Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-06 / 185. szám
196«. AUGUSZTUS 6. napló 3 Augusztus 20-án adják át az új klinikát Augusztus 20. megünneplése az idén is gazdag programmal történik Pécsett. Augusztus 19-én délelőtt ünnepi tanácsülést tartanak, amelynek előadója dr. Horváth t.ajos, a Városi Tanács elnöke lesz. Ugyancsak augusztus 19-én délután fél 4 órakor kerül sor a Fécsi Orvostudományi Fizetem új 400 ágyas kli- ri>ai épületének átadására. A ünnepélyes átadásra dr. S abó Zoltán egészségügyi minisztert, a Központi Bizottság tagját kérték fel. Az ünnepségen kitüntetéseket adnak át azoknak, akik tevékenyen kivették részüket az új klinikai tömb építéséből. Az ünnepségek sorában munkás-paraszt találkozó, kulturális és sportprogramok szerepelned még. H Sopiana teljesítette tervét A termelés negyven százaléka exportra megy — Csökkentek a termelési költségek Pécs legritkább madara Pécs legritkább madara: a gólya. A 28 ezer holdon fekvő és 130 ezer lakost számláló város belterületén mindössze egyetlen gólyapár fészkel. A szép, fehér madarak alkalmazkodtak a város Ipari jellegéhez és stílszerűen Pécs egyik legrégibb üzemének, a kétszáz éves bőrgyárnak a főépületére rakták fészküket. Ez egyébként a város egyik legzajosabb, legforgalmasabb pontja, s emiatt sokan úgy vélték, hogy a gólyák hamarosan elmenekülnek innen. Hiszen valóban találhatnának maguknak ennél csendesebb, nyugalmasabb helyet Pécs területén vagy környékén. A „gyári madarak’’ azonban — a jelek szerint — nem idegesek; ragaszkodnak a megszokott kéményükhöz és nemrég innen bocsátották szárnyra a négy fiókát is. Ha a fiatal madarak a jövő tavasszal visszatérnek ide, remény lehet arra, hogy Pécs a gólyák vonatkozásában „felzárkózik” az apró ormánsági falvakhoz, amelyekben átlag négy-öt gólyapár is fészkel. T ehet, hogy ez örök té^ ma. Mégsem unalmas, talán az esztendő eseményei közül a legszebb. A kisiskolások iskolába menetele ... Rövid volt ez a nyár. Vagy talán nekem tűnik annak? Néhány hét és a téma fölkerül a televízió képernyőjére, a fotolencsék elé, mikrofon elé, újságok hasábjaira: „Pisti az I. osztály padjában” — „Pisti az olvasókönyvvel” — „Margit néni megkezdi az első órát az 1. osztályban..." Es látunk majd szelíd arcú, falusi tanítónőket. kékköpenyes, fe- hérgallérps kislányokat, szépen fésült, bájos kisfiúkat, szemüveges nebulókat az első vadban, a vonalas irka fölé hajoló gyermekfejeket. A mamák majd egy kicsit elsírják magukat azon a reggelen kint a kapuban állva, a papák zavartan tűnődnek el, a gyorsan elszaladt nyár fölött... A nyár fölött? A gyerek már kisiskolás. Az idő szinte észrevétlenül surran át a nyárból az őszbe. Talán eszembe sem jut, hogy hamar itt a szeptember, ha tegnap nem láttam volna meg az első kisiskolást a cukrászda-presszóban. A mama feketét kéri, a kisfiúnak fagylaltot, szép öblös pohárban. De a gyerek csak áll az asztal mellett, kezében lógatja vadoA hír rövid és megszokott: „A Sopiana Gépgyár 1966 első felében teljes termelési tervét 102,6 százalékra, exporttermelési tervét 115,9 százalékra teljesítette”. Drágák az alapanyagok A tervhez képest kiemelkedő exporteredményének egyik árnyoldala, hogy a 32 üvegmosó és -szárító gépet (az exportmennyiség tetemes részét) konstrukciós változás miatt 1965 helyett idgn szállította a Szovjetuniónak. A másik árnyoldal, hogy a tavalyi 50 százalékkal szemben, ebben az évben termelésének csupán 38—40 százalékát tervezte exportra. Az exportterv csökkenésének egyik lényeges oka az előállított gépek magas termelési költsége, ami főleg az alapanyagok (különösképpen az acél) drágaságából adódik; Az idei termelési terv mintegy 2 millió forinttal több a tavalyinál, időarányos részét az első félévben a gépgyár túlteljesítette. A termelt termelési érték 30 millió 322 ezer forint. Ez az összeg önmagában még a beavatottnak is keveset árul el abból, ami a termelés lényegét illeti. Gondoljuk csak meg: hogyan alakulna a termelési érték, ha a gyár mondjuk anyagigényesebb gépeket állítana élő? Nyilvánvalóan emelkedne — éppen az anyag drágasága miatt — mégpedig anélkül, hogy fikarcnyival is többet vagy jobbat termelnének. A kérdés az, hogy a terv túlteljesítése mellett az üzemi eredmény, tehát a termelési érték és a termelési költség különbsége meghaladja-e a tavalyit és hogy az önköltségcsökkentés eléri-e a tervezettet. A félévi anyagköltség 1965 azonos időszakához képest emelkedett, ami a termelés volumenének növekedésével függ össze. Csökkent a bérköltség, a gyártási különkölt- ség, a fuvarköltség, csökkentek az értékcsökkenési leírás, a garanciális javítás és a műszaki fejlesztés költségei, kevesebbet fizettek ki SZTK- járulékra és illetményadóra. Kevesebb selejtkár A fuvarköltség-megtakarítás nem éri el a betervezett éves összeg arányos részét. Ennek oka, hogy az intézkedési tervet csak áprilisban adták ki, érdemi intézkedések csak májusban történtek. A tervezett csökkenés helyett növekedtek a gyárra terhelt, nem tervezhető kamat- költségek, ami azért is furcsa, mert az elfekvőséget is tartalmazó összes anyag- és sajáttermelésű készlet a múlt év végéhez képest csökkent. A késztermékkészlet növekedése átmeneti jellegű, csak június 30-ra jelentkezett, mert a nyolc elkészült doboztöltő automata értékesítése nem bonyolódott le. A pénzügyi főosztálytól kapott tájékoztató csak a kamatköltségek elosztásának irányelveit tartalmazza, a terhelés indoklását nem. A gyár kéri a ráterhelt kamatköltségek felülvizsgálását és szükség szerinti korrigálását. Csökkent a selejtkár. A tavalyi 1,65 százalék helyett ebben az évben a teljes termelési értéknek csupán 0,98 százaléka. Kedvezően alakult a produktív és improduktív dolgozók létszámaránya. A második félévben az ipari tanulók munkába állásával az arány további javulása várható. 1966 első felében a kifizetett kötbér 37 ezer forint volt, ami a tavalyi év azonos időszakában felmerült igen alacsony kötbérrel szemben kismérvű emelkedést jelent, de joggal várható, hogy az idei teljes összeg az 1965-ben kifizetett 278 ezer forintnál lényegesen kevesebb lesz. 12.6 százalékos üzemi eredmény Az első félév önköltségének tervszáma a teljes termelési érték 88 százaléka, a tényleges önköltség 87,4 százalék, a tavalyi 90,8 százalékkal szemben, tehát a gépgyár a terv első félévi ütemét teljesítette. Az üzemi eredmény 12.6 százalék. Azaz hárommillió 809 ezer forint, 1 millió 707 ezerrel több a tavalyinál. Miéit csökken a Duna vízállása? Varga Gyula felvétele Egy csatatér közepén Az orvhorgászok fekeíe hónapjai Fekete napok, hónapok járnak a baranyai vizek kalózaira: az orvhorgászokra. Az utóbbi években erősen lábra- kapott orvhorgászat megfékezésére ugyanis mintegy ötven embert bíztak meg társadalmi ellenőrzéssel a horgászegyesületek. A társadalmi ellenőrök — maguk is régi horgászok — szenvedélyesen védelmezik a vizeket a meg nem engedett módon vagy tilalmi időben folytatott halfogástól. Működésük eredményeként összesen harminc orvhorgász került kézre az utóbbi hónapokban, főleg a Duna és a Drava, valamint a Karasica és az Okor-patak partján. A tetten ért rapsicokat, szabálysértésnek minősült cselekedetükért 200—500 forintra büntették, s ha tagjai voltak valamelyik horgászegyesületnek, akkor meghatározott időre ki is zárták őket onnan. Ha azt mondom: bábeli zűrzavar, még nem határoztam meg semmit. Előttünk iparvágány, kavicsot raknak ki a vagonokból és betoncsövet be. Kavicshalmokon, gödrökön, építőanyag-hulladékon, romhalmazon bukdácsolunk át. A cipőm sarkát féltem, de nem tudom: a lépésre ügyeljek-e, vagy Radó József főművezetőt figyeljem. Egy szavát sem értem. Katonák vésnek előttünk légkalapács- csal egy régi betonalapot. — Felbőgő motorral fordul melléjük a teherautó, majd elhúz mellettünk egy betonnal rakott motoros targonca. S mintha a zajt túl akarná üvölteni, rendületlenül kattog egy kompresszor. Bal-: felől a vibróprés, jobbról a betonközpont gépei.... aztán egy mozdony sípol éleset, s az ember azt hiszi, a pokol minden zaja Itt összpontosul a Betonárugyár dombóvári üzemében. Romok, gödrök, újonnan épülő falak, halomba rakott betoncsövek, körülzsaluzott, égbenyúló betonoszlopok, s egy modern fehér épület szemben a déli napsütéssel, csakúgy szikrázik e „csatatér” közepén. £LizaLad a utjár nafúj, sárga aktatáskáját. A táskából kilóg az összecsavart kék csomagolópapír. És mi lehet benne, a táskában? Irkák, tolltartó, radírgumi, ceruzák, gyurma, számolókorong, számoló-pálcikák és egyebek. Meg kísérleti tankönyv. Minden évben kísérleti tankönyv... Szóval, valahogy ettől lehet zsúfolt a táska és a gyerek nem teszi le, nem eszi a fagylaltot, hanem sétál az asztalok között, kimegy az ajtó elé, visszajön, lóbálja a táskát, fölemeli, megszagolja a friss bőrt és körülnéz: hát senki felnőtt nem fedezi fel őbenne az elsős általános iskolást? — És Te? A kérdés nekem szól, pedig el sem hangzott. Bennem rezdült meg valami emlékezésféle. Iskolai találkozón — felnőtt korban, — éjfél fele az üres üvegek fölött valaki kérdi: „Ki mit érzett az iskolábamenés első napján?” A válaszok furcsák voltak. „A Kálvin tértől a Váci utca túlsó végéig egyedül mentem az iskolába. Hosszú út volt, de a legszebb, amit életemben valaha is megjártam .. Ebben nosztalgia van. Es a másik? „Pisiszagú volt az iskola folyosója. Másra nem emlékszem ...” Aztán: „Féltem és a nagyanyám első nap — igazgatói engedéllyel — mellettem ülte végig az órákat.” És még? „Én? Szerelmes voltam a tanítónőbe. Margit néninek hívták, szőke kis falusi lány volt, és amikor a virágokat hazase- gítettem neki, albérleti szobájában híres színészek képeit láttam az asztalon, albumban. És könyveket. Versek, versek, versek ..., végig a polcon mindenütt.” Ez romantika. És te? Én? Apám kísért szeptember reggelén. Hátamon a táska, fehér térdzokni, barna cipő. Matrozsapkám is volt szalaggal. Roppant hosszú utcán mentünk végig, amely a külvárost kötötte össze a belvárossal. Az utcán végig kocsmák, az elsőnél kedves jó öregem mondja, megszomjazott, várjak a küszöbön. Kinyújt egy pohár málnát is és a szódabuborék az orromat csavarja. A fuvaros kijön, végignéz, tenyerét a fejemre te szí és beszól a kocsmába: ilyen nagylegény fiad van már?! A tenyerének lószaga volt. A másik kocsmánál perecet kaptam, a harmadiknál egy vasutas — ki reggel jött haza szolgálatból —fröccsös pohárral áll a küszöbön, aztán lehajol hozzám: Mi leszel, ha megnősz? Apám is nógat, mondd már meg, ne butáskodj! Mit mondtam volna? Soha nem beszéltünk erről. Mi leszek, ha megnövök? A sapkámat igazgattam, mert ahányszor a fejemet simogatták, annyiszor csúszott félre a hajam, amelyet anyám cukrosvízzel próbált rendbetenni, már olyan kusza volt, mint a szélbolygatta, rendre vágott, széna. Sok fröccs elfolyt azon az úton, még több „bölcs” tanácsot kaptam fuvarosoktól, rakodómunkásoktól, vasutasoktól, szövő- gyári kazánfűtőktől. A kapuban apám lehajolt hozzám, arca-álla borostás volt, megigazította a galléromat, megveregette a váltamat. „Félni nem kell ám! Az olvasókönyv lapjainak sarkát be ne hajtsd!” Nem is féltem. Szépen beültem a hátsó padba, nyolc óra után öt perccel már az első padba ültettek és ott ültem tízegynéhány éven át. Mindig az első vadban. Szemelőtt. A könyvek lapjainak sarkát pedig behajtottam, és a könyvek ezt megbocsátják nekem. Rab Ferenc A Betonárugyár idei legnagyobb rekonstrukciója ez. Huszonegymillió forintért építkeznek itt. Kezdem megérteni László Imre igazgató megjegyzését: „A dombóvári körülmények között a termelés zavartalan menetét biztosítani csaknem lehetetlen, de muszáj...” A vállalat idei terve 105 millió, 22 százalékkal magasabb a tavalyinál. Dombóvár ebből 30 milliós feladatot kapott. Betoncsőből mintegy 300 kilométer hosszú mennyiség, másfél millió födémbélés, 400 ezer BH-elem gyártása szerepel feladatai között. S egy új termék, a falazóblokk, amelynek érdekében minden régit kimozdítanak a helyéből. Arra a kérdésre, hogy miért ezt az üzemet fejlesztik, az igazgató elvtárs így válaszolt: — Az új termékből a falazóblokkból több, mint hatmillió kisméretű téglának megfelelő mennyiséget kell idén készítenünk. A gyártáshoz kohósalakot használunk. Ezt Dunaújvárosból kapjuk. Szállítás szempontjából Dombóvár minden szempontból előnyös. Kirakjuk a salakot, s máris rakjuk be a kész terméket s irányítjuk oda, ahol szükség van rá. Ez az üzemünk dolgozott talán a legkorszerűtlenebb körülmények között, minimális szociális létesítményekkel, nehéz fizikai erőfeszítést igénylő módszerekkel. A régi épületeket le kellett bontani és helyettük újat építeni, mert korszerűsítésre már nem voltak alkalmasak. adom időben át a területet az építőknek — a Tolna megyei Építőipari Vállalat dolgozik itt — nem lesz meg határidőre. Az üzem északról délre kö» rülbelül 5—600 méter hosszú. Kelet-nyugati irányban átszeli egy utca, egy iparvágány. Északnyugat, délkeleti irányba átvágja a Konda-patak. Az északi részen végezték eddig a csőgyártást. Az egyik csarnokból csak egy vasrudat látni, a csőverő RIMAS gép maradványa. A másikban 60 fokos hőségben gőzölögnek a betoncsövek. Knogh Jánosné percenként fordul a gőzölgő kamra és a ptésgép között. Targoncán viszi a csövet, súlya 170 kilogramm. Ezt a csarnokot is lebontják és átköltöztetik az üzem déli részére. ahol majd négy gép dolgozik az új csarnokban. Október elejével kezdik a munkát, s negyedévenként 80 kilométer hosszú, különböző átmérőjű betoncsöveket készítenek. A helyükön pedig a falazóblokkot gyártják majd. Ez tehát az előzmény, s | most itt állunk a rumli közepén. Radó József főművezető nehéz helyzetben van. — Kész az új épület: korszerű öltözők, mosdók, ebédlő. A női fürdő ideiglenesein raktár, mert most épül az új raktárunk. Ahogy bontjuk az egyik épületet, úgy húzzák az építők az újat. S közben termelnünk kell. Viszont ha nem A falazóblokk gyártásának előkészületeiből a tereprendezésen kívül látni már a négy magasba nyúló betonoszlopot. Ezekre helyezik rá a négylábú cement silót. Alá- ja a betonkeverő központ kerül, a földszinten pedig a présgép lesz, s ahol most gépek dübörögnek, egy körülbelül száz méter hosszú szállító kötélpálya húzódik majd. — Hatvan nő dolgozik üzemünkben — mondja a főművezető — ketten hatvannyolcvan kiló súlyú elemeket emeltek, s vitték 10—15 méterre a gőzölőbe. Elképzelheti, mit jelent nekik a szállítás gépesítése. A vállalat nem tudta teljesíteni féléves tervét. Most minden azon múlik, mikorra készül el a dombóvári rekonstrukció. Ahogy fokozatosan állnak üzembe a nagyobb teljesítményű gépek, úgy csökken majd a lemaradás, hiszen 13,8 százalékos termelékenység növekedéssel számolnak. Egy jellemző adat: két évvel ezelőtt egy főré 92,9 köbméter beton bedolgozása esett. Jövőre pedig az egy főre eső betonbedolgozás meghaladja a 210 köbmétert. A dombóvári üzem 56 111 köbméter beton felhasználásával 41 millió forint értéket termel. (Csépányi) A.
