Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

2

napló

1968. MÁRCIUS M.

Komócsin Zoltán előadása

az MSZMP Politikai Akadémiáján

A Magyar Szocialista Munkáspárt K5zpontl Bizottságának Politikai Akadémiáján Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán előadást tartott a nemzeti érdek és nemzetköziség címmel. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában rendezett előadáson megjelent a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, politikai és társadalmi életünk sok ismert képviselője.

Komócsin Zoltán bevezetőben elmondta, hogy „a szocialista hazafiság, a munkás nemzetköziség, valamint a ndcionalizmus és a kozmopo- litizmus megnyilvánulásainak sokoldalú, mélyreható elemzése ideológiai munkánk egyik legfontosabb, legidőszerűbb feladata”, A továbbiakban elemezte, hogyan alakul a szocialista hazafiság napjainkban, majd teljes részletességgel kifejtette, hogy mi az igazi nemzeti érdek, mi a proletár internacionalizmus.

Az igazi nemzeti érdek megfogalmazása egy adott országban meghatározott viszonyok között mindig konkrét kérdés, elvi és gyakorlati szempontból egyaránt Nem lehet tehát elszakadnunk sem az elvektől, sem a realitásoktól. A valóság azonban szükségszerűen rejt magában ellentmondásokat A szocialista országok történelmi' fejlődése, gazdasági helyzetük alakulása sok tekintetben azonos. Nem szabad azonban tagadni, hogy az egyes országok között sok különbség is van. Ezek az eltérések is szülhetnek ellentmondásokat A marxista—leninista elvek nagy ereje és jelentősége éppen abban van, hogy képes a gyakorlat szülte ellentmondásokat feloldani. Valamennyi szocialista ország érdeke és célja azonos. Ennek ellenére előfordulhat — mint ahogy elő is fordult —, hogy az egyes testvéri országok nemzeti érdekeinek követése ellentétbe kerül a többi szocialista ország közös érdekével. Ilyen esetben kölcsönös megértéssel és segi tőkészséggel az összeütközés elkerülhető, az érdekellentét feloldható. De nem oldhatók fel tartósan az érdekellentétek, és nem valósítható meg az igazi nemzeti érdek sem, ha egyesek az elveknek hátat fordítva, csak addig vesznek részt az együttműködésben, amíg az teljes mértékben összhangban áll a külön nemzeti érdekükkel, s mihelyt ennek lehetőségeit kimerítették, elfordulnak a közönségtől, és a látszólagos vagy pillanatnyi előnyök útján próbálják képviselni nemzeti érdekeiket. A problémák, bármennyire bonyolultak legyenek is, az igazi nemzeti érdeknek megfelelően csak akkor nyerhetnek megoldást, ha szigorúan ragaszkodunk az elvi politikához, és a pillanatnyi érdekek helyett a nagyobb távlatra szóló nemzeti érdeket tartjuk szem előtt.

Mi a biztosítéka annak, hogy a nemzeti érdekek szem előtt tartása, a hazafiság ne váljon nacionalizmussá, illetve sovinizmussá. Erre az a biztosíték, hogy egyszerre vagyunk, proletárintemacionalis- ták és hazafiak;

A hazafiság összekapcsolása a proletárintemacionalizmus- sal nem sérti és nem kisebbíti annak jelentőségét. Sőt, amint az történelmi és mai példák egyaránt bizonyítják, teljes mértékben és következetesen szocialista hazafi csak az lehet, aki proletár internacionalista.

A proletár internacionalizmus próbaköve 1911 októbere óta a testvéri szolidaritás a szocialista forradalom első- szülöttjével, a legidősebb, legtapasztaltabb testvérrel, a Szovjetunióval. Proletár internacionalista egységünk a Szov- nióval megmasit'natatlan 'x 'ml lényeken, a szociális ltri"'alom. a mai világ- helyzet objektív realitásán alapul. A világ kettészakadása kizsákmányoló és kizsákmányolástól mentes társadalomra a Szovjetunió létrejöttével vette kezdetét, örök időkre szóló történelmi érdeme ez a szovjet népnek. Immár fél évszázada a Szovjetunió népei nemcsak visszaverték a reájuk támadó kizsákmányoló országok hadseregeit, de sok áldozatot követelő harcukkal a leglényegesebb külső feltételét biztosították annak a mélyreható történelmi változásnak, amelynek eredményeként ma már 14 országban épül a szocializmus.

A Szovjetunió a legnagyobb szálka a szocializmus ellenségeinek szemében. A nemzetközi imperializmus fő ellenségének a Szovjetuniót tekinti, tőle retteg legjobban, bár tudja jól, hogy a béke szilárd hívével áll szemben. Egyetlen magyarázata ennek, hogy az ellenség is jól tudja, a nemzetközi munkásosztálynak a világbékéért, demokráciáért, függetlenségért és szocializmusért harcoló népeknek legbiztosabb és legnagyobb támasza a Szovjetunió. A mai kor történelmi szükségszerűsége — bármely nemzethez is tartozzék valaki — s a proletár internacionalizmus próbaköve a ■ Szovjetunióval való testvéri szolidaritás.

A világpolitikai helyzet, a nemzetközi munkásmozgalom, az egyes szocialista országok mai helyzete olyan, hogy sokr bonyolult probléma adódik mind a proletár internacionalista. mind pedig a szocialista hazafiság elmélyítésére irányuló munkánkban. E nevelő, felvilágosító munkát hátráltatta az e kérdésekben különös«! gyakran Jelentkező elvi-politikai bátortalanság. Ezt a bátortalanságot nagymértékben táplálja az az aggodalom, nehogy nacionalista hibába essünk. A mai helyzet sok tekintetben ellentéte az ötvenes években elkövetett túlzásoknak. Akkor a „mlndennan győzelem” eltúlzott hangulatában valóban sokszor elszakadtunk a valóságtól, és gvakran szembekerültünk a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus követelményeivel. Jelenleg ellenkező végletként szinte általános stílussá vált a szkepticizmus vagy az annak határát súroló magatartás. Ma nálunk gvakran olyan a hangulat, hogy a tényleges sikerek és jogos nemzeti bílszkeeég alaolán sem tart- iák ildomosnak az örömet, és különösen nem a lelkesedést. Tehetetlen nem látnunk, hogy az ellenforradalom ideológiai zűrzavarának maradványaiba ütközünk még ma is léoten- nvomon. Nem arról van szó. hogy egyesek ugyanúgy kétségbe vonnák a szocializmus vívmányait. mint lüsg-ban. de arról igen. hogy stílussá vált. ami jó. ami eredmény, fpllődős. az tenrnószetes. magától értetődő, és említésre móttónk csak a hibák a ne- gnitívomnk. a megrtdásra váró r>-eV«témák tehetnek.

Súlvec hiba nétdáot elválasztani a szocialista hazafi- "ágtól dolgozó nénünk. munkásosztályunk azon dicső tetteit. melyeket hazánk énfté- sében és védőmékor tettek és tesznek ma is. Azok a mim- Víc*r>V oVíV <v\«rt rnfnn A-ycArtc»^ J (xnrfi'Tire* f«]- IfM-ÍHlz fole^nfolVof nVilr lAnr^r*V n

aVnrtAlvo7A fAnveTrtk n7oV P7

(sVA** ofafllAk. aVAt*

«7 Ar- Alf»_

fíH A«? PTIVP^I A-rfAVof y^fvptrvf, frJ\r nrwm bnmffr»* fr-f.

frvVrvf As

vA^rr? A 7 a7, hotjy

a iegiga^bb hazafias cselekeAmennytre örvendetes, hogy az élet minden területén utat törtünk az anyagi érdekeltség, a szocialista • elosztási elvek érvényesülésének, ugyanany- nyira káros, hogy az utóbbi években megerősödtek a kispolgári anyagiasság tendenciái. Ennek egyik velejárója, hogy eszmeileg és politikailag gyenge lábon álló emberek arra a kozmopolita álláspontra helyezkednek, hogy „ahol az egyéni anyagi jólétem — ott a hazám”.

Amikor a disszidált vagy azt megkísérelt emberek anyagi-társadalmi körülményeit vizsgáljuk, kiderül, hogy nem politikai okok és az esetek többségében nem is valami súlyos anyagi-társadalmi körülmények késztetnek ma valakit disszidálásra, hanem a legtöbb esetben a pénzszerzési vágy. (Ez alkalommal nem érinthetjük egyéb vonatkozások alaposabb vizsgálatát, mint például a kalandvágy, a világ megismerésére való törekvés, nyelvtanulás vagy más egyéni törekvések, amelyeket önmagukban véve nem kellene elítélnünk.) Viszont társadalmi méretekben szembe kell szállnunk a nemzeti érzésekkel szemben álló kozmopolita felfogásokkal. A kérdés lényege tulajdonképpen nem is az. hogy egyik vagy másik magyar állampolgár élve az alkalommal, esetleg disszidál, hanem a lényeg a nemzeti, eszmel-politdkai-tár- sadalmi szempontból felvetődő és visszautasításra váró szemlélet, gondolkodás. Hol van a hazához való hűség, a nemzeti öntudat és büszkeség azoknál az embereknél, akik megengedhetőnek tartják, hogy miután valaki lett belőjük — szakmunkás, mérnök vagy orvos —, akkor, vélt vagy tényleges anyagi érdekek reményében hátat fordíthatnak népünknek, hazájuknak. Jóllehet sokan arra hivatkoznak, hogy amit tesznek, pusztán átmeneti, majd néhány év múlva hazajönnek. A felfogás, amely kifejezésre jut ebben a magatartásban, nemzeti szempontból rendkívül káros, önmagukat, családjukat, népüket csárdák bű és lopják meg azok, akik számára a haza ott van, ahol az elképzelt egyéni, anyagi érvényesülésük.

A szocialista hazafiságnak, a proletár nemzetköziségnek gyökeres ellentéte a nacionalizmus. Figyelmünket elsősorban a „hagyományos”, történelmileg kialakult és különösen az idősebb korosztályok fejében ma is tovább élő irredenta megnyilvánulásokra kell fordítanunk. A Horthy- fasiszta rendszer eszmei, politikai maradványáról van itt szó. Arról a sírva vigadó, frázist pufogtató nacionalizmusról, amely negyed századon át és még ma is felszínre bukkan. Megfigyelhető, hogy minden időben, akár a belső helyzetünk válik bonyolultabbá, mint 1956-ban, akár a nemzetközi helyzet lesz feszültebb. de akkor is, ha zavartalan a helyzetünk és jól megy a sorunk, van lakosságunknak (különösen az értelmiségiek és kispolgárok között) egy kisebbsége, amelyiknek a politikai „bölcsessége” nem terjed túl Irredenta, nacionalista jelszavuk pufogtatásán.

Számunkra, magyar nemzeti és proletár internacionalista szempontból egyaránt az a fontos, hogy a második világháború befejezésével új társadalmi helyzet alakult ki hazánkban, és valamennyi szomszédos országban. Ausztria kivételével. Ennek a lényege az, hogy a magyar nép és a szomszéd népek Is a szocialista forradalom útjára léptek. Attól kezdve, hogy ez bekövetkezett. a népeink és független államaink közötti kapcsolatok minden részlete, így a nemzetiségi kérdés is, valamennyi testvéri országban fo- tpé eeocieUst* építésnek van

alárendelve, és minden probléma a szocialista építés perspektívájához kapcsolódik.

A szocializmus építésének perspektívájából szemlélve látni kell, hogy a nemzeti kérdés el fogja veszíteni a mai és különösen tegnapi jelentését. Ez akkor is így van, ha még a szocializmust építő országok népeire is általában a nemzeti érzések erősödése a jellemző. Valamennyi szocialista országban a termelőerők fejlődése, a gazdasági színvonal, az életszínvonal emelkedése, és ennek nyomán a kulturális, politikai és ideológiai fejlődés fokozatosan megérleli a ma még létező nemzeti különbségek, esetleges ellentétek megszüntetését.

Amióta létezik a Szovjetunió. azóta az egész világra kiterjedően a nacionalizmus velejárója a szovjetellenes- ség. A Horthy-fasiszta rendszer születésének első percétől kezdve a leghamgosabb szovjetellenes platformra helyezkedett. A szovjetellen esség maradványai ma is fellelhetők az eszmeileg, politikailag elmaradott emberek gondolkodásában. Napjainkban, amikor a belső és külső ellenségnek nincs semmiféle néven nevezendő tömegbázisa, és nincs lehetősége a nyílt politikai fellépésre, különösen a kultúra és a sport területén kísérletezik szovjetellenes hangulatkeltéssel. Ezzel kapcsolatban álláspontunk a következő: ideológiai nevelés és politikai felvilágosítás mellett, amely a legdöntőbb eszköz, meg kell mondani azt Is. hogy konkrét esetekben adminisztratív eszközökkel is fel kell lépnünk a szovjetellenes elemekkel szemben.

A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus ellenpólusaként jelentkeznek még mindig hazánkban a fasiszta fajelmélet, az antiszemitizmus maradványai is. Itt élnek közöttünk azok az embereik, akik fasiszta múltjukkal végleg nem számoltak le, sőt, torz gondolkodásukat egyes esetekben fiatalokra is átviszik. A fasiszta, antiszemita megnyilvánulásokkal szemben kíméletlen eszmei, politikai harcot és határozott adminisztratív intézkedéseket kell foganatosítani.

Ezután az előadó a nemzetközi politikában, a volt gyarmati országokban megnyilvánuló nacionalizmusról beszélt, majd a nemzetközi munkásmozgalomban jelentkező nacionalista jelenségekkel foglalkozott

A nemzetközi kommunista mozgalomban jelenleg jelentkező nacionalizmus és szov- jetellenesség összefügg a mai világhelyzet sajátosságaival is. A nemzetközi monopoltőke ideológiai és politikai nyomása a nemzetközi munkásosztályra, a szocializmust építő országokra és a világ dolgozó tömegeire sem maradhat hatás nélkül. Ez alól egyes szocialista országok párt- és állami vezetői, egyes nyugati kapitalista országé*: kommunista pártjainak vezetői úgy akarnak szabadulni, hogy lazítanak a Szovjetunióhoz, a szocialista országok közösségéhez és a nemzetközi munkásmozgalom egységéhez fűződő kapcsolataikon. Azt remélik, hogy önállóságuk, szuverenitásuk hangsúlyozásával, esetleg túlhangsúlyozásával, politikai irányvonaluk szovjetellenes tendenciáival saját tömegeik körében és a nemzetközi politikában olyan előnyökre tehetnek szert, amelyek igazolják ezen törekvések helyességét.

A nacionalista, szovjetellenes koncepció közül az egyik leglényegesebb az úgyneve- (zeit önerőre támaszkodás elve. Hangsúlyozni kell, hogy ebben a koncepcióban az igazságnak van egy racionális magja. Helye* elgondolás az,

Erősödik a kormányellenes mozgalom Dél-Vietnamban

Da Nangban és Huéban a kormányellenes tüntetések és sztrájkok — az AFP megállapítása szerint — minden eddiginél nagyobb méreteket öltöttek. Az iskolák bezárták kapuikat, az üzletek és hivatalok dolgozói nem jelentek meg munkahelyükön, sztrájkolnak a kikötőmunkások, még az amerikai vállalatok vietnami alkalmazottai is. Közép- Vietnamnak ebben, a két nagy városában teljesen megbénult az élet. A sztrájk miatt szüneteltek a vietnami légitársaság Huéba közlekedő járatat is. A tüntetőik Da Nangban szerda reggel angol nyelvű feliratokat vittek magukkal, amelyek közül az egyik így hangzott: „Le Thieu és Ky tábornokokkal, akik megszeg, ték azt az ígéretüket, hogy a legrövidebb időn belül alkot- mányozó parlamentet hívnak össze.” Egy másik felirat azzal vádolta a jelenlegi kormányt, hogy a népi mozgalom „sírásója”. Ezúttal történt első ízben, hogy a tüntetők jelszavaikban tiltakoztak a vietnami politikára gyakorolt amerikai befolyás ellen.

Szerda délelőtt a Da Nang-i városi parkban több mint két órás nagygyűlést tartottak,

ahol a „népi erők a forradalomért” elnevezésű mozgalom különböző csoportjainak képviselői szólaltak fel.

Thi tábornok egy sajtónyilatkozatában bejelentette, hogy elhatározta, a lakosság kérésére Közép-Vietnamban marad, ott akar „élni vagy meghalni a haza védelmében.”

A dél-vietnami szabadság- harcosok az elmúlt 24 órában tüzérségi tűzzel támadták a kormánycsapatok 1. hadtestét az ország északi részén. A megtámadott célpontok között volt egy laktanya, egy kiképzőközpont és a kormánycsapatok egy előre tolt megerősített állása.

B—52 típusú amerikai bombázógépek szerdán Saigontól 130 kilométernyire északnyugatra, közel a kambodzsai határhoz bombázták a felszabadító hadsereg feltételezett fő támaszpontjainak egyikét.

A vietnami néphadsereg összekötő bizottsága a nemzetközi fegyverszüneti bizottsághoz intézett üzenetében tiltakozott az ellen, hogy a dél-vietnami kormánycsapatok az amerikaiak utasítására az elmúlt 20 napban súlyosan megsértették a demilitarizált övezetet;

Indonéziai jelenté*

Sukarno három választása

Az AP Singapore-ban szerzett értesülései szerint Sukarno indonéz elnöknek három választása van jövőjét illetően.

Az egyik lehetőség, hogy

végleg leköszön tisztségéről, a másik, hogy névlegesen elnök marad, a harmadik pedig, hogy „pihenés” céljából hosz- szabb időre külföldre távozik.

A hírügynökség úgy véli,

hogy Suharto tábornok, Indonézia új „erős embere”, a harmadik lehetőség híve és azt javallja az elnöknek, zarándokoljon el Mekkába, vagy pedig utazzék Japánba.

Vannak olyan hírék is, amelyek szerint a Suharto által bejelentendő új, feltehetően 24-tagú kormányban a tábornok lenne az első mi- niszterelnökhelyettes. Megmaradna miniszterelnökhelyettesi tisztségében a nemrég kinevezett Adam Malik.

A most kinevezett polgári személyek közül Adam Malik külügyminisztert tartják a jövő emberének, aki nem annyira politikusokkal, mint szakértőkkel kíván majd együtt dolgozni.

Djakartáből keltezett jelentésében az AP elmondja, hogy a szűkebb kabinet Suharto elnökletével hétfőn és kedden is ülést tartott, de még nem sikerült megállapodnia az új kormány összetételében.

A Reuter arról számol be, hogy a djakartai kínai nagy- követség hétfőn levélben tiltakozott az indonéz kormánynál amiatt, hogy március hó

18-án Makas sár ban tüntető

diákok megrohanták és feldúlták a kínai konzulátus épületét. A kínai jegyzék elégtételt. kártérítést követel és sürgeti a bűnösök felelősség- revonását,

Tanácskoznak az el nem kötelezett országok

p

Belgrádban megerősítették, hogy az el nem kötelezett országok között tanácskozások folynak külpolitikai irányvonaluk egybehangolásáról s közös kezdeményezések kidolgozásáról. A jugoszláv fővárosban ugyanakkor cáfolják, hogy hamarosan összehívnák az el nem kötelezett országok újabb értekezletét.

Az eddigi tanácskozások során egyetértettek abban, hogy a következő irányt kell szabni az el nem kötelezett országok erőfeszítéseinek: 1. Az ENSZ szerepének további növelése, 2. A tervezett nemzetközi leszerelési értekezlet sikerének előmozdítása, 3. A genfi világkereskedelmi értekezleten hozott határozatok végrehajtásának sürgetése, 4. A vietnami válság politikai megoldásának támogatása, 5. A gyarmaturalom, a neokolo- nializmus és a fajüldözés minden formájának elítélése.

hogy a szocialista építés útjára tért országok és a gyarmati elnyomatás alól felszabadult népek elsősorban a saját gazdasági lehetőségeiket, társadalmi erőforrásaikat kutassák fel, hozzák felszínre és annak lehetőségeivel élve teremtsék meg az előfeltételét az új, magasabb rendű társadalom építésének. Valójában a szocialista országok mindegyike és mind több felszabadult ország népe ezt is teszi. A hiba az önerőből való építés jelentőségének és lehetőségének eltúlzásában van. Abban, hogy ez az elvet szovjetellenes, nacionalista céllal hangoztatják. A történelmi tapasztalatnak, a józan észnek ellentmond az, ha a szocialista országok összefogásában, egységében, közös erőfeszítésében rejlő nagyobb lehetőségekkel az önerőből építés elvét szegezik szembe.

A magyar dolgozó nép Jelenleg a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. E cél

elérése óriási gazdasági, műszaki, technikai feladat, de nem kevésbé kulturális, művelődési szakképzési, tudatformáló feladat megoldását is igényli. A dolgozók részvétele a szocialista építés munkájában fejleszti öntudatukat, az öntudatosabb dolgozó pedig, megértve a reá háruló feladatokat, mind jobb, mind eredményesebb munka elvégzésére válik képessé.

Az új utat törő, az alapozó munka jellegéből fakad, hogy csak a tudatos hazafias proletár internacionalista he yt- állás képes mind több emberből, mind nagyobb mértékben a kor követelményeivel összhangban álló nagy fórra-' dalmi tetteket kiváltani. Ez a magyarázata annak, hogy a szocialista építés feladatai között elsőként hangsúlyozzuk a hazafias, proletár Internacionalista tudat ápolását, fejlesztését, megtisztítását a nacionalizmus minden szennyétől, visszahúzó hfnárjátéL