Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

2

_ «. 1966. MÁJUS ZU

napló----------------------------------------K

ádár elvtársat Józsa István, a szövetkezet elnöke és a népviseletbe öltözött Kollár Jánosné fogadja Mohácson.

(Folytatás az 1. oldalról.)

tanulságairól beszélt, arról, hogy milyen nehéz volt az első években, amikor bizony 8—9 forintot fizettek egy munkaegységre, amikor a tagságnak csak egy kis része akart dolgozni, amikor a tsz-mozgalom ellenségei mindent elkövettek, hogy a tagságot a vezetők ellen uszítsák, lebeszéljék a munkáról, abban bízva, hogy a tsz elöbb-utóbb úgyis megbukik.

— Mi a demokráciára mindig nagy gondot fordítottunk, de azért úgy alkalmaztuk, úgy fejlesztettük, hogy_ előre, a tsz megerősödése irányába hasson. Az olyan demokrácia, amely visszafejlődést eredményez, semmit sem ér. Nem egv olyan tsz-tagunk vár5** különösen az idősebbek k5£$tt, aki öt évvel ezelőtt hallani sem akart a belépésről. Most viszont tréfásan azt veti a szemünkre, miért nem jöttünk korábban, hisz ha korábban lett volna tsz-tag, akkor korábban mehetne nyugdíjba is, s élvezhetné az öregség jól megérdemelt nyugalmát.

Vitele Pál. majd utána Stark József, a központi gépműhely szerelője is hosszasan beszélt a munkát gátló nehézségekről, különösén az alkatrészhiányról. amelynek következtében sok a gépkiesés, elakad a munka, s ez bizony sok bosz- szús órát okoz a tagoknak, éppúgy, mint a vezetőknek.

— Egy ilyen nagymértékben gépesített termelőszövetkezetben. mint a miénk, ahol 30 darab traktorral, 4 kombájnnal dolgozunk, ahol egy traktoregységre 102 kh szántó- terület jut, ahol az aratást százszázalékosan gépesítettük, létkérdés a jó anyag- é3 alkatrészellátás. Arra kérjük Kádár elvtársat, hasson oda, hogy végre megszűnjön vagy a lehetőségekhez mádén legalábbis enyhüljön az alkatrészhiány.

Balázs Ferencné hét éve tagja a termelőszövetkezetnek. tehát már a tömeges átszervezés előtt tagja volt az egyik mohácsi tsz-nek.

— Én is azt mondom, most már nagyon bánom, hogy nem korábban léptem be a termelőszövetkezetbe. pedig négygyermekes anya vagyok, s bizony nem kis gondot jelent a gyerekek gondozása, nevelése mellett évi 300 munkaegységet teljesíteni, mint ahogy az az elmúlt évben történt. Nem szeretek dicsekedni, de tavaly többet kerestem, mint a férjem. Tényleg elmondhatom, van értelme annak, hogy dolgozom; ebben a termelőszövetkezetben érdemes tagnak lenni. Meg is köszönöm ezt tagtársaimnak, a vezetőségnek itt helyben, s az elvtársaknák a megyénél, a központban, hogy lehetővé teszik számomra ezt a jó életet.

A szomszédos tsz-ek nevében Simonovics András, majd Szabó Mátyás, a bólyi Kossuth Tsz Állami díjjal kitüntetett elnöke üdvözölte Kádár elvtársat, s mondott véleményt a vendéglátók gazdálkodásáról.

— Én kezdettől fogva figyelemmel kísérem az Uj Barázda munkáját; láttam a kezdeti vergődést, és bizony magam is csodálkozom, hogy három-négy év alatt ilyen sokra vitték. Hiába, ez az élet sora. A kicsik megnőnek, a gyengébbek megerősödnek. Most már nekünk is csipkedni kell magunkat, ha lépést akarunk tartani a feljövőben lévő új versenytársakkal, pedig minden dicsekvés nélkül állítom, hogy a mi termelő- szövetkezetünk is jól gazdálkodik, szép eredményeket ért el.

Szabó Mátyás arra kérte hozzászólása végén Kádár elvtársat, hogy adandó alkalommal látogassa meg őket is.

A Farostlemezgyár Iaminátos üzemében a színes lemez gyártását magyarázza a vendégeknek Fáy Mihály igazgató és Asztalos Tivadarné üzemmérnök.

KÁDÁR JANOS:

Néphatalmunk erős,

jogos reményekkel nézhetünk

jövőnk elé

Kádár élvtárs, a Központi Bizottság, a kormány és a maga nevében üdvözölte a termelőszövetkezet tagságát, elismerését fejezte ki a látottak és az elhangzottak felett,

— Legutóbb tavaly jártam Mohácson, amikor a Duna gátszakadással fenyegette az egész vidéket. Az elvtársak akkor megköszönték a párt és a kormány anyagi, technikai segítségét, amelyet a fenyegető árvíz megfékezése céljából rendelkezésükre bocsá- toltunk. örültek a biztató szónak, és arra kértek bennünket. hogy akkor is látogassunk el, ha elmúlik a vész. örömmel tölt el, hogy ilyen hamar teljesíteni tudtam az elvtársak kérését, de annak még jobban, hogy milyen fegyelmezett. eredményes munkáit. milyen szép eredményeket tapasztalhatok Mohács legnagyobb termelőszövetkezetében.

Ez a tsz tényleg egy jó szövetkezet. Jól gépesített, minden termelési ág képviselve van benne, amely egy jó tsz számára fontos. Jó szakemberekkel rendelkeznek, csaknem negyvenmillió forintos vagyonuk van. jók a természeti adottságaik is. tehát igen jók a termelés technikai feltételei. Ez igen fontos. de mégiscsak az egyik oldal. A másik, a fontosabb az. hogy a tsz tagsága egyetértésben do’gozzon. szeresse egymást és vezetőit, vállvetve harcoljon közös szocialista céljai reg valósításáért Ez itt Mohácson, ahol több nemzetiségű

állampolgár él, különösen fontos. Arra kérem Önöket, hogy őrizzék meg az egyetértés szellemét, vigyázzanak erre a megszületett egységre, mert ez a legfontosabb feltétele további előrehaladásuknak.

— A nagyüzemi gazdálkodás kereteit, új formáit, egész légkörét amúgy sem tudta mindenki egyszere megszokni, méginkább megszeretni, Ráadásul kezdetben elég sok hibával dolgoztak a termelőszövetkezetek. Idő és türelen kellett ahhoz, amíg i paraszti emberek megismerkedtek új életünk új fogalmaival, eszméivel. Azutár megint egy hosszú idő, amíf azt magukévá is tették, mer saját életük javulásában bizonyítva látták eszménk és céljaink helyességét.

Mi is a szocializmus?

Tudnék erről önöknek hosz- szú előadást is tartani, de ta Ián célravezetőbb lesz, ha i magam példáját mondom el Jó pár évtizeddel ezelőtt, amikor mezítlábas gyerekként a; egyik kis somogyi falu poro: utcáján futkároztam. magan sem tudtam, nem is hallottam ezt a szót. Aztán városbí kerültem, munkások közé megismerve helyzetüket, nyo morukat. harcaikat, s egyszei csak szembetalálkoztam ezze az akkor még távoli, de a; első. hallásra lelkesítő célt je lentő szóval: szocializmus, és már a felszabadulás előtt elköteleztem mellette magamat egy életre.

Van aki csak a felszabadulás után, sőt, esetleg csak most jut el arra a pontra, hogy szémotvessen magával, s felmérje, vajon milyen helyet foglal el ebben a társadalomban, hogyan kell élnie és dolgoznia, ha megbecsült tagja akar lenni szocialista hazánknak. Törvényszerű, hogy egyszer minden dolgozó

ember eljusson a szocializmus megismeréséig, s mivel érdekében áll, annak helyesléséig is. Ha pedig megvan a helyes cél, az tettekre, becsületes munkára ösztönöz mindenkit.

— Nagy örömömre szolgált, hogy az elvlársak közül többen is kifejezésre juttatták: helyeslik, hogy a párt a szocialista nagyüzemi gazdaság útjára vezette a parasztságot, köztük őket magukat is. Sőt, többen annak is hangot adtak, hogy miért nem korábban kezdtük meg ezt a munkát. Amikor az ötvenes évek végén újra napirendre került a mezőgazdaság átszervezésének ügye, kezdetben nem volt egységes a vélemény. Volt, aki óvatosságra intett, valaki huszármódra akarta elintézni az ügyet, de úgy hiszem, mégis az volt a helyes megoldás, hogy ehhez az igen fontos, sorsdöntő kérdéshez is az ország általános érdekeit figyelembe véve nyúltunk hozzá. Azóta — bár nem sok év telt el — mindenképpen bebizonyosodott, hogy ez az elvi következetesség mindenképpen helyes volt.

Talán emlékeznek rá, akkoriban elég sokszor elmondottam, hogy a belépés ellen kézzel-lábbal tiltakozó egyéni parasztok nem is olyan sok idő múlva meg fogják köszönni, hogy a párt következetes volt. Saját életük jobbra- fordulása, könnyebbé válása erről meg fogja őket győzni. Lám, ma itt kétszer is elhangzott ilyen vélemény, pedig ez a tsz csak 1961 elején alakult.

— örömömre szolgál azt hallani, hogy ebben a termelőszövetkezetben jó a hangulat, a tagok szeretik a táncot, a szórakozást, s amint látom, a jó bort sem vetik meg. Ez így is van rendjén, hisz minden helyes, ami az emberi élethez tartozik, az emberhez méltó, persze, arra vigyázni kell, hogy az ember szórakozás közben, táncban, borospohár mellett is tudjon megmaradni embernek. És azt hiszem az is megszívlelendő, hogy mindent a maga idejében, helyén kell alkalmazni, nem szabad a dolgokat összetéveszteni. Amikor dolgozni kell, dolgozzunk, szabadidőben pedig szórakozzunk.

Kádár János elvtárs ezután néhány összefoglaló gondolatot mondott el a napirenden levő új gazdasági mechanizmussal, a nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyozva, hogy a haladas erői mindent elkövetnek az imperialista kalandorpolitika visszaszorítására, a békés egymás mellett élés lehetőségeinek biztosítására, a harmadik világháború megakadályozására.

— Szocialista néphatalmunk erős, és a szocialista tábor tagjaként jogos reményekkel nézhetünk jövőnk elé — fejezte be nagy tapssal és helyesléssel fogadott felszólalását Kádár János elvtárs.

Kádár elvtárs ezután néhány elismerő sor kíséretében beírta nevét a tsz vendégkönyvébe. A meleg hangulatú, színvonalas tanácskozás kedves befejező akkordjaként Józsa István elvtárs miniatűr busóálarcot adott át Kádár elvtársnak, s egyben meghívta a jövő évi busójárásra, majd Balázs Ferencné, a tsz-tagok nevében a tsz lisztjéből sütött friss kenyérrel kínálta meg Kádár elvtársat.

Vendégeink a Farostlemezgyárban

Mint minden program, a tegnapi is megcsúszott kissé, és már dél felé járt az idő, amikor Kádár János elvtárs és a többi vendég szívélyes búcsút vett az Űj Barázda tagságától, vezetőitől, s elindult a város másik végén lévő Mohácsi Farostlemezgyárhoz. Üt- közben az eszéki út két oldalán elhelyezkedett tömeg lelkesen megtapsolta őket, virágot szórt feléjük, mindenki azon igyekezett, hogy csak egy pillanatig is láthassa a kedves vendégeket. A 16-os számú ház előtt Kádár elvtárs megállíttatta kocsiját, kiszállt, s a köréje sereglő úttörőlányok kérésére beírta nevét a csapat emlékkönyvébe.

A Farostlemezgyárban Fáy Mihály igazgatóval az élén a gyár műszaki-, párt-, szak- szervezeti vezetői fogadták Kádár elvtársat és a vele érkező vendégeket. A gyári program üzemlátogatással kezdődött. A vendégek Fáy elvtárs kalauzolása mellett megtekintették a színes és a laminátos üzem automata gépsorait, megismerkedtek a gyár egyes üzemrészeinek vezetőivel és dolgozóival, a gyár termelési adataival, a gyártás technológiájával, termékeivel.

Az alig hét éve működő gyárban 1961-ben kezdődött meg a próbaüzemelés évi 20 000 köbméter kapacitással.

Az idén megközelítőleg 40 000 köbméter farostlemezt állítanak elő. A teljesen automatizált, korszerű gépekkel felszerelt két üzemrészben 2 millimétertől 6 milliméter vastagságig terjedő kemény farostlemezt gyártanak, amely egyaránt alkalmas építő-, bútor- és járműipari felhasználásra. Nagyon lényeges, hogy ezt az óriási importmegtakarítást jelentő terméket tüzelési célokra alkalmatlan nyár-, fűz-, valamint fűrészipari hulladékból állítják elő.

Kádár elvtárs és kísérete sokat időzött a felületkezelő üzemekben, ahol jelenleg kétféle eljárással, lakkos és la- minátos módszerrel készül a színes farostlemez. A gyár termékei igen értékesek, s világpiaci árúk igen magas. A farostlemezgyáriak büszkén számoltak be Kádár elvtérs- nak arról, hogy üzemük 826 dolgozójának egyharmada nő, hozzátéve, hogy munkájukkal igen meg vannak elégedve, mert szorgalmasan, megbízhatóan és pontosan dolgoznak.

Kádár János elvtárs és a

kíséretében lévő többi vendég, közöttük a mohácsi Új Barázda Tsz-ben tartott tanácskozás összes résztvevője ezután közös ebéden vett részt a gvar étkezdéjében. Ebéd közben

(Folytatás a 3. oldalon)

Útban a Farostlemezgyár felé, mohácsi úttörőknek dedikál Kádár elvtárs.

BESZÁMOLÓ KÁDÁR JÁNOS LÁTOGATÁSÁRÓL