Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-07 / 159. szám

19M. JULIUS 1.

napló

5

Zenés párbaj a Szabadtérin

Változások a Isz-tagok társadalombiztosításában

Megszűnik a bélyeglerovás az állami és erdőgazdaságokban

Ki marad mezőgazdasági biztosított? - Az útiköttségtérítés fettételei — Jogorvoslás a pécsi járásbíróságnál

Kedden este a hazai gitárzenekarok két jónevű képviselője adott műsort a szabadtéri színpadon. A zsúfolt ház is jelezte, hogy a közönség jobbára fiatalok, sokat várnak az Atlantis és a Metró pártbajától; forró hangulatot, temperamentumos zenét, ismert és új számokat.

A két zenekar a várakozásnak megfelelő teljesítményt nyújtott. Ez a számukra még nem dicséret, hiszen mindkettőt régóta ismerjük, szánté születésűi pillanatától végigkísértük fejlődésüket, tudjuk kvalitásaikat. Ennél többet, nem adtak, de azt becsületesen, színvonalasan, teljes mértékben kiérdemelve a tetszésnyilvánítást. Ez érthető is, hiszen a fiatalok között rendkívül népszerűek. A vi- lág ugyanis ma Beatles-ekre figyel, mindenki tudja, ők a miág zenészlovagjai,' mit. esznek reggelire, hol turnéznak, milyen bonyodalmakat okoznak s minden, ami valamilyen rokonságban van művészetükkel, óriási tetszést arat. A két zenekar nem másolja őket, sajátos stílusuk van.- A közel egyforma zenekarok közül kedden este a Metró valamivel jobb volt, azt hiszem ez elsősorban Zorán kellemes hangjának köszönhető és hogy több azonos képességű jó énekessel rendelkezik, ami ennél a műfajnál nai gyón lényeges elem.

A műsorban szerepelt énekesnők fiatalok. Most már közismert, hogy évről évre új tehetségek kerülnek a felszínre s ezzel új szint hoznak a táncdaléneklés- be. Az azonban meggondolandó, hogy egy műsorban szerepeltessenek három, viszonylag még ismeretlen énekesnőt. Közülük Zalat- nay Sarolta tetszett, kár, hogy a ráadásszáma ismétlés volt.

A meghirdetett párbaj elsősorban nem.is a két zenekar között folyt, hanem inkább a közönség és a zenekarok, énekesek között. Ezzel kapcsolatban az elmúlt hónapokban két alkalommal is hallani lehetett olyan véleményeket, hogy az ilyen rendezvényeken a fiatalok egy része ízléstelenül viselkedik. A legutóbbi párnacsata valóban méltatlan volt a kulturális- rendezvények légköréhez, megszokott hangulatához, hozzá kell tenni azonban, hogy ez csupán néhány fiatal műve volt, általánosítani nem szabad. Viszont feltétlenül figyelembe kell venni, hogy fiatalokról van sző, akik sok más tettükhöz hasonlóan a maguk életkorának megfelelően sajátosan fejezik ki tetszésüket vagy ellenvéleményüket. A szelíd, megszokott „hogy volt!” het lyett „vissza, vissza’” felkiáltással szeretnék újból hallani kedvencükét, viharosan tapsolnak, fütyülnek és uram bocsá, még kiabálnak is. Kedden este is felvonultatták a tetszésnyilvánítás valamennyi variációját. Nem irigyeltem a környék lakóit, mégsem volt ebben semmi különös, elítélendő — egy bizonyos pontig. A könnyűzenei rendezvényt is csak akkor élvezhetjük, ha a produkciókat hallani lehet. Nem, nem a hangosítőval volt baj, a nézők zajong- ták, kiabálták, fütyülték végig az egyes számokat, a szólógitár megszólalásától egészen az utolsó akkordig olyannyira, hogy az már semmiféle élményt nem nyújtott. Valahogy furcsál- lattam is; azok bsinálták mindezt, akik előbb még kérték, követelték a''számot. Aligha hiszem, hogy ne tudnák, az a helyes, ha az egyes produkciók elhagzása után fejezzük ki tetszésünket — Ízlésesen, kulturáltan.

És végül: • közismerten hiánycikk a jó konferanszié. Ez most is bebizonyosodott.

B. J.

A július 1-én életbelépett

módosítások jelentős változásokat hoztak a mezőgazdasági biztosítás területén is. Az állami gazdaságokban, állami erdőgazdaságokban, állami mezőgazdasági üzemekben megszűnt a „mezőgazdasági biz- | tosítás” (bélyeglerovásos biz- j tosítási rendszer) Ezeken a i helyeken a módosító rendelkezések életbelépésekor, vagy azt követően foglalkozott valamennyi dolgozó munkakörére tekintet nélkül, az ipari biztosítás általános szabályai alá tartozik, e szerint kell biztosítani és e szerint jogosult a társadalombiztosítás szolgáltatásaira. Nem szűnt meg azonban teljesen a mezőgazdasági (bélyeglevonásos) betegségi és nyugdíjbiztosítás.

A bélyegek ára

A 18/1966. (VI. 23.) Korm. sz. r. 2. §-a az alábbi munkáltatókkal fennálló mező- gazdasági jellegű munkaviszonyok tekintetében fenntartotta a mezőgazdasági biztosítást.

„Mezőgazdasági biztosítottnak kell tekinteni

a) A mezőgazdaság termelőszövetkezettel, vagy

b) a termel öszövetücezeti cao porttal,

i c) szőlő- és gyümölcs (zöldség) termelő szakszövetkezettel, szakcsoporttal,

d) hegyközséggel,

e) legeltetési bizottsággal,

f) valamint ezekkel egy tekintet alá eső munkáltatókkal munkaviszonyban álló azokat a szakképesítéssel nem rendelkező gazdasági dolgozókat, akiket a mezőgazdálkodás és azzal rokon termelési ágakban foglalkoztatnak.”

Úgyszintén mezőgazdasági biztosítottnak kell tekinteni a megánmunkáltatóval munka- viszonyban álló és a mezőgazdálkodás, vagy azzal rokon termelési ágakban foglalkoztatott gazdasági dolgozókat is.

A most felsorolt munkáltatókkal munkaviszonyban álló dolgozók közül az ipari biztosítás hatálya alá tartozik valamennyi szakmunkásképesítéssel rendelkező mező- és erdőgazdasági dolgozó, ideértve a betanított munkásokat is, ha azok az 1/1965. (II. 21.) FM—MüM. sz. rendelet alapján kiállított bizonyítvánnyal rendelkeznek és képesítésüknek megfelelő munkakörben alkalmazzák őket.

A fenti módosítások szükségessé tették, hogy az állami mezőgazdasági üzemek által' fizetett betegségi biztosítási járulékkulcs megváltozzék. Ez a jövőben egységesen 4.5 százalék lesz.

A mezőgazdasági bélyegek ára az alábbi július 1-től:

a) napi 3,70 Ft,

b) heti 22 Ft,

c) havi 92 Ft a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek és szakszövetkezetek, kisipari, háziipari termelőszövetkezetek, legeltetési bizottságok, valamint társadalmi szervek esetében.

Magánmunkáltatók és az itt fel nem sorolt egyéb esetekben a bélyegek ára:

a) napi 6,50 Ft,

b) heti 39 Ft,

c) hayi 160 Ft.

Útiköltség

Az útiköltség térítés területén is változások következtek be.

„Az illetékes orvos által szakorvosi kezelés, orvosi felülvizsgálat céljából vagy más célból rendelt dolgozó (családtagja részére a közforgalmú közlekedési eszköz használatával kapcsolatban felmerült útiköltségnek a 2,50 forinton, oda-vissza utazás esetén pedig az 5 forinton felüli összegét kell megtéríteni.

Nem lehet útiköltséget fizetni, ha a közforgalmú közlekedési eszköz használatával felmerülő útiköltség a 2,50 forint, oda-vissza út esetén az $ forintot nem haladja meg, tengelyen történő utazásnál pedig az út hossza a 4 kilométert nem haladja meg.

Nem lehet útiköltséget fizetni a dolgozó (családtag) részére, ha a helyi közlekedésben autóbusz- (villamos-) bérlettel rendelkezik. Akkor sem lehet útiköltséget fizetni, ha a betegségi biztosítási szolgáltatások igénybe vétele miatt tényleges utazási költség nem merült fel.

Ez év július hó 1. napjától kezdve a fentiek miatt az útiköltség igénylésekor az igénylőnek nyilatkozatot kell aláírni anyagi és büntetőjogi felelőssége tudatában, hogy nem rendelkezik ilyen bérlettel. E nyilatkozat nélkül nem fizethető útiköltség.

Mikor lehet bírósághoz fordulni?

A továbbiakban a jogorvoslat területén is tartalmaz módosításokat a rendelet. E hónap 1. napjától a következő esetekben lehet a bírósághoz fordul ni keresettel:

„A biztosítás ügyviteli szervének székhelye szerint illetékes járásbírósághoz (Baranyában a Pécsi Járásbírósághoz) keresettél fordulhat:

a) a biztosított a Minisztertanács által meghatározott esetekben az ellen a határozat ellen, amelyben a betegségi biztosítási szolgáltatások jogtalan igénybe vételével okozott kár megtérítésére kötelezték;

b) a biztosítás szolgáltatásainak megtérítésére kötelezett. az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen)

c) a biztosított, az ügyében hozott határozat ellen annak megállapítása kérdésében, hogy üzemi baleset történt-e;

d) a munkáltató, valamint a vele egyetemlegesen felelős személy az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen;

e) mind a munkáltató, mind az érdekelt személy a betegségi biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen.

A DUNA-PARTON

A BTK 205. paragrafusa alapján

a

Börtön és vagyonelkobzás hazatérés megtagadása miatt

Festik az országutat

A traktorok között

törpe, narancssárga színű RS 09-es berreg Mecseknádasd környékén, az országút kellős közepén. Mint egy petét rakó lepke, szabályos időközönként több- méternyi fehér sávot hagy maga után. Terelővonalakat.

Traktort mondtunk, mert a pótlólag rászerelt alkalmatosságok nem tették fel- ismerhetetlenné a német RS 09-est és pótkocsiját. A neve azonban más: önjáró tengelysávfestő- gép. A vezetőn kívül, csokoládébamá- ra sülve a konstrukció atyja is rajta ül; Kardos Imre, a

KPM Közúti Igazgatóság csoportvezető mérnöke.

Eddig kézierővel vagy kis teljesítményű, kézzel tolható és a nyugati országokból importált géppel festették az útburkolati jeleket. A munka lassan haladt, pedig ezt évente kétszer kell elvégezni. Mit tud a Kardos mérnök újításából született gép? Huszonötször termélé- kenyebto, mint a régi módszer. Bár a gép óránkénti sebessége, teljesítménye 12 kilométer, naponta haladnak 12 kilométert, hiszen először pontosan ki kell mérni az út közepét

és berajzolni, hová

kerüljenek a jelek. Ezt külön egy hét fős brigád végzi, az ő sebességükhöz kell alkalmazkodni.

A tengelysávfestő- giép 3 sávot húzhat egyszerre, tetszés sze rint szabályozható a nyomsáv szélessége. Lelke a traktor elejére szerelt három szórófej. Ezen keresztül porlasztja ki a VIATEX útburkolatfestéket a pótkocsira épített Ikarus kompresszor sűrített levegője. A festékbe üveggyöngyöt is kevernek, ettől világítani fog. A szórás történhet kézzel, de automatikusan a hátsó kerék elektromági „Aki megengedett módon \ hagyta el az országot és f annak területére a hatósági 9 felhívás ellenére sem tért Á vissza, vagy egyébként jut- J tatja kifejezésre azt az elha- f tározását, hogy végleg kül- 9 földön marad, 6 hónaptól 5 4 évig terjedő szabadságvesz- \ tésre büntetendő. Mellék- f büntetésként vagyonelkobzás- 9 nak Is helye van” — írja elő 4 a BTK 205. 5-a.

A törvénykönyv említett szakaszának alkalmazására megyénkben eddig alig került sor. Az utóbbi időben azonban a hazatérés megtagadása miatt számos pert indítottak.

Magyar állampolgárok százezrei utaztak és utaznak külföldre rokonokhoz, Ismerősökhöz, vagy csak egyszerű tú- ristaútra. A nagy forgalom óhatatlanul nem egy visszás helyzetet teremt. Erősen működik a nyugati fellazítási politika, amelynek részét képezi a turistaként nyugatra utazott magyar állampolgárok megkörnyékezése. Vannak, akiket sikerül beszervezni különböző hírszerző szolgálatokba. Ezekre, ha hazatérnek, a törvény teljes szigorával sújt le államunk. Vannak aztán — különösen az idősebb korosztályból, — akik már eleve azzal a céllal indulnak turista- útra, hogy nem térnek haza.

Ha valaki elolvassa azokat a leveleket, amelyeket hozzáneses vezérlésével is.

A kis csoport egy hét múlva — ha csak az eső közbe nem szól —, Duna- földváron lesz. Hátra van még a Pécs — Harkány, Pécs — Mohács, Mohács ■— Dunaszekcső és a Fécs — Sásd —Göd- rekeresztúr útvonal. Munkájukat nagyon megkönnyítené, ha a járművezetők csak jobbról előznék a tengelysávfestő-gépet s azonnal lassítanának a zászlós őrök jelzéseire.

Ma délelőtt Kardos mérnök gépét és szorgos csoportját lencsevégre kapják a televíziósok is.

dók mutatták a hozzájuk írt levelet; „Jobb is, hogy nem maradtam odahaza, mert talán meg is öltem volna. Kitagadom, soha többé nem mondom, hogy volt egyszer egy,' lányom ... Talán nem is ez <* menekülés lett volna a megoldás módja. Kár, hogy így alakult sorsunk, pedig mint tudják, jól kerestem, s mégis ide jutottam idős koromra..

— írja az apa.

Vannak, akik határidőre nem térnek haza. ellenben most, évek múltán indulnak vissza a szülőföldre. P. Mária Görögországba utazott turista- útlevéllel, onnan pedig Amerikába. így ir anyjának: „Amerika akkor érdekes csak. ha az embernek van pénze. Másképp?! Jelenleg nem dolgozok, nincs munka. Pedig igazán jó lenne már dolgozni, tekintve, hogy európai utam még mindig stabil és így az utazás előtt szükségem van minden fillérre. Az ördög vigye ezt a két hónapot, amig nem dolgoztam, ez rengeteg anyagi kiesést okozott nekem éppen most. Egyszerűen lehetetlen itt egy napra is előre tervezni valamit. Teljesen labilis az állás, az ember lába alatt örökké mozog a talaj”. P. Mária most már Franciaországban van, ahol a követségen kérte a végleges hazatérési engedélyt.

Akik időben nem jöttek vissza, vagy a hazatérést megtagadták, a törvény értelmében bűntettet követtek el. Ezért ellenük a pert lefolytatják. Lehet, hogy sok kintmaradó alapos okot tud mondani, ez azonban még nem mentesíti őket a törvényes következmények alól. A felsorolt ügyeket most tárgyalták a megyében, s a bíróság távollétükben is meghozta az ítéletet. Általában egy év körüli szabadságvesztésre szól az ítélet. Vagyonelkobzásra a megyében szinte nem is került sor. S akik határidő után most jönnének? Ügyükben perújrafelvételt rendelnek el.

A törvények megszegőinek büntetés jár. A Magyar Közlönynek 1966. június 30-án megjelent 44. számában olvasható a BTK módosítása: „Hazatérés megtagadásáért és a tiltott határátlépésért egy évet meghaladó szabadságvesztésnél Is alkalma ha' a vagyonelkobzás”. Edd!g csak a 3 évet meghal« ’Ó szabadságvesztésnél adott helyt a törvény a vagyonelkobzásra. A módosítás 1967. január 1-én lép hatályba.

Garay Ferenc

Á

I tartozóik bocsátottak a ható! ságok rendelkezésére perük tárgyalásához, a legkülönfélébb okokat találja. R. Mária 1963-ban utazott turistaútlevéllel Ausztriába. Az útlevél lejártakor nem tért haza. Nemrég folytatták le ellene hazatérés megtagadása címén a pert. Ismerősök, rokonok vallomásából, a hozzájuk írt levelekből kitűnik: vőlegénye 1956-ban engedély nélkül hagyta el az országot. Azóta is tartották a kapcsolatot. A vőlegénynek sikerült egzisztenciát teremtenie, s várta menyasszonyát, aki ausztriai útját használta fel esküvőjük megtartásához. Azóta mint férj és feleség Rómában élnek, két kisgyermekük is született. R. Mária a hazatérést megtagadta, a törvény értelmében bűntettet követett el.

„Csak addig maradok itt, amig a részletre vásárolt autó árát ledolgozom, aztán megyek haza" — írta nemrég szüleinek egy fiatalember. „Mindig autót akart venni a fiam. Mondtuk neki, hogy gyűjtse a pénzt, aztán majd mi is segítjük, s néhány év múlva megveheti. De úgy látszik, gyorsabban akart kocsihoz jutni” — mondta az édesanyja.

Sz. Béla így Ír testvérének: „Kilenc hónapi várakozás után hajóra szánhattam ét végre tallálkozhattam apuval. (Apja 1956-ban ment ld Argentínába). Mi újság otthon? örülök, hogy országos gombfoci-baj- nok lettél az ifjúságiaknál. Hát itt is melózni kell... Amig egy dollárt kerestem, addig se tanácsadóim, se barátaim nem voltak, csak röhögtek rajtam ... Most, hogy többet keresek, már barát is, tanácsadó is akadna. Hát menjenek a fenébe! De ne sajnáljatok, mert legalább most kinyílik a szemem...” A fiatalember a könnyű élet keresése mellett két okot említ, ami miatt elhagyta hazáját: apját akarta látni, — itthon édesanyjával állandóan veszekedett, mert anyja „összeállt egy férfival, akit nem szívlelhettem”.

Idősebb házaspár IBUSZ szervezésében utazott nyugatra, aztán „elszakadtak” a csoporttól ... Az okra a szomszédok ezt mondják: egy lányuk van. aki nem éppen a legjobban viselkedik, ezért az apja többször meg is verte. A szülők nagyon szégyellték Iámnrlr viAt A s7/ims7Á-