Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

2 napló 1966. OKTOBER 9. TT\ n rr 1 r 1unodes „lóversenyről“ (Folytatás az 1. oldalról) lépcsőházukat, csakhogy a ta­karítással már korábban meg­bíztak egy vállalatot. Ez a vállalat ki is fogja takarít- tatni a meszes lépcsőházakat, de hát nyilvánvaló, hogy a takarítás nem lóverseny. Innen már csak egy lépés a PIK körlevele, amelyben legutóbb felszólította lakóit, hogy a lakásban fellelt, az évekkel ezelőtti műszaki hi­bajegyzékben már szerepelt (de ki nem javított) hibákat különböző rendeletszámokra való hivatkozással most a sa­ját költségükön javíttassák ki, természetesen határidőre. Az előfordulhat, hogy a la­kót a beköltözés előtt köte­lezik: a saját költségén ja­víttassa ki az építő vállalat által hátrahagyott műszaki hibákat (bár ilyent se hallot­tam még), de hát így, utó­lag? Nyilvánvalóan a válla­lat rájött, hogy legjobb, ha a lakók rendezik ezt, így ké­nyelmesebb. 1/an egy divatos kifeje­~ zés, szívesen használ­ják mostanában: elkötelezett­ség. Az elkötelezettség azon­ban nem egy olcsó tikett ezen a lóversenyen (ha már egész idő alatt erről van szó), ha­nem helytállás is. Dolgozni tisztességgel. Nem óvatoskod­va. a lehetőséggel maximá­lisan élve. S legalább egy minimális büszkeséggel, ami a feladatot, a munkát illeti. Ha valamit egy iparilag fej­lettebb országban egy hónap alatt felépítenek, ne legyen nekünk tízszer annyi időre és kifogásra szükségünk, amikor ötször annyi idő alatt is fel tudjuk építeni azt. Hány félig kész épület csu­pasz falai merednek az ég felé szerte az országban, pe­dig koncentrált szervezéssel, átcsoportosítással, gyakran meg lehetne rövidíteni az egyébként is kényelmes ha­táridőket. Kényelem? Nos_ ennek lassan vége szakad majd. Az új gazdasági me­chanizmus bizonyos vonatko­zásban — telkemre a hason­latért — hasonlítani fog egy lóversenyhez. Persze, tudom én, egy lóverseny nem vic­ces dolog, hiszen a ló hátá­ról egy ilyen versenyen le is lehet esni. Ez előfordulhat. (T) NB I-ES LABDARÜGÖ- MÉRKÖZÉS A labdarúgó NB I. hétvégi for­dulójából egy mérkőzést szom­baton játszottak le. A Hungária úti pályán az MTK a Dorogot fo­gadta. MTK—DOROG í:0 (4:0). ATLÉTIKAI NB L Szombaton délután a PVSK- pályán rendezte meg a Megyei Atlétikai Szövetség az atlétikai NB I. harmadik fordulóját. A férfi pontversenyben a Honvéd 69:36 arányú vezetést szerzett úgy a MAFC, mint Baranya csapatával szemben. A nőknél némi meglepe­tésre a hazaiak egypontos vezetés­sel fordulnak a nagyhírű Honvéd csapattal szemben, ugyanakkor 32:23 arányban vezetnek a Szol­nok csapata ellen is. A MAFC— Baranya férfi pontverseny állása: 56:48. Kádár János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) musért és a kommunizmu­sért dolgoznak, ahol érvényt szereznek a munkásosztály él­csapata, forradalmi pártja politikájának. Van olyan munkahely, intézmény, ahol nem ez a politika érvénye­sül teljes mértékben? Bizo­nyára van. Ha azonban va­lamilyen módon azt próbál­nánk felmérni az elmúlt 4—5 év alatt emelkedett, vagy csökkent az ilyen helyek szá­ma, feltétlenül arra az ered­ményre jutnánk, hogy pár­tunk, munkásosztályunk ve­zető szerepe helyileg, lokáli­san, még a részterületeket il­letően is nőtt és erősödik. Érezhetően erősödött és szi­lárdabbá vált az elmúlt évek­ben a munkás—paraszt szö­vetség is, döntően annak kö­vetkeztében, hogy parasztsá­gunk a szocialista gazdálko­dás útjára tért. E szövetség erejéről, a falvak népének helytállásáról tanúskodnak a lelkiismeretesen megművelt földek, a mezőgazdasági ter­melés alakulásának számsze­rű adatai — hangsúlyozta töb­bek közt Kádár János elvtárs. A párttagok és a pártonkí- vüliek közötti viszony alaku­lásáról szólva a párt első tit­kára megállapította, hogy a kommunisták és a pártonkí- vüliek összefogása a szocia­lizmus alapján, szocialista cél jaink megvalósítása érdeké­ben jött létre, s ez a kapcso­lat erős, egészséges alapokon nyugszik. A pártnak: jó fél­millió tagja van, s a párt kö­rül milliók tömörülnek, akik egyetértenek politikánk irány­vonalával, helyeslik céljain­kat. és dolgoznak is megvaló­sításukért, A gazdasági építés időszerű kérdéseivel foglalkozott ez­után, hangsúlyozta; a gazda­ságirányítás rendszerének re­formja azt a célt állítja élénk, hogy a rendelkezésünkre ál­ló termelő eszközöket és be­ruházási összegeket az eddi­ginél jobban kamatoztassuk a szocialista társadalom teljes felépítésében és ezzel egyide­jűleg a dolgozók életszínvo­nalának emelésében. Az új gazdasági vezetési szisztéma nagyobb hatáskört és önálló­ságot biztosít a helyi állami és gazdasági szerveknek, s ez biztosítéka a pártszervezetek szerepe növekedésének is. A pártszerveknek ugyanis az ed­diginél sokkal nagyobb lehe­tőségük lesz a gazdasági építő munka befolyásolására, a párt gazdaságpolitikájának érvé­nyesítésére. A gazdaságirányí­tás reformjával kapcsolatban Kádár János megemlítette, hogy híresztelések kaptak lábra különféle áremelkedé­sekről. Ezeket a híreket bizo­nyos — rendszerünket nem nagyon kedvelő emberek kezd ték terjeszteni, tudatosan, az­zal a céllal, hogy nyugtalan­ságot keltsenek. A híresztelé­seknek azonban nincs reális alapjuk: álhírek. Kádár Já­nos utalt arra, hogy a Köz­ponti Bizottság nyilvánosság­ra hozott határozata világo­san rögzíti, a mechanizmus reformja során 1968 elején meg kell vizsgálni és helyes­bíteni kell a termelői árakat. Az intézkedések bizonyos fo­gyasztói árakat is érintenek majd felfelé és lefelé egyaránt. A párt politikájának iránya azonban egyértelmű: a dol­gozók életszínvonalának eme­lése. S ahogy eddigi céljain­kat valóra váltottuk, erre vo­natkozó terveinket is megva­lósítjuk, sőt, ha lehet, túl is teljesítjük az előirányzatot. Felszólalása befejező részé­ben Kádár János néhány kül­politikai kérdésről szólt, majd végül hangsúlyozta, hogy a Magyar Hajó- és Darugyár — amely nagyszerű munkás ha­gyományok őrzője — eddigi eredményeivel, munkasikerei­vel tevékenyen járult hozzá népgazdaságunk fejlődéséhez. Bizonyos, hogy a gyár mun­káskollektívája a továbbiak­ban is méltó lesz tradícióihoz, eredményesen birkózik meg a jövő feladataival, — fejezte be nagy taps közben felszóla­lását Kádár János, Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának 25. ülésszakáról 1966. október 4-e és 7-e kö­zött Moszkvában tartotta 25. ülésszakát a KGST Végrehaj­tó Bizottsága. Az ülésszakon a tagországok miniszterelnök­helyettesei vettek részt, ha­zánkat Apró Antal, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese kép­viselte. ENSZ-híradó Lesotho és Botswana kérte felvételét az ENSZ-be Gyilkolt a bika Dl agy részvét mellett tegnap temették Siska Béla éjjeliőrt ciója fő akadály a gazdasági együttműködés kiszélesítésé­nek és a fejlődő országoknak nyújtandó segély kérdésében elfogadott ENSZ-határozatok teljesítésének terén. Lesotho új afrikai állam pénteken hivatalosan kérte felvételét a világszervezet tagjainak sorába. A Biztonsá­gi Tanács a jövő héten vizs­gálja meg Lesotho, a volt Basutoföld és Botswana, a volt Becsuanaföld tagfelvételi kérelmét. E két új állammal a világszervezet taglétszáma 121-re emelkedik. A Végrehajtó Bizottság meg­vitatta a KGST Külkereske­delmi Állandó Bizottságának jelentését „a KGST-országok és Jugoszlávia 1966—1970-re szóló hosszúlejáratú árucsere­egyezményeivel összefüggő tárgyalásokról és az egyezmé­nyek megkötéséről”. A Végrehajtó Bizottság javasolta, folytassák a szóban forgó országok kölcsönös ke­reskedelmének bővítését az 1966—1970-es időszakban. A KGST-országok, vala­mint Jugoszlávia 1966—1970. évi hosszúlejáratú árucsere­egyezményeivel összefüggő tárgyalások és az egyezmé­nyek megkötése kérdéseinek megvitatásában a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság képviselője is részt vett. A Végrehajtó Bizottság meg vitatta azokat a javaslatokat, amelyek értelmében az 1967 —1970. közötti időszakban az érdekelt országok között sza­kosítani kell a Diesel-hajók gyártását és szállítását. A Végrehajtó Bizottság a gazdasági együttműködés né­hány más kérdését is meg­vizsgálta Vietnami jelentés „Tisztogató“ hadművelet Dél-Vietnamban Michael Neale, a Reuter tu­dósítója szombaton döbbene­tes helyszíni tudósításban számol be arról, hogyan is fest Dél-Vietnamban egy „tisztogató” hadművelet. Qui Nhon térségében az amerikai dél-vietnami és dél-koreai csa­patok múlt vasárnap körül­zártak egy területet, amely két éve a szabadságharcosok ellenőrzése alatt áll, és saját állításaik szerint azóta mint­egy 2000 embert öltek meg és fogtak el. A hivatalos amerikai szóvivő szerint a halottak partizánok voltak, a Reuter tudósításából azonban világosan kitűnik, hogy a tá­madás gyakorlatilag egész egyszerűen a sűrűn lakott körzet lakossága ellen irá­nyult. A támadások nyomán 16 000 vietnami paraszt ott­honát rombolták le bombák­kal és tüzérségi tűzzel — je­lentették ki az amerikai tisz­tek. A hontalanná váltak az 1600 négyzetkilométeres terü­let lakosságának egyharmadát jelentik. „A gyűjtőállomásokra egy­más után érkeznek a rémült és zavart menekültek, csak­nem mind nők és gyerme­kek’1 — írja a tudósító. „A Vietcong olyan hosszú ideje ellenőrizte ezt a területet — jelentette ki John Nomton vezérőrnagy az amerikai gyorshadosztály parancsnoka, — hogy még a nők és a gye­rekek is igen ellenségesen fo­gadtak minket.” A dél-koreai Tigris-hadosz­tály csapatai — írja Michael Neale — gyakorlatilag elűz­ték az összes gerillákat a kö­zeli hegyekből. A tudósító következő mondatából kide­rül, ez egyszerűen annyit je­lent, hogy minden élő ember elmenekült ebből a térség­ből. Mindezek után nem nehéz észrevenni a gúnyt az an­gol újságíró szavaiból, ami­kor így fejezi be tudósítá­sát: „A dél-vietnami kormány meg fogja kezdeni egy olyan helyi közigazgatás megterem­tését, amelyről remélik, hogy vonzóbb lesz a parasztok számára, mint a Vietcong". Az amerikai légierő gépei pénteken Dien Bien Phu-tól északra dobták le bombáikat. Saigonban a partizánok több támadást intéztek rendőrállo­mások ellen. A dél-vietnami fővárosban a rendőrség beje­lentette, hogy kétezer feltéte­lezett katonaszökevényt vett őrizetbe az elmúlt héten. Saigonban, Dél-Vietnam 15 püspökének Pignedoli pápai legátus elnöklésével megtar­tott értekezlete felhívta a vietnami konfliktusban érde­kelt országokat, kezdjenek tárgyalásokat. A püspökök fel szólítják híveiket, vegyenek részt a politikai életben, eset­leg nem-katplikus pártokban is. Hanoi: A VDK nemzeti ünnepe alkalmából adott fo­gadáson Hanoiban pénteken Nguyen Duy Trinh miniszter­elnökhelyettes kijelentette, hogy a manilai értekezlet az amerikaiak újabb hazúg „bé­kekampányával” egyidőben a vietnami agresszió fokozását fogja megvitatni. Tokio: Malik indonéz külügyminiszter szombaton Tokióban sajtóértekezletet tartott, s kijelentette, hogy „több oldalról felkérték Indo­néziát, vállaljon aktív szere­pet a vietnami probléma megoldásában.” A külügymi­niszter azt mondotta, hogy „mindkét féltől” kapott ilyen kérést, de nem közölte mi­lyen országokról van szó. New York: Pénteken este New Yorkba érkezett George Brown angol külügy­miniszter, aki két nappal ko­rábban a munkáspárt évi ér­tekezletén 6 pontos angol ter­vezetet jelentett be a viet­nami konfliktus megoldására. Brown szombaton tárgyal Gromiko szovjet külügymi­niszterrel. Bár az angol elgondolás semmiféle lényeges .pontban nem tér el a már ismert amerikai „béketervektől" sai- goni jelentés szerint Fran Van Do, a dél-vietnami báb­kormány külügyminisztere til­takozott az ellen, hogy a DNFF külön küldöttséggel képviselje magát egy esetle- gesi békeértekezleten, majd pedig — gyakorlatilag be­ismerve, hogy kormányára biztos vereség várna — az el­len tiltakozott, hogy a terve­zet szerint Észak- és Dél- , Vietnamban meghatározott időn belül választásokat ren­dezzenek. Fran Van Do sze­rint Dél-Vietnam „a válasz­tás időpontjáig politikailag még nem lenne elég erős ah­hoz, hogy szembenézzen egy szervezett kommunista vá­lasztási hadjárattal” Költözés előtt a Tavasz utcában (Megkezdik a Pannónia Sörgyár rekonstrukcióját. A III. ötéves tervidőszak alatt körülbelül ötven lakást szanálnak a környéken, többek között a Tavasz utcá­ban. Az első ütemben 17 lakás lakóit költöztetik ki, a következő hetekben. Több lakó elégedetlen a szanálás­sal kapcsolatos módszerek miatt...) Tragikus és nem minden­napi baleset történt csütörtö­kön hajnalban, etetéskor a rózsafai termelőszövetkezet ranódfai üzemegysége bika­istállójában. A napilapok hír­adásaival ellentétben nem há­rom, hanem egy fiatal, 15 hó­napos, 4 és fél mázsás hús­bika gyilkolt. Amikor az 52 éves Siska Béla éjjeliőr meg akarta kötni, a bika ki­futott a szérűre és rátámadt. Siska Béla — nem tudni, ök- leléstől-e, vagy az állat patá­jától — a szívén sérült meg (s egy fél óra múlva meg­halt). ■ Közben vasvillával az 58 éves Szekeres György állat- gondozó sietett a bajbajutott segítségére, de ő is szerencsét­lenül járt; súlyos, életveszé­lyes sérüléseket szenvedett. A másik segíteni akaróra, Biró Józsefre a szekeret döntötte a bika, szerencsére a kocsi alatt meg tudott bújni, és így megúszta könnyebb sérü­léssel. Csak egy negyedik munkatársuknak sikerült két farkaskutyával végül is meg­fékezni a dühöngő állatot. Siska Bélát a termelőszö­vetkezet saját halottjának te­kinti. Siska Bélát nagy rész­vét mellett tegnap temették el. Szekeres György erős fizi­kumának köszönheti, hogy életben maradt, súlyos sérü­lésekkel a szigetvári kórház­ban fekszik. A felelősség megállapítására a rendőrség vizsgálatot indított. Elképzelhető, hogy egy 80 milliós beruházás realizálása a feladatok milyen roppant özönét zúdítja öt esztendőn át, a gyár vezetőire, minisztériu­mokra, tanácsi szervekre, ter­vező intézetekre és kivitelező vállalatokra. S mindennek csupán egy töredéke a szaná­lásra kerülő otthonok lakói­nak elhelyezése. Már ami a szervezési, anyagi feladatokat illeti persze. De a gondok aránytalanul több időt és energiát rabolnak el a gyár vezetőitől: dr. Rugási Endre igazgató egyáltalán nem túl­zott, amikor azt mondta, hogy az utóbbi hetekben jóformán semmi mással nem foglalko­zott, csak a szanálási ügyek­kel. Pedig olyan világos, olyan érthető minden ... Mégis, a rémhírek, a rosszindulat vagy a csökönyös ragaszkodás a „régihez”, felbolygatja a la­kók nyugalmát. Nos, milyen hírek járják a Tavasz utcát? „Az üzem kiszúr velünk, mert a sörgyáriak kap­ják az <SJ lakást, mi meg...” Aztán: „ .. . A protekciósok előnyben részesülnek, mi meg mehetünk, amerre • lá­tunk... !” Aztán: „tetszik — ha nem, szükséglakásba köl­töztetnek bennünket... !” Dr. Rugási Endre igazgató: — Nézzék meg ezt a dosz- sziét, utána pedig menjünk át a Tavasz utcába és nézzük meg a „megszokott” otthono­kat, ahonnét majd kiköltözr nek a lakók. A dosszié: tervek, kimuta­tások. Felmérték tizenhét csa­lád lakáshelyzetét. Milyen alap- területű a lakás, hányán lak­ják, kik a lakók, kik a ház- tulajdonosok ... stb? Aztán: a Sörgyár tulajdonképpen meg­vásárolja azokat a laká­sokat, amelybe majd beköl­töznek a szanált lakók. A 17 lakásért egyelőre 8 milliót fi­zetnek! A jövendő lakók sem­mit sem fizetnek. Sőt! A köl­tözködés költségeit is a gyár vállalja. A háztulajdonosok pedig nagyon tisztességes árat kapnak házaikért és saját be­látásuk szerint döntenek: ä \ igényt tartanak-e a teljes összegre — ami gyakran 150— 200 ezer forint! —, de akkor lakást nem kapnak, vagy la­kást is kérnek és akkor „csak” hatvan százalékát kap­ják elhagyott házuk értéké­nek. Amennyiben lakót tar­tanak a házban, azok elhe­lyezéséről is a gyár gondos­kodik. — Van ennél humánusabb eljárás? — kérdi az igazgató Erre válaszolni sem érde­mes, annyira világos. Nézzük tovább: a tizenhét lakás kö­zül háromban laknak csak sörgyáriak. De lesz majd hár­mas csere is, hiszen ■ a tör­vény előírja, hogy szanálás esetén, az eredeti lakás alapterületének megfelelő la­kást kell biztosítani. Tehát nem nagyobbat. Mégis na­gyobbat és főleg jobbat kap­nak. — A lebontásra kerülő ott­honok zöme nem rendelkezik sem fürdőszobával, sem víz- öblítéses WC-vel, sokhelyütt még csatornázás sincs, a szennyvíz szabadon folyik e' az udvarokon át az utc.íra. A lakók zöme Ujmecsekaljára költözik, világos, egészséges otthonokba, cserépkályhás j vagy távfűtéses szobákba, lesz fürdőszobáink, részesülnek—» I gázellátásban ... Mit mondjak még? Néhány név: Kerner János. Negyedmagával lakik szoba- konyhás lakásban. Az Alkot­mány utcában kétszobás la­kást kap. Forró István: har­madmagával él egyszobás la­kásban. Ujmecsekalján egy- szoba, összkomfortosat kap. özv. Schmidt Jánosné: egye­dül él egyetlen szobában, sza­nálás után garzonlakást kap a Petőfi utcában. Kovács József: egy szobában és —- fáskamrából átalakított — konyhában él harmadmagávai. Ujmecsekalján, a Bánki Do- nát utcában másfélszobás összkomfortos lakást kap. Idős asszony Weich Lász’ó- né. Szűk kis udvarról nyílik a néhány lépésnyi konyha Ebből nyílik egy szoba, mely­nek ablaka sincs, nappa' is villanyt égetnek. A máso­dik szoba is kicsi, vizes, szűk­ablakos és zsúfolt. — Hova megyünk, mi lesz velünk? — ingatja fejét két­ségbeesve. — A fiának megmondtam Weich néni, hogy Ujmecsek­alján kapnak kétszoba ossz komfortos lakást. Nem mond ta? — Nem mondta — felel: bizonytalanul. Aztán bevallja: mégis mond­ta. , De hát... ki hiszi, .el’ Meg aztán itthagyni ezt az udvart, amikor annyira meg­Az ENSZ-közgyűlés délnyu­gat-afrikai vitájában David de Villiers, a Dél-afrikai Köz­társaság küldötte immáron harmadszor volt kénytelen az afrikai küldöttek többségének és több más állam delegátu­sának tüntető távollétében ki­állni kormánya fajüldöző po­litikájáért. Uszman Ba, a Mali Köztár­saság külügyminisztere beszé­dében elítélte a Hágai Nem­zetközi Bíróságnak az etiópiai és libériái panasszal kapcso­latos döntését. A bíróság két­ségbevonta a Dél-afrikai Köz­társaság délnyugat-afrikai po­litikájára vonatkozó panasz előterjesztőinek illetékességét, s ezzel gyakorlatilag igazolta a dél-afrikai rendszer- fajüldö­ző politikáját. A közgyűlés a délnyugat­afrikai vita folytatását októ­ber 10-ig elnaponta. A TASZSZ jelentése szerint az ENSZ-közgyűlés Gazdasá­gi és Pénzügyi Bizottságában Mirosnyicsenko szovjet kül­dött hangoztatta, hogy az I amerikaiak vietnami interven-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom