Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

1966. OKTÓBER 5. 2 napló Dr. Ajtai Miklós nyilatkozata az Állami- és Kossuth-díjak kiadásáról (Folytatás az 1■ oldalról) alatt együttvéve, örömmel te­szi majd ezt, de akkor — és csakis akkor —, ha a kitün­tetésre javasolt tevékenység, alkotás megüti azt a mérté­ket, amelyet a díj képvisel, és amely mértéket a bizottság mindenképpen meg akar óv­ni és kellő színvonalon kíván tartani. Nem a díjak száma a lényeges tehát a további munkánkban, — mint ahogy eddig sem ez volt — hanem az, hogy mennyi olyan mél­tó alkotást találunk, amely kitüntetésre érdemes. A szo­cializmus építése hazánkban együtt jár a műszaki, a tu­dományos, a művészi alkotó munka fejlődésével, ami azt is jelenti, hogy egyre több olyan kiemelkedő alkotás ke­rül majd a bizottság elé, ame­lyeknek a díj odaítélését nyugodt lelkiismerettei ja­vasolhatjuk. Mi történik, ha a három éves időszak közben szü­letik olyan rendkívül je­lentős alkotás, amely Al- lami-, vagy Kossuth-dijra érdemes? — Az Elnöki Tanács új törvényerejű rendelete mó­dot ad arra, hogy ilyen ese­tekben a bizottság javaslatot terjesszen elő a díj soronkí- vül történő adományozására. Kivételes esetben bizottsá­gunk élni is fog ezzel a lehe­tőséggel. Itt említem meg, hogy az egyéb díjak évenkén­ti adományozásának rendsze­re nem változott meg és hoz­zátehetjük, hogy az Allami- és Kossuth-díjak hároméven­ként történő adományozásá­val ezeknek a díjaknak az erkölcsi értéke is tovább nő. Mikor ítélik oda legköze­lebb az Állami- és Kos- suth-dijakat, s hogyan ké­szítik ezt elő? — Bizottságunk javaslatá­nak megfelelően erre legkö­zelebb 1969. április 4-e alkal­mából kerül sor. A javasla­tokat 1968. november 30-ig kell majd előterjeszteni. Elő­terjesztésre továbbra is mind azok a szervek és személyek jogosultak, akiknek ez az ed­digi rendelkezések szerint jo­gukban állt. Ebben a mód­szerben tehát változás nincs, s emiatt úgy gondolom, nem szükséges az illetékes szerve­ket és személyeket felsorol­nom. — Megjegyzem, hogy az Ál­lami- és Kossuth-díj bizott­ság nem fog 1968. végéig várni munkájával, hanem ál­landó figyelemmel kíséri a tudományos élet, a művésze­tek és az alkotó munka te­rűd tén mindazt, ami számot tarthat arra, hogy a legkö­zelebbi adományozásnál napi­rendre kerüljön, s a vélemé­nyek megvitatása céljából évente ülésezni fog. Ez is előmozdítja, hogy — mint már említettem — a bizottság az eddiginél is alaposabb ta­nulmányozás és előkészítés alapján tegye meg javasla­tait Ml tette szükségessé, hogy a művelődésügyi miniszter hatáskörébe utalják a ki­váló és érdemes művész címek odaítélésére vonat­kozó javaslatok előterjesz­tését? — A több mint 60 tagból álló Állami- és Kossuth-díj bizottság munkájában részt vesznek különböző területe­ken dolgozó nagytekintélyű szakemberek, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, hivatalos szervek, intézmé­nyek vezetői, s természete­sen közöttük vannak a mű­vészetek különböző ágazatai­nak legkiemelkedőbb repre­zentánsai iS; Mégis a dolog természete szerint az Állami- és Kossuth díj bizottság többsége olyan tudósokból, mérnökökből és más szakemberekből áll, akik a kultúra barátai ugyan, de nem tekintik magukat a kul­turális élet szakértőinek. •— Ezért -— szintén teljes egyet­értésben — maga a bizottsá­gunk kezdeményezte, hogy a kiváló és érdemes művész cí­mek odaítélését helyesebb lenne az Állami- és Kossuth- díj aktól függetlenül az erre hivatott szakszerv keretében előkészíteni Ennek alapján döntött az Elnöki Tanács úgy, hogy ezeknek a javas­latoknak az előterjesztése a jövőben a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozzék; „JVilson, gyere te is munkanélkülinek!“ íz argói miniszterelnök beszédével megkezdődött a munkáspárti konferencia második napja Kedden reggel Wilson mi­niszterelnök nagy érdeklődés­sel várt beszédével kezdődött i z Angol Munkáspárt or­szágos értekezletének máso- ttik napja. A miniszterelnök fenntar­totta azt a korábbi kijelen­tését, hogy a munkanélküli­ség nem fogja meghaladni az ,,elviselhető’' kétszázalékos szintet, vagyis a félmilliót. A szakszervezetek és a munkáspárti alapszervezetek több mint 1200 küldötte ko­mor csendben hallgatta a miniszterelnök biztosítékait arról, hogy a kormány min- oent megtesz a „munkaerő felrázásának” és „átcsoporto­sításának’* 1 megkönnyítésére. Wilson félreérthetetlenül a konferencia tudtára adta: a kormány el van tökélve, hogy hatálybalépteíi az ár- és bér­törvény büntető rendelkezé­seit, ha „rákényszerítik.” A brightoni tengerparton naponta reggeltől késő dél­utánig tartó munkanélküli tüntetések miatt Wilson és minisztere* valóságos vessző­re ást J: ak napon!a több- , szálláshelyük, a Grand ■ ..el és a konferencia szia« helye közötti 100 méteres út­szakaszon. A sűrű rendőrsor­fal védelme alatt közlekedő minisztereket felemelt öklök fenyegetik és szavalókórusok harsogják feléjük: „Wilson, gyere te is mun­kanélkülinek!” „Callaghan, piszok áruló, fulladj a tengerbe!” „Crossmann menj a toryk- hoz, ott a helyed!” A másfél millió tagot szám­láló Száll, tóipari Szakszerve­zet egyébként kedden reggel határozati javaslatban sürget­te a konferenciát: 1. Fejezze ki mélységes aggodalmát a különösen az autóiparban ro­hamosan növekvő munkanél­küliség miatt; 2. Követeljen azonnal lépéseket annak meg­akadályozására, hogy a mun­káltatók a szakszervezetek megkérdezése nélkül bocsás­sák el a munkásokat; 3. Ra­gaszkodjék ahhoz, hogy el­bocsátás helyett léptessék élet be az általános rövidített munkaidőt, vagy más rend­szabályokat mindaddig, amíg ki nem dolgozták a munka­erő átcsoportosítás és átkép­zés hatékony, rendszerét Elutazott hazánkból a mongol parlamenti küldöttség Kedden délelőtt elutazott Magyarországról a mongol parlamenti küldöttség, amely Szandzsln Bata, a Nagy Népi Hurál Elnöksége elnökhelyettesének vezetésével ba­ráti látogatást tett hazánkban. A delegáció Budapestről Varsóba utazott. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Pólyák Já­nos és dr. Beresztóczy Miklós, az Országgyűlés alelnökei. Elnökválasztás Brazíliában Vietnami jelentés Q mozgósítás hatékonyságáról tárgyalt a Ky-kormány A brazil kongresszus hétfőn este Artur Costa E. Silva mar­sall személyében ismét kato­nát választott meg az elnöki tisztségre. A 409 képviselő és 66 szenátor közül 295-en ad­ták szavazatukat Costa E. Sil- vára, az egyetlen jelöltre. Az ellenzék bojkottálta az elnök- választást, követelve, hogy az elnököt közvetlenül a nép vá­lassza meg. Costa E. Silva jövő év már­cius 15-én lép hivatalába. Po­litikai körökben a marsallt a „Linha dura” — a kemény vonal vezéralakjának tartják számon, aki elődjével Casfello Brancoval ellentétben még taktikai engedményeket sem hajlandó tenni politikájában. Pályafutásának fontos moz­zanata volt, hogy 1964. áprili­sában részt vett a demokrati­kus érzelmű Joao Goulart el­nök megbuktatásában. Az új elnök a szavazás után beszédet intézett a képvise­lőkhöz és szenátorokhoz. Meg­ígérte, hogy „hadat üzen az embertelen életkörülmények­nek, az élelmiszerhiánynak, valamint az egészségügyi és közoktatásügyi problémák­nak”. Goulart elnök megbuk­tatását „népi ihletésű forrada­lomnak’ minősítette. A beszéd elhangzása után a kongresszus az ellenzék szenvedélyes felszólalásának lehetett tanúja. A hatalmon lévő Arena Párt (Nemzeti Megújulás Szövetsége) képvi­selőinek hurrogása közepette Vieira De Meló az MDB (Bra­zil Demokratikus Mozgalom) vezetője a közvetett elnökvá­lasztást „a brazil demokrácia temetésének” nevezte. Kije­lentette, hogy „a kongresszus­ra nyomást gyakoroltak”. Mint a helyi rádióadók kö­zölték, Belo-Horizonte-ban diákok özönlöttek az utcára, hogy tiltakozzanak a közve­tett elnökválasztás ellen. A rendőrség öt személyt letar­tóztatott közülük. Saigon: A dél-vietnami kormány hétfőn ülést tar­tott és megvizsgálta, milyen módon lehetne fokozni a mozgósítási rendszer haté­konyságát. Az AFP értesülé­se szerint a Ky-kormányzat megpróbál intézkedéseket ki­dolgozni a dél-vietnami, kor­mánycsapatok körében elha­rapózott dezertálások csök­kentésére, a csapatok gyenge harcképességének fokozására. A kormány ülésén napirend­re került néhány meglehető­sen elfelejtett ügy is; az AFP jelentése szerint átadták az igazságügyi hatóságoknak azokat a foglyokat, akiket a Diem ellen végrehajtott 1963-as államcsíny óta min­den bírói ítélet nélkül tar­tottak őrizetben. A szóban- forgó személyek között sok a katolikus, aki a Diem-rend- szer idején vezető funkciót töltött be. Az intézkedés a dél-vietnami katolikusok ré­gi követelésének teljesítését jelenti; nyilván ez készítette elő Sergio Pignedolinak, VI. Pál pápa Saigonban tartózko­dó legátusának Thieu állam­főnél tett keddi látogatását. Egyébként a jövő év elején újabb „választásokat” rendez­nek: ezúttal a kormány ellen­őrzése alatt álló falvak elöl­járóit jelölik ki. Az újonnan hivatalba kerülő személyeket — a Reuter jelentése szerint felkérik, hogy maradjanak a falvakban, amelyeknek elöl­járói. Jelenleg ugyanis a sai- goni hatóságokat képviselő elöljárók általában, mint a Reuter írja: „Nem maradnak tovább, mint amennyi ideig feltétlenül szükséges és sem­mi esetre sem maradnak al­konyat után”, mert félnek a szabadságharcosoktól. A hadszíntérről érkező je­lentések szerint az utóbbi idők egyik legvéresebb csa­tája tombol Binh Dinh tar­tományban, Saigontól 480 ki­lométerre északra. Az ameri­kaiak három helikoptert vesz­tettek, és több ízben is közel­harcot vívtak a partizánok­kal. Az amerikai állítás sze­rint a partizánok 323 halot­tat vesztettek — a szóvivő nem adott meg számokat az amerikai veszteségekről. Hét­főn az amerikai légierő a Vietnami Demokratikus Köz­társaság déli részén ledobott — a saigoni tudósító szerint — napalm-bombákat is. Washington: Az Egye­sült Államokban tartózkodó Abdul Razak malaysiai mi­niszterelnökhelyettes hétfőn nyilatkozott az amerikai te­levíziónak és utalt arra, hogy országa esetleg csapatokat küld Dél-Vietnamba. Az ame­rikai külügyminisztérium azonnal üdvözölte Razak ki­jelentését. New-York: A New York Times keddi vezércikke javasolja, hogy az Egyesült Államok újból szüneteltesse a VDK elleni bombatámadáso­kat. A cikk egyebek között megállapítja; „a politikai té­nyezők legalább olyan fonto­sak lehetnek — és Vietnam esetében legalább olyan fon­tosak —, mint a katonaiak”. A „csendes-óceáni doktrína** Johnson és az „új ázsiai rend" „Thaiföldtől Koreáig gyaluk és fúrógépek, beton­keverők és , útépítő-óriások zúgnak. Helyreállítanák fűvél benőtt régi repülőtereket és újakat építenek. Kikötők szü­letnek olyan partokon, ame­lyeket emberemlékezet óta dzsungel borított. Több tíz­ezer amerikai katonai mér­nök, technikus és szakember irányítja a helyszínein tobor­zott munkások valóságos had­seregét”. A Newsweek című ameri­kai hírmagazin Távol-Keletre küldött katonai tudósítója ír­ta e sorokat a kelet-ázsiai amerikai tevékenység jellem­zésére. Néhány nappal később a Pentagon bejelentette, hogy 1966-ban az „ázsiai térségben” másfél milliárd dollárt fordít új támaszpontok építésére és a meglévők felújítására. föld­Az „új ázsiai rend“ johnsoni terve Az amerikai hivatalos szer­vek a munka közvetlen in­dokolásaképpen természete­sen a vietnami háborút emlí­tik. Ez azonban csak a köz­vetlen cél. Az utóbbi időben szovjet katonai szakértők több tanulmányban felhívták a fi­gyelmet arra. hogy ennél lé­nyegesen jelentősebb, távlati célokról is szó van. Dimitrij Volszkij, a Novoje Vremja katonai szakértője például ki­fejti: „Az egész tevékenység félreérthetetlenül része egy hosszú időre szóló, világmé­retű stratégiai tervnek. Való­jában egész katonai rendszert teremtenek. A vietnami tá­madó háború felhasználásával arra törekszenek, hogy kiépít­sék és megerősítsék az ame­rikai pozíciókat a Csendes­óceán egész nyugati partvidé­ke mentén”. Hawaii, Okinawa, Tajvan Valójában tehát arról van van szó, hogy Washingtonban kidolgozták és megkísérlik végrehajtani az amerikai ka­tonai és politikai hatalom ter­jeszkedését a Csendes-óceán egész térségében. A Wa­shington Post néhány hónap­pal ezelőtt már megírta, hogy Rostow professzor, Johnson „különleges tanácsadójának” elvi elgondolásai alapján az elnök Humphrey alelnök, Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter segítségével külön „Csendes­óceáni doktrínát” dolgozott ki. Az elnök később külön be­szédben is célzott e doktrína létezésére és a beszéd egyes j mondatai kísértetiesen hason­lítanak az j,új ázsiai rendre” vonatkozó régi, császári japán szóhasználatra: „Amerika partjait nem egy, hanem két óceán mossa és a Csendes­óceánon éppen úgy átkelhe­tünk, mint az Atlantin. Ha kitartunk Vietnamban, az Ázsiában születő új rend még jobban elterjed”. Az amerikai politikában nem először dolgoznak ki ilyen „Csendes-óceáni doktri- ná”-t. Már a múlt század végén, Theodore Roosevelt el­nök, a fiatal amerikai impe­rializmus terjeszkedési irány­vonalának egyik legmarkán­sabb képviselője „Amerika által létrehozandó nagy csen­des-óceáni civilizációról” ál­modozott. A második világ­háború után az Egyesült Ál­lamok egész távol-keleti poli­tikája — ha olykor tervsze­rűtlen formában is — a Csen­des-óceán feletti hegemónia megszerzését célozta. A Ha­waii-szigetek felvétele az USA államainak sorába, annak megtagadása, hogy az ame­rikai gyámság alá vont szi­getek (Marianna, Marshall és Karolina szigetcsoport) önál­lóságot kapjanak, mind része volt ennek a törekvésnek. Vé­gül idetartozott az Okinawa, Tajvan és a Fülöp-szigetek hármas „oszlopára” támasz­kodó katonai bázisrendszer megszervezése is. Az ASPAC — Malaysiával A vietnami agresszió azért jelentett új szakaszt a csen­des-óceáni hegemón-törekvé- sek sorában, mert az Egyesült Államok most először kísérli meg a behatolást az ázsiai kontinens belsejébe. Ez szol­gált? tett okot és alapot az ed­digi hatalmi törekvések rend- szerbe-foglalására és a John- son-féle „Csendes-óceáni dokt­rína” kidolgozására. A stratégiai terveikkel pár­huzamosan az egész csendes­óceáni térségben megélénkült az amerikai diplomácia tevé­kenysége. Ezt tükrözi a rö­viddel ezelőtt megkötött „ázsia—csendes-óceáni szerző­dés” (ASPAC). Feltűnő és jellemző, hogy e szerződés ki­lenc tagja közül nyolc (Japán, Thaiföld. Fülöp-szigetek, Dél- Koréa, Dél-Vietnam, Ausztrá­lia, Uj-Zéland és Tajvan) már korábban kétoldalú katonai szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Csak a kilence­dik tagot, Malaysiát fűzi ka­tonai szerződés egy másik nagyhatalomhoz, Nagy-Britan- niához. Várható azonban, hogy az ASPAC következté­ben Malaysia is bővíti majd katonai kapcsolatait az Egye­sült Államokkal. Anélkül tehát, hogy az ame­rikai politika ezt formálisan beismerné — arra törekszik, hogy a Csendes-óceánt vagy legalábbis annak az egyenlí­tőtől közvetlenül északra fek­vő részét „amerikai belten­gerré” tegye és itteni bázi­saira támaszkodva amerikai fennhatóság alá vonja Délke- let-Ázsia országait. Valójában tehát egy na­gyon is átgondolt, agresszív „Csendes-óceáni doktrína” vég­rehajtásáról, az amerikai ter­jeszkedési politika új fejeze­téről van szó. Hanoi: A Patet Lao je­lentése szerint az elmúlt há­rom hónapban a Laoszi Ha­zafias Erők számos ellenséges offenzívát hiúsítottak meg. A harcok során a jobboldali erők 2290 katonát vesztettek, a Patet Lao katonái lelőttek 7 amerikai repülőgépet. Indonéziai helyzetkép Az indonéz fővárosban a hétfői diáktüntetés feloszla­tásával helyreállt a nyuga­lom, de a feszültség megma­radt — jelenti a Reuter. Az elnöki palota megközelíthe­tetlen, mert az odavezető utakat szögesdrót akadályok­kal zárták el. Az utcákon sok a páncélautó, az üzletek közül többen bezártak. A djakartai egyetemet, a szélsőjobboldali Kami diák- szervezet főhadiszállását, áltig felfegyverzett katonák veszik körül. A djakartai helyőrség szó­vivője kedden hivatalosan kö­zölte, hogy a hétfői összetű­zésben 62 diák sebesült meg, közülük 22-t kórházban ápol­nak. Amir Machmud vezérőr­nagy, a djakartai helyőrség parancsnoka bejelentette, hogy katonái bármilyen tün­tetést minden eszközzel meg­akadályoznak. A Luna 11• befej este kutatási programját Moszkva: A Luna 11. ön­működő űrállomás, amelyet az idén augusztus 28-án jut­tattak holdkörüli pályára, be­fejezte tudományos kutatási programját. Október 1-én a hajnali órákban utoljára lé­tesítettek rádiókapcsolatot ve­le, s ezt követően a Luna 11. napelemei teljesen kimerül­tek. Az állomással összesen 132 ízben léptek rádiókapcsolat­ba. Eközben nagymennyisé­gű tudományos információt és pályamérési adatot nyertek. A Luna 11. programja az űrállomás holdkörüli pályára- juttatása módszereinek alapo­sabb kidolgozása mellett a holdkörüli térség további ta­nulmányozását tartalmazta. Az 1640 kilogramm súlyú űr­állomás a hold második szov­jet mesterséges holdja lett » k í l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom