Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

napló 4 VALLOMÁS egy vallomás utáni Gondolatok Várnai Ferenc szerzői estjén Fizetett szabadság Újpetrén Táppénz, esaláldi pótlék, szülési segély — Húsz. f iatal kérte felvételét „Vallomás — Zenés be­szélgetés hangzott el Várnai Ferenccel.” Elcsavarom a rádió gomb­ját és odafirkálom az üres papírra: „Ezt nem lehet megírni. Ezt csak csodálná lehet!" A hangók. — eQr fiatal élet alkotásai — elúsztak, a szobából. De ha Kt itterad- nak, a papírra vetett gon­dolat segítségével, akkor sem lébet őket rlamlifn»- gatni. A muzsikát csak kon­gatni szabod^— nem nyüBmt És csodálná... Miért lehet csodálná TM»­nad Ferencet? A tudásáért, hogy úgyszól­ván minden létező hangszeren játszik? Na Igen, ezért is. De a dirigálás? A zeneszer­zés? ... Ez a két kényszer állandóan benne élt Gyer­mekkorában már kusza hon gj egyf irkáim ányokat „al­kotott”, tanárképzős idején ellopta a zeneszóba kulcsát és minden lehető hangszer- párt kipróbált együtt, ho­gyan hangzik. Főiskolás évé­ben népzenei összeállítását sugározta a Kossuth-adó. Azt a tiszteletre méltó lendü­letet, hogy sikerei pillana­tában azonnal újabb terve­ken gondolkodik? — Igen persze, ezt a hatalmas „lelki motort” is lehetne csodálni, ami mindennél jobban előre, viszi. De a több mint ezer különböző zenekar és kórus ismerete — Debrecentől Bu­dapesten át Olaszországig és Stuttgartig... És a pedagó­giai sikerek? — A számta­lan faluban megszervezett kórus és zenekar, a pécsvá- radi Zengő Lánykar, a ba­ranyai óvónők kara.., A sort szinte nem lehet abbahagyni, annyi féle foly­tatása lehetne. És mindeze­kért külön-külön is rászol­gál egy fiatal ember a cso­dálatra. De legjobban mégis a zeneszerzés, ez az óriási művészi feladat miatt! Azt mondta múltkor: — A sokrétű munka akar- va-akaratlan összeütközik bennem. Hej, ha mindegyik­nek eüleget tehetnék! Ének- zened szakfelügyelet, népmű­velés, sajtókrltika, rádiómű­sor, karvezetés..; Ezért a zeneszerzés lassabban érle­lődött, de nem volt haszon­talan, hogy közben rendkí­vül sokat, megfigyeltem* több mint ezer együttest is­mertem meg. Egyszer aztán elérkeze« a> «J Jdfamfc, Arató Károly sn-rzBI estje — ahnt m MM« veractt aenést­■eHMME alkotásaim: Pátorv- Hbe Msén* Grata. Győző TCTWIre, S pcCSJI TnnCiesZar ▼él szignálja, « Perckvar- tett, amft az űrhajósok «sz­télédére írtam. Szóval a zeneszerzés, ez a legnagyobb Várnai Ferenc csodálatlistáján. Csakhogy megint őt kell idézni: — Percre beosztott, leszű­kült magánéletemet senki sem irigyelheti. Igazán na­gyon kell igyekeznem, hogy arra is jusson idő. Azt hiszem, mégis ezért csodálom a legjobban. A hangokból, dallamokból ösz- szeálló állandó töltetért. Le­het, hogy néha Ideges tőle, vagy szomorú, szenved is talán valami belső láztól. De a lelkivilága sohasem üres, egy másodpercre sem. Azt hiszem, ez lehet az élet legnagyobb értéke. "öldessy Dénes Valamikor azt mondták, mi­nek a parasztnak szabadság? A tavasztól őszig leadott kiló­kat felszedheti a hosszú tél során, mikor a föld nem ad munkát. Szórakozásra, pihe­nésre ott van a három téli hó­nap, mikor úgysem tud mást kezdeni idejével. Mindenki tsz-tag Igaz, hogy a mezógazdaság szezonjellegű, de az te igaz, hogy ez a szezonjelleg egyre inkább csökken. Nemcsak azért, mert az aratás ma már nem kíván annyi munkáske­zet, mert a kombájnok elvég­zik a nehezét —, a kuko­ricát vegyszer „kapálja” s gé­pek törik le, de azért is, mert egyre több azoknak a paraszt embereknek a száma, akiket egész éven át léköt a közös munka, sokszor a vasár­napjaikat is. Különösen az olyan nagy állattenyésztő tsz. efcben, mint az újpetneá. Nem véletlen hát, hogy eb­ben a szövetkezetben, tették meg a legnagyobb lépést afelé, hogy áthidalják az ipari és a mezőgazdasági szociális jutta- tásoík közötti különbségeket. Ujpefcrén alig vsa alkal­mazott, itt beleértve az elnö­köt, a vezetőket is, mindenki tm-tag, • közismert, hogy a tsz-tagnak nem jár fizetett szabadság, szülési szabadság, kevesebb a családi pótlék, jó­val alacsonyabb a betegségi segély, mint az iparban. Evek óta sok falud fiatalt vonza­nak a különben jól működő tsz-ék, de a tagsággal járó hátrányokat nem tudták ellen­súlyozni. A kormány a legutóbbi ár- és bérrendezések során tett már néhány lépést a mezőgaz­dasági dolgozók javára, a vég­ső megoldás azonban még vá­rat magára. Az újpetreiek: elhatározták, hogy ezt nem várják meg. 0t S7*78lék a szociális ?lap A december 4-i küldöttköz­gyűlésen kimondták, hogy a I szociális alapot az eddigi 2 | százalékról 5 százalékra eme- ; Tik fel, vagyis a tavalyi 87 000 ' forintról 215 ezer forintra nőtt [ az az öszeg, amit a tagok sno I ciális juttatásaira fordítanak. Bevezetik a 12 nap fizetéses szabadságot, az öt hónap szü­lési szabadságot, felemelik a táppénz és a családi pótlék összegét, a tsz öregjeit pedig úgy támogatják, hogy mivel nyugdíjat még nem tudnak emelni, a nyugdíjasok ezután ugyanakkora háztáji földet kapnak, mint a fiatalok, tehát a férfiak 1200 n-ölet, a nők 800 négyszögölet. Ezek az in­tézkedések 250 tsz-tagot érin­tettek és 145 idős nyugdíjas embert Újpetrén* Aki kivonja magát a kö­zös munkából, az elesik ezek­től a kedvezményektől. Min­den tsz-tag havonta 1 nap fi­zetéses szabadságot kap, ha a növénytermesztésben havi 210 órát ledolgozik, az állatte­nyésztésben és más üzemágak­ban, ha a hónap minden napján részt vesz a munkában. Már­cius 1-től október 31-ig 10 órás, november 1-től február utolsó napjáig 8 órás a mun­kanap. Szabadság alatt az elő­ző évi átlagkeresetének meg­felelő bért kapja meg a tsz- tag. R kereset ötven százaléka Tíz éven aluli gyermekek­nél a szövetkezet a szociális alapból kiegészíti az ipari és termelőszövetkezeti biztosítási rendszer közötti különbséget, s így a tagok 200 forinttal több családi pótlékot kapnak, mint más tsz-ekben. Szülési segélyt már tavaly is fizetett a termelőszövetkezet, ezt 15 nő vette igénybe. Ebben a kedvezményben az a szülő nő részesülhet, aki a megelőző két évben tagként rendszere­sen részt vett a közös mun­kában. Újpetrén is 20 hét a szülési szabadság, ez idő alatt egy napi átlagkeresletének 75 százalékát, de minimálisan napi 22.50 forintot kap a dol­gozó, melyet minden hónap 15-én vehet fel. Táppénzként keresetük 50 százalékát kapják meg az új- petrei tsz-tagok. üzemi baleset esetén pedig keresetük 80 szá­zalékát folyósítja számukra a tsz. Aki eddig napi 15 forint táppénzt kapott, az most 55— 60 forintot fog kapni* Ila nem veszik rossz né- ven: így kezdődik. össz­munkaegység 1960 30 000 1961 33 000 1962 41 000 1963 44 000 1964 43 500 1965 45 600 Egy munkaegység 30 forint 33 forint 42 forint 48 forint 52 forint 55 forint Visszamenni egy faluba A csertői tsz táblázata ez. Az autó időnként megcsú­szik a sárban; akkor sokkal jobbak voltak itt az útviszo­nyok, gondolom, azután át­vergődünk a sáron. Vissza­térni egy régi riport színhe­lyére? Előfordul, hogy veszé­lyes. Talán jósolt valamit az ember és ez a jóslat elfelejtett valóra válni, vagy valamit határozottabban fogalmazott meg s ez még él az emberek lelke mélyén, öt évvel ez­előtt csak legyintettek itt Csertőn; láttunk ml már sír­ásót temetőben meghalni. Férfiasán, talán még annál is férfiasabban bíztak abban, hogy ismerik ezt a földet, csendesebb estéken, még a lélegzetét is megszokták hal­lani. öt éve még a biza­lomért folyt itt a küzdelem, a vezetők a nagy titkos uta­kat keresték, amin keresztül közel lehet férkőzni az embe­rekhez: a tudathoz, a lélek­hez, az érzelemhez, a hiúság- oz; annyiszor megírták már ezt a valamit, hogy a nevét se nr?,yon találom. Lőrincz János, a csertői tsz elnöke azt mondta: a bizalom annyi, mint rend és biztonság. Az elnök kimutatásokat hoz a könyvelésből, nem ta­gadom: kicsit félek is ezek­tő! a kimutatásoktól, pedig hát itt van a bizalom sta­tisztikája; a múlt évben egy főre átlag 280 munkaegység jutott, egy munkaegység 55 forint volt, az évi átlagban személyenként körülbelül 15 ezer forint. Nézze csak meg a régi „bizalmatlanokat”, mondja Lőrincz János nógat­va: Radics Dániel, Nagy Jó­zsef, Nemes Lajos meg a többiek, nézzem csak meg, hogy mennyire megváltoztak. Egy ideig gyanakodva hall­gatom az elnököt. — És hányán mentek el azóta a faluból? — El? Inkább hazajönnek. Tavaly ti zen ketten jöttek ha­za azok közül, akik Pécsre, meg Szigetvárra jártak dolgozni. A téglagyáriak közül már négyen jelezték, hogy már­ciusban jönnek. >— Van ennek valami titka is talán? — Titok nincs, de van két elméletünk. Az egyik, hogy nem ígérgetünk, nem kivéte­lezünk. De ha valamit anél­kül megoldhatunk, hogy ez mások rovására menne, akkor kötelességünk, ftogy megold­juk. — És a másik? — A rend és a biztonság. A kettő összefügg. Mindenki­nek tudnia kell, hogy mi a feladata és miért ez a fel­adata. És azt Is tudnia kell, hogy ha pontosan elvégzi, mit kap ezért. Egy kU «tán nSoám Mp­I rázatosan egyszerű. Az áttöp­rengett éjszakák, a fájdalmas kis kudarcok és a nehéz dön­tések egy Idő után kényelme­sen elférnek egy címszóban. Nem is túl régen az itteni emberek sértett önérzettel azt mondták egymásnak: hiába mész akárhová, mindenütt Lőrincznek van igaza, mert a barátja neki mindenki. Lőrincz azt mondta: az igaz­ság és a törvény az én bará­tom. Azután történt valami az emberek lelkében. Az egyik tsz-tag csinált valamit, bűntudatosan félrehívta az el­nököt: büntessen meg akár­hogy, csak a gyűlés elé ne vigyen — mondta. Az elnök mostanában egy furcsa névsort készített író­gépen ; városok, községek, emlékművek, hegyek névsora ez. Nem régen a szövetkezet 41 tagja országjáráson volt; Eger, Gyöngyös, Kékestető, Parádsasvár, Budapest, Bala- tonlelle stb. A tsz turistái kérték: úja össze nekik a névsort, merre jártak, el akar­ják tenni emlékbe. Volt aki­ben az úton felcsapódtak a katonakalandok. Itt is jár­tam, ott is jártam, mások meg csak csodálkoztak, vagy a felfedező izgalmával álltak az ország legmagasabb pont­ján, Kékestetőn. Volt közöt­tük nem is egy, aki életében először aludt szállodában. Gépeli az elnök a névsort, sok példányban. Gépelje csak, * lélek kúsjrtnnkánpsn m ri­ső utazás emlékét őrzi meg a legmélyebben* Becsületes, férfias viszony ez itt Csertőn. Július nyolcadikén volt a jégverés. Másnap az emberek a boltból az összes lisztet fel­vásárolták. A legelőt víz borí­totta, a lent százszázalékos jégkár érte. Az elnök azt mondta: emberek, ha Csertő­nek valaha szüksége volt az összefogásra, akkor most Igen. Mindenki hozott valami pluszt: munkaerőben, szívé­ben, ötletekben. Én nem mon­dom, hogy a csertőiek mind úgy szeretik egymást, mint a testvérek, senki se hinné ezt el nekem, de van bennük va­lami többletbizalom egymás és a vezetés iránt, ami az­előtt hiányzott, vagy majd­nem hiányzott. Súlyos jégkár érte a gazdaságot, de a szo­kásos 17 mázsás kukorica ter­més helyett 26 mázsás átlag termett, a tervezett 50 forin­tos munkaegység helyett 55 forintot osztottak. Azt mondja az elnök: ha va­laki hibázik, le szoktunk ülni közösen s megbeszéljük: ho­gyan lehet a hibát okosain helyrehozni. A bizalom jelen­tőségét le lehet becsülni, he­lyenként meg is szokták ezt tenni, s esetleg számokkal helyettesítik be, de bizalom nélkül- sohase lesznek ezek a számok igazán jelentősek. S a bizalom sem ér sokat biza­lom és rend nélkül. m Az újpetreiek sikeres zár­számadása — 47 forintot ért egy munkaegység — és a jut­tatások bevezetése, máris élénk érdeklődést váltott ki a kör­nyező községekben. Január el­seje óta igen sok, főleg fiatal ember jelentkezett belépési kérelemmel, s közülük húszat fel is vettek. Sok tsz megtehetné Jövőjét alapozta meg ezzel a fontos lépéssel az újpetrei tsz, úttörő lépésével pél­dát mutatott sok baranyai tsz- nek. Mert amit Újpetrén most megvalósítottak, nagyon sok tsz megtehetné már. — Rné — Művészeti fórum A Hazafias Népfront peea városi bizottsága elnökség ülésen vitatta meg és fogadt el féléves munkatervét A 2 területi népfront-bizottságoi belül kulturális munkacsopor­tokat alakítanak azzal a cél lal, hogy — a külterületekre elsősorban — havonta mint egy háromezer embert rrtoz gassanak meg a tartalma mondanivalójú filmek, szín darabok megtekintésére, mú zeumi sétákra, tárlatlátogatá sokra. A képzőművészek mű termeibe vasárnaponként látó gatásokat szerveznek. Az ízlásnevelő tevékenység nek mintegy betetőzésekéin évente 3—4 alkalommal ren­dezik meg a „művészeti fó­rum” vitadélutánjait, amikoi is fővárosi előadók részvéte­lével veszik bonckés alá nap jaink irodalmi, képzőműva szeti, zenei életének, tevékeny ségének egy-egy területét. Körzeti járat Körülbelül két és fél má­zsa van a platón, nagy faj­súlyú tárgyak, alig foglalnak helyet. Az újságíró te so­vány ... A kocsi teherbírása 4 tonna. „Immen jó?" — pil­lant jobb felé Póli István árukezelő és a körzeti Já­rat kifordul a főútvonalra. — A helyi „háztól házig" jót megy >— magyarázta Kar. valy elvtárs a 12. at AKÖT. áruforgalmi részlegébe« —* de a most bekapcsolt kis fal­vaikban még nem mindenki tud az új szolgáltatásról; je­lenleg nem jövedelmező a körzeti járat. De a lakosság és a vállalatok igényeinek kielégítésére... MEGYERI ÜT A Vetőmagtermeitető és -Ellátó Vállalat magtisztító telepe. Húsz percig várunk, míg elkezdik a rakodást. Vannak előttünk. Tizenkét zsák vetőmag, összesen 490 kiló. A padlásról, csúszda segítségével egyenesen a ko­csiba, majd a kóvógótöttöai tsz-be. Egyelőre még az előbbinél tartunk. —- Jobban lökjék meg* mert nem csúsznak le a zsá­kok! Aztán Mt te segít a régi bölcsesség: ha a hegy nem megy Mohamedhez, a rakodó megy elébe a zsáknak a csúszdára és lerángatja. A többi már jön magától, ki­véve az utolsót, azt ismét cibálni kell. „Innen jó” — néz ki az útra Pista. Hét és fél mázsa van a kocsin. kövágotöttOs A tsz-t csak megközelíte­ni tudjuk, randevút beszél­tünk meg telefonon, hogy a falu végén várjanak min­ket. Nem várnak. A tanács­nál találunk tsz-tagot. — Nem dolgozunk sémi- mit, ma van a zárszámadás! A telefonüzenetről most hallanak először. Azért ah­hoz hozzájárulnak, hogy Pis­ta Ve&ztergambd József köz­reműködésével behordja a zsákokat. A vetömagtermel- tető először vasúton akarta eljuttatni a szállítmányt — a bicsórdi állomásra. A MÁV felvilágosította: hetenként kétszer van AKÖV-járat Töttősre, így egyszerűbb. — Ha egy félórával ké­sőbb jönnek, nem találnák itt senkit — mondja a tsz- tag még búcsúzóul. Kő V AGŰSZObOS öt széket viszünk as óvo­dába. Feladó: Kozmosz Ktsz, Budapest. Előre elképzelem, hogy veszekednek majd a csöppségek a székekért. De az óvónő, jó pedagógiai ér­zékkel csak azokat engedi ráülni, akik nem hagyták meg a tejbegrízt. Az ilyen elképzelések sosem válnak be. A gyerekek egytől egyig ülnék, az óvónő pedig ezzel fogad minket: — Hol vannak az aszta­lok ? Széket asm rendeltünk I Állandóan raéfcafcM Wfiae­nelc. Azért átverni, Ír lé eines, szamár ie kánra MECSEKI ércdúsító y/f» *%m uogURáoi • páriáé BR • lejét, MtofenttMk'hf kS’ariUaU a faxaiból, csak Molnár Ps­mélyi igazulvánpáá Mérik né- lódba. Hivatalra —iMfi A portóé. — Hja, nR *T veRRéri ftlGlSPMfc • *•* Pista, GÓRCSOm Egyenesen m «Iftn—ÉRi megyünk; a Jénák as AXÖ9 pécsi UrA áöoraásánsk megbízottja, 1% wkntrin» rél* martba évek ÓR éri ed^ 1»,J, jwR^aéril raktárból ki hozzuk * tfa Ré­szük a T-vaaat a Tanárkép- ző Főiskola résaára, Bakrin meglátogatjuk az italboltot és a tsz-t. Szolgalat» agyban. Egy ismerőse megkért * am fórt, fuvarozza a láttáméivá» nyelt Pécse, ö nw m «W msgánfCL PELLÉRD Most jövünk narroaetszor ugyanazért a gázpalackért. El' aő alkalommal nem tudott senki semmit. Illetve... va­laki azért tudhatott róla. mert másnap telefonáltak: „Hát nem jönnek a palac- íoért?" Legközelebb annyiban változott a helyzet, hogy másodszor nem tudtak a pa­lackról ... De a telefon-rek­lamáció másnap rendesen megérkezett... Most itt van a palack a tanács folyosó jár. — Az aranyosgadányi ta­nítóé — mondja egy tanácsi illető. — És pénzt nem hagyott? — Rögtön megkérdenem «... Hamarosan kiderül, van pénz is, a {»lack kupakjába csavarva 50 forint Ezért azt kívánja a „feladó”, hogy a vállalat cserélje ki Pécsett az üres palackot A gáz ári 33—34 forint • fennmaradó lé forint még a befelé fu­vart sem fedezné, nem be­szélne arról, hogy a palack­csere nem tartozik a „ház­tól házig” szolgáltatás köré­be. A palack tehát ezúttal if ott marad, a vállalat kérj* az újébb telefont 12 óra körül jártul a idő A pécsi nagyállomáscti le­adjuk a kocsin lévő darab* árut. az AKÖV áruforgalmi részlegében leadják az újság­írót. A délután még előttük van

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom