Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-06 / 185. szám

2 napló 1966. AUGUSZTUS 6. Egy hét a világpolitikában i Az új szovjet kormány Koszigin külpolitikai nyilatkozata „Uj nürnbergi per” A NATO és az USA A z elmúlt hét legfontosabb és az egész nemzetközi közvéleményben legna­gyobb visszhangot kiváltó eseménye a szovjet parlament ülése, a* új szovjet kormány magalakulása és Koszigin mi­niszterelnök programbeszéde vojt. Nem sokkal a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa ülés­szakának összeülte előtt a nyugati sajtó előbb meglehe­tősen homályos, majd később nyílt célzásokat tett arra, hogy „Moszkvában készül va­lami; igen jelentős személyi változások várhatók a kor­mány vezetésében”. Akadt olyan kommentátor is, aki azt írta: értesülései szerint a szovjet kormánynak új mi­niszterelnöke lesz és számos tárcát eddig ismeretlen sze­mélyekkel töltenek majd be. Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány nagyobb hírszol­gálati iroda moszkvai tudósí­tója becsületesen megírta: mi­kor ezekről a híresztelésekről véleményt kértek szovjet hi­vatalos személyektől, azok csak mosolyogtak. Ez a mo­solykommentár teljesen meg­alapozott volt: csak derűvel lehet fogadni azokat az újra meg újra febukkanó hireszte- léséket, amelyek „személyi vál tozásokról” vagy a „politika változásáról” óhajtanák tudó­sítani a Szovjetunióból. Megalakult az új szovjet kormány, miután az alkot­mánynak megfelelően lemon­dott az előző parlament által megbízott Alekszej Koszigin — s ezt az új kormányt, amely összetételében teljesen változatlan, újra Koszigin mi­niszterelnök alakította meg. Programadó beszéde a szov­jet politika folyamatosságát, következetességét, elvi alap­jainak szilárdságát erősítette meg. A belpolitika és a gaz­dasági építés kérdéseivel kap­csolatos kormányfői megnyi­latkozás legfőbb tartalma az volt, hogy a szovjet politika fő feladata ezeken a területe­ken az SZKP XXIII. kong­resszusa történelmi jelentősé­gű határozatainak megvalósí­tása. közelebbről szólva pedig az új ötéves népgazdaságfej­lesztési terv előírásainak tel­jesítése. Ami a nemzetközi politikát illeti. Koszigin miniszterelnök rendkívül határozottan utalt arra, hogy a szovjet külpoli­tika alapja a szocialista or­szágok egységének további erősítése és a szabadságukért harcoló népekhez, a fiatal fej­lődő államokhoz fűződő ösz- szekötő kapcsolatok erősítése — egyúttal a békés egymás mellett élés elveinek határod zott érvényre juttatása, az imperializmus agresszív erői­nek visszaszorítása és újabb világháború kirobbantá­sának megakadályozása. A nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről szólva a többi között erőteljes szavakkal emlékezett meg Koszigin miniszterelnök az amerikai im perialisták újabb vietnami esz­kalációjáról, az agresszió to­vábbi folytatásáról és kibőví­téséről. Egyébként ezzel a kér­déssel kapcsolatban a szovjet parlament fontos nyilatkoza­tot is tett. amelyben az im­perialisták bűnös tevékenysé­géért minden felelősséget az Egyesült Államok kormányá­ra hárít. A vietnami háború esemé­nyei súlyos aggodalommal töl­tik el a világ békeszerető em­bereit: az elmúlt héten ugyan­is az amerikaiak tovább foly­tatták a demilitarizált övezet és Haiphong kikötőváros bőm házasát, újra gyalázatos táma­dásokat intéztek a csatorna- hálózat ellen és így a bom­bák. gépfegyverek, amerikai vegyi és gázfegyverek által fenyegetett vietnami népnek most szembe kell néznie a bombázások következtében fo­kozódó árvízveszéllyel :s A nemzetközi közvélemény rendkívüli érdeklődése mel­lett egyébként hozzáláttak az „új nürnbergi per” előkészí­téséhez is — minden valószí­nűség szerint már ennek az esztendőnek a novemberében Fárizsban megkezdi munkáját az a világszerte ismert köz­életi személyiségekből álló testület, amely nemzetközi , bíróságként vizsgálatot foly­tat majd a Vietnamban el­követett amerikai háborús bűnök ügyében. Az eddigi hí­rek szerint a bizottság mun­kájában Lord Bertrand Rus­sel, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Lazaro Carde­nas volt mexikói elnök, Jo- sué de Castro, az Élelmezési Világszervezet volt főtitkára, Danilo Dolei olasz és Peter Weiss német író is részt vesz. A nemzetközi fejlemények egyik legérdekesebbje a hé­ten az a meglehetősen ellent­mondásos jelentés, amelyet az amerikai képviselőháznak a NATO kérdéseivel foglalkozó albizottsága készített. Az al­bizottság egyrészt keserűen állapítja meg, hogy több tag­állam politikusad (közöttük De Gaulle elnök) elégedetle­nek a NATO-val, majd bizo­nyos mértékig tekintetbe vé­ve a nemzetközi közvélemény álláspontját, leszögezi, hogy kezdeményezni lehetne a NA­TO és a Varsói Szerződés tag­államai szárazföldi erői lét­számának egyidejű és pár­huzamos csökkentését Érmek a javaslatnak mintegy ellen­súlyozására két rendkívül ne­gatív gondolat is szerepel a jelentésben. Az amerikai kép­viselők az atomtitkok átadá­sának lehetővé tételét java­solják — tehát az NSZK atomfelfegyverzésére tesznek tulajdonképpen javaslatot, másrészt pedig — hosszú idő után először a nagy nyilvá­nosság előtt —, felvetik Fran­co Spanyolországának esetle­ges NATO-tagságát is. hét elején az Egyesült Nemzetek Szervezete Biz­tonsági Tanácsában meg­vizsgálták a Szíriái Arab Köztársaságnak Izrael ellen benyújtóit panaszát. A Biz­tonsági Tanács tagjainak többsége elítélte Izrael ag­resszív akcióit, s többen — közöttük a szovjet küldött — azt javasolták, hozzanak vég­re olyan határozatokat, ame­lyek nemcsak hogy a problé­ma általános rendezése irá­nyába hatnak, hanem meg is akadályozzák a jövőben in­tézendő izraeli provokációkat Mérgezett golyók Moszkva: A Pravda az Egyesült Államok és Thai­föld katonai együttműködé­sének újabb mozzanatáról számol be. Eszerint az ame­rikaiak a thaiföldi hadsereg „különleges egységeinek” ren­delkezésére bocsátották leg­újabb puskatfpusukat, az M 16-ot. Figyelmet érdemel, hogy a puskákkal együtt nagyobb tételben szállítottak Bangkok­ba mérgezett lövedékeket, amelyek a bőrön ejtett leg­kisebb karcolás esetén is ha­lálosak. Ülést tartott a SZOT Napirenden a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos szakszervezeti feladatok Halálos lövés Barna István i3 éves ke­rületvezető vadászi háromhu­tai lakos az úgynevezett eper­jesi dűlőben vaddisznó-vadá­szaton vett részt. Vadászat közben találkozott Sajgó Ká­roly 19 éves segédmunkás, er­dőhorváti lakossal, aki enge­dély nélkül, vadorzóként va­dászott. Barna István és a vadorzó között szóváltás tá­madt és ennek során Barna rálőtt Sajgó Károlyra, aki olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen meghalt. A Borsod megyei Rendőrfő­kapitányság Barna Istvánt őrizetbe vette és a vizsgála­tot tovább folytatja. A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken az ÉDOSZ székházában ülést tartott A tanácsülésen Somoskői Gábor, a Szaktanács titkára terjesz­tette elő az elnökség beszá­molóját a szakszervezetek feladatairól a gazdasági me­chanizmus reformjával kap­csolatban; A Szaktanács titkára tájé­koztatta a tanácsülést azokról az intézkedésekről és megál­lapodásokról, amelyek a kor­mány és Szaktanács, illetve a szakszervezetek és az álla­mi szervek együttműködésé­nek elveit rögzítik, továbbá a szakszervezetek jogainak, hatáskörének további fejlesz­tését célozzák. Részletesen kifejtette, hogy a fejlődés egész társadalmi, gazdasági, politikai életünk­ben új, az eddiginél na­gyobb követelményeket ál­lít az állami és mozgalmi vezetés elé. A szakszerve­zeti mozgalom bővülő hatás­köre és növekvő felelőssége a szakszervezeti vezető szer­vektől is az eddiginél el­mélyültebb, alaposabb, igé­nyesebb vezetést követel. Felhívta, a figyelmet arra, milyen felelősséget jelent a A latkozatot, amelyet Nicolae Ceausescu, a Román KP fő­titkára adott a bolgár televí­zió tudósítójának. Ceausescu megállapította, hogy napjainkban rendkívül nagy jelentősége van az eu­rópai biztonság megszilárdí­tásának, a földrész népei kö­zötti viszony normalizálásá­nak, Az európai helyzet ren­dezése, amelyre Románia, Bulgária és a többi szocialista ország is törekszik, kedvező hatással lenne a nemzetközi életre és elősegítené a világ­béke fenntartását. A Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének nemrég Bu­karestben megtartott értekez­lete a jelenlegi helyzet mély­reható elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy minden feltétel megvan az európai biztonság kérdésének Ceausescu rámutatott, hogy napjainkban a békeharc szo­rosan összefügg az Egyesült Államok vietnami agresszió­ja ellen vívott küzdelemmel, az amerikai intervenciósok ellen küzdő vietnami nép megsegítésével. Az Egyesült Államok kormányköreinek rá kell ébredniök, a kiutat ab­ból a zsákutcából, ahová ju­tottak, a VDK bombázásának haladéktalan és feltétlen be­szüntetése. csapatainak és fegyverzetének elszállítása Dél-Vietnamból, a genfi egyezmények maradéktalan betartása jelenti. Csak igy le­het megoldani a vietnami problémát, csak így érhető el a vietnami háború beszünte­tése. Ceausescu részletesen ele­mezte a román—bolgár együtt működést is. szakszervezetek önállóságánál növekedése, utalva arra, hogj alapos elemző munkával, < tapasztalatok, a munkások vé leményének, a dolgozók prob­lémáinak ismeretében ma­guknak a szakszervezeti ve­zető szerveknek kell eldön- teniök, hogy milyen kérdések­kel foglalkoznak, milyen gon­dok megoldását szorgalmaz­zák elsősorban. Ugyanakkor hangsúlyozta: az önállóság egyúttal azt Is jelenti, hogy a szakszervezeti vezető szer­vek kötelesek mindent meg­tenni a dolgozók jogos ügyei­nek elintézésére. Több bátorítást és konkrét segítséget kell adni funkcio­náriusainknak is, ha erejüket meghaladó problémákkal áll­nak szemben. Határozottan ki kell állni minden szakszer­vezeti tisztségviselő mellett, ha funkciója következetes el­látása miatt a gazdasági ve­zetők részéről hátrányos in­tézkedések érik. A tanácsülés kitért azokra a tennivalókra is, amelyek az úgynevezett állami feladatok — a társadalombiztosítás, a munkavédelem, az üdülés stb. — ellátásának megjavításával kapcsolatban adódnak, hogy kevesebb bürokráciával, a munka még nagyobb tár­sadalmasításával, a töme­gek még szélesebb körű be­vonásával valóban társa­dalmi jellegűvé, egyre In­kább mozgalmi tevékeny­séggé váljon ez a munka, amely lényegében a szak- szervezetek érdekvédelmi tevékenységének igen fon­tos része. A vita után a tanácsülés az elnök beszámolóját egy­hangúlag elfogadta. Felhívta a szakszervezetek központi ve­zetőségeit, a szakszervezeti középszerveket és a szakszer­vezeti bizottságokat, hogy a beszámolóban elhangzott el­vek és módszerek alapján fej­lesszék tovább munkájukat. Bár a gazdasági mechanizmus reformja 1968. január 1-én lép életbe, de bizonyos ele­mei már 1966—67-ben hatnak, és így ehhez kell igazítani a szakszervezetek munkáját, az érvényben lévő törvények, rendeletek figyelembe vételé­vel. A szakszervezetek támo­gassák a gazdasági vezetőket törekvéseik megvalósításában, ugyanakkor őrködjenek ébe- | ren a dolgozók törvényben TÓTH ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ Zrínyi feje Eme fejnek fényes dicsősége Ragyog, amíg élj« e világnak vége. (Kamarutics Barna: Sziget vá­rának elfoglalása. Velence, 1584. Ford.: Kiss Károly.) Szokoli Musztafa budai pasának pompás palotájából egy felkötött karú fiatal­ember ugrott lóra. A ló hátára valaki kötelekkel egy kis ládát erősített. Ma­ga a pasa indította útnak a lovast: — Szabad vagy, Cserén­ké! A törökök is megbe­csülik a hősöket. Indulj, vidd terhedet Janik Kalá- ba, és add át gróf Salm Egi­no fővezérnek! Mondd el, amiket bátyám, Szokoli Mo­hamed nagyvezér üzent a császári hadak vezérének, vezéreteknek! — Vezérünk ám a kutya! — gondolta Cserenkó, de nem szólt semmit. Megkap­ta ép jobb kezével a gyep­lőt és szó nélkül elvágta­tott. Amikor már messze járt a budai hegyektől, le szállt megpihenni. Megta­pogatta bal karját, vérzik-e még. Bizony, átverte a sö­tét vér a vastag kötést Iszonyú fájdalom nyilallott végig a bal karján. Mind­egy! Menni kell. Teljesíte­ni kell a szomorú paran­csot. életének legkeserűbb megbízatását. Lovaglás köz­ben többször is végiggon­dolta életét. Akiket szere­tett, meghaltak. Amiért har­colt, nincs többé. Fiatalon árván maradt. Janik Kala. ahová Cse­renkó tartott, Győr volt. Nevét akkor kapta, amikor Győr várának védője, Lam- berg Kristóf, nem mert szembeszállni a török had­erővel, inkább felégette a várost. A török ezért nevez­te el Janik Kalának, azaz Égett Városnak. Cserenkónak nem volt nehéz rátalálni a császári seregre. Már messziről hal­lotta a tivornyát, a zene­szót: mindenütt ettek, it­tak, mulatoztak a táborban Hosszú keresgélés után vég­re olyan katonása talált, aki magyarul is, horvátul is tudott. Egy magyar tiszt elé vezették. — Ki fia-borja vagy? — kérdezte tőle a zákányos tiszt. — Honnan jÖ6sz, test­vér, mit akarsz? Mielőtt felelnél, hajts fel e^v kupa bort! Látom, nagyon elfá­radtál a hosszú útban. — Cserenkó Ferenc va­gyok, néhai gróf Zrínyi Miklós Öméltóságának, Du­nántúl főkapitányának ka­marása. Gróf Salm Egino Öméltóságához küldött Szi­get várának jelenlegi pa­rancsnoka, Szokoli Moha­med nagyvezér. — Tyű, a kutyafáját! Hát már Sziget is elesett! Teg­nap hallottuk a hírt, hogy a gyáva Kerecsényi László kapitány szeptember 2-án föladta Gyula várát. Hát már Sziget vára is behó­dolt? — Sziget vára nem hó­dolt meg senki előtt, leg­kevésbé a török előtt! De mivel a császári seregek magára hagyták Sziget vá­rát, mivel Zrínyi Miklós fő­kapitány úr sehonnan sem kapott segítséget, hármunk kivételével valamennyien hősi halált haltak a ma­gyar hazáért. — Hja, nekünk Bécset kell védenünk, öcsémuram! Lehet, hogy Sziget után a szultán Bécset veszi ostrom alá. Ha te Sziget alól jössz, mondd, hol tanyázik most a szultán serege! — Egyelőre még Sziget várában. — Mi úgy tudjuk, hogy Buda felé tart Szulimán, hogy a budai pasa seregé­vel egyesülve Bécset meg­támadja. Bécs előtt viszont Győr a kapu. — Én erről nem tudok semmit. Egyetlen kérésem: vezessetek a gróf elé. A császári seregek főve­zére, gróf Salm Egino le­ereszkedően bánt Cseren- kóval. — Á, máh hatottuk, hogy milyen hősiesen küzdöttek a szigetiek. Nem is gondol­tuk volna, hogy mégis sike- hül bevenni a váhat — só- hajtozta előkelőén. — Gróf úr! Mj megtet­tünk becsülettel, amit meg­követelt a haza. Egy hóna­pon át védtük a várat a százezres török sereg állan­dóan fokozódó támadásai ellen. Mi, szigetiek — alig 2500-an! Nem rajtunk mú­lott, hogy a töröknek sike­rült a vár bevétele. — És ghóf Zhinyi most talán egy újabb váhat kéh káhpótlásul a felséges csá- száhtól? — Nem, Zrínyi Miklós fő­kapitány úr már nem kér semmit, sem a császártól, sem mástól. Egyébként Szo­koli Mohamed, Sziget várá­nak török főparancsnoka a császár úr őfelségének egy ládában ajándékot küldött. Pár perc múlva kibontot­ták a ládát. Benne vörös selyem kendőbe és vászon­ba takarva Zrínyi Miklós feje volt. Egy pillanatra mindenkiben meghűlt a vér. döbbenetes csend tá­madt. Legelőször a gróf tért magához. — Mikoh töhtént a tha- gikus esemény? — Szeptember 7-én esett el Sziget vára. Amikor már csak a belső vár maradt végső menedékünk, és a fő­kapitány úr látta, hogy a tovaterjedő tüzet nem tud­ja eloltani, legszebb ruhá­jába öltözve, megmaradt ka­tonáival kirontott az égő belső várból. Nem sokáig tartott az öldöklő küzde­lem. A várkapitány, úr fe­jét török szokás szerint egy napig karóra húzva köz­szemlére tették ki a török tábor közepén. A fej nél­küli holttestet Vilics Musz­tafa, bányalukai bég. aki régebben urunknak foglya volt, elkérte a szultántól, és engedelmet kapott a te­tem eltemetésére. — Elég nekünk ennyi, amit mondottál. Menj, pi­hend ki magad! Mindjáht hefehálok őfelségének. Következik TEMETÉS GYŰRÖTT Ceausescu nyilatkozata a bolgár televízió tudósítójának : biztosított jogainak tisztelet- ' ben tartásán is. i A tanácsülés felkérte a ■ szakszervezetek központi ve­zetőségeit, hogy figyelembe­■ véve a szakszervezetek meg­■ növekedett jogkörét, a gaz­dasági vezetés növekvő ön­állóságát, dolgozzák ki, illet­■ ve tegyenek javaslatot, mire terjedjen ki a szakszerveze­tek véleményezési, egyetérté­5 si, önálló szabályozási, ellen- ' őrzési és vétójoga a muniká­- sokat és alkalmazottakat érin­- tő alapvető kérdésekben. Dolgozzák ki a miniszté­rium és a szakszervezet el­nöksége együttműködésének tartalmát és munkamódsze­rét, különös figyelmet for­dítva a szakszervezetek ön- 1 állóságára, a szakmai sajá­tosságokra. Az együttmű- ’ ködésben érvényesülni kell a szakszervezetek és a mi­nisztériumok külön és együt­tes felelősségének. i A Szakszervezetek Orszá- : gos Tanácsa a magyar szak- . szervezetek alapszabályainak : értelmében elhatározta, hogy a magyar szakszervezetek so­ron következő kongresszusát 1967 első felében összehívja. Ajánlotta a szakszervezetek ; központi vezetőségeinek, hogy 1967 első negyedévében az alap- és középszervi válasz­tásokat tartsák meg és ezek előkészítéséhez már most kezdjenek hozzá. A Szakszervezetek Országos Tanácsa állást foglalt abban is, javasolja a kormánynak, hogy az üzemi tanácsok tör­vényben biztosított jogkörét a vállalati szakszervezeti szer­vek vegyék át, s a javaslat elfogadása esetén az alapszer­vi választások során az üzemi tanácsokat már ne válasszák újjá. A Szakszervezetek Országos Tanácsa végül felhívta a szak- szervezeti szervek figyelmét az 1966. évi terv teljesítésé­ből adódó feladatokra. A szakszervezeti szervek tartsák kötelességüknek a mind szé­lesebb körben kibontakozó kongresszusi munkaverseny- felajánlások teljesítésének se­gítését, tegyenek meg min­dent az üzemek, vállalatos előtt álló feladatokból, az aktuális mezőgazdasági mun­kák maradéktalan végrehaj­tásából adódó szakszervezeti feladatok, tennivalók elvégzé­séért

Next

/
Oldalképek
Tartalom