Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

2 napló 1966. JÚNIUS 8. Szuperbarbarizmus Dél-Vietnamban Amikor a Pentagon elbizakodott tábornokai rájöttek, hogy Dél-Vietnam népének csodá­latos erejű szabadságharcát „szabályos” fegy­verekkel nem győzhetik le, elhatározták a felperzselt föld módszerének bevezetését. Be­vetették a baktérium-, gáz-, méreg- és láng­szóró-háború minden eszközét. Eddig több, mint 500 000 gyermeket, nőt és öreget mér­geztek meg. Elpusztítják hatalmas földterüle­teken az állatállományt és növényvilágot. Megmérgezik a kutakat, az élelmiszereket és felperzselik a kórházakat. Ezek fasiszta mód­szerek. Ezek a „katonák” véglegesen és vég­letesen leleplezték igazi céljaikat. A „sza­badságról” beszélnek, de szupcrbarbarizmussal a legszörnyűbb szolgaságot akarják Dél-Viet- namban meghonosítani. Képünk egy gázál­arcban rohamozó jenki járőrt mutat, amint behatol egy lángbaborított dél-vietnami fa­luba. Az efféle terrorakciókat ma már az egész világon minden tisztességes ember el­ítéli. Az pedig egészen bizonyos: egy nép igazával szemben végső győztes még a hat­ványra emelt szuperbarbarizmus sem lehet! Megnyílt a NATO Miniszteri Tanácsának értekezlete Baracs Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: Kedden délelőtt tíz órakor a brüsszeli városháza szín­pompás gót termében hivata­losan is megnyílt a NATO miniszteri tanácsának brüsz- szeli értekezlete. Boeynants belga miniszter- elnök — hogy indokolja az integrált katonai szervezet szükségességét, és természe­tesen a NATO-parancsnoksá- gok befogadásának fontossá­gát —, megismételte az elcsé­pelt vádakat a „vasfüggöny túlsó oldalán” fenyegető ka­tonai erőről és azt állította, hogy a NATO biztosította a béke fenntartását, majd éle­sen kirohant a semlegesség gondolata ellen. Boeynants kijelentette, hogy az atlanti szolidaritáson kívül nincs lehetséges politika, ilyesmiről beszélni álmodozás. Leszögezte, hogy a NATO struktúráját kése­delem nélkül alkalmazni kell az új helyzethez. Aszó­beli szolidaritás — mondta Párizsra célozva — nem elegendő. Ugyanakkor Boey­nants azt is hangoztatta, hogy elő kell segíteni a kelet—nyugati közeledést, de természetesen „a szövet­ség keretén belül összehan­golt akcióval”. Paul Martin kanadai kül­ügyminiszter, a brüsszeli érte­kezlet tiszteletbeli elnöke ki­fejezte meggyőződését. hogy a NATO megőrzi „védelmi és elrettentő” erejét. Martin, akárcsak Boeynants, szintén emlegette az úgyneve­zett keleti „katonai veszélyt”, amelyet — úgymond — a NA­TO léte ellensúlyoz, de rög­tön utána kénytelen volt el­ismerni, hogy a Szovjetunió nem akar nukleáris háborút és az összes NATO-országok kapcsolatokat építenek ki a kelet-európai országokkal. A kanadai külügyminiszter a továbbiakban hangoztatta, hogy a NATO-országoknak szándékaikban egységet kell mutatni. Manlio Brosio NATO-főtit- kár arról beszélt, hogy a NATO történelmében „fontos és kényes” szaka­szába lépett és a jelenlegi megbeszélések komoly ha­tást gyakorolhatnak a to­vábbi fejlődésre. A főtit­kár volt az egyedüli a há­rom szónok közül, aki cél­zott arra, hogy előrelátha­tólag Belgiumban lesz a NATO európai főparancs­nokságának székhelye. A három megnyitó beszédre egyaránt rányomta bélyegét a kényes egyensúlyozás a nem­zetközi helyzet realitásai és A CSKP XIII. kongresszusának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) A XIII. kongresszus nyilat­kozata a továbbiakban meg­állapítja: „nagyra értékeljük a kommunista és munkáspár­toknak arra irányuló erőfe­szítéseit, hogy alkotó módon óldják meg országaik spe­ciális feltételei között a nép demokratikus jogaiért folyó harc kérdéseit, és hogy ke­ressék a szocialista forrada­lomhoz vezető legalkalma­sabb utat. Tudatában va­gyunk annak, hogy a békés fonnák mellett egyes orszá­gokban jelentős szerepe van a fegyveres harcnak”. A nemzetközi kommunista mozgalom általános feladatai­val foglalkozva a kongresszus megállapítja, „a tapasztalatok azt mutatják, hogy a forrada­lom sikere összefügg a kom­munista pártok egységes fel­lépésével. Ez az imperialisták agresszív akciói visszaverésé­nek alapvető feltétele és a legmegfelelőbb út az ellenté­tek fokozatos leküzdéséhez, az egység megszilárdításához és az akcióegység megterem­téséhez”. A nyilatkozat hangoztatja: „pártunk támogatja az SZKP- nak a XXIII. kongresszuson kifejtett álláspontját, amely elvtársi kezet nyújt a Kínai Kommunista Pártnak és ta­nácskozást javasol a kölcsö­nös kapcsolatok rendezésére.” A nyilatkozat elítéli a Szovjetunió és az SZKP elle­ni támadásokat és a sértő durva módon folytatott vitát a testvérpártok között. Az ilyen jellegű vitát' károsnak és megengedhetetlennek tart­ja és teljes beszüntetését ja­vasolja. Merény'et James Meredith ellen New York: A Tennessee ál­lambeli Hernando városka kő­idében hétfőn merényletet kö vettek el James Meredith, a néger polgárjogi mozgalom is- ■Kft harcosa dien. „Helyeseljük az összes kommunista és munkáspártok nemzetközi konferenciájának összehívását. Tudatában va­gyunk annak, hogy ennek út­jában jelenleg akadályok vannak. Véleményünk azon­ban, hogy minden pártnak aktívan és céltudatosan töre­kednie kell olyan légkör megteremtésére, amely lehe­tővé teszi az ilyen konferen­cia megtartását és biztosítja annak eredményességét". A nyilatkozat befejező ré­sze méltatja a CSKP és az SZKP, valamint a CSKP és a többi testvérpárt szoros testvéri együttműködését. Ugyancsak a keddi lapok ismertetik a kongresszus nyi­latkozatát a szocialista kul­túra fejlesztésének egyes kérdéseiről és a CSKP szer­vezeti szabályzatát, amely a korábbihoz viszonyítva több változtatást eszközöl, így többek között megszünteti a tagjelöltséget. Terjed a buddhisták tiltakozása Saigon: Kedden a Saigont rendőrség letartóztatott 40 fiatalt, amikor csatlakozni akartak egy buddhista teme­tési menethez. A menet egy apácát kísért utolsó útjára, aki szombaton önmagát éget­te el. Da Nang: A Da Nang-i buddhisták újabb tiltakozási formája egyre inkább terjed: házi oltáraikat kiviszik az utcára, hogy az elhallgatta­tott városban igy tiltakozza­nak a Thieu-Ky rezsim el­len. Washington;' Hivatalos közlés szerint a vietnami háború évente körülbelül 1 milliárd dollárral nör>eli az Egyesült Államok fizetési mérleghiányát. Hétfőn száz amerikai asz- szony néma csendben fel­sorakozott a Fehér Ház előtt — gyászruhában. Az asszonyok sorai fölött két nagy feliratos tábla magas- lőtt ezzel a szöveggel: „Gyá­szoljuk Vietnamban elesett katonáinkat.” az idejét múlt integrált kato­nai gépezet fenntartásánál! indokolása között. A másik jellemző vonása a három beszédnek az volt hogy átsütött rajtuk az aggo­dalom a Franciaország és a szocialista országok közötti politikai enyhülés miatt. Az ülés után a miniszterei! gépkocsin áthajtattak a gya­log alig öt percnyire léve kongresszusi palotába, ahol zárt ajtók mögött folytak a tanácskozások. Először Martir kanadai külügyminiszter tar- tott rövid bevezetőt. Hangoz­tatta, hogy a tizennégy orszáE egyetért annak szükségességé ben. hogy fenntartsák az in­tegrált katonai szervezetet Továbbra is együtt kíván mű­ködni katonai téren Francia- országeal, de ennek az együtt­működésnek a kereteit pon­tosan meg akarja határozni Vériül pedig leszögezte, hogy a NATO átszervezésének nem szabad veszélyeztetnie „a szö­vetség biztonságát”. Martin a kelet—nyugati kapcsolatok­ról szólva hangoztatta, hogy a feszültség enyhült és kívá­natosnak és üdvözölendőnek minősítette a kölcsönös láto­gatásokat a keleti és nyugati országok között. Ezután Luns holland kül­ügyminiszter, aki a tizenné- gyek hétfői tanácskozásain elnökölt, ismertette azt a nyilatkozatot, amelyet már hétfőn este felolvasott a saj­tó képviselői előtt a tlzenné- gyek döntéseiről, a szövetség katonai átszervezését illetően. Luns után Couve de Mur­ville szólalt fel, közölte, hogy Franciaország a maga részé­ről nem gördít akadályokat a tizennégyek határozatainak megvalósítása elé — ahhoz ugyanis, hogy ezek a natáro- zatok a NATO-tanács hiva­talos döntéseivé váljanak, ter­mészetesen a francia külügy­miniszter igenjére is szükség volt. A francia külügyminisz­ter a Párizsban lévő NATO pQlitikai központ. a tanács jövőjéről szólva kijelentette: a párizsi kormány örülni fog, ha továbbra is otthont adhat a szervezetnek, ha pedig ez nem sikerül, akkor jó szeren­csét kíván a tanácsnak, oár- hol is helyezik majd el. A francia külügyminiszter kissé gúnyos válasza azzal függ össze, hogy a tizenné­gyek hétfőn nem tudtak megegyezni abban, hogy végül is elvigyék-e Párizs­ból a NATO-tanácsot avagy sem, — elsősorban a kana­daiak vezette csoport ellen­kezése miatt — és október­ben újabb ülésen döntenek majd ebben a kérdésben. Rusk amerikai külügymi­niszter felszólalásában — jó forrásból származó értesülé­sek szerint — azt hangoztatta* hogy a két világháború törté­nete bebizonyította, hogy a vezérkarok kérdése politikai probléma, tehát politikai szin­ten kell döntést hozni ezek­ben a kérdésekben. Hasonló álláspontot foglalt el a vita során Schröder nyugatnémet és Harmel belga külügymi­niszter is. Erősödnek az NDK és Magyarország kapcsolatai Fischer NDK külügyminiszter-helyettes nyilatkozata Berlin: „A Magyar Népköz- társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság kapcso­latai a legutóbbi esztendők­ben tovább bővültek és erő­södtek” — állapította meg a magyar párt- és kormánykül­döttség közelgő látogatásával kapcsolatban a „Neues Deut­schland” keddi számában megjelent nyilatkozatában Oskar Fischer, az NDK kül­ügyminiszterhelyettese. „Az NDK-t és a Magyar Népköztársaságot szilárd har­ci szövetség kapcsolja össze” — mondotta a miniszterhe­lyettes, majd hangsúlyozta, hogy ez a szövetség különö­sen a nyugatnémet imperia­lizmus és militarizmus re­A Bonin-sziget titka Rejtélyek Titidzima és Hadadzima körül Réges-régen elmúlt az az idő, ami­kor a hajók eltűnését a tengeren az emberek azzal magyarázták, hogy „le­csúszott a föld pereméről” vagy „ten­geri szörny karmai közé került”. Amió­ta Magellán körülhajózta a földet, nem hittek többé az ilyen mesékben. Nemrég azonban a Csendes-óceán nyugati térségében különös eset tör­tént egy japán korállhalászhajóval. A hajó nyomtalanul eltűnt. Mintha csak a tenger nyelte volna el. A jelentés a hajó és legénységének eltűnéséről meglehetősen szűkszavú volt. A hajóról adott utolsó közlemény­ben az állt, hogy az egyik legeslegtit­kosabb „amerikai támaszpont vizein tartózkodik”. A japán biztonsági szol­gálat azt állította jelentésében, hogy a hajót a Bonin-szigetcsoporthoz tarto­zó Titidzima-szigeteknél valószínűleg az Egyesült Államok haditengerészeti flottája tartóztatta fel. A biztonsági szolgálat jelentésében nem nevezte meg a japán hajót. Legénységének sorsa mind a mai napig ismeretlen, bár senki sem beszél arról, hogy el­pusztult. Pillanatnyilag egyetlen japánt vagy külföldit sem engednek a Pentagon külön engedélye nélkül a Bonin-szige- tekre. Nem engedik oda általában az Egyesült Államok polgárait sem. Kü­lönösen éberen őrzik Titidzima és Hadadzima szigetét, az őrizet azonban mégsem olyan szigorú, mint a közeli Volkano-szigetcsoport Iodzima-szigetén. Itt egyáltalán senkit sem engednek a parti vizekre. A titokzatosság oka, hogy Iodzimán óriási mennyiségű atombombát őriz­nek. Az atombombák a 7- amerikai flotta hajóinak és repülőgépeinek fegy­verzetéhez tartoznak. Ez a flotta jelen­leg véres háborút visel Vietnamban. Okinawával és Guammal — az Egye­sült Államok két másik csendes-óceá­ni atomraktárával együtt —: Bonin szigete úgynevezett nukleáris három­szöget képez. Mindössze 500 mérföld választja el Tokiót a háromszög egyik csúcsától —, a Bonin-szigetcsoporttól. Ez a veszedelmes közelség érthetően aggasztja a japán népet. Minden titkolózás ellenére olyan hí­rek szivárogtak Tokióba, hogy felte­hetően a Bonin-szigeteknél atommeg­hajtású amerikai tengeralattjárók ál­lomásoznak. Ha hinni lehet a hivata­los amerikai forrásoknak, akkor a 7. flotta tengeralattjárói, amelyek gyakori látogatókká váltak Szaszebóban és Jo- koszukában, a két kikötőbe való be­futás előtt nukleáris robbanó töltetei­ket otthagyják valahol a japán száraz­föld határai előtt. Esetleg Okinawán vagy Guam támaszponton. Persze az amerikaiaknak az a véleményük, hogy mindkét támaszpont túlságosan messze van Japántól és a búvárhajók túlságo­san sokáig is maradnak fegyvertele­nek. miközben megteszik az utat tá­maszpontjuk és a japán szigetek kö­zött. Japánt eddig csupán Nautilus osztályú búvárhajók, vagyis második vonalbeli tengeralattjárók keresték fel. s az amerikai parancsnokság egyelőre belenyugodott ebbe. Mostanában azon­ban egyre gyakrabban látni japán ki­kötőkben atommeghajtású búvárnaszá­dokat, amelyek az Egyesült Államok tenger alatti flottájának fő ütöerejét képezik. A tengeralattjárók új állomás­helyéül tehát Bonin szigetét akarják felhasználni, amely mindössze 500 mér­földre esik déli irányban Tokiótól. A nukleáris gyűrű egyre jobban a japán szigetek testére szorul. Ninos ki­zárva, hogy idővel az amerikaiak ezt az 500 mérföldet is túlságosan nagy távolságnak találják és a nukleáris robbanótöltettel ellátott Polárisukat közvetlenül Szaszebóba vagy Jokoszu- kába vezénylik. A korállhalászatra indult japán ha­jó és legénysége titokzatos eltűnése is­mét eszébe juttatta a japánoknak a nukleáris háború veszélyét. A hirosi- mai és a nagaszaki tragédiát túlélt japánok nem akarnak belesodródni a Pentagon nukleáris kaiandorpolitiká- látai vanspolitikája ellen vívott közös harcban mutatkozik meg. Oskar Fischer ezután ki­emelte, hogy a Magyar Nép­köztársaság magáévá tette és támogatja a Német Demok­ratikus Köztársaságnak az európai biztonságra irányuló javaslatait, továbbá szilárdan támogatja az NDK ENSZ-be- li felvételi kérelmét. „Számos további példa is azt bizonyít­ja, hogy Magyarország egyér­telműen mellettünk foglal ál­lást a német nemzetet illető alapvető kérdésekben" — mondotta a miniszterhelyet­tes. — „Ezt mutatja az a tény is, hogy a március 25-i bonni jegyzékről most választ adó magyar közlemény lelep­lezi a jegyzék képmutató jel­legét”. Végül a miniszterhelyettes kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy a Ká­dár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség közelgő NDK-beli látogatása újabb csúcspontot jelent majd a két testvérpárt és a két ba­ráti ország kapcsolatainak ki­alakításában és jelentős mér­tékben hozzájárul majd a kommunista és munkásoártok egységének és egyöntetűségé­nek szilárdításához. Ogo 3, Cape Kennedy: Hétfő este, helyi idő szerint 22.48 óra­kor, egy Atlas Agena raké­ta segítségével a Cape Ken­nedy rakétakilövő állomás­ról föld körüli pályára bo­csátották az Ogo 3. geofizi­kai obszervatóriumot. Az Ogo mesterséges hold­család legújabb tagján elhe­lyezett tudományos appará­tus a Föld sugárzási öveze­teinek ionizált részecskéit, a mágneses mező viharait, az atmoszféra felsőbb regei­ben végbemenő lumihesz- kálást, és az atmoszféra fel­sőbb sűrűségének változásait tanulmányozza

Next

/
Oldalképek
Tartalom