Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-17 / 40. szám
nawAE rt napló 5 Készülődnek a busórezérek A busójárás egész Mo“ hácson a készülődés lázával jár, de természetszerűleg legtöbb gondjuk- bajuk, munkájuk a busóvezéreknek van. Hogy kik azok a busóvezérek? Akik busók csapatait vezénylik, embereiket megszervezik, ötletekkel állnak eló és övék a felszerelések, ruhák, fegyverek gondja is. Három busóvezért találtunk meg a napokban Mohácson, ami elég nagy csoda volt, hiszen állandóan járnak, szerveznek, szaladgálnak. Kalkán Mátyás különösképp, hiszen 6 már a városi tanács alkalmazottja, úgy is mondhatnánk: a főfő-busóvezér. Elsősorban persze az a dolga, hogy minél több álarcot készítsen, mert 6 ebben évek óta nagymester. Körülbelül húsz éve mindig ott van a busók menetében, és azt, hogy mennyi álarcot faragott meg, már nem is tudja összeszámolni. — Nem mindenki tudott igazi maszkot faragni — meséli — de nekem egyszer, még fiatal gyerek koromban egy szigeti ember megmutatta a fortélyát. És a fegyverek. Műhelyében, amely egy szűk kis kamra, a száradó — kosszarvakkal, kenderbajusszal ékeskedő, és egymástól kivétel nélkül különböző — busóálarcok mellett elkészült buzogányok díszelegnek. Ez a hatalmas, világos fából kifaragott buzogány különlegesség. Állítólag nem Is csinálja más. — Régen tanultam ezt is, az öregemberek még jobban tudták a titkát. Az egész buzogány apró részekből áll össze, de sehol sincs ragasztva, vagy szögellve. Kafkán Mátyás eddig minden évben „kitalált” valamit, ahogy a busóvezérnek illik i*. Hamus ágyúval 16- döztek az egyik évben, egy török eredetű, ötszáz kilós nagy ágyúval a másikban. — Ki is vitte a tanács ablakait — mondja bűntudatosan a busóvezér. Kunovxzki János pontosan emlékszik, mikor öltötte magára először a bu só-ruhát: tizenkét éves volt akkor, vagyis most már huszonhét éve. Az apja vitte el, aki nagy mester volt a forgó keréken való kapaszkodásban. (Nem könnyű dolog, majd láthatja, aki ott lesz az idei busójáráson.) — Most a négyes számú csapat parancsnoka leszek — mondja Kunovszki János — harminc emberem lesz, a kettes főútvonalról rohanunk be a térre, az lesz a dolgunk, hogy lerohanjuk a törököket és fáklyákkal felgyújtjuk a táborukat. És viszik a csun-t, az egy fatörzsből faragott, jellegzetes busó csónakot. Flldkovics János, a harmadik busóvezér, Kunovszki sógora, az ötös csapatot vezényli. Faekét visznek majd, ez is a busó-hagyomány egyik jellegzetes darabja. Ezzel mentek farsang Mjt az udvarokba a busók, húztak néhány ekenyomot. annak a kívánságnak szlmbolizdlásóra, hogy legyen a gazdának bő termése abban az évben. Filákovicséknál is családi hagyomány a busósás: két nagy fia — egyik katona — ott megy majd az idén is a csapatban. Igen sok régi bocskoruk, subájuk, maszkjuk volt, amelyeknek nagy- része, mint néprajzi érték már a múzeumban van. így ez a hatalmas, hosszú kürt Is, amit fűzfából készített Ülékovics János. A busóvezérek még komolyabban készülnek talán a busójárásra az Idén, mint ezelőtt. Ki kell tenni magúkért .., Mezőgazdászok a népművelésben Kulturális jegyzetek Pécsváradról A téma — egy járási művelődési otthon tevékenysége — első pillanatra unalmasnak és elcsépeltnek tűnik. A pécs- váradi járási tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén azonban — ahol ezt a kérdést tárgyalták .—, érdekes és új jelenségeket figyelhettünk meg. Egyrészt azért mert a jogszerűen, intelligensen levezetett ülés során tisztán Jelentkeztek a kérdések, az ilyenkor többnyire szokásos mellékvágányok, elcsépelt frázisok, nem jellemző számok helyett mélyen feltárták azok lényegét. Másrészt a pécsváradi járási művelődési otthon helyzete és gondjai általában tipikusak és alkalmasak arra, hogy bizonyos törvényszerűségeket vonjunk le belőlük. * Sokszor leírtuk: a falusi művelődés útja nem kerülheti el „korunk falusi nyelvtanát", az agrártudományokat örömmel írhatjuk most hozzá: közigazgatási vezetőik, mezőgazdászok, egyszóval olyan emberek is észrevették és követelik ezt a fajt« népművelést, akik nem nevezhetők .kifejezetten művelődési szakembereknek. A végrehajtó bizottság sokféle munkaterületen dolgozó tagjai szinte egyön-: tetűen hangsúlyozták: ez ma az egyik leglényegesebb szempont. Akadnak községek, ahol a tsz mezőgazdászai rendszeresen szakoktatást tartanak és a falu lakói „gatyarázós" népi tánccsoportok helyett hasznos gondolatokkal, mesterfogásokkal találkozhatnak a kultúrotthonokban. Van olyan falu, ahol az agronó- mus a televízió mezőgazda- sági ismeretterjesztő műsorára épített, azt összegező, alkalmazó oktatást tart Persze nem mindenütt. De a talaj ott is készen áll az agrotechnikai népművelés alá, ahol még senki sem jött rá, hogy meg kellene azt szervezni. Hiszen a mai átlag falusi ember számára talán ott kezdődik a marxista Ideológia, amikor eldönti, és meglátja: mikor és milyen munkával boldogulhat jobban. Az elvont, az ő számára homályos, eszmefuttatások helyett tehál olyan ismeretterjesztést vár. aminek hasznát látja hétköznapi életében. Egy példa erre: a pécsváradi járásban tavaly a több mint 180 ismeretterjesztő előadásból hetvennyolc egészségügyi tárgyú volt. Az orvosok tehát egy lépéssel előbbre vannak a mezőgazdászoknál. A feladat most az, hogy az agrokémia népszerűsége utolérje az egészségügyi tudományok nép szerűségét. Es meg kell dicsérni a pécsváradi járási tanács végrehajtó bizottságát, amiért kedden, többek között, kimondta az új jelszót: mezőgazdászokat a népművelésbe! * Nem tudunk azonban ilyen egyértelműen örülni a v. b. egy másik törekvésének. Eszerint a pécsváradi pedagógusokat rá kell szorítani árrá, hogy tevékenyen vegyenek részt a népművelés munkájában. Úgy érezzük ugyanis, hogy minden idők alapvető követélménye egy pedagógussal szemben: tanítani. A tanár, a tanító minden munkája egy célt szolgáljon: a gyerek nevelését és oktatását. Más a helyzet természetesen egy kis faluban, ahol még mindig a tanító, a tanár az egyetlen alkalmas ember a művelődés irányítására. Ott szükség törvényt bont. De olyan helyen, mint Pécsvárad, ahol külön függetlenített népművelők dolgoznak, ott az igénybevételnek csökkennie kell. ........ Az I s természetes, hogy az iskolai nevelésnek is vannak a népművelésből „kapcsolt teSikeres életmentés Február 12-én, szombaton, hajnali 5 óra 20 perckor Komlón, Kossuth-bánya hetedik és nyolcadik szintje között, az 52-es fejtésben, bányaomlás történt. A hirtelen bekövetkezett közetfolyás maga alá temette Miklós Antal vájárt. A fejtésben dolgozók azonnal munkatársuk segítségére siettek, s megfeszített munkával sikerült elérniük, hogy a szerencsétlenül járt ember levegőhöz Jutott. Az -üzemi bá- nyamentő-állomás készenléti raja példátlan gyorsasággal a helyszínre érkezett, s Barberies Ferenc bányamentő-pa- rancsnokhelyettes vezetésével azonnal munkához látott. A mentés rendkívül veszélyes körülmények között, állandó közetfolyás mellett folyt, Mintegy hetven percig tartott a küzdelem, s végül is sikerült élve kimenteni az omlás alól Miklós Antal vájárt. A mentésben Cseresznyés Ferenc csapatvezető vájár, Illés Sándor vájár és Molnár Antal lakatos, üzemi bányamentő járt élen. Illés Sándor minden ujjából ömlött a vér, a munkát azonban nem hagyta abba — parancsszóval kellett leváltani. A komlói Kossuth-bánya biztonságtechnikai csoportjától ma érkezett a hir: a hősies mentés résztvevői közül Cseresznyés Ferenc és Illés Sándor vájárokat az üzem vezetősége a sikeres életmentésért kitüntetésre terjesztette fel. rületei”, így a zeneoktatás, az ifjúság olvasásának irányítása, színházművészeti, filmesztétikai, képzőművészeti oktatása, általában kulturális nevelése, viselkedésének, öltözetének „csiszolása”. Ha a v. b. határozatának eredményeként ebben javul a pécsváradi pedagógusok művelődési munkája, az csak örvendetes. De a felnőttek népművelése érdekében elvenni az idejüket és hozzá ott, ahol erre külön emberek vannak: ez nem lenne helyes. Ehelyett a tanárok és tanítók — akár helyben laknak, akár „ingáznak” — olvassanak, készüljenek az órákra, mélyedjenek el a nevelési kérdések tanulmányozásában. A jövő generáció népművelőinek segítenek vele óriási mértékben. Földessy Dénes Múvészházaspárok: Még itt a tél, mégis olcsóbb! Téli vásár ruházati cikkekből i960. FEBRUAR 14—26-IG 26—40%-OS ÁRENGEDMÉNY mányaim azonban nem a legjobban haladtak. Ekkor két év anyagából letett nehéz különbözeti vizsgával átmentem a budapesti művészeti gimnáziumba. Somogyi József szobrászművész, később mesterem hívott, hogy a szobrász tagozatba iratkozzam be, mivel ott még volt hely. Bár festő akartam lenrrt, hajlottam Somogyi szavára, aki arra kért, hogy legalább egy fél évet töltsék ott. Közben annyira megkedveltem a szobrászait, hogy végleg emellett maradtam. Fürtös Hona pécsi. A családban mindenki jól rajzol, fivére kerámikus, a Zsolnay gyárban dolgozik. — Én a „legnőiesebb” szakot. a szövést választottam. Gépi szövést végeztem, de Inkább a kézi szövés érdekel. Legtöbb eddigi munkám is így készült Mert bármennyire fiatalok is, már értékes, művészi alkotások jelzik az eddig megtett utat. Fürtös Ilona diplomamunkál közül több szerepel most is az Országos Iparművészeti Kiállításon, így egy piros színű, különleges technikával készült kézi szövésű takaró, egy későbbi geometrikus, gobelin szövésű szőnyeg. Rétfalvi Sándor negyedikes főiskolás kora óta a hódmezővásárhelyi őszi tárlaton szerepéi. Legutóbb az „Ember dicsérete” címmel fa- domborművet állított ki. ezenkívül bronz portrékat, meg egy színes terrakotta anyaszobrot. 1364 nyarán osztrák kőfaragó-ösztöndíjjal Burgenlandiján tartózkodott. Ott készült egy két méter 60 centis, kicsit absztrakt szoba; a család. A rokonszenves művészhfi- zaspár alkotásaiból ez év májusában kiállítást tervez. — Persze ehhez még kellene néhány mű — sóhajt Fürtös Ilona. — Sok tervem van, bár csak már le lennének szőve. Jelentet egy l»U képen Rétfalvi Sándor — Fürtös Ilona l dolgozom, a boldogság madarát ábrázolja. Igaz, általában kék szokott lenni, ez most piros színű lesz. A baj csak az, hogy kevés időm jut alko' s- ra a tanítás mellett. Meg aztán van egy hathónapos kislányom, Bernadette. A szövés munkáin amúgy Is lassú és elég drága ;.. Ami azt illeti, a szobrász- munka sem olcsó. Egy bronzfej kiöntése ezerötszáz forintba kerül. Most állami megbízáson dolgozik Rétfalvi Sándor. Kővágószöllősre kerül kútfigurának ez a fekvő női alak. A kisméretű gipsztervet már elfogadták, most kivetkezik az agyagból való megmintázás, amihez minteev -33 mázsa agyagra lesz szükség A szobrot végső formájában kőből faragja ki. — Mekkora lesz? — Ha felállna, 2 méter 20 centi magas lenne. De szerencsére fekszik, így elfér 4 műteremnek használt bérelt garázsban. Egyébként két köbméteres kőtömbből faragom ki, ezt a Művészeti Alap bocsátja rendelkezésemre. — Ilyen hatalmas kőtömb szállítása, mozgatása hogyan történik? — Éppúgy, mint egykor, az egyiptomiak idejében. Fa görgőkkel. gömbfákkal, pallókkal három ember akár húsz méter magasra is könnyedén felemelheti. Sok mindenről beszélünk még. A művészházaspárok egymásraható tevékenységéről, arról, hogy a legelső és legszigorúbb kritikus a házastárs. 0 az, aki az alkotás minden periódusát, a közönség elé nem kerülő Izzadságos munkáját látja: ezáltal a művész alkotóműhelye leszűkül és a legtltoktartóbbá válik, ugyanakkor ki is tágul még egy művész sajátos világával. — A zenével végleg szakított? — Ahhoz, hogy magam Is aktívan muzsikáljak, nincs időm. De a zenét változatlanul nagvon szeretem hallgatni. Különösen Vivaldit. Még főiskolás koromban egy kiállításra készülés utolsó hajszájában szünet nélkül a Négy évszakot hallgattam, ezt éreztem a legplasztikusabb zenének. Egyébként arra igyekszem tanítani a gyerekeket is, hogy felismerjék a művészetek közös törvény- szerűségeit, a szoborkép és a zenei kép kettős terét, plasztikáját, ritmusrendjét, a kép színei foltritmusának, a zene hangszínének összefüggé-rit Legutóbb klubdélutánon eevik növendékem a Kékszakállú herceg megfestésének öíle’ét hozta elő, ami engem Is Izgat. Ekkor meghallgattuk tartók operájának lemezét. Még hosszan beszélne a térelválasztó elemek képzőművészeti és zenei szerepéről de felesége Int, hogy Indul 1 kell haza: vár a munka és mindenekelőtt vár Bernadette... Elvégre ők nemcsak művészek, hanem szülők is. —nt— Művészházaspárokról fml érdekes és hálás feladat. Ezért kerestük fel a Művészeti Gimnázium két fiatal, tehetséges tanárát: a szobrász Rétfalvi Sándort és feleségét, a szövőtechnikus Fürtös Ilonát. Kettőjük ismeretsége még Budapesten kezdődött a művészeti gimnáziumban, folytatódott a főiskolás évek alatt és mire diplomát szereztek, azt Is elhatározták, hogy együtt élik le életüket: összeházasodnak. A pécsi Művészeti Gimnáziumban kaptak mindketten állást: itt tanítanak, alkotnak. — Hogyan lett szobrászművész? — tettük fel az első kérdést Rétfalvi Sándornak. — Véletlenül. Eredetileg zenével foglalkoztam. 7—8 évig hegedültem, szüleim erre a pályára szántak. Nagykanizsán gimnáziumi tanul-
