Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

IMft. MÁRCIUS M. napló 5 Pár sor a pécsi porról Túl sokat beszélünk a porról, a levegő szennyezett­ségéről, de nem mindenütt tesszük meg mindazt, amit tehetnénk. Bár van dicsé­retes eredmény, mint a Hő­erőmű északi kéménye, amely a normán aluli per­nyét adagolja, immár két hete. Az egyik fő levegő- szennyező tehát mérsékelte káros termékét A salakhegy magasságát felére csökkentették, fele annyi part fúj le róla a a szél. Megkezdődött a be- borítása szeméttel, ami a növények életét biztosítja, s ha kizöldül, még kevesebb nort szállít. Mindezek sok millió forintba kerültek, de Jelentősen javítottak a por­helyzeten. A többi porforrás azonban változatlan, vagy rosszabb, sőt újak léptek be. A leg­újabb. hogy gyep helyett vörös salakot szórnak a jár­da és úttest közötti föld- csikra. Indok: kevés a par­kolóhely az autóknak, s ha gyep van a járda mellett, arra nem léphetnek rá. Sok helyen az úttestszegély oly magas, hogy az autó ajtaját ki sem lehet nyitni... Né­hol a parkok útját gyöngy­kavics helyett kőporral (murva) szórták le. Újszerű ötlet: szárazon fehér por, vizesen fehér sár. A levegő javítását esak a növények végzik. Ideáli­san jó volt a helyzete Pécs­nek, a város érintkezett az erdővel, a friss és tiszta le­vegő könnyen bejutott az egész városba, > érezni le­hetett a vasútig. A város azonban erőteljesen növek­szik az erdő rovására, szál­lodák, üdülők, szanatórium, camping, állatkert, vidám­park épült, sok úttal. Nagy a forgalom éppen ezek miatt, pusztul az erdő, a te­rülete csökkentésén kívül is. Helyrehozhatatlan kár, s mindez egészségünk rová­sára megy. Benn a városban sok ut­cából kivágták a fákat, a forgalom miatt. Helyette itt- ott kőedényekbe ültettek vi­rágot. Előnyösebb ez a for­galom miatt? Pótolja a fák árnyékát? Nem. Hiányosak a fasorok. A legsürgősebben pótolni kellene a hiányokat, egészségügyi és esztétikai szempontból is. NéhoJ cserjesorokat ültet­tek — nagyon helyesen. Jött valamilyen vállalat, odafek­tetett valamit a földre, fel­dúlta, de nem állította hely­re. A legsürgősebben pótol­ni kellene ezt Is. A por legjobb megkötője a gyep. Nagyon kevés van, az Is letaposott, sok helyen jó lenne, ha hatóságaink néha arra járnának, s aron- gálókat az előírásoknak meg­felelően bírságolnák. Uj por források a lebon­tásra kerülő házak, azok ko- -'ár telke, ami néhol szemét- ' erakó hellyé lépett elő. Mi­vel szükségessé válik sok ''->ntás, és a telkek néhol ' 'ékig nem kerülnek beépí- -'sre, ezeket valamiképpen endezni kell. (Persze, ma- *a a bontás is járhatna va- !r> mivel kevesebb porral és oiszokkal, de legalább a jár­da lesöprésével...) Ad ják oda ezeket az üres telkeket r környékbeli igénylőknek, ‘.ermesszenek azon bármi­lyen veteményt, egyetlen kikötéssel. hogy tartsák rendben. Használják addig, nfg beépítésre nem kerül, ivén kertekre van példa /árosunkban. Kiállításra készülnek a oYakor óiskolában Az úttörőmozgalom 20. év­fordulója alkalmából április 4-re kiállítást rendeznek a Tanárképző Főiskola Alkot­mány utcai gyakorlóiskolájá­ban. A kiállítás bemutatja Milyen kalap? Majd meg­mondom. Az étteremben I. számú ember elcseréli kalap­ját a II. számú ember kalap­jával. „Bocsánat uram, a cse­re azért történhetett, mert a fejünk körülbelül egyforma". Mondja erre a II. számú kis­sé sértődötten: „Lehet, hogy körül egyforma, de belül nem!" Én meg azt mondom, ezek a fejek gyakran belül is egyformák. majd az iskola úttörőinek, kisdobosainak életét. A kiál­lítás egyik képe: a II/c-s kis­dobosok az’ osztály virágjait ápolják. Az újgazdag-fej kilép a ko­csiból. Bevágja az ajtót, de senki nem figyel a csapódás- ra. Kinyitja, még egyszer be­vágja. Aztán a kulcskarikát jobb kezének mutatóujjára húzza és pörgeti a sluszkul- csot. Bepörög vele a cseme­RÉQÉSZKEDÖ ORVOSCSALAD Az utóbbi javaslatok vég­rehajtása nem kerülne mll- lókba, de eredményük Je- entősen javítaná a váró« evegőjénék szennyeződését i levegőből hulló por meg­kötésével, hiszen a csupasz erőietekre hulló por újra mozgásba kerül, újra és új- ■a szennyezi a levegőt Dr. Y. L Za. Zrínyi Péter levele bátyjához Kevey Miklós, megyei fo­gászfőorvos egészen a déd- nagyszülőkig vezeti vissza családjának régészkedő hajla­mosságát, gyűjtőszenvedélyét. A gyűjtést illetően minden­képpen könnyebb dolguk volt a dédapáknak, nagybácsiknak, akik nem egy esetben vásá­rokon, családlátogató vizite­ken bukkantak rá egy-egy kincset érő régiségre. Néhai nagybátyja például a körmendi vásáron a vajáru­sok sátrában ujjongott fel és botránkozott meg egyidőben, amikor a megvásárolt vaj csomagolópapírját jobban szemügyre vette. A „csoma­golópapír” eredeti, I. István korabeli pergament volt, s mondani sem kell, hogy az utolsó foszlányát Is jó pén­zen megvásárolta, csak hogy „megmenthesse” az olvadé­kony vajat Azonban amióta a világ vi­lág. a magángyűjtők nemigen adtak túl véletlen lelt kin­cseiken, s ha kutatásuk köz­ben Cerberusra bukkantak volna, bizonyára a párját is megkeresnék, a biztonságos őrizet érdekében. Na, ez az, amiért neheztel a rokonságra dr. Kevey Mik­lós. Noha jó maga is szenve­délyes gyűjtő, az értékesebb, , a muzeális rangú szerzemé­nyeket sohasem iktatta ma­gántulajdonba. mondván, hogy: ^ — A történelmi jegyeket vi­selő tárgy nemzeti kincs, te­hát a múzeumban, a nemzet vitrinjében a helye... Ezért sx elvéért latba veti minden rábeszélőkészségét, ■ az érvelései több-kevesebb si­kerrel eredményre is vezet- jnek. Igaz, fél sikert hozott a ) legutóbbi akciója is, amelyet a Zrínyi-család egy eddig is­meretlen leveléért folytatott salgótarjáni unokabátyjával: — Sajnos, egyelőre csak a levél kópiáját szereztem meg — mondja lehangoitan —, de nem hagyom annyiban a dol­got. Közeleg a szigetvári Zrí­nyi-jubileum, és addig... Addig talán enyhül vala­mely«^ a rokon makacssága, fa műfajok, bogy a Az mint írtam az etOtt Ijr kérem kendet ne fiagya olyan ember­nek mayát lesztenl, beszéltének okoskodjanak az okosok, az mint tudnak dlcscuráljanak. Én pedig mig élek kendnek meg Igyekszem szolgálni hozzám való ió akaratját, Kend meg bocsássa Hlyen mód Írtam mert boszuság Is vitt reá hogy úgy utánrut járt kend s kedvük szerént cselekedett, lllustr. Dnm, s Chak: ti junl tett et fráter addlctsslmus e; P. á Zrini geboltba. az áruházba, a kávé­házba. ki a térre A szembe jövő ismerősöket harsányan köszönti, ábrázata derűs, lel­ke kiegyensúlyozott. ,Ha aka­rod, hazaugrok veled ..In­dít, bekapcsolja a rádiót hal­kan fütyörész „Jó kis kocsi" — mondom neki. Elhúzza a száját: „Ez?! Ez egy ramacs szekér, nem kocsi". Bezzeg egy Imvala — tavalyi kiadás­ban!” És panaszolja az uta­kat, a benzint, a gyalogoso­kat főképpen a kocsit, legszí­vesebben szétrúgná, de akkor mivel járjon be a hivatalba talán busszal? Amikor kiszál­lok, rám szól: „A kilincsel fogd, ne a karosszériát, n.ert koszos lesz!” Aztán a fej el- viharz'k. A másik fejjel, pontosabban a fej-nénivel a színház büfé­jében futok össze előadás szü­netében. A kisestélyi ragyogó, a- tupíron csillog a lakk. uj­jal között Velence füstölög. „Mit szól X. alakításához? Nagyon jól alakit. Jó felfo­gásban játszik. Jó a figuran- tériája” — mondia és szívja a Velencét, Jtilyen tériájá* tetszett mondani?” — kérdem kíváncsian, mért ezt most hal lom először. Amíg ámuldozom, elfordul tőlem, a füstöt i már ismert kritikus orra alá fújja és faggatja: „Mit.szól X. ala­kításához? ...” A sznob-né minden színdarab premierjén, balett, opera, ott van. min­denről van véleménye, de leg­jobban annak örülne, ha az előadás tartana kétszer tíz percig és a szünet két óra hosszat, öltözékét kitéve a tö­meg csodálatának. A harmadik fej meghívott „szerény” kis otthonába. „Óva intett attól, hogy a fotelben kényelmesen hátradőljek, kü­lönben a tenyérnyi csipke el­mozdul a kárpiton. Ragacsos házikészítményeket ittunk, a gyerekek verset mondtak, a fej és a fej-né ped'g tekintc tűket le nem vették arcomról addig, míg néhány elismerő szót nem ejtettem nevelési módszerük sikeréről. A fej át­öleli fej-nét és közük velem — mintegy meglepetésként —, rí ünnepségre özönlő turisták eredetiben láthatják, olvas­hatják majd Zrínyi Péter hős bátyjához, Zrínyi Miklóshoz írt panasztevő levelét. Addig, ha ízelítőnek is, de bemutatjuk a markáns voná­sokkal irt levél kis töredékét. Az olvashatóság kedvéért „magyarra” fordítottuk né­hány sorát, bár némi figye­lemmel, erőfeszítéssel olvasó­ink is utánunk „ellenőrizhe­tik” fordításunk hitelét. P. Qy. Előadás a Szovjetunióról Március 27-én, vasárnap es­te fél 7 órakor a Doktor Sán­dor Művelődési Ház nagyter­mében a Pécsi Fiatal Utazók Klubja rendezésében Szöllő- si Nagy András budapesti ta­nár tart színes diavetítéssel illusztrált előadást Szovjet tá­jak, szovjet városok, szovjet emberek címmel. A klubestet az MSZBT Baranya megyei Elnökségével közösen szerve­zik. Az előadásban főleg azok­ról a városokról hallanak majd a résztvevők, amelyek szerepelnek az EXPRESS If­júság és Diák Utazási Iroda idei programjában (Moszkva, Denlngrád, Kiev, Riga. Ver- bovina» Uzsgorod, Szocsjj. hogy . . ..imádjvlt az irodal­mat!” Való gfi7 She' ‘’-pe-tre össze c művei, egyet ki hú-ok. nincs felvágva zavar*a- sz- szenéznek. mutatják a lexi­kont, a kultúra v'lágá!, - amit nem mutatnak az ErJ 7e- né agyonolvasva szamj;rfii:.-k' kel. bedugva a ooV raftp/ „így élünk mi ittho- — mondja elégedetten. — i: n lényeg hogy az ember ói be­ossza a pénzt, igaz. Matild-asszony durcásan b'gv­gyeszti száját: „Csak ezek v randa újságok ne írnának mindig hátborzongató doloo- kát!" így mondta: randa. a hátborzongató dolgok? A háború. A háborúk. Meg gaz­dasági viták. Minden marad­jon úgy, ahogy van. A külv.- lág rekedjen meg a lépcső- házban, forrongása, zaja ne hatoljon a réztáblás fehér eló- szobaajtón át. „Mert ugye. én mondom is a férjemnek, ne avatkozz semmibe, ne politi­zálj, elvégzik azt az okosok Nincs igazam?" Rábólintok Persze, ez az egy igaz: majd az okosok, akik nem ezt a ka­lapot viselik. Tetszik már érteni, ügyel A kalapot. Én ismerem a má­sik típust is: a harácsolót. A pénz jó. Jó, ha van. Az is igaz: mindig kevés, soha sem elég. De az agglegény — ki sokkal nagyobb jövedelme, vág zsebre havonta, mim amennyit munkája ér — két­naponként 20 forinttal besé­tál a városba. Nem többel húsz forinttal, őszinte ember' „Mert a haverok rámbuknak fizetnem kell nekik". De hűs> forintból nem megy. A »aka­rókban száznyolcvanezer vár­ja a sorsát... Az agglegém újságot a kávéházban olva*. az árát nem tudja, mert so hasem vásárolt egyetlen lan" sem. Könyvet sem. Színház­jegyet sem. Semmit sem. Csan pipec nyakkendőket, pecs gyűrűt, dfszzsebkendőt, k'sss? -skót és brillantlnt a haján Mindebből a kalap semmr sem takar el. A kalap — keo- lietes kellék. Kispolgárok- egy kalapban jámak-kelnek közöttünk. Ezek a fejek kö­rül is, belül is egyfor­mák. Rab Ferenc Erb János rajz.. — A hét közepére mindéi, járási tanács mezőgazdasági osztályán befejezték a terme­lőszövetkezeti tervek megerő­sítését. Mint a megyei össze­sítésből kitűnik, az 196ß-os gazdasági évre 132 üzemter­vet készítettek a baranyai tsz-ek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom