Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-27 / 202. szám
196«. AUGUSZTUS 2'.. * .----------------------------------------- nciplo — 5 i ajztanításunk miatt nincs szégyenkeznivalónk Ellenőrzés az ellenőrzés után V íz festék vagy tempera? Beszélgetés a rajztanárok prágai világkongresszusáról Fizet a vendég Lebélyegezetlen számolócédulák Találékony fiatalok Túlérzékeny a mérleg Abaligeten A kiállítás anyagából Az UNESCO keretében működő Rajztanárok Világszövetsége Prága, Tokio után az idén ismét Prágában tartotta meg augusztus 3 és 11 között világkongresszusát. A kongresszusról Takács Dezső, az Ágoston téri Általános Iskola tanára gazdag élmény anyaggal és hasznos módszertani tapasztalatokkal érkezett haza. A takarítás, készülődés lázában mocorgó iskolánál még mindig valóságosabbnak tűnik számára a kongresszusi hetek programsorozata, még nem zökkent ki az előadások, viták, filmvetítések, utcai rajzolgatások, kiállítás-látogatások színesen zsongó hangulatából. Takács Dezső azon tűnődik, hogy a kongresszusi munka lényegét hogyan fogalmazza meg néhány jól érthető mondatban, én pedig a hazai kiállítások látogatási könyveire gondolok, melyekben az elragadtatott beírások mellett sokszor any- nyi értetlenséget, vagy éppen ellenséges érzületet' eláruló beírás díszeleg, hogy aki átlapozza, bizony elszomorodik. A rajzkészség kialakítása komoly dolog, nagy szükség van arra, hogy az átlagember vagy a más életpályákra induló ember is belekóstoljon valamilyen fokon az alkotás ízébe, s egyúttal magába szívjon egy megalapozott esztétikai látásmódot, szert tegyen az egyenes vagy megfelelő gör- bületű vonalak meghúzásának készsége mellett a „szép” megértésének, megérzésének és szeretetének készségére Is. — A prágai kongresszusi palotában harmincegy ország delegációja gyűlt össze — mpndja Takács Dezső, aztán azonnal kiemeli. a találkozó tanácskozásainak eredményét. — Az összes küldöttség megegyezett abban, hogy a rajztanítás folyamán a legfontosabb cél az ember, az ember környezetének és munkájának rajzi megközelítése, ábrázolása... — Ügy gondolom a művészeteknek mindig ez volt az alapvető célkitűzése ... — Feltétlenül, de itt ez kapott egy más, talán módszertani hangsúljd is ... A gyerekek az embert és környezetét ábrázolják, de nem úgy, ahogyan mi felnőttek látjuk, hanem ahogyan ők látják 8 évesen és 11 évesen. Általában megfigyelhető volt idáig egy olyan irányzat, hogy a gyerekekre ráerőltettük a felnőtt látásmódot, jó rajznak azt éreztük, ami hasonlított ahhoz a képhez, ami bennünk felnőttekben élt a világról, így sokszor a tehetséges rajzegyéniségeket kizökkentettük a saját világukból és azok elszürkültek. A jövőben az lenne a rajztanítás célkitűzése, hogy a gyerek úgy rajzolja le padszomszédját, ahogyan látja, rajzoljon két nagy fület, vagy rajzolja meg a padszomszédja szeplőit stb. — Mi jelentett nagy egyéni élményt? — A délutáni filmvetítések, melyek általában a rajztaní- tág módszertanával foglalkoztak. Színes filmeken mutatták be a rajzi technikai feladatok megvalósítását. Ezeken a filmeken végignézhettük. hogy egyes országokban a gyerekek keze alatt hogyan születnek meg a - rajzok, hogyan ismerkednek meg a színek használatával, milyen témákat választanak, és hogyan ábrázolják? Különösen érdekes volt az a film, amelyikben a gyerekek meghatározott színeket kaptak, s. azok variációival kellett dolgozniuk. Nagy élményt jelentett számomra a gyermekrajz-yilág- kiállítás is. ahol módomban állt megállapítani, hogy rajztanításunk miatt nincs szégyenkezni valónk, a magyar gyerekrajzok megállták a helyüket. Persze a kiállításnak volt bizonyos kettőssége is. A rajzoknak csak bizonyos hányada készült iskolai rajzórákon, a többi szakköri munka volt — Ez a magyar anyagra vonatkozik? — Nem, az egész kiállításra ... Egyébként a