Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

Világ proletárjai, eggesüljet&K í \ Dunámon napló _______ Az MSZMP Baranga meglel Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ X XIII, ÉVFOLYAM. 229. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1966. SZEPTEMBER 28.. SZERDA Ismét nem a bajnokokról van szó... 1/ ét hete néhány meghök- *' kentő adat kapcsán (a pécsi-baranyai gyerekeknek több mint a fele nem tud úsz­ni, negyven százalékuk nem tud kerékpározni, mindössze a harminc százalékuk tomá- szik reggelenként rendszere­sen) szóba került az általános és középiskolai testnevelés, pontosabban az a szint, ame­lyen az általános és közép­iskolai tanulók testkultúrája áll. Bár sok tekintetben kö­vetkezik az általános és kö­zépiskolai helyzetből, mégse szükségtelen néhány szót ej­teni az egyetemi testnevelés­ről. Annál is inkább, mivel Pécsett megközelítően három és fél ezer egyetemista és fő­iskolás tanul. Az ötvenes évek elejém (a teljes honfoglalás ideje volt ez a felsőoktatásban) felmér­ték többek között a hallgatok sportfizikai képességét is. Megdöbbentő eredményeik születtek. Voltak húszéves fiatalemberek, akik nem tud­tak 315 centit ugrani távolba* 130 centit magasba, a súlyt alig öt-hat méterre dobták* sok egyetemista lány nem tudott megbirkózni a léccel 80 centi magasságon. Akkor a felsőoktatási programba kötelezően bevezették az MHK-próbát. Négy félév alatt meg kellett felelni az első vagy második fokozat­nak. Ha ez nem sikerült, a ^«hallgatóinak évfolyamot kel­lett ismételnie. Tíz évvel ez­előtt ez megszűnt Azóta az egyetemeken csak a heti két testnevelési óra kötelező (sőt a természettudományi és az orvosi karon heti egy óra) és ezen kívül az egyetemi házi tömegversenyeken van lehe­tőség testedzésre, ezeken a versenyeken azonban fakul­tatív jellegüknél fogva egyre kevesebb a résztvevő. Nem tudni, ha most meg­ismételnének egy, az ötvenes évek elejéhez hasonló felmé­rést — vajon hány háromti- zenötös és nyolcvanas ugrót, hány hatméteres dobót le­hetne találni az egyetemis­ták, a főiskolások között. Kü­lönösen vonatkozik ez a női hallgatókra. Az utóbbi másfél évben például, míg a pécsi orvoskarról körülbelül száz­ötven lány vett részt a házi tömegversenyeken, ugyanak­kor a jogi karról résztvevők száma úgyszólván ezrelékek­ben fejezhető ki. Pedig ép­jen a jogi karnál jelentős feminizálódás megy végbe. A legtöbb esetben a hallga­tók nagy része a tanulmá­nyokra való hivatkozással mond le a rendszeres testmoz­gásról. A valóságban viszont nem vállalják az áldozatot, a testmozgást pusztán sportnak fogják föl. ami a bajnokok területe, s nehezen egyez­tethető össze a tudományok­kal. Pedig furcsa módon a jó tanuló — jó sportoló ver­senyben a kiváló sportered­ményeket produkáló hallga­tók rendszerint a legjobb ta­nulók közé tartoznak. Erre gyakran az a válasz: igen, ha én is olyan könny jen ta­nulnék, mint X. Könnyen ta­nulni, ez gyakran módszer kérdése, és nem kell bizony­gatni, hogy egy kiadós, órás, másfél órás testmozgás a legjobban elkészített fekete kávénál, vagy a leghosszabb presszóbeszélgetésnél is job­ban helyrehozza az ember szellemi frisseségét. Ha akadnak is hallgatók (különösen a harmadik év­folyamtól kezdve, amikor megszűnik már a heti egy vagy két kötelező testnevelő óra is), akik szükségét érzik a testedzésnek, csak éppen akaraterejük nincs lejárni a pályára, csak felsóhajtanak: ha kötelező volna! A korábbi MHK-szintek elég sok problémát okoztak az egyetemistáknak. Az első fokozatban például az 1000 méteres síkfutás szintje szép sportteljesítményt kívánt, s akadt testnevelő szakos ta­nárjelölt, aki a legnagyobb ambcióval sem érte el. Nem szintekre van szükség, ha­nem rendszeres, kötelező testmozgásra! A heti egy óra jelenleg mindennek nevezhe­tő. csak módszere® és kellő testedzésnek nem. Az ötven percből jó. ha harmanic-har- mincöt perc Jut szakszerű testedzésre. A régi MHK- rendszer nem követhető, de változást hozhatnak például a Kilián-mozgalom, amely nem szinteket követel, ha­nem azt, hogy úszni, kosár­labdázni, kerékpározni, atle- tízálni. természetet járni kell Érdemes volna meggondolni >—* hiszen ez nem puszta sportkérdés, — hogy a Kilián- mozgalom bronzfokozata — mely egyáltalán nem meg­erőltető — kötelező formában jól szolgálná az egyetemi ifjúság rendszeres és oly fontos testedzését. TV em bajnoknevelésről van szó. Bár az igaz­sághoz tartozik, hogy csak csodálhatjuk a szovjet, az amerikai, az NDK és más nemzetek főiskolásainak vi­lágra szóló sportteljesítmé­nyeit, s ha a magyar főisko­lás sportolók nem is szoktak szégyent vallani az Univer- siádon, ezekhez az eredmé­nyekhez magunkban kényte­lenek vagyunk hozzágondol­ni, hogy nálunk az a leggya­koribb hogv az élsportolóból lesz főiskolás és nem fordít­va. De hát elsősorban a tö­megsportról van szó. az egy e­temisták. főiskolások ezreiről. Az, hogy valaki hetvenmé- teres kalapácsvető lesz vagy tízhármas futó száz síkon, ez a legtöbb esetben születési al­kat dolga. A kellő szintű fi­zikai állaootra azonban nem kell születni. Ahhoz akarat­erő. szorgalom és mindenek­előtt annak a felismerése kell. hogv a rendszeres test­mozgás egészségügyi kérdés. Sőt, bármily furcsán hang­zik: a szellem kérdése is. (T) Péter János a finn kiiliigyminiszíeprel találkozott New York: Péter János külügyminisz­ter, a magyar ENSZ-küldött- Bég vezetője kedden délben fcarjalalnen finn külügymi­niszterrel találkozott. A meg­beszélésen jelen volt Csator- day Károly nagykövei, hazánk állandó ENSZ képviselője. A Hideg napok alkotóinak látogatása C jrnecsekaljdn Belorusz miniszter Pécsett Tegnap, kedden a délelőtti órákban Pécsre érkezett Mi­hail Minkoivics, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársa­ság kulturálisügyi minisztere, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodik hazánkban. A ma­gasrangú vendéget a Megyei Pártbizottságon Eapai Gyula elvtárs. a Központi Bizottság tagja, a Megyei Pártbizott­ság első titkára fogadta. Ba­ráti beszélgetésen tájékoztat­ta a megye és a város éle­téről. Mihail Minkovics minisz­ter a vendéglátók kíséretében délután városnézésen vett részt. fi szemleltek A közönség-művész találkozó részvevői. A kép bal oldalán Szirmai István elvtárs. Közönség-művész találkozó a Ságvári Művelődési Házban vetítése Siklóson, Pécsett, Szigetváron 4 filmszemle tegnapi ese­ményeinek sorában négy díszelőadás szerepelt. A Pe­tőfi filmszínházban este hat Mai program 10.00: A Szakszervezetek Megyei Tanácsa klubtermében a szakmai vita foly­tatása (Az egyéni mondanivaló kife­jezésének problé­mája a magyar filmművészetben). 10.30—13.00: Közönség- találkozó a Mű­vészklubban, az Iszony és a Füge­falevél című fil­mek művészeivel. 14.00: Közönség - művész találkozó az Iszony című film művé­szeivel a Pécsi Bőrgyárban, a Fü­gefalevél szerep­lőivel pedig az ÉM Baranya me­gyei Építőipari V.- nál. 15.00: A Pécsi Balett zártkörű előadása a Nemzeti Szín­házban a film­szemlén résztvevő vendégeknek. 18.00: Díszelőadás a Pe­tőfi filmszínház­ban, bemutatásba kerül a Gyermek- betegségek. 20.00: Díszelőadás Szent- lőrincen a Tinódi filmszínházban, ahol a Gyermek- betegségeket vetí­tik, Bolyban a Vö­rös Csillag film­színházban pedig a Szegénylegények szerepel a díszelő­adás műsorán. 20.30: Díszelőadás a Pe­tőfi filmszínház­ban. Bemutatják n Szegénylegények c filmet. Baráti találkozón a készülő Harlekin és szerelmese című film sikerére koccannak össze a poharak. Jobbról balra: Bertha Bulcsu, József Attila-díjas író, a film szerzője, Bujtor István a férfi főszereplő, Mendelcnyi Vilmos, Aggeo Savioii, az Unit a munkatársa és Ti­mar Éva színművésznő (Foto: ErbJ Amikor tegnap délután a Ságvári Művelődési Ház nagy­termében körül ültük az asz­tal sort, még azt hittük, hogy a megszokott hangulatú kö­zönség-művész találkozó tanúi leszünk: barátságos csevegés, dedikálás, gyorsan előránga­tott kérdések és így tovább. Kovács András filmrendező még tréfás megjegyzésekkel fűszerezve mutatta be a ven­dégeket, Cseres Tibor írót, Széchényi Ferenc operatőrt, Szirtes Ádám, Gordon Zsu­zsa, Szemes Mari, Kállai Ilona színművészeket, Daróczi Má­ria vágót, Kása Ferenc film­rendezőt, Tamási Eszter tv- bemondót és a többieket, de az első felszólaló mondani­valójának komolysága már éreztette, hogy itt többről lesz szó. — Számomra maradandó él­ményt jelentett a Hideg na­pok megtekintése — mondot­ta Wesztl László —. Nem en­ged felejteni és az utókor számára is képet adott a má­sodik világháború borzal­mairól. A művészek alakítá­sa felejthetetlen, együtt él­1 tek a szereppel, különösen Szirtes Adám és Darvas Iván ragadott meg. Ez a néhány mondat meg­közelítőleg sem adja. vissza a hosszassan fejtegetett gon­dolatait, amelyben kérdések is voltak, kételyeket is tá­masztott néhány epizóddal kapcsolatban. A többiek is, Virágh József, Túri László, Róka Sándor, Búza Ferencné renkívül értékes véleményüket mondták el. Ilyenkor szokták mondani: mintha egy esztéti­kai vitán lennénk. Szó sincs erről, a felszólalók egyike sem filmesztéta, a film csupán gon­dolatokat ébresztett bennük, a néző szemüvegén elevení­tették fel az egyes jelenete­ket, figurákat s az élmény sugallta nézeteiket öntötték egyszerű szavakkal formába, amelynek mindig az volt ref­rénje: jó filmet láttak. Vi­rágh József: „Nagyon súlyos gondolatokat tartalmaz a film, néha nehéz is követni, a láncszemek lassan állnak össze, bizonyos mértékig a (Folytatás a 2. oldalon.) órakor mutatták be az Iszony, fél kilenckor pedig a Fügefalevél című műve­ket. Az Iszcmy előadásán megjelent Hintsek György, a film rendezője, Gombos Kati és Kiss Ferenc szín­művészek, a Fügefalevél dísz­előadásán pedig Máriássy Félix rendező, Spányik Éva és Gordon Zsuzsa, a film szereplői. Szigetváron este nyolc óra­kor ugyancsak az Iszony ke­rült vetítésre, míg Siklóson a Fügefalevél. Kedden délután a Kossuth filmszínházban megkezdődött a zártkörű vetítés. Első al­kalommal Fejér Tamás A férfi egészen más című já­tékfilmjét mutatták be a meghívott szakmai közön­ségnek. A Kamaraszínházban ál­landó vetítőszolgálatot szer­veztek a szemlére érkezett külföldi vendégek részére. Tegnap két régi magyar fil­met ismerhettek meg, a Talpalatnyi földet, illetve az Angyalok földjét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom