Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
Televízió és tömegkultúra — Népművelés a statisztika tükrében — M em Is olyan régen eleven vita folyt a sajtóban a televíziónak a színjátszásra, s általában a kulturális életre gyakorolt hatásáról. Akkoriban voltak akik azt hangoztatták, hogy a televízió elvonja az emberek figyelmét a színháztól, a könyvtől, s a kultúra egyéb területeiről. Ezzel a véleménnyel sokan vitába szálltak, de elegendő bizonyíték egyik fél kezében sem volt, s ezért mindenki azt hangsúlyozta: a végső ítélettel várni kell, amíg a vevőkészülékek tömegméretekben elterjednek. Nos, e tekintetben az utóbbi években óriásit léptünk előre, s nem érdektelen megnézni, hogy napjainkban milyen hatást gyakorol a televízió a különböző irányú kulturális érdeklődésre. A népművelés legfrissebb. 1965-ös statisztikai összesítése szerint 1965. december 31-én 831 182 televízió volt az országiban. A tömegméretű elterjedés tulajdonképpen 1961-ben kezdődött meg, ekkor lépték túl az előfizetők a 200 ezret — tehát körülbelül innen kell figyelemmel kísérnünk a népművelés különböző területeinek az adatait is. Kezdjük talán a sokat emlegetett színház- látogatással és a könyvolvasással. lOől^ben 6 millió 157 ezer néző előtt játszottak színházaink. Ezután a színházlátogatók 1958-ban kezdődött lassú csökkenése még két évig folytatódott, s 1963-ban 5 millió 881 ezer nézővel elért egy „mélypontot”, majd ismét javult a helyzet, s 1965-ben csaknem 5 millió 912 ezer látogatót számláltak. 1961-hez viszonyítva tehát 245 ezer nézővel kevesebb volt tavaly. De ehhez tegyük hozzá azonnal, hogy Budapesten és a vidéki városokban — tehát a nagy színházakban — mintegy 560 előadással kevesebbet tartottak; Ami pedig a könyvek szeretetét illeti: a televízió elterjedésével párhuzamosan nem csökkent, hanem rohamosan növekedett. A tanácsi könyvtárnak és könyvkölcsönzőknek 1961-ben 1 millió 80 ezer beiratkozott olvasójuk volt, 1965-ben 1 millió 551 ezer, tehát a növekedés csaknem 50 százalékos. Ugyanebben az időben a kölcsönzött kötetek száma 24 és fél millióról 40 millió 200 ezerre emelkedett. A könyvvásárlásban pedig különösen rájukcáfoltak a tények azokra, akik a televíziótól félték, hiszen a kiskereskedelmi könyvforgalom 168 millió forinttal növekedett 1961 óta. Akkor 610 millióért vásároltak könyvet az emberek; 1965-ben pedig 778 millió forintért. Es mind többen kíváncsiak a múzeumokra és a kiállításokra is. 1961-ben az előző évekhez mérten rekordmagasságot ért el a múzeumlátogatók száma — csaknem 4 millió volt — s ezt is több mint másfél millióval túlszárnyalták 1965-re. Ami pedig a kiállítási intézmények és a Műcsarnok kiállításait illeti: 1965-ben csak 6 ezerrel volt több látogató, mint 1961-ben, s mégis az érdeklődés lényeges növekedéséről lehet beszélni, hiszen tavaly 215 kiállítást rendezték, 1961- ben pedig 309-et. Tehát egy kiállítást átlagosan 1900 látogató tekintett meg 1961-ben; de 1965-ben már 2800; Érdekes az ismeretterjesztő előadások számának és látogatottságának alakulása is. A tanácsi és a szakszervezeti rendezésben tartott ismeretterjesztő előadások száma ugyanis 135 ezerről 88 ezerre, a látogatóké pedig 7 millió 720 ezerről 4 millió 278 ezerre csökkent. De ugyanebben az időben a TIT előadásainak száma 68 ezerről 85 ezerre, a hallgatók száma pedig 3 millió 983 ezerről 4 millió 416 ezerre emelkedett. A tanácsi és a szakszervezeti ismeretterjesztő előadások csökkenése tehát nem hozható közvetlen összefüggésbe a televízió elterjedésével, illetve az érdeklődés lanyhulásával. Egyedül a mozilátogatók számának csökkenéséből lehet egyértelműen a televízió hatására következtetni. Itt ugyanis az állandó és folyamatos emelkedés után éppen 1960- ban és 1961-ben törik meg a grafikon, ettől kezdve csökken a látogatók száma, mégpedig eléggé rohamosan. 1960-ban még 140, 1961-ben pedig 135 millió mozinéző volt, de 1965-ben már csak 106 millió. És ez a csökkenés Budapesten éppúgy kimutatható, mint a vidéki városokban és községekben. Sőt, a községekben annak ellenére, hogy időközben csaknem 100 mozival gyarapodott a hálózat, 12 millióval volt kevesebb néző. Az évbeli egybeesés a televízió elterjedésének kezdete és a mozinézők számának csökkenése között nyilvánvaló összefüggéseket mutat. Érdekes azonban, hogy ez sem olyan magától értetődő folyamat. Az ezer lakosra jutó televízióelőfizetők tekintetében például Komárom megye községei az első helyen állnak a megyék községi listáin, városai pedig a városok rangsorában a másodikon. Ennek ellenére az ugyancsak ezer lakosra jutó mozilátogatók nagyságrendjében Komárom megye községei a negyedik helyen, városai pedig a hatodik helyen vannak. Vagy: Békés megye községei a televízióval való ellátottság tekintetében a megyék községek szerinti sorrendjében az előkelő harmadik helyet foglalják el, s mégis első helyen állnak a mozilátogatás listáján. E l lehet tehát mondani, hogy a televízió tömeges elterjedése nem csupán nem ártott a népművelés egyéb ágazatainak, hanem kifejezetten kedvet csinált az olvasáshoz, a művelődéshez, az ismeretek gyűjtéséhez; A mozilátogatók számának csökkenése is viszonylagos, hiszen ha a képernyőn bemutatott filmeket is számítjuk — márpedig kulturális hatásuk miatt igenis számításba kell venni ezeket is! — akkor összehasonlíthatatlanul megnőtt a „mozinézők” tábora, a filmművészet hatóköre. A televízió tehát örvendetesen kiegészíti a lakosság kulturális ellátását, sokoldalúbbá, sőt színvonalasabbá teszi azt, növeli a népművelés iránti igényt és az igényességet is. Ezért most már a televízió kontra népművelés vitázgatás helyett mindinkább a jobb együttműködés útjain-módjain ajánlatos gondolkodni. Tóth László A Ki mit tud? Ki miben tudós? utón Ki minek a mestere? Szakmai tekintélyek a zsűriben — Folyik a felkészülés — A Ki mit tud-ból kiderült, hogy a fiatalok tudnak szavalni, énekelni, táncolni. Csak ezt tudnák a fiatalok? Nem! Tudnak számolni, értenek a fizikához, biológiához — miként a Ki miben tudós vetélkedő bizonyította. Csak ezt tudnák a fiatalok? Csak a fiatalok mesterei a szakmájuknak. Ezt mutatja majd be a Ki minek a mestere új országos vetélkedő, amelyet az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére hirdettünk fiatal esztergályosok részére. Békési Józsefet, a Magyar Televízió ifjúsági osztályának vezetőjét kértük meg, hogy beszéljen erről a — bizonyára megint az egész országot megmozgató — vetélkedőről. — Benevezhet minden fiatal esztergályos, akinek van szakmunkás képesítése, s még neim töltötte be a 30. életévét, jelenleg is a szakmában dolgozik és tehetséget, kedvet érez, hogy a szakma legjobbjaival összemérje tudását. — Miért az esztergályosok kezdik az elképzelhetően más szakmákra is majd kiterjedő versengést? — A versenyt univerzális csúcsesztergapadokon rendezzük. ez képileg jól fogható. Meg aztán olyan fontos ez a szakma, hogy úgy érezzük; a versenyen keresztül is kedvet kapnak rá a fiatalok. Még indokolja az is. hogy az országban az esztergályosok száma jelentős, mintegy 30 ezer, ebből körülbelül 13 ezer a fiatal. Körükben erős a Szakma Ifjú Mestere (SZIM) mozgalom, mely alapja lehet a versenynek. Az sem elvetendő szempont, hogy jól összemérhetők az eredmények. — Hogyan történik a jelentkezés? —i A vállalkozó szellemű fiatalok az üzemi, városi, járási és megyei KlSZ-szerve- zeteknél jelentkezhetnek. Ehhez munkahelyi javaslat szükséges. A munkahelyek igazolják, hogy a jelentkezők rendszeresen teljesítik a tervet, jó a munkafegyelmük, és selejtmentes munkát végeznek. — Említette, hogy az esztergályosok jó része megszerezte a SZIM-jelvényt. Jelent ez valamit a pontozásban? — Hogyne, aki ifjú mestere már a szakmájának, az felsőbb kategóriába léphet, vagyis közvetlenül a területi versenybe kerül. Különben kieséses rendszerben bonyolítjuk a versenyt. Az országos döntőbe negyvennyolcán jutnak. Csepelről közvetítjük a legjobb tizenkettő „mérkőzést”. — Hogyan történik a közvetítés, nem túl hosszadalmas? — A döntő lebonyolítására öt adás keretében kerül sor, ez négyszer 90 perc és egyszer 110 perc egyenes adást jelentene. Az elődöntőkről és az üzemi döntőkről a TV- jelenti és a TV-híradó számol be folyamatosan. Lehet, hogy egy-egy ..mérkőzést” 3—4 részben is közvetítünk. — Kik lesznek a versenybíróság tagjai? — Az üzemekben a KISZ- bizottság szervezi és a szakoktatók bonyolítják a versenyt. A Magyar Televízió felkérte a zsűriben való részvételre Pataki Lászlót, a KISZ VB titkárát, aki valamikor szintén esztergályos volt, továbbá Horváth Edét, a Győri Vagon- és Gépgyár vezérigazgatóját. Még nem tudjuk, kik fogadják el meghívásunkat a Műszaki Egyetem forgácsoló tanszékéről. Meghívjuk a zsűribe a szakma egyik köztiszteletben álló képviselőjét és az ország egyik legjobb esztergályos szakoktatóját. — A zsűri értékelése alapján mit nyerhetnek a részvevők? — Oklevelet, az elődöntőbe jutottak, emlék-plakettet azok, akik az országos döntőbe ve- rekedték — pontosabban esztergálták — magukat... és a négy első díj: I. Pannónia motorkerékpár, II. szobaberen- dezés (12 000 forint értékben), III. Szigma típusú TV- készülék. IV. Simpson, vagy Jáwa Ideál moped. Az üzemekben megindult az „edzés”. Úgy hallik, a szakoktatók, mérnökök, technikusok alaposan előveszik az ifjú versenyzőket, akik így készülnek fel arra, hogy — elméletben és gyakorlatban, — a korszerű szakmai ismeretek követelményed alapján összemérjék erejüket. Vlnere Judit Jevgeoyij JevluxenUo: Jleüél CJőhti Steinbrekhez A világ minden becsületes emberét felháborítják az amerika légierők újabb tárna dásai Vietnam békés városai ellen. Nincs és soha nem is, lesz olyan politikai ok, amel. magyarázatul szolgálhatna arra, hogy ártatlan gyermekek pusztulnak el bombák tiizé- ben. Én szeretem az amerikai népet, sok barátom van Amerikában, és tudom, hogy barátaink most teljesítik nemzeti és nemzetközi kötelességüket, tiltakoznak a vietna mi háború ellen. Ezek az em terek nem ellenségei, hanem 'tűséges polgárai Amerikának, hiszen az igazi hazafi ság lényege éppen az, hog\ nyíltan küzdünk az ellen, ami öltöt ejtene nemzetünk becsületén. De még nem minden bará tóm, még nem minden becsű letes amerikai emelte fel a hangját a vietnami gyermekek lemészárlása ellen. Ezért fordulok verses levéllel egyik kedves írómhoz és barátomhoz, lohn Stein- íteckhez, akitől tanulni szeretnék. Valaha Steinbeck Moszkvában járt és a ..íunoszty” szerkesztőségében rendezett találkozón azt mondta nekünk: „Nocsak, fiatal farkasok, mutassátok a fogatokat, lássuk mivel harap az ordas.” John Steinbeck, kedves, jóságos John! Rajta, mint régen, a kabátot fel, a fogasra, s bár őrködne rajtunk az asszony-szigor, jöjjön megint a whisky, a vodka, ön most is a régi: mint egy paraszt, keményen áll. Arcán — a whiskytöl, széltől veresen — fénylik a tajgai erdész-szakáll, s ravasz fény csillan kék halász-szemében, ön tudja, mire mozdul a lélek, mi a horga, s nálunk Moszkvában szándékos-goromba szóval mondta is ön, öreg, tapasztalt farkas: „Nocsak ti kölyköcskék növendék-ordasok, lássuk csak, mivel harap az ordas?’’ S a zavart csendben ön várt. Majd mosolygott, akaratlan. Es szólt egy lánynak: „Lám ön szomorú, mondja csak bátran, mi bántja, valami baj van?” Akkor az a lány — tatár volt, kancsal, sztyeppén nőtt ravaszdi, Azt mondta önnek, „Igen, szomorú vagyok, Steinbeck úr. S az ok? Rosszul vezettem, s oda lett a »jogsi«.” John Steinbeck, kedves, jóságos öreg! Szeretjük önt, mert nyers volt, nem hizelgett. Így szólnék én is, engedje meg, bogy így tiszteljem önt s az illemet. Kedves jó John, hogy én önt okítsam? Nem, én öntől csak tanulhatok. Ne hallgass soha, ezt is öntől tanultam, ön okított, hogy nem hallgathatok. Mi nem vagyunk némák — ezt állíthatom. John Steinbeck — mi a hazánkra büszkék vagyunk, Ne aggódjék, eszes büszkeség ez, annak, mi ócska, nem lesz oltalom. Annak fogunk mutatjuk, igaz, olykor csak gyenge tejfogunk, s a tejfog nem mindig harap ... Az élősdi kap a fejére bőven, S az ördögbe is: a tejfogak helyén nőnek új fogak ... Harapni kell, John ... Így igaz, így bölcs. Különben a fog nem fog, meglazul. Vagyunk, akiknek eztán „Erik a gyümölcs”, önnek csak érett — messzi, a múltban? ön értette mindig az idők szavát Hallja hát most is — messzi Vietnamból a dzsungelén át New Yqfkig hatol S Moszkváig hatol a jajnak, kérésnek szava. Körmével a padlót tépi Char lie-ja, és önnek nem fájna mégse semmi? Ejjelente, mikor bombázni száll a pilóta — — mellette tán az ön könyve Charlie-ról — nem fájna önnek akkor se semmi?! Az aggódás tele ez a nyár, nem szabad csendben süttetni magunk. ön azt mondja erre: „Politika, s a politika szajha. Szennyes lesz tőle, aki vele hál...” Nem John, becsület, kurázsi az, ha az igazság, jóság jegyében áll. Elhúzódást a világ nem ismer. Aki küzd, csak az lehet gyengéd. Még Lovel — o legintimebb poéta is ordítva hívja a Fehér Házba a gyengét. — Joan Baez viszont, ismeri, fiatal — önhöz képest majdnem lányka még — hallja ama jajt, ama kérést s Vietnamról mondja énekét. A terveiben persze ön szabad. S mégis érezze meg: a dzsungel felől füst szaga száll s átkot szór a dúló hadakra az unoka is — tépett gitárján Bob Dylan! Félénken szólnék, tudván illemet s hogy másképp legyen, sehogysem akarnám. S mégis, kedves jóságos öreg John: nem lett-e ön egy kissé jobb a jobbnál? Értse meg, nincs e levélben fondorlat semmi Csupán hallgatni nem tudok. Igen, mi kölykök, növendék-ordasok vagyunk: S John, ön öreg, tapasztalt farkas. Mutassa meg hát fogait, a remek John fogát! Mutassa meg, mivel harap az ordas! Számomra pedig — ezt is megírom — nem volt, s nem is lesz nyugalom. Növendék farkas ... bölénybe nem mar, nem harap. John Steinbeck: tartom merész tanácsát: A farkaskölyök mutatja önnek a farkasfogat. Fordította: Héra Zoltán (Megjelent a Lityeratumaja Gazeta július ,7-i számában.) Ss Steinlmk válasza J evgenyij Jevtusenko meg rázó vers-levelére John Steinbeck a napokban válaszolt. Kilépve hallgatásának súlyos palástja alól, a „Newsday” című amerikai lapban olyan választ adott, amely minden hívét és tisztelőjét megdöbbentette. Az idős amerikai író elsősorban elutasította Jevtusenko azon felhívását, ítélje el Johnson vietnami piszkos háborúját, s ezentúl még védelmébe is vette az USA délkelet-ázsiai agresszióját Tagadja azokat a megcáfolhatatlan tényeket, hogy az amerikaiak békés falvakat és városokat bombáznak. A világ közvéleménye azonban pálcát tör Steinbeck felett. így az amerikai kommunisták lapja, a „The Worker” megjegyzi, hogy Jevtusenko levele szólásra kényszerítette Steinbecket, aki a Fehér Ház vietnami politikájának lett végül is a szószólója. A nagy amerikai író azt állítja, hogy ezt a háborút „a kínaiak inspirálták” és még ma is csak azért dúl, mivel Kína és a Szovjetunió támogatja a vietnami hazafiakat, jóllehet John Steinbecknek tudnia kell: ez a támogatás csupán akkor vette kezdetét, amikor már az USA egy véres, igazságtalan és törvénytelen intervenciót valósított meg Dél-Vietnam- ban. Az „Érik a gyümölcs” világhírű szerzője naiv arccal teszi fel a válaszkérdési Jevtusenkónak: „...természetesen, ön nem hiszi el, hogy a mi repülőink bombáikat gyerekekre dobálják”. Pedig elég volna, ha Steinbeck figyelmesen végigolvasná az amerikai lapok napi jelentéseit! A párizsi Le Monde című polgári napilap, amelyet távolról sem lehet szovjetvagy kommunistabarát sajtószervnek minősíteni, imigyen ír: „Felelete (már mint John Steinbecké) nagy csalódás számunkra.. André Wurmser, a PHu- maniteben pedig a következőket mondja: „...Aki hallgat, amikor egy bűnténynek a tanúja, Romain Rolland Emile Zola és Victor Hugo hagyatékát árulja el. Steinbeck ezt jól tudja, s egy olyan kísérletet tesz önmaga igazolására, amely az „Érik a gyümölcs” írójának egyetlen tisztelőjét sem győzi meg! John Steinbeck többek között ezeket írja: „...ön ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy csupán hadiüzem- raktárakat és modern, nehéz fegyvereket bombázunk, amelyeket ők (a vietnamiak) arra használnak fel, hogy a mi gyerekeinket bombázzák!” Tehát — ahogyan ez Steinbeck leveléből kitűnik — Vietnamban amerikai gyermekeket bombáznak! — Tudom, írja a továbbiakban A. Wurmser. hogy Steinbeck „A mi fiainkat” akarta eredetileg mondani, mivel az ő fia is a vietnami nép ellen harcol! „Boldogok ttok ~ mondotta Peggy —, akik igazságos háborúban estek cl!” Am szerencsétlenek azok az apák, akik annyira elveszítették józan ítélőképességüket, hogy amikor azokról a gyermekekről beszélnek, akiket a nehéz fegyverek Vietnamban megölnek, a jenki katonákra gondolnak. Jaj azoknak az apáknak, akik ugyanazon a napon, amikor McNamara Észak-Vietnam bombázásának fokozását jelenti be, arra kérik Jevtu- senkót, használja fel minden befolyását arra, hogy ne szállítsanak több gyilkoló fegyvert Észak-Vietnamba és „hogy Vietnam legyen hajlandó az őszinte tárgyalásokra”. — Am feltesszük a kérdést — írja A. Wurmser —, mióta van joguk a betörőknek azt követelni áldozatuktól, akinek a házába betörtek, hogy „legyen hajlandó az őszinte tárgyalásokra?” Thomas Mann és az ösz- szes, valamit is érő. német kulturális tényező elítélte a hitleri agressziót, John Steinbeck azonban az amerikai agressziót helyesli. S noha tehetsége arra kötelezné, hogy a béke védelmére álljon ki, 5 a háború fokozását, a generálisokat, a dollármágnásokat, azokat a trösztöket támogatja. amelyek e háborúból profitálnak. (A Lityeratumaja Gazeta cikke nyomán) \