nálunk már bevezetett ragasztásos vagy fotomontázsos ábrázolás- módot is viszontláttam a kiállításon és monotípiákat is.. — Mi az a probléma, ami a prágai kongresszus óta esetleg foglalkoztatja? — A festékek ... Nálunk az iskolában akvarellel tanulnak a gyermekek festeni, s technikailag ez a legnehezebben kezelhető anyag. Célszerűbb lenne pasztellt, olajfestéket, temperát használni, csak ez megoldhatatlan, mert ezek a festőanyagok nagyon drágák ... Bizony drágák. A földszinten már sorban állnak a szülők a tankönyvekért, aztán majd a papírüzletben is sorban állnak mindenféle iskolaszerekért. Az ötven forint körüli festékanyag évi kétszeri megvásárlására nem biztos hogy minden családnak telne. Egyelőre így bizonyára marad az akvarell, és kiegészítőként a ragasztás, fotomontázs, mo- notípia. Bertha Bulcsu „Majd megfizeti a vendég? — Kétdekás kifli — Szakképzetlen felszolgálók” — és még számos témáról szólt lapunk július 31-i számában megjelent „A fogyasztók védelmében” című cikk. Az írásban a Rendőrkapitányság társadalmi tulajdonvédelmi osztályának és a Kereskedelmi Felügyelőség közös tapasztalatairól számoltunk be. Egy hónappal később a két szerv ismét ellenőrzést tartott az iránt „érdeklődve”: milyen eredményre vezetett a korábbi vizsgálat, volt-e foganatjuk az akkor kiszabott büntetéseknek? A Bányászban ismét tévedtek Az Elefánt Étteremben a korábbi ellenőrzés során a pincér egy vendégnél kereken 20 forinttal számolt többet, mint a fogyasztás értéke volt. A tévesen számoló pincért ezt megelőzően az- ÄKF hasonló ok miatt már megbírságolta. A vendéglátó ve- i zetői intézkedtek; a pincért elbocsátották. A harkányi Zöldkert vendéglőben a sertéssültet körettel a kalkulált 12 forint helyett 12,30 forintos áron tüntették fel az étlapon. A mos- I tani vizsgálat ilyen tévedést már nem talált. A harkányi Bányász Étteremben azonban nem okultak a korábbi vizsgálat tapasztalataiból. Akkor a felszolgáló a próbafogyasztásra rendelt ételért és italér* 2,70 forinttal számolt többet. Amikor az ellenőrök szóltak, azt válaszolta: „Ha fizetni fogok, majd kifizeti a vendég” — vagyis a pénzbírságot majd a legközelebbi vendégen „behozza”. Ezt ígérte akkor, az újabb vizsgálatkor az ígéret teljesült. Igaz, a tévedést most nem ő, hanem a kisegítő fizetőpincér követte el: a vásárolt 29.90 forint értékű ételés italáruk közül 3 tételnél számolt többet, összesen 3,10 forint összegben. A korábbi vizsgálat súlycsonkítást is talált: a Harkányban vásárolt vajaskifli a kötelező 3,2—3,6 deka helyett mindössze 2 dekát nyomott. Most a fagylalttal volt a hiba. A harkányi tej csárdában a kiszolgált fagylaltnál 20 százalékos volt a súlyoson- kítás. „Rossz” a mérlege az abaligeti Barlang-büfének is: a szendvics-betétek átlagos súlya közel egyharmadával volt kevesebb a kalkuláltnál. A felszolgálók szakképzettségéről szólva korábbi cikkünkben megemlítettük, hogy a harkányi Zöldkert vendéglő két felszolgálója közül az egyik bányász, a másik pedagógus. Intézkedtek: az utóbbi vizsgálat már szakképzett felszolgálókat talált. A harkányi Fasor kisvendéglőről írtuk: „a gránit csészék csorbák, repedtek, ugyancsak csor- bás a gránit halastál, jénai edényzete nincs a vendéglőnek”. Azóta 20 új gránit le- vesescsészét. 30 új jénai ,sül- testálat és 40 jénai halastálat kapott a kisvendéglő. A vita lolvik tovább j A korábbi ellenőrzés elmarasztalta a Mecsekvidéki Üze- 1 mi Vendéglátó Vállalat pécsi Sörkertjét, mert 18 éven aluliaknak szeszes italt szolgáltak ki. Nos, a mostani ellenőrzés során is számos fiatal itta a szeszes italt. Igaz, hogy a fiatalok a rendelésnél is nagyon találékonyak: nagyobb asztaltársaság kér hűsítőt is, szeszes italt is. Nehéz ellenőrizni, ki issza a hűsítőt és ki a szeszes italt. Helyes lenne, ha a jövő nyárra vagy még előbb egy szeszmentes, kimondottan ifjúsági szórakozóhelyet létesítenének. Cikkünkben javasoltunk egy módszert, amelynek bevezetése elejét vehetné a vendég és a pincér közt többször előforduló nézeteltérésnek a fogyasztás mennyisége* illetően. Ha a módszert nem vezetik be, mit lehet tenni a „vita tovább folyik”. De ennél nagyobb hiba. hogy a mostani ellenőrzés azt tapasztalta, az egységek 50 százalékában a számolócédulák nincsenek előre lebélyegezve, fizetéskor nem írják rá a dátumot. így aztán az utólagos ellenőrzés nagyon nehezítess? válik. Vagy talán éppen ez a cél? Jövőre feltétlenül változtatni kell Sikondán az étkeztetéssel kapcsolatban jelentkez*- visszás helyzeten. A fürdő területén melegkonyha nincs a vendégek a körülbelül 300 méterre lévő Vadásztanyára járnak ebédelni. Igen ám, de június közepe óta a strand megszüntette a visszatérő jegyek kiadását, a fürdőzők kénytelenek vagy kétszer jegyet váltani, vagy a meleg ebédről lemondani. A tapasztalat szerint a vendégek az utóbbit választják, ezt bizonyítja, hogy a Vadásztanya forgalma, az új rendszer bevezetése óta mintegy 30 százalékkal csökkent. Több helyes intézkedés Míg a korábbi ellenőrzés a';l megvizsgált egységek 31 szá-*" zalékában tapasztalta a fogyasztók megkárosítását, a mostani vizsgálat során ez a szám 27 százalékra csökkent. Kétségtelen, hogy a régi ellenőrzés nyomán több helyes intézkedés történt, de azért mint a példa is bizonyítj* újabb és újabb ellenőrzésekre van szükség, és a vétkesek szigorú felelősségrevoná sára. Garay Ferenc — A Művelődésügyi Minisztérium az ált. iskolák alsó osztályaiban való használatra ajánlja az AI.FA töltőtollat. A kereskedelem a tetszetős, több színben kapható, mindössze 17 forintos ALFA töltőtollakból megfelelő készlete! várja a vásárlókat. (x) A vadgesztenyefák lomb- juk alá rejtik az állomás épületét. Csend van. Valahol egy vadgalamb búg. Aztán egy éles sípszó, csatlanás és elindul a tucatnyi vagon. Négy-ötszáz? — Ki tudja! A pályaudvar végét északkelet felől elzárja a szénosztályozó, délről pedig a slmpár szinte egybeolvad a messzeséggel. Pécsbánya-réndező. Az állomás neve valamit el is árul rendeltetéséből. Ide érkeznek a szénnel megrakott vagonok, s innen mennek tovább a Hőerőműbe. Ide érkezik a kő, a koksz és építőanyagok, a környező tsz-ek gabonája, a mohácsi üzemek termékei. S itt ontják magukból reggelenként a személyvonatok a környező üzemekbe járó dolgozók százait. Velük jönnek azok is akik itt teljesítenek szolgálatot az állomás területén — Kozármisle.nyből, Pécs- ■udvardról, Atáról, Vókány- ból. Zömmel idősebbek és mindig, fáradtak. Otthon az asszonynak segítenek a ház- ‘ tartásban, el-elmennek a tsz-be is helyette, hogy több ideje jusson a gyermekekre. No, meg a havi fizetéshez kell is az a kis termény, hogy egy-két hízó i* felnevelődjön a ház körül, mert a■ tizenkét óra szolgálat alatt hideget észnek a vásutasok. Pécsbánya-rendezőn — Otthon is elfáradnak, itt is — mondja Illés István tolatásvezető. — Tizennyolc éve járok be Vókány- ból. De amennyit naponta itt a vágányok között szaladgálok, azzal az erővel akár haza is mehetnék, meg vissza is jöhetnék. A munka itt azt jelenti, • hogy négy-öt vagonos árukból rendeltetési hely szerint össze kell állítani a 40—50 vagonos szerelvényt vagy irányvonatot, amelynek zöld utat biztosítanak, ha kell Ferencvárosig, Záhonyig, Hegyeshalomig. Könnyű a forgalmistának — gondolják az utasok. Ha jön a vonat, fogadja, majd felemeli „palacsintasütőjét", indít, jelenti, hogy a szerelvény elment, és kész ... Elnézem egy ideig Gyur- kó Istvánt. íróasztalán bál- felől négy telefon, felváltva, de gyakran kettő-három egyszerre csörög. Ö pedig sorifc adja az utasításokat, miközben jobb kezével jegyzetel. A papír felső szélén a szerelvény száma. S alatta sorakozik, hogy milyen feladat vár rá. Mecsekalján három üres tartálykocsi — irány Lökösháza. Bicsérden négy fedett kocsi gabona — irány Kaposvár. Szentlőrinc négy vagon liszt, három vagon bányafa — irány Komló. Bükkösdön négy vagon kő — irány Kaposvár, Dunaújváros ... és így tovább. Mire a lista végére ér, gondolatban bejárta a fél Dunántúlt. összeadja a vagonok számát, a szállítandó tonnasúlyt, s kiderül, hogy a szerelvény súlya megha-> ladja a mozdony teherbíró- képességét. Viszi tehát a 424-es, s Bükkösdön majd segítséget kap. Közben vonat érkezik, fogadja, majd folytatja a vagonok „menetrendié”-nek összeállítását. A pályaudvar főnöke Bíró Ödön, a főnöki irodába invitál. Délelőtt 10 óra van, ő most fejezte be a hajnali szemlét, amelyet három órakor kezdett meglepetésszerűen. — Rendszeresen ellenőrzőm az éjszakai munkát. Legnehezebb a hajnali kettő és négy közötti időszak. Ekkor legálmosabbak az emberek. — Megtörténik, hogy elalszanak? — Volt már példa rá. De nagyon sokba kerül. Azért , a pénzért akár a Nádor Szállóban is alhattak volna. Nagyon veszélyes dolog a szundítás. Az álmából riadt ember könnyen tévedhet és ezres károkat vagy balesetet okoz. De ma hajnalban mindent rendben találtam. Néhány perc múlva Nagyváradi Gyula kocsimesterrel beszélgetek. Kiderül, hogy nem is volt annyira rendben minden. — Igyekszik az ember, hogy mindent jól csináljon — mondja. — Tudjuk, hogy nagy kár származna abból, ha nem mennek el idejében a szerelvények. Itt nagyon nehéz a szolgálat, a dolgozók többsége idősebb ember. En • harmincnégy éves vagyok. Nehéz a dolgom, ha az idősebb munkatársamra kell rászólnom. Elvégzik a munkát, csak ... Szóval ma reggel is megkaptuk a magunkét a főnöktől, Kiömlött a szén o vagonból, s nem volt, aki fellapátolja. Később csak fellapátoltuk, de ilyen kis hibákért nagyon rosszul esik i a szidás, amikor a nagyobb i munkáért nem kapunk elis- I mérést. — A főnök elvtárstól? — Nemcsak tóle nem, hanem az igazgatóságtól sem. I Például... | A főpályaudvaron rendszeresen kapnak prémiumot , a kocsirendezők — mondták többen is. Lehet, hogy ott nehezebb a munka, mert nagy a személyforgalom. Vi- j szont az áruk zöme innét j megy el. A dolgozók idősek, s rövidesen akár egyszerre j lehetne nyugdíjba küldeni j az egész személyzetet. Fiatalok meg nem szívesen jönnek ide, mert a környező üzemekben többet keresnek. Ez az állomás évek óta tartotta az élüzem szintet. — Sajnos most elestünk tőle. Nincß elég mozdonyunk. Mindössze két dieselünk van, abból is az egyik javításon. Néha késik a szerelvények kiállítása. ez rontja eredményünket. Aztán jó lenne ide egy hangosbemondó is. — Nemsokára megkapjuk — mondja a főnök. — Nagyon ideje lesz már — véli Harmat Gyula térfelvigyázó. — Ugyanis, ha a szerelvény összeállításában változás történik, s ez bizony sűrűn előfordul, szaladgálnom kell a rendezők után. A pályaudvar te- ; rülete meg elég nagy. Régebben már volt egy hangosunk, de a környék lakói panaszolták, hogy nem bírnak tőle aludni. Viszont ma már olyan nagy a pályaudvar feladata, hogy éneikül nem boldogulunk, vagy legalábbis csak nagyon nehezen. t Nehezen boldogulnak a Mohácsi úton haladó gépkocsivezetőkkel is. Itt ugyanis naponta 5—600 vagon kel át az úttesten és gyakran kell zárni a sorompót. A gépkocsivezetők türelmetlenek. S ha még csak türelmetlenkednének! De nemrégiben három utas átugrotta a sorompót, s nagyon erősnek érezve magát, a sorompóőrre támadt. Igaz, ami igaz, egy felüljáró nagyon kellene ide. Egy ideig csend van a pályaudvar területén. Valahol vágányzár van, javítják a pályát, késnek a szerelvények. A rendezők ilyenkor pihennek kicsit, a váltókezelők pedig szorgalmasan „csutakolják" a váltót. Aztán megindul újra a vagonok áradata. Füttyszavak, zászfólengetések, éles csat- tanással ütköző vagonok, és kezdődik minden elölről. Csépányi Takács Dezső: Prága
