Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
A felnőttoktatás néhány időszerű problémái a SÜLTÖK JÓZSEF RAJZA Fiatalodik a felnőttől*tatás \ tanulásnak ez az útja — módja nem individuális törek- v-^sekláől, nem a polgári egzisz tencia hajszolásából fakad, itt összehasonlíthatatlanul többről van szó. 5Tb ben a lehetőségben és szükségességben a társadalmi és az egyéni érdek szinkronba került. A termeié'-hői a vezetésbe küldött ezreknek olyan általános, illetve szakmai műveltségre kellett szert tenni, amit megkövetelt a munkakör, a beosztás. az élet. Azok a dolgozók, akiket a tőkés társadalom művelődési monopóliuma megfosztott a továbbtanulástól. a szocializmust építő Magyarországon határozott tanulni akarással, felnőttként öltik be az iskolapadokba. Az évek azonban múltak, a felnőttoktatás ezt a funkcióját lényegében betöltötte, g ma új feladatok determinálják értelmét és létét. A felnőttoktatás általános Iskolai tagozata lassan elveszíti utánpótlását. Az új generációk felnövekedésével egyre kevesebb lesz az olyan felnőtt, aki ne tanköteles korban végezte volna d az általános iskolát. Az a kevés pedig, akit ebben betegség, vagy egyéb ok gátolt, más módon, esetleg magántanulóként vizsgázhat majd. A felnőttoktatás középiskolai tagozata, főleg a gimnázium, mint fentebb már említettem, jelentős mértékben új feladatot lát eL Ha a rendelkezésre álló statisztikát áttanulmányozzuk, abból kiderül, hogy a gimnázium esti és levelező tagozatain a hallgatók 47%-a 22 éven aluli. Kiemelve ebből az esti tagozatot, a 22 éven aluliak arányszámn 64.7%-ra ugrik. Általános fiatalodéi mutatkozik azonban a levelező tagozaton is, ahol az elmúlt tanévben az elsőéves hallgatók 53,8%-e 15—18 évesekből tevődött össze. Bíz a fiatalodás tendencia jellegű, ha a százalékos arány évenként változik is, lényegében azonosan magas szinten mozog. — A jelenség okál vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a szakmunkásképző iskolát elvégezve fiataljaink jelentős részében kialakul a továbbtanulási igény és középfokú végzettséget kfván szerezni valamelyik gimnázium e“ti vagy levelező tagozatán. Természetes folyamat ez, a felnőttoktatás új funkciójából adódik és ebben az értelemben a középiskolák nappali tagozatai mellett még hosz- szú ideig jelentős szerepet kapnak a munka melletti tanulás formái. A fiatalodás másik oka, hogy a nappali tagozatra be nem jutott, de továbbtanulni akaró fiatalok a felnőttoktatás keretében szerezhetnek középfokú képzettséget. Egyébként ez is új, alakító vonása Káldi János: Olvasólámpa (^púltjóiratok rendszerének. Nyilvánvaló, tatásunk I Túl a DunAn, az ország alt* valamivel nagyobb másik felén három irodalmi és művelődési folyóirat jelenik meg. Misikolcon a Napjaink, Debrecenben az Alföld és Szegeden a Tíszatáj. Ezeket a lapokat az egész országban terjesztik és árusítják, ott díszlenek a pécsi, baranyai újságárusok pultjain ás. S ha meglátja a friss számot a járókelő, mire gondol? Az egyik Miskolcon született, ott nőtt fel, onnét költözött Pécsre, a most a szülőföld emlékét, ismerős neveket idéz föl benne a Napjaink. A másik néhány hétig volt csak Szegeden kiküldetésiben vagy valami tanfolyamon, nem volt ideje Jól körülnézni, de hallott a város rangos színházi életéről, s most kedve támad ezt közelebbről megismerni a Tiszatájból. A harmadiknak a fia tanul Debrecenben, s a gyerek már annyit mesélt az egyetemről, s hogy maga is próbálkozott már írással, hátha találkozik az Alföldben nevével. Ezek azonban csak személyi indítékok. E folyóiratok ennél tágabb. egyetemesebb, mélyebb érdeklődésre Is számíthatnak. A három vidéki folyóirat legutóbbi számai hevernek előttem. Mindegyik más, külsőre is, tartalmában is. Szép- irodalmi anyaguk a jellegtelen nebb. Hiába, a magára adó, vidéken <16 költő vagy novellista elsősorban a fővárosi ft>lyólra tokban akar megjelenni, s a lapokban szépirodalmat kereső olvasó is elsősorban a Kortársat, az Űj Írást lapozgatja. Egy-egy névnél azonban meg kell állná. A miskolci Baráth Lajos munkás-témájú elbeszélése a Napjainkban, a szegedi Papp Lajos versei « Tiszatájban, Galambos Lajos bizonyára vitát kavaró drámája és Borsi Dénes elbeszélése az Alföldben — figyelmet érdemel. Ami miatt azonban ezeket a folyóiratokat érdemes kézbevenni és forgatni, az elsősorban a tanulmányokban, a kritikai dolgozatokban, a szociográfiai írásokban föllelhető érték. A Napjaink vezércikke a képzőművészeti íz- lésnevelésről tartalmaz megszívlelendő gondolatokat; s bemutatja a miskolci művésztelep tagját, Kunt Ernőt. Ugyané lapszám másik írása az elmúlt év magyar játékfilmjeinek mérlegét vonja meg. A Tiszatáj szerzője mintha csak ezt a gondolatot folytatná, amikor a mai magyar regény és a film kapcsolatáról értekezik. Ugyanitt találni Bó- nis Ferenc írását, aki egy apokrif Bartók-,.önéletrajz” hiteles történetét mondja el. Nemrég a Magyar Nemzet a Bartók-végrendelet körüli homályt próbálta eloszlatni. S most íme, egy újabb Bartókiatokra derül fény. Ki Mtaná, hogy mindössze húsz évvel a művész halála után már eny- nyi „titok” van?! A Tiszatáj egyébként még érdekes beszélgetést közöl dr. Kaltay-Kast- ner Jenő egyetemi tanárral, aiki hosszú évekig a hajdani pécsi bölcsészkar professzora volt s jelenleg Szegeden tanít. Az Alföld erőssége korábban is a tanulmány-rovat volt. A februári szám közli az országos érdeklődést kiváltó slágervita zárócikkét Kár, hogy ezek a nagyon! s egy-sorsú, egymásra-utalt vidéki folyóiratok keveset törődnek egymás dolgaival. Alig találni jelét annak, hogy kölcsönösen figyelnék a társ-lapok munkáját. Pedig, hogy az írók mennyire nagyon is számon- tartják egymás sorsát, álljon itt példaként egy friss reagálás — ami ugyan nem a vidéki folyóiratokkal, hanem az Űj írással kapcsolatos. Itt jelent meg ugyanis a Kaposvárott élő Takáts Gvula válogatott versesköte+érói egy bírálat, majd a költő válasza a bírálatra illetve a kritikus viszontválasza. Ez a kis irodalmi párbaj íratta Weöres Sán- dorral az alábbi fullánkos kis rögtönzést. „Megállapítják hogy nem vagy zsenvi. — Átélt» ért Somogvban Berzsenyi. — Lám. a somogyi sors ovii mölcsey — Csak a le bírálód nem Kölcsey.” Rábaparti elégia A világ költői megismer étiének tárgyalásakor sokszor éa sokakban vetődött fel már a kérdés: az egész mind miért? A válasz tűnődő és kielégítetlen volt. Miért is kell rá válaszolni, szükséges-e, hiszen a mű magában hordozza egyúttal a választ is. Az az író, aki csak művén építkezik, többet tesz e vita eldöntésére, mint a kérdést feltevők. A mű feladata nem az, hogy egy perben tanú legyen, hanem valamit realizáljon, megteremtsen. Legyen jelzés vagy összegezés olyan tapasztalatokról, ismeretekről. élményekről, amelyekért az alkotó megszenvedett, vagy megszerzésükért küszködött évekig, évtizedekig, ha kell egy életen át. Minden alkotó maga érzi ezeket a törvényeket, melyeket legyűrni és feloldani kell, ld így, ki úgy. Ez a lehetőség adja egy irodalom ezer színét, faját, a paletta színeinek számtalan változatát. K szemszögből vizsgálva Káldi János új kötetét, a „Rábaparti elégiát” egy sajátságos hangra figyelünk fel. A költő távol él az irodalmi centrumoktól, vitáiétól, jó-rossz csatározásoktól, így hát kénytelen a maga lábán megállnia, saját ízeit próbálgatnia. Szerencséjére, mert ami a napi kavargásban talán csak felhang, suta részlet, messzebbről, a Rába parti város mellől tisztán fel- fényük, értelmet nyer. Abban az üdvös helyzetben van, hogy a távolság nem az alkotás gátlója, hanem segítője. Éppoly pontosan látja a dolgokat Szombathelyről is, hogy el tudja választani egymástól mi a jó, ml a kerékkötő a haladásban, saját egyéniségének, költészetének kibontakoztatásában, mint az ország más tájain élők. Lehetetlen nem észrevenni a fogós kérdésekben a tisztánlátást, a pontos, egyértelmű válaszadást. Ml sem áll tőle távolabb, mint a lélek rémeivel való viaskodás, a szorongással való gyürkőzés, világa sokkal tisztább és fei- hőtlenebb annál, mintsem, hogy verseibe belopózzanak: egyszerű és feltételt nem Ismerő költői rekvizitum jegyében megszerkesztett lírai égbolt ez. Ha erről ír. Hiszen akár ha a Rábáról szól, e folyó ban az elmúlás és elkövetke- zés, a múlt és a jövő folyóját látja, ha Kámról és környékéről versel, izmosodó jelenükről vall. Az ország valamennyi számottevő folyóiratában publikáló költő biztos Iránytűként érez rá korunk egészség*« jelenségeire. Viszont a kötet nagyobbik hányadát kitevő második ciklus az „önéletrajzom hátlapjára” már egyéni életének fájdalmait, keserveit, gondjait formálja meg, de itt is úgy, hogy az egyéni egyúttal közéletivé is nő. Gondolok itt az „Uti- napló 1963—1964” sorozatára, ahol természetes könnyedséggel vegyül e kettő. Káldi János költészetének izgalma szerintem abban rejlik, hogy e két faktort oly nagyvonalúan tudja egyesíteni. Egyik legsikerültebb miniatűrje, az „Ültem a téglán” olyan jelenségekről tudósít, amelyről csak ritkán olvashatunk éspedig egy bárólány helyzetéről téglagyári munkások között. Legjobb teljesítményei azok a versek, amelyek a költő es világ, egyén és közösség, a jelen és jövő bonyolult viszonyát, ezeknek a lélekben felbukkanó reakcióit vizsgálják. Eredeti és nyugtalan formákra épülő versformálása egyéni színezettel gazdagítja e tartalmakat. Kár, hogy a kötet színvonalát néhány költemény nem éri el, szigorúbb szerkesztéssel, nagyobb fegyelemmel talán e kifogásolnivalók elkerülhetők lettek volna. Ilyen az „Olvasó kanász", „Vak kefekötők”. „Egyre magasodva”. A kötet arculatának e szeplői ellenére üdvözöljük a Jelenkor — Magvető sorozatában megjelent Káldi-kötetet és zárjuk a nyitó vers szép, emberi megnyilatkozásával : ;.. értetek jajongtam mélyfúrású kutak tisztakék vizének fölfelé-mosolygása, ezüst-szemvillanású víztároló gömbök; ti értetek csattogtam-zúgtam lélekmeleg- séfiű, testvérarcú szavak, mindennapi-kenyérként fontos szabadság, emberi fölmagasodása. Értetek ás — nem magamért. Arató Károly Saoeiaüzmust építő társadalmunk egyik legjelentősebb művelődéspolitikai vívmánya a felnőttoktatás. Betöltött funkcióját és az előtte levő feladatok jelentőségét nehéz lenne túlértékelni. Eredményei egyaránt mérhetők gazdasági, politikai és ideológiai életünkben. Ez az oktatási forma lehetővé tette az analfabétizmus felszámolását, kaput nyitott a dolgozók tízezreinek, hogy evégezzék az általános iskolát, hogy tovább tanuljanak valamilyen kőzép- is vajában. felsőoktatási intézményben. És valóban a szó s-nros értelmében tízezrek éltek p. lehetőséggel megyénkben is. ténnyel a jövőben ia kell számolnunk. Sőt, ezt a csoportot növeli azoknak a fiataloknak a száma, akik a gimnázium nappali tagozatáról valamilyen okból kimaradtak. Növelni kell a nevelési elemeket! A fentiekből világosan látjuk, hogy a felnőttoktatásban a dolgozó felnőttek és fiatalok mellett olyanok is tanulnak, akik foglalkozásukat illetően tanulók, csak nem a nappali, hanem az esti vagy levelező tagozaton. Nem problémamentes dolog ez, de tudomásul kell vennünk, hogy átmenetileg a továbbtanulásnak ezt a lehetőségét is igénybe veszik a fiatalok, tekintettel arra, hogy az általános iskola befejezése után meg akarják szerezni a középfokú végzettséget is, aminek esetenként útját állja középiskoláink korlátozott befogadóképessége. A felnőttoktatásban azonban egy sor olyan fiatal is akad, aki a könnyebb érettségi bizonyítványszerzés reményében morzsolódott le a gimnázium nappali tagozatáról és iratkozott be az esti ▼agy levelező tagozatra, ügy gondolom ilyen értelemben következetesebben és szigorúbban kellene felülbírálni a gimnáziumok esti vagy levelező tagozatára jelentkező fiatalokat. Erre több érvem is van. Az egyik az, hogy az esti vagy levelező tagozat fö funkciója a munka melletti tanulás lehetővé tétele, amit egyrészt a társadalmi szükséglet, másrészt a továbbtanulni akaró egyén igénye tesz indokolttá. A másik ok az, hogy « felnőttoktatásban te teljes értékű bizonyítványt adnak, amit mindenkinek tudomásul kell venni. A felnőttoktatásban jelentkező fiatalodás! tendencia láthatóan forrásává vált egy új problémának. A nagy szántban bekerült 15—22 év közötti fiatalok általában ugyanazokat a fejlődési jegyeket hordják magukban, amit a nappali tagozaton tanuló társaik, pontosabban az ifjúkor labilitáséit, erősebben megnyilvánuló belső ellentmondásait A probléma itt elsősorban abban jelentkezik, hogy a felnőttoktatás nem készült fel az említett funkcióváltozásra, vagyis nevelési rendszere Walakítatlan. A megoldás nem könnyű, de hosszú időre nem tűr halasztást Addig is. amíg központilag kialakítanak egy általános érvényű, a felnőttoktatás sajátos helyzetére szabott nevelési rendszert az itt tanító pedagógusoknak növelni kell munkájukban a nevelési elemek arányát. Társadalmi ellenőrzést Tapasztalataink bizonyítják, hogy a felnőttoktatásban jelentkező problémáknak olyan vetületei vannak, mint a hallgatók tanulási fegyelmének lazasága, a hiányzások, a lemorzsolódás magas százalékos aránya, a politikai-világnézeti nevelés kevésbé hatékonysága. Persze van ezeknek olyan összetevője is, ami más okból ered. Nem lehet számításon kívül hagyni, hogy a hallgatók nagyobb része napi 8 órai munka után ül be az iskolapadba vagy mindennapi fárasztó munkája után tanul, készül a vizsgákra. Befolyásolja az említettek alakulását a tanári munka is, ami ugyancsak sok kívánnivalót hagy maga után. Jóllehet a tanárnak is ez a második „műszakja”, 6 is fáradt. Könnyebb számára a „nevelésmentes” mechanikus anyagátadás, amit a nappali tagozat sémájára, rutinból megtehet, nem keresve a felnőttoktatás új útjait, sajátos módszereit Nem kielégítő a munkahely és az Iskola kapcsolata sem. Legtöbbször arra korlátozódik, hogy valamilyen nyilvántartásba bevezetik a tanuló-dolgozó adatait s amikor befejezte tanulmányait, egy erre a célra rendszeresített rubrikába bevezetik új iskolai végzettségét. A munkahelyi vezetők tájékozódása, ellenőrzése nem mond ellent an nak, hogy a dolgozó saját elhatározásából, önként vállalta a magasabb képesítés megszer zését. Ez csak az egyik oldala a dolognak. A másik, hogy minden egyes középfokú képesítés vagy képzettség súlyos ezrekbe kerül társadalmunknak, s ez kötelezettséget ró a tanulóra, iskolára, de a munkahelyre is. Jelentős vívmányunk Visszatérve a kiinduló gondolathoz — a felnőttoktatás jelentős művelődéspolitikai vívmányunk. Megváltozott funkciójában is olyan feladatokat old meg, amelyre társadalmunknak határozott igénye van. Jelenlegi formájában azonban sok problémád hord magában, amelyek" megoldása hosszabb időre nem odázhatók el. Csorba Tivadar
