Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-06 / 158. szám

2 napló 1966. JÚLIUS «• Tüntetések világszerte a harcoló vietnami nép támogatására Százezres tömeg tiltakozása Olaszországban a vietnami amerikai agresszió ellen az amerikai politika ellen. A rend fenntartására több mint kétezer rendőrt vezényeltek ki. Tüntetések voltak Nyugat- Németország több nagyváro­sában is, valamint a svéd. a norvég és az izlandi főváros­ban. Kyoto: Rusk amerikai külügyminiszter kedden Kyo- toban megnyitotta az Ameri­kai—Japán Kereskedelmi és Gazdasági Bizottság konferen­ciáját. Megnyitó beszédében utalt arra, hogy a SEATO és az ANZUS tanácskozásairól érkezett Japánba, s az emlí­tett megbeszéléseken Ázsia biztonságáról volt szó. Megismételte az ismert szó­lamokat az „északvietnami agresszió elhárításáról” és „az Egyesült Államok béke­törekvéseiről”. A VDK el­len intézett amerikai bom­batámadások fokozásáról a kiil ilgy miniszter nem tett említést. A rendkívül erős rendőri készültség nem tartotta vissza a japán tüntetőket attól, hogy kedden is — a hétfői fogad­tatáshoz hasonlóan — tiltako­zó felvonulást rendezzenek a Kyotó-i nemzetközi palota környékén, ahol Rusk beszé­dét tartotta. A tüntetők han­gosan kiáltozták „Rusk men­jen haza”, „Amerika vonul­jon ki Vietnamból”. A vörös zászlókat és transzparenseket hordozó tüntetőket a rendőr­ség feltartóztatta, de azok kö­rülbelül háromnegyedórás fel­vonulásuk befejeztével min­den incidens nélkül szétosz­lottak: Amerikai óriásrakétát lőttek fel Cape Kennedy: Az Amerikai Űrhajózási Hivatal beje­lentette, hogy kedden délelőtt — magyar idő szerint rövid­del 15 óra előtt — földkörüli pólyára lőttek fel egy Satur- nus 1. típusú óriásrakétát. A kétlépcsős rakéta második fokozata, amelynek hossza eigy 17 emeletes lakóház magasságának felel meg és 29 ton­nát nyom, a Föld felszínétől számított mintegy 190 kilomé­teres magasságban kering bolygónk körül. Az amerikaiak által eddig fellőtt legnagyobb rakéta fel­adata, hogy segítségével megállapítsák az üzemanyagként használt cseppfolyós hidrogén viselkedését a súlytalanság állapotában. A mostani űrkísérlet fontos szerepet tölt be az amerikaiak holdkutatási programjában, mert a tervek sze­rint az űrhajósokkal a Holdra juttatandó első amerikai rakéta üzemanyaga szintén cseppfolyós hidrogén lesz. Pompidou televíziós beszéde a rrdvurt hétfői száma vezércikkben I méltatja az Egyesült Anamok vietnami agressziója ellen világszerte folyó tüntetéseket. A lap megállapítja, hogy az amerikai hadvezetés bűnös délkelet-ázsiai kalandjának kiterjesztése, a vandalizmus újabb megnyilvánulása *— Ha­noi és Haiphong elővárosai­nak bombázása a föld minden sarkában haragos tüntetéseket vált ki A világ népei feháborodás- sal értesülnek a Pentagon újabb terveiről, a VDK kü­lönböző vidékei, iparvállala­tok, öntözőberendezések bom­bázásának terveiről. A Pravda megállapítja, hogy a vietnami nép az in­tervenciósok katonai erejével és barbár hadviselési módsze­reivel szembeállítja a maga fokozódó harci tudását, le­győzhetetlen szabadságszere- tetét. Az agresszorok máris nagy árat fizetnek kalandor vállalkozásukért. Sok ezer amerikai katona vesztette életét vietnami földön, több száz amerikai pilóta lelte ha­lálát a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság légiterében. Ezekben a napokban az egész világ meghallhatta a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország népeinek hara­gos tiltakozását. A szocialis­ta országok népei és kormá­nyai újra határozottan kife- j ezé re juttatták szolidaritásu­kat a hős vietnami néppel. A szovjet kormány a VDK elleni újabb barbár bombatá­madások kapcsán újra leszö­gezte: eltökélt szándéka, hogy politikai, gazdasági eszközök­kel és a Honvédelem minden eszközével támogatja a VDK-t az imperialista agresszió visz- szaverésében. A Pravda befejezésül megál­lapítja, hogy világszerte fo­kozódik az Egyesült Államok diplomáciai és politikai elszi­getelődése. Párizs: Georges Pompidou hétfőn este a francia televí­zióban kijelentette: De Gaulle moszkvai útjának messzemenő politikai következményei lesz­nek. A látogatás elindított egy folyamatot, amely nem fog megállni — mondotta. Szerdai londoni útjával kap­csolatban a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy jelentősé­gében nem mérhető a köztár­sasági elnök útjához. Wilson múlt évi franciaországi láto­gatásának viszonzásáról van szó. A miniszterelnök ezután ki­jelentette, nincs szó arról, hogy előbbre hozzák az 1967. márciusában esedékes válasz­tások időpontját, de nem zár­ta ki, hogy a kormány ősszel a jelenlegi választási törvény módosítását fogja javasolni. A miniszterelnök élesen bírálta Jean Lecanuet-t, a Demokra­tikus Centrum vezetőjét, aki arra számít, hogy De Gaulle hívei nem tudják megszerezni a mandátumok többségét és ez esetben a szavazatok 10—12 százalékával majd döntő sze­repet játszhat a francia poli­tika meghatározásában. Különleges életmentés Békéscsabán Békéscsabán a Kulich Gyu­la lakótelepen hétfőn este 8 óra tájban Balázs Imre nyug­díjas arra lett figyelmes, hogy az egyik negyedik eme­leti ablakból egy kisfiú lóg a levegőben. S próbál megka­paszkodni a párkányban. A gyerek megpróbált visszaemel­kedni az ablakba, de nem si­került. Az idős ember a távo­labbi pádon ülő férfiakhoz ro­hant, s kérte, hogy mentsék meg a kisfiút. Puskás Zoltán, a Békés megyei Tervező Iroda mérnöke próbálta biztatni a kisfiút, hogy tartsa magát egy kicsit, amíg elhelyezkedik az ablak alatt. A kisfiú még lekiabált, hogy „kapjon el bá­csi”. A mérnök biztatta s ve­rejtéke s homlokkal, izgalom­mal várta, sikerül-e elkapni a zuhanó gyereket. A pillana­tok alatt lezajlott esemény si­kerrel járt: a gyerek épp a mérnök ölébe hullt, s együtt estek el a földön. A gyereket azonnal bevitték a kórházba, ahol megállapították, hogy az ijedtségen kívül semmi baja nem történt. Az ötéves Vagyon Tibiké édesapja munkában volt, az édesanya a két gyereket lefek­tette, s nyugodtan indult fér­je elé. A nagyobbik azonban felkelt, kinyitotta az ablakot, s felmászott a párkányra. Pus­kás Zoltán lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem történt tragikus szerencsétlenség. Stroessner szeánszai Egy diktátor kínzókamráiban a hang: „Mit tudnak Meier ezredes­ről?” „Csak most szállították ide, el­nök úr” — válaszolta Flanas. Planas nekem rontott, azzal vádol­va, hogy én vagyok a paraguari kato­nai körzetben nemrég leleplezett ösz- szeesküvés katonai vezetője. Miután hallottam a vádat, még válaszolni sem tudtam, amikor Planas már rendelke­zett, hogy vigyenek a kínzókamrába: „Vigyétek ezt a szerencsétlent, hadd haljon meg a kádban” — mondotta. Meier a kínzókamrákban meglátta néhány társát. Közülük az egyiket, Centurion századost május 14-én este San Antonióban, a Paraguay folyó partján tartóztatták le. — Centurion századosnak — mon­dotta Meier — be volt verve az arc- csontja, bal oldalon látszottak a kín­zások szörnyű nyomai és általában olyan volt, mint egy halott. Néhány méterre a folyosó szöglete mögül va­lakinek — aki az élet és a halál kö­zött volt —, az artikulátian kiáltozása hallatszott. — Engem egy piszkos cellába vittek, hogy megnézzem ezt az embert. Lát­tam egy vízzel pereméig megtöltött régi kádat és négy hóhért, akik azon buzgóikodtak, hogy a víz alatt tartsák az áldozatot. Amikor kihúzták, meg­ismertem. Egyik társam volt — Vi­cente Maidana Arivas, a chacói hábo­rú hőse, akit kitüntettek a „Chaco Kereszt jé”-vei és a „Védő Kereszt jé”- vél. Néhány pero elteltével őrzőim megparancsolták, vetkőzzek le, hogy megkezdjék a kínzást De e percben megjelent a küldönc. Ez szabadított meg ezektől a megpróbáltatásoktól. Magánál Stroessner elnöknél kellett azonnal megjelennem: A kihallgatás ugyanabból a néhány ismétlődő kérdésből állt: „A katonák közül ki keveredett az összeesküvés­be? A polgári személyek közül kit vontak be ebbe az ügybe? Hol van a hadműveletek terve?” Meder ezredes nem válaszolt egy szót sem. Ekkor Duarte Vera tábornok megparancsolta, hogy bilincseljék meg a letartóztatottakat, Kolman tábornok pedig, ahogy Meiér mondja, a „feszült­séget szabályozta azon a berendezésen, amelynek szóra kellett bírnia engem”. — Az elektromos áramfokozatok egy­mást követték és mindig erősebbek lettek, amikor az érintkezési tű köze­ledett a fejemhez. Voltak pillanatok, amikor nem emlékeztem, hogy mi történt velem. Csak éreztem, hogy a légzésem lassúbbá és nehezebbé válik és én a földön fekve félig öntudatlan állapotban vagyok. A kérdések úgy jutottak hozzám, mintha a túlvilágról jönnének. Nem tudom pontosan meg­mondani, hogy meddig tartott ez a „szeánsz”. Észrevettem, hogy Duarte Vera és Kolman tábornokok elhagy­ták a szobát és a rendőrfőnök irodá­jához mentek, ahol Stroessner és bű­nöző bandája rögzítették a kínzás ered­ményeit. A „kihallgatások” ismétlődtek. És mindig magasrangú személyiségek vé­gezték. — Megkértem Leodegara Cabellót, mint aki bajtársam volt a chacói há­borúban, bírja rá Stroessnert, aki a szomszédos szobában volt, adjon pa­rancsot, hogy rángassanak ki az ud­varra és különös kegyelemként eresz­szenek belém négy golyót, véget vetve ezzel a kínzásoknak. Cabello így vála­szolt: „Meier, mindez azért van, mert nem akarsz beszélni”. A kínzások után Meier ezredest a tacumbui koncentrációs táborba szál­lították, majd a kilencedik rendőrségi részleghez, ahonnan más bebörtönzöt- tekkel együtt az őrség egyik katoná­jának segítségével megszökött. A menekülők, köztük a katona is, menedékjogot kért és kapott az uru­guayi nagykövetségtől. Meier ezredes­nek azonban éhségsztrájkhoz kellett folyamodnia, hogy a Stroessner-rezsim- től kicsikarja az engedélyt az ország elhagyására. Elfekvő készletek (Folytatás az 1. oldalról) mi mindene van a válla­latnak —, amire nincs sem­mi szüksége. — Mi a megoldás? — Adják el! Rendelet is van rá. Igen magas büntetőkamat is van, amelyet így vagy úgy, a dolgozók, a vásár­lók viselnek. Csakhogy: még mindig dívik az a szemlélet, hogy „mi az a pár százezer fo­rint” vagy „kinek kellenek a mi cikkeink”. És valahol itt van a kutya elásva. Sem­mivel nem menthető annak a komlói kisvállalatnak az j álláspontja, amelyik „csu­pán félmillió”-ról beszél, mint elfekvő készletről, hoz­zátéve, hogy „majd” elad­juk. Ennek a „majd”-nak minden napja háromszáz forintjába kerül a köznek, mivel rezsiként felszámítás­ra kerül — a vásárlónak. Egy másik jelenség, hogy üzemi tanácskozásokon, ter­melési értekezleteken gyak­ran szóbakerül az anyag­vagy alkatrészhiány. Anyag- és alkatrésztöbbletről már ritkán hallani. Pedig ez is igen nagy kár, és bármily fonákul hangzik is, a hiány az egyik vállalatnál abból ered, hogy az másutt, rak­tárak mélyén többletként fekszik! Az egyik vállalat nem tud mit kezdeni olyan anyagokkal, amelyet másutt mint „hiánycikket” kisipari módszerekkel kénytelenek pótolni, persze rendkívül költségesen. Gyakran gépek, gépsorok állnak forintos al­katrészek hiánya miatt. ¥9 endkívül fontos érdek tehát, hogy minden vállalat, üzem, hivatal, in­tézmény a rendelkezése alatt álló elfekvő készleteket a „jó kereskedő gondosságá­val” minél előbb hozza for­galomba. Az idő sürget. Az értékesítés körüli huzavona ugyanis nemcsak a magas büntetőkamat miatt káros, hanem amiatt is, hogy a készletek napról napra kor­szerűtlenek lesznek, értékük állandóan csökken, s így ko­rábban termelt értékek men­nek veszendőbe. Ezt azért Is hangsúlyoznunk kell, mert még olyan nézetekkel is találkozhatunk, amelyek az értékesítéssel járó ve- sződség helyett azt a ké­nyelmes, de rendkívül költ­séges megoldást választják, hogy megvárják, amíg az áru selejtezhető lesz, s így könnyebb a feleslegektől való megszabadulás. Fel kell tehát használni a rek­lám, a propaganda minden lehetséges eszközét, mind­azokat a módszereket, ame­lyek következtében ezek a készletek Igazi rendeltetési helyükre jutnak. így keve­sebb lesz a panasz az anyag­hiányra, több lesz a nyere­ség és olcsóbb az áru, a szolgáltatás. Helyes, ha a termelési ta­nácskozások közelebbről is megvizsgálják, mi a helyzet a raktáraikban heverő fe­leslegekkel, valóban mindent megtesznek-e a felelősök azért, hogy ezek a vállalat ^ hasznára és a népgazdaság javára mielőbb bekerüljenek a termelésbe, A z új gazdasági mecha- nizmus parancsolóan megköveteli, hogy a néhol még fellelhető bürokratikus, rossz ízű Hivatalnok-szemlé­letet a korszerű, ügyes, a népgazdasági szempontokat Is szem előtt tartó kereske­delmi szemlélet váltsa fel. amint ez — többek közt a készletfeleslegek értékesíté­se terén — tapasztalható az Ércbánya, Széntröszt, Porcelángyár, Bőrgyár, Sör­gyár, Mohácsi Farostlemez- gyár, Komlói Vízmű, 12. sz. AKÖV, Vízügyi Igazgatóság esetében vagy például a me­gye gépállomásainál, de amelynek kibontakozása több megyei vállalatunknál és ktsz-einknél még —eny­hén szólva — lassú. i i { » L A Pravda Vietnamról Róma: Több mint száz­ezer ember tüntetett Olaszor­szágban hétfőn este és kedden délelőtt a Hanoi és Haiphong bombázása elleni tiltakozásul és követelte, hogy az olasz kormány tegyen békekezdemé­nyezést. A legjelentősebb tüntetések hétfőn este Bolognában, illetve kedden Rómában folytak le. Bolognában az Olasz Kommu­nista Ifjúsági Szövetség orszá­gos kongresszusának befejezé­se alkalmából rendezett tün­tetésen beszédet mondott Luigi Longo, az OKP főtitkára, to­vábbá Occhetto és Berlinguer, az OKP vezetőségének tagjai. Ugyancsak nagyszabású tüntetések folytak le hétfőn a legkülönbözőbb pártállású személyiségek részvételével Palermóban, Grossetoban, Terűiben és másutt, kedden pedig Padovában. Az Egyesült Államokban hétfőn ünnepelték a függet­lenségi nyilatkozat elfogadá­sának 190. évfordulóját. Az Ország nemzeti ünnepén mind az Egyesült Államokban, mind külföldön az amerikai nagykövetségek előtt össze­gyűltek a tüntetők, hogy tilta­kozzanak az amerikaiak viet­nami háborúja ellen és támo­gatásukról biztosítsák a har­coló vietnami népet Philadelphiában az épület előtt, ahol 190 évvel ezelőtt ünnepélyesen kikiáltották az amerikai nép független­ségét, feeorge Ball külügy­miniszterhelyettes mondott beszédet és megkísérelte, hogy megvédelmezze az amerikai kormány vietnami politikáját. Ball beszéde közben mintegy félezer bé­keharcos tüntetett a téren. A rendőrség 37 személyt őrizetbe vett. Johnson elnök egykori rivá- ■diSíV'ak, a szélsőséges jobbol­dali Goldwatemek szűkebb pártriájában, az arizonai Phoenix városában egy diák- tüntetés részvevői a hírhedt szenátor háza elé vonultak, hogy meghallgassák vélemé­nyét a vietnami háborúról. „Meg kell védenem elnö­kömet” — mondotta a diákok­nak Goldwater, majd hozzá­fűzte, hogy a vietnami kés- désben „teljesen egyetértünk” Johnsonnal. A tüntetők egy koporsót vittek, amelyen ez a feirat állt: „Az elesett ame­rikai katonák száma 25 704”. Párizsban az Egyesült Ál­lamok nagykövetsége előtt több mint ezer ember tünte­tett a háború ellen. A tünte­tőket egy saigoní buddhista szerzetes vezette. A részvevők­höz a Párizsban élő ameri­kaiak közül is több százan csatlakoztak. Londonban a Grosvenor Square, ahol az Egyesült Államok nagykövetségének épülete áll, az utóbbi na­pokban állandó tüntetések színhelye. Hétfőn az ameri­kai nemzeti ünnep alkal­mából újabb gyűlésre ke­rült sor. A tüntetők köve­telték, hogy a Wilson-kor- mány hagyjon fel az Egye­sült Államok imperialista politikájának támogatásával. Tokióban, a Mijako-szálló előtt, ahol a Japánban tartóz­kodó Dean Rusk amerikai külügyminiszter megszállt, diákok, munkások tüntettek Elhunyt Ber^nz'y Albert Hetvenhárom éves korában, hosszú szenvedés után július 4-én meghalt Bereczky Albert nyugalmazott református püspök, a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsá­nak tiszteletbeli elnöke, a Ma­gyarországi Református Egy­ház zsinatának és konventjé- nek volt elnöke. Az elhunyt nagy érdemeket szerzett a re­formátus egyház és az állam jóviszonyának kialakításában Alfredo Meder Salinas paraguayi ez­redes hosszú és súlyos hányattatások után Uruguay földjére tehette a lábát. Meier részt vett egy sikertelen össze­esküvésben, amelynek Stroessmer para­guayi diktátor megdöntése volt a célja. Az ezredest megkínozták a Stroess- ner-rezsim főkolomposai. Életfogytig­lani börtönbüntetés fenyegette. — 1964. május 14-én este — eimlék- . szik vissza Meier — a rendőrök le­tartóztatták néhány társamat, de én erről semmit sem tudtam. Május 15- én éjszaka Paraguari városból, ahol egy tüzérségi ezred volt beszállásolva, hazatértem. Amikor a „Mennybemene­tel” székesegyház öreg harangjai el­ütötték a reggel 3 órát, húsz felfegy­verzett „rendőrkopó” (a nép megve­, tőén ezt a nevet adta a titkosrendőr­ség tagjainak) a házamra tört. Kirán- ' cigáltak az ágyból, megparancsolták, hogy öltözzem fel és a rendőrségre 1 hurcoltak ... [ — A nyomozó osztályon — mondot­ta Meier — valaki szörnyű ütést mért a tarkómra. Megfordultam és meglát­tam Victor Martinest, a rendőrség po­litikai osztályának főnökét. — Mindent, ami nálam volt — foly­tatta az ezredes — elvettek tőlem. ! Martines és egy másik hóhér — Pive- ! ros —. elkoboztak tőlem 130 000 ar- í gentin pesót, amit a hálószobámban találtak. Természetesen nem adtak ’m i vissza semmit... . | — Valaki a lábomba rúgott és Al­. bért Planas, a nyomozó osztály főnöke- előtt találtam magam. Egy újabb rú­- gás, most már Planastól — és én egy t telefonokkal, magnetofonokkal és rá­- , dióadó-berendezésekkel telerakott nagy í i miniszteriális íróasztal előtt állok. Eb- í | ben a pillanatban az egyik műszeren I féllobbant a vörös fény és megszólalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom