Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

napló .1966 *«*•?'» IS 1. Tanácskozik as XXIII, kongresszusa Kiosztották az idei irodalmi és művészeti díjakat (Folytatás az 1. oldalról) tok önállóságáért szállnak sík­ra, hiszen mindegyik pártnak magának kell meghatároznia politikáját, országa konkrét feltételeinek megfelelően és helyzetének sajátosságaival összhangban. „Ugyanakkor azonban, véleményünk sze­rint, az egész kommunista vl- lágmozgalomnak a marxizmus —leninizmus elveire alapozott, közös fő irányvonalra van szüksége ahhoz — mondotta —, hogy győzelmesen harcol­hasson az imperializmus el­len, a békéért, a nemzeti füg­getlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért”. A Szovjetunió eredményei „rendkívül nagy mértékben hozzájárulnak a szocialista világrendszer gazdasági, poli­tikai, katonai erejének növe­léséhez, jelentősen elősegítik a szocializmus, a világ hala­dó erői befolyásának növeke­dését” — jelentette ki felszó­lalásában Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára. „Pártunk — hangoztatta Ceausescu — úgy vélekedik, hogy a kommunista mozga­lomban fennálló nehézségek nem leküzdhetetlenek, még nincs későn, hogy valameny- nyi párt állhatatos, felelősség- teljes, türelmes erőfeszítések­kel megakadályozza a nézet- eltérések fokozódását, a sza­kadás elmélyülését, fenntartsa a kommunista mozgalom egy­Az FKP főtitkára hangsú­lyozta, hogy a francia kom­munisták kellően értékelik „az SZKP bölcs és szilárd állás­pontját, s az 1957. és 1960. évi nyilatkozatok alapelveinek vé­delmére tett erőfeszítéseit”. A Francia Kommunista Párt nagyon fontosnak tartja, hogy a kommunista pártok fejlesz- szék kölcsönös kapcsolataik minden formáját. „Egyúttal arra számítunk — mondotta Waldeck Rochet —, hogy ezek a találkozók és eszmecserék előmozdíthatják — s mi ép­pen ezt szeretnénk — a kom­munista pártok új nemzetkö­zi értekezletének megtartásá­hoz szükséges, kedvező felté­telek megérlelődését”. ségét és összeforr ottsá gát”. Ceausescu kifejezte a Román Kommunista Pártnak azt a meggyőződését, hogy „azok a közös érdekek és célok, ame­lyek a marxizmus—leniniz­mus és a proletár internacio­nalizmus zászlaja alatt egye­sítik a kommunista pártokat, felülkerekednek”, mert „erő­sebbek a nézeteltéréseknél”. A román és a szovjet nép között a barátság és a szövet­ség, az elvtársi együttműkö­dés szilárd viszonyai bonta­koznak ki, egyre bővülnek a Román Kommunista Párt és az SZKP testvéri kapcsolatai. A szónok kijelentette, hogy a román párt és kormány erélyesen követeli az Egye­sült Államok vietnami impe­rialista agressziójának beszün­tetését, az összes külföldi csa­pat kivonását és a genfi egyezmények betartását. Tá­mogatja a vietnami nép igaz­ságos harcát, amelyet hazája szabadságáért és függetlensé­géért vív”. 4 mandátumvizsoáló bizottság jelentése Ivan Kapitonov, az SZKP Központi Bizottságának titkára előterjesztette a man­dátumvizsgáló bizottság je­lentését, amelyet a kongresz- szus küldöttei egyhangúlag jóváhagytak. A mandáltum- vizsgáló bizottság elnöke kö­zölte, hogy 4620 szavazati jog­gal rendelkező küldöttet és 323 tanácskozási joggal ren­delkező küldöttet választottak meg a kongresszusra. Az SZKP-nak jelenleg 11 millió 673 ezer 676 tagja és 797 ezer 403 tagjelöltje van. A küldöttek között 1141 munkás, 554 kolhozparaszt és szovhozdolgozó, 704 vállalati és szovhozigazgató, valamint kolhozelnök van. Közel 350 tudós, továbbá 9 űrhajós, köz­tük Valentyina Nyikolajeva- Tyereskova, valamint 147 író és művész vesz részt a kong­resszuson. Mint Kapitonov közölte, a küldöttek 55 százaléka felső­fokú vagy nem teljes felsőfo­kú képzettséggel rendelkezik. A küldöttek között a nők számaránya 13,3 százalék (1154 nőküldött). A kongresszus részvevői a Szovjetunió 59 nemzetiségét és népcsoportját képviselik. A küldöttek 40,2 százaléka 40 évnél fiatalabb, a 60 éves és idősebb küldöttek számará­nya csak 3,8 százalék. ff. CEAPSESCP; Bővülnek a Román KP és az SZKP testvéri kapcsolatai Kádár János elvtárs felszólalása az SZKP XXIII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) Az imperializmus ellen har­coló forradalmi erőket támo­gatva, a szocialista és kapita­lista országok állami kapcso­latai vonatkozásában fontos­nak tartjuk és változatlanul követjük a békés egymás mel­lett élés politikáját, a szuve- rénitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avat­kozás, a kölcsönös előny el­veinek érvényesítése alapján. A nemzetközi helyzetet bo­nyolítja, a szocializmus előre­haladását fékezi, az imperia­lizmusnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocialista or­szágok, a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységtörek­véseit szakadárok akadályoz­zák. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a marxizmus—le­ninizmus elvei alapján, küzd az álbaloldali kalandorság, a nacionalizmus, a szovjetelle- nesség, a revizionizmus és minden más káros irányzat ellen és bizton hiszi, hogy az egység gondolata győzedelmes­kedni fog. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között teljes az elvi és politikai egység, örülünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszu­sán alkalmunk van ismét ki­jelenteni. Megragadva az al­kalmat, hogy a teremben min­den kontinensről jelen vannak a kommunista világmozgalom képviselői, a magyar kommu­nisták nevében elvtársi tisz­telettel köszöntjük őket. Mi abban a meggyőződésben vív­tuk harcunkat eddig és foly­tatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, ame­lyet a testvérpártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete dolgozott ki. helyesnek bizo- nvu.lt az eddigiekben is és a világ forradalmi erőinek ha­tékony fegyvere marad ezutáji is. Kifejezzük azt a meggyő­ződésünket, hogy ha állhata­tosan harcolunk internaciona­lista egységünkért, az eredmé­nyes lesz és ezzel szolgáljuk legjobban a szocializmus, a nemzeti függetlenség és béke erőinek ügyét. Kedves Elvtársak! A Szovjetunió internaciona­lista segítséget nyújtott a magyar népnek, amikor meg­szabadította a hitleri fasisz­táktól és háborújuktól, amikor segített az ellenforradalmi fel­kelés leverésében, amikor se­gít a békés építőmunkában. A szovjet nép által nyújtott se­gítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van nálunk is — és nem ke­vés — a legfontosabb azon­ban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munkában előre haladunk, a szocialista társa­dalom teljes felépítésén dol­gozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság belpolitikája a népi hatalom védelmét és erősítését, a szo­cialista demokrácia fejleszté­sét szolgálja. Változatlanul törekszünk a szocializmust a nemzet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tö­mörítésére. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az esz­mék és a célok közösségén alapuló, mély barátság, együtt­működés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezon jellegűek, hanem | szilárdak, maradandóak. tör-1 ténelműek. Pártjaink, orszá­gaink, a szovjet és a magyar nép együtthalad a jövőben is Marx—Engels—Lenin útján, a szocializmus, a kommunizmus útján, a végső győzelem felé. Kedves Elvtársak! Ezekben a napokban a vi­lág közvéleménye, barát és ellenség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szov­jetunió Kommunista Pártja kongresszusára figyel. Az igaz ügyért harcolók, az elnyomot­tak és megtámadottak, a bé­kéért aggódók reménnyel és támaszt várva tekintenek a kongresszusra, s ez természe­tes. Érthető az is, hogy a kommunizmus ellenségei gyű­lölködve néznek a Szovjet­unióra. Viszont különös, hogy manapság olyanok is akadnak, akik „igazi” marxista—leni­nistának nevezik magukat, ugyanakkor szovjetellenes hangulatkeltéssel próbálkoz­nak. A magyar kommunisták azt vallják, hogy az internacionalizmus pró­baköve volt mindig, és ma is az a Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony. Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs, és nem is lesz sohasem. Ezekre gondol küldöttsé­günk, amikor kijelenti, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben és fenntartás nél­kül szolidárisak szovjet elv­társaikkal. Meghallgattuk a Központi Bizottság beszámo­lóját, amelyet Brezsnyev elv­társ adott elő. Küldöttségünk egyetért az abban kifejtett fő politikai irányvonallal és tö­rekvésekkel. Sikert kívánunk testvérpártunknak, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a kongresz- szus határozatainak végrehaj­tásához, az ötéves terv meg­valósításához. Éljen a Szovjetunió, a szov­jet nép és lenini Kommunista Pártja! Éljen és legyen mindig erő­sebb a magyar—szovjet ba­rátság! Éljen a proletár internacio­nalizmus, a kommunista és munkáspártok egysége! Éljen a kommunizmus és a béke! Kádár János felszólalását több ízben szakította meg a küldöttek tapsa. A beszéd vé­gén a résztvevők viharos tapssal fejezték ki tetszésüket. Csütörtökön a Fészek művész­klubban kiosztották a hazánk fel­szabadulásának 21. évfordulója alkalmából adományozott 1966. évi Irodalmi és művészeti dija­kat. Az ünnepségen megjelent Szirmai István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Részt vett az ünnepségen a Művelő­désügyi Minisztérium, az MSZMP Központi Bizottsága, valamint kul­turális életünk több vezető sze­mélyisége. A megjelenteket üku Pál mű­velődésügyi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja üdvözölte, majd átnyújtotta a ki­tüntetéseket. A magyar forradalmi munkás- paraszt kormány művelődésügyi minisztere a József Attila-díj L fokozatát adományozta: Féja Géza Írónak, a „Sarjadás” című kötetéért, valamint újabb szociográfiai Írásaiért; Hajnal Anna költőnek, a „Szer­telen nyár” című válogatott ver­seskötetéért; Somlyó György költőnek, a „Szélrózsa” műfordítás-kötetéért, valamint „Tó fölött, ég alatt" című verseskötetéért. n. fokozatát adományozta: Vihar Béla költőnek, „A négy felelet” című kötetéért; Nemes György Írónak: „Egyet­len pillanat” című regényéért. ni. fokozatát adományozta: Bertha But CSU írónak „Füstku­tyák” című regényéért; Bihari Sándor költőnek „Utó­hang a megpróbáltatáshoz” című kötetéért. A Jászai Mari-díj L fokozatát adományozta: Latinovics Zoltánnak, a Víg­színház művészének művészi tel­jesítményeiért; Dobay Vilmosnak, a Pécsi Nem­zeti Színház főrendezőjének ren­dezői munkásságáért, n. fokozatát adományozta: Sztankay Istvánnak, a Nemzeti Színház színművészének művészi telj esitményelért; Nagy Attilának, a Thálla Szín­ház színművészének művészi tel­jesítményeiért; Tomanek Nándornak, a Vígszín­ház színművészének jellemábrá­zolásaiért; Horkai Jánosnak, a Nemzed Színház színművészének két év­tizedes színvonalas művészi mun­kásságáért; Gerbár Tibornak, a Debreceni Csokonai Színház színművészé­nek sokoldalú színészi munkássá­gáért; Hadics Lászlónak, a Fővárosi Operettszlnház tagjának az ope­rett műfajban kifejtett művészi munkásságáért; Lehoczky Zsuzsának, a Fővárosi Operettszínház tagjának az ope­rettekben nyújtott alakításaiért; Havas Gertrudnak, az Állami Bábszínház színművészének más­fél évtizedes művészi munkássá­gáért; Kabos Lászlónak, a Vidám Szín­pad művészének a vidám műfaj népszerűsítéséért. III. fokozatát adományozta: Báhk László filmrendező-asz- szisztensnek két évtizedes szín­vonalas rendezői asszisztensi mun­kájáért; Wiedermann Károly tv-rendező­nek a tv riportfilmjeivel elért eredményeiért. A Liszt Ferenc-díj I. fokozatát adományozta: Antal György karnagynak, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola igazgatójának Baranya megye ze­nei életében végzett munkássá­gáért. II. fokozatát adományozta: Bende Zsoltnak, az Operaház magánénekesének az opera mű­fajban nyújtott művészi teljesít­ményeiért ; Pálos Imrének, az Operaház magánénekesének két évtizedes operaházi művészi munkássá­gáért; Dózsa Imrének, az Operaház magántáncosának a klasszikus és modern balettben nyújtott művé­szi teljesítményeiért; Maklási József karnagynak a kórusmozgalom fejlesztésében vég zett munkásságáért. III. fokozatát adományozta: Mura Péter karnagynak a Mis­kolci Városi Szlmionlkus Zene­kar vezetésében elért művészi tel­jesítményéért; Illés Évának, a Pécsi Nemzeti Színház magánénekesnőjének ope­raénekesi teljesítményeiért; Slnkó Györgynek, a Szegedi Nemzeti Színház énekesének ope­raénekes! tevékenységéért; Botka Valéria karnagynak (osz­tott díj) a rádió gyermekkórusá­nál végzett munkásságáért; Dr. Csányl László karnagynak (osztott dij) a rádió gyermekkó­rusánál végzett munkásságáért. Az Erkel Ferenc-díj L fokozatát adományozta; Tardos Béla zeneszerzőnek zene szerzői munkásságáért, kórusmű­veiért, tömegdalaiért. II. fokozatát adományozta: Horváth Zoltán operarendezőnek operarendezéseiért; Tamássy Zdenkó zeneszerzőnek zeneszerzői munkásságáért. A Munkácsy Mihály díj L fokozatát adományozta; Kokas Ignác festőművésznek a X. magyar képzőművészeti ki­állításon bemutatott alkotásaiért; Martsa István szobrászművész­nek az 1965. áprilisában Auschwitz ban felállított mártiremlékművé- ért; Raszter Károly grafikusművész­nek a X. magyar képzőművészeti kiállításon bemutatott grafikái­ért; Feledi Gyula grafikusművész­nek a X. magyar képzőművé­szeti kiállításon bemutatott gra­fikáiért; Chiovini Ferenc festőművésznek a budapesti és vidéki kiállításo­kon bemutatott alkotásaiért. II. fokozatát adományozta: Marosán László szobrászművész­nek az 1965-ben az Ernst Mú­zeumban rendezett egyéni kiállí­táson bemutatott alkotásaiért; Majoros János iparművésznek az elmúlt években készített nagy­méretű kerámia faliképéiért; Wilrtz Ádám grafikusművész­nek a X. magyar képzőművészeti kiállításon bemutatott grafikáiért; Simó József iparművésznek nagyméretű kerámia faliképéiért; Tury Mária festőművésznek az 1965-ben a Csók-galériában meg­rendezett. egyéni kiállításán be­mutatott alkotásaiért. III. fokozatát adományozta: Gacs Gábor grafikusművésznek az 1965-ben az Ernst Múzeumban rendezett egyéni kiállításán be­mutatott alkotásaiért; Stettner Béla grafikusművész­nek a X. magyar képzőművészeti kiállításon bemutatott grafikáiért; Mészáros Dezső szobrászművész­nek a X. magyar képzőművé­szeti kiállításon bemutatott port­réiért; Vati József festőművésznek a X, magyar képzőművészeti kiállítá­son bemutatott alkotásaiért; Garányiné Steindl Katalin ipar­művésznek nagyméretű kerámia faliképéiért; Fekete György belsőépítésznek az V. iparművészeti kiállításon bemutatott bútoraiért; Schrammel Imre iparművésznek az V. iparművészeti kiállításon bmeutatott tárgyaiért. ANTAL GYÖRGY DOBAY VILMOS III. fokozatát adományozta: Polgár Gézának, a Miskolci Nemzeti Színház színművészének művészi alakításaiért; Oláh Györgynek, a Debreceni Csokonai Színház színművészé­nek 25 éves művészi tevékenysé­géért; Hajdú Endrének, az Állami Dé­ryné Színház színművészének mű­vészi munkássága elismeréséül; Medgyesi Máriának, a Győri I Kisfaludy Színház színművészének ! mai és klasszikus művek hős- ] nőinek megformlásáért; György Lászlónak, a Thálla ; Színház színművészének jellem­ábrázolásaiért; Andaházy Margitnak, a Szol­noki Szigligeti Színház színmű­vészének színészi munkásságáért; Raksányi Gellértnek, a Nem­zeti Színház színművészének jel­lemábrázolásaiért ; Körmendi Jánosnak, a Madách Színház színművészének színpadi alakításaiért; Donnert János artistának az ar­tista műfajban nyújtott teljesít­ményéért. A Balázs Béla-díj I. fokozatát adományozta: Jancső Miklós filmrendezőnek a „Szegénylegények” című film ren­dezéséért ; Rényi Tamás filmrendezőnek, a „Legenda a vonaton” és a „Ti­los a szerelem” cimű filmek ren­dezéséért. n. fokozatát adományozta: BERTHA BULCSU Biztosnak látszik a Munkáspárt győzelme Forgách Ottó filmoperatőmek a „Legenda a vonaton”, a „Tilos a szerelem”, a „Kelten haltak meg” című filmek operatőri munká­jáért; Kende Mária tv-rendezőnek „Si­ker”, „Bognár Anna világa” és az „ördögszekér’s című alkotá­saiért. Mint a legfrissebb hírügy­nökségi jelentések közük, az első hat választókörzetből be­érkezett eredmények azt mu­tatják, hogy a Munkáspárt általában 4 százalékkal nö­velte szavazatainak számát a konzervatívok rovására. Vá­lasztási szakértők szerint ez országos méretekre kivetve azt jelentheti, hogy a Mun­káspárt száz-százötven man­dátumtöbbséget szerez az alsó házban. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom