Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

kislexikon Az első őt hónap mérlege 147 millió forint értékű export A pécsi és a baranyai üzemek, valamint kisipari ter­melő szövetkezetek az öszr szes termelésüknek egyhu- szad részét exportálják, így tehát jelentősnek mondható a megyéből külföldre kerülő termékmennyiség Az év első őt hónapjában az exportátadás megközelíti a 147 millió forintot. Az ex­port állandó növekedésére utal az, hogy a tervezettnél kisebb teljesítés is 9 szá­zalékkal meghaladja az el­múlt évi első öthavi export­átadás értékét: MM Január—mája* teli expo«* ■amié tetvMfo­19SS. I—V. Wt •MM %-a M %-ában Minisztériumi ipu MS M m Tanácsi ipar S « 3» Szövetkezeti ipar a m MC SZOCIALISTA IPA* EGYÜTT tét « m Szembetűnő a tanácsi vál­lalatok exportjának vissza­esése, de mivel exportjuk vo lumene igen csekély (az ösz­szesnek 2 százaléka), az egész ipar exportjának alakulását lényegesen nem befolyásol­ják. Első látásra tehat kedve­zőtlennek látszik a megyé­ben működő exporttermékek ez évi külkereskedelmi át­adásának tervteljesítése. Egy fontos tényezőt azonban fi­gyelembe kell venni: az ex­portáló ipari üzemek kiszál­lítási határidői általában a negyedévek Végére esnek, mivel az anyagbiztosítás és a késztermékekhez szükséges kellékek beérkezése is álta­lában negyedéves ütemezésű szerződéseken alapszik. így a negyedévek utolsó hónap­jában történik a termékek nagv részének komplettíro- zása vagyis teljes elkészülte, a megfelelő választéki össze­tétel biztosítása Ezek ugyanis az átvétel alapfelté­teleit képezik. A TERV TELJESÍTHETŐ A jelenlegi negyedévben is az a helyzet, hogy az üze­meik exportátadása fokozato­san gyorsul és júniusban a félhavi eredmények alapján várhatóan eléri a 38,4 millió forintot, az áprilisi 28,6 mil­lió forinttal szemben: ExpartfUaMs rnttht Ft-b*« Április Mta 2M Május hóban SA /dalosban váriunúaa SS,* TL megféátivbm »tisztem *M összegezne az ipari üzemek ez év első öt hónapjának tényleges exportját a június hóban várható külkereskedel­mi átadással, megállapítható, hogy 1965 első felében vár­hatóan a tervezett 187 millió forint körüli értékű termék indul megyénkből az ország határain túli útra. Ez 10 százalékkal több, mint az egy évvel korábbi ipari ex­portunk értéke. A BŐRKESZTYŰ VEZET A megye legjelentősebb ex­portterméke fizikai mérték- egységben és forintban is a bőrkesztyű. Az év első öt hó­napjában 50 millió forint ér­tékben exportált félmillió pár bőrkesztyű nemcsak nagy­sága miatt tarthat számot az érdeklődésre, hanem azért is, mert az ország bőrkesztyű­termelésének mintegy há­romnegyed részét a Pécs-ba- ranyai kesztyűüzemek állít­ják elő, és így a magyar bőr­kesztyűexport lényegében me gyénkből indul hosszú ván­dorútra. A Pécsi Kesztyűgyár 372 ezer pár kesztyűjének 62%-a és a Kesztyűs Ktsz 137 ezer pár kiszállított kesz­tyűjének 95 %-a tőkés piacon talált gazdát. Legjobb vá­sárlónk Svédország volt 121 ezer pár kesztyűt vett át, a Német Szövetségi Köztár­saság 100 ezer párt vásárolt Ezt követi sorrendben aSzov jetunió, Svájc, Hollandia, Anglia, de néhány ezer pár eljutott Finnországba, Dá­niába, Belgiumba, Norvégiá­ba, Lengyelországba, sőt Ausztráliába is. Júniusban előreláthatólag még további 176 ezer pár kesztyűt indíta­nak külföldre, de még ezzel sem érjük el a múlt évi szin­tet, az előirányzottól pedig 14 százalékos elmaradás vár­ható. , Bőrcipőből 22 millió forint értékben 228 ezer pár került exportra. A Szigetvári Ci­pőgyár túlteljesítette elő­irányzatát, a Pécsi Kossuth Cipész Ktsz azonban messze elmaradt. A szövetkezet ki­szállításában zavart okozott az is, hogy a külkereskedel­mi vállalat tőkés exportot he­lyezett kilátásba, amely igé­nyesebb (borjú-, kecske, juh, velúr, sevró, borjúbox) anyag felhasználást, és ezáltal ma­gasabb exportértéket jelen­tett volna. Értékesítési ne­hézségek miatt azonban ba­ráti államokban helyezték el cipőiket. A megyéből kike­rült bőrcipőknek így csak 5 %-a jutott el tőkés piacra. Cipőexportunk érdekessége, hogy ez évben első ízíben vá­sárolt szigetvári cipőket Mon­gólia; A SOPIANA DICSÉRETE Az élelmiszeripari termékek közül keresett a szigetvári konzerv és a pécsi sajt. Kon­zervfélékből 22 millió forint (266 vagon) és sajtból 15 mil­lió forint (33 vagon) volt má­jus végéig a külföldre szállítás. A Szigetvári Konzervgyár az eddigi tíz százalékos tervle­maradását június végéig vár­hatóan be tudja hozni. A le­maradás legfőbb oka az, hogy a dzsem és szilvabefőtt részé­re nem talált a külkereskede­lem időben vevőt. Szó van ar­ról, hogy 30 vagon dzsemet angol árucsere egyezmény ke­retében helyeznek el. Hagyományos pécsi export­cikk a porcelánszigetelő is, amelyből tizenegy és fél mil­lió forintért 283 tonnát vásá­roltak idegen államok az év első öt hónapjában. Júniusban még további két és fél millió forintos kiszállítás várható az üzemi tervek szerint. Ez év­ben legnagyobb vevőként Ro­mánia jelentkezett, 4,7 millió forint értékben. 32 ezer nagy­feszültségű függő porcelán- szigetelőt vett át, amely része egy 140 ezer darabos rende­lésnek. Ebből a szigetelő faj­tából vásárolt 5600 darabot Nyugat-Pákisztán is. A Sopiana Gépgyár január —május hónapokban 58 zöld­borsó feldolgozó gépsort. 48 üvegmosó-szárító berendezést és egyéb konzervipari gépet, valamint húsipari gépeket adott át külföldi keresletre. Ezek együttes értéke közel 15 millió forint, amely mintegy 20 százalékkal több. mind az előirányzottnál, mind az el­múlt év első öthavi kiszállítá­sánál. A megyei export tarka piaci kosarát még a kevésbé jelentős volumenű termékek egész sora teszi színessé. 2,2 millió tasak „Optimol” ruhafehérítő tablettát gyártott a Szovjetunió részére a sely- lyei Déldunántúli Vegyianyag Ktsz, melynek értéke viszony­lag jelentős: 2,7 millió forint A Pécsi Fémipari Vállalat a Német Demokratikus Köztár­saságnak és Bulgáriának me­zőgazdasági láncot. Izraelnek és Jugoszláviának állatlánco­kat szállított 1,2 millió forint értékben. A vállalat a júniusi további hattized milliós vár­ható szállítással eleget tesz kötelezettségének. A Komlói Helyiipari Vállalat gyümölcsös ládáit a HUNGAROFRUCHT Külkereskedelmi Vállalat a tervezettnek csak fele részé­ben tudta átvenni, a korai primőráruk vártnál kisebb mennyisége következtében; A Vasas Ktsz ez évben is satu­kat és sodronyfonatot szállí­tott Hollandiának, illetve a Német Demokratikus Köztár­saságnak fél millió forint ér­tékben. A Fatömegcikk- és Járműjavító Ktsz 159 ezer da­rabos vállfa-exportja teljes egészében tőkés államokba irányult: a Német Szövetségi Köztársaságba, Ausztriába, Svájcba, Líbiába és Irakba. Kevesebb tervmutató A lei t ellátottság helyzete a megye iparában Az új gazdaságirányítási rendszer felé tett első lépés­■ * ként, ez évben egyes főhatóságok már letértek a sok tervmutatós módszerről. Ennek következtében a legtöbb önálló iparvállalat csak néhány kötelező erejű mutatót ka­pott, melyre épül — számítási anyagként — termelőtevé­kenységük teljes programja A minisztériumi iparban a 12 önálló vállalat mindössze 94 kötelező tervmutatóval rendelkezik ez évben, egy válla­latra átlag 8 tervmutaíó jut. A Mecseki Szénbányászati Tröszt kötelező erejű tervmutatói is. mintegy negyedével csökkentek ez évben. A tervszámok közül 10 a legnagyobb felhasználási volumenű anyagokra, 5 a bérezésre vonatko­zik, további néhány mutató pedig a termelt szén mennyisé­gére. termelési értékre, értékesítésre, költségszintre és lét­számra ad kötelező előírást. A Mohácsi Farostlemezgyár az egyetlen vállalat, amely még teljesen a régi tervezési módszer szerint kapta meg évei tervét. 20 mutatóval rendelkezik (melyek negyedéves bontása is előírt). Ezzel szemben a Tejipari Vállalat csak eredménytervet kapott. A többi, fel nem sorolt miniszté­riumi iparvállalat S—8 kötelező tervszámra építette fel ez ért programját. Jellemző, hogy valamennyi minisztériumi iparvállalat kötelező erejű tervként kapta meg a költség­szint, illetve az elérendő eredmény előirányzatát. Ugyanak­kor teljes termelési értékre kötelező tervet a vállalatoknak csalt a fele kapott. A vállalatoknál a leggyakrabban előforduló tervmutatóka következők: költségszint- és eredményterv 12. béralapterv , 9. termékterv 6. teljes termelés terve 6. átlagkereset terve 6. létszámterv 5, értékesítési terv 5 vállalat tervdokumentációjában szerepel. ' A tanácsi iparvállalatók tervezésének egyszerűsítésére j az Országos Tervhivatal csak a kiemelt termékek, a bér­alap és az értékesítés körére írt elő terveket. A városi ta­nács ennek megfelelően, a megyei tanács azonban ezen túl­menően adott ki a felügyelete alá tartozó vállalatok részére kötelező erejű tervmutatókat. A tervmutatók csökkentése révén is fokozatosan megva- ] lósul a nagyobb vállalati önállóság, ez azonban már a ter­vezés időszakában nagyobb felelősséget hárít a gazdasági vezetőkre. A tervmutatók csökkentése nem azt jelenti, hogy a vállalatoknak nem kell gazdasági számításokat végezni, sőt az eddigieknél nagyobb gonddal, gazdaságilag és műsza­kilag kellően megalapozott számítások alapján készítendők el a vállalati előirányzatok és részlettervek. A vállalatok­nak a szabadon hagyott lehetőségekkel (létszámmal, bér- alaoDa! stb.) úgy kell gazdálkodniuk, hogy a népgazdaság érdekeinek sérelme nélkül a megadott tervek teljesítését biztosítsák. ••• ■'; . % er. ■ - * — v *"• ■ • . ......... T ermelési költség, önköltség INTARZIÁS SZEKRÉNY HOLLANDIÁNAK A megye exporttermékeinek köre az utóbbi években nem sokat változott, inkább az egyes termékek típusa válto­zik. Ez évben új exportter­méknek lehet tekinteni a Fa­ipari Ktsz Hollandia részére készített vitrines, faragott, in­tarziás kivitelű úgynevezett „hollandi szekrényét”. Egy-egy darab ára 15 ezer forint körül van, elkészítésének átfutási ideje köze! egy esztendő. Amennyiben a megrendelt olasz szobrászgép megérkezik, | sikerül az átfutási időt rövi­díteni, és majd kielégíteni a holland 170 darabos igény mel­lett a francia és svájci keres­letet is. Az egyre fokozódó export megyei üzemeink termékeinek használhatóságát és jó minő­ségét bizonyítja. Ezek a ter­mékek megbecsülést hoznak a megyének és ezen keresztül az egész országnak. Számos ál­lammal állnak kapcsolatban megyénk exportáló üzemei. Az év első öt hónapjában a me­gyéből kikerülő 147 millió fo­rint értékű exporttermék 39 százalékát tőkés államok vet­ték meg. Így ipari üzemeink közvetlenül is hozzájárultak az ország devizahelyzetének megszilárdításához. Dr. Vastagh Gyula A jövedelmezőségről szóló meghatározásból látható volt, hogy a jövedelmezőség nagy­ságát döntően befolyásolja a termelésre történő ráfordítás, vagyis azok a költségek, ame­lyek a termelés során felme­rülnek. Szükséges ezért a termelési költségek és önkölt­ség fogalmával közvetlenül megismerkedni. A termelő-tevékenység so­rán előforduló különböző rá­fordításokat termelési költ­ségeknek nevezzük. Különb­séget lehet tenni társadalmi szintű és vállalati szintű ter­melési költségek között. E két fogalom közül a társa­dalmi termelési költség az át fogóbb, mert annak összegét az adott használati érték elő­állítása érdekében a társada­lom szempontjából ráfordí­tott eszközök nagysága ké­pezi. Most közelebbről a vál­lalati termelési költségekkel foglalkozunk, amelyek két elemből tevődnek össze: az elhasználódott termelési esz­közök értékéből és a köz­vetlen munkával létrehozott értékibőL Az iparvállalat gazdasági tevékenységének fejlettségi foka, színvonala legegyszerűb­ben azon mérhető le, hogy egy egységnyi használati ér­ték előállítása érdekében mennyi társadalmi munkát használ fel. A társadalmi munkát a pénzformában ki­fejezett termelési költségek mutatják. A termelés költsé­gek alatt tehát a termelés so­rán felmerült összes költséget értjük, önköltség fogalma alatt pedig az egy termék elő­állítására jutó termelési költ­séget. Míg a termelési költ­ségeik csak a termelés mennyi­ségi változásával összefüggés­ben vizsgálhatók, az önkölt- ségváltozáa önmagáiban is mutatja a gazdasági tevékeny­ség színvonalát Annak érdekében, hogy a felmerült termelési költsége­ket elemezni, vizsgálni tudjuk, közgazdasági szempontból többféleképpen csoportosít­juk. Elsősorban megjelenési formájuk alapján választjuk szét a következő részletezés­ben: anyagköltségek, numka- bérköltségek, közterhek, ér­tékcsökkenési leírás, egyéb költségek. Ez a csoportosítás már a tervezés időszakában lehetőséget ad a termelési költségek szerkezetének köz- gazdasági elemzésére, ameny- nyiben a technikai haladás az eleven és holt munkaele­mek arányának változásában is visszatükröződik. Kalkulációs tételek szerint is csoportosíthatjuk a terme­lési költségeket aszerint, hogy azok közvetlenül elszámolha­tok-e a gyártott termékre, avagy pedig közvetett formá­ban lehet csak az egy ter­mékre eső részt megállapíta­ni. így közvetlen költségek: a közvetlenül elszámolható anyag és munkabér, a gyár­tási és értékesítési különkölt- ségek, közvetettek: az üzemi és vállalati általános költsé­gek és az anyagigazgatási költségek. A közvetlen és köz­vetett költségek vizsgálata lehetőséget nyújt annak elem­zésére, hogy a költségek nö­vekedéséből milyen részt kép­visel a közvetlen termelés során felmerült költség és mi­lyen részt az üzemi vagy vál­lalati általános költségek (ad­minisztráció, igazgatás stb. költségei). Az egyes költségek nem egyformán reagálnak a ter­melés változására. Azokat a költségeket, amelyek a ter­melés emelkedésével sem változnak, állandó költségeké nek nevezzük, a termelés vál­tozására reagáló költségeket pedig három csoportra oszt­hatjuk: az arányosan változó, a degresszív és a progresszi­óén változó költségekre. Ezek­nek vizsgálata azért fontos, mert a termelés növelése nem minden költség növekedését vonja maga után, legalábbis nem a termeléssel egyforma arányban. A jövedelmezőiség növelése érdekében tehát a termelési költségek csökkentése szüksé­ges, ez pedig megkívánja a költségek szerkezetének, ösz- szetételének részletes elem­zését. Dr. Erdélyi Érné Adatok — események AZ IPARI TERMELÉS ALAKULÁSA 1966. L negyedévében (1965. L negyedév = 100) Megnevezés Termelés Termelé­kenység Minisztériumi ipar 107,4 105,6 Megyei tanácsi vállalatok 121,4 110,8 Városi tanácsi vállalatok 110,1 110,0 Tanácsi ipar együtt 114,4 109,7 Állami ipar összesen 108,1 106.0 Szövetkezeti ipar 107,9 102,6 SZOCIALISTA IPAR EGYÜTT 108,1 105,8 Vita a kereskedelmi készletekről A Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Cső portja és a TIT Közgazda- sági Szakosztály felkérésére dr. Csongor Dénes elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank ke­reskedelmi osztályvezetője adott tájékoztatást az érdek­lődő kereskedelmi és pénz- ’ ügyi szakembereknek a bel­kereskedelem készletszükség­letének meghatározására ki­dolgozott elméleti módszerről. Az 1965. évben végrehaj­tott készletrendezés után alapvető feladat az újabb készletlerakódás megakadá­lyozása, ugyanakkor válasz­tékos és az igényekhez gyor­san alkalmazkodó árualapok biztosítása. A jelenlegi gaz­daságpolitika egyik legfonto­sabb célkitűzése, hogy a ter­melés minél jobban igazodjék a szükségletekhez. Ez akkor valósul meg, ha a szükségle­tek felmérése és a termékek tényleges előállítása között minél rövidebb idő telik el. A divat gyors változását és a műszaki cikkek rohamos tech­nikai fejlődését tekintve, lé­nyeges követelmény, hogy a kereskedelem ne tároljon in­dokolatlanul nagy készlete­ket. A zavartalan áruforga­lom lebonyolításához szüksé­ges készlet nagyságát alapve­tően az áruutánpótlás gyako­risága és az áruválaszték igényessége határozza meg. A nagykereskedelemben elsősor­ban az utánpótlási ciklus, a kiskereskedelemben főleg a választéktényező a meghatá­rozó. Ha a nagykereskedelem gyakoribb és az idényszerű­ségnek megfelelő szállításra tudja rábírni az ipart, a kis­kereskedelem pedig a keres­letsűrűség lehető legponto­sabb felmérésével kialakítja az ideális választékot, úgy a kereskedelemben olyan jelen­tős eszközök szabadíthatok fel, amelyek a népgazdaság egyéb területén gazdaságo­sabban használhatók fel. Dr. Csongor Dénes kihangsúlyoz- ta, hogy a tartalékok készle­tezését a nagykereskedelemnél és nem a kiskereskedelmi bol tokban kell biztosítani, mert ott az áruk feletti áttekintés és az_ igények szerinti elosztás lehetősége jobban biztosított. Az előadást követő élénk vita keretében a nagy és kis­kereskedelem szakemberei tá­jékoztatást adtak munkamód­szereikről, készlettartási és be­szerzési irányelveikről. Leszö­gezték, hogy a készlétszük- seglet megállapításánál is el kell szakadni az eddig alkal­mazott munkamódszerektől, főleg a bázisszemlé1 ettől' amely sokszor helytelenül ori­entálja a gazdasági vezetőket. fekabos Zoltánná l í » (ÄMMSiBIfllET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom