Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-17 / 271. szám
HN. NOVEMBER 17. napló 5 Napirenden a táplálkozásélettan Kísérleti étkeztetés Komlón Napi ötszöri étkezés — Több fehérje és zöldség szerepeljen az étrendben — Egészségesebb s nem drágább Kis nép vagyunk, de enni azt tudunk! — Külföldi turisták, belföldi szakértők mélyen egyetértenek ebben az „ősmagyar igazságban". Az élelmiszerkiadásokból például világviszonylatban mi fordítottunk legtöbbet zsírra, 14.6 százalékot, (Ausztriában 4,3. Angliában 2,8 százalékot), így aztán asszonyaink méreten túl „teltkarcsúak”, öregjeinket pedig az érelmeszesedéstől és magas vérnyomástól az agyvérzés réme fenyegeti. Magyaros étrend Ezért határozta el három komlói orvos, dr. Steiner József, dr. Tihanyi László és dr. Mecseki Béla, hogy átneveli ezt a marhápörköltes-ga- luskás embertípust. — Orvosi feladat, hogy a kisgyermekek élelmezését ellenőrizzük higiénikus és táplálkozásélettani szempontból — mondja dr. Tihanyi László. — Ennek során a gyerekek táplálkozásában is pontos számadatokból tapasztaltuk a magyar étrend mindkét alapvető hibáját, vagyis az egyoldalúan kalóriadús és az ebéd köré csoportosított étkezést. S ezt mind a napközi otthonban, mind a családban étkezőknél tapasztaltuk. A dávidföldi napközis konyhán 1963 májusában zsírból a norma 152, kenyérből 103 százalékát kapták a gyerekek, állati fehérjékből — tehát tejből, tejtermékből, húsból, tojásból — 67, A-vitaminból 69, B-vitaminból 68 és C-ből 65 százalékát fogyaszthatták a normának. Ennyit a napközis konyháról. De- mi a helyzet az otthoni étkezéssel? Erre vonatkozólag kérdőívekkel kutatták a választ. Kiderült: a helyzet nagyjából ugyanaz. S a magyar étkezés másik nagy hibája, az „ebédközpontúság” is szépen igazolódik. Az otthon étkező gyerekeknek csak 69,3 százaléka vacsorázik, 54,7 százaléka kap tízórait és mindössze 43 százaléka uzsonnát. — Miért rossz az ebédre összpontosított napi étkezés? ,— A szervezet elosztva, kisebb mennyiségekben sokkal jobban feldolgozza az élelmet és kevesebbet raktároz el belőle. Amellett a viszonylag kevés reggeli nem ad elegendő energiát a délelőtti munkához, s a túlságosan bő és hirtelen érkező ebéd pedig a délutáni munkától von el energiát. Ezért baj, hogy más országokhoz képest nálunk az ebéd a napi étkezés 40— 45 százalékát teszi. Sőt, legtöbben napjában csak háromszor étkeznek, tízórait és uzsonnát nem fogyasztanak. Ezért a komlói tanács egészségügyi osztályán megszerveztek egy újfajta étrendet. Vagyis: — Elsősorban minden étkezésnél növelni akartuk az állati fehérjék és a vitaminok mennyiségét Száműzik a teát Komlón tehát az óvodákból majdnem teljesen száműzték a teát, helyette tejet, kávét kakaót isznak a gyerekek és divatbajött a sajtos kenyér is. Aztán arra törekednek, hogy minél több zöldnövényből készült étel kerüljön az asztalra és minél kevesebb tészta. De szorgalmazzák a gyümölcs, illetőleg a nem főzött zöldség, például a reszelt, nyers sárgarépa fogyasztását is. Utóbbi azért fontos, mert főzéskor a vitaminok jórésze elbomlik. Délben általában ritkán van leves, helyette a főétel után inkább gyümölcsöt, madártejet, könnyű so- dókat adnak. A mai felnőtt generáció persze ösztönösen védi a maga pörköltes-zsíros ízlését. A mamák először tiltakoztak, a gyerekek — otthoni hatásra — fintorogtak a franciás konyha ételeihez. Aztán sok óvó néni példamutató és hősies módon bekanalazott számtalan sodója, „legyűrt" sárgarépás kenyere meghozta a hatást. Mióta a szülőknek is megmagyarázták, hogy ha szokatlanabbat is, de táplálóbb ételeket kapnak az eddiginél —. szóval a legifjabbak már megszokták az új könnyű étrendet és nem tiltakoznak a klasszikus magyar konyha hiánya miatt. Pénzügyileg? — Azt mondják a hagyományos étrend ugyanolyan kiadásokat kívánna. Tehát ea sem drágább. Kétéves kísérlet — Szeretnénk nemsokára felmérni, hogy a két éve bevezetett étkeztetés milyen változásokat hozott a komlói óvodások növekedésében, súly gyarapodásában és betegségre való hajlamában — mondja dr. Tihanyi László. Egy biztos: a klasszikus magyar konyha hegemóniáját legalábbis Komlón veszély fenyegeti. S ha a mai óvodások nem is felejtik el, mellette már fogyasztják a korszerű, könnyű ételeket is. És ez egyáltalán nem baj, sőt biztató dolog. Földessy Dénes Az irodalom és a művészetek hivatása társadalmunkban Kedden délután a TIT Irodalmi Szakosztálya és a Képzőművész Szövetség Dél-dunántúli Területi Szervezete ankétot rendezett Pécsett a TIT Bartók klubjában. Az irodalom és a művészetek társadalmi szerepéről dr. Tóth Dezső kandidátus, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa tartott vitaindító előadást. Jelen voltak kulturális életünk vezetői, írók és művészek, s az előadás végeztével többen hozzászóltak a kérdéshez. Az előadás alapja „Az irodalom és a művészetek hivatása társadalmunkban” című, a Társadalmi Szemlében megjelent tanulmány volt, amelyet az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközössége készített. Az alábbiakban ismertetjük az előadás vezérgondolatait. Ebben a jelenlegi időszakban az ideológiai harc jelentősége megnőtt, ezen belül is különösképpen exponált terület a kultúra. E jelenségnek sok oka van, többek között a kulturális élet sajátos jellege, hogy ti. egyrészt itt adott emberekkel, tehetségekkel kell dolgozni, másrészt itt a legszembeötlőbb a tudat viszonylagos elmaradottsága, ezáltal a kulturális elet csaknem gyűjtőhelye mindazoknak a nem marxista, sőt antimarxis- ta nézeteknek, amelyek más területeken nem, vagy alig Nyálfasor a kerítés mellett Mindig lesznek, akik valamilyen okból albérletet keresnek. Az albérlet legtöbbször ideiglenes, az igénybe vevők többsége fiatal. Albérletet hirdetnek nem is egyet, újságban, kis pa- pírszeletkék sokaságán a hirdető vállalat, vagy szóban az ismerősök tovább- közlésére bízva. Kérdés, milyen is az új otthon? Vajon talál-e az. ember megölelő!? Mert az igények emegy.szer farkasszemet ' mek egymással. Mármint az albérlőé, meg a tulajdo- nősé. A jó albérlet sok-sok utánjárással jár. „Ki kell fogni”, ha mindén tekintetben megfelelőt akar az em- ber. A Munkácsy Mihály utcába, í máris kizáró ok, ha u:; bányász vagyok. A lépcsőházban összetalálkozom . a • alajdonosnővel. — Hol dolgozik? — csattan a hangja. — Főiskolás vagyok. — Mert ha uránbányász; v' o • nem kell! —. Miért? — Még kérdi? Nem akarok Tonesz sorsára jutni. A rácsos kapu, amely az udvőp végében nyílik, egy m; ; udvar bejáraté. Kü- lö- «.járatú, tágas nagy szoba! Mindenkinek külön szekrénv. éjjeliszekrény. A WC kint van az udvaron. Tv-t rádiót lehet hozni, nőQlAiíz Lete két nem. A lakbér 220, ágyneműhasználattal 260 forint. Ha az albérlő gondoskodik tüzelőről, a háziasszony fejenként napi egy forintért befűt. Két személyre hirdette, de kiderül, csak hárman jöhetnek egyszerre. Honnan akasszak le most két társat? Pedig minden közel van, a Park mozi, a Kossuth mozi — sorolja a tulajdonosnő, hogy kedvet csináljon. A Rákóczi út X-ben bútorozott szoba férfi részére kiadó. Már hárman lakják, ketten közülük, két fiatal a háziasszonnyal üldögél az előszobában. — Itthagyott az uram, én ebből élek — magyarázkodik. A dupla családi ágy most az albérlőké, a végébe állítva a sezlon, az lenne a jövevényé. A lakbér 250 forint. — Fűtés? — Nem fűtünk, rossz a kályha. De meleg van, kintről a konyhából jön a meleg, a szomszéd lakásban két kályhával is fűtenek. Meg adok dunyhát, nem fáznak. Néhány házzal arrébb, az emeleten ősz hajú úriasszony fogad. — Heg dolgozik? — Főiskolás vagyok. A hirdetésben értelmiségi fiatalemberről van szó. Benyitunk a szomszédos szobába, nem különbejárat. Zsúfoltság, négy ágy. Kiderül, tulajdonképpen négyen is lakják, mert időközben visszajött a két régi albérlő. A háziasszony sem tudja, most hányadán állnak. Zűrös az egész, mentegetőd- zik. — Ne haragudjon fiacskám, hogy nemleges választ adok. Nézzen máshol. A szobáért különben 230 forintot kér, plusz 50—60 forint a fűtésért. Sallai utca, földszint, hátul. A hirdetésből nem derül ki, hogy tulajdonképpen itt is szobatársat keresnek. Volt már, hogy hárman bérelték a szobát, most csak egy ipari tanuló lakja. Jobban szeretem a fiatalokat, mert azokat jobban lehet „hajtani” — mondja az asszony, biztosan azt érti ezalatt, hogy jobban ráncba lehet szedni őket. Háromszázat kér, a fűtés természetesen nincs benne. Ágyneműt ad. Nőket, huligánokat hozni nem szabad. Előnye, hogy belváros. Ha • megfelel, jöjjek vissza. Alsóbalokány utca. magasföldszintes családi ház. A háziasszony kedves, mutatja a szobát. Kétszázötven forint, csak ágyneműhuzatot kell hozni. Amikor szükséges, beállítják az olajkályhát. Átvezet a saját szobájukba. — Oda csak aludni jártak, akik itt laktak. Mindig együtt voltak velünk, családiasán. Van televízió. Kicsit messze a belvárostól. Még néhány helyre bekopogtattam, elkésve. Ezt is bele kell kalkulálni. Válasz- szón tehát az ember. Mondjuk szeretne egyedül lakni, éppenséggel közel a munkahelyéhez. Nem szólva a kommunális igényekről, a komfortról. Az albérlő álma a különbejárat, pláne ha fiatal. A tulajdonos szeretné, ha továbbra is háborítatlan élhetne, nyugalma megmaradna. Albérlet. Vagy egyből ráakad a megfelelőre az ’ ember, vagy kell, nem kell. nem kap mást alapon elfoglalja valamelyiket. Később majd megszokik, s talán még a harmónia is beköszönt. (El ne feledjem: ismerek a belvárosban egy idős. nyugdíjas tanítónőt, aki minden vasárnap ebéddel látja vendégül uránbányász albérlőit). Szóval sok utánjárással jár. Nehéz letelepedni. MMfcnrári Zoltán tudván érvényesülni, ide tevődnek át. Helytelen nézet viszont, ha ideológiailag a legelmaradottabb területnek tekintik a kulturális életet, olyan területnek, ahol kevéssé érvényesül a párt vezető szerepe. A kérdésfeltevésnek, a tanulmánynak éppen az a célja, hogy segítsen az irodalom és a művészetek társadalmi szerepét és helyét torzításmentesen, reálisan megítélni, s rávilágítson a helyes megítélést zavaró nézetekre. Első helyen érdemel említést az irodalom közvetlen politikai szerepének eltúlzása. Ismeretes, hogy nálunk — és sok más elmaradottabb országban — az irodalom szinte közvetlenül helyettesítette olykor a politikát, illetve a leghatásosabban képviselte a haladó, legerőteljesebb politikai irányvonalat. (Elég, ha az 1848-as forradalomra gondolunk.) Az irodalomnak ez a funkciója természetszerűleg megszűnt 1945-től kezdve, amikor a munkásosztály, a magyar társadalmi élet intenzív politikai vezető ereje jelentkezett. Mégis, részben a dogma tizmus „segítségével”, amely az irodalom szerepét sokszor a napi politika szolgálatában látta, továbbélt ez a felfogás, hagyományaink időszerűtlen fenntartásának törekvése, s 1956-ban például erre hivatkozva követeltek politikái szerepet az irodalomnak. Emellett, ha az irodalomnak közvetlen politikai szerepet tulajdonítunk, éppen az irodar lom — és más művészetek — általános társadalmi szerepét korlátozzuk. Ezzel szemben hangsúlyozni kell az irodalom társadalomkritikai feladatát. S ennek megítélésében is akadnak tévedések, túlzások. Egyes nézetek szerint ez a kritikai tevékenység mindössze a továbbélő régi, a polgári örökségek, csökevények kritikáját kell hogy jelentse. Holott társadalmunk ellentmondásai és konfliktusai már nemcsak a polgári és szocialista minőségek között, hanem a szocialista eredetű régi és a szocialista tartalmú új között is feszülnek. Nyilván leginkább azok az alkotások szolgálják a szocializmus ügyét, amelyek ezeket a konfliktusokat őszintén és mélyen feltárják. Más kérdés, hogy ha ez a társadalomkritika társadalmi pesz- szimizmusba vált át, ilyen kisugárzásként jelentkezik egyes művek esetében. A szerteágazó kérdéskomp- lexumból csak egyet emelve ki: a mindinkább szaporodó irodalmi riportok és szociográfiák is ezt a törekvést mutatják, hiszen ezek a műfajok különösen alkalmasak arra. hogy a társadalom kisebb, sokszor felszín alatti mozgásait tetten érjék, felfedezzék a különféle tendenciákat és jelenségeket —. pusztán azt kell szem előtt tartani, hogy ez a felfedező igyekezet ne korlátozódjék csupán a negatív jelenségek és tendenciák feltárására. A másik kérdéskör: ha csupán a szocialista ideológiájú művészet és irodalom létezne, ez ellent mondana az általános ideológiai helyzetnek. Az általános helyzet feszültségbe kerülne a kultúrával és művészetekkel, ha itt csak szocialista minőségek lennének jelen. Ezzel a törekvéssel legfeljebb kizárni lehetne a nem marxista minőségeket, legyőzni nem — ezt történel- J md tapasztalatok igazolják. Fontos ennek leszögezése éppen a művészetek szerepének reális szemlélete érdekében. A szocialista ideológia és a kifejezetten ellenséges ideológia közötti széles színskála megléte viszont újabb torz nézetek forrása. Az egyik végletes nézet, amely adminisztratív, tiltó rendelkezéseket Követel, a másik nézet viszont helyesli ezt a „liberális” helyzetet, és a különféle tendenciák szervezeti rögzítését kívánja, ami könnyen vezethetne éppen a politikai minőségekbe való átcsapáshoz. Az ideológiai harc megkerülésének szándéka húzódik mindkét elképzelés mögött. Az elméleti munkaközösség tanulmánya részletesen foglalkozik a pártosság, az elkötelezettség és a dekadencia elkülönítésével, hogy tisztázza az ideológiai frontokat. Hangzottak el olyan vélemények, hogy ez a kategorizálás nem egyéb, mint az ideológiai harmadik út elfogadása. Ez csak akkor lehetne igaz, ha nem volna jelen az állandó vita, az ideológiai harc. Mindezek a kérdések a lényeget jelentik, mégsem lehet ezeket önmagukban, más vonatkozások nélkül szemlélni. Az ideológiai minőségekben való gondolkodás nem elég, mindez megtörik egy differenciált prizmán, a tömegek, a kulturális élet egészén. A kulturális forradalom hatalmas eredményeket ért el. de éppen e nagy eredmények hoztak felszínre sok viszonv- lagos elmaradottságot, hibát, az ízlés fejletlenségét stb.-t. így például a falun végbement változások, a televízió óriási tömeghatású jelentkezése éppenhogy a falusi „fehér foltok”-at tette élesebbé és láthatóbbá. A változások közül érdekes a szórakozás megjelenése, mint a tömegek és kultúra találkozásának egyik fontos fóruma. Az élet- színvonal emelkedése évek folyamán oda vezetett, hogy a szórakozás, mint az életforma egyik jellemző mozzanata, problémaként vetődött fel és vetődik fel napjainkban. A kérdést — a tömegek figyelembevételét a művészetek szerepének vizsgálaténál — úgy is meg lehet fogalmazni: nemcsak arra kell figyelni, mit adunk, hanem arra is, hogy kinek, hol és mikor. \ kulturális élet párt- és állami irányításának egyik fő feladata éppen ez: elhárítani mindazt, ami a tömegek és a kultúra intenzív viszonyának útjába állhat. Ugyanakkor az ízlésprobléma önmagában is ideológiai kérdés, bizonyos vonatkozásban, a kispolgári és dekadens jelenségek vonatkozásában. A feladatok között is egyenrangúan fontos szerepe van a tömegek és a kultúra szorosabb viszonyának. A művészetek tudatformáló hatasa csak akkor válhat anyagi erővé, ha eljut a legszélesebb tömegekhez. Társadalmi szerepe így válik teljessé, így bontakozhat ki. A feladat ilyenformán közös: maguknak az alkotó művészeknek is megvannak itt a maguk tenniva’ói. a művészetkritikának és a művészeti ismeretterjesztésnek ugyancsak, de magának a széles művészeti közvéleménynek is aktívabbá és tudatosabbá kell válnia — s ebben az utóbbi feladatban a pártszervezetekre is nagy feladatok I hárulnak. Időjárásjelenté Várható időjárás csütörtök esig: felhőátvonulások, szórványosan előforduló esőkkel. Élénkülő déli, majd északnyugatira forduló és megerősödő, helyenkint viharos szél. Az éjszakai fagyok megszűnnek. A nappali felmelegedés nyugaton nem változik, keleten kissé erősödik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet plusz 1—6, legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 6—11 fok között. I | A pécsi Jókai utcai Általános Iskola tanulói 200 kanadai I nyárfacsemetét ültetnek az iskola kerítései mellé és a sportpálya köré. A fákat a Mecseki Állami Erdőgazdaság ajándékozta az iskolának.
