Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

Vendégkombájnok a szigetvári járásban — Hofecker János túljutott az ezer holdon — 18 nehéztraktor dolgozik két műszakban Sok eső esett az elmúlt he­tekben, ezért mindenkincK örömet okozott, hogy az utób­bi napokban többnyire nap­fényes, száraz az idő. Jó han­gulat uralta az aratás-cséplés és az akörüli munkák irányí­tására, összehangolására hiva­tott megyei operatív bizottság ülését is. ahol Álló Miklós, a Megyei Gépjavító Állomások igazgatóhelyettese bejelentet­te: a megjavult időjárás lehe­tővé tette, hogy a kombáj no- sok öt—öt és fél napot dol­gozzanak az elmúlt héten, s 10—12 ezer holdra csökkent­sék a learatandó gabonaterü­letet. Még kedvezőbb hírt kö­zölt Kuti Ernő, az Állami Gazdaságok Baranya megyei Igazgatóságának igazgatóhe­lyettese: náluk már az: aratás 97 százalékánál járnak. Alig hat és félszáz hold van még vissza. Otven kitűnő kom báj nos Tíz-tizenháromezer hold igazán nem sok több száz kombájnnak. Ha derült ma­radna az idő, néhány nap alatt valósággal „megehetnék” a búzatáblákat. A dolog azon­ban nem ilyen egyszerű, mert a sok eső miatt elgazosodtak a gabonaföldek, s ez lassítja az aratást, másrészt pedig a learatandó terület nem oszlik el egyenletesen a megyében. Baranya 39 tsz-ében már be­fejezték ezt a munkát, ugyan­akkor egy sor olyan szövet­kezetünk van — Kétújfalu, Sellye, Nemeske, Somogyapáti, Orszá»járáson az eszperantislák Két autóbuszkaraván több száz eszperantistát vitt alföl­di látogatásra; az egyik cso­port Kecskemétre ment, on­nan Solton keresztül Dunaúj­városba érkeztek, s innen jöttek vissza Budapestre, a másik társaság pedig Duna­újváros. Solt, Kecskemét meg­tekintésével érkezett vissza este a fővárosba. Nagyszámú csoport hajókiránduláson járt a Dunakanyarban, másokat különautóbuszok vittek a Ba­latonhoz. Pécsvárad, stb. — ahol száz holdak várnak learatásra. Ha azzal a kombájnlétszámmal kellene elvégezni a munkát, amely itt a tsz-ek rendelkezé­sére áll, akkor még nyolc napig is arathatnánk. Nyilván, az ilyen halasztás sok kárt okozna, ezért az ope­ratív bizottság úgy döntött, hogy ma és holnap tíz ven­dégkombájnt küld az ócsárdi és kozármislenyi körzetből a legkritikusabb helyzetben lévő szigetvári járás segítségére. Űjabb kombájnok átirányítá­sát helyezte kilátásba az Áll. Gazdaságok Megyei Igazgató­sága is. Summa-summárum: a kombájnok koncentrálása révén akár négy nap alatt is végezhetnénk az aratással, s a jövő hét elején esetleg szó­ba kerülhet az is, hogy ven­dégkombájnokat küldünk Veszprém megyébe. Nem a kombáj nosokon, ha­nem az időjáráson múlik a dolog. A kombáj nosok munká­ját most is dicsérik a tsz-ek, Hofecker János, a kozármis­lenyi gépállomáís híres kom- bájnosa szerda este túljutott az 1000 holdon, s mór több vonat szerelvényt kitevő, 160 vagon gabonát csépelt eh A többi legjobb teljesítménye: Kovács Ottó (Kozármislenyi 780 kh/ 105 vagon, Fűzi József (Öcsárd) 652 kh/102 vagon, Gulyás An­tal (Pécsvárad) 680 kh/74 va­gon, Lászlai Imre (Öcsárd) 621 kh/91 vagon. Az állami gazdasági kombáj nosok közül a bólyi Máder Ferenc 328 kh/ 76 és fél vagonos teljesítmé­nye az első. Kész József Szentlőrincről 310 kh/75 va­gon. Békési Ferenc Bólyból 336 kh/74 vagon, s az ugyan­csak bólyi Bachesz József 339 kh/74 vagon teljesítménye kö­vetkezik ezután. Álló Miklós tájékoztatása szerint ötven olyan kombáj- nosuk van a megyében, aki túljutott az 500 holdon. E szá­mok azt mutatják, hogy a ki­ugró és az átlagos teljesítmé­nyű kombáj nosok között nin­csenek szakadékok. Lassan halad a szárítás Szendrő Károly, a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója j is jó hírekkel kezdte beszá- j mólóját. Eszerint: a tsz-ektől! 5719, az állami gazdaságoktól1 pedig 1300 vagon búzát vásá­roltak fél idáig. Bár az ara­tásnak és felvásárlásnak még nincs vége, 2,3 százalékkal már így is több a felvásárolt búza mennyisége, mint ameny- nyire az év elején számítot­tak. Nem lesz tehát lisztprob­lémánk, lesz kenyerünk erre az évre. A jövőben csak akkor foly­tathatják zökkenőmentesen a felvásárlást, ha teljes erővel dolgoznak a gabonaszárító­gépek a megyében. Jelenleg ugyanis ez nem mondható el. Csupán a Gabonafelvásárló és Feldolgozó szárítógépei dol­goznak három műszákban, a termelőszövetkezetek. sőt egyes állami gazdaságok szá­rítógépei viszont nincsenek kihasználva. Minden szakem­ber tudja, hogy ez aligha könnyíti meg az oly sok gon­dot okozó gabonatárolást. Álló Miklós beszámolójából ítélve a nehéztraktorok ki­használása terén is nagyot léptünk előre. A 48 SZ 100-as traktor közül üzemképes 43, ebből 9 altalaj lazítást végez, 31 szánt, egy diszktillerezésre van befogva. Egy az orfűi tó­nál dolgozik, egyet éppen munkaterület-változtatás köz­ben „fogott” el a statisztika, amely szerint már 18 a két- műszakban dolgozó lánctalpa­sok száma. Ez az arány sok­kal jobb, mint a korábbiak voltak, s reméljük, az aratás befejeztével tovább emelke­dik. Pincecsárda Bolyban A bólyi pincesoron csár­dát nyitott a földműves­szövetkezet. Már az első nap nyolcezer forintos for­galmat bonyolítottak le a kerthelyiséges vendéglőben, ahol bort és égetett szeszt szolgálnak fel a tojásrán- tottához, füstölt szalonná­hoz, sonkához, pincepör­költhöz és halászléhez. A présházat az fmsz házi brigádja alakította át mint­egy hatvanezer forintos költséggel. A vendéglő bel­ső termében nyolcvanan, a kerthelyiségben hatvanam férnek el. Úgy tervezik, hogy télre bővítik a csár­dát: a présházból a pincé­be is be lehet menni, ahol simára gyalult kecskelábas asztalok és padok várják a vendégeket. A pincecsárdában négy­tagú cigányzenekar szóra­koztatja a vendégeket. Az úttest szélénél ér partot a szigetről érkező komp Szelídül a Duna Tegnap reggel 850 centiméterrel tetőzött az ár Mohácsnál — Egy családot kiköltöztettek Készenlétben a szivattyúk Szerdán a kora reggeli órákban megkönnyebbülten sóhajtottak fel a mohácsi ár- vízvédelmi készültség embe­rei. A központból érkezett legfrissebb utasítás szerint szükségtelenné vált a harmad­fokú készültség elrendelése, miután a legutolsó mérés 8 méter 40 centiméteres vízál­lást, Illetve tetőzést mutatott. A július 31. óta rendszere­sen kapott és részletesen ki­dolgozott „vízjárási térké­pek” szemléltetően mutatták a lefelé vonuló és minden te­kintetben megnyugtató apa­dás tényét, amikor tegnap reggel váratlan és riasztó je­lentés érkezett: Mohácsnál a Duna vízállása meghaladta a 8 méter 50 centimétert, amely már parancsolóan előírja a harmadfokú készültséget. Sze­rencsére mégsem került sor rá. Keresztes Ferenc, a mo­hácsi járás vízügyi felügye­lője térképen magyarázta meg a váratlan mértékű tetőzés okát. PÉCSIEK A ZENEAKADÉMIÁN A zenét tanuló, életpá- lyául a muzsikát vá­lasztó fiatalok számára a vágyak netovábbja: felvétel a Zeneművészeti Főiskolá­ra. A nemrég lezajlott fel­vételi vizsgák eredménye­képpen városunkból a Ze­neművészeti Szakiskola két növendékét érte az az öröm, hogy szeptembertől kezd­ve a Zeneakadémián foly­tathatja tanulmányait. Kováts Kolos az ének­tanszéken tett eredményes vizsgát. — Ezzel a felvétellel — mondotta — eljegyeztem magam a zenével. Ami ed­dig kissé háttérbe szorult középiskolai tanulmányaim miatt, most életcél lett szá­momra. Bizony nehéz dolog volt ide bekerülni: 90 je­lentkező közül kilencet vet­tek fel. Őszintén szólva magam sem bíztam benne. Enektanárnöm, Guszti né­ni. nem sokkal a felvételim előtt meghalt. En voltam a legfiatalabb, utolsó és egyetlen szakiskolai növen­déke. Éneklési technikámat, amire különösen felfigyel­tek, tőle sajátítottam el. Szerencsére a szakiskola tanárnője, özörényi Olga, pártfogásba vett, így nem estem ki a gyakorlatból. — Hogyan zajlott le a felvételi vizsga? — A főtanszakon kívül 4 melléktantárgyból kellett felvételit tennem: zongorá­ból, szolfézsből, népzenéből és összhangzattanból. A fel­készülésre mindössze három hét állt rendelkezésemre, mert előtte az érettségire való készülés kötötte le minden időmet (4,5-re érett­ségiztem.) Kováts Kolost már isme­ri az egész ország: hiszen a TV Ki mit tud-jában ki­válóan szerepelt. — Eddig főként opera­áriákat és dalokat énekel­tem. Nagyon szeretem Fü- löp áriáját, Sarastro áriá­ját, Fiescót, Osmint, Gre- mint, Koncsakot, a néger spirituálékat, Schubert da­lait. Általában a mély fek­vésű dalokat és basszus­áriákat, de ha jó hangulat­ban vagyok, baritonnal is megpróbálkozom, pl. Ger- mont áriájával. Persze az igazi hangfekvésem mégis a basszus. — További tervei? — Szeretnék teljes opera­szerepeket tanulni, és ha al­kalom kínálkozik beugrás­ra és ezt tudásom is lehe­tővé teszi, kipróbálni a színpadot. Nagyon szeret­ném, ha majd tanulmá­nyaim feljogosítanak rá, elénekelni a pécsi közön­ségnek a Don Carlos Fülöp szerepét. A másik, főiskolára fel­vett pécsi fiatal — Deáky István. — Első zenei élménye­met — emlékezik vissza — két zongorista nagybátyám­nak köszönhetem. Gyer­mekkorom legmélyebb be­nyomásait az ő Beethoven szonáta-játékuk és négyke­zeseik jelentették. A zeneiskola elvégzése után a Nagy Lajos Gimná­ziumban töltött évek alatt érlelődött meg benne vég­érvényesen a zene szere- tete. Énekelt az Ivasivka tanár úr vezette diák-férfi­karban, zongorázott a He­likoni versenyeken. Nagyon megszerette a koncerteket és főleg az énekkari hang­versenyeket. Mivel a gimnáziumi évek alatt nem folytathatott rendszeres zenei tanulást, szó sem lehetett arról, hogy a Zeneakadémiára jelent­kezzék. így az Eötvös-egye­tem magyar—orosz szakára adta be felvételi kérelmét, de nem vették fel. Ekkor a Pécsi Zeneművészeti Szak­iskola zeneszerzés szakára iratkozott be Kincses Jó­zsefhez. Két év kellett ah­hoz, hogy a hiányzó elmé­leti anyagot megtanulja, el­sajátítson egy alaposabb zenei gondolkodásmódot. — A Nevelők Háza ka­marakórusa és a Liszt kó­rus tagjaként alkalmam nyílt a magasabb igényű kórusmunka megfigyelésé­re, s az itt tanultakat igye­keztem mély tanulságul el­raktározni. Idén a Zeneművészeti Főiskola középiskolai ének­tanárképző és karvezetés szakára jelentkezett. — Lelkiismeretesen fel­készülve, mégsem minden izgalom nélkül utaztam a felvételire. A következő tárgyakból kellett vizsgáz­nom: szolfézs, összhangzat­tan, zongora (Bach e-moll wohltemperiertesét, Mozart 311-es D-dúr szonátáját és Bartók Mikrokozmoszából a Tánc bolgár ritmusban című darabját játszottam), valamint ének- és karveze­tés (itt Kodály Biciniájá- ból a „Nincsen apám, nincsen anyám” kezdetűt kellett elvezényelnem). A két tehetséges fiatalt az öröm érzése mellett a maguk-választotta életpálya felelőssénévek tudata tölti el. Bízunk ben-r* hogy meg állják a helyüket... — nt — — A megduzzadt Dráva be- torkollása késlelteti a Dunán lefelé húzódó árhullám elvo­nulását ... Ugyanez a véleménye az egész Dunát éber szemmel fi­gyelő központi szakemberek­nek is, ezért maradt el hát a harmadfokú készenlét el­rendelése. A figyelem e pil­lanatokban inkább a szomszé­dos jugoszláv Duna-szakasz „vízügyesei” felé irányul. Ókét ugyanis nemcsak a Drá­va, hanem a Tisza és a Száva folyók Dunába ömlő vizei is árveszéllyel fenyegetik. De odaát és itt is kéznél van a „forró drót” és szomszédaink első segélykérésére útnak in­dulhatnak gépesített árvízvé­delmi osztagaink. Jelenleg is készenlétben ál­lanak, de ez csak amolyan „köznapi” készültség. A gé­pek, szerelékek karbantartá­sából és különböző gyorsasági gyakorlatokból tevődik össze. Pontonok percre kész össze­állításából, „pátria-lemezek” leveréséből és stopperrel mért állványszerelési munkákból állanak, hogy egy esetleges ! riadóztatás azonnali cselekvő­készségben találja őket. Nemcsak az ár-, hanem a ' belvízvédelem is készültség- ! ben áll. Kölked, Béda, Gerec- 1 hát, Vizsla és természetesen Mohács határában a csapadék és a fakadó vizek levezetésé­re szivattyútelepeket helyez­tek készenlétbe. S ha már újra Mohácsról ; van szó, itt kell még megem­lítenünk, hogy a békétlen Duna ismét kilakoltatásra kényszerített egy családot az Alsó-Dunasor lakosai közül. Kosztics Jánosék szobájában j egy apró, de alattomos „fiók­buzgár” tört fel a padlózat­ból és az öttagú család nem ! kis örömére új lakásba köl- ! töztették őket. Példájuk olyan csábítóan hatott az Alsó-Duna | sori lakosokra, hogy a szom­széd kilakoltatását követő na- . pon majd minden lakásban „buzgárok” keletkeztek. A hi­ba csak abban volt, hogy amire a hatóság emberei „nagy kényelmesen” kimen­tek a helyszínre, a buzgárok sorra elapadtak ... Hát ilyen derűs történet is ! belevegyült a tegnapi ijede- ; lembe, amelynek legderúsebb, | legvigasztalóbb poénja az, ; hogy a legújabb jelentés az i árvízveszély megszűnését ad- ' ta hírül. Minden emberi, pon­tosabban szakemberi számí­tás szerint augusztus 10-ig el- ; takarodik az utolsó árhullám is a magyar Duna területéről. P. Gy. „Nyakig" vízben « parti W- tány virágai Évadnyitó» o^ró^er Nagyzenekari hangversenye < Az Országos Filharmónia ÚJ hangversenyévadjának mű­sorplakátján most végzik az utolsó javításokat. Bepillant­hattunk a korrektúra-pél­dányba. ízelítőül a gazdag programból hadd mondjuk éi. hogy az első nagyzenekari hangversenyt október 10-én tartják a Nemzeti Színház­ban. A pécsi közönség előtt ekkor kerül bemutatásra Fát- kas Ferenc: Szigetvár dicsé­rete című, dr. Vargha Káfolv szövegére írott oratóriuma. A következő bérleti hang­versenyen, november 21-én a Budapesti MÁV Szimfoniku­sokat hallhatja a pécsi kö­zönség a neves szovjet kar­mester, Arvid Janszonsz ve­zényletével. A műsoron C«er- nov: Drámai póémája, Csaj­kovszkij VI. szimfóniája, va­lamint Bartók Hegedűverse­nye szerepel Boda Eszter tol­mácsolásában. December id­én illusztris vendéget kö­szönthetünk a dobogón: Ka­dosa Pált, aki saját Cóncérti- nóját adja elő zongorán. A Pécsi Filharmonikus Zenekar Németh Gyula vezényletével Kodály Galántai táncok cítmi művét szólaltatja meg, vala­mint Brahms II. szimfóniájáti 1966. AUGUSZTUS 5. napló Befejezés előtt az aratás .Forró drót" a Duna mentén

Next

/
Oldalképek
Tartalom