Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
2 napló MÄJtTS 20. BESZÁMOLÓ KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS LÁTOGATÁSÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról) fogyott a türelmünk, de szerencsére mindig visszatartott bennünket a kenyértöréstől, az elhamarkodott szankcióktól, hogy szocialista brigádban dolgozunk, s felelősek vagyunk egymásért”. A továbbiakban arra kérte az üzemi párt- és szakszervezeti vezetéket, hogy ne csak ünnepélyes alkalmakkor foglalkozzanak a szocialista brigádokkal, hanem a munka hétköznapjai során is, bátran támaszkodva a szocialista brigádokban rejlő kezdeményező erőre, összetartásra és mozgósító erőre. Sudár Ferenc Kossuth-dfjas vájár emelkedett ezután szólásra, aki küzdelmes életútjá- rél beszélt. „Ifjúságunknak ma már szinte fogalma sincs, hogy milyen nehéz volt a fel- szabadulás előtt a munkásember, a bányász élete, sőt, azt is csak hallomásból tudja, hogy milyen hősi küzdelmet vívott a bányászság a felszabadulás utáni nehéz időkben a bányatermelés megindításáért, amikor szinte napi két szem krumplin, zsír- talan ételeken, gyakran kenyér nélkül szállt le a bányába, de mégis megvívta az ország gazdasági életének megindításához nélkülözhetetlen széncsatát.” Igen tanulságos volt, amikor az idős bánvász- nemzedék megbecsüléséről, a bányásznyugdíjak körüli problémákról beszélt, többszörösen hangsúlyozva, hogy ha érték is itt-ott csalódások, mégis ha újra kellene kezdeni, ismét csak bányász lenne, mert a bányászhivatás, a bányászfelelősség adott eddig is és ad ezután is értelmet, célt életének. Teljesítjük vállalásainkat Abramov István, a Pécsi Porcelángyár szocialista brigádvezetője régi ismerősként üdvözölte Kádár elvtársat, aki nyole évvel ezelőtti látogatása során a Zsolnay-gvá- rat is megtekintette. „A gyárban azóta kiforrott és általánossá vált a szocialista bri- gádmozgalom — számolt be Abramov elvtárs —. A mi brigádunk nem régóta van együtt, de máris nagy eredményeket ért el a porcelánszakmában oly fontos selejt- hányad csökkentésben. Két évvel ezelőtt 5,7 százalék volt a szigetelőégetés selejtje. Ezt tavaly már 3,14 százalékra csökkentették, s most a IX. pártkongresszus tiszteletére még egy százalékos selejt- csökkentést vállaltak.” Brigádja nevében Kádár elvtárs előtt tett ígéretet, hogy ezt a vállalást maradék nélkül teljesíteni is fogják. Gadó István és Pfund István, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szocialista briffádve- zetői egyöntetűen arról szá- számoltak be, hogy a pécsi ércbányászok körében mély gyökeret vert a szocialista brigádmozgalom. Igen örvendetes, hogy a kiváló teljesítmények mellett komoly eredményeket érnek el a bányászok tömegeinek nevelésében, tudatának formálásában, szakmai képzettségük elméivítésé- ben. Pfund rttván a többiekhez hasonlóan szintén arra tett ígéretet, hogy a kongresszusi munkaverseny során vállalt kötelezettségeiket teljesítik és úgy mint a VIII. kongresszus idején, most is meg fogják szerezni az első helyet. Kedves színfoltja volt a tanácskozásnak az, amikor Be- zensek Antalné elvtársnő, a Pécsi Kesztyűgyár párttitkára miniatűr mintakollekciót nyújtott át Kádár elvtársnak és a kíséretében levő vendégeknek. Ezután Petri Károly, a Baranya megyei Építőipari Vállalat panelüzemének szocialista brigádvezetője arról a küzdelmes Időszakról számolt be Kádár elvtársnak, amelynek során az országban elsőnek megteremtették a nagyKÁDÁR JÁNOS t panelek nagyüzemi gyártásának feltételeit. „Sok vád, gán- csoskodás ért akkoriban bennünket, de mi tudtuk, hogy jó úton járunk. Az új módszer azóta általánossá vált. és elsősorban ennek köszönhető az örvendetesen meggyorsult pécsi lakásépítkezés, ezernél jóval több új panellakással. A panelüzemben a vállalat többi üzeméhez hasonlóan most azon munkálkodnak, hogy teljes mértékben eleget tudjanak tenni garanciavállalásaiknak, hogy a? általuk gyártott nagypanelele- mekkel valóban jó és tartós lakásokat lehessen építeni.” „A panelüzem dolgozói, munkatársaim megbíztak azzal, hogy adjam át meghívásukat Kádár elvtársnak. Szeretnénk, ha időt szakítana és üzemünkbe látogatna. Nálunk ugyan nem tudunk látványos dolgokat mutatni, de amit teszünk, azt igen hasznosnak véljük." Tóka Imréné, a Pannónia Sörgyár szocialista brigádjának vezetője szintén azzal kezdte, hogy meghívja Kádár elvtársat a Sörgyárba. „Mi már hat éve dolgozunk brigádban, g háromszor nyertük el a szocialista címet. Mivel a termelési feladatok teljesítését mi már természetesnek tartjuk, a brigádmozgalomban olyan közvetlen célokat tűztünk ki, amelyekkel erősítjük a kollektív szellemet, a brigád tagjainak egymás iránti barátságát, szeretetét, a közösség iránti felelősségét. Holnap például az egész brigád ellátogat a Kulich Gyula utcai nevelőotthonba, hogy közös gyermeknapot rendezzen az otthon kis árváival.” Tóka Imréné ezután arra kérte Kádár elvtársat, a központi vezetést, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket a lakásprobléma, a napközi- és bölcsődegondok enyhítésére, mert úgymond elsősorban ezen múlik, a „legyen vagy ne legyen gyerek”, illetve több vagy kevesebb gyermek szülessen. Társadalmunk vezető ereje a munkásosztály A szocialista brigádvezetők felszólalásai után Kádár János elvtárs emelkedett szólásra. Bevezetésképpen a Központi Bizottság, a kormány és a maga nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, rajtuk keresztül a megye és a város munkásait. — Örömmel és szívesen jöttem Pécsre, és még nagyobb örömömre szolgál, hogy látogatásom során találkozhattam Önökkel, a megye és a város kiváló brigádjainak, pártszervezeteinek képviselőivel. Az elvtársak felszólalásait nagy érdeklődéssel hallgattam, bár az a gyanúm, hogy ha találkozásunk nem volna ilyen ünnepi jellegű, akkor biztosan több probléma is szóba került volna. Mégis meggyőződésem, hogy a szocialista brigádmozgalom, mint általában az egész országban, itt is mély gyökeret eresztett, fejlődésünk egyik előrelendítőjévé vált. Ezután arról beszélt Kádár elvtárs. hogy a központi vezetés csak akkor tudja feliratát jól ellátni, ha a ren- kezesére álló jelentések, ■’1 formációk, adatok mellett -•remélyas tapasztalatokat is "erez. ha a vezetők mind .^’a1'rabban találkoznak a dolgozó tömegekkel. — Népi állam vagyunk, az egész nép javára dolgozunk, tudnunk kell tehát, hogyan élnek. dolgoznak, milyen érj-’ménveket érnek el, milyen gondokkal küzdenek az emberek az ország különböző tájain. Csak így tudjuk reálisan értékelni az ország helyzetét s tudunk megfelelő intézkedéseket tenni el őrebr ludasunk. a hibák kijavítása érdekében. Népi államunk vezető ereje a munkásosztály és ezen belül különösen fontos helyet foglalnak el a bányászok. Ennek oka egyrészt a magyar munkásosztály történelmi múltjában, harcaiban, tradícióiban keresendő, másrészt abban a fontos szerepben, amelyet a bányászat a népgazdaság életében betölt. Elméletileg persze sokkal hatékonyabb, hozzáférhetőbb és olcsóbb energiákat is el lehet képzelni a szénnél. Az atom hatalmasabb, a gáz, a villa mos energia, az olaj olcsóbl mint a nehéz munkával ki bányászott szén. Azonban tu domásul kell vennünk, hog hazánk energiaszegény orszáj ezért belátható időn beit minden hozzáférhető szene ki kell és ki is fogunk tei melni. Vagyis hát minden e] lenkező híreszteléssel szembe hosszú-hosszú, a md időnké meghaladó perspektívája va a magyar szénbányáknak, íg a mecseki bányáknak is. Életünk sok úf vonással gazdagodott Nyolc évvel ezelőtt talál-1 koztunk itt Pécsett, de úgy tű- j nik, mintha csak egy-két év telt volna el azóta. Ennek az a magyarázata, hogy az elmúlt évek szorgalmas munkában teltek el, s aki becsületesen dolgozik, aki gondol a jövőjére, akinek szép tervei vannak, az nem számolja az évek múlását. Baranya megye, Pécs város fejlődése, akárcsak az ország egésze, azt bizonyítja, hogy nemhiába dolgoztunk az elmúlt nyolc-tíz évben. Politikailag, gazdaságilag sokat fejlődtünk, sok új vonással gazdagodott életünk, eredményeink igen szép hajtása a szocialista brigádmoz- galom is. Sudár elvtárs hozzászólása kapcsán utalnék arra. hogy a szocialista brigádmozgalom a korábbi munkaversenyek hagyományaiból táplálkozik, de mégsem azonos azzal, mert bár az ötve- , nes években is, ma is ugyan- | áz a szocialista elv, világné- I 7-t, tenniakarás. a jobb élet | vágya ösztönzi az embereket ! arra, hogy benevezzenek a munkaversenybe, jobban dolgozzanak. tanuljanak, segítsék egymást —, mégis, ma egyetlen egy szocialista brigád vagy brigádtag sem válhat sztárrá, vállalati reklámfigurává, nem szakadhat el gyökerétől, a többi munkástól. A szocialista brigád-cím eleve feltételezi, hogy közös munkában összeforrt munkáscsoportok. brigádok, üzemrészek, sőt egész gyárak lépjenek közös erővel előre. Amikor egy-egy brigád eléri a szocialista elmet, nemhogy elszigetelődik az üzem többi dolgozóitól, hanem jó példájával a többieket is fellelkesíti — ez a magyarázata annak, hogy a mozgalom ilyen gyorsan általánossá vált országszerte és Pécsett is. Sokan azt mondják, hogy az egész brigádmozgalom hum- buk. mert végeredményben arra megy ki a játék, hogy többet keressenek. Nem tagadjuk. hogy a jó munka és a jó kereset összefügg egymással. De hiszen ez a szocialista építőmunka egyik alaptörvénye, Hogyan is lehetne tartósan több munkáit, áldozatvállalást követelni akkor, ha ez nem járna együtt a kereset javulásával, nagyobb erkölcsi megbecsüléssel. Egyébként is mindenki előtt nyitva áll az út, mindenki dolgozhat jobban, eredményesebben, s akkor ő is többet kereshet. Fontossági sorrendben Rátérve a hozzászólásokban előterjesztett kérésekre, javaslatokra, először a női nyugdíjkorhatár csökkentésére irányuló javaslattal foglalkozott Kádár elvtárs. „Megvan az a régi, jó szokásom, hogy szeretek igazat mondani, s azt is megmondani becsülettel, ha valamivel nem értek egyet vagy ha valamely kérést nem tudok teljesíteni. A Központi Bizottság és a kormányzat jelenleg Is azon munkálkodik, hogy fokozatosan, fontossági sorrendben megoldjon minden szociális problémát. Elsősorban az anyák, a gyermekek, az öregek, családok gondjait kívánjuk évek óta enyhíteni. Ebben a sorban az asszonyok nyugdíjkorhatárának csökkentése, őszintén szólva, eléggé hátul áll, többek között azért Is, mert nyugdíjrendszerünk, általában a társadalombiztosítás tekintetében akármelyik fejlett országgal felvesszük a versenyt* Legfeljebb az a probléma, hogy az összehasonlítást csak a dolgozók által élvezett juttatás mértéke, kedvező volta állja ki, de az ezeket biztosító termelési, termelékenységi mutatók már kevésbé. Azt is látnunk kell ennél a kérdésnél, hogy az életkor, akárcsak világméretekben, nálunk is meghosszabbodott Amíg például Indiában még mindig 30 év az átlagos életkor, nálunk 70 évnél magasabb. Éppen ezért vigyáznunk kell arra, hogy a nyugdíjasok s az aktív termelők közötti természetes arányokat megtartsuk, különben oda jutunk, hogy nem lesz, aki megtermelje az egyre növekvő nyugdíjas tömegek számára szükséges javakat Kényelmesebb volna számomra Tóka elvtársnővel is egyetérteni, azonban csak részben tudok igazat adni neki. Tagadhatatlan, hogy ha csökkennek a lakásgondok, a bölcsőde-, a napközigond. az a népességszaporulatra feltétlenül kedvező. Mégis az a véleményem, hogy bár ösz- szetartozik, mégiscsak két dolog ez, s az egyik nem következik szervesein a másikból. Kell, persze, hogy kell a lakás. Építünk is annyit belőle, amennyi erőnkből telik. De azért ahhoz, hogy valaki vállalja a gyermeknevelés gondjait, sok minden más is kell — gyermekszeretet, családszeretet, áldozatvállalás. Ezt pedig semmiféle beruházással nem tudjuk biztosítani. Ez mindenkinek magánügye. Ha az itt jelenlévők szülei, beleértve az enyéimet is, arra vártak volna, hogy mikor kapnak az államtól kétszobás összkomfortos lakás*. aligha tanácskozhatnánk most itt. Többen foglalkoztak hozzászólásukban azzal, hogy a szocialista brigádmozgalom nagyon jó hatással van a bányászok magatartására, magánéletére. és ez nagyon fontos dolog. Én ugyan nem tartok különösen attól, hogy a bányászok vagy a magyar nép általában sok alkoholt fogyaszt, egyes családok életében azért sokszor komoly tragédiákat okoz az iszákosság. A szocialista brigád, az üzemi szakszervezet, a munkatársak jó példája, nevelő munkája sokat javíthat e tekintetben, de a leglényegesebb mégiscsak az, hogy ki-ki maga legyen ura saját akaratának. Helyes k es • V m « n vésés Rési munkásmozgalmi tanas zta’r'om alapján csak helyeselni tudom azt a kezdeményezést. hogy a pécsi szocialista brigádoknál kezd meg(Folytatás a 3. oldalon) Válaszbeszéd a szocialista brigádvezetőknek. Bányászgyerekek virággal kedveskednek Kádár és Rapai elvlársnak. A gyárvárosi iskola űftöiőzenekarának vangversenye a vendégek tiszteletére. A szigetvári vár megtekintése. Háttérben a tűztorony.
