Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

'izeníiványi Kálmán Kosály művezető — jegenyetermetű, negy­venes fakószőke férfiú, — már összeállította a nős hajókovácsok csapatát. Maga mester- kedte a tréfás rajzolatú plakátot, s épp kiteszi akkurátusán a táblára a csarnokban, ahol vas­lemezeket egyengetnek... „Az évszázad mér­kőzése!” Tavaly a nőtlenek győztek, node azóta Kosály Feri a középcsatáruk — az öreg unokaöccse, megnősült, elvette Jelinek Ágit, aki a regiszternél dolgozik, ahol három nyel­ven kell tudni... s különben régi. óbudai hajóépítő családból származik, az apja neves ács. brigádvezető. Odafut néhány fiú, letép­nék a nevezetes plakátot — ha nem őrizné a művezető! Tudják azonnal a szabályt: Fe­rinek még a régi csapatban kéne játszania, nemrégen volt az esküvő, hiszen még a baj­nokságban is van hat hónap várakozás. Régi kalapból sikerített sityakban vannak az iz­mos hajókovácsok. S kissé hangosan beszél­nek a csengésben-döngésben. Valaki felröp- ' pentette a legfőbb érvet: Feri még a legény­búcsút sem fizette meg, nem tekinthetik nősnek! Node a művezetőt sem a gólya költötte! Felment a tengerjáró hajóra, ahol az álláson dolgozott a középcsatár, és minden teketória nélkül azt mondta neki: — Melietsz az irodába, még ma felveszed az újítási jutalmat, elintézem! Senkinek meg nem mondom, mennyit kaptál, te gyerek. Engem faggathat apósod, anyósod, hanem fi­zesd meg a legénybúcsút De a vasárnap délelőtti meccsen, bevágj egy hármast a nőt­lenek kapujába, megértetted?! Feri sem nőtt kisebbre a nagybátyjánál, ugyanolyan szőke, mint az öreg, amúgy arc­ra is hasonlítanak. Mivel nem kenyere a sok beszéd, egyet bólintott és dolgozott to­vább az egyengető kalapáccsal. Lepislantott a magasból a csarnokba, ahol csődület volt a táblánál. Lehetett látni, hogy a kis gömböc Bilkei kitette már a választ — hogy a nőt­len hajókovácsok a pályán sem ijednek meg: s kiabált, hogy az összeállításban ott van Kosály Feri, az őnáluk játszik vasárnap kö­zépcsatárt. Bilkei — akinek szerelő a szak­mája — szintén félkapaszkodott a magasba Ferihez: — Képzeld öregem, — mondta szuszogva — az öreg kiabál. Csak nem ígértél neki vala­mit?! Ugye, idén még velünk játszol a nagy derbinl NOj.s felelj már valamit. Feri kezében nem állt meg a kalapács,' nagysokára szólt: — Említsd meg a fiúknak, estére a Sípos Halászkertbe megyünk. Megfizetem a legény­búcsút. De azt megmondom, tíz órakor fi­zetek és uzagyi hazafelé. — Helyes öregem, helyes! Már csak_ a nagy meccs miatt is, vigyázni kell az erőn­létre, mi?! — Bilkei megnyugodva, óvatosan ereszkedett lefelé a hevenyészett vaslétrán a hajótestről, amely ott sötétlett még a sólyán, aládúcolva, festők is dolgoztak rajta, má­zolták rá a piros míniumot. Ki nem volt még ilyen legénybúcsún? Feri­ben tíz órakor megmozdult a becsület. Sze- delőzködött is, de aztán csúfolni kezdték a fiúk, hogy legyűrte őt a papucskormány, nem hiába Jelinek Ági világéletében rátarti lány volt! S aztán az anyja uralkodik a jólelkű emberén, biztosan kukoricára térdeltetné a vejét is, ha az késne félórácskát! Persze hogy másik vendéglőbe mentek. Az­tán a harmadikba. Nem tudom hány óra lehetett, de annyi bizonyos, hogy hajnalodott mikor a társaság bekanyarodott a Malom utcába, ahol Jelinekék vaskerítéses háza van. Három gitár volt a fiúknál. Beóvakodtak a kertbe és takaros éjjeli zenét sikerítettek. Bilkei rezegtetve énekelt. Sötét volt a ház, nem mozdult odabent senki, a harmadik nótára sem. Kosály Feri nyaka megmerevedett, úgy bámulta az ab­lakot és majdnem elsírta magát, haragudott a cimboráira. Az igazat meg kell mondani; odabent nem aludtak. Jelinek ugyan békésen horkolt a» ■ maguk szobájában, míg a muzsika fel nem ébresztette, hanem Ági egy szemhunyást sem pihent, hallgatta az anyja sirámait, aki mondta a magáét... Lám, garázda, korhely lesz Feriből, nem hiába legénykorában min­dig a cimborákkal lógott! Most kell meg­tanítani, az első esetnél, letérdelteim, úgy ígérje meg, hogy soha többé! Ó, a férfiak! S mondta az anya a szörnyű példákat, milyen volt ifjú korában Jelinek, az ács! Milyen rettentő töredelmeket állt ki mellette me­nyecske korában is. Az igazsághoz tartozik, hogy Ági kerített gyertyát — mert az éjjeli zenére számított egy kicsit — kapott lány­korában is Feritől — de kigyújtania nem le­hetett, azt megakadályozta az öregasszony. Valósággal lógott a lányán, úgy cibálta el az ablaktól. Bilkei rikkantott kint valamit. — nagy szégyen érte őket! — s mire a hálóingben vacogó Ági kinézhetett, elmentek mind! Feri is, aki szégyenszemre próbálgatta a kilincset, babrált a maga kulcsával, de az anyós úgy igazította, hogy belülről is benne legyen egy másik kulcs. Szabályszerűen kizárták! Ági rákezdte a sírást, férje után futott volna, de anyja nem engedte! öreg Jelinek káromko- d-'tt egy kiadósat és ledőlt, horkolt tovább. Napközben nem találkoztak a gyárban. Ági ugyan ‘ elment a sólyára, kék köpenyben, az áíveíőkkel, de fel sem nézett _ a magasba, mint máskor, mintha nem tudná, hogy bűn- i'-datos férje kihajol a vaskorláton, Bilkei meg ott óg-móg mellette, hogy az anyóst meg kell tanítani; ne engedje magát csúffá- 1 ~nni! Hogyan történt, hogyan nem, este megint bementek, hogy megigyanak egy pohárral. Az nem vitás, hogy Ferinek haza kell mennie, de élőbb ígérje meg: — a nőtlenek csapatá­ban játszik vasárnap! S a bánatos fiú hall­gatott ... ahogyan röppentek az órák, fo­gyott a bátorsága. Hogyan menjen a Malom utcába, megint késő éjjel? Ha megint nem engednék be? Bilkei legénylakásán hált. egy szétnyitható ágyon. S fejfájósan, rosszkedvű­en ment reggel a sólyára. Alig kezdett dolgozni, egyszer csak meg­állt mellette az apósa, s mintha éppen az állványzatot vizsgálná, szekercéjével igazított az ácsolaton. A fiúk elhúzódtak Feri közelé­ből. öreg Jelinek keményen akart szólni, de látta, hogy a fiúnak könnyes a szeme. Azt dörmögte zavartan: — No fene! Ági otthon itatja az egereket... te meg itt kámpicsorodtál el, kedves vöm? — Szigorúbb lett — Ne hagyd el magad, te! Ha nem tudnád, én annakidején háromnapos legénybúcsút tartottam..; De most már elég! Csavargók járnak a környéken, s egész éjjel nyitva volt a ház, az a szegény lány ébren várt rád! Nohát... dolgozz csak! Szervusz. Majd velem jössz ma haza. — S elment a székercés após; Beleavatkoztak a fiúk: az após rendes gye­rek, hanem azért a kardos anyóst nem ár­tana megtanítani. Úgyis egyre azt híreli. kü­lönb vöt szeretett volna a lányának, nem hajókovácsot. Feri mégis hazament volna, de apósának külön munkája akadt a gyárban. Kereste a regiszternél a féleségét — Ági elment már. Mi lesz? A harmadik éjszakát is Bükéinél töltse? Ugyan, hazamegy ő egyedül is! Ki­től féljen? S jöttek a fiúk, holnap lesz a meccs, él ne felejtse, velük kell játszania. Nem profi focisták ők, egy pohár sört azért megihatnának a győzelemre! A kerthelyiségbe Ági jött be mosolyogva. Szívfájdítóan szép volt — könnyű kötött kosztümben, ovális barna arcán lányos mo­soly. Pattogtak a fiúk. székeket penderítet­tek, s a fiatalasszony könnyedén mondta: Olyan sokáig tart ez a legénybúcsú, nem bírom otthon magamban. — Aztán mintha szédülne, megtámaszkodott az asztal sarkán, s rázta a fejét, hogy nem ül le. Feri látta a szemén, elpityeregheti magát, intett a pin­cérnek, fizetett Bükéi látta, mi a helyzet » — No, de, Ferikém, szavadat adtad, velünk játszol holnap! Te vagy a legjobb focista a sólyán ;.. Akár a gyár első csapatában játsz­hatnál, ha tréningre járnál.:. Lemondta! a fociról, mert szerelmes lettél.:. Jó, meg ne üss! Ha már így történt, ne játsz éllenünk se... nagyon kérlek! Ha te leszel az ellen­fél középcsatára, akár ki se álljunk! Mégis mi vagyunk a barátaid, ugye Ferikém!? Feri azt mondta eltökélten: — Holnap még veletek játszom, — Aztán elment a feleségével. Otthon finom vacsora és fürdő várta Fe­rit, anyása meg korhelylevest is készített. (Talán soha nem volt üyen kedves a vejé- hez.) Sőt: szipogva bocsánatot kért, hogy a kulcsot a zárban felejtette, azért nem kellett volna elrohannia;.; A szerelmes középcsatár éppen az álom legmélyére zuhant a szoros ölelésben, sünikor a kertben felhangzott a gitárszó és Bilkei éneke. Maga az anyós gyújtott ki. Jelinek egy kupica saját csorgatású pálinkára invi­tálta a fiúkat, csak Bilkei mentegetőzéséi lehetett hallani: mennek már, de a holnapi meccsen számítanak Ferire; .;. A középcsatár és felesége, akik átkín- lódták az elmúlt éjszakákat, későn ébredtek fel vasárnap délelőtt. Feri úgy vágódott ki az ágyból, mint egy elszabadult rugó — már játszanak a pályán és ő mindkét csapatból kimaradt! Siet, legalább a második félidőre odaérjen. Ági szepegve biztatta de a mosoly­gó anyós nyitott be. Már megterített, s olyan reggelihez invitálta őket, mint a nászéjszaka másnapján. Feri a barátaira gondolt, de mi­vel a felesége is ölelte, hát nem tudott el­mozdulni. Bárdosi Németh János Örök barátaink Oly furcsa, néha írni akarok, mintha élnétek, írok levelet a dolgainkról, s a toll megremeg, hisz gaz veri fel messzi sírotok. Nem éltek már, de él a művetek, egy édes rím, vagy forró pillanat az élők közé újra visszaad és úgy dobog a szívetek helyett. Néha egy sejtés hozzátok emel és itt vagytok a szívemhez közel, a barátság, harc, küzdelem jogán. És én is, mintha sírva mondanám, be jó így együtt élni veletek, örök csírák és csillagok felett. A költő mai irodalmi estje alkalmából. A második filmszemle után (Folytatás a 9. oldalról.) kívül előkészítsek egy nor- végiai magyar filmhetet. Véleményem szerint több jó filmet át kell vennünk.” Jövőre is szívesen várjuk vissza őket és természete­sen más, újabb vendégeket is. Tavaly nyomatékosan el­hangzott az a kritikai ész­revétel. hogy a filmszemle jobban épüljön be a me­gye, a város gazdag kultu­rális életébe. Már az egy­szerű felsorolás is az idei program gazdagodását mu­tatja: a Pécsi Balett, a Liszt Kórus, a Bóbita Báb- együttes előadása, a siklósi kirándulás és a várbeli ka­marahangverseny, Somogyi József - találkozása a pécsi képzőművészekkel, Darvas József és Cseres Tibor írók beszélgetése pécsi kollégá­ikkal, sajtótájékoztató a külföldi újságírók számára kulturális életünkről. Ezek alapján vendégeink meg­győződhettek arról, hogy a Ajándékkal kezdődött. Fe­leségem a születésnapomra megvásárolta nekem az „Or­vostudomány egyetemes tör­ténete” című könyvet, ame­lyet nagy élvezettel kezd­tem olvasni. A 37. oldalnál, egy beteg­ség leírását olvasva, kis szo­rongást éreztem, valahogy az volt a benyomásom, hogy én már hetek óta pont ebben a kórban szenvedek, csak ép­pen eddig nem tudtam róla. — Bolond vagy — mondta a feleségem, de én leintet­tem: — Mit értesz te a gyógyí­táshoz? Ki kell várni az in­kubációt. — Mi az? Lappangási idő. Félek, hogy ebből a kis náthából még szörnyű baj származik. Rhinoszkópiára is szükség lenne. Feleségem dühös lett: — Azelőtt nagyon jól meg­voltál rhinoszkópia nélkül is. Egyébként mi az? — Szörcs-zörej vizsgálat. A légiutak hangját állapítja meg. Nejem ismét gyakorlatia­san gondolkodott. megyének és a városnak nagy kulturális atmoszférá­ja van, az ország egyik centruma, másrészt az egyetlen szabadnapot kel­lemesen tölthettek el. Csak megköszönni lehetett az em­lített pécsi együtteseknek, hogy állandó lekötöttségük mellett maradandó élmé­nyeket nyújtottak vendége­inknek és tovább öregbí­tették jó hírnevünket. Még­is maradtak kihasználat­lan lehetőségek, többek kö­zött pezsgő képzőművésze­ti és irodalmi életünk, szín­házkultúránk reprezentálá- sa. Ezen lehet javítani, te­hát a jövő évi programot bővtíeni, viszont akkor egy újabb szabadnapot kell be­iktatni, különben túlságosan zsúfolt lesz a program. m ég egy-két megjegy­zés. Közismerten rosszul állunk szál­lodai férőhellyel, ez országosan is így van. A felesleges viták, huzavonák eklerülé- sére talán megoldható len­Micsoda olvasmány ! A légiutakról jut eszembe. Vasárnap menjünk repülő­gépen Pécsre. Megijedtem. — Hogyne, hogy spasmust kapjak? Persze, nem tudod, mi az? Izomgörcs. Aki haj­lamos rá, magaslati helyen megkapja. — Akkor utazzunk vona­ton. — Bolond beszéd! Hogy a tömegben rám prüszköljenek és millió bacilust szívjak be? Nem megyek vonaton! Ez a legjobb prophylaxis, a beteg­ség megelőzése. Másnap orvost hívattam, aki a doktorok derűs hang­ján kérdezte: — Valami kis panasz? — Félek, hogy nem is olyan kicsi. Azt hiszem, pleu- ritisem van, — suttogtam. — Hol fáj? — kérdezte az orvos. — Itt a lábamban — mu­tattam. — Még jó, hogy a laba­nc, hogy a szemle idejére felszabdítsák az Üdülő Szál­lót és itt helyezzék el a vendégeket, vagy a Nádor Szálló tehermentesítésére ekkor az Üdülő fogadná a más célból Pécsre érkező­ket Körültekintő szerve­zéssel, jóindulattal elkerül- j hetők az egyes rendezvé­nyek ütközése, a meghirde- j tett programok későbbi kéz- j dése, a kiszolgálás vonta- [ tottsága. A televízió eddigi | precíz és színvonalas hely­színi adásai után nagyon so- ; kan bosszankodtak a záró | gálaest ötletszerű, rendezet­len közvetítése miatt. Apró hiányosságok ezek, amelyek kiküszöbölése még teljeseb­bé teszi az alapjában vonzó képet. Bocz József ban nem lehet mellhártya­gyulladása — mondta nevet­ve a orvos. — Biztosan kettőt lapozott az orvosi könyvben, — mo­solygott a feleségein, és elő­vette a cipőmet, melyből ki­húzott egy kiálló szöget. — Ez nyomta a lábát, — mutatta diadalmasan. Másnap feleségem névnap­ja volt. Ajándékul azt kérte, hogy tüntessük el a köny­vet. Azt hiszem, ez volt az első ilyen eset a könyvek történetében. Beleegyeztem kívánságára, de a könyv „ki­végzése” előtt még gyorsan elolvastam egy fejezetet. Elsápadtam. — Mi történt? — ijedt meg a feleségem. — Semmi, semmi, most utó­lag ijedtem meg. Ugyanis nemrég még megesküdtem volna, hogy eklampsiám és carcinosisom van. De most már biztosan tudom, hogy nincs. — Honnan tudod? — kér­dezte a feleségem. — Na hallod? Ha az lett volna akkor már nem él­nék .. . Palásti László Tímár György Őszi táj Rövidlátó a napsugár, a patak csöndet őröl. Az ősz borzongó híre jár a ferde háztetőkön. A folyó libabőrzik és hideg tüzekre gyullad. Pucér akácok, bőrzekés gesztenyék összebújnak. Fázó füvecske, őszi kert, már minek igyekeznél? Ráncos szilvákat szüretel egy csípős, hirtelen széL A táj nagy fényekkel telik, és nem tudhatni mégsem, hogy milyen titok rejtezik az út kérdőjelében. Jevgenyij Vinokurov Minden öregszik Minden öregszik. S mi megöregedett azon a régiség varázsa van: A múzeumokban íjak, tegezek, ásító lőrések a várfalon, s az erdőn óriássá nőtt platánfa... Fordul az idő, sok év elszalad, s egyszer, így szokás, titkok patinája lep be engem is. Mint a tárgyakat! (Ford.: Kovács Sándor) Katona Judit ismertn i Én ismerem. Az országúton vándor. Alvadt sárral marasztalja a föld. Apró sereg várja a tanyákról tekintetek nyitnak ki szavától s a szélben tegnap arca összetört. Az állomáshoz akácos kíséri, de lekésett vonata messzejár. Holnapját egy falunak ígéri, én békességről hallottam beszélni. Köszöntsd, ha látod és szeresd! Tanár. A i 4 Takács Dezső: FALUSI UDVAR

Next

/
Oldalképek
Tartalom