Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

%á-r m JIIMUFÄ Janácek operájának magyarországi bemutatója A Pécsi Nemzeti Színház operatársulata a magyaror­szági bemutatók sorát Leos Janaöek: Jenit fa című operá­jának péntek esti előadásával folytatta. Kétségtelenül adós­ságtörlesztés a nálunk kevéssé ismert Janáéek leghíresebb operájának bemutatása, mely vitathatatlan értékei következ­tében méltán szerepel a világ nagy operaházainak játék- rendjén. Az opera librettójának alap­jául Gabriela Preissova szín­műve szolgált. Egy századvégi kicsiny, gazdaságilag vissza­maradott morva hegyi falu la­kóinak élete tárul elénk. A tulajdoni helyzet következté­ben az emberek között jelen­tés a rang- és függőségi vi­szony. A tehetősebbek, akik­nek saját tulajdonuk egy öröklött udvarház, vagy — mint ebben az esetben — egy nagy malom, a nincstelenek­kel szemben fölényben érzik magukat A másik oldalon állnak a zeneszerző által kü­lönös szerettei megformált em­berek: a szolgálók, cselédek, földművelők — tehát a sze­gény nép. Találóan ábrázol­ja a szövegkönyv a Habsu- burg monarchia széteső, sok­népű államában élő jognélkü­li asszonyok helyzetét is, a korabeli társadalmi rend kép­mutató, fojtó erkölcsét, mely a kegyesasszonyt és neveltlá­nyát Jenufát szerencsétlen­ségbe hajszolja. Az opera egyes . jelenetei az akkori Morvaországban uralkodó szociális körülményeket vádol­ják: Jenufa a kis pásztorfiút, Janót azért biztatja olvasás­ra, hogy „derekabb emberré” váljon, avagy az újoncok je­lenete, akik idegen érdeke­kért mennek háborúba, mi­alatt a gazdag Steva pénzért megválthatja a katonai szol­gálatot. Azonban az opera cselekménye nemcsak a régi­ről, a széttöredezettről szóL Janáéek szeretete és rokon- szenve egyértelműen a nép felé fordul, melynek örömét és bánatát énekli művében: " a táncoló, éneklő falusi lá­nyok, az újoncok és minde­nekelőtt a cselekmény hősei: Jenufa és Laca felé. A drámai történetet Janá­éek morva népzene hatását tükröző muzsikája szövi át. Mert ahogy a szavak zenéjé­ben ihletője a nyelv, úgy dal­lamvilágában — bár az utó­romantikával egyidőben szü­letett — a népzene. Nem szol gai felhasználásával találko­zunk. nem népdalfeldolgozá­sokat hallunk művében, ha­nem alkotó módon alkalmaz­za a népzene elemeit. Muzsi­kájának sötét alaphangjából olyan dalamok törnek elő, amelyek gyengéd egyszerűsé- gi kkel érzelmeket ébreszte­nek bennünk. A morva nép­zene mélábús színeit, a moll- ,hangzás túlsúlyát fokozza Ja­náéek életének személyes fáj­dalma. Mindez megmagyaráz­za a Jenufa-zene tragikus, fájdalm; san lobogó érzelmi erejét, mindenekelőtt a máso­dik és harmadik felvonásban. Az opera cselekményének sö­tét alaptónusa ellenére a zá­rójelenet bizakodóan erőteljes hangjai, melyek alatt Jenufa és I.aca elindul új élete felé. Janáéeknek is vigaszul szol­gálhattak Janáéek végigkomponált je­lenetekre épülő zenéje min­den szépsége ellenére sem követi mindvégig a vérbelien verista libretto stílusát. A lib­retto és zene ezen ellentéte az opera színrevitelének Is buktatóját rejti. A pé^si el­adás valamiféle arany közép­utat keresett a libretto és a zene diktálta stílus között. Éwshetően az a szándék ve­zette Horváth Zoltán rende­ző, hogy az előadás korunk hangján, embertársaink szá­mára érthető és intenzív lé­gyen. A műben is megtalál­ható tudatos gondolatépítés és a szenvedélyes feszültség ugyanis a modern szinház és a modern operajátszás két alappillére. A szenvedély és a szenvedés kifejezések a görög nyelvben elválaszthatatlanok, ez a Jenufa filozófiáját is új fényben mutatja meg. A szen­vedélyből származó szenve­dés szenvedélyesen követeli a szenvedés legyőzését. Ez az a vizsga, melyen Jenufa átmegy és amelytől érettebb, erősebb, tisztább lesz. A hagyomány»- nélküli operák szlnrevitele a rendező igazi próbaköve. Hor­váth minden alkalommal re­mekül rátalál a megoldás egyetlen helyesnek látszó út­jára: ezúttal is rendezése Ja­náéeknek azt a törekvését domborította ki, mellyel a „népi realizmus”-hoz akart eljutni. Janáéek a realizmus alapján áll még a legelvon- tabb, meseszerű, filozófiai fej­tegetéseket tartalmazó ope­ráiban (Ravasz kis róka, Brou- cek úr kirándulásai) is az ember ábrázolásában, a szi­tuációk megformálásában, a problémák megoldásában. Fo­kozottabban vonatkozik ez a Jenufára, mely nagyon reális környezetben, nagyon is élő problémát dolgoz feL Janáéek jellemeinek és szituációinak realizmusa mélyén a legiga- zabb pszichológiai problémák jelentkeznek és bontakoznak ki. Nem fut meg a problémák elől, szereplői kíméletlenek önmaguk vizsgálatánál. Ugyan akkor sohasem válik bőbeszé­dűvé; rendkívül tömör, sűrí­tett érzelmi és gondolati kife­jezések teszik teljesen érthe­tővé magatartásukat. Horváth rendezői felfogásában nem naturalizmus vagy rémdráma a cselekmény, bár a gyermek­gyilkosságról sokan annak hinnék, hanem az önfeláldo­zásnak, a kegyesasszony szá­mára lehetséges egyetlen ma­gatartásnak, az emberi humá­numnak példája. Időszerűsé­gét nem annyira #a konkrét cselekmény adja, bár a XX. század rendőrségi krónikája is ismer jónéhány hasonló esetet, hanem az emberek egy mással való etikai magatartá­sára ad példát, melyet első­sorban Jenufa mindent feled­ni és megbocsátani tudó hal­latlan ereje, valamint Lacának a minden érdeke és előítéle­ten felülemelkedő szerelme bizonyít. Ebben a rendezői felfogásban, melyet az előadás szereplői híven követnek, ta­lálkozik a cselekmény Janá­éek zenéjével. Horváth Zoltán értelmezésében világosan raj­zolódnak ki a cselekmény egyébként meglehetősen kusza emberi kapcsolatai, családi viszonyai. Lényegretörő ez a rendezés, mint ahogy a tör­ténések archaikus súlya is az antik tragédiákra emlékeztet. Ezúttal is különös erényeként említhetjük meg hangulatte­remtő erejét, valamint a tö­megjelenetek színesen megol­dott mozgatását, A magyarországi bemutatók fáradságos és folelőssjglejjes munkájában hasonló jexentős feladatot vállal Pau'.usz Ele­mér, a bemutató dirigense. Gazdag élettapasztalata, muzi­kalitása átsegíti a nehézsége­ken. mindvégig ura tud lenni az előadásnak. Rendkívül nagy feladat hárul a zenekarra és a kórusra. A modern müvek intonációjának, hangzásvilágá­nak hatása« megszólaltatása, a drámai gondolatok mara­déktalan kifejezése jelenti a főfeladatot. Ennek megoldásá­hoz a karmester és a rendező mellett a hangulatteremtő és újszerű játékteret komponáló díszlettervező (Vata Emil), a kifejező erejű, a szereplők egyéniségét kidomborító jel­meztervező (Gombár Judit), a zenei asszisztens felelősségtel­jes feladatát betöltő Dr. Dőry Miklós és a kórust betanító Károly Róbert alkotó munká­ja járult hozzá. A darab érdekessége, egy­úttal nehézsége, hogy két nagy szoprán- és két hőstenor-sze- rep van benne. Mind a né­gyen képességeiknek és tudá­suknak legjavát nyújtva já­rultak hozzá az előadás sike­réhez. A címszerepet Illés Éva énekli. Előző nagysikerű címszerepével, a Katyerina Izmajlovával szemben Jenufa passzív hősnő, kiszolgáltatott­ja környezetének. Áriáinak magabiztos, átélt tolmácsolá­sával, hangjának szárnyaló erejével méltó módon állítot­ta elénk a szenvedő Jenufát. A cselekmény mozgatója, a tragikus bűn elkövetője és a bűnhődés vállalója a Kegyes­asszony, Jenufa mostohaany­ja. Ezt a tragikus, összetett jellemet Bárdos Anna alakítja döbbenetes erővel, teljes illú­ziót keltve. Csányi János ro­bosztus erejű Lacája egy ár­nyalattal harsányabb a kelle­ténél, de szerepmegformálásá­nak őszinte tüze méltán ara­tott nagy közönségsikert. Csőn gór József színészileg hiteles Stevája ugyancsak jól illesz­kedik az együttesbe. Tenor­jának magas hangjai ezúttal is érvényesültek, ellentétben a mélyebb fekvésűekkel. Pécs váry Gabriella méltóságteljes, zeneileg is szépen megoldott öreg Buryjanéja, Bolla Tibor, Marczis Demeter, Horváth Sá­ri, Cser Tímea kis szerepeik­ben is helytálló alakítása mel lett Csida Gizella, Sass Irén és Pulvert Magda járult hoz­zá a bemutató sikeréhez. A szövegkönyv fordítása Blum Tamás munkája volt. A Jenufa sikeres bemutató­ja színházunk törekvéseinek helyességét bizonyítja. Dr. Nádor Tamás Janáéek Jenufa című operájának egyik jelenete Darázs Endre: VÖRÖS KA TONA Sokáig dugdosta néném a fényképet. Hogy senki se lássa, Se szomszéd, se gyerek. Mindig rejtegette, Hogy ne lássa mása A fonnyadt gépész se, aki bizony más volt A törött fényképen. Hol egy repülő állt csillagos sapkában. Háta mögött éggel. Pedig ha kiteszi vékonyka keretbe A szoba falára, Akkor se tudják, ki. Már nem hasonlított, Sehogy se, hiába A hajlott kis ember. Csak a szeme veit. mely Régi fénnyel égett Ég kettős csillagként világlott keresztül Csendőr-sötétséget. Nagy költők rajzai Párizsban a Rue de Seine egyik kis tárlat­helyiségében március hónapban kiállítás nyí­lik 20 francia költő rajzaiból. A költészet és a rajzművészet barátai Apollinaire négy mű­vét, Baudelairenek Barbey d’Aurevillyt ábrá­zoló rajzát, Tristan Tzara André Breton- portréját, valamint Eluard 7 és Rimbaud 31 rajzát láthatják. Az érdekességek közé tarto­zik Paul Valérynek a saját híres filozófus­alakját, Monsieur Teste-et ábrázoló rajza. A kiállított képek felbecsülhetetlen érté­kűek és nem eladók* Háborúellenes filmfesztivál Jugoszláviában A Szerb Szövetségi Köztársaság Kommu­nista Ifjúsági Szövetségének központi bizott­sága javasolta, hogy a szerbiai Kragujevác- ban rendezzék meg a háborúellenes filmek nemzetközi fesztiválját. A fesztivál színhe­lyéül azért választották éppen ezt a várost, mert a német megszálló csapatok 1941-ben itt egyetlen napon több mint 7 ezer közép- iskolás tanulót és tanárt végeztek ki. A fesztiválon nemcsak játékfilmeket, hanem dokumentumfilmeket is bemutatnának. Az el­ső fesztivált a jugoszláv forradalom 25 év­fordulójára tervezik, Hoűa b»viba DUNAVJVÁROSI SZALMACELLULÚZGYA&

Next

/
Oldalképek
Tartalom