Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

196«. AUGUSZTUS 4. ticiplo ú Egy hónap az országutakon Júliusban kereken 130 köz­lekedési baleset történt a megyében, tizenöttel több, mint júniusban. Két személy vesztette életét, negyvenen súlyosan, hetvennégyen könnyebben megsérültek, míg negyvenöt személy sérü­lés nélkül megúszta a bal­esetet. A keletkezett anyagi kár összesen 125 ezer forint A legtöbb balesetet, szám- szerint 38-at a személygép­kocsik okozták, majdnem ugyanannyit a motorkerék­párok, (35), a további sor­rend,: tehergépkocsik 18, gyalogosok 13, kerékpárok 12 esetben. A balesetek két­harmadát magánosok tulaj­donában levő gépjárművek okozták. A statisztikákban eddig általában a gyorshajtás sze­repelt az első helyen a bal­eseti okok között. Júliusban szerepcsere történt A bal­eseti okok között legsűrűb­ben, számszerint huszonhét- szer fordul elő az elsőbbségi jog meg nem adása. Július 30-án Szigetvár és Somogy- hatvan között egy útkeresz­teződésben Papp István ladi lakos, a 12-es AKÖV autó­buszával nem adta meg az áthaladási elsőbbséget a jobb kéz felől érkező Neicz- her József kerékpárosnak, összeütköztek és a kerékpá­ros súlyos sérüléseket szen­vedett. A gépkocsivezető el­len természetesen eljárás in­dul. A gyorshajtás 30. a figyel­metlen, gondatlan vezetés 17, szabálytalan előzés 15 eset­ben volt a baleset oka. A további sorrend: gyalogosok hibájából 12, szabálytalan fordulásból, kanyarodásból 11, szabálytalan bal oldali hajtásból 10. Félszökött az ittas vezeté­sek száma, júliusban 11 eset­ben fordult elő. Rosszabbul is végződhetett volna Müller Pál hímesházi lakos bal­esete. Július 28-án délután szólómotorkerékpárjával, amelyen pótutast is szállí­tott, Székelyszabar és Hí- mesháza között ittas állapot­ban közlekedett. Eközben el­vesztette uralmát a gépjár­mű felett és felbukott. Mül­ler és pótutasa ezúttal meg­úszta könnyebb sérülések­kel. Ellene eljárást indíta­nak. Július fekete krónikájá­nak sajnálatos momentuma: a 130 baleset közül 78 Pécs városban és járásban tör­tént, éppen ott, ahol meg­annyi erőfeszítést tesznek a közlekedés biztonsága ér­dekében* A SZERKESZTOSEG „Bácsi, tessék kérni1/ „Bácsi, tessék kérni”---­s zól hozzám az eladónő a zöldségboltban erélyesen. „Hányas jegy kell a bácsi­nak” — mondja mogorván a kalauznő ... „Bácsikám, a sajt két dekával hosszabb lett”, — fuvolázza negédesen az eladónő a tejboltban . „Tessék kérni, bácsi” — ri- pakodnak rám a húsüzletben. Az utóbbi időben általános­sá vált, hogy már nem fia­tal férfiakat bácsinak, bácsi- kámnak szólítanak a boltok­ban, autóbuszokon stb. Én ebben a járványszerűen elter­jedt „bácsizasban” bizonyos lekezelést, fölényeskedést lá­tok a címző részéről, amit igazol az a hangsúly és arc­kifejezés is, amely a meg­szólítást kíséri. Szerintem az üzleti életben, vagy más nem magán érintkezésben nincs helye a „bácsizásnak”. A „bácsi” megszólítás ugyanis családias, bensősé­ges hangzású. Farkas bácsi­nak szólítom idősebb isme­rősömet, Guszti bácsinak idő­sebb rokonomat, s bácsizzuk munkahelyünkön idősebb kartársunkat is. Ezekben az esetekben a bácsi megszólí­tás azonban mindig a tiszte­letadás is egyúttal, mellyel a fiatal tiszteli meg az idő­sebbet, míg az előbb felho­zott példákban a bácsizás nem a tisztelet, hanem a fö­lényeskedés, a lekezelés hang­ja. Ha ez elharapódzik, oda jutunk, hogy a hivatalban majd az ügyfél a tanácselnö­köt, az osztályvezetőt bácsi­nak, vagy mivel a neve hiva­tali szobáján ki van írva — Nagy bácsinak fogja szólítani, s ha nagyon meg akarja adni a tiszteletet, az egyetemi ta­nárt vagy minisztert profesz- szor vagy miniszter bácsinak- fogja titulálni. Népi demokráciánkban nem szenvedünk hála isten, cím- és címrangkórságban, s le­tűnt szerencsére a kegyelme­sek és méltóságos urak ideje, de igenis demokráciánkban is meg kell adni a tiszteletet a kornak, a hivatali állásnak, és a képzettségnek! Nem úgy azonban, hogy az idősebb em­bert lebácsizzuk, vagy lenéz­zük hanyagul és fölényesen. Hogy mi legyen a megszólí­tás, azt írják meg mások, bi­zonyára találunk megfelelő kifejezéseket. Dr. Világhy Gyula Megérdemli az elismerést A téma tárgyát képez6 áru értéke csupán 25 forint 20 fil­lér. Mégis említést érdemel, mert követésre méltó példáját adja annak, hogyan kell keres­kedni. Tudom, nem kirívóan nagy ügy, de igen Jól esett. hogy a Sallai utcai gázkészü­lékeket forgalomba hozó bolt vezetője, miután nem volt rak­táron az általam keresett áru­ból, részemre azt külön meg­rendelte és amikor megérke­zett. telefonon értesített. Úgy gondolom, ebben az üzletben helyesen értelmezik a szocia­lista kereskedelmet, ahogy ők teszik, úgy lehet és úgy kell kereskedni! VARSZEGI GYULA, Pécs, Mártírok u. 3«. . J|f|| lAríAÍ/jl lÁfll/tD I(lilfillk/ ti/i/ii/isj \AJJ v>I» Btázik a mennyezet 1962-ben szövetkezeti la­kást vásároltam a Kandó Kálmán utca 24. sz. ház­ban. 1963. decemberében le­telt az 1 éves garancia, de a hibák kijavítása érdeké­ben az illetékesek nem so­kat tettek. Hiába hajtogat­tuk, hogy az ablakok nem zárnak, bejön a víz. A vá­lasz: „Oldják meg házilag". Most nem is ez a legna­gyobb probléma. Az a bosszantó, hogy a második emelet tetőszerkezete be­ázik. a fürdőszoba, az elő­szoba és nem utolsó sorban a szoba is. Ki okolható a hanyag munkáért? Kit ter­hel a felelősség? A hibák­ról tud a lakásszövetkezet elnöke is, de nem intézke­dett. A lakás 90 200 forint­ba került. Mit csináljak? Hova forduljak panaszom­mal? Berta József Kandó Kálmán ti. 24. 11. 17. I A harkányi strandon Jobb időbeosztást Ha a háztartá­sunkban elromlik valamelyik gép, annak kijavítása nagy gondot okoz a családnak. — Ugyanis a gépja­vítók, például a hűtőszekrényre gondolunk, reggel kezdenek és dél­után fejezik be a műszakot Olyan időpontban járnak ki a javításra, ami­kor dolgozóink 70 százaléka munká­ban van. Tehát sza­badságot kell felál­doznia annak, aki­nek háztartási gépe javításra szorul. Valahogyan ezen változtatni kellene, hiszen a gázszere­lők a délutáni, sőt az esti órákban járnak ki javításra, a gáz- villany-pénz beszedők is az esti órákban járják a lakásokat, csak a háztartási gépek javítását végzik munkaidő alatt. Nagyon hasznos lenne, ha a gépja­vító részleg veze­tői valamilyen ész­szerű ötlettel, in­tézkedéssel megol­danák ezt a prob­lémát. Hunyadvári Béla Idd] árásj elentés Várható időjárás csütörtök estig: időnként csökkenő mennyiségű felhőzet, többfelé esővel, helyen­ként zivatarral. Mérsékelt, változó irányű, később megélénkülő dél­nyugati, nyugati szél. A hőmér­séklet alakulásában lényeges vál­tozás nem lesz. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet 13—16—IS, a legmagasabb nappali hőmérséklet 22—27 fok között. A Balaton vízének hőmérséklete Siófoknál 11 órakor 22 fok volt. A Duna vízállása Budapestnél 670 cm. Mindig komolyan vettük a falu dolgait“ Rózsakért a főtéren Bükkösdön minden szerv összefog a község érdekében Kétségbeesett, görnyedt há­tú kis asszony áll a folyosón. Nem akar a szobába belépni, mert röstelli, hogy végül Is a tanácsnak kell eldöntenie a sorsát. Benn a tanács ve­zetői arról beszélgetnek, va­jon alaposan megfontolta-e a kinn álló asszony, hogy el­költözzön az urától. — Katóka, magg ott él mel­lettük a falubán .. s Bizalom és áldozatkészség Kató a bükkösdi közös köz­ségi tanács helesfai hivatal- segéde. Töviről hegyire isme­ri az egész ügyet. A férjnek ez a harmadik felesége, mind­három mellett iszákoskodott, durva, brutális ember. Az asz- szony szorgalmas, sokat tűrt mellette, de most, hogy sike­rült szereznie egy kis szobát, nem marad tovább. — Úgy gondolja, hogy ad­junk melléje tanácstagokat, akik segítenek neki a költöz­ködésnél? — kérdi tőle az elnökhelyettes. — Megérdemelné, Tóni bá­csi ; i | rjr. Sely Ottó tanárse- géd, a Pécsi Tanár­képző Főiskola állattan tan­székének munkatársa nem­régiben érkezett haza Jugo­szláviából, ahol három hó­napot töltött. Egy minisz­tériumi tanulmányutat pá­lyázott meg, sikerült, s né­hány napos belgrádi és zág­rábi tartózkodás után a ten­gerpartra utazott, hogy megkezdje a kutatómun­kát. Splitben, az oceonográ- fiai kutatóintézetben dol­gozhatott. — Csodaszép hely, s ez, ifiint magánembernek is nagy élményt jelentett — meséli dr. Sely Ottó. — De maga az intézet is kitűnő­en épített, csendes, nyu­godt, jól felszerelt, nagysze­rű munkahely. Végtelen barátsággal és segítő kész­séggel találkoztam. Mi volt a kutatás célja? — Évek óta parazitoló- giával foglalkozom. Volta­képpen a magyarországi ge­rincesekkel foglalkoztam eddig, de a tanulmányút révén olyan lehetőség kínál­kozott. hogy a tengeri ha­lak belső élősködőit vizs­gálhassam. A híres halpia­con naponta másfél-két kiló Három hónap Splitben halat vásároltam, magam választhattam ki a leg meg­felelőbbeket. Itt mindent lehetett kapni, az osztrigá­tól és ráktól kezdve a cá­pákig és rájákig. Mialatt kint voltam, mintegy 150 kiló halat boncoltam fel. Hazahoztam úgy 300 fiola férget, egy-egy fiolában olykor száz féreg is van. A meghatározás és a feldol­gozás ezután következik. A tanulmányt odakint fogják publikálni. ügy hallottuk, különféle tengeri állatokat hozott ha­za, — Igen, kiegészítettem az állattan tanszék gyűjtemé­nyét, amennyire módom­ban állt. Körülbelül 150 fajt hoztam haza, a halakon kí­vül néhány lábasfejűt, rá­kot, csigákat stb. Aminek különösképp örültem, két faj cápát és agy elektro­mos ráját is sikerült el­hoznom. Hogyan szedte össze a gyűjteményt? — Részint a vásárolt ál­latokból, részint saját ma­gam .., Német kollégákkal, a lipcsei egyetem dolgozói­val találkoztam, egy filmet készítettek, j természetesen volt náluk békaember-f el­szerelés is. Lassacskán ma­gam is megtanultam, ho­gyan kell leszállói a víz alá és néhány szivacsot, ko­rállt magam is felhoztam. Végül is milyen haszon­nal járt tehát a jugoszlá­viai út? — Azt hiszem, a gyűjte­mény kiegészítésén túl, a magam és saját kutató­munkám számára is nagyon hasznos volt. Az oktató munkámban elsősorban élettani gyakorlatokat veze­tek. Kutatómunkám legin­kább a féregimmunológiai kísérletekre szorítkozik. Így, ezzel a tanulmányúitól, ku­tatási területemről némi ki­tekintés adódott, úgyhogy feltétlenül hasznosítható lesz ez a három hónap. Végül megnéztük a gyűj­teményt. Azaz: a gyűjte­ménynek csak egyik részét, mert a másik még valahol a vám útvesztőiben téve­lyeg. — A budapesti Állatkert is kint volt éppen, és vol­tak olyan kedvesek, hogy az egyik kannát, amiben a halakat gyűjtöttem össze, elhozták magukkal. Apró macskacápák, a rá­ja, amely az egyik legfino­mabb csemegének számít a tengerparti népeknél. Hor­gászhal, amelynek fejcsú­csán hosszú sörték vannak, ezekkel csalogatja magához áldozatait. A murena, egy különös, kígyószerű, fekete­sárga hal, szintén nagyon ízletes csemege. — És nagyon örülök an­nak is — mondja befeje­zésül dr. Sely Ottó —, hogy sikerült lándzsahalakat hoz­nom, amelyek eddig hiá­nyoztak a főiskola gyűjte­ményéből. Lándzsahalakat, amelyek a perdöntő bizonyítékot je­lentik arra nézve, hogy a gerinces állatok a gerinc­telenekből alakultak ki a törzsfejlődés során. A lánd­zsahalak apró, féregszerű, fehér halak, egy kis üveg­csében áznak a formaiin­ban ... Ezzel véget is ér a tanács­kozás. Tankovics Antal és Tomisa József helesfai tanács­tagoknak értesítést küldenek: legyenek ott este hatkor a háznál és vegyenek fel lel­tárt arról, amit az asszony összecsomagol — ez a későb­bi viták elkerüléséhez kell —, és segítsenek neki, amiben csak lehet. Az ilyen esetek nem min­dennaposak a bükkösdi taná­cson, de az természetes, hogy megoldhatatlannak tűnő pa­naszával csaknem mindenki ide siet. Komáromi Antal a tanácsok megalakulása óta dolgozik itt. Ismeri az egész környéket, igazságos, ez az alapja az iránta táplált bi­zalomnak, mely most máraz egész tanácsot övezi. — Kérem — magyarázza—, mi mindig komolyan vettük a falu dolgait, akár házastár­sak kibékítéséről. akár a ter­melőszövetkezetről volt szó. Azt gondolom, hogy ezt az emberek megérzik. Különben, nincs is nehéz dolgunk. Szor­galmas nép ez a bükkösdi. Mindig teljesítették, amit kér­tünk tőlük, itt még a köte­lező terménybeadások idején sem volt nézeteltérés. Mivel igen rendesek errefelé az em­berek, erőszakhoz mi sosem nyúltunk, inkább a meggyő­zést használtuk, ha kellett. A meggyőzés még ma is időszerű módszere a bükkös­di közös tanácsnak. Nem is olyan rég volt, amikor a falu asszonyaival beszéltek; a vá­rosokban kevés a baromfihús, ha tudnak, adjanak dl min­den udvarból egy-egy párat a felvásárlónak. A beszélge­tés után voltak olyan napok, amikor egy mázsa tyúkot, kakast, jércét hordtak össze. Ebben a községben csak egyszer kellett említeni a par­kosítást. Százan és százan ül­tették az erdőgazdaságtól ka­pott hársakat és nyárfasuhán- gokat Negyedévenkén ti tanácskozások A közös tanácshoz tartozó községek lakosságának áldo­zatkészségéről Mátis László d£,, tanácstitkár szolgáltat adatokat. Jegyzőkönyvet vesz elő és egy kicsit zavarban is van, hova sorolja az erdő- gazdaság, az állami gazda­ság, a termelőszövetkezet, a posta, a vasút dolgozóinak se­gítségét. Vegye úgy. mint a tanács alá nem rendelt szer­vekkel fenntartott szívélyes kapcsolat eredményét? Bük­kösdön hagyományai vannak ezeknek a kapcsolatoknak, Negyedévenként egyszer együtt tanácskoznak mindazok, akik­nek közük van a tanácshoz tartozó községek ügyeinek elő­rehaladásához. A meghívot­tak segítőkészségéről jegyző­könyvek és szép tettek tanús­kodnak. Az elmúlt hetekben példá­ul a termelőszövetkezetnek volt szüksége segítségre, erre gyorsan kölcsön adott neki két kombájnt az állami gaz­daság. Mindennapos gontí Bükkösdön és környékén az útjavítás. Az erdőgazdaság évenként több ezer forint ér­tékű útjavítást végez. A ter­melőszövetkezet is segít. A községek közötti földutakai meg a Korpád, Gorica felé vezető utakat már sokszor tette rendbe. Most éppen a Kaposi utat javítják, amiért egyébként 10—12 ezer forin­tot kellene a tanácsnak kifi­zetnie. Az állami gazdaság vezetőségének és a Szentdom- jánban lakóknak meg az kö­szönhető, hogy kavicsjárda köti össze Szentdomjánt a 2,i km-re fekvő Bükkösddel. — Dr. Szűcs József, a posta ve­zetője szenvedélyes kertész, <" irányítja a községben a par­kosításokat. Vezényletével lett a Gyöpsor utcából szép. virá­gos Hársfa utca, a főtéren kellemes park, a tanácsház körül fenyőkkel díszített pompázó rózsakert. Senki sem távozik dolgavégezetlen Miközben beszélgetünk, jön nek-mennek az ügyfelek, és senki nem távozik dolgavége zetlen. Az elnökhelyettesnek pillanatnyilag egyik legna­gyobb gondja, hogy az augusz­tus 20-i öregek napját jól ké­szítsék elő, legyen emlékeze tes a tanács, a Vöröskereszt, az állami gazdaság és a ter­melőszövetkezet közös rendez­vénye. Behozzák a postát. A leve lek többsége a környező köz­ségekből érkezett. Gondok, bajok vannak szinte vala­mennyiben, mert az emberek itt csak akkor fáradoznak az írással, ha segítséget kémek Ám a mai posta azt is bizo­nyítja, hogy a tanácshoz for­dulók nem hálátlanok. Komá­romi Antal meghatottan for­gat egy írást. Ez áll a kockás füzetpapiron: „Faügyem jó­indulatú és gyors elintézését hálásan köszönöm. özvegy Ébel Józsefné, Dinnyeberki 58.” Az asszony évek óta fekv- beteg. Tulajdonképpen nem is ismerik* Harsányi Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom