Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

IMS. JÚNIUS V napló 3 Pécs— Baranya: szeptember 26, október 1. Magyar játékfilmfesztivál Hat magyar filmet vetítenek - Pécs felvonultatja kulturális értékeinek gyöngyszemeit Az első magyar játékfilm szemle sikere azt bizonyítot­ta, hogy a filmművészet fej­lődése, a film és a közönség kapcsolatának elmélyítése ér­dekében szükség van egy évenkénti nemzeti fesztiválra. A tapasztalatok birtokában az illetékes szervek úgy döntöt­tek, hogy minden évben meg­rendezik, most már fesztivál színvonalon és állandó szín­helyéül Pécset jelölték ki. Az előkészületi megbeszélések után tegnap, kedden délelőtt a Megvei Tanács művelődési osztálván a rendező szervek ‘■mácskozást tartottak, áme­nen a filmművészeti szövet­séget. Juhász György titkár is Götz Jenő, a helyi szer­ieket Takáts Gyula, a Megvei, Gábriel József, a Városi Ta­nács művelődésűgvi osztályá­nak vezetője képviselte. Ei>\hetes program A magyar játékfilmfeszti­vált a Megyei és a Városi Tanács, valamint a Magyar Filmművészeti Szövetség ren- iezi meg, a múlt évi tanulsá­gok alapján nem november­jen. hanem szeptember 26 és jktóber 1 között. Ez a hat lap a magyar játékfilmek, a nűvészek és alkotók nagy- izabású seregszemléje lesz, a Jrogram hasznosítja mindazo- cat a gondolatokat, amelyek t sajtóvitákban és az eszme- sérékben elhangzottak. Szeptember 26-án, hétfőn «te nvitják meg a fesztivált i Petőfi filmszínházban. Ek- ror vetítik le Cseres Tibor re­lén yéből készült Hideg napok :ímű magyar filmet is, ame- yet Kovács András rendezett. Huszonegy tagú zsűri válo- jatta ki a hat fesztiválfilmet l múlt évben bemutatott ma- !yar filmek közül. E szerint i három bemutatónapon dél- itán és este díszelőadáson lát­tatjuk Jancsó Miklós Sze- énylegények, Máriássy Félix 'ügefalevél. Kardos Ferenc és tózsa János Gyerekbetegsé- iek, Keleti Márton Butaságom örténete és Hintsch György * i * i —• A* István-aknal Bartók léla Kultúrotthonban június -án délután 6 órakor író— ilvasó-találkozót rendeznek, íz ünnepi könyvhét alkalmá­éi Bertha Bulcsu József At- ila-díjas író látogat el a bá- yászolvasók közé. Iszony című filmjét, a hatodik filmről még nincs végleges döntés. A fesztivál záróestjén egy később kijelölendő új ma­gyar film kerül bemutatásra. Tanácskozások, találkozók Az egyhetes programban csütörtök szabadnap lesz, ami­kor a rendező szervek módot nyújtanak a vendégeknek, hogy megismerkedjenek a me­gye és a város kulturális, mű­vészeti életével, gazdag ha­gyományaival. A tervek sze­rint a vendégek két csoport­ban látogatást tesznek Har­kányban, Siklóson és Villány­ban. A Pécsi Balett pénteken délután mutatja be műsorát és ugyancsak csütörtökön dél­előtt a Liszt-kórus előadja a Szigetvár dicsérete című ora­tóriumot. A megye képzőmű­vészeti életét reprezentálja Martyn Ferenc, Munkácsy- díjas festőművész kiállítása. A vendégek egy alkalommal megtekintik a Bóbita Együttes produkcióját is. Ezeken kívül még több más rendezvény is lesz. A tanácskozások és találko­zók sorozatát a filmszakma képviselőinek ankétja nyitja meg. Kedden és szerdán Al- másy Miklós Egyéni mondani­való kifejezése a magyar já­tékfilmekben című tanulmá­nyát vitatják meg. A szerző ezt előre elkészíti és a meg­hívottaknak eljuttatják. Az ankétot megelőzően különböző magyar filmek részleteiből összeállított filmmel illuszt­rálják a témát. A Petőfi film­színházbeli bemutatók napján hat baranyai helységben is megismerkedhetnek a feszti­válfilmekkel. A komlói, a sásdi, a siklósi, a szigetvári, a bólyi és a szentlőrinci vetí­tések után a filmszínészek és alkotók találkoznak a nézők­kel, választ kapnak kéréseik­re, elmondhatják véleményü­ket a filmekről. Egyébként a rendező szervek a múlt évihez hasonlóan, idén is szavazóla­pokat adnak a nézőknek és a leadott voksokat is figve- lembe veszik a díjak odaíté­lésekor. Mffvészklub a Pannóniában Tavaly nagy sikerük volt az üzemi ankétoknak. Ennek megfelelően ismét felkérnek hat pécsi üzemet, Illetve in­tézményt, hogy vállaljon véd­nökséget a fesztivál egy-egy filmje felett. A bemutatókat követő napon a Szénbányá­szati Trösztnél, az Ércbánya Vállalatnál, a Porcelángyár­ban, a BM. Építőipari Válla­latnál, a Pécsi Hőerőműnél és a KISZ által szervezett egye­temi és főiskolai diákok rész­vételével rendezett ankétokon beszélgetnének a művészekkel, alkotókkal. Szóba került, hogy a fesztivál idején négy neves rendező filmjeit mutatják be sorozatban Pécsett, Mohácson és Sellyén, a közönség sza­vazatai alapján választanák ki a legjobbakat és a sorozat záróaktusaként találkoznának a rendezőkkel. Ugyancsak fel­merült az a terv is, hogy a fesztivált megelőző öt hétben, egynapos előadásban műsorra tűznék a pécsi mozikban húsz év legjobb tizenöt filmjét. A Pannónia Szálló nagyter­me a legalkalmasabb a Mű­vészklub helyéül. Délelőttön­ként a közönség itt találkoz­hat kedvenc művészeivel, akik fényképeiket dedikálják, az érdeklődők bőven válogat­hatnak a sztárfotókban, arra is gondoltak, hogy a fesztivált jelképező apró emléktárgya­kat, jelvényeket is kaphassa­nak. Itt helyezik majd el a rendezőirodát is. Megállapodás történt a város feldíszítéséről is, többek között azt ajánlják, hogy erre az alkalomra hir­dessenek meg kirakatversenyt. A fesztivál záróestjén adja át a zsűri elnöke a fődíjat és az öt szakmai díjat. ízléses kivi­telezésű plakátok készülnek, a Széchenyi téren tablókat ál­lítanak fel. Szó van arról, hogy a televízió helyszíni köz­vetítést ad az utolsó nap ese­ményeiről. Külföldi érdeklődés A tanácskozáson az érdekelt szervek örömüket fejezték ki azért, hogy a magyar játék­filmek fesztiválja ezzel ha­gyományosan beleilleszkedik a fesztiválok sorába s erre én- pen Pécsett kerül sor. Az elő­zetes program, a külföldi ér­deklődés arra enged követ­keztetni, hogy a szeptember végi napok maradandó ese­ményeket, emlékeket nyújta­nak művészeknek és közön­ségnek egyaránt B. J. (üu'áuj meg, az asszó ag Kosarában mindig friss volt virág, mintha vacsora idő !att szedte volna, a közel­in. Este nyolc után szokott tlbukanni az étterem már- íny kockáin; váratlanul, de iszkréten, mintha ajtót se yitott volna, csak besuhant jy titkos nyíláson, megállt, örülnézett, arcán egy kis jyetlen, sápadt mosollyal, s \alhatat’anul érezte, hogy ■elyik asztalhoz kell odamen­ne, könnyedén, mintha intet- k volna neki, s természetes ozdulattal kivenni egy csok­it és hinni abban, hogy tény- g: a legszebbet választotta ;. Azután átment a kávéház- i, de az éttermek fehér, eny­i konyhaillatát szokta meg azán, a kávéház a füstökkel eg az ajtók áHandó nyitoga- sával olyannak tűnt a sze- ében, mint egy váróterem menetisége. Nem is adott el ívesen itt virágot; megfu1- dnának a szerencsétlenek, mdolta ilyenkor, majd di­ent a harmadosztályú sörö­lbe. onnan tovább, tovább az tébe. miq csak el nem adta virá gokat. A férje bádogos volt, s meg- alt anélkül, hogy egyetlen yérékük is lett volna. Ami- yr a virágárus asszony özve­gyen maradt, ismerősei révén egy kórházban helyezkedett el, takarítónőnek vették fel, de az ízületei egy idő múlva fel­mondták a szolgálatot, nélkü­lük pedig nem tudott takarí­tani. Hónapokon át remény­telenül feküdt az ágyban; ha talpra állok, valamihez okvet­lenül kezdenem kell, a kegydíj csak a lakbérre meg sóra, paprikára lesz elég, töprengett, szinte mindent átgondolt, ami számításba jöhetett, azután eszébe jutottak a virágok. Fia­tal lányoknak való ez, nem ilyen vénasszonynak, gondolta először, aztán egyre többször bukkant fel gondolatai között ez a lehetőség, s mikor felkel­hetett az ágyból, tulajdonkép­pen már meg se lepődött: a szomszédja szerzett egy ker­tészt, az is özvegy volt s szívesen vállaHa, hogy ad vi­rágot bizományba. Az özvegy eredetileg úgy képzelte, hogy mezei virágokat árul majd a, fehér éttermekben, minden nap kimegy az erdőbe, a me­zőre, szed egy kosár virágot, a forrásoknál szépen összeké­szíti a csokrokat, lemossa ró­luk a port. de hát tapasztalt asszony volt s megértette: nem kellene ez így senkinek, s egyébként is szamárság az egész. Elfogadta a kertész ajánlatát, de a lelkében mé­lyen szégyellte ezeket az esté­ket, az sem enyhített a lelkén, hogy sajnálta a virágokat, mintha saját lányai lettek vol­na; hogy lassan lezárult a kör s kezdte megismerni az em­bereket, a viszonya is meg­változott velük szemben, mint ha az egészet megfordítva; az embereket akarta volna elad­ni, de csak ment, vonszolta magát fáradtan, ha esett az eső, vagy hidegebb volt. meg­húzódott valahol, ismerte a ruhatárosokat, s adtak nelci egy kis helyet. Eszébe se ju­tottak már a mezei virágok, amelyekkel egy-egy perc tisz­ta örömet akart szerezni va­lamikor az embereknek, úgy tűnt. a világ kezdete óta a kertész virágjait árulta, étte­remről vendéglőre lebbenve, mint egy öreg, porig sújtott lepke. A vendégek mindig egyformák voltak. A jóízűek, akik szépen megtörölték a kezüket a szalvétában, mielőtt nagy gonddal választottak egy csokrot, mintha a virágot tu­lajdonképpen a vacsora egyik fogásának tekintették volna. A szórakozottak, szerelmesek, akiknek minden körben el tudott volna adni egy csokrot. Üj iskolák Az építők — ígéretük szerint — az új tanév kez­detére átadják a Baranyá­ban épülő új iskolákat. Még szeptember elseje előtt elkészül a tornateremmel, főzőkonyhával ellátott szent­lőrinci nyolctantermes ál­talános iskola és négytan­termes gimnázium, a kom­lói 12 tantermes gimnáizum és 80 férőhelyes kollégium. Pécsett a tanévnyitás napján avatják a bolgár­kerti nyolctantermes álta­lános iskolát, amely mel­lett egy ötvenf érőhely es óvoda és negyvenférőhe­lyes bölcsőde is elkészül az év végéig — mindez központi, állami beruhá­zásból. Ezenkívül Szalatnakon három. Vajszlón négy új tanterem készül el, míg Sásdon a kollégium bővíté­sét fejezik be szeptemberig. Felújítás György-aknán A Bányaműszaki Fe.ügyeiőséi; utasí­tása alapján még a múlt esztendőben le­bontották a György- aknai tornyot, mely több, mint ötven éven át dolgozo t. György-akna Szé- clienyi-akna légak­nájaként üzemel. A régi torony lebon­tása után magában az aknában is fel­újítási munkák kez­dődtek. Képünkön az ideiglenes vasto­rony látható, mely az aknarekonstruk­ció anyagellátását biz osítja. A föld alatti munkák befe­jezése után — elő­reláthatólag 1968-ban —, ezt az építményt elbontják, s új. kor­szerű, a legmaga­sabb szintű bizton­ságtechnikai köve él­ményeknek megfe­lelő tornyot ékíte­nek az akna fölé. Betűre éhes fiatalság Darvas József, Kossuth-dí- jas író, a Magyar írók Szö­vetségének elnöke kedves vendég Baranyában, az ün­nepi könyvhéten. Tegnap reggel Palkó Sándor elvtárs, a Megyei Tanács elnöke fo­gadta és folytatott vele ba­ráti beszélgetést. Percek múl­va már Komló felé szágul­dott a gépkocsi Darvas Jó­zseffel és az őt kísérő Páko- litz Istvánnal. Komlón diá­a bár nem szokott túl gyak­ran a fiatal korára gondolni, mint más öregasszonyok, de egyetlen pillanat műve alatt a szívébe tudta őket zárni. A kimértek, akik precíz va­csorákat ettek s a fehér ab­rosztól úriembereknek képzel­ték magukat. A kispénzűek, akikhez oda se ment, s ha véletlenül elhaladt az asztaluk mellett, zavartan a virágok me'lé néztek. S a részegek, a részegek, üvegfényű szemük­kel csodálkozva belebámultak a kosárba, s néha bizonytalan kezükkel bele is nyúltak. Ne­héz volt a virágárus asszony élete, s mégis; amikor a ker­tész egyszer megkérte a ke­zét, nemet mondott. Nem tud­ta megfogalmazni: miért, csak érezte. Biztosan a virágok miatt gondolta, s bár nehéz volt az élete, ha kiújultak a, fájdalmai, szinte elviselhetet­lennek látszott, de voltak órák, különösen így tavasz táján, amikor valóban úgy toppant az étterembe, mintha egy tit­kos ajtón suhant volna be, arcán a sápadj kis mosollyal, mely szelíd volt, mindig sze­líd, mint a virágok a kosará­ban. Azt mondják: a tél végén meghalt. IMerr Árpád Darvas József a mai magyar irodalo m hatásáról és az olvasóról hó—olvasó találkozó Komlón kok és munkások gyülekez­tek már az új legényszállá­son, hogy Darvas Józseffel találkozhassanak. * Útbon Komló fe'é azért-----------------------------mégis akadt annyi Idő, hogy Dar­vas József néhány kérdésre válaszolhasson. A korábban megjelent cikkeivel olyan kulturális mélységeket kavart fel, amelyeket eddig eltakar­tak az illúziók. Statisztikai adatok segítségével mutatott rá, hogy nem vagyunk még olvasó nép, legalábbis nem úgy és olyan mértékben, mint hittük. Az írni-olvasni tudó lakosságnak alig több mint a negyede olvas csak rend­szeresen, a fennmaradó több­ség olykor-olykor vesz csak a kezébe könyvet, és ilyenkor lem mindig értékes irodal­mat. Ez az illúziómentes szembenézés a tényekkel fel­bukkan az ünnepi könyvhét­re írt cikkében is. — Csupán elégedetlensége­met akartam kifejezni a cik­kekben — mondja most Dar­vas József —, azt akartam, hogy lássuk, mennyi még a tennivaló. Megmutatni a dol­gok másik oldalát is, ez volt a célom. Reálisan kell nézni a helyzetet, s ha így nézzük, természetesen nem szabad megfeledkeznünk olyan ered­ményekről, mint például az élő magyar irodalom nagy­fokú térhódítása az utolsó 5— 6 évben. Olyan jelenség ez, amelyre büszkék lehetünk. Az irodalom, véleménye szerint, milyen mértékben hat az emberekre, azokra, akik­hez eljutnak a könyvek? Az „olvasó néppé” válás problé­májának ez a másik oldala... — Hiszek az irodalom ha­talmas nevelő hatásában, ter­mészetesen, hisz különben tán sose lettem volna író. Csakhogy ez a hatás bonyo­lult, az irodalom nem válik rögtön és közvetlenül anyagi erővé. Nem egyszerű, hanem rejtett folyamat, viszont ál­landóan ható folyamat ez. Az emberek jó részében él egy­fajta éhség, igény arra, hogy önmagukat, helyzetüket, a vi­lághoz való viszonyukat az irodalmon keresztül is jobban lássák. Véleményem szerint ennek az igénynek a növe­kedésével függ össze az élő magyar irodalom fokozódó népszerűsége, amelyet lépten- nyomon tapasztalhatunk. Kit tart „ideális olvasó”- nak? — Az igazi olvasó az, aki maga is cselekvő részese a folyamatnak, az olvasás fo­lyamatának, vagyis aki gon­dolkodva olvas és a könyvek­ben a gondolatot, a felfede­zés örömét keresi. Sokan vannak olyanok, akik elég sokat olvasnak, de a cselek­mény, a könnyen érthető — rendszerint romantikus — jel­lemek kötik le a figyelmü­ket. Nem véletlen Jókainak* és másfelől a mai, kalando­sabb, romantikusabb művek­nek a sikere. Számomra az a biztató, hogy a fiatalság, az értelmiségi és a munkásifjú­ság nagy része, betűre éhes* és éppen azt keresi a művek­ben, amit az igazi olvasó ke­resni szokott: az újat, a fel­fedezést. a gondolatot. A fia­talság nagyon szereti a köl­tészetet Is, ami szintén naevon jó. Tanulságos megfi évelni, hogyan emelkedik a verses­kötetek példánvszáma: ma- nanság 3 és fél ezer az átlag- példányszám. * A avőnvőrű komlói mun­--------------------kásszállás egyik n agy terme kicsinek bizo­nyul, újabb székeket horda­nak be és zsúfolásig teli a terem, amikor az üdvözlő szavak után Darvas József felemelkedik és azt mondja: — Szeretném, ha valóban találkozó lenne ez az író— olvasó-találkozó, s nemcsak én beszélnék, hanem beszélget­nénk. Mindenesetre felelek egy kérdésre, amelyet bizto­san feltennének, hiszen ed­dig mindenütt megkérdez­ték: hogyan lettem író. Kis­sé zavarban vagyok, itt fő­leg gimnazisták ülnek, akik megtalálnak a tankönyvben és itt-ott érettségi tété] is va­gyok, talán néha haragsza­nak rám, amikor tanulniuk kell, kérem hát bocsássanak meg, hogy író lettem ... A termen végi ghull ám zik a nevetés, a hangulat máris feloldódott. Darvas József szí­nes szavakkal mesél a „falu­széli szegénységnél is szegé­nyebb” gyerekkoráról, nemes- szívű tanítójáról, akinek oly sokat köszönhet, iskoláiról és első verseiről, amelyeket bot­rányosnak minősítettek a ta­nárok és megeskették, hogy soha tanítói pályáján nem ír ilyen forradalmi dolgokat. — Az eskümet betartottam — meséli vidám hunyorgással az író — tanítói pályámon semmit sem írtam, mert nem is_ lettem tanító. A tanítókép­ző után állástalan lettem, mint annyian. Szellemi szük­ségmunkás Pesten, majd mi­kor első regényem, a Fekete kenyér megjelent, Zilahy La­jos bevitt lapkihordónak. Na­gyon komoly állás volt ez. A fiatal hallgatósághoz odatalálnak a közvetlen, egy­szerű szavak. Darvas József­nek nem kell várnia az első kérdésre, de a másodikra és a többire sem, csak úgy pe­regnek a meglepő tájékozott­ságról és széleskörű érdeklő­désről tanúskodó kérdések A délutánt beszélgetések és a televíziós közvetítés töltik be, este pedig Szigetváron várták már Darvas Józsefet, a kedves könyvheti vendé­get

Next

/
Oldalképek
Tartalom