Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-24 / 199. szám
2 impio 1966. AUGUSZTUS 24. „Az ellenség néha azt dicséri, ami negatív jelenség országunkban“ Tito beszéde a biletyei tiszti iskolában Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök a hercegovinál Biletye városban látogatást tett a tartalékos tiszti iskolában és ott beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy az eddig elért nagy sikerek mellett még nagy feladatok elvégzésére van szükség. „Önök gyakran hallhatták, hogy nehézségeink lényege miben van. E nehézségeket mi eddig is igyekeztünk leküzdeni és a jövőben még könnyebben megbirkózunk velük, ameny- nyiben népeink között nagyobb lesz az egyetértés. Meg kell mondanom, hogy az osz- tályellenség nem nyugszik. A külső ellenségek arra törekszenek, hogy megtalálják kiszolgálóikat az országon belül, eddig az ilyen kísérleteket sikeresen letörtük. Ha arra kerülne sor, hogy fegyverrel védjük meg országunkat, önök, mint katonáink vezetői, arra hivatottak, hogy meghiúsítsák az ellenség szándékait. Az ellenség néha azt dicséri, ami negatív jelenség országunkban. Ezért ne higy- gyenek neki, még akkor sem, ha dicsér bennünket. Hatalmas feladat áll még előttünk, hogy szocialista országunkat szilárd alapokra helyezzük; A gazdasági és társadalmi reform végrehajtásával boldog vagyok, ha látom, hogy dolgozóink a nehézségek ellenére erélyesen láttak hozzá a nagy feladat elvégzéséhez”. Tito ezután így folytatta: „Nehézségeik, mégpedig nem kis nehézségek állnak előttünk. Ha a gazdasági reformról beszélünk, szólnunk kell a társadalmi reformról is. önök látták, hogy az utóbbi időben a gazdasági reform végrehajtása során egyes emberek nem értették meg, hogy rhit akarunk és mit cselekszünk. Ez megmutatkozott odalenn a munkás-kollektívákban, de ugyanúgy a vezetők körében, sőt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségében Az íróasztalon innen és túl (Folytatás az 1. oldalról.) nie előtt, mintha mindennél fontosabb, legkülönlegesebb egyedi eset lenne az övé. A hivatalnoknak pedig ebből az ügyből az már az ötvenedik vagy századik, neki semmi különlegeset nem jelent. Az ügyfél mégis elvárja; úgy foglalkozzanak kérésével, amilyen fontosnak ő érzi, tegyenek meg mindent sikeréért. Es joggal várja! A bürokrácia nem elsősorban a papírhalmazon múlik, hanem azon, mennyire érzik magukénak, szívügyüknek azt, amiben eljárnak. Hány „papirosúlvesztőt” lehetne lerövidíteni az adminisztrációs utak és zsákutcák között egyszerűen csak emberséggel. Olyasféle emberséggel, amit más oldalról éppen a tanácsi dolgozók munkájában lehet talán legkézzelfoghatóbban tapasztalni. Volt szerencsém személyes benyomásokat szerezni az ilyen munkáról is: többáSör kerültem kapcsolatba például ifjúságvédelmi, szociális előadókkal, s esek csodálkoztam lelkesedésükön. Munkájuk messze túlhaladja a kötelességszerű teljesítést, azt a mértéket, amivel még meg lehetne élni ebben az állasban. Amikor egy év elteltével újra felker .stem őket, megkérdeztem, hogyan lehet ennyi szívvel, jűszándékkal dolgozni hosszú ideig, idegőrlő mindennapokon, azt válasz: V.á'.;: ez a kötelességük. Aziáa rájöttem: ezt a munkát csak így lehet végezni, így. vagy sehogy. is. Megnyilvánult ez az értelmiség körében, azok között, akik még nem fogadták el társadalmi fejlődésünket és eléggé bizalmatlanok cselekedeteinkkel szemben. Lehet, hogy néha meglepi az embereket az, ha olyan intézkedéseket foganatosítottunk, amelyeket mi sem szívesen tettünk, de szocialista közösségünk érdekei követelték meg tőlünk. Az ilyen esetekben nem lehetünk tekintettel az egyes személyekre, bárkik is legyenek azok. Még mindig vannak olyan elemek, akik nem szeretik szocialista közösségünket. Csak az alkalomra várnak és nyomban bizalmatlanságot szítanak, hangoztatva, nem lehet, hogy az olyan ország, mint a mienk, ahol sok nemzetiség él, ösz- szeforrott legyen és örökké egységes. Az egyes köztársaságokban még mindig vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy mégis eljön az a nap, amikor majd elszakadunk egymástól. Az ilyen emberek azonban kevesen vannak. Nem juthatnak érvényre, amennyiben a helyszínen meghiúsítjuk kísérleteiket Természetesen itt nem adminisztratív módszerekről beszélek, letartóztatásokról vagy ilyesmiről. Ez már a végső lépés, amit csak akkor kell alkalmazni, ha látjuk, nyűt ellenséggel álAz Ecuadori KP plénuma Guayaquil: Az Ecuadori Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának kedden nyilvánosságra hozott közleménye bejelenti, hogy augusztus 13-án .és 14-én megtartották a Központi Bizottság ülését. A plenum megvitatta az ország belső helyzetét és határozatot fogadott el a kommunista párt részvételéről a küszöbön állő kongresszusi választásokban. lünk szemben. Külföldön nagy meglepetést keltett, amikor a JKSZ negyedik plénumán keményen lesújtottunk a negatív jelenségekre és eltávolí- tottuk azokat az elvtársakat, akik az utóbbi esztendőkben munkájukban passzívak voltak vagy károsak további fejlődésünkre nézve. Ma hazánkban mindenütt nyugodtan hajtják végre a negyedik plénum határozatait, amelyeket mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtak — mondotta befejezésül Tito, Vietnami jelentés A partizánok elsüllyesztettek egy amerikai hajót A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn a Long Tao folyó fenekére küldték a Baton Rouge Victory 10 OOO tonnás amerikai fegyverszáUító hajót. A hajó testén egy elektromos akna robbanása vágott léket. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a legénység hét tagja életét vesztette. A hajótest oldalára billent, süly- lyedni kezdett, majd megfeneklett a folyó iszapos medrében, csak egyik része látszik ki a vízből. A Long Tao foFöldrengés Törökországban VARTO: Egykori házának romjai felett kesereg három Idősebb személy az augusztus 20-1 földrengés-sorozat után. A földrengés Kelet-Anatóliában óriási károkat okozott. Augusztus 22-ig 2300 holttestet ástak ki a romok alól, a sebesültek száma 232L lyó egyike azoknak a legfontosabb víziutaknak, amelyek Saigont a nyílt tengerrel összekötik. Az AP emlékeztet arra, hogy ezen a folyón egy repü- lőgépanyahajót 1964. májusában rongált meg súlyosan egy akna, később egy kisebb olajtartályhajó repült a levegőbe. A vietnami vizeken tartózkodó 7. amerikai flotta tengerészgyalogosai újabb partraszállást hajtattak végre keddre virradó éjszaka Saigontól 75 kilométernyire délkeletre ez a hadművelet második szakasza volt a múlt hét keddjén megkezdett Deck Hause Three fedőnevet viselő akciónak. Az amerikai hadvezetésnek az a célja, hogy erős hídfőállást építsen ki ezen a partizánok által megszállva tartott mocsaras, ingoványos vidéken. A tengerész-gyalogosok kétéltű járművektől és helikopterektől támogatott akciójával egyidejűleg tovább folyik a Toledo elnevezésű szárazföldi hadművelet. Ebben a 173. amerikai gyorsdandár alakulatai vesznek részt. Jelentések szerint az amerikai katonáknak alig sikerült harci érintkezésbe kerülniük a partizánokkal. Az Egyesült Államok légi- erejének barbár bombatámadásai ismét a polgári lakosság köréből követeltek áldozatokat Dél-Vietnamban. A Saigon Post című angolnyelvű napilap jelentése szerint „ismeretlen felségjelzésű repülőgépek” bombáztak és géppuskáztak egy kis vízijárművekből álló hajókaravánt a Van Co Tay folyón, a fővárostól mintegy 35 kilométernyi távolságban. A lap csak óvatosan meri hozzáfűzni, hogy valószínűleg amerikai repülőgépek hajtottak végre a támadást. Harminc személy életét vesztette, harmincán megsebesültek; Hasonló véletlenek már többízben előfordultak, egyedül augusztus hónapban több tucat polgári személyt gyilkoltak meg az amerikaiak tévedésből ledobott bombái; i Diáktüntetések Argentínában Az argentin rendőrség hétfőn könnygázbombákkal és gumibotokkal támadt Buenos Airesben és Cordobában a kormány ellen tüntető egyetemi diákokra. A diáktüntetések röviddel azután kezdődtek, hogy az argentin kormány utasítást adott tíz egyetemi fakultás közül ötnek a megnyitására. Az egyetemeket három héttel ezelőtt záratta be az államcsínnyel hatalomra került új elnök, Ongania tábornok, arra hivatkozva, hogy „véget kell vetni az egyetemeken folyó kommunista agitáció- nakA kormány ekko-t a Buenos Aires-i egyetem élére új rektort nevezett ki dr. Luis Botet személyében. Erre tiltakozásképpen mind a 'tíz fakultás dékánjai lemondtak. Amikor hétfőn reggel több egyetemi fakultás kapui megnyíltak, a bejáratnál fegyveres rendőrök igazoltatták a belépni szándékozó hallgatókat. Ez az önkényes intézkedés olajat öntött a tűzre és a késő délutáni órákra már több száz tüntető diák menete indult az elnöki palota felé, ütemesen kiáltva: Könyvek igen, katonacsiz- mák nem! A megerősített rendórosz- tagok könnygázbombákkal és gumibotokkal támadtak a felvonuló diákokra és közülük nyolcvanat letartóztattak. A Buenos Aires-i tüntetéssel egyidőben az észak-argentínai Cordobában is tüntettek a diákok. A rendőrök itt is könnyfakasztó gázt használtak. Az egyetem rektora a diáktüntetések miatt felfüggesztette a további előadásokat. Cordoba egyik templomába bezárkózva eközben ötödik napja folytatja kormányellenes tiltakozó sztrájkját egy 70 tagú diákcsoport. Rusk lemond? A Daily Mirror washingtoni tudósítója szerint Dean Rusk kijelentette, hogy nemsokára lemond külügyminiszteri tisztségéről, és ismét a magániparban vállal jólfizetett állást, mert állami fizetéséből nem tud kellő színvonalon élni. Azelőtt mai jövedelmének háromszorosát kereste meg. BE1SDE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Kótyavetye 13. Ezöknek az bízott embőrök- nek — mint tuggyátok — az fog lönni az hivataljuk, hogy egyrészbön az kótyavetye dolgát eligazétsák, másrészbön pedig, hogy szorgalmatos vigyázással lö- gyenök arra, hogy az eladó- zásokbul való pénzből mindönki, akit illőt, mögkapja az maga részit, és hogy sönkit semmiféle rövidség ne érjön. Ugyanez régi végbeli törvény aztat is möghaggya, hogy az bízott emböröket csak olyan vitézi röndön való hadakozó férfiak választhattyák ee, akik az kótyavetyére kerülő szorzásért mög is harcótak. Ennek okáért kérőm azokat a tiszt urakat, s ugyan az vitézüket, akik az sumonyi erdőnél és ugyan az Harsány mellött való harcokban voltának, álljanak ide az asztaliul jobbra. Miután a felszólitottak az asztalnál megjelentek, így folytatta: — Nó így jó lészön! Most már kezdhetjük az elválasztást. Kérdözom tehát, kik volnának azok az jámbor férfiak, akikben bizodalmátok vagyon, és akiket bízott emböröknek akartok eevá- lasztani? Itt egy kis szünetet tartott, s közben körülnézett, hogy van-e a katonák között olyan, akinek valamiféle javaslata lenne. — Imhol látom — mondotta — hogy Nagy Bálint tizödös valamit mondani kévén. Halljuk, micsoda beszéde véna! A biztatásra a tömegből egy harcsabajuszú idősebb katona emelkedett szólásra: — Mink, akik őfölségé- nek már régoltátul fogva vagyunk zsoldos katonái és már sok kótyavetyét láttunk, jól tuggyuk, hogy bízott szömélynek olyanokat köll eeválasztanunk, akik igaz, jámbor embörök, s akikhöz mingyá vitézöknek bizodalma vagyon. Tudván tuggyuk, hogy Radován vajda úr és annak fölötte Deák Balázs hadnagy úr mindönkor sokat fáradozta- nak értőnk. Mastan is már két nap olta egyebét is nem töttek, hogysem szám- bavötték az egész szorzást, csakhogy az kótyavetyét mindhamarabb tartani löhessön, s így az mingyánknak annyéra szük- ségös pénzt hamatsággal mögkapjuk. Aztat is jól tuggyuk, hogy Deák Balázs hadnagy úr már nem ögy kótyavetyét eligazétott, úgyhogy abban sönkinek panaszolkodnivalója nem lőhetett. Éppög azért javal- lom, hogy az egyik bízott férfiú, Deák Balázs hadnagy úr, az másik pediglen régi jámbor barátunk, Darabos Mihály tizedös lö- gyön — aki szintén jól tudja már az ittvaló dógokat. — így hát én üköt javallom bízott emböröknek! — Úgy! ügy! Deák Balázs hadnagy urat, ijiög az Mihályt akarjuk! — kiáltotta a tömeg. — Minők utánna minnyá vitézök bizodalma Deák Balázs hadnagy úrra és Darabos Mihály tizedösre esött, azér én üköt az végbeli törvény szörint elválasztott bízott férfiaknak kimondom zárta le az ügyet Radován. Gyertök ide! — intett a két embernek — le fogjátok törrni az hitöt! Erre mindketten az asztal elé léptek és szembefordultak a tömeggel. Radován oldalt állott. — Emeejétök föl hitölés- höz a jobb kezetöket, és mongyátók utánnam — szólt a vajda. — Én — mindegyitök az maga nevit mongya — hittől fogadom az mindönható Istönnek, hogy ez mai kótyavetyét egyedü a vitézi röndöt tekéntve, és az magam javára sömmit is nem gondúva, végbeli vitézhő illő igaz jámborsággaa fogom mívölni. Szorgalmatos vigyázássaa fogok lönni, hogy az eladózásbu szorzott pénzbü mindönki egyformán és igazsággaa kapja mög részit, és hogy abba sönki is rövidségöt ne szenveggyön! Istön engöm úgy segéjjön! — Minektuánna őnagysá- ga parancsolatjábu elvé- göztöm itt munkámat — mondta Radován — az töb- • bi mastan már az ti dogotok. Kezdjétök mög! Mit ér egy ló? — Hozzátok az lovakat! — parancsolta Deák Balázs a fák alatt várakozó vitézeknek. — Egymásnak utánna, mindig is csak egy lovat vezessetek elü, és csak ha az elkölt, jöhet az másik. Egy gyönyörű testállású, erős szügyű és jó csűdű arabs heréit sötétpej lovat vezettek elő. Fejét büszkén emelgette, s kényesen lépkedett. A tisztek — s ezek közül is leginkább a lovas- tisztek és lovasvitézek — gyűrűbe vették a szép állatot, és egyre vizsgálgatták. Az egyik a szügyét tapogatta, a másik a fogait vizsgálta, a harmadik körüljárva megszemlélte. Különösen Patasics Péternek tetszett meg a ló. Odament hozzá, megsimogatta, megnézte a fogait és lábait, majd megszólalt: — Osztán mi vóna az ára? — 10 forinttal kezgyük — válaszolta Deák Balázs. — Mögadom! — mondta Patasics. — Én 15-öt adok! — emelte fel az árat Bika Andris, aki Dandó részére szerette volna megvenni. — 16 forint — mondta Alapy Gáspár, aki már előbb is nagy figyelemmel vizsgálgatta a lovat. — Hát akkor én mög 17-et adok — verte feljebb az árat Patasics. — Ha másnak mögér 17-et, neköm mögéri a 18 forintot is! — mondta most Novákovics János lovashadnagy. Patasics erre nagy mérgesen nézett és ráförmedt No- vákovicsra: — Minők rontod az én vásáromat? Neköd úgy is nem köll ló! Majd folytatta: — Mögadom érte a 20-at. — Lögyön hát 22 — szólt j Csáky György, aki eddig i gondolkodott, és csak most szánta rá magát a vásárlásra. (Folytatása következik) L * %
