túrát rendezett november 7. tiszteletére. Az emléktúra vándorserlegét a Mecseki Érc­bányászati Vállalat lll-as üzemének csapata nyerte el 202 pontos teljesítményével. A verseny további helyezé­sei: a Zrínyi Miklós Közgaz­dasági Technikum kereskedel­mi tagozatának csapata 123 ponttal második, az 500-as Iparitanuló-intézet 1-es alap- szervezete 114 ponttal harma­dik lett. Az első díjat és a tárgyju­talmakat (kempingfelszerelés, sportfelszerelés) pénteken ad­ták át. Félmilliós ráfordítással ■4 40 százalékos termelésnövekedés Százharminc dolgozót vesznek fel KM új gyártmány a Mohácsi Vegyesipari Vállalatnál A megyei pártértekezlet küldötte Dr. Várady Sándor Csütörtökön kezdve meg Mo­hácson a Tolna megyei Építő ipari Vállalat a Farostlemez- gyár mellett lévő felvonulási épületek átalakítását a Mo­hácsi Vegyesipari Vállalat ré­szére. Az 1600 négyzetméter alapterületű két felvonulási épület jobb munkakörülmé­nyeket teremt és 130 új dol­gozó foglalkoztatását teszi lehetővé. Az átalakított épületekben helyezik el a vállalat epeda- részlegét. Idei epedakészítési tervük 110 000 négyzetméter. Jövőre legalább 40 százalék­kal többet kell készíteniük. A dolgozók munkájának meg könnyítésére a vállalat két új gépet is beszerzett. A keret­hajlítógép a férfiak munkáját könnyíti meg, a kapcsozógép pedig az epedafonó asszonyo­két. Mindkét gépet már az új üzemrészben helyezik üzembe. Ugyancsak az új üzemrész­ben dolgoznak majd azok a szakemberek is, akik az új gyártmány, az elektromos kapcsolótáblák szerelésén dől goznak. Ezeket a kapcsoló- táblákat az építőiparnak ké­szítik, egyedi darabok lesz­nek, speciális célokat szol­gálnak az átadásra kerülő új épületekben. Tsz-építkezések- nél alkalmazzák őket. A mai epedarészleg a Sza­badság úton a fiatalok , biro­Emberölés 3 liter borért Magas, kissé hajlott hátú, i 37 éves férfi Kis Iván 1st- i vám, a drávaszerdahelyi tsz i csordása. Négy éve dolgozik I itt, ezelőtt kocsis volt a nagy- j ' árpádá tsz-ben. Munkáját rendesen elvégezte, sőt al-1 kalrrtakként . szívesen segített másoknak is. özv. Győr Jó- zsefné is nemegyszer meg­kérte: kaszálja le kertjében a füvet. ad egy kis bort érte. Kis Iván legutóbb is füvet kaszált a 70 éves asz- szor.y kertjében — 5 liter boriján alkudtak meg. „Itt van most két liter, a hiányzó hármat majd szüret után adom” — mondta az idős asszony. A múlt hónap 8-án Kis Iván István bement a dráva­szerdahelyi italboltba és tár­sával Jovanovics Péterrel poharazgatni kezdtek. Megit- taik fejedként 5—6 kisfröccsöt, aztán kiléptek a kocsmából. Kis Ivánnak eszébe jutott hogy Győr Józsefné már le­szüretelt, elkéri tőle a tarto­zást. a 3 liter bort. Be is ko­pogtatott hozzá, — lehetet!, az idő úgy este 9 óra felé. „Mari néni. hozott-e a hegy­ről haza bort?” — kérdezte. „Nem hoztam, mert későn végeztem a szüreteléssel.” Az idős asszonyt másnap eszméletlenül találták laká­sán, azonnal a Pécsi Ideg- és Elmeklinikára szállították, — segíteni már nem tudtak rajta, október 9-én meghalt. Amikor a rendőrség Jova­novics Pétert és Kis Iván 1st- , vánt előzetes letartóztatásba helyezte. Kis Iván úgy igye­kezett vallomását csűmi-csa- vami", hogy a gyanú Jovano- vicsra terelődjön, azaz mintna ketten jártak volna akkor este az idős asszonynál és együtt kérték volna a 3 liter bort. Később azonban Kis Iván így vallott: „Azóta gondolkodtam én most már őszintén elmon­dom az igazságot”. Elmondta, hogy egyedül ment az idős asszonyhoz kérni a bort Nem kapott, erre odalépett Győr Józsefnéhez, jobb kézé vél elkapta a nyakát, hosz- szabb ideig szorította, majd tenyérrel teljes erejével ar­cába vágott. — Amikor a fojtogatás után otthagyta az idős asszonyt, gondolta azt, hogy meghalt? — Hát... úgy gondoltam, igen. hogy meghalt. — Megöl egy embert 3 li­ter borért? Részeg volt? — Nem voltam én részeg 5—6 kisfröccs nem árt meg. Részeg én csak körülbelül 2 liter bortól leszek. — Nem félt attól, hogy a rendőrség elfogja? — Nem, mert nem látta senki. De aztán, amikor a rendőrök jöttéik értem, akkor már éreztem, baj lesz, de gondoltam: úgy mondom, hogy a Jovanovics is ott volt, így aztán talán kisebb lesz a büntetés. — Mennyibe kerül a dráva­szerdahelyi italboltban 3 li­ter bor? — Hatvan forintba. — Ennyiért ölt embert! — Hát... ennyiért... A Megyei Rendőrfőkapitány­ság Jovanovics Pétert szabad­lábra helyezte, Kis Iván Ist­ván ügyét peídig rövidesen vádemelési javaslattal átadja az ügyészségnek. (-ray) dalma lesz. Az épület emeleti részén helyezik el a kimon­dottan fiatalokból álló 27 fős konfekciós szalagot, va­lamint a 25 konfekcióipari tanulót. Ezáltal megszűnik a konfekció üzem zsúfoltsága és a fiatalok megfelelőbb szakmai képzése is elősegíti majd, hogy jövőre az idei 15.7 millió forintos konfekciós tervvel szemben 20 millió fo­rint értékű női és férfi fehér­neműt állítanak .elő. Az épület földszinti részé­ben ugyancsak egy új gyárt­mány, a vatta- és afriktömí- lésű spirálrugózatú, acélhuza­los matrac gyártását kezdik meg. Ilyen ruganyos matra­cot hazánkban eddig még nem készítettek. A kereske­delem érdeklődése igen nagy, s már közölték is a vállalat­tal, hogy gyermekágyméretű matracból például legalább 15 ezer darabot igényelnek. A matracokat színes damaszt- huzattal vonják be. A vállalatnak ilyenirányú fejlődése lehetővé teszi, hogy az idei 27.6 millió forintos termeléssel szemben jövőre már több, mint 44 millió fo­rintos tervet valósítanak meg. Az új üzemrészeket még az idén átalakítják. Hogy a köl­tözködés ne okozzon termelés- kiesést, a vállalat dolgozói a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy a költözködés megkezdéséig túlteljesítik ter­vüket. Különösen a konfek­ciós részleg nő dolgozói értek el már a háromnegyed év alatt is szép eredményeket, hiszen a terven felül vállalt 1 700 000 forint értékű fehér­neműből eddig már több, mint egymillió forint értékűt elkészítettek. Ugyanakkor jó eredményeket mutat a ter­melékenység, a gazdaságos­ság, s nem utolsó sorban a minőség alakulása. A konfek­ció dolgozói az első osztályú áruk arányában minőségi pré­miumban részesülnek, ami a legközelebbi fizetésnél közel félezer forinttal növeli kere­setüket. Az egész átalakítás nem egészen félmillió forintba kerül és a Mohácsi Vegyes­ipari Vállalat saját erőből valósítja meg. Kuba cukrászda Úimecsekalján Ujmecsekalján, a Varr Imre utcában, Kuba néven áj cukrász­dát nyitnak ma, melynek belső falát, közel negyven négyzet- méternyi területet elfoglaló falikép, Battancs Gábor grafikus alkotása díszíti. Dr. Várady Sándor tizenöt éve Komlón él. 1958 óta a sikondai éjjeli szanatórium igazgató főorvosa. Először a szakszervezetben végzett társadalmi munkát, az orvo­sok politikai oktatását szer­vezte, 1959-től 1962-ig már párttitkár volt az egészség- ügyi alapszervezetben, idén a vezetőségválasztó taggyű­lésen pedig küldöttnek dele­gálták, azzal a megjegyzés­sel, hogy azért rendszere- sébben látogassa a jövőben a saját taggyűléseit is. El­ismeri, hogy a bírálat jogos, mégis az az „is” szócska sok mindenre utal. Dr. Várady Sándor pon­tosan reszt vett a megyei és a városi pártbizottság ülé­sein — tagja mindkét tes­tületnek —, mint a végre­hajtó bizottság tagja, kijárt más alapszervezetek taggyű­léseire és végül i „gazdasági” teendőit sem hanyagolta el: a bányászok egészsége bizo­nyos vonatkozásban rájuk van bízva. Alapító levelük első pontja szerint az inté­zet feladata egyes, főleg fog­lalkozási betegségek súlyos­bodásának megelőzése. Au­gusztusban járt náluk az angol bányászszakszervezet küldöttsége. A küldöttség vezetője, túl a vendégkönyv­be bejegyzett udvarias for­mulán, hazatérésekor tájé­koztatta tapasztalatairól az angol államosított szénbá­nyák főorvosát. Utóbbi le­vélben érdeklődött az 1967- es sikondai bányaegészség­ügyi napok programjáról és kilátásba helyezte jövetelét. Dr. Várady Sándor talán a hivatásánál fogva lett kommunista. — A szocialista rendszer soha nem látott lehetősége­ket biztosít a bányászok egészségének megóvásához — mondja —, az orvos egyéni törekvése összhangr ba került a társadalom ilyen irányú céljaival. Ez a tény biztonságérzetet köl­csönöz. S ha már a kölcsön­nél tartunk, vissza is kell fizetni valamivel. A dolgok logikájából következik: ha a rendszer ennyire támogat­ja a munkámat, kötelessé­gem nekem is támogatni a rendszert. Ez a felfogás egyébként jellemző a pár- tankívüü orvosok jó részére is. Mi mindennek észre­vesszük a negatív oldalát, orvosi körökben a kritikus megjegyzések meglehetősen gyakoriak. De abban, hogy e társadalom rendkívül so­kat tesz az emberért -3; egyetértés uralkodik. A sikondai éjjeli szana­tórium igazgató főorvosát a komlói városi pártértekez* létén szavazati jogú küldötte nek választották. Kérdésem re, hogy mit kíván a me­gyei pártértekezleten az or­vosok érdekében szóvátennf így válaszolt: — Rossz szónok vagyok* de ha felszólalok, a bányá­szok rehabilitációjával sze^ retnék foglalkozni. A pesti kollégák csodálkoznak, miért emlegetjük minden alka­lommal ezt a kérdést. „Ér­tetlenségük” érthető, hiszen a gyárban nincsenek olyan fizetéskülönbségek, mint a bányánál. Nálunk, amig - vájár bírja a munkát, megr keresi a háromezer forintot* de ha egészségi állapota kö vetkeztében könnyebb mun­kára helyezik, ezerkéttővel kell megelégednie. A jelen- , légi gyakórlat — „a bánya eltartja a rokkantjait” — semmivel sem kerül keve­sebbe, mintha a társadalom fizetne méltányos kiegészí­tést annak a dolgozónak, aki meghatározott időt a föld alatt töltött és önhibáján kívül lesz bányamunkára alkalmatlan. Tudom, hogy a probléma, sőt a javasolt megoldás baranyai viszony­latban sem új, de vélemé­nyem szerint a bányászok rehabilitációjáról addig kell beszélni, amig meg nem oldják. I^áegszűnik egy régi üzem (a Kozmetikai és Ház­tartás Vegyipari Vállalat 5. sz. üzeme) és helyén kaput nyit a másik, a Borforgal­mi Vállalat palackozója. Az átadás-átvétel már több mint féléve folyik. Gazdát cserélnek az üzemi épüle­tek, az iparvágány, az iro­daépület, az éttermi beren­dezés és egyebek. S „gaz­dát” cserélnek a munkások is. Az előbbi sem ment si­mán, de a dolgozók elhe­lyezése már sokkal nehe­zebb. Afölött persze, hogy a dolgozók utcára kerül­nek-e vagy sem, vita sem volt. De munkahelyet vál­toztatni mégis nehéz azok­nak. akik megszokták a ré­gi munkafolyamatokat, a régi gyártmányokat, ame­lyekre rájárt már a kezük. Az utóbbi hónapokban a borosok átvettek harminc­két dolgozót, a többiek a dohánygyárban kaptak munkát vagy másutt vállal­tak állást. Még 9 „kozme- tikás” munkást átvesznek, és ezzel az elhelyezési prob­lémák megszűnnek. Papí­ron. Mert a bizonytalanság még él az emberekben: hogy jövünk ki a bérekkel? Az új főnökökkel? Az eddig számukra ismeretlen mun­kafogásokkal? Az épületeket át kell alakítani, bővíteni. Falakat bontanak, falakat húznak, ajtónyílásokat falaznak vagy újakat nyitnak —, mindez ájazdaesere a Battht/átuj ideában legalább két évig tarkő munka. A palackozást azon­ban már decemberben meg­kezdik, amint az épületeket olyan állapotba hozzák, hogy a termelés indulhat, ha csak félgőzzel is. Addig — egy hónapi időtartamra — a dolgozók zöme az épít­kezésen segít. A kozmetikásoknál dol­gozott tíz esztendeig Sós Ferencné, nyolc esztendeig Müller Andrásné. Most téglát tisztítanak. Egyelőre. — Mikor értesültek elő­ször az üzem leállásáról? — A nyár elején. —: Mire gondoltak? Egymásra néznek. — Féltünk Kell ez a kis pénz, amit keresünk, és féltünk, hogy állás nélkül maradunk. Sósné férje az ércbányá­nál dolgozik, keres 1800-at, felesége ezerkettőt keresett a kozmetikánál, de van két gyerek, kell hát a pénz. — Müllerné férje gépkocsive­zető: a családi létszám és a • családi összjövedelem kö­rülbelül azonos Sósékéval. — Nem kaptak semmi biztatást? — De igen. Németh elv­társ, az igazgató, mondta, hogy a borforgalminál lesz helyünk, legyünk csak nyu­godtak. Sólyom elvtárs is beszélt velünk, azt mond­ta, átvesz bennünket. Do­hát, elhiheti, nehéz dolog ez mégis, mert ragaszkodik az ember a régi munkahely­hez. — Eléggé egészségtelen munka volt itt. — Hát az volt. Én hat évet, Kati négy évet húzott le a habzóban, utána vala­mivel könnyebb volt már a csomagolóban. Egy alkalommal Németh János igazgató végigkísért az üzemben. Abban a bizo­nyos „habzóban” — ame­lyet most Sósné említ — habzószódát csomagoltak. A szódahegyeket falapáttal lapátolták, és szemet, torkot kaparó szódapor már az első percekben megülte az ember száját, tüdejét, sze­mét. Az asszonyok többnyi­re kendőt kötöttek arcuk elé, de lélegzetet mégis csak kell venni és a szóda­por áthatolt a kendőn. A légyfogó-üzemben — vagy ahol a nyersgumit oldot­ták különféle vegyszerekkel — ott sem volt sokkal egészségesebb a munka. — Mégis ragaszkodnak? — kérdem. — Megszoktuk. Jó volt a kollektíva, főleg nálunk — Vnondja Müllerné — mert mi brigádban dolgoztunk, meg aztán a vezetők is jól bántak a dolgozókkal. Szí­vesen csináltuk meg az iro­daépület körül azt a kis parkot, virágot ültettünk meg díszcserjét társadalmi munkában. — Néhány éven belül rá sem ismernek az új üzem­re, — szól közbe Sólyom György, a palackozó veze­tője. — Az egész gyár te­rületét parkosítjuk, de elő­ször az építkezést kell befe­jezni. A „kozmetikások” ragasz­kodása elgondolkoztató. Ha van igazi, őszinte törzsgár- da-szemlélet, akkor ez az. Köti őket a régi üzemhez a hat—nyolc—tíz évi munka, a brigádokban megteremtett baráti kapcsolat, a tisztes­séges bánásmód, pedig a munka, amit végeztek, egyáltalán nem csábító. — Automatagépen dol­goznak majd, fehérgalléros munkaköpenyben, fejkendő­vel, tiszta, jól fűtött üzem­ben — biztatja őket Sólyom György. A biztatásnak per­sze van hatása, pontosab­ban alapja: mert ezek az asszonyok azért tudják, hogy a munkakörülmények hasonlíthatatlanul jobbak lesznek. És a kereset? Kö­rülbelül annyi lesz, mint eddig, de persze ez függ majd a teljesítménytől. A két asszony összesúg, aztán bátortalanul megszó­lalnak: — Mi itt sok éven át dolgoztunk. De a palackozó­ban mégis mint újonnan­jöttek leszünk. Félünk, hogy — mert mi leszünk az „ide­genek” — hátha hátrányba kerülünk. Sólyom György: — Eddig sem, ezután sem teszek kivételt. A régi üzemben is, és nálunk is a teljesítmény határozza meg majd az emberek értékét. A palackozó üzem régi dol­gozóira számíthatnak, segí­tenek majd, hogy megis­merkedjenek az új gépek­kel és dolgozni is tudjanak azokon. Az asszonyok visszamen­nek az építkezéshez. De­cemberben indul a terme­lés, jövő évben az új üzem 35 ezer hektoliter bort pa­lackoz, és amikor teljes ka­pacitással állnak rá a ter­melésre — körülbelül há­rom év múlva — az évi terv 100 ezer hektoliter lesz, vagyis körülbelül 14—15 millió palack. Hab Ferenc i \ 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom