Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

199». MÁJUS 20. BESZÁMOLÓ KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS LÁTOGATÁSÁRÓL 3 (Folytatás a 2. oldalról) honosodni a közös brigád­kassza. Ez már egy magasabb- rendű kollektív szellem termé­ke és bizonyítéka. Elhangzott egy olyan javaslat is, hogy a szocialista brigádok értekez- ete egyben vegye át a terme­lési tanácskozások funkcióit is. Ahol a munkások többsé­ge brigádban dolgozik, ott ez majdnem természetes. De azért arra is gondolnunk kell, hogy ma még nincs ez mindenütt így. Helyileg kell megegyezni a szakszervezettel, végered­ményben az a fontos, hogy a gyár, a vállalat feladatait minden dolgozó ismerje, ma­gáévá tegye, s tegyen is érte meg minden lehetőt. Kádár elvtárs azzal fejezte be hozzászólását, hogy ismé­telten erőt, egészségét, mun­kasikereket kívánt Pécs és Baranya szocialista brigádjai­nak. majd a jelenlévő szocia­lista brigádvezetők felkérésére beírta nevét a brigádnaplók­ba. A tanácskozást Garam- völgyi János elvtárs, a Me­cseki Szénbányászati Tröszt igazgatója zárta be. A munkásszállásról eltávozó Kádár elvtársat Rajnai Hen­rik, a Gyárvárosi Általános Iskola úttörőcsapata zenekará­nak vezetője felkérte, hogy hallgassa meg a kis zenekar rögtönzött hangversenyét. Ká­dár elvtárs megelégedését fe­jezte ki a kis úttörők kultu­rált, színvonalas játéka hal­latán, s örömmel fogadta el a zenekar kollektívájának ajándékát, egy baranyai fara- gású népi furulyát. Vendé­geink és kíséretük ezután gép­kocsiba szálltak és Komlón ke­resztül a Zobák-aknai bánya­üzembe hajtattak. Bárnyássgyülés Zobáh-aknán Zsúfolásig megtelt a Zobók- • knai felolvasó terem, amire Kádár elvtárs és kísérete megérkezett. Az üzem bejá­ratánál Komló város párt- és állami vezetői, köztük Neu­bauer József, a Városi Párt- bizottság első titkára, dr. Sí­rnék Árpád, a Városi Tanács vb-elnöke és Piegl János, a zobáki üzem vezetője üdvö­zölte őket, majd a felolvasó­terembe mentek, ahol Rocs- kár Bálint, az üzemi pártbi­zottság titkára megnyitó sza­vai után Kádár János elvtárs beszédet mondott. Kádár elvtárs itt is azzal kezdte beszédét, hogy a zobá- kd bánya jelentőségét jól is­meri. Ez a bánya jelenlegi 1200 tonnás napi teljesítmé­nyével az ország egyik leg­jelentősebb feketeszén-bányá­ja. De ha figyelembe vesz- szük a várható napi 3000 ton­nára történő felfutást, még inkább indokolt, hogy orszá­gosan is számontartsuk a bá­nya helyzetét, osztozzunk gondjaikban, nehézségeikben, s együtt örüljünk szép munka­sikereiket, amelyeket az utóbbi időben elértek. A szá­mok azonban csak egy részét jelentik a munkának, és az életnek. Sokkalta fontosabb, hogy a teljesítményszázaléko­kon túl megismerjük az em­bereket. akik ezeket az ered­ményeket kemény munkával, komoly áldozatvállalással ki­harcolták. Eredményeik szé­pek. büszkék lehetnek rá, s csak gratulálni tudok a párt, a kormány és a magam ne­vében is azt kívánva, hogy folytassák tovább ezt a jó munkát, s érjenek el még je­lentősebb eredményeket. Egy-egy ilyen találkozás azért is hasznos, mert köl­csönösen megismerjük egy­más véleményét, önök az én szavaimon keresztül is meg­ismerhetik, hogy milyen célo­kért munkálkodik, mit tett és mit akar tenni az ország és a nép érdekében a párt és a kormány. Én viszont az önökkel folytatott beszélgeté­sek, véleménycserék alapján fel tudom mérni és a vezető tes­tületek elé tudom tárni, hogy a vezetés céljait mennyire értik, mennyiben helyeslik a dolgozó tömegek. így tehát kölcsönösen megismerjük egy­más célját, tevékenységét, és mivel alapvetően egyet aka- -unk. kölcsönösen munkál­kodhatunk annak megvalósí­tásán. Meggyőződésem, hogy csak akkor növekedhet gaz­dasági erőnk, akkor javulhat az élet ebben az országban, ha a központi vezetés céljai helyesek, s ha ezeket a he­lyes célokat a tömegek támo­gatják. Nagyon fontos ennek p munkamegosztásnak két ol­dalát látni, hisz céljaink, munkánk, gondjaink közösek, s egymástól elválaszthatatla­nok. Meggyőződésem, hogy a zo­báki bánya e tekintetben is szilárd bázisa a munkásha­talomnak. Nem is kérek mást, mint azt, hogy az ed­digi szellemben, az eddigi lelkiismerettel. hozzáértéssel folytassák munkájukat. Rátérve az országos ügyek­re, csak néhány alapvető do­logról szeretnék beszélni, hisz ma már szerencsére az embe­rek általában mindenről tá­jékozottak, van véleményük, tehát nem szükséges, hogy itt, ezen a gyűlésen minden rész­letkérdésre kitérjek. Orszá­gunk általános helyzete, akár- «safc az elmúlt tíz évben, jó, s egyre jobb. Céljainkat álta­lában érti, ismeri és helyesli az ország népe. Ha akad is egész elenyésző számban el­lenséges szándék vagy tett, ha vannak is olyanok, akik nem mindenben és nem mindig teljes meggyőződéssel támo­gatják a szocializmus ügyét, az ország dolgozóinak túlnyo­mó töbsége támogatja ezt a politikát. Amikor azt mondom, hogy általában fejlődés, fellendülés tapasztalható, egyáltalán nem akarom titkolni, hogy akad­nak, s a jövőben is akadnak majd gondok, bajok, hisz ez az élet velejárója. Közismer­tek az ötéves terv számai és ebből az is tudott, hogy gaz­dasági helyzetünk fokozatosan javul, népgazdaságunk olyan erőtartalékokkal, feltételek­kel rendelkezik, hogy joggal mondhatom, sose legyenek rosszabb feltételeink gazdasá­gi tekintetben. Tavaly december óta nem egyszer szemünkre vetették már, hogy igen, igen, a ter­melés fejlődik ugyan, de hát mi van az —etszínvonallal? Miért kellett felemelni az ára­kat, a közlekedési díjakat, egyáltalán összeegyeztethető-e a szocializmus alaptörvényei­vel, az a gazdaságpolitika, amelyet az új gazdasági me­chanizmus előkészítéseként az utóbbi időben folytatunk. Va­ló igaz, hogy a decemberi intézkedéseknek senki sem tapsolt, őszintén szólva, sen­ki sem várta, jómagam sem ezt, még akkor sem, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az ál­talános árszint 2 százalékos emelésével egyidőben a reál­béreket 3,3 százalékkal emel­tük. Persze, az emelés nem egyformán érintett mindenkit, de azt hiszem egyetértenek velünk abban, hogy az ár­emelkedések terheit elsősor­ban a nagy családok és ala­csonykeresetű dolgozók meg­segítésére fordítottuk, s egy pár olyan „adósságnak” tet­tünk eleget, amelyet már nem halaszthattunk. Látni kell azonban, hogy itt nem egyszerűen árpolitikai intézkedésekről van szó, ha­nem arról a felismerésről, hogy a szocialista fejlődés eddigi ütemét az eddigi mó­don nem tudjuk biztosítani a továbbiakban. Intézkedéseink lényege abban foglalható ösz- sze, hogy ez után nem a fo­gyasztást, hanem a termelést kívánjuk ösztönözni, a közve­tett juttatások emelése helyett elsősorban a fizetések növelé­sével biztosítani, az életszín­vonal emelését és az állami dotációk mértékét a lehető legszűkebbre vonni. A gazdasági élet irányítá­sának reformjára mindenkép­pen szükség van. Jelenleg az a helyzet, hogy szinte az egész ország egyetlen vállalat kere­tében folytatja gazdasági te­vékenységét, ezért van az a rengeteg sok központi utasítás, beavatkozás, ezért kevés a helyi szervek önállósága. Az új gazdasági mechanizmus, melynek bevezetése a harma­dik ötéves terv irányelveivel együtt hamarosan a Központi Bizottság elé kerül — alapve­tően ezután is biztosítja a központi irányítást, de sok­kal nagyobb önállóságot biz­tosít a helyi szerveknek. Nem árt, ha egy kicsit a felelőssé­get is decentralizáljuk, vagyis hogy egy-egy vállalat, üzem dolgozóinak keresete, helyzete az eddiginél sokkal nagyobb mértékben függjön áttolj mi­lyenek, mennyire hozzáértők, Vidám beszélgetés a Tejüzem sajtdobozoló gépénél. bátrak, kezdeményezők a he­lyi vezetők. Vannak olyan vé­lemények. hogy az új gazda­sági mechanizmus valamiféle gazdasági káderőrségváltást feltételez. Mondanom sem kell, hogy erről szó sincs, s nem is lehet. A jövő bíztató, de komoly, kemény munkát követelő évek előtt állunk. Nagy terveink vannak, s ezeket meg is tud­juk va’ósítani, ha ehhez a leg­alapvetőbb feltétel, a világ­béke biztosítva lesz. Nem sza­bad hamis illúziókban ringat­nunk magunkat. A nemzetközi helyzet igen bonyolult, igen komoly erők állnak a háború oldalán. Anélkül azonban, hogy ezeket lebecsülnénk, mé­gis ’ teljes joggal állíthatjuk, hogy a béke erői, az imperia­lizmus elleni erők hatalma­sabbak, a béke ügye jobban áll, mint a háborúé. Mi a magunk módján mindent el­követünk a béke biztosítása érdekében. Kádár János elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után Vertike István vájár, alap­szervezeti párttitkár, miniatűr bányászlámpát adott át Kádár elvtársnak a bányaüzem dol­gozói nevében. A Zobák-aknai bányászgyűlés Piegl János elv társ zárszavával ért véget. Kádár János elvtárs és kí­sérete ezután visszatért Pécs­re és az Olimpia étteremben fogyasztotta el ebédjét. Látogatás Varga László vájár lakásán. A 400 éves jubileumra készülődő Szigetváron Az eredeti program szerint ebéd után rövid pécsi pihenő következett volna... A dél­előtti találkozók során azon­ban az idő gyorsabban per­gett, mint az események, így Kádár János elvtárs és kísé­rete ebéd után azonnal tovább indult. Megtekintették a Pécsi Orvostudományi Egyetem be­fejezés előtt álló új épületeit, majd elindultak Szigetvárra. Szigetvár előtt néhány kilo­méterrel megállt a kocsisor, s egy ritkás növendékerdő kö­zelében Kádár János elvtárs rövid pihenőt tartott. — A hatos út mentén sorakozó kis falvak, valamint Szentlőrinc és Szigetvár lakossága az út mentén várta Baranya megye kedves vendégeit. Derűs, ér­deklődő arcok villantak fel mindenütt, a mozdulatokban bizalom és a kapcsolatterem­tés öröme oldódott. Kádár Já­nos elvtársat Szigetváron a Zrínyi-vár kapujában Dittrich József, a járási pártbizottság első titkára, Pirisi János, a járási tanács elnökhelyettese, dr. Nagy Gyula, a szigetvári Zrínyi emlékünnepség előké­szítő bizottságának az elnöke, a Megyei Tanács elnökhelyet­tese és Cvetlcovics János, a községi pártbizottság titkára fogadta. A várkapuban Mol­nár Imre, Szigetvár Várbará­ti Körének elnöke röviden körvonalazta a Zzínyi-vár történetét és építészeti jelleg­zetességeit. Kádár János elvtárs és kí­sérete ezután megjelent a kapu közelében húzódó bás­tyán, megtekintette a törté­nelmi falakat, a hajdani véde­lem emlékeit. Meglátogatta a vármúzeumot, felment a vár délnyugati bástyájára, s né­hány percig elgyönyörködött a helyreállított várudvarban és a várfalakon túl előtáruló napfényes, szép tájban. A vár megtekintése után a társal­góban Szigetvár párt, tanács és üzemi vezetőivel találko­zott. A beszélgetés végén Oszacki László, a cipőgyár és Szűcs István, a konzervgyár igazgatója a községet jellemző ipari termékekkel ajándékozta meg a párt első titkárát, majd Molnár Imre egy szigetvári emlékalbumot és a Várbará­tok Körének ezüst jelvényét nyújtotta át. Kádár János elvtárs ezekután a Várbará­tok Körének emlékkönyvébe a következőket írta; „örülök, hogxi baranyai látogatásunk során alkalmunk nyílott Szi­getvár hős védőinek emléke előtt tisztelegni. Minden jót kívánunk a történelmi múlt emlékei hű gondozóinak, s az új élet építőinek, Szigetvár község lakóinak.” A csütörtöki gazdag prog­ram a Pécsi Tudomány- egyetem aulájában rendezett társasvacsorán fejeződött be. Kádár János elvtársat és a kíséretében érkezett Orbán László, Aczél György, Rapai Gyula, Palkó Sándor, Csendes Lajos, Ambrus Je- tő elvtársakat az egyetem főbejáratánál a pécsi felső- oktatási intézmények veze­tői, professzorai, párt- és KISZ-titkárai fogadták, köztük dr. Donhoffer Szi­lárd, a Pécsi Tudomány- egyetem rektora, dr. Csiz­madia Andor, az egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, Márk Bertalan, a Tanárképző Fő­iskola igazgatója és dr. Kis­bán László, a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Techni­kum igazgatója. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott vacsorán dr. Donhoffer Szi­lárd rektor és Kádár János elvtárs mondott pohárkö­szöntőt. Szigetvárról hazatérőben a kocsisor megállt Ujmecsekal- ján, s Kádár János elvtárs és kísérete a felvillanyozott gyer­mekek érdeklődése közepette végigsétált a hajdani bolgárkert modern épületei között, majd a 39-es dandár úton a III./A. jelű hétemeletes házban egy bányászc'saládot is meg’áto- gatott. Varga László vájárral és családjával hosszasan el­beszélgetett, aztán az egybe­gyűlt érdeklődők gyűrűjében ismét kocsiba szállt. A kocsik végighajtottak a belváros felé vezető úton. majd a Tüzér utcánál váratlanul jobbra ka­nyarodtak és megálltak az új Tejüzem előtt. A Tejüzem meglátogatása a programban nem szerepelt, így az üzem portása és az esti műszakban dolgozó munkások és műsza­kiak ugyancsak csodálkoztak, amikor a párt Központi Bi­zottságának első titkára meg­jelent előttük. A spontán üzemlátogatás nagyon frap­pánsan, a kölcsönös érdeklő­dés bensőséges légkörében pergett le. Kádár elvtárs meg­tekintette az üzem modern automata gépeit, termékeit, beszélgetett a gépek mellett dolgozó emberekkel, s amikor viszonylag pontos képet nyert a termelés folyamatáról és az üzemben dolgozó munkás ok életkörülményeiről, elköszönt alkalmi vendéglátóitól. Találkozás a pécsi felsőoktatási intézmények vezetőivel Kádár J'nos elvtárs pohnrkőszfinfőt mond az egyetem aulájá­ban, mellette dr. Donhoffer Szilárd rektor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom