Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
f Kezdetnek Shakespeare — kitűnő színházi program. Sőt, ha meggondoljuk, hogy a „bevezetett” drámák után (Hamlet, III. Richard, Othello, Lear király) most egy sok vitát kiváltott, eddig elég kevés erkölcsi- és közönségsikert aratott drámáját tűzték műsorra, jelentősebb színházi igényekről beszélhetünk, mint korábban. A Szeget szeggel első bemutatója az Othellóval egy- időben volt az udvarnál, I. Jakab trónra jutása után, nyomtatásban azonban először csak Shakespeare halála után, az 1623-as fólia kiadásban szerepel. Az átjavított, helyenként csonkított szöveg a kutatók és kritikusok között a legkülönbözőbb feltételezésekre vezetett. Nevezték többek között torzónak, Shakespeare morális felfogásával ellentétesnek, félresikerült tragédiának. A valóságban maga a mű volt szokatlan a számukra, melyet az idők folyamán játszottak csiklandós vigjátékként, csak éppen a korábbi Shakespeare-vígjáté- kok gazdag öröme hiányzik belőle, de játszották valláser- kölcsd felfogásban is, csak éppen nem erről szól. Kétségtelen, hogy a Szeget szeggel azokban az években született, amikor Shakespeare-t sokat támadták, nehéz időket élt át, és vígjátékaiban is fellelhetőek a tragikus elemek. A Szeget szeggel előterében azonban Angélának, a herceg helytartójának morális próbája és teljes ösz- szeomlása és mellette Izabellának a görög sorstragédiákat idéző lelki megpróbáltatása áll. Más-más lelki síkon mély, megrendítő dráma játszódik le Angelóban is, Izabellában is. Angeló példás életű, szigorú, aszkéta férfi, minden tekintetben a legalkalmasabbnak látszik, hogy a herceg távollétében annak helytartója legyen. Angeló nagy szigorral, könyörtelenül elkezdi üldözni a bűnt, de maga gyöngének bizonyul a mepróbálta- tásban. Amit megkövetel alattvalóitól, maga nem tud annak megfelelni, és bűnt bűnre halmozva elbukik. A dráma másik ágán Izabella, a halálra ítélt Claudio húga helyezkedik el. Megmentheti bátyja életét, de szent fogadalmát és testét kell feláldoznia cserébe Angelónak. Shakespeare egy elegáns húzással mepróbálja végül ugyan feloldani (a herceg megkéri a kezét) de túl későn van ez, s így nem feloldás, inkább a lány nagy belső drámájára figyelmeztet. A drámai vonal mögött az eleven, nagyvárosi élet örvénylik, nem kevés szatírával ábrázolt figuráival: Tuskóval, Porkolábbal, Lu- cióval. Hólyaggal, Tekeriné- vel, a szomorú képű hóhérral és mindannyiuk élén a fanyarul, de mily igazul böl- cselkedő csapos Pcxmpeiusz- szal. A drámai és a vígjátéki lépcsők között pedig Vin- centio herceg, mint egy zseniális légtomász lendül ide- oda; egyszer fondorlatos játékmester, másszor meditáló bölcs, de helyzete a műben vígjátékinak egyáltalán nem nevezhető. Mi jellemzi Dobai Vilmos rendezését? Mindenek előtt a dráma anyagának biztos, bátor, de nem tiszteletlen értelmezése. Dobai Shakespeare- rendezéseinek sorozatában a Szeget szeggel a Hamlet, a III. Richard és a Lear király után következett. Olyan zárt művek után tehát, amelyek nemhogy hibás rendezői értelmezést nem tűrnek, de teljes és szakszerű ismeret nélkül megrendezésükre még csak gondolni sem lehet. A Szeget szeggel, melynek oly mostoha sorsa volt az angol s más színpadokon (Magyar- országon is csak 1927-ben mutatták be először a Nemzeti Színházban) a korábbinál' magasabb igényű próbatételt jelentett Dobai Vilmos szempontjából. A mű értelmezése nyílt, de ez nem jelenti azt, hogy értelme bizonytalan, jelenti viszont, hogy meg lehet tisztítani a korábbi színházi teóriák ' bizonytalanságaitól. Dobai Vilmos rendezése drámaként értelmezi a drámát, amely Angelo és Izabella alakjában, összecsapásaikban végig jelen van. A rendezés a herceg alakjában is sokkal inkább a bölcsen meditáló uralkodóra irányítja a figyelmet, mint a játékmesterre és Dobai elképzelésében a szöveg szerint oly befejezetlen befejezés is (a herceg, kiko- sarazása után így szól végül: „S most rajta, együtt palotánkba fel: Ott megtudjátok, mit még tudnotok kell.”) világosabb értelmet nyer. A rendezés másik figyelemre méltó vonása a jó értelemben vett aktualitás, bár ezt a szót nem szívesen írom le, mert a puszta aktualizálásnál lényegesen többet kell kifejezni. Azt mondják, kevés a jó mai dráma, és a színházak gyakran fordulnak „segítségért” a klasszikusokhoz, a legtöbbször Shakespeare-hez, mert műveik mély gondolatisága korról-korra aktuális. A Szeget szeggel Dobai értelmezésében az uralkodás, a vezetés felelősségéről szól, és valóban úgy tűnik: Shakespeare bölcs monológjai, intelmei sohase fogják nélkülözni az aktuális figyelmeztetést. Vincentio herceg így meditál az uralkodásról: „Tisztességben, jelességben. Járjon elől példaképpen. Csak úgy legyen más bírája, Ahogy magát megbírálja.” A hatalmával visszaélő Angelo boldogtalan pillanatában rádöbben súlyos felelősségére és felkiált: „Egyszer feledkezz meg az irgalomról, S nem lesz több nyugtod;” Dobai okos, figyelmeztető fényeket irányít a didaktikus intelmekre, de a játékot sohasem ereszti le a tandráma szintjére. A III. Richárd egy színészre, a Lear király néhány főalakra épül. A Szeget szeggel — ismét egy szokatlan kifejezés: kollektív darab. Itt egy kitűnő Vincentio, Angelo és Izabella mellett is; mit sem ér az előadás kimunkálatlan, rosszul értelmezett Escalusszal, Clau- dióval, Pompeiusszal, Tuskóval, Lucióval és másokkal. Do- bai Vilmos komplett előadást rendezett, művészeit együttessé kovácsolta, ami — figyelembe véve, hogy a társulathoz most szerződött prózai művészek mind színpadra léptek a darabban — nem csekély munka. Csupán egy-két helyen érezni a színészi fel- oldatlanságot, a hosszú záró- jelenetben egy kis tempóvesztést, és legfeljebb a darab kissíé modoros, az eredeti műben nem így szereplő indítása kifogásolható. Az egész előadás mindenesetre olyan igényt képvisel, melyet csak megtartva is: a színház kitűnő évadnak néz elébe. Bánffy Györgynek most szőkébb, zártabb lehetőség állt a rendelkezésére, hogy hősének katarzisát ábrázolja, mint korábbi Shakespeare-szerepeiben de épp ez jelentett újabb művészi próbát. Puskin azt mondta Angelo alakiáról: ..a legnagyobb sz'.r.Czzi becsvágyra mél 6 feladat”. Bánffy az elhív- ottságában oly magabiztos. le emberi gyengesége folytán zsarnokká és bűnössé váló Angelót ábrázolja- Szépen átgondolt, higgadt játéka akkor sem veszít erejéből, amikor már csak passzív résztvevője a darabnak, s szerepadta lehetőségéből csak tartásra, szemvillanásokra, gesztusokra futja. Baracsi Ferenc Vincentio herceg szerepében érett művészként mutatkozott be a pécsi közönségnek. A színészileg roppantul nehéz szerepben (egyszerre uralkodó herceg, szerelmes férfi és játékmester) mint meggondolt, meditativ hős erőteljesebb, játékmesterként mintha kissé rösteilte voL na magát. Meszléry Judit 8 görög tragédiák hősnőit idézte föl. Állhatatos és büszke, hideg és szép, és nem hiányzott belőle a drámai hősnők árnyalt szenvedélye sem. A darab folyamán egyre jobban ellenfele Angelónak, drámai ereje, mind nagyobb, s ezt a tempót remekül bírja tehetséggel. Játéka szép, tragikus ívet képez az előadásban. Karikás Péter, mint Pompeius az előadás egyik legkitűnőbb alakja. Egy kicsit fanyar clown, egy kicsit bölcs, egy kicsit éle a dráma mögött elhelyezkedő vígjátéki vonalnak. Biztos vannak más vélemények — de művészileg legbiztosabb, tehetségével kitűnően gazdálkodó, tehát eddigi legjobb játéka ez Pécsett- Paál László sok szép sikert aratott már karakter szerepben, s volt, hogy a szerep éppen az ő sajátságos játékmodorában kelt igazán életre. Bohócszerűségében, együgyűségében félelmetes Tüsköt játszik, s lám csak, ha jól meggondolja az ember: alig egy-két vonással az előadás egyik legemlékezetesebb figurája. Haumann Péter tehetségesen mutatkozott be, mint Lucio, bár hálás szerepkörét helyenként mintha egy árnyalattal harsányabban fogta volna föl. Galambos György higgadt, jól felépített játéka nem újdonság már. Vajda Márta rövid drámai jeleneiében is figyelmet keltett. Bálint Andrásnak volt egy kitűnő, emlékezetes jelenete, amikor élete megmentéséért könyörög húgának, körülbelül ez a szerepe is. Bódis Irén, Várady Szabolcs és Szivler József mély szatírával ábrázolt alakjai érdemelnek még feltétlenül említést az előadásbólVata Emil díszletrendszere drámaian zárt és hűvös, alkalmazkodik a rendezői értelmezéshez, és praktikus a gyors kép változások szempontjából. Nem ilyen egyértelműek viszont Fekete Mária jelmezei. Tlíiery Árpád Jelenet a második részből. Siratni csak hazát lehet Regény Latinka Sándor életéről „A Latinka az utolsó, Tust húz rá a muzsikaszó. Nincs irgalom, nincs kegye [lem. Várja már a magaásta veire m." Hamburger Jenő 1930-ban írta ezeket a sorokat a „Latin, ka-ballada” című versében, emléket állítva azoknak, akikről még ma sem tudni pontoi- san, hol fedi golyóktól sebzett testüket a föld. 1919. szeptember 16-án a Prónay-különít- mény néhány tisztje a nádas- di erdőben meggyilkolta a proletárdiktatúra Somogy megyei vezetői közül Latinka Sándort, Szalma Jánost, Levin Samut, Farkas Jánost, Tóth Lajost. Mielőtt a sortűz eldörrent volna, a gyilkosok egyike oda. kiáltott Latinka Sándornak: — Rimánkodjál! Sírjál! — Siratni csak hazát lehet' — hangzott messze csengőn a válasz. Harminchárom életévének utolsó pillanatait így írja le Kubinyi Ferenc most megjelent dokumentum-regényében. Régi adósságot törleszt ezzel a Kossuth Könyvkiadó, hiszen irodalmi feldolgozásban oly kevés történt mindeddig Latinka Sándor emlékének meg. örökítésére. A szerző gondosan, sok dokumentumot, emlékezést, újságcikket felhasználva, lebilin- cselően írta meg regényét melyben feltárul Latinka for- radalrriárrá fejlődése, emberi alakja, példaképpé magasodó' egyénisége. A szerző stílusában, ábrázolási módjában, a cselekmény szövésében tiszteletre méltóan szolgájja ezt az eszmei célkitűzést. Az aradi iskolából végigkíséri a pécskai malombéli lakatosságon keresztül, küIj földi útjaira az ifjú Latin' kát, aki a századforduló elején megjárta Romániát, Oroszországot, Törökországot, majd Németországba, Franciaország, ba jut el. Amit korábban csak megérzett, mint újság- íróskodó, a munkásmozgalommal ismerkedő fiatalember azt útjai során közelebbről látja, és egy életre elkötelezi magát az elnyomottak harcával. Egy évtizeddel később a marxistává váló Latinka má: tudatosan ítéli el. az első világháború ideién, azt a társadalmi rendet, mely az embereket fegyverrel állítja egymással szembe. Az országban magasra csapó forradalmi hullám íags- val ragadja, s vállalja a äzg- gényparaszti tömegek harcának vezetését. A könyv legszebb lapjai azok, amikor felelevenednek a somogyi hónapok emlékei, amikor Latin vezetésével a régi úri nagybirtokok helyén közös gazdálkodást szerveznek a szegénr- parasztok, amikor fegyverrel a kezükben küzdenek a kaposváriak a Tanácsköztársaság védelmében, annak kü'sö és belső ellenségei ellen, m g végül is az árulás elfojtott harcukat. Rendkívüli és dicső történelmi események elevenedne* meg Kubinyi Ferenc könyveben. melyek olyan nagysze-ű egyéniségeket teremtett'»'* meg, mint Latinka Sánd or volt. Ezért írhatta róla a szerző a könyv epilógusában ezeket a sorokat: ..Somogybán még ma is mos történet kering Latin'*? Sándorról, melyek az időmúlásával szinte népmeséi bőssé emelték a pécskai kovác* fiát”. A nép. amelyért é!p*é* áldozta, nem felejti el . M. Lovász Pál: Október Világos gyász, élénk halotti pompa! A nagy művész, az ősz jött most elő. s a Nyár, meleg szívű műkedvelő, belátta már, hogy dicstelen a sorsa , Átöltözött a táj az új parancsra. Javít a zord művész a távlaton: egy-egy foltot győztes sárgába von, a megfutott Nyár nyomdokát kutatva. S minden rikít... A hosszú nyárfaút. sáfrányszín párhuzam, magasba fut. a szőlődomb rozsdás kékjébe veszve S a munkás Nap hajoltan görnyedcz a domb fölött; s a telt, édes gerezdre híg rézarannyal áldón permetez. Vlagyimir Oszinyin: Nem egyedül élek a világon, s nemcsak mák vannak és tegnap'*' Nem egyedül vagyok, aki látom a magasban úszó szputnyikot. Szívem és szemem segít napont? felismerni a helyes nyomot; szív a szívhez vonzódik, mióta e földgolyó embertől lakott. ügy könnyű is jókedvvel dalolni, ha barátok várnak mindenütt. Szív és szem segít tanulni: hol, mi s ki állja ki a próbát velünk. Fordította: Antalfy István r Szeéetszeééel
