Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-06 / 158. szám
2 napló 1966. JÚLIUS «• Tüntetések világszerte a harcoló vietnami nép támogatására Százezres tömeg tiltakozása Olaszországban a vietnami amerikai agresszió ellen az amerikai politika ellen. A rend fenntartására több mint kétezer rendőrt vezényeltek ki. Tüntetések voltak Nyugat- Németország több nagyvárosában is, valamint a svéd. a norvég és az izlandi fővárosban. Kyoto: Rusk amerikai külügyminiszter kedden Kyo- toban megnyitotta az Amerikai—Japán Kereskedelmi és Gazdasági Bizottság konferenciáját. Megnyitó beszédében utalt arra, hogy a SEATO és az ANZUS tanácskozásairól érkezett Japánba, s az említett megbeszéléseken Ázsia biztonságáról volt szó. Megismételte az ismert szólamokat az „északvietnami agresszió elhárításáról” és „az Egyesült Államok béketörekvéseiről”. A VDK ellen intézett amerikai bombatámadások fokozásáról a kiil ilgy miniszter nem tett említést. A rendkívül erős rendőri készültség nem tartotta vissza a japán tüntetőket attól, hogy kedden is — a hétfői fogadtatáshoz hasonlóan — tiltakozó felvonulást rendezzenek a Kyotó-i nemzetközi palota környékén, ahol Rusk beszédét tartotta. A tüntetők hangosan kiáltozták „Rusk menjen haza”, „Amerika vonuljon ki Vietnamból”. A vörös zászlókat és transzparenseket hordozó tüntetőket a rendőrség feltartóztatta, de azok körülbelül háromnegyedórás felvonulásuk befejeztével minden incidens nélkül szétoszlottak: Amerikai óriásrakétát lőttek fel Cape Kennedy: Az Amerikai Űrhajózási Hivatal bejelentette, hogy kedden délelőtt — magyar idő szerint röviddel 15 óra előtt — földkörüli pólyára lőttek fel egy Satur- nus 1. típusú óriásrakétát. A kétlépcsős rakéta második fokozata, amelynek hossza eigy 17 emeletes lakóház magasságának felel meg és 29 tonnát nyom, a Föld felszínétől számított mintegy 190 kilométeres magasságban kering bolygónk körül. Az amerikaiak által eddig fellőtt legnagyobb rakéta feladata, hogy segítségével megállapítsák az üzemanyagként használt cseppfolyós hidrogén viselkedését a súlytalanság állapotában. A mostani űrkísérlet fontos szerepet tölt be az amerikaiak holdkutatási programjában, mert a tervek szerint az űrhajósokkal a Holdra juttatandó első amerikai rakéta üzemanyaga szintén cseppfolyós hidrogén lesz. Pompidou televíziós beszéde a rrdvurt hétfői száma vezércikkben I méltatja az Egyesült Anamok vietnami agressziója ellen világszerte folyó tüntetéseket. A lap megállapítja, hogy az amerikai hadvezetés bűnös délkelet-ázsiai kalandjának kiterjesztése, a vandalizmus újabb megnyilvánulása *— Hanoi és Haiphong elővárosainak bombázása a föld minden sarkában haragos tüntetéseket vált ki A világ népei feháborodás- sal értesülnek a Pentagon újabb terveiről, a VDK különböző vidékei, iparvállalatok, öntözőberendezések bombázásának terveiről. A Pravda megállapítja, hogy a vietnami nép az intervenciósok katonai erejével és barbár hadviselési módszereivel szembeállítja a maga fokozódó harci tudását, legyőzhetetlen szabadságszere- tetét. Az agresszorok máris nagy árat fizetnek kalandor vállalkozásukért. Sok ezer amerikai katona vesztette életét vietnami földön, több száz amerikai pilóta lelte halálát a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében. Ezekben a napokban az egész világ meghallhatta a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinek haragos tiltakozását. A szocialista országok népei és kormányai újra határozottan kife- j ezé re juttatták szolidaritásukat a hős vietnami néppel. A szovjet kormány a VDK elleni újabb barbár bombatámadások kapcsán újra leszögezte: eltökélt szándéka, hogy politikai, gazdasági eszközökkel és a Honvédelem minden eszközével támogatja a VDK-t az imperialista agresszió visz- szaverésében. A Pravda befejezésül megállapítja, hogy világszerte fokozódik az Egyesült Államok diplomáciai és politikai elszigetelődése. Párizs: Georges Pompidou hétfőn este a francia televízióban kijelentette: De Gaulle moszkvai útjának messzemenő politikai következményei lesznek. A látogatás elindított egy folyamatot, amely nem fog megállni — mondotta. Szerdai londoni útjával kapcsolatban a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy jelentőségében nem mérhető a köztársasági elnök útjához. Wilson múlt évi franciaországi látogatásának viszonzásáról van szó. A miniszterelnök ezután kijelentette, nincs szó arról, hogy előbbre hozzák az 1967. márciusában esedékes választások időpontját, de nem zárta ki, hogy a kormány ősszel a jelenlegi választási törvény módosítását fogja javasolni. A miniszterelnök élesen bírálta Jean Lecanuet-t, a Demokratikus Centrum vezetőjét, aki arra számít, hogy De Gaulle hívei nem tudják megszerezni a mandátumok többségét és ez esetben a szavazatok 10—12 százalékával majd döntő szerepet játszhat a francia politika meghatározásában. Különleges életmentés Békéscsabán Békéscsabán a Kulich Gyula lakótelepen hétfőn este 8 óra tájban Balázs Imre nyugdíjas arra lett figyelmes, hogy az egyik negyedik emeleti ablakból egy kisfiú lóg a levegőben. S próbál megkapaszkodni a párkányban. A gyerek megpróbált visszaemelkedni az ablakba, de nem sikerült. Az idős ember a távolabbi pádon ülő férfiakhoz rohant, s kérte, hogy mentsék meg a kisfiút. Puskás Zoltán, a Békés megyei Tervező Iroda mérnöke próbálta biztatni a kisfiút, hogy tartsa magát egy kicsit, amíg elhelyezkedik az ablak alatt. A kisfiú még lekiabált, hogy „kapjon el bácsi”. A mérnök biztatta s verejtéke s homlokkal, izgalommal várta, sikerül-e elkapni a zuhanó gyereket. A pillanatok alatt lezajlott esemény sikerrel járt: a gyerek épp a mérnök ölébe hullt, s együtt estek el a földön. A gyereket azonnal bevitték a kórházba, ahol megállapították, hogy az ijedtségen kívül semmi baja nem történt. Az ötéves Vagyon Tibiké édesapja munkában volt, az édesanya a két gyereket lefektette, s nyugodtan indult férje elé. A nagyobbik azonban felkelt, kinyitotta az ablakot, s felmászott a párkányra. Puskás Zoltán lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem történt tragikus szerencsétlenség. Stroessner szeánszai Egy diktátor kínzókamráiban a hang: „Mit tudnak Meier ezredesről?” „Csak most szállították ide, elnök úr” — válaszolta Flanas. Planas nekem rontott, azzal vádolva, hogy én vagyok a paraguari katonai körzetben nemrég leleplezett ösz- szeesküvés katonai vezetője. Miután hallottam a vádat, még válaszolni sem tudtam, amikor Planas már rendelkezett, hogy vigyenek a kínzókamrába: „Vigyétek ezt a szerencsétlent, hadd haljon meg a kádban” — mondotta. Meier a kínzókamrákban meglátta néhány társát. Közülük az egyiket, Centurion századost május 14-én este San Antonióban, a Paraguay folyó partján tartóztatták le. — Centurion századosnak — mondotta Meier — be volt verve az arc- csontja, bal oldalon látszottak a kínzások szörnyű nyomai és általában olyan volt, mint egy halott. Néhány méterre a folyosó szöglete mögül valakinek — aki az élet és a halál között volt —, az artikulátian kiáltozása hallatszott. — Engem egy piszkos cellába vittek, hogy megnézzem ezt az embert. Láttam egy vízzel pereméig megtöltött régi kádat és négy hóhért, akik azon buzgóikodtak, hogy a víz alatt tartsák az áldozatot. Amikor kihúzták, megismertem. Egyik társam volt — Vicente Maidana Arivas, a chacói háború hőse, akit kitüntettek a „Chaco Kereszt jé”-vei és a „Védő Kereszt jé”- vél. Néhány pero elteltével őrzőim megparancsolták, vetkőzzek le, hogy megkezdjék a kínzást De e percben megjelent a küldönc. Ez szabadított meg ezektől a megpróbáltatásoktól. Magánál Stroessner elnöknél kellett azonnal megjelennem: A kihallgatás ugyanabból a néhány ismétlődő kérdésből állt: „A katonák közül ki keveredett az összeesküvésbe? A polgári személyek közül kit vontak be ebbe az ügybe? Hol van a hadműveletek terve?” Meder ezredes nem válaszolt egy szót sem. Ekkor Duarte Vera tábornok megparancsolta, hogy bilincseljék meg a letartóztatottakat, Kolman tábornok pedig, ahogy Meiér mondja, a „feszültséget szabályozta azon a berendezésen, amelynek szóra kellett bírnia engem”. — Az elektromos áramfokozatok egymást követték és mindig erősebbek lettek, amikor az érintkezési tű közeledett a fejemhez. Voltak pillanatok, amikor nem emlékeztem, hogy mi történt velem. Csak éreztem, hogy a légzésem lassúbbá és nehezebbé válik és én a földön fekve félig öntudatlan állapotban vagyok. A kérdések úgy jutottak hozzám, mintha a túlvilágról jönnének. Nem tudom pontosan megmondani, hogy meddig tartott ez a „szeánsz”. Észrevettem, hogy Duarte Vera és Kolman tábornokok elhagyták a szobát és a rendőrfőnök irodájához mentek, ahol Stroessner és bűnöző bandája rögzítették a kínzás eredményeit. A „kihallgatások” ismétlődtek. És mindig magasrangú személyiségek végezték. — Megkértem Leodegara Cabellót, mint aki bajtársam volt a chacói háborúban, bírja rá Stroessnert, aki a szomszédos szobában volt, adjon parancsot, hogy rángassanak ki az udvarra és különös kegyelemként ereszszenek belém négy golyót, véget vetve ezzel a kínzásoknak. Cabello így válaszolt: „Meier, mindez azért van, mert nem akarsz beszélni”. A kínzások után Meier ezredest a tacumbui koncentrációs táborba szállították, majd a kilencedik rendőrségi részleghez, ahonnan más bebörtönzöt- tekkel együtt az őrség egyik katonájának segítségével megszökött. A menekülők, köztük a katona is, menedékjogot kért és kapott az uruguayi nagykövetségtől. Meier ezredesnek azonban éhségsztrájkhoz kellett folyamodnia, hogy a Stroessner-rezsim- től kicsikarja az engedélyt az ország elhagyására. Elfekvő készletek (Folytatás az 1. oldalról) mi mindene van a vállalatnak —, amire nincs semmi szüksége. — Mi a megoldás? — Adják el! Rendelet is van rá. Igen magas büntetőkamat is van, amelyet így vagy úgy, a dolgozók, a vásárlók viselnek. Csakhogy: még mindig dívik az a szemlélet, hogy „mi az a pár százezer forint” vagy „kinek kellenek a mi cikkeink”. És valahol itt van a kutya elásva. Semmivel nem menthető annak a komlói kisvállalatnak az j álláspontja, amelyik „csupán félmillió”-ról beszél, mint elfekvő készletről, hozzátéve, hogy „majd” eladjuk. Ennek a „majd”-nak minden napja háromszáz forintjába kerül a köznek, mivel rezsiként felszámításra kerül — a vásárlónak. Egy másik jelenség, hogy üzemi tanácskozásokon, termelési értekezleteken gyakran szóbakerül az anyagvagy alkatrészhiány. Anyag- és alkatrésztöbbletről már ritkán hallani. Pedig ez is igen nagy kár, és bármily fonákul hangzik is, a hiány az egyik vállalatnál abból ered, hogy az másutt, raktárak mélyén többletként fekszik! Az egyik vállalat nem tud mit kezdeni olyan anyagokkal, amelyet másutt mint „hiánycikket” kisipari módszerekkel kénytelenek pótolni, persze rendkívül költségesen. Gyakran gépek, gépsorok állnak forintos alkatrészek hiánya miatt. ¥9 endkívül fontos érdek tehát, hogy minden vállalat, üzem, hivatal, intézmény a rendelkezése alatt álló elfekvő készleteket a „jó kereskedő gondosságával” minél előbb hozza forgalomba. Az idő sürget. Az értékesítés körüli huzavona ugyanis nemcsak a magas büntetőkamat miatt káros, hanem amiatt is, hogy a készletek napról napra korszerűtlenek lesznek, értékük állandóan csökken, s így korábban termelt értékek mennek veszendőbe. Ezt azért Is hangsúlyoznunk kell, mert még olyan nézetekkel is találkozhatunk, amelyek az értékesítéssel járó ve- sződség helyett azt a kényelmes, de rendkívül költséges megoldást választják, hogy megvárják, amíg az áru selejtezhető lesz, s így könnyebb a feleslegektől való megszabadulás. Fel kell tehát használni a reklám, a propaganda minden lehetséges eszközét, mindazokat a módszereket, amelyek következtében ezek a készletek Igazi rendeltetési helyükre jutnak. így kevesebb lesz a panasz az anyaghiányra, több lesz a nyereség és olcsóbb az áru, a szolgáltatás. Helyes, ha a termelési tanácskozások közelebbről is megvizsgálják, mi a helyzet a raktáraikban heverő feleslegekkel, valóban mindent megtesznek-e a felelősök azért, hogy ezek a vállalat ^ hasznára és a népgazdaság javára mielőbb bekerüljenek a termelésbe, A z új gazdasági mecha- nizmus parancsolóan megköveteli, hogy a néhol még fellelhető bürokratikus, rossz ízű Hivatalnok-szemléletet a korszerű, ügyes, a népgazdasági szempontokat Is szem előtt tartó kereskedelmi szemlélet váltsa fel. amint ez — többek közt a készletfeleslegek értékesítése terén — tapasztalható az Ércbánya, Széntröszt, Porcelángyár, Bőrgyár, Sörgyár, Mohácsi Farostlemez- gyár, Komlói Vízmű, 12. sz. AKÖV, Vízügyi Igazgatóság esetében vagy például a megye gépállomásainál, de amelynek kibontakozása több megyei vállalatunknál és ktsz-einknél még —enyhén szólva — lassú. i i { » L A Pravda Vietnamról Róma: Több mint százezer ember tüntetett Olaszországban hétfőn este és kedden délelőtt a Hanoi és Haiphong bombázása elleni tiltakozásul és követelte, hogy az olasz kormány tegyen békekezdeményezést. A legjelentősebb tüntetések hétfőn este Bolognában, illetve kedden Rómában folytak le. Bolognában az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség országos kongresszusának befejezése alkalmából rendezett tüntetésen beszédet mondott Luigi Longo, az OKP főtitkára, továbbá Occhetto és Berlinguer, az OKP vezetőségének tagjai. Ugyancsak nagyszabású tüntetések folytak le hétfőn a legkülönbözőbb pártállású személyiségek részvételével Palermóban, Grossetoban, Terűiben és másutt, kedden pedig Padovában. Az Egyesült Államokban hétfőn ünnepelték a függetlenségi nyilatkozat elfogadásának 190. évfordulóját. Az Ország nemzeti ünnepén mind az Egyesült Államokban, mind külföldön az amerikai nagykövetségek előtt összegyűltek a tüntetők, hogy tiltakozzanak az amerikaiak vietnami háborúja ellen és támogatásukról biztosítsák a harcoló vietnami népet Philadelphiában az épület előtt, ahol 190 évvel ezelőtt ünnepélyesen kikiáltották az amerikai nép függetlenségét, feeorge Ball külügyminiszterhelyettes mondott beszédet és megkísérelte, hogy megvédelmezze az amerikai kormány vietnami politikáját. Ball beszéde közben mintegy félezer békeharcos tüntetett a téren. A rendőrség 37 személyt őrizetbe vett. Johnson elnök egykori rivá- ■diSíV'ak, a szélsőséges jobboldali Goldwatemek szűkebb pártriájában, az arizonai Phoenix városában egy diák- tüntetés részvevői a hírhedt szenátor háza elé vonultak, hogy meghallgassák véleményét a vietnami háborúról. „Meg kell védenem elnökömet” — mondotta a diákoknak Goldwater, majd hozzáfűzte, hogy a vietnami kés- désben „teljesen egyetértünk” Johnsonnal. A tüntetők egy koporsót vittek, amelyen ez a feirat állt: „Az elesett amerikai katonák száma 25 704”. Párizsban az Egyesült Államok nagykövetsége előtt több mint ezer ember tüntetett a háború ellen. A tüntetőket egy saigoní buddhista szerzetes vezette. A részvevőkhöz a Párizsban élő amerikaiak közül is több százan csatlakoztak. Londonban a Grosvenor Square, ahol az Egyesült Államok nagykövetségének épülete áll, az utóbbi napokban állandó tüntetések színhelye. Hétfőn az amerikai nemzeti ünnep alkalmából újabb gyűlésre került sor. A tüntetők követelték, hogy a Wilson-kor- mány hagyjon fel az Egyesült Államok imperialista politikájának támogatásával. Tokióban, a Mijako-szálló előtt, ahol a Japánban tartózkodó Dean Rusk amerikai külügyminiszter megszállt, diákok, munkások tüntettek Elhunyt Ber^nz'y Albert Hetvenhárom éves korában, hosszú szenvedés után július 4-én meghalt Bereczky Albert nyugalmazott református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tiszteletbeli elnöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának és konventjé- nek volt elnöke. Az elhunyt nagy érdemeket szerzett a református egyház és az állam jóviszonyának kialakításában Alfredo Meder Salinas paraguayi ezredes hosszú és súlyos hányattatások után Uruguay földjére tehette a lábát. Meier részt vett egy sikertelen összeesküvésben, amelynek Stroessmer paraguayi diktátor megdöntése volt a célja. Az ezredest megkínozták a Stroess- ner-rezsim főkolomposai. Életfogytiglani börtönbüntetés fenyegette. — 1964. május 14-én este — eimlék- . szik vissza Meier — a rendőrök letartóztatták néhány társamat, de én erről semmit sem tudtam. Május 15- én éjszaka Paraguari városból, ahol egy tüzérségi ezred volt beszállásolva, hazatértem. Amikor a „Mennybemenetel” székesegyház öreg harangjai elütötték a reggel 3 órát, húsz felfegyverzett „rendőrkopó” (a nép megve, tőén ezt a nevet adta a titkosrendőrség tagjainak) a házamra tört. Kirán- ' cigáltak az ágyból, megparancsolták, hogy öltözzem fel és a rendőrségre 1 hurcoltak ... [ — A nyomozó osztályon — mondotta Meier — valaki szörnyű ütést mért a tarkómra. Megfordultam és megláttam Victor Martinest, a rendőrség politikai osztályának főnökét. — Mindent, ami nálam volt — folytatta az ezredes — elvettek tőlem. ! Martines és egy másik hóhér — Pive- ! ros —. elkoboztak tőlem 130 000 ar- í gentin pesót, amit a hálószobámban találtak. Természetesen nem adtak ’m i vissza semmit... . | — Valaki a lábomba rúgott és Al. bért Planas, a nyomozó osztály főnöke- előtt találtam magam. Egy újabb rú- gás, most már Planastól — és én egy t telefonokkal, magnetofonokkal és rá- , dióadó-berendezésekkel telerakott nagy í i miniszteriális íróasztal előtt állok. Eb- í | ben a pillanatban az egyik műszeren I féllobbant a vörös fény és megszólalt