Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-27 / 254. szám
MM. OKTÓBER 21. aupio § Á vilncrí kórus hangversenye Kedden este emelkedett légkörű, ünnepélyes hangulatú kórushangverseny keretében mutatkozott be a Liszt Ferenc-termet megtöltő pécsi közönségnek a hazánkban rendégszereplő vilnai Aidas férfikar. A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Megyei Elnöksége rendezésében megtartott kórus- esten Igaz Sándomé, az MSZBT megyei titkára üdvözölte a vendégeket, majd három pécsi énekkar lépett a dobogóra. A Tanárképző Főiskola Vegyeskara TillcH Aurél vezényletével, a Pécsi FMSZ Janus Pannonius Leány Kamarakórusa Iva- sivka Mátyás vezényletével, valamint a Nevelők Háza Kamarakórusa Dobos László és Tillai Aurél vezényletével elismerésre méltó ízelítőt nyújtott litván vendégeinknek Pécs kóruskultúrájából. A vendégkórus nevében az egyik dalos baráti szavak kíséretében átnyújtott ajándékokkal kedveskedett a pécsi énekkaroknak. A hangverseny második részében került sor a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság Aidag férfikarának szereplésére. A litván főváros ipari dolgozóinak férfikara 1955 őszén alakult. Tíz év folyamán több mint másfélszáz művet tanultak meg és 370 koncertet adtak szűkebb hazájukon kívül Moszkvában, Leningrádbam, Tbilisziben, Jerevánban, Varsóban, Bmóban, Prágában, Karlovy Varyban, Kiváló eredményeik érdemeként két ízben nyerték el az első díjat a litván énekkarok versenyén. A közel száztagú férfikar külső megjelenése, az egyforma frakköltözet, a fegyelmezett felállás már önmagában imponáló benyomást keltett. A szűnni nem/ akaró tetszés- nyilvánítás még csak fokozódott, amikor az énekkar megkezdte műsorát. Gazdag repertoárjukból sokszínűén válogatták ki a leghatásosabb, legszebb számokat, látván népdalfeldolgozások, forradalmi dalok szerepeltek a tömör, átütőerejű hangzással megszólaltatott, az ösz- szeforrottság minden erényét tükröző műsorban, továbbbá Schubert műve, a Hársfa, valamint az operairodalom jelentős férfikari ' kórusai: Verdi Ernanijából, Gounod Faustjából, illetve a ráadásként énekelt RigolettöbóL Hatalmas, ismétlést eredményező tetszés fogadta Kodály Zoltán: Túrót eszik a cigány című kórusművének előadását. Befejezésül az Alleluját szólaltatták meg Händel: Messiás című oratóriumából. A férfikar kitűnő vezetőjeként ismerhette meg a közönség Jouzas Vanagast, 'ovábbá a két karmestert: 1 'na Dumbliauskaité-t és /'Inja Lopás érdemes művész •" aki egyben a zongo- ..„kíséretet is ellátta. Kedves f: gyei m ességként a kórus egyik tagja magyar nyelven konferálta be a műsorszámokat. .Mint Selymes Ferenc főiskolai tanár, a litván kórus szereolését megköszönő beszédében említette, az Aidas szó visszhangot jelent. Mi is úgy éreztük, hogy a litván kórus szereplése még hosz- szú ideig él visszhangként a pécsi közönség szívében. — Adótörlés három tsz-nél. A siklósi járás három termelőszövetkezetében felülvizsgálták az árvízkárok után benyújtott adótörlési kérelmeket. A Megyei Tanács pénzügyi osztálya a drávake- resztúri Uj Élet, a vejti Rákóczi és a zalátai Petőfi termelőszövetkezeteknél összesen 39 800 forint jövedelemadót és 24 089 kilogramm bű- taföldaöól töröli Holnap délután 3 órakor Villáminteriú egy felszólalás nyomán Nyit a gyermekszínház Mindennap fél tízkor megszólal a hangosbeszélő... Műsoron a Három szegény szabólegény Október 28-án a Pécsi Nemzeti Színház gyermekszínháza a kamaraszínházban kezdi meg előadásait. Az első — Babay—Buday: „Három szegény szabólegény című zenés mesejátéka. Ezzel útjára indul a budapesti Bartók Gyermekszínház után az ország második gyermekszínháza. Abban a megtiszteltetésben és szerencsében van részem, hogy a színház erre a feladatra kijelölt tagjainak a segítségével én állíthatom színpadra az első színdarabot. Á kamaraszínházban A színház vezetősége kivételes figyelemmel készült és készül a bemutatóra. Hosszas töprengés és vita előzte meg már a bemutatandó színdarab kiválasztását is. Úgy gondoltuk, hogy eredeti bemutató helyett előnyösebb és helyesebb a már évek óta működő Bartók Gyermekszínház tapasztalatait összegező és eredményeivel kipróbált színdarab bemutatása. így esett a választás a fent említettre. De az előkészítő munka folyamán szükségesnek látszott a szöveg átdolgozása és kisebb zenei kiegészítés. Sűrűsödtek a megoldásra váró problémák a színpadra állítás későbbi szakaszában, hiszen egyben egy nem funkciáló „üzem”, az újjáépült kamara- színház is nyitja kapuit. Míg a korábbi problémák elsősorban elvi, irodalmi, művészi jellegűek voltak, itt főként tchnikai nehézségeknek tűnő problémákkal találkoztunk, de csakhamar kiderült, hogy ezek is esztétikai, művészi céljainkat érintő kérdésekké fontosodnak. Csak példának említek egyet-kettőt ennek igazolására. A színpad technikai adottságai nem teszik lehetővé a gyors színhelyváltozást, csak jelzett díszletek alkalmazásával. Viszont egy áttételesebb jelzésrendszert idegennek éreztünk az 5—12 éves gyermekek gondolatvilágától. Maradtunk tehát a mesei realizmus gondolatkörében és a gyors átdíszítések helyett a közbe ékelődő szüneteket igyekeztünk a mesét folytató, vagy kiegészítő képek vetítésével aktív idővé változtatni. Tehát egy másodrendűnek látszó, technikai nehézség felbukkanása vezetett ahhoz az elgondolásunkhoz, hogy az előadás minden pillanatát aktív, cselekvő pillanatnak kell képeznie. Ennek megfelelően igyekeztünk az eseményeket sűríteni, a történés viharos tempóját biztosítani. A rendezés, a szövegrészek átcsoportosítása és megrövidítése útján próbálta azt a ritmust megtalálni, amely képes a gyerekek figyelmét állandóan ébren tartani. Gyermekek számára Ugyanakkor vigyázni kellett arra, hogy ez véletlenül se károsítsa azokat az emberi — felnőtt, gyerek egyaránt — gondolatokat, amelyek megteremtették és igazolhatják a darabot. Megmásíthatatlan elvünk, szándékunk volt, a gyerekek számára közérthető formában ugyanazokat a gondolatokat tolmácsolni, amiért a darab megszületett. Nem könnyű feladatot rótt ez a színészekre. A jellemek és kapcsolatok valódiságát „felnőtt színházi” színvonalon és komolyságon felül kristályosán tisztává tisztázni, s ezeket a gyerek számára közeli, érthető és érdekes — legalábbis szerintünk érdekes — vonásokkal ábrázolni. Egész eddig használt eszköztárat kellett sutba dobni és újat találni. Hogy milyen sikerrel, azt csak a hatáson lehet majd lemérni. A színészi munka nem merül ki az ábrázolt jellem és helyzet összetevő vonásainak szelekciójában, hangsúlyozásá-, ban, de feltételez, sőt, megkövetel olykor bizonyos túlzásokat is. Ennek a folyamatnak a mi esetünkben teljesen új és csaknem ismeretlen arányokat kellett éppen a gyerekekre hatni akarás következtében kialakítani. Megfelelő irányú és mértékű volt-e az arányeltolódás? Szorongva várjuk a feleletet a gyereknézők tetszéséből és nemtetszéséből. Persze — félreértés ne essék — egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy gyermekszínházban mások a színjátszás alapelvei és esztétikai normái. A fent említett problémák és a nem említettek tengere nem érinti és nem érintheti a szín- ház-csinálás teremtő alapelemeit. Éppen ezért a főmunka folyamán állandóan igyekeztünk arra, hogy a játék mindenkinek (tehát a felnőttek számára is) gondolatot ébresztő, figyelmet követelő, érdekes és élvezhető legyen. És mindezeken túl és elsősorban a feladat és lehetőség nagysága helyes erkölcsi szabályok tiszta és érthető tolmácsolásában csúcsosodott ki. A felnőtt nézők többsége többnyire kialakult világnézeti alapon önálló egyéni ítélettel summázza egy előadás tanulságait. Természetesen nem mondunk és nem mondhatunk le a néző irányításáról, de esetleges tévedéseink köny- nyebben korrigálódnak a közönség egészséges visszahatása következtében. A gyerek könnyebben irányítható, de káros irányban is. Ennek a felelősségnek a tudata kellett még lelkiismeretesebbé tennie a felkészülést. Rangos színészekkel Hisszük és valljuk, hogy hivatásunk és mesterségünk rokon a pedagógusok nehéz és roppant felelősséggel járó munkájával, hiszen minden művészet egyik alapvető célja a nevelés. De a gyermekszínház esetében ez a rokonság még kézenfekvőbb és még közelibb. Éppen ezért szeretnénk és igyekezni fogunk a pedagógusokkal minél szorosabb és termékenyebb kapcsolatban tapasztalataikon és véleményükön okulva a mi működésünket a pedagógusi, iskolai nevelőmunka segítségére gyümölcsöztetni. A társulat legjobb erői, rangos, élvonalbeli színészek hittel és akarással készültek az előadásra. Reméljük, hogy nem hiába. Sik Ferenc Menyhárt Károly, a Szigetvári Cipőgyár párttitkára a Járás kommunistáinak tanácskozásán elmondotta: négy évvel ezelőtt még azon vitatkoztak a felsőbb szervekkel, egyáltalán érdemes-e az állandó lemaradással, minőségi problémákkal küzdő cipőgyárat fenntartani. Tavaly pedig megkapták a SZOT és a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját, elnyertek az Elüzem címet, a termelés alakulását idén is meg lehet nézni. N agy János, a Cipőgyár főmérnöke az irodájába vezet. Ebben a kőkockás helyiségben — itt székel a vállalat műszaki osztályvezetője is — történik a termelés előkészítése, irányítása, egymásnak adják a kilincset a részlegvezetők, körirányítók. — Mi érdekli? — Minden, ami a termeléssel kapcsolatos. — A cipőiparban egyáltalán nem könnyű a kiforrott tervet túlteljesíteni, ezt az anyag- ellátás sem teszi lehetővé. így harmadik negyedéves, 100,37 százalékos tervteljesítésünk optimálisnak tekinthető, és nem nyújtanák kedvezőtlenebb képet az első háromnegyed év összesített adatai sem. «— Biz bizonyéra a komgresz- szusi felajánlások jellegét is meghatározza. — A felajánlások az anyagmegtakarítás mellett túlnyomó részben a minőség javítására vonatkoznak. Éves minőségi tervünk előírja, hogy a termékeik 95 százalékát elsőosztályú kivitelben állítsuk elő, ettől eltekintve, a magasabb osztályú termékeken több az árbevétel is. Az első háromnegyed évben 93,75 százalékban sikerült edsőosztályú minőséget gyártaniuk. Ez lemaradás, akárhogy is nézzük. De az augusztus elsejétől alkalmazott minőségi premizálás pozitív hatása rögtön megmutatkozott. Már abban a hónapban 95,9 százalékos minőséget értek el (Bö- röcz Jenő talpszélmaró 389 forint, Kanyar Károly 450 forint, Kovács János talpfényező 263 forint prémiumot kapott. Találomra kiragadott példák az augusztusi bérelszámolási jegyzékből.) A vállalat szeptemberi eredménye 96,25 százalék, október első tizennyolc napjának elsőosztályú minősége pedig már meghaladja a 97 százalékot. — A mennyiségi terv teljesítése mellett a negyedik negyedévben behozzuk minőségi lemaradásunkat —mondja Nagy János. — Úgy gondolom, a minőség alakulására nemcsak a százalékból, a reklamációk számából is következtetni tehet. — Kétségtelenül, bár a reklamációk mindig néhányhóna- pos késéssel jelentkeznek. Exporttermékeink reklamációja évek óta egy százalék alatt mozog, idén az első háromnegyed évben 0,7 százalékra sikerült leszorítani. Belföldi termékeink 0,5 százalékára érkezett reklamáció ugyanebben az időszakban. Szeretnénk az exportot is erre a szintre csökkenteni. Idén a gyár termékeinek 70—80 százalékát exportálja. Az év első kilenc hónapjában 354 500 pár cipőt kellett exportra gyártaniuk, a tényleges kisziállítás ennél kedvezőbb, 358 052 pár volt, ami 101 százaléknak felel meg. Az expartminőséget az úgynevezett biztonsági tartalékkal mérik. Ez az a cipő- mennyiség, amit pluszként kell előállítani ahhoz, hogy egy százezer párból álló egységet feltétlenül ki lehessen szállítani. Az első háromnegyed évre e biztonsági tartalékot kilenc százalékban állapították meg számukra, ők azonban 7,08 százalékkal is eleget tudtak tenni exportkötelezettségüknek. A negyedik negyedévi exporttervből októberre 44 ezer pár esik. Tizenkilencedikéig 23 ezer párat már kiszállították, 11 ezer pár pedig csomagolás alatt van. — A szemmel látható minőségjavulást nem lehet csak az anyagi ösztönzés javára írni — mondja a főmérnök. — Legalább akkora szerepe van ebben a dolgozók munkalendületének. A Cipőgyárban raár régen nincs év végi hajrába szalagok havi tervüket rendszeresen teljesítik, dicséret illeti a szabásza ti Lenin, a tü- zödei József Attila, és az ai- jazóbeli Kinizsi szocialista brigádot. A hangosbeszélő mindennap fél tízkor, illetve fél hatkor «— az étkezési szünetekben .— közli a verseny állását az előző napi eredmények alapján. Ezt a módszert a kongresszus után is alkalmazni fogjuk. Kéri Tamás Nehéz hétköznapok Élő történelem „ ... s íeljegyzi az utókort Ez volt a nemzedék, mely legyőzte a halált”. (Benjámin László) Látszik, hogy nemigen ült szemben újságíróval. Nehezen indul a beszélgetés. Sokáig csak én beszélek, kérdezgetem erről, arról. Majd megjön a felesége és lassanként feloldódik a hangulat — öt is a mozgalomban ismertem meg. ö is ifi tag volt, meg én is. Segített a mozgalmi munkában. Hogy mi volt a dolgunk? Csupa hétköznapi munka. Talán úgy is mondhatnám, nem volt izgalmas, sem látványos. Plakátragasztás meg röpcédulák szórása. Agitá- lás. De nem úgy, ahogy a felszabadulás után. Titokban, körültekintéssel. A cél: a párt eszméit terjeszteni Ez volt a célja a Népszava és a brosúrák terjesztésének is. Megbeszéltük a politikai helyzetet. A Zrínyi utcai párthelyiségben gyűltünk össze. Ott tartottuk a szemináriumokat is. Vigyázni kellett, mert a harmadik előadáson a rendőrség is ott volt és akkor már nem lehetett azt mondani, amit szerettünk volna. Arról inkább a kirándulásokon beszélgettünk. Persze csak akkor, ha egymás között voltunk. Exner Miklós elvtárs, a Sopiana vasesztergályosa. 1924 óta. A szakmát is ott tanulta. A jó múltkorában megkérdezte tőle egy technikus, mióta dolgozik egy helyen. Mikor megtudta, szinte elhűlt. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy helyen és egy szakmában ennyi időt lehet tölteni. — Pedig — mondja — nálunk a gyárban pont úgy zajlott a történelem, mintha tíz vagy húsz munkahelyen dolgoztam volna az elmúlt harminc esztendőben. 1935 éta párttag. Szak- szervezeti vonalon is sokat dolgozott és dolgozik ma is. — Ne gondolja, hogy szoc- demnek lenni, azért, mert legális párt volt, könnyű jlehetett. A harmincas évek végén a jobboldal megerősödése okozta a legtöbb bajt. Politikai előadásokon vettünk részt, beköptek minket. Nem volt bejelentve. Dózsa Györgyről volt éppen szó, amikor betörtek a rendőrök. Vagy százunkat vittek be kihallgatásra. Ordítottak, pofonok csattantak. Én ugyan nem kaptam, de ahányszor mögém került egy rendőr, megborsozott a hátam. Egyszer meg röpcédulákat szórtunk. Egyik ba rátom éppen a rendőrkapi tány ablakán lölcött be eg; csomót. A bányászt- rájk idején élelmiszert hordtunk az erdőn át o sztrájkolók- nak. Sztrájkoltak ők is. Legtöbbször béremelésért. Az elért eredmény anyagilag nem volt sok, de erkölcsileg annál többet ért Az volt a lényeges* hogy követeltek és kaptak. A tulajdonos megpróbált sztrájktörőket hozni Pestről. Azt mondta nekik, hogy postamunkája van. Azok is szervezett munkások voltak. Mikor látták, hogy mi a helyzet, megreggeliztek, felvették az útiköltséget és beálltak a sztrájkolok közé. — Elég drága mulatság volt ez a főnöknek. Nem hiszem, hogy kifizetődött neki abból, hogy spórolásképpen minden sztrájk kezdetekor kijelentett minket az OTl-ból. A felszabadulás után már harmadnap megindult a termelés. Egyre több feladatot kapott a szakszervezetben. — Minden vasárnap vidéken voltunk, patronálás, falujárás, népnevelés. Majd itthon a munkaversenyek. .,Termelj többet...” Aztán gépállomások, aratás. Higy- gye el, rossz érzés volt a cséplőgépről rögtön a vagonokba rakodni. És pont ötvenkettőben lettem szakszervezeti elnök. Nehéz volt összetartani a szervezett dolgozókat, nem tartott ösz- sze minket a közös elnyomás, bérharcok, az osztályharc. Meg kellett védeni a pártot, a mozgalmat úgy, hogy tudtuk, sok minden nem helyes. Tudja, nem szívesen emlékszik vissza a nehézre az ember, de ez is elmúlt. ötvenhatban nem voltak népszerűek. Különösen a sztrájkellenes jelszavak miatt. Leköpdösték őket. Egy-két órát ők sem dolgoztak. Aztán beindult egy gép, majd a másik. Lassan, lassan a többi is. — Azóta? Semmi különös nem történt. Dolgozom. A brigádom egyszer már elnyerte a szocialista brigád címet, most újból küzdünk érte. Benne vagyok már a korban, de lépést akarok tartani. Becsületesen akarok dolgozni. Becsületesen — mondja még egyszer. — Ez kötelességem. Példát kell mutatnunk nekünk. A fiatalok már el sem hiszik, hogy a mi időnkben milyen volt a helyzet. Egy kicsit elkényeztettük őket. Hangjából egy kis csalódást érzek, mikor arról beszél, hogy több megbecsülésre számított. De aztán felderül: — Végül is nem azért tettük. ök is megteszik a magukét az elkövetkezőkért. Hogy mi lesz a dolguk’ Az, ami az övék volt. Csupa „hétköznapi” munka. Sződy Szilárd i L t
