Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-21 / 119. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló _______Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ X XIII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1966. MÁJUS 21., SZOMBAT Kádár János elvtárs I fz-ádár János és a vele együtt megyénkben tartóz- kodó Orbán László, Aczél György elvtársak ■péntek reggeli uticélja Mohács volt. A látogatásra elkísérte őket Rapai Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Novics János, dr. Nagy József, a megyei pártbizottság titkárai és Palkó Sándor, a megyei tanács vb-elnöke. A mohácsiak lelkes örömmel várták a kedves vendégeket. Az út két oldalán felsorakozva, virággal, kendőkkel integetve köszöntötték őket. Az Uj Barázda Termelőszövetkezet központi majorjában Józsa István, az Uj Barázda Tsz elnöke, Ömacht János, a tsz párttitkára és Vitek Pál főagronómus, valamint a mohácsi járás és ■város párt- és állami ■vezetői, a tsz tagjai fogadták Kádár elvtársat és kíséretét. Kedves színfoltja volt a fogadtatásnak, amikor három tsz- asszony. Kollár Istvánné, Gadányi Mihályné és Luch Mátyásáé délszláv, német és magyar népviseletbe öltözve, virágot nyújtottak át Kádár, Orbán és Aczél elvtársaknak. Vendégeink az íJj Barázda Tsz-ben, a Farostlemez- gyárban Díszvacsora a Nádorban Búcsúztatás a pályaudvaron Mohácson PÁRTAKTÍVA ÚJMECSEKALJAN Kádár elvtárs előadói beszédét mondja. A nagyaktíva hallgatósága. Jóssá István tájékoztatója a gazdaság munkájáról A látogatás első programpontjaként a vendégek Józsa István, Ömacht János és Vitek Pál kalauzolásával rövid körsétát tettek, megtekintve a központi major korszerű gépműhelyét, tehénistállóját, borjú nevelőjét, hideglevegős szénaszáritó berendezését. Kádár elvtárs nagy érdeklődéssel és megelégedéssel hallgatta a tsz vezetőinek tájékoztatóját, elismeréssel szólt a példás tisztaságról, rendről és szemmel látható fegyelmezettségről, amellyel tárolják és gondozzák a rendelkezésükre álló gépeket, felszereléseket. Kádár elvtárs az egyik istálló bejáratánál beszédbe elegyedett Csupity Jánosné állatgondozónővel, aki röviden beszámolt Kádár elvtársnak családi helyzetéről, munkakörülményeiről és szemmel látható megilletődöttséggel fogott kezet a párt első titkárával. Éppen erre az időszakra esett a napfogyatkozás, amelyet egy kézről kézre adott kormozott üvegen keresztül az egész vendégsereg. köztük Kádár elvtárs is. megtekintett, majd valamennyien a tsz-major ebédlőjébe vonultak, ahol barát beszélgetés kezdődött a tsz Í2 tagja, s a tanácskozásra meghívott mohácsi Rákóczi Tv a bólyi és a bári tsz-ek vehetőivel. Éevezetőül Józsa István elv- tá; i adott rövid ismertetést az Uj Barázda Tsz helyzetéről. tavalyi évben több mint 50 forintot fizettek ki egy munkaegységre. Ehhez azt is hozzá kell számítani, hogy a tsz 362 nyugdíjassal rendelkezik, akiket rendszeresen segélyez, számukra fajárandóságot, kulturális, szórakozási lehetőséget és egyéb szociális juttatásokat biztosít. Jónak mondható a tsz állat- tenyésztése is. Ezt a megszemlélt szarvasmarhaállomány kitűnő állapota, az évi 3230 literes fejési átlag is bizonyítja. A tsz gazdálkodására jellemző a belterjesség. , Ebben az évben például 420 kataszteri holdon kertészkednek. A tavalyi 56 helyett az idén már 142 holdon termesztenek hagymát. Józsa elvtárs arról is beszámolt a vendégeknek, hogy a tsz nemcsak a munkaképes tagjai számára biztosít jólétet, megélhetést, de arra is van gondjuk, hogy minden tekintetben eleget tegyenek az állam iránt vállalt szerződéses kötelezettségeiknek. Az idei esztendő első négy hónapjában már 47 százalékra teljesítették a tejeladási, 57 százalékra a sertéshús eladási, 61 százalékra a szarvasmarha eladási szerződésben vállalt kötelezettségüket. — Az idei termés jónak ígérkezik, s mi mindent elkövetünk — hangoztatta Józsa elvtárs —, hogy azt kellő időben, jó minőségben be is takarítsuk. — A tagság nevében ígérhetem Kádár elvtársnak s a Központi Bizottságnak, hogy ezután is becsülettel teljesítjük kötelességünket. Szorgalmasan dolgozunk, felvirágoztatjuk termelőszövetkezetünket. Arra kérem önt, s az ország többi vezetőit, hogy ott fent is ehhez hasonló módon végezzék munkájukat, úgy irányítsák az országot, hogy tovább fejlődjünk, s erősödjünk. Helytállnak a fiatalok Érdekes, színvonalas beszélgetés kezdődött ezután. Elsőnek Bubreg Illés brigádvezető, a tsz intéző bizottságának tagja kért szót. — 1960-ban léptem be a tsz-be, de akkor magam sem hittem volna, hogy öt év alatt ilyen sokra visszük, ilyen szép eredményeket érünk el. Helyes célokat tűztünk ki, jól kiválasztottuk a megvalósításukhoz vezető utat| és módszereket. Nem is maradt el az eredmény. Sikereink titka egyszerű: összefogtunk. A tsz sokac, német, magyar anyanyelvű tagsága megértette, hogy csak úgy boldogulhat, ha kölcsönösen segíti egymást, ha mindenki külön- külön teljesíti a feladatát. Volt olyan időszak, amikor egyik-másik vezetőnk elkedvetlenedett és arra kérte a vezetőséget, hogy engedje át más területre dolgozni. Mi akkor is sarkunkra álltunk, és azt mondtuk nekik: szükség van rátok, itt kell maradnotok. Ezt most csak megerősíthetem, sőt, arra kérem Kádár elvtársat, a megyei elvtársakat, hogy ne engedjék el a vezetőinket ezután sem, ha netán még újra eszükbe jutna elmenni innen. (Jellemző, hogy ezt a kijelentést nemcsak a vendégek fogadták tapssal, de a tsz jelenlevő tagjai is.) Bubreg Illés meg is indokolta, hogy miért mondja ezt: — Józsa elvtárs jó elnök, nem ismer fáradságot, egyenes ember, és csak egy cél vezeti, a tagság, az ország közös érdeke. A későbbiekben mégegy- szer szót kért Bubreg elvtárs. s mintegy titkot elárulva, elmondotta. hogy milyen módszerrel „fogta” meg a tsz-ben dolgozó fiatalokat. — Az én titkom az, hogy a munkára jelentkező fiataloknak olyan beosztást adunk, amit el is tudnak végezni, méghozzá úgy, hogy a kereset is meglegyen. Nem is megy el tőlünk senki, sőt, egyre többen jelentkeznek a város fiataljai közül, fiúk, lányok, Munkaegység; => SO forint „A csaknem ezer tagot számláló termelőszövetkezet, Mohács város három termelő- szövetkezete közül a legnagyobb és a legeredményesebben gazdálkodik. 1961 eleje, — megalakulása — óta évről évre komoly terméseredményeket ér el/s ma már a megye egyik legrentabiüsabb. a leghatékonyabban gazdálkodó termelőszövetkezetei közé tartozik. Ezt nemcsak azzal lehet lemérni, hogy például a tavalyi terméseredményei kiválóak voltak — tehát nemcsak a haldankénti 20,4 mázsás búza, 20 8 mázsás őszi árpa, 30,1 mázsás kukorica átlaggal —, de azzal is, hogy a A vendégek megtekintik a mohácsi Uj Bará/aix Termelőszövetkezet t-ázaföldjét. vegyesen, mert látják, a termelőszövetkezetben megtalálják a számításukat. Kollár Istvánné, az asszonyok szószólójaként meglehetős magabiztossággal mondotta el, hogy az asszonyokra mindig számíthat a vezetőség. — Sokat és jól dolgoznak, nem sajnálják az időt és fáradságot, ha a kertészetben szükség van rá, akár kora hajnalban is munkába állnak. Az is igaz — hangoztatta Kol- lárné—, hogy ami a nótában benn van, — azt a bizonyos ötven forintot mi már elértük —, a munkaegységnél, — ráadásul a kertészeti munka nem is olyan nehéz, és jó pénz van benne.' Mi nem is titkoljuk, szeretünk jól keresni, de lesz is annyi hagymánk, hogy a makóiaknak konkurrensei leszünk. Szeretjük a szövetkezetét Solti Ágnes, a faiskola dolgozója, meghatott szavakkal fejezte ki a Kollámé által elmondott dolgok érzelmi oldalát. — M i nők nagyon szeretjük ezt a termelőszövetkezetet, mert benne van a kenyerünk és az életünk. Én csak azt sajnálom, hogy miért nem korábban szervezték meg, mert akkor korábban kerültem volna a jelenlegi megelégedett, biztos anyagi helyzetembe. Arra kérem az ország vezetőit, hogy soha senkinek ne engedjék a tsz-eket bántani. Soha ne legyen vége, maradjon meg a mi életünkben, unokáink életében is, mert akkor biztosítva van a megélhetésünk, s a jövőnk. Én általában háromszáz munkaegységet szoktam egy évben teljesíteni. Minden évben úgy tervezem meg, hogy valamivel mindig több legyen, mint előzőleg. Hamarosan ötven éves leszek. Szeretném, hogy mire nyugdíjba megyek, 350 munkaegységet vigyek magammal, de azt még' jobban szeretném, ha a nyugdíjazási ünnepségre vendégül láthatnám Kádár elvtársat, Buturácz Lukácsné rövid, de velős hozzászólásában an! nak adott hangot, hogy a tsz- ben milyen vidáman megy a munka, milyen jó az asz- szonyok kollektívája. és ez nagyon contos a munua, a’ feladató elvégzése szempontjából is. Vitek Pál főagronómus kezdőitől fogva ebben a tsz-ben dolgozik. Ö is a megtett út (Folytatás a 2. oldalon.)
