Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

»8». MÁJUS IS. napló 3 Tizenöt éves a Doktor Sándor Művelődési Ház Szombaton délután 5 órakor az összegyűlt közönség jelen­létében megnyílt a Doktor Sándor Művelődési Ház ün­nepi hete. amelyet fennállásá­nak 15. évfordulója alkalmá­ból rendeznek. „A Szocialista Kultúráért” jelvénnyel kitün­tetett művelődési ház klubjai­nak és szakköreinek életéről, munkájáról állított össze ki­állítást, s az ünnepi hét meg­nyitása egyúttal ennek a do­kumentáló kiállításnak a meg nyitását is jelentette a Tech­nika Házának nagytermében. Baló Istvánnak, a művelő­dési ház igazgatójának beve­zető szavai után Szentistványi Gyuláné, az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottsága Propaganda és Művelődésügyi Osztályának vezetője mondotta el megnyi­tó beszédét. — Az iskolán kívüli műve­lődés — mondotta — számos ragyogó eredményt mondhat magáénak. A művelődés új otthonai a művelődési házak. A Doktor Sándor Művelődési Ház sokoldalú és gazdag te­vékenységet fejt ki. Mint az egyik itt kiállított tabló is említi; igyekeznek névadójuk szellemében végezni munká­jukat. S ez. a helyi munkás- mozgalom egyik kiemelkedő alakja által képviselt szellem helyesen érvényesült a mű­velődési ház tevékenységéiben. Néhány szóval méltatta Szentistványi Gyuláné az ün­nepi hetet megnyitó kiállítást, majd sok sikert és további eredményes munkát kívánt a művelődési ház dolgozóinak és látogatóinak. A megjelentek ezután meg­tekintették a kiállítást, amely sokoldalú képet ad a műve­lődési házban folyó tevékeny­ségről. Néhány tanulságos tab­ló és a kiállítási szekrények­ben elhelyezett dokumentu­mok a művelődési ház általá­nos eredményeit mutatják be. A „beszélő számok” valóban elbeszélik a látogatóknak, hogy a 15 év alatt több mint 2 millió látogatója volt a mű­velődési ház különféle rendez­vényeinek. Ez alatt az idő alatt 878 ismeretterjesztő elő­adást rendeztek, amelyeken összesen több mint 116 ezer hallgató vett részt. A műve­lődési körökben 3000 ember tanul és művelődik. A csillagászati szakkör tag­jai néhány sajátkészítésű csil­lagászati távcsövet és eredeti felvételt áhítottak ki. A Technikai Klub egyesíti ma­gában a rádió- és tv-amatőrö- ket, patronálja a megyében működő technikai köröket, se­gíti az elektrotechnikát taní­tó politechnikai tanárok szak­mai továbbképzését. A népművészeti szakkör matyó, buzsáki. rábaközi, hód­mezővásárhelyi, szűr- és’ tordi keresztszemes hímzésekkel sze repel a kiállításon. Igen szép anyagot mutat be a Mecseki Fotoklub, amely 1957-ben alakult helyi fotó­művészek összefogása, érdek- képviselete, szellemi irányí­tása céljából. Gazdag képet kaphatnak a kiállítás látogatói a 25 tagú képzőművészeti szakkör mun­kájáról is, amelyben gimna­zisták, főiskolások, üzemi dol­gozók tevékenykednek. A már másutt is jelentkezett, ebből a szakkörből kinövő fiatalok mellett, akik érett, ígéretes művekkel szerepelnek — mint például Dombay Győző, Ko- váts Éva, Kismányöki Károly, Szelényi Lajos, Halász Károly vagy Endrédi Tamás — a szak kör számos, még fiatalabb tagja is komoly munkáról és élmélyültségről tanúskodó ké­peket állított ki. A Doktor Sándor Művelődé­si Ház tevékenységének egyik igen értékes részét ismerheti meg a város lakossága ebből a kiállításból. A következő napokban a művészeti cso­portok és együttesek műsora egészíti ki majd az ünnepi hét gazdag programját. Szentistványi Gyuláné megnyitja a Doktor Sándor Művelődési Ház ünnepi hetét. Telefon az álarcban Mikrofon energiaforrás nélkül Gáz- és sújtólégbiztos Sikeres kísérletek Szabolcs-bányán A Mecseki Szénbányászati Tröszt Központi Mentőállo­másán, Pécsszabolcson, orszá­gos érdeklődésre számot tartó gyakorlati próbák kezdődtek két, Nyugat-Németországban vásárolt telefonos bányamen­tő álarccal. A bányamentő­szolgálat évtizedes problémája az akcióban lévő mentők gyors és pontos informálása, az utasítások veszélyek nél­kül való továbbítása gázos és sújtólégveszélyes térségekben. A nyugatnémet cégek által készített, bányamentő-álarcba épített, különleges telefon ezt látszik megoldani. Az új rendszerű álarc egy­részt a legteljesebb védelmet biztosítja a poros és gázos munkahelyeken, ugyanakkor Űtavatás Komlón Sikonda 2,5 km Aranyplakett a társadalmi munkásoknak A komlói Dávidföld alatt — a mecsekfalusi útelágazás­nál — áll egy fölgallyazott kis díszkapu, keresztben pe­dig fehér szalag kifeszítve. Amikor az autók megérkez­nek — szombaton délelőtt 11 óra körül —, gyorsan össze­verődik itt a nép. Dr. Simek Árpád, Komló város tanács­elnöke mond rövid beszédet, aztán emlékplakettet oszt ki a város több üzemének, in­tézményének és arany pla­kettet azon személyeknek, akik a legtöbb társadalmi munkát végezték a komló— sikondai út építésénél. Ezután átvágja a szalagot, az út sza­bad. * ötmillió-kétszázezer forint ráfordítással készült el az út, amelynek hossza 2 és fél ki­lométer. Az erdőn át Sikon- dára vezető gyalogösvény esős időben járhatatlan volt, jár­műközlekedésre pedig alkal­matlan. Két esztendeje aztán hozzákezdtek a széles, hat­méteres makadámút építésé­hez. Teljesen szűz területet jelöltek ki az útnak, meg­mozgattak 30 ezer köbméter földet, ebből gépi erővel vagy 12—14 ezer köbmétert, a töb­bit a lakosság kézi erővel. Beépítettek 8 ezer tonna kő­anyagot. * Miért épült? Tereki Ferenc, a sikondai strand vezetője mondja: ennek a nagyon szép vidék­nek és a strandnak. * Krippl Márton, nyugdíjas aknász, szántén aranyplaket tét kapott elismerésképpen: — A szintezést, köbözést már a bányánál megtanultam, Két év óta, áprilistól novem­berig, amíg csak az időjárás engedte, itt dolgoztam az úton. Tudja, mi szép ebben? Az, hogy a bánya szocialista brigádjai összefogtak és na­ponta kijárták ide, dolgoz­tak, jól elszórakoztak és pi Jiáiujők ^lesmíradőn A péesvárad! gimnázium leánydiákotthonát tegnap kollégiummá avatták. Az alapító tagok singa- poure-i papucsban ülnek az asztal körül. Cipőben be­lépni tilos! — ezt maguk határozták el. — Csak nem az első ön- kormányzati megnyilvánu­lás? — Áh, nemI — feleli Svegál Anna. Kiderül: a „repetanapos”, a falitábla, aztán csengetös TV-műsorok hasonlóan az önállóság kezdetei voltak. Vagyis: ha a napos rosz- szul működik, repetáznia kell, még egyszer szolgála­tot teljesítenie. A TV-szo- bába akkor mennek be, ha csengettyű jelzi a műsor kezdetét. És a falitábla... Nos, arra ráírják, hogy me­lyik tanulócsoport tagjai hogyan feleltek aznap. Per­sze ez egy kicsit vicces do­log, de az athéni demokrá­cia is cserépdarabokkal kez­dődött, a hellaszi polgárok azzal szavaztak, mégsem ne­vették el a dolgot. Péckvá- radon is el kellett kezdeni valamivel. Lényeg: a tevé­keny önállóság, amiért teg­nap megkapták a kollégium címet Ezt pedig csak olyan diákotthonoknak adomá­nyozzák. ahol a lakók szin­te már nevelő nélkül is ön­állóak lennének. A pécsváradi lányoknak persze volt és van „kézve- zetőjük”. Aki az önálló kö­zösségi életre kezdte őket nevelni: dr. Bernáth Jó­zsefné igazgató, aki most már Komlón tanít. Aztán az örökébe lépő Bárdi Lászlóné hasonlóan arra törekedett, hogy a lányok önállóak le­gyenek, s ez az önállóságuk egyúttal mindig kezdemé­nyező, tevőleges legyen. A tegnapi avatás igazolja: si­került. Most a négy alapító tag­gal beszélgetünk. A mará- zai Brozovics Gizella és Svegál Anna, az erdősmecs- kei Nagy Ilonka és a fa- zekasbodai Tasnádi Etelka voltak a diákotthon első la­kói. Most már érettségiz­nek. Forgatják, simogatják az asztalterítő rojtját. Fris­sek, szépek, már nem piru­lásak, de fellépésük még kicsit szolid. Mesélik: öt­tagú diáktanácsot választa­nak rendszeresen. Ennek titkára másfél évig Brozo­vics Gizi volt, most adja át tisztét, mert itt az érett­ségi. A választás persze tit­kos. Munkatervet készíte­nek, mégpedig minden egyes leány önmaga számára, az­tán hetenként értékelik ki, mit váltott valóra tervé­ből. A lényeg persze a ta­nulmányi eredmény, de a sport, a kulturális fejlődés, a magatartás is beleszámít. — Tetszik tudni, — me­sélik — mikor a kollé­giumba kerültünk, hetente kétszer is jöttek a mamák a kosárral, jaj nehogy éhen haljunk. De jó a koszt, per­sze kinek-kinek más az íz­lése, s nem lehet mindig minden lánynak a fogára valót főzni. Akkor még két­hetente lehetett hazamenni, s alig vártuk. Most havon­ta lehet, de van, aki nem használja ki. — Miért? Vállat vonnak: — Mit csináljunk olyan kis faluban? — És itt? A kimenőkön? — Abban sincs sok fan­tázia. Múltkor négy osz­tályt is meghívtunk a bál­ra a Nagy Lajosból. És hát... tíz fiú jött csak ki. Inkább nézzük a tévét. Bárdi Lászlóné pedig ezt mondja: — Úgy érezzük, hogy a harmincegy lány szép ered­ményt ért el az önállóság te rén. De ahhoz, hogy kényel­mes otthonuk legyen a kollégium, el kellene sza­kadni az általános iskolá­tól, ahová gazdaságilag tar­tozunk, aztán közelebb köl­tözni a gimnáziumhoz, né­ha térdig érő hóban negyed­órákat gyalogolnak, mire beérnek oda. Persze komoly baj nincs, végülis nem a környező fal­vakból kell naponta be­járni. Mert a következő leg­nagyobb gond: milyen le­gyen az új háziruha, amit a kollégiumavatás utáni na­gyobb ellátmányból szeret­nének venni. Az egyöntetű vélemény szerint: kétrészes, egybeszabott, pici kis gal­lérral, hogy ha netán be­toppan valaki, akkor is csi­nosak legyenek. Mert so­sem lehet tudni... Földessy Dénes ■ » Családok, főként gye­rekekkel, autóbusszal érkez­tek ide éveken át, A busz csak Magyarszék felől juthat el a strandig, ez az utazás hosszú a kerülő miatt, és drá­ga is. Pedig Sikonda nem­csak a komlóiaknak nagyon közkedvelt üdülőhelye, ha­nem a környék lakosságának is, de még a pécsieknek is. Nézze meg, most például 31 fokos a víz hőmérséklete, a levegő hőmérséklete 34 fok itt, ahol nincs széljárás. A víz szénsavas, kellemes ha­tással van a szívbántalmak- ban szenvedő fürdővendégek­re. Most közvetlen buszjárat lesz Komló és Sikonda kö­zött, azt hiszem több ezres vendégsereggel számolhatunk. * Istvánfalvi Miklós mérnök, a Mecseki Szénbányászati Tröszt műszaki dolgozója: — Benkő Antallal vállal­tuk az út terveinek elkészí­tését, amikor a komlói ta­nács felhívásáról értesültünk. Körülbelül ezer-ezerszáz óra társadalmi munkát végez­tünk. Egyébként én is itt la­kom Kökönyösön a családom­mal, tavaly is, tavaly előtt is rendszeresen kijártunk az út­építésre. Szívesen dolgoztam, ment mondom, rendszeres lá­togatói Toltunk korábban is henték is a tiszta, jó leve­gőn; Daróczi Istvánná: — Itt lakunk Dávidföldön, gondoltam, lejövök az ün­nepségre. Az én fiam, a Pisti, Kossuth-bánya 50-es brigád­jában volt vájár, tudja, az a híres Nagy Dezső brigád. Ta­lán legtöbbet ők dolgoztak. A Pisti most katona, nem lehe­tett itt az ünnepségen, eljöt­tem helyette. Jó félóra alatt ott vagyunk a strandon vagy a völgyben. Minden nyáron, főleg hét végén kirándulunk Sikondára a gyerekeimmel, ismerősökkel. Visszük a bog­rácsot, mindig én főzöm a halászlét vagy a gulyást. — Komló nagyon füstös, poros levegőjű város, legalábbis lent, a Kossuth utca környé­kén. Ez a sikondai völgy meg szinte kiszívja az emberből a port. Meg a csend és a jó víz a medencében, ez kell nekünk. * Autók, kerékpárok, gyalo­gosok érkeznek az új úton Komló felől a strandra vagy a tó mellé. Az új út ötmillió­ba került — elismerés ezért a komlói tanácsnak —, de az ötmilliónál is nagyobb érték az, hogy a lakosság is­mét kapott valamit; ami jó, hasznos és szép; sújtólégbiztos is, a beépített telefon ugyanis energiaforrás nélkül működik. A mikrofon a hangrezgésekre csak mikro- voltokban kifejezhető áramot indukál, melyet a több száz méter távolságban lévő hall­gató alakít újra hanggá. A veszélyeztetett munkahelyen dolgozó bányamentő akár 3000 méter távolságra is elhagy­hatja az osztag parancsnok“ kát. Külön erénye a készíÜ-'4 léknek, hogy egyszerre több hangrendszerbe és bekapcsol­ható: a bányamentő nemcsak parancsnokával, de társaival is állandó érintkezésben le­het. Abban az esetben, ha a munkahely közelében a bá- nyatelefon-rendszer valame­lyik vezetéke épségben ma­radt, a maszkba épített mik­rofon erre is rákapcsolható, s így a bányamentő akár vá­rosi beszélgetéseket is folytat­hat. Rendkívül ötletesek a ká­belcsatlakozók: az alig gyufás doboz nagyságú csatlakozó fejben miniatűr rúgós kések helyezkednek el, melyek át­szúrják a több rétegben szi­getelt kábel burkát, s egyet­len mozdulat árán üzembiz­tos érintkezést teremtenek. A mecseki bányákban az elmúlt öt hónapban végzett gyakorlati próbák rendkívül pozitív eredményt hoztak. A Központi Bányamentő Állo­más ügyeletes rajai minden pénteken gyakorlatokat végez­nek a telefonpárral, ami egy­részt a készülék megbízható­ságát hivatott igazolni, más­részt kiképzés jellegű is, mert a tervek szerint már a kö­vetkező esztendőben rendsze­resítik ezt a rendkívül hasz­nos készüléket. B. S. Virágaik a grape-fruit PéeHett Tegnap délben Pé­csett még nem tapasz­talt botanikai jelenseg történt a Jókai utca 37 számú ház erkélyén. Magyar István főköny­velő január másodikán egy csemegeüzletben vásárolt grape-fruitbol kivette a magokat és kis ládában elültette. A jó idő beálltával a 'á- dát napos erkélyére tette ki. A tegnap ki­nyílt virág húsz fillér nagyságú, maga a nö­vény mintegy tíz centi- méteres.

Next

/
Oldalképek
Tartalom