Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

2 napló 1966. NOVEMBER 4. Mártfrgaink emlékére 330 000 amerikai katona van már Dél-Vietnamban Tizedszer hullatott lom­bot a fa, tizedszer hajlott novemberbe az ősz ama ok­tóber végétől, amelynek iszo­nyatos napjain drága éle­tükkel áldoztak a szabadsá­gért. Sorsuk immár mártír elő­deik sorsához kapcsolódott, azokéhoz, akik ha más ko­rokban, más körülmények között is, de egyazon célért a legszentebb emberi jogo­kért, jussokért adták életü­ket, vérüket. Mégis, ha rá­tekintünk gyászkeretbe vont arcképeikre, márványba vé­sett neveikre, gyászunk kö­zelebbi és fájdalmasabb, mert elérhető közelségből, «szinte a karunkból ragadta ki őket az ellenforradalom vérivó szörnyetege. Kik rabolták el szemetek tükrét, kik ontották ki drá­ga véreteket? Vajon a „munkások, parasztok, ér­telmiségiek nemzeti felke- lői”-e, ahogy ezt az ellen- forradalom szellemi irányí­tói, szervezői üvöltözték be­le a nagyvilágba, vagy ma­guk a kalandorok? Nem. Még utólag sem le­hetne rájuk fogni, hogy merszük lett volna rá. Mert ők a gyiloknái is alanta­sabb fegyverrel, az álhaza­fias, a nacionalista jelsza­vak fegyverével hadonáztak, hogy tömegeket szerezze­nek. bázist teremtsenek foszlányokra hullott rend­jük feltámasztására. A piszkos munkát, a gyil­kolást másokra bízták. A börtönökből kiszabadult bű­nözőkre, a kocsmatöltelé­kekre, a lumnenekre. a tö­megekből is kilökött klök- lendezett sönredékre, akik a továbbiakban ékesen be is bizonyították kiheztarto- zásukat. A régieknél is buz­góbb. s kegyetlenebb fran- ciakissmfh’lvok, héiasivá- nok szolgálták hóbér elő­deik újra norondra lénett képviselőit. Még az eszköz is ugyanaz volt. Állatias brutalitás, golyó, akasztófa és az embervadászat legsö­tétebb, legszennyesebb esz­közei A tíz év előtti október­be® ha csak két hétre is, de minden jegyével, jellem­zőjével a Horthy-világ fehér pokla zúdult az országra. A szörnyűségek utolsó nan- ján csatornák mélyéről, pad­lások zugából egymás után kerültek elő a naftalinnal konzervált csendőr-, rend­őr-, horthysta tiszti egyen­ruhák, hogy vérszemet ka­pott gazdáik már nyíltan átvegyék a fehérterror pa­rancsnoki posztjait. Kevesellték a szadista tob­zódást, hiszen nem egyese­ket, nem is százakat, ha­nem ezreket, tízezreket akartak Mező Imre, Aszta­los János, Sziklai Sándor és a többiek — köztük Bara­nya mártírjainak: Matuzsa Györgynek, Pintér István­nak, ötvös Tibornak, Job­bágy Szilárdnak, Habling Lászlónak, Orosz Gyulának sorsára juttatni. Szétron­csolt, meggyalázott holt­testükből akartak utat épí­teni, diadalkaput emelni el­vesztett gyáraik, bankjaik, földesúri kastélyaik elé, hogy tízegynéhány év után ismét igájukba hajtsák a terrorjuktól megfélemlített népet. Mártírjaink vérébe akarták fojtani hazánk munkával, becsülettel ki­harcolt rendjét, népünk ak­kor még alig tíz éve meg­szerzett békéjét, szabadsá­gát. S hogy miért nem sike­rült végbevinni e gyaláza­tot? Mert az igazság a mi oldalunkon állott, amelyre a szentesítő pecsétet éppen mártírjaink tették. Ök, akik vértanúságukkal a megza­vart fejű emberek százez­reit, millióit döbbentették rá az igazságra, arra, hogy vol­taképpen kiért, miért is ál­dozták életüket az egyet­lent, a legdrágábbat. Nem gyáva menekülés­ben, nem is közönséges ön­védelemben kaszálta el őket a gyilkos golyó, hanem a kijelölt posztjukon, hivatá­suk teljesítése közben. Ök, akiket egész dolgos életük­ben a nép szolgálata, a va­lóságos emberi jogok védel- mezése inspirált soha nem lankadó munkára, tettekre, őket a megpróbáltatások, a veszély napjai sem riaszt­hatták, kényszeríthették visszavonulásra. Emlékezzünk rájuk és azokra a hős szovjet ka­tonákra is, akik velük váll­vetve harcoltak és haltak meg hazánk szocialista vív­mányai védelmében. Áll­junk meg egy percre és tisztelegjünk márványba vé­sett drága emlékezetüknek. A TASZSZ ismerteti Scsed- rinnek, a Pravda tudósítójá­nak haiphongd tudósítását. „Haiphong fölött harmadik napja folyik az amerikai tá­madó gépek elleni harc — írja Scsedrin. — A város lég­elhárítása hősiesen veri visz- sza az egyik támadást a má­sik után. A kikötő öblében lévő egyik sziget bombázása után az amerikai gépek szer­dán megpróbáltak behatolni a város északnyugati térségébe — azonban a VDK legna­gyobb kikötőjét védő légelhá­rítás tüaébe ütköztek. Az egyik repülőgép fekete füstcsíkot húzva maga után a tengerbe zuhant A pilóta ejtőernyővel ereszkedett le a Tonkini- öbölbe és megpróbálta segít­ségül hívni az amerikai hadi­flotta helikoptereit. A VDK haditengerészetének egységei azonban az ellenséges tűzben is foglyul ejtették és partra hozták a pilótát. Lázadás az Arizol Munkáspártban a fegyelmi rendszabályok ellen Az Angol Munkáspárt par­lamenti képviselőinek érte­kezlete szerdán mindössze 120 szavazattal hagyta jóvá a pártvezetőség új fegyelmi rendszabályát, amely betiltja a kormánypárton belüli nem­hivatalos csoportosulásokat. A kormánypárti képviselők­nek alig egyharmada hagyta jóvá a határozatot, amelynek ; értelmi szerzője Richard Crossmann, a „baloldali múlt­ra visszatekintő” kabinetmi­niszter, az alsóház vezére. A párton belüli csoportosulások betiltását a pártvezetőség azt követően határozta el, hogy a múlt héten 28 munkáspárti képviselő a kormány utasítá­sával szembeszegülve, tartóz- I kodott a szavazástól az ár­lés bértörvény büntető szaka­szának alsóházi vitája során. A szavazás elemzéséből ki­tűnik, hogy a kormány tag­jain kívül alig 20—30 képvi- I selő támogatta a párton be­lüli bírálat elfojtására irá­nyuló rendszabályt. Az egyharmados kisebbségi szavazattal jóváhagyott fe­gyelmi rendszabály a pártból való kizárással fenyegeti mindazokat, akik a kormány- politikával ezemibe helyezked­ve csoportosulásban vagy kü­lön tanácskozáson vesznek részt. Bennfentes megfigye­lők azonban úgy vélik, hogy a kormány vereségével felérő szavazati arány aligha teszi lehetővé, hogy a gyakorlat­ban is alkalmazzák a drákói Az idős munlcások közül sokan emlékeznek rá: félig- meddig gyerekek voltak piég, amikor látták daliás alakját, homlokába hulló gesztenye- barna haját. Találkoztak vele a proletárok forradalmi ak­cióinak szervezése közben és az 1919-es honvédő háború csataterein. Mások — a ná­luk fiatalabbak — az évekkel ezelőtt bemutatott magyar film, A harminckilences dan­dár alapján idézik fel képze­letükben a komisszár alakját, aki határozottságával, bátor­ságával a történelem legenda*, alakjává nőtt. Vannak, akik írásait ismerik, A járatos em- ber-t és más elbeszéléseit, amelyekből oldalról oldalra kiérződik, árad, őszinte, nagy­szerű " embersége, forradalmi szelleme, hazafias lángolása és életre szóló elkötelezettsége a nép iránt. A proletár forra­dalom katonája itthon, ipar- szervező-trösztigazgató a Szov­jetunióban, agitátor, író, az illegalitásban küzdő párt sok országban Ismert egyik nép­szerű vezetője, párizsi mun­kások barátja, a Francia, (Kom­munista Párt tagja, a fárad­hatatlan és félelmei nem is­merő magyar forradalmár — ez volt Karikás Frigyes. Borossebesen, Erdélyben született 1891. november 4-én. Ma lenne 75 esztendős. Még a világháború befeje­zése előtt — orosz hadifogság­ból — az 1917-es moszkvai felkelés barikádjaira vezetett Oz útja. Határtalanul büszke volt rá, hogy szuronyos pus­kával a váUán őrséget állha­tott a Kreml kapujánál, s ott közvetlen közelről láthatta Le­nint. Amikor hazatért, bele­vetette magát a megismert forradalmi cél megvalósításá­ért indított küzdelembe. A mozgalom napról napra na­gyobb tömegeket ragadott ma­gával. Karikás a Kommunisták Magyarországi Pártja alapitó tagjai közé tartozott. A fron­ton személyes bátorságával vívta ki a magyar Vörös Hadsereg katonáinak rajongó szeretetét. A Tanácsköztársa­ság bukása után a kapitalista Európa rendőrségeinek üldö­zöttje lett. Kereste Bécs, Ber­lin, Róma belügyi hatósága, * eközben ö az eszme szolgála­tában egyik országból a má­sikba ment, vakmerő bátor­sággal szervezte a szocialista forradalom osztagait. Amikor 1930 kora őszén a budapesti éhezők, a munka- nélküliek puszta kézzel vias­kodtak a lovasrendőrség kard lapozó rohamaival, amikor megmozdult Győr, Pécs, Bor­sod, Nógrád, a Viharsarok munkássága és szegénypa­rasztsága, Karikás Frigyes I Párizsban a magyar prőleta- ! riáitis támogatására megszer­vezte a .,Szeptember elseje-i” bizottságokat, tájékoztatta a francia kommunistákat a ma­gyarországi eseményekről. — Később — a párt utasítására — illegálisan hazatért. Sal- lai Imrével, Fürst Sándorral, Kilián Györggyel dolgozott, veiSk együtt fogták el 1932 nyarán. A bíróság börtönbün­tetésre ítélte. 1935-ben szaba­dult. A munkások, akikkel le­bukásáig érintkezett Buda­pesten és a vidéki városok­ban, mind csak „Virág elv- társ”-nak ismerték, s ekkor tudták meg az újságok hír­adásaiból, hogy társuk, bá- torítójuk — akit kiragadtak közülük — az egykori híres dandárkomisszár, Karikás Frigyes. A börtönből szabadulva a Szovjetunióba került. A párt veteránjai - társai az emigrációban — amikor visszaemlékeznek rá, a jóba­rátra, sose mulasztják el fel­eleveníteni kedves emlékeik között Karikás Frici nótázá- sait. Nem érhette meg a na­pot, amikor felszabadult ha­zája földjére léphetett volna. A küzdelmes élet megpróbál­tatásai aláásták egészségét, megrongálták sz'vét: 1938. március 5-én halt meg. Nevét és hősi életét népe csak az elmúlt évtizedben is­merte meg igazából, amikor párttörténeti dokumentumok részletesen ismertették szerte­ágazó és nagyhatású mozgal­mi tevékenységét, kiadták szépirodalmi műveit, és az irodalomtörténet is összegezte jelentős írói, műfordítói te­vékenységét. Az utókor a magyar szabadságküzdelmek egyik kiemelkedő alakját tisz­teli Karikás Frigyesben. rendszabályt. A balszámyhoz tartozó képviselők egy cso­portja máris úgy határozott, hogy a jövő hétfőn megtartja szokásos különértekezletét. Saigonból érkező amerikai hadijelentés szerint az ame­rikai légierők szerdán Dong Hód térségében is támadáso­kat intézett a VDK területén fekvő célpontok ellen. A TASZSZ hírügynökség is­merteti az amerikai imperia­listák bűneinek kivizsgálására alakult vietnami bizottság Je­lentését. A jelentés rámutat, hogy az amerikai csapatok létszáma 1966 októberében már elérte a 330 000 főt. Az amerikaiak ezenkívül 3400 re­pülőgépből és helikopterekből álló légierőt használnak fel a Vietnam két része elleni tá­madásokra, s a legkíméletle­nebb módszerektől sem riad­nak vissza, hogy leigázzák Dél-Vietnam 14 milliós né­pét. 1966 márciusáig a dél- vietnami felszabadító hadse­reg egységed 40 000 amerikai katonát tettek harcképtelenné és a bábkormány csapatainak 70 000 katonáját kapcsolták ki a harcokból. A harminckilences dandár komisszárja Karikás Frigyes születése 75. évfordulóján Az Afrikai Egység Szervezetének október 31-i megnyitó ülése. Az ülésről hiányzott a guinea! küldöttség, amelynek tagjait a ghanai kormány az accrai repülőtéren önkényesen letartóz­tatta. A küldöttség útban volt az AESZ-ülésre. Csütörtökön Pekin gben gyű­lést és felvonulást tartottak a „vörősgárdisták”, az ország különféle körzeteiből a fővá­rosba sereglett „forradalmi tanárok és diákok." A gyűlé­sen Lin Piao, a KKP Köz­ponti Bizottságának elnökhe­lyettese, honvédelmi miniszter mondott beszédet. Jelen volt Mao Ce-tung is. Ez volt az ötödik ilyen jellegű gyűlés és felvonulás, vagy ahogyan hi­vatalosan nevezik „találkozó", amelyen Mao Ce-tung, a KKP Központi Bizottságának elnö­ke, „legközelebbi munkatársa Lin Piao elvtárs és a KKP Központi Bizottságának más felelős, munka társai” találkoz­tak a fővárosba érkezett „vö- rösgárdistákkal A gyűlést a következő jel­szóval tartották meg: Szét­zúzzuk a burzsoá ideológiát, Román—olasz közlemény A Pajetta vezette olasz párt­küldöttség bukaresti látogatá­sáról közleményt adtak ki. A, közlemény megállapítja, hogy az Olasz Kommunista Párt és a Román Kommunis­ta Párt küldöttségeinek tár­gyalásain a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű problémáit, valamint a mozgalom egységéért és összeforrottságáért vívott harc kérdéseit vitatták meg. Fog­lalkoztak a nemzetközi hely­zet problémáival is, ezenbelül a vietnami amerikai agresz- szió, továbbá a gyarmatosítás és újgyarmatosítás elleni harc kérdéseivel, a nemzeti ‘elsz;>- badító mozgalmak és az euró­pai biztonság problémáival. Szovjet miniszterek kitüntetése Szerdán a nagy Kreml-pa­lotában ünnepélyes keretek között nyújtották át a Lenin- rendet érdemeik elismeréséül Antonov, Grismanov, Nyepo- rozsnyij, Rudnyev, Tavaszon, Zverev szovjet miniszterek­nek, valamint Mihajlovnák, a Minisztertanács mellett mű­ködő sajtóbizottság elnökének. A kitüntetéseket Nyikolaj Podgomij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke adta át. v Johnson hazaérkezett Johnson elnök, magyar IdS szerint a csütörtökre virradó éjjel, különrepülőgépén Alasa- kából visszaérkezett Washing­tonba. Repülőtéri beszédéibe® Johnson elnök a manilai ér­tekezleten részt vett országok egységének fokozását emelte ki „a kommunizmus erőinek terjedésével szemben”. Leszö­gezte, hogy az Egyesült Álla­mok nem hagy fel a dél-viet­nami kormány támogatásával, hozzáfűzve, hogy Amerika „mielőbb méltó békét kíván.“ Tekintet nélkül arra, hogy még meg sem tartották a kongresszusi választásokat, Johnson kijelentette, hogy: „Az amerikai nép ünnepélye­sen támogatja az Egyesült Álamok ázsiai szerződéses kö­telezettségeit”. Kifejtette, hogy „Vietnamban nem lehet számítani a béke csodájára.“ Azokra a republikánus vá­dakra utalva, hogy a kor­mány „elrontotta a háborút”. Johnson kijelentette: — vala­mennyien követünk el hibá­kat. de ezeket majd megbe­széljük időről-időre. diadalra juttatjuk Mao Ce- tung ideológiáját.” „Forrón üdvözöljük a Mao elnök által képviselt forradalmi proletár irányvonal győzelmét”. A gyűlésen és a tüntetés­ben 2 millió „vörösgárdista” és katona vett részt. Szovjet küldöttség Pekingben Viktor Majevszkijnak. a Pravda szemleírójának veze­tésével megérkezett Pekingbe a Szovjet—Kínai Baráti Tár­saság küldöttsége. A küldöttség a saovjet—kí­nai és a kínai—szovjet baráti társaság közötti együttműkö­dési terv keretében részt vesz az Októberi Forradalom 49. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségeken. AZ ELET Papp György kétszer volt a klinikai halál állapotá­ban. Most, messze túl az életveszélyen, mögötte a ne­héz megpróbáltatásokkal, a hazatérés órái előtt tele van boldog zavarral, mint minden gyógyult beteg, a lelkében a hazatérés izgal­ma vibrál. Sovány, meg­viselt arcán a boldogság fáradt egy kicsit. A tragikus baleset szep­tember 23-án történt Ujme- csekalján. Papp György gépkocsivezető műszaki hi­ba miatt megállt az úton teherautójával, s kiszállt. Szembe jött egy másik te­herautó. Intett a kocsi Ve­zetőjének, hogy mehet, nem vette észre, hogy az ő ko­csija közben elindult. Papp György a két teherautó kö­zé szorult, a nehéz kocsik összesodorták, mint egy ci­garettát. A mentők súlyos, életveszélyes állapotban azonnal beszállították a pé­csi I. számú Sebészeti Kli­nikára, és megkezdődött a harc Papp György életéért. Sérti lése rendkívül súlyos volt. Azonnal nyilvánvaló­nak látszott a többszöri borda- és kulcscsonttörés, ennek következtében rövid idő alatt légzési elégtelen- óiit La A~ ;j*Vvt nvíHo­egységbe vitték, és az alta­tógép segítségévei mestersé­ges lélegeztetést alkalmaz­tak. Közben folyamatosan végezték az EKG-regisztrá- lást, mert a szív sérülésére is gyanakodtak. Az orvosok az elektrokardiográfon a valósággal egyidőben észlel­ték a szívizmok működésé­nek lassulását, majd a tra­gikus pillanatot: a szív megállását. Azonnal szív­masszázst alkalmaztak. A mellkast nem kellett fel­nyitni, mert Papp György bordái összetörtejí. Az első klinikai halál körülbelül 3 percig tartott. A szív műkö­dése a masszázs következté­ben ismét megindult. Né­hány perc múlva az EKG jelezte, hogy a szív megint megállt. Ekkor a szívbe noradrenalin injekciót fecs­kendeztek, majd alig egy perces újabb klinikai halál elteltével a szívizmok né­hány rendellenes mozdulat után normális ütemben mű­ködni kezdtek. A szív a légzés elégtelen­sége miatt állt meg. A szívműködés újabb megin­dulása után a röntgenfelvé­telek segítségével megálla­pították. hogy Papp György mindkét oldalon sorozatbor- Ha+s-ést szenvedett (A jobb I 4 l i Gyűlés és felvonulás U | • 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom