Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

IM«. FEBRUAR 2t. napló Megkezdődtek a szászvári Béke-akna üzempróbái L Közel 100 millió forintos beruházás 5,5 millió tonna 4800 kalóriás feketeszén A szászvári új aknatorony Február 24~e sokáig emlé­kezetes marad a szászvári bányászok között: ezen a na­tion megkezdődtek az új Bé­ke-akna üzempróbái. Ami má­sutt, a nagy szénmedencék­ben, talán csak egy esemény a sok közül, itt Szászváron, egy új korszak kezdetét je­lenti. Az északi bányavidék, mely a közel kétévszázados művelés éllenére sem tudott naggyá és jelentőssé fejlődni* a legutóbbi éveikig az állandó létbizonytalanság” jegyében dolgozott. A rendkívül korsze­rűtlen berendezések, a bonyo­lult geológiai viszonyok, s a csökkenő szénvagy on gazda­ságtalanná tette a termelést. 1964- ben leállt Nagymányok, 1965- ben megkezdődött a má­zad üzem felszámolása. Úgy tűnt, ez a sors vár a bánya­vidék központjára, Szászvárra is. 5,5 millió tonna feketeszén A jövőt a geológiai vizsgá­latok eredménye döntötte el. A szászvári területen mint­egy öt és fél millió tonnányi szénvagyont tártak fel, amely minőségileg a mecseki szén- medence legjobb szened közé tartozik — 4800 kalóriás! — s mennyiségileg is elegendő ah­hoz, hogy kiaknázására jelen­tősebb összegeket fordítsanak, így kezdődött meg Béke-akna építése. S most áll a torony, műkö­dik a szállítógép, helyükön vannak a kasok. Február 24- én, a több hétig tartó üzem­próba első napján, a kas le­ment a IV. szintig. A szász­vári bővítés és rekonstrukció összköltsége megközelíti a 100 millió forintot. A beruházá­sok többsége elkészült, az idén mindössze másfél millió forint értékű munkák várnak befejezésre. 38 vagon szén naponta Az északi üzemek az 1950- es években még 50—55 vagon szenet adtak naponta. Az el­múlt években ez 30—32 va­gonra csökkent. Kimerültek a telepek. Mázán például mind­össze 63 ezer tonna a feltárt készlet, melyből az év végéig 60 ezret felszínre hoznak. — Béke-akna belépése megállít­ja ezt a csökkenést. Míg az aknamélyítők és szerelők a szállítóberendezéseken dolgoz­tak, a föld alatt megkezdő­dött a fejtések előkészítése, s az év végére már 38 vagon szenet ad Szászvár. Ezt a mennyiséget korábban a há­rom északi üzem együttesen érte eL A vágatokban gyors ütem­ben folyik a bányavasút át­alakítása. Jelenleg 38 centi- méteres nyomtávú vasút áll csak rendelkezésre, melyen lehetetlen a mozdonyvonta­tás. Az új vasút 60 centimé­ter nyomtávú lesz. A most következő hetek nagy erőpróba elé állítják a szászvári bányászokat. A szál­lítás átállítása a termelés szinten tartása mellett törté­nik, ugyanakkor az új fejté' seket is üzemkész állapotba kell hozni. A héten a szállí­tógép próbái folytak, hétfőn az akna ejtőpróbájára kerül sor. A biztosító berendezések mindenben megfelelnek a kor­szerűség követelményeinek, s a kasnak abban az esetben sem szabad 20 centinél mé­lyebbre zuhanni, ha elszakad­nak a drótköteieikj Hz első csille szén Béke-akna az első csille szenet a tervek szerint ápri­lis első napjaiban hozza fel­színre. A meddőszállítás ter­mészetesen már előbb meg­kezdődik. A beruházási prog­ram szerint március 31-ig va­lamennyi munka befejeződik, megtörténik a gépek bejáratá­sa, az észlelt hibák kijavítá­sa. Az öt és fél millió tonnás szénvagyonra telepített Béke­akna egyébként mintegy 10— 12 évre biztosítja a gazdasá­gos bányászkodás feltételeit. S bár meg sem kezdődött a kitermelés, a bánya II. szint­jén újabb telepeket tártak fel, ami további évekre garantál­ja, a gyorsan fejlődő község töretlen jövőjét. (B. S.) PÉNTEK ESTE AZ ÜDÜLŐBEN A kirándulásokon, a túrákon, színházlátoga­tásokon kívül, házon bélül is akad bőven szórakozás a pécsi Üdülő Szállóban. Szerda kivételével minden nap tömve van, állan­dóan „áll a bál" az Üdülő bárjában. A szálló halijában pedig ha csendesebben is, izgalmas küzdelemben mérkőzik Aszód, Debrecen és Budapest „válogatottja". Mind­ehhez pedig Pécs kibicel. A mohácsi karnevál Mohács a legjobb úton ha­lad afelé, hogy rövid időnbe- lül karnevál-város, legyen. A vasárnapi busójárás újszerű programja, a látványos felvo­nulás és játék, a belváros ut­cáinak színes forgataga, a város vezetőinek és lakóinak példás összefogása, vendég­szeretete már felvillantotta mindazokat a követelménye­ket, amelyek alapján jogot formálhat erre a címre. E Az új, modern gépház Az egész napos ünnepség tu­lajdonképpeni magva a főté­ren játszódott le. Ezt szó sze­rint kell érteni, mert a ko­rábbi évekhez viszonyítva a nézők most valóban egy ügye­sen megkomponált játékban gyönyörködhettek. Az előké­születek során hallani lehetett olyan véleményeket, hogy a hagyományokkal szemben tisz­teletlenség kívülről beleavat­kozni és e farsangi népszo­kás spontaneitását rendezett­séggel felváltani. A másfél órás program teljes mérték­ben azokat igazolta, akik ugyan figyelembe vették az aggályokat, de éppen az el­múlt éveken okulva avatott kézzel, a népszokások szerete- tétől vezetve szervezett ke­retbe foglalták az eseménye­ket, a különböző csoportok vétségének erősítésében,' a társadalom termelőerőinek fejlesztésében. A XIV. és a XV. kongresszus kidolgozta a párt politikáját az ország szo­cialista iparosításában és a mezőgazdaság kollektivizálásá­ban. E két kongresszus a trockizmus és az egyes oppor­tunista irányzatok elleni harc­ban megvédte a szocializmus építésének lenini tervét és az egész pártot ennek végrehaj­tására mozgósította. A XV. kongresszustól kezd­ve valamennyi kongresszus, vagy a népgazdasági fejlesz- ‘.ősi ötéves terveket vagy azok irányelveit vitatta meg (a XXI. kongresszus a hétéves ’ •■rvet). A párt, mint a társa- ' lom vezető ereje, megmu­tatta azokat a tudományosan no galapozott irányokat, ame- ’ ’"ken a gazdaság további 'lődésének és a dolgozók jó- éte fokozásának haladnia kell. Az SZKP XX., XXI. és CXII. kongresszusai kidol­gozták a párt általános vona- át. politikai irányvonalát a 'ejlMés jelenlegi szakaszá­ban. Mindez koncentrált mó­don jutott kifejezésre az SZKP programjában, a kommuniz­mus építésének programjá­ban, amelyet a XXII. kong­resszus fogadott el. A párt a lenini irányvonalat szilárdan és rendületlenül követve, biz­tosítja a szovjet állam hatal­mának mindenoldalú növeke­dését, tudomá­nyának és kultúrájának fel­lendülését, a szocialista de­mokrácia továbbfejlődését, a tömegek még tevékenyebb be­vonását az ország ügyeinek in­tézésébe, a szovjet emberek anyagi és szellemi szükségle­tei még teljesebb kielégítésé­hez szükséges feltételek létre­hozását. A párt e feladatok megoldásában látja legfonto­sabb internacionalista köteles­ségét, mivel minél magasabb a szocialista állam gazdasági fejlettségének szintje, minél jobban élnek a szocialista ál­lamban az emberek, annál nagyobb az a pozitív hatás, amelyet ez az állam a világ kommunista és nemzeti fel­szabadító mozgalmának sorsá­ra, a szocializmus pozícióinak világméretekben való erősíté­sére gyakorol. A párt soron következő XXIII. kongresszusa megfog­ja szabni a párt további fel­adatait, az új ötéves terv fő célkitűzéseit. A XXIII. kong­resszus új, magasabb szakaszt fog jelenteni a párt fejlődésé­ben, a kommunista építőmun­ka irányításával összefüggő, sokrétű tevékenységében. E kongresszus jelentőségét még fokozza az a körülmény, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója előtt ül össze. A Szovjetunió Kommunista Pártja a különféle-fajta op­portunisták — a mensevikek, a trodösták, a bahartnisták, a burzsoá nacionalisták — el­len vívott harcban nőtt fel és edződött meg. Ebben a harc­ban döntő szavuk volt a párt­kongresszusoknak. Minden kommunista akaratát kifejez­ve, a pártkongresszusok kér- lelhetetlenséget tanúsítottak a párt általános irányvonalától való mindennemű eltéréssel szemben, gyökeréig feltárták a jobboldali és a „balos" el­hajlások kispolgári lényegét, megmutatták, hogy ezek az elhajlások összeférhetetlenek a bolsevik pártossággal. A kongresszusok megerősítették és befejezték az ellenzéki cso­portosulások és frakciók esz­mei és szervezeti szétzúzását, még jobban összeforrasztot­ták a párt sorait, elvi mar­xista—leninista alapon. A kongresszusok munkájá­ban világosan kifejezésre ju­tott a párt forradalmi hagyo­mányainak folyamatossága, az idősebb és a fiatalabb nemze­dékék mélységes szolidaritá­sa, az „apák” és „fiúk” eszr med-politikai nézeteinek egy­sége. Minden kongresszuson az idős kommunistákkal együtt sok fiatal vesz részt. A három legutóbbi kongresz- szuson a 35 évnél fiatalabb párttagok körülbelül epvötö- dét tették ki a szavazati jog­gal rendelkező küldöttekilek, s ugyanennyi, vagy valamive! több volt az 50 évnél idősebb párttagok száma. A XXII. kongresszus után a -pártba tagjelöltként felvett szemé­lyeknek több mint a fele kom- szomolista. Az ifjúság meg­ingathatatlan hűsége az idős elvtársak dicső forradalmi ha­gyományai iránt, megbízható biztosítéka annak, hogy a párt nagy ügye nem áll meg fél­úton. A kommunista párt határ­talanul bízik a népben, an­nak értelmében és kiapadha­tatlan alkotó erejében. Kong­resszusaink emelvényén az összes dolgozók színe előtt összegezi munkájának ered­ményeit, őszintén beszél nem­csak a sikerekről, hanem a fo­gyatékosságokról, a nehézsé­gekről és kiküszöbölésük út­jairól is. Nincs mit és nincs miért eltitkolnia, az életet olyannak látja és olyannak jellemzi, mint amilyen az a valóságban. S mivel a párt nyíltan és őszintén beszél a néppel, mivel a kongresszu­sainak határozatai kifejezésre juttatják a leglényegesebbet, a nép alapvető érdekeit, ép­pen ezért a nép e határozato­kat nagy megelégedéssel fo­gadja, teljes mértékben he­lyesli és lelkesedéssel dolgo­zik gyakorlati végrehajtásu­kon. A kommunista építés valamennyi sikerének legfőbb forrása a párt és a nép egy­sége. kölcsönös bizalma, s az a tény, hogy a párt irányvo­nalát az ország minden dol­gozója aktívan támogatja. Fordította: Doeek Lajos helyet és szerepet kaptak. Ez mitsem csorbította a történet hitelességét, hiszen az évtize­dek során a busójárás amúgy- is gazdagodott bizonyos új elemekkel vagy éppen veszí­tett szépségéből a hagyományt ápoló mohácsiak hangulatától, körülményeitől függően. Ezen az úton kell tovább menni: a farsangi népszokás alapjainak megőrzésével bá­tor, gazdag fantáziával való­ban karneváli hangulatot te­remteni a városban. Ezt indo­kolja az is, hogy az ide se­reglő külföldi és hazai ven­dégeknek mindig kell nyújta­ni valami újat, olyan lát­ványosságot, amiben korábban nem volt részük, különben veszít vonzerejéből. Érdemes lenne gondolkodni azon, hogy a Török világ című bevezető életkép . ne csupán ténfergő törökökből álljon, a sátrak körül valóban a sejtelmes ke­leti világ egy darabja eleve­nedjen meg bazárral, énekkel, müezzinnel, tánccal. Ebbe a hangulatba nem illik bele a népi együttesek elég hosszú­nak tűnt felvonulása, talán a törökök kiűzése után kellene érkezniük és a busókkal együtt közös örömünnepbe összefonódni. A, török tábor elfoglalása is újszerű volt, egyelőre azonban — a felgyúj­tott sátrakon kívül — nem látványos, van abban valami természetellenes ahogyan a törökök különösebb védekezés nélkül hanyathomlok mene­külnek. Az ember szinte vár­ja, hogy ekkor összecsapnak a lovasok, szablyák suhognak, birkóznak, hol az egyik, hogy a másik fél kerül fölénybe, a forgó busókeréken látjuk a török béget. Nem. tűnik lehe­tetlennek, hogy az idén már szép számú busósereget a jö­vőben valamilyen elv alapján rendezzük és a tér egy nagy színpad helyett sok kis szín­padra oszoljon meg, ahol a különböző busócsoportok pro­dukálják magukat, így a né­zők is többet láthatnak. Eh­hez természetesen szükséges­nek látszik több eszköz, bu­sókerék, csónak, ágyú felvo­nultatása. Túlságosan merész a fantázia, amikor azt sugall­ja, hogy a busók Dunán tör­ténő átkelését és vonulását — valamivel részletesebben mint a televízió — vegyük filmre és a főtér egy jól látható pontjára vetítsük fel? Az idei busójárás gazdagabb volt kiegészítő programokban is. A rendezőszerveket dicséri, hogy ezek szerves kapcsolat­ban voltak a nap jellegével, a néphagyományokról újabb ismereteket terjesztettek. Az öt kiállítás képet adott a vá­ros gazdag kultúrájából, a né­pi kerámia mai termékeiből és mintegy egyenes vonallal eljutott a mához, a szocialista építés eredményeihez. A tei> mékbemutató jól reprezentál­ta a város üzemeinek fejlődé­sét, szerepét a népgazdaság­ban, de egyet kell érteni azok véleményével, akik gondosabb rendezést, a termékek széle­sebb skáláját remélték. A bel­városi általános iskola nem méltó környezet a kiállítá­sok megrendezésére. Tizenkét műkedvelő népi együttest hívtak meg, közöt­tük a zágrábi Gorán ének- és tánccsoportot. A nemzetisé­gieknek ez a közös szerepel­tetése a busó-ünnepségeket bizonyos értelemben nemzeti­ségi fesztivállá szélesítette. A csoportok két alkalommal- lép­tek fel, kitűnő felkészültsé­gük, egyesek virtuozitása ma­radandó élményt nyújtott. Kár. hogy a művelődési ház kicsi, korszerűtlen színpadán olykor porfelhőbe burkolódz- va táncolhattak. gondolni kellene esetleges kibővítésére. Ettől függetlenül is szükség­telen két előadást rendezni, mert a táncosok, énekesek számára igen fárasztó, a kö­zönség érdeklődése is gyér. Ifi. A busójárást sokoldalú pro­pagandával készítették elő. Íz­léses, többszínnyomású plaká­tok készültek, a posta napok­kal előtte levélzáró bélyeget és busó pecsétet használt, emblémákat, botveretet gyárt- tattak. A város utcáit, középü­leteit feldíszítették, kirakat­versenyt rendeztek. A televízió már szombaton este helyszíni közvetítést adott az előkészü­letekről. A kereskedelem nagy erő­feszítéseket tett a forgalom lebonyolítására. Közismert, a város nincs megfelelően fel­készülve ilyen nagyszámú vendég ellátására s bizonyosra vehető, hogy a közeli jövő­ben nem is létesítenek ven­déglátó egységeket. Ezért min­denütt tumultus volt, elég so­kat kellett várakozni, viszont mindenkit kárpótolt a bőséges áruválaszték és az udvarias kiszolgálás. Csupán azt nem értjük, hogy miért nem árul­ták a város minden pontján az emblémákat, vereteket, bu- ósálarookat? Iiv San Rerao, Nizza, Mün­chen ... Talán egyszer majd a mohácsi busójárás is bevo­nul az eurónai karneválok kö­zé s valahol jegyezni fogják, mint egy népszokás pompás, látványos, tízezreket megmoz­gató ünnepségét. Mindeneset­re a rendezők és a résztvevők az idén az utóbbi évek leg­szebb élményével ajándékoz­ták meg a vendégeket s ez a folytonos fejlődés azt a re­ményt látszik igazolni, hogy van még a tarsolyban pe­tárda. Bora József

Next

/
Oldalképek
Tartalom