Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

2 napló .á66. AUGUSZTUS 3. A boly! kísérlet (Folytatás az 1. oldalról) hozam. Elszámolási problé­mák miatt egy-két speciális ágazatban ugyan nem tud­ták bevezetni a mozgóbért, 2Ö telep- és brigádvezető azonban a második negyed­év elején az új szisztéma szerint folytatta munkáját. Három hónap után meg­történt az első értékelés. Most nagy az Öröm. A 29 brigád- és telepvezető közül hatan 110 százalékos fize­tést kaptak a 3 hónapos el­számolás alapján, huszon­négyen pedig 120 százalékos fizetést. Ennél kevesebbet egy sem. Vagyis mindenki többet keresett, mint ko­rábban. A „példák” is kitű­nően beigazolódtak. A bári brigádvezető 9,4 százalékkal teljesítette túl a tervét, s mivel ez meghaladta az 5 százalékot, 120 százalékos fi­zetést kapott. Fizetése át­lagban kétezer forint, tehát a második negyedévben ha­vi 400 forint többlet kerese­te volt Az ormánypusiztai te­lepvezető 14,2 százalékkal teljesített többet, ugyancsak plusz húsz százalékot kapott, ez a 2700 forintos fizetés mellett havi 540 forint. Mit csináltak a gazdaság brigád- és telepvezetői? Na­gyobb realitást követeltek a központból érkező tervektől, körültekintően látták mun­kához. A telepvezetők el­kezdtek kalkulálni, munká­jukban inkább helyet kapott az elemzés. A brigádvezetők például sokkal nagyobb gon­dot fordítottak a már be­szállított takarmányra, ke­rülték a pocsékolást, a leg­kisebb károkat is. A hozzá­juk beosztott munkásoktól különösen fegyelmezett, pon­tos, időre szabott és jó mun­kát követeltek. A gazdaság vezetői azt mondják: ezek most persze kedvezőbb hónapok, de egész élosztva is lesz 10 szá- lékos többlet, és az év vé­géh leülnek az állattenyész­tő telepvezetőkkel, brigád­vezetőkkel és megbeszélik, hogy folytatják-e a mozgó­bérezést (most már nem kí­sérletképpen) vagy esetleg milyen változtatásokat esz­közölnek. A bólyi mozgóbér-kísérlet úgy tűnik: várakozáson fe­lül sikerül, bizonyítva a gaz­dasági mechanizmus reform­énak idevonatkozó elméle­ti megállapításait. <T) Zajlik a fontcsata Az angol ár- és bérintézke­dések körül folyó harc szer­dán a késő esti órákban új fejleménnyel gazdagodott. — Míg a Munkáspárt 27 képvi­selője fellázadt az alsóházban a Wilson—Brown-féle szükség állapot-törvény ellen, a City bankárai „megértőbbnek” mu tatkoztak és szerdán, Wilson- nal elfogyasztott vacsorájuk után támogatásukról biztosí­tották a kormányt. Az angol GYOSZ, a CBI (gyáriparos szövetség) nagytanácsa ugyan­csak együttműködéséről biz­Kállai Gyula fogadta Józef Cyrankiewiczet és Lucián Motykát Kállai Gyulának, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökének meghívására néhánynapos pihenésre ha­zánkba érkezett Jozef Cyran- kiewicz, a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke. Társaságában van Lucjan Motyka kulturális mi­niszter. Csütörtökön a balassagyar­mati határállomáson lengyel vendégeinket dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságá­nak vezetője, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Martin Ferenc, hazánk varsói nagykövete és Jedlicskav Gyu­la, a Nógrád megyei Pártbi­zottság első titkára üdvözölte. Jelen volt Jerzy Zielinski, a budapesti lengyel nagykövet­ség ideiglenes ügyvivője. Kállai Gyula, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön dél­után hivatalában fogadta J. Cyrankiewiczet és L. Motykát A két szocialista ország mi­niszterelnöke szívélyes, elv­társi eszmecserét folytatott egymással. A világsajtó az SZKP Legfelső Tanácsának ülésszakáról New York: A New York-i lapok nagy figyelmet szentel­nek a Szovjetunió Legfelső Tanácsa végétért ülésszaká­nak. A New York Times hosz szasan idéz a szovjet kor­mányfő nyilatkozatából, amely tartalmazza a szovjet bel- és külpolitika alapelveit. A lap moszkvai tudósítója kiemeli Koszigin nyilatkozatából: a Szovjetunió a továbbiakban is minden szükséges segítséget megad a VDK-nak az ameri­kai intervenciósok kiűzéséhez. Hasonlóképpen közli a tu­dósító, hogy a Legfelső Ta­nács nyilatkozatban ítélte el „a vietnami bűnös háborút”. London; Valamennyi angol lap részletesen ismertette Ko­szigin szerdai beszédét. A Times a beszédnek azt a ré­szét emeli ki, ahol a szovjet kormányfő rámutatott, hogy az agresszió visszaverése a szovjet külpolitika fő eleme. Ugyanakkor a Times idézi Kosziginnek azokat a szavait, amelyek megmutatják, hogy a Szovjetunió továbbra is meg­őrzi nyugalmát és nem enged azok provokációinak, akik a nemzetközi feszültség szításá­ból szeretnének hasznot húzni. A Daily Sketch azt a részt húzza alá a beszédből, amely a Vietnamnak nyújtott szovjet segítségről szól. Tokió: A japán lapok csü­törtöki számukban részletesen ismertetik a Legfelső Tanács munkáját. Kiemelik Koszigin- nék azokat a szavait, amelyek szerint a szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz a vietnami nép megsegítésére és a szovjet állam továbbra is támogatja az ázsiai, afrikai és ' latin-amerikai nemzeti felsza- bad ító mozgalmakat. Delhi: Az indiai lapok közül! a Times of India és az India j Express külön is kiemeli Ko- ; szigin beszédének a szovjet— indiai viszonyra vonatkozó ré­szét. A Patriot idézi a Viet­namnak nyújtott szovjet segít- i ségről tett kijelentéseket. ■ tosította a munkáspárti kor­mányt, bár nyilatkozatában neim mulasztotta el a dorgá­lást sem és a kormányra há­rította a felelősséget a jelen­legi helyzetért. Az orvosok érdekvédelmi egyesülete, a BMA nyilatko­zatban jelentette ki, hogy haj landó hat hónappal elnapolni a bérkövetelést, de csakis azzal a feltétellel, hogy ez idő alatt semmilyen más szakma sem kap béremelést. Healey angol hadügymi­niszter június 15-én — amint annakidején jelentettük — közölte, hogy az indonéz— malaysiai szembenállás meg­szűnésével Anglia „tömege­sen csökkenti” távol-keleti csapatainak létszámát. Ezt a bejelentést a font-válság ki­éleződésével többször megis­mételték, s mindannyiszor rá­mutattak, hogy ily módon ha­talmas összegeket lehet meg­takarítani. Szerdán az alsóházban Healey közölte, hogy a töme­ges csökkentés mindössze tíz­ezer katona kivonását jelen­ti. Ez a közlés mélységes ki­ábrándulást keltett London­ban, hiszen köztudott, hogy jelenleg 53 000 angol kato­na van Singapore-ban, Eszak- Kalimantanban (Észak-Bor- neo) és Malaysiában, s az egy katonára számított költ­ség eléri az évi 4—5 000 fon­tot. Ráadásul csupán Singa- pore-ban körülbelül 30 000 polgári alkalmazott szolgálja ki az angol támaszpontot A .miniszter azonban még ezt az igen szerény bejelen­tést is több kibúvó jellegű feltétellel körítve tálalta fel: a csapatok kivonása csak ak­kor kezdődhet meg, ha a szembenállás megszűnése „ra- tififeáltatik” másodszor pedig, ha a malaysiai csapatok át­vállalják Kelet-Malaysia „vé­delmének teljes felelősségét”. Az atomcsend három éve... Moszkvában három eszten­dővel ezelőtt írták alá a má­sodik világháború utáni kor­szak egyik legjelentősebbnek ígérkező szerződését — az el­ső atomtilalmi egyezményt. Földünk három atomnagyha­talma. a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia szerződésben mondtak le a légköri, a víz alatti és világ­űrbeli atomrobbantási kísérle­tekről. A három hatalom ál­tal 1963. augusztus 5-én alá­írt szerződéshez azután több, mint száz más ország csatla­kozott, köztük hazánk is. A nukleáris fegyverkísérletek részleges eltiltása egy lépés volt előre az atomfegyverek teljes eltiltásához vezető úton. Franciaország és Kína azon­ban nem csatlakoztak az egyezményhez és azóta több légköri robbantást hajtottak végre. Az atomcsendet meg­törték a föld alatti robbantások dübörgései; ■ s A moszkvai szerződés mégis gátat vetett annak, hogy Földünk légköre nagymértékben tovább szeny- nyeződjék radioaktív anyagok­kal. A három esztendővel ezelőt­ti kommentárok rámutattak arra a szívós következetességre, amellyel a szovjet kormány küz dött — és küzd ma is! — a nukleáris fegyverek teljes el­tiltásáért. Az Egyesült Álla­mok — akkor és ma — min­dent elkövetett az atomlesze­relés szabotálásáért. Akkori műszaki ürügyeket hoztak fel, hogy azokkal álcázzák politi­kai gáncsoskodásukat. Végül is kénytelenek voltak számol­ni a reális tényekkel, a Szov­jetunió erejével, amelyről an­nak idején a párizsi Express azt írta, hogy ha a Szovjet­uniót olyan atomcsapás érné, Űjabb déi-tiroli incidens Dél-Tirolból, az olasz—oszt­rák határ közeléből újabb in­cidensről érkezett jelentés. Bolzanóban a bíróság épületé­nek második emeletén a kora esti órákban — csupán 15 perccel a hivatal bezárása után — időzített bomba rob­bant. A robbanás következ­tében az épület több ablaka betört, a légnyomás kiszakí­totta az ajtókat. Nem sokkal ezután a brenneri vasútvonal mentén néhány kilométerre Bolzanótól, ugyancsak bomba robbant. Az osztrák határ fe­lé vezető országúton az olasz járőrök az egyik vízelvezető csatorna közelében kis fekete csomagot vették észre. A cso­magot az árokba dobták, há­rom perccel később a csomag felrobbant. Az okozott kár je­lentéktelen. A rendőrség vé­leménye szerint a tettesek jobboldali nacionalista szer­vezet tagjai és az incidens esetleg újabb terrorista cse­lekmények kezdetét jelenti. amely ötven százalékos pusz­tulást okozna területén, vá­laszul olyan rakétákat lőhetne az USÁ-ra. amelyek 145-szörö- sen pusztíthatnák el az ottani ipari központokat! Ez az erő kényszerítette akkor az ame­rikai és vele az angol tárgyaló partnert a részleges atom- csend-egyezmény aláírására. Sajnos, azóta az Egyesült Államok vezető köreiben is­mét azok kerekedtek felül, akik Dulles szellemében a há­borús szakadék szélén próbál­ják táncoltatni az emberisé­get. A genfi 18-hatalmi le­szerelési tárgyalásokon nem­csak az atomfegyverek teljes eltiltásában, hanem az általá­nos leszerelésben sem sike­rült előrelépni. Az Egyesült Államok fő gondja jelenleg nem a leszerelés, hanem viet­nami agressziójának fokozása és kiszélesítése, ahol, mint valami katonai gyakorlótéren, kipróbálják a legújabb ame­rikai fegyvertípusokat. Ame­rikai atombombázók tartóz­kodnak a levegőben, s ez — mint az idén a spanyolországi Palomaresnél lezuhant ameri­kai atombombák esete, figyel­meztette a világot — állan­dóan a konfliktus veszélyét hordozza magában; De az Egyesült Államok a genfi tár­gyalásokon arra is törekszik, hogy igazolást szerezzen az atomfegyvereknek nyugatné­met kézbe való juttatására. Ezért akadályozza a nukleá­ris fegyverek elterjedésére vonatkozó szerződés megkö­tését. Az USÁ-ban pedig a legreakciósabb körök követe­léseikben egészen odáig men­tek, hogy az atomcsend- egyezmény felbontását köve­telték. Ha a béke erői kikénysze- ríthették a részleges atom- csend-egyezményt, összefogás­sal, együttes akciókkal kihar­colhatják a leszereléshez ve­zető további lépéseket is — a Vietnam elleni amerikai ag­resszió beszüntetésétől az ál­talános nukleáris robbantási tilalomért, hogy az emberiség elkerülje a nukleáris katakliz­ma veszélyét. A TÖRÖK PARLAMENT szerda este amnesztiatörvényt hagyott jóvá. amelynek értel­mében szabadlábra helyézik az 1960-ban börtönbe vetett politikai foglyok nagy részét. A törvényt, még az elnöknek kell jóváhagynia. TÓTH ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ Sziget elesett A janicsárok alig vár- t ták, hogy a belső várba ronthassanak. Sokat a kí­váncsiság, sokat a harácso- lási láz csábított ide. A várkapu eleinte ugyan még be volt zárva, de szekercék- kel, csakhamar akkora rést váglak rajta, hogv azon ki-be lehetett sétálni. A dühös tömeg a belső vár­ban maradt betegekkel, se­besültekkel gyorsan vég­zett. Néhány asszonyt és apró gyereket rabszíjra fűztek. Mindent feldúltak, felforgattak. Zrínyi kincs­tárát keresték. Az elrejtett kincsek hiedelmében még a kéménynyílásokban is be­tekintettek. Az egyikből kormos. sötétarcú, gnóm emberkét húztak ki. A tő- tökök szolgának gondolták, pedig Zrínyi helyettese volt: Alapy Gáspár, ö ha­ladt a kirohanók végén.. Amikor észrevette, hogy a török be akar tömi a belső várba, hirtelen bezárta a kaput, hogy legalább a bel­ső várban maradtak életét mentse. Majd rongyos öl­tözetbe bújt, és elrejtőzött az egvik sonkafüstölő ké­ményben. Az el nem oltott tűz bor­zalmas erővel pusztította a házak, épületek gerendáza- tát. Amikor a nyaldosó lán­gok a téglából épült tor­nyot is elérték, óriási rob­banás reszkettette meg a levegőt. Felrobbant a belső vár lőporraktára, amely nemcsak a belső boltozatos termeket, hanem a régi há­zakat is pillanatok alatt szétvágta. Faltörmelék, kö­vek, cserepek gerendák, ha­talmas erővel csapódtak szét és cafatokra szaggattak 3000-nél is több török ka­tonát. Támadt is óriási si- rás-rivás a táborban. So­kan testvérüket, rokonukat gyászolták az elhulltakban. Alapynak és a rabságba hurcoltaknak szerencséjük volt a szerencsétlenségben, hogy kellő időben fedezték fel őket, és hurcolták a kül­ső várba valamennyiüket. A pánik megszűntével az el­esettek és a sebesültek fe­lé fordult a figyelem. A holttetemek átvizsgálását Hasszán siklósi bég végezte kisebb csapatával. Amikor a legnagyobb halomban rá­akadtak Zrínyi holttestére, zsebeiből csakhamar ki­szedték aranyait, megfosz­tották őt minden kincsétől. Nagyértékű arany karkötőit, amelyek mindkét kezét dí­szítették. mégsem tudták le­szedni. — Hozz egy szekercét, le­vágjuk a kezét! — kiáltot­ta az egyik janicsár. — Zrínyi holttestét nem szabad megcsonkítani! — adta ki a parancsot Hasz- szán. — Hátha valamelyik gyaur ki tudja nyitni a kar­kötők zárát?! A sorból Alapy lépett ki. Letérdelt Zrínyi holtteste elé. A zárba dugott késsel kinyitotta a karkötő lakat­ját, majd megcsókolta a főkapitány már megmere­vedett kezét. A külső vár piacán há­rom sebesült fiatal várvé­dő kivégzésére készülődtek. Az egyiknek, Cserenkó Fe­renc kamarásnak a balkeze, Gerecs Bertalannak a bal lábfeje levágva. Orsics Ist­ván hadnagynak a jobb sze­mét vitte ki a golyó. Mind­három fiatal ruhája csupa vér. Látszik, hogy csak akkor adták meg magukat, amikor harcképtelenné vál­tak. Mielőtt kivégezték vol­na őket. Hasszán bég Szo- koli Mohamed nagyvezér elé vezette a foglyokat. — Kötözzétek be a sebei­ket! — adta ki* a parancsot i a nagyvezér — Hogy lássá­tok, a török is megbecsüli a bátor katonákat, megha­gyom életeteket! De meg­parancsolom: akinek a jobb szeme hiányzik, menjen Ba- bócsa várába; akinek a lá- bafejét vágták le, menjen Károly főherceghez a Mu­ra-közbe. A harmadikat pe­dig a császári hadak főpa­rancsnokához küldöm Győr­be. Mondjátok el. hogy Szi­getjvára elesett, benne min­den elpusztult! A hatalmas szultán minden egyes várat így fog felperzselni, tönkre tenni, ha nem adják meg magukat. Amikor a külső várban elesettek holttestét a jani­csárok szekerekre rakták, észrevették, hogy a várvédő harcosok között nők is vol­tak. Elszégyellték magukat, és a táborban senkinek sem merték elmondani, hogy Mohamed próféta katonái gyenge nők ellen is harcol­tak. Ahogy az egyik férfi­ruhás nőtetemet szekérre dobták, nyakáról hosszú, aranyláncra csatolt meda­lion bomlott elő. Az érme egyik oldalán goromba be­tűkkel PIROSKA, a mási­kon FERENC volt olvas­ható. — Jó talizmán lesz ez a leányomnak! — szólt az egyik janicsár, s gyorsan bugyogója zsebébe rejtette az érmet. Következik: ZRÍNYI feje Zrínyi Miklós karóra tűzött feje (Dublinban órzött eyykorú török kódex miniatúrája). I

Next

/
Oldalképek
Tartalom