Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

Matubre('lit DCálniáti (1889-1936) [/ A pécsi Erzsébet Tudomány­egyetem bölcsésztudományi ka iának egyik kiemelkedő tu­dású tanára volt. kitűnő ter­mészettudós és író, akinek éle­te végéig éreznie kellett a tudományos számkivetettsé- get. Munkásságát a Madártani Intézetben mint egyetem hall­gató kezdte 1908-ban. Az ott kínálkozó lehetőségeket ki­használta, az ősmadártan felé fordult, és a hazai ősmadár- gyűjtéseket dolgozta fel a bar­langkutatások eredményed nyomán. Nagy érdeme, hogy megteremtette az Összehason­lító anatómiai gyűjteményt, amely lehetővé tette a to­vábbi kutatást Az I. világ­háború végén a Földtani In­tézethez került, és ennek meg­bízásából Ukrajnába utazott bogy tudományos eredményeit az ottani tapasztalatokkal ki­egészítse. 1918 decemberében a hala­dó magyar tudósok megalakí­tották a „Természettudományi Szövetség” szabad szervezetét amelynek ő volt első titkára, jegyzője Koch Nándor, a szö­vetség tanácsosai Leidenfrost Gyula, Vadász Elemér és az első magyar egyetemi tanár­nő Dienesné Götz Irén. A Tanácsköztársaság kikiál­tása után nemsokára, 1919. áp­rilis elsején a Közoktatásügyi Népbiztosság a Természettu­dományi Társulat vezetését a Direktóriumra bízta, amelynek feladata a folytonosság fenn­tartása és a zavartalan mű­ködés biztosítása volt. A Di­rektórium 11 tagja között ő ts aktív szerepet vállalt, a Természettudományi Társulat vezetését bízták rá. További élete tűikre volt a Direktó­rium tudományos törekvésel- npik. irányának és elgondo­lásainak. Szfwel-lélekkel vett részt a Marx—Engels Mim- kásegyetem létrehozásában, amelynek természettudományi előadásai a haladó tudósok kő lében hatalmas érdeklődést váltottak kt. A Társulat hiva­talos lapját, a havonta két- •tzer megjelenő Természettu­dományi Közlönyt teljes egé­szében Lambrecht Kálmán szerkesztette, és fő feladatá­nak teMntette a tenmészettu- őornánv népszerűsítését. Cik­kei: „Kommunista természet­tudósok” — „Az elsőül szo­cializált tudományos üzem” mind hitet tettek a Tanácsköz­társaság eszmél mellett: „A kommunizmus elemi erejű tö­megmozgalom, a messze Kelet­ről kiindulva Immár a távol Nyugat felé száguld és a nagy átalakulások, gyökeres megúj­hodások e lázas perceiben úgy hisszük, meg kell emlékez­nünk az emberi szellemnek azon óriásairól, akiket a ter­mészet kutatása, titkainak boncolgatása vezetett a kom­munizmus híveinek nemcsak táborálba, de vezérkarának élére” — írja a „Kommunis­ta természettudósok" e. cikké­ben. 4* Ismeretterjesztő munkáival a népet szolgálta, népszerűsí­teni akarta a tudományt, ami a következőkben jut kifeje­zésre: ..Meggyőző erővel tárult fel előttem a névtelen töme­gek konstruktív munkája, amelyről oly ritkán esik szó a könyvekben, és e konstruk­tív munka nagy jelentőségű a társadalom fejlődésére.” A Tanácsköztársaság buká­sa mélyen megrendíti. Meg­akadályozták tudományos mun ká&ságának folytatását, és hosszas igazolás; eljárás után 1924-ben B-listára helyezték. Ekkor jelent meg Hermann Ottóról, a nagy természetku- tatáról írt könyve. A hazai tu­dományos intézetektől elzárva kizárólag publicisztikai és for­dítói tevékenységet folytatha­tott. Ekkor jelent meg ontoló­giai szempontból nagy sikerű népszerű könyve, az „ősem­ber”, amelyben bátran az evolúció hívének vallotta ma­gáit (1926) Rotschildtől Uj-Zé- landig mindenünnen kapott ősmadár-anyagot feldolgozás­ra. Készt vett a Nemzetközi Madártani Kongresszuson, a Paiaeontologische Gesellschaft vándorgyűlésein, tanulmány- utakat tett Párizsba London­ba; a belga é* holland mú­zeumokban szakadatlanul gyűjtötte az anyagot a készülő Palaeomithológia c. munká­jához. 1933-ban Berlinben je­lentette meg „Handbuch der Palaeomithologie” c. 1000 ol­dalas főművét. Belső elhiva­tottsággal, tudatos célkitűzés­sel, állandó nehézségeket le­küzdve két évtized munkáját gyűjtötte össze ebben a mo­numentális műben, amely a hivatalos magyar tudományos körök segítsége és hozzájáru­lása nélkül jelenik meg. Már világszerte ismert szerzője előtt bezárultak nemcsak a hivatalos kapuk, hanem az akkor élő tudósok ajtai is. Fő hibája — szerintük —, hogy alkotni akart a kutatások so­rán megismert tudományos módszer segítségével, hogy ezeket a módszereket a Ta­nácsköztársaság idején is használta, és ezeknek segít­ségével olyan eredményeket ért el, amelyek külföldön is híressé tették. Sorsa nem egyedüli tudós­sors volt > Horthy-korsZak - ban, soka., részesültek ilyen mostoha elbánásban, főleg azok, akik részt vettek a Ta­nácsköztársaság idején a tu­dományos munkálatokban. Lambrecht Kálmánt halála előtt két évvel, 1934-ben re­aktiválták a Nemzeti Múzeum státusában, de a pécsi egyete­mi könyvtárba való beosztá­sát mégis megakadályozták. A pécsi egyetem bölcsészettudo­mányi karán, — ahol nyolc éve volt az ősföldrajz magántaná­ra, de előadásokat nem tart­hatott — most megbízták a tárgyi néprajz című tantárgy előadásainak tartásával. 1935-ben megindította a Franklin Társulat kiadásában „Búvár” címmel ma is mű­ködő ismeretterjesztő folyó­iratot, amely már akkor a legszínvonalabb tudományos folyóiratok sorába tartozott. Nyomtatásban megjelent cikkeinek, könyveinek száma 1650, ebből több önálló kötet, tanulmány és idegen nyelv­ből való fordítás. Utolsó írá­sával „A tudomány vámsze­dői” c. munkával a tudós fel­háborodásával ír az akkori bürokratikus eljárásokról, amelyek akadályozzák a tudo­mány előrehaladását: „A ma­gyar Nemzeti Múzeum állat­tára évekkel ezelőtt kapott Moszkvából egy doboz pillan­gót. Csupa ritka cserepél­dány sorakozott a dobozban. De csak addig, amíg a vám­hatóság kezén át nem esett, mert attól kezdve nem ma­radt a dobozban egyéb, mint néhány parafába dugott tű és a doboz fenekén heverő,. ösz- szetört pillangószámyak. Én megértem ugyan, hogy mind­az, ami Oroszországból jön, gyanús lehet. De azt már nem értem meg, hogyha a külde­mény a Nemzeti Múzeum egyik osztályára van címez­ve, miért kell a megadott tar­talom mellett kommunista propoganda-iratokat keresni a ragyogó színekben tündöklő pillangószámyak alatt.. Halála óta 30 év telt el, és azóta nagyot változott a világ. Az évforduló alkalmával is­mét feltűnik előttem emléke­zetes alakja, amint szobájában karosszékében ül, kezében az elmaradhatatlan szivar, és közvetlen, lebilincselő hangon beszélt hallgatóinak mozgal­mas élete tapasztalatairól, él­ményeiről. Előadásait nem­csak a közvetlenség jellemez­te, hanem mélységes emberi vonások is és a fiatalok előtt annyira kedvelt optimizmusa. Ezzel segítette át hallgatóit az eléjük tornyosuló nehézsége­ken, akik nemcsak tanárukat látták benne, hanem a köve­tésre méltó, igazi példaképet. Népi államunk tudósait Kossuth-díjjal és egyéb kitün­tetésekkel jutalmazza. Lamb­recht Kálmán ezt a korszakot már nem érhette meg, neki csak „díszsírhely” jutott osz­tályrészül a pécsi temetőben és tanítványainak hálás ke­gyelete és szeretete. Dr. Görcs László Janka Gyűl a. a budapesti Egyetemi Nyomda igazgatója, régi nyomdászszaliember. miniatűr könyvek rajongója. Hároroszázhatvanm oic köt (Hot számláló gyűjteményének • Iső darabját tíz éve szerezte. Azóta számos külföldi szak gyűjtővel tartja a kapcsolatot. Egy nagyobb elgarettás dobozban elférne az értékes, kis könyvtár, amelynek parányi Minyvrem kel 16 ország legjobb nyomdászainak, könyvkötőinek szaktudását dicsérik. Mikroszkopikus könyvek a szemüveg mögött. A népgazdasági és vállalati tervezés a gazdasági retorm tükrében A szocialista állam a társa­dalom szükségleteinek folya­matos kielégítését tűzi ki cél jául és gazdasági tevékeny ségét tudatosan ennek érde­kében irányítja. E tudatos irá­nyítás a tervgazdálkodás út­ján valósul meg. A tervgaz­dálkodásnak. mint a népgaz­daság egészét átfogó gazdál­kodási rendszernek, két jellem zójét emelhetjük ki: 1. A gazdaság fejlődését és műkö­dését a társadalom érdekei vezérlik. 2. A gazdaság egé­szét tudatosan irányítják. A népgazdaság tervszerű, tudatos irányításának kiindu­ló pontja a társadalom gaz­dasági célkitűzéseinek a meg­határozása. Ez elsősorban a párt gazdaságpolitikai irány­vonalának kidolgozásán ke­resztül valósul meg. A gaz­daságpolitikai irányvonal ki­jelöli a célokat, meg­határozza a feladatokat és gyakran utal azok elérésének módjára is. A népgazdasági tervezés — a gazdaságban meglevő "ellent­mondások megnyilvánulásai­nak feltárásával és az ellent­mondások megoldásának ki­dolgozásával — a gazdasági fejlődés legkedvezőbb változa­tának megkeresésére irányul. Ezt a tevékenységet különbö­ző variációk kidolgozásával és a legkedvezőbbek kiválasztásé val biztosítja. A tervezésben használatos variációk lehetnek 1. A népgazdasági terv egé­szére vonatkozó változatok, amelyek az újratermelés üte­mére és a fő arányokra vo­natkozó különféle elgon­dolásokat tartalmazzák. 2. Olyan ágazati variációk, amelyek a népgazdaság egyes ágazatainak fejlesztésé­re vonatkozó különféle meg­oldásokat tartalmazzák — e feladatok megoldásának idő­beli ütemezésével. A különféle változatok ki­dolgozása és a köztük való választás a népgazdasági ter­vezés belső lényegi mozzanata. A népgazdasági tervezési gya­korlatunkban azonban a terve­zésnek ez a belső tartalma háttérbe szorult, nem dombo­rodott ki kellően. A népgaz­dasági terveink meghatáro­zott feladatokat tűztek ki az egész népgazdaság és annak egyes ágazatai elé. Ezen ter­vek törvény jellegükből adó­dóan mór utasításként jelen­tek meg, a végrehajtás során pedig a terv nemcsak mint a 'cselekvés vezérfonala, hanem esetenként mint merev dogma jelentkezett. Hazánkban a tervgazdálko­dás alapjainak lerakása ide­jén tervünk helyreállítás jel­legű volt, amelyet a gyors iparosítás időszaka váltott fel. Ezen években az ipari terme­lés növelésének üteme vált a terv fő mutatójává. A ter­vek végrehajtásának szervezé­si módszerei ugyanezt a fő célt szolgáltáto A tervgazdál­kodásunknak ezt az időszakát a sok mutatós tervutasítások jellemezték, amelyek merevsé­gükkel a műszaki fejlesztés és a minőségi mutatóik érvénye­sülését nem biztosították kel­lően. A tervező szerve'nk nem foglalkoztak megfelelően a népgazdaság aráriyait megvál­toztató hosszúlejáratú, távlati tervek kidolgozásával. A ter­vezési munka súlypontja és annak megfelelően a népgaz­daság tevékenységének irányí­tása az éves tervek útján tör­tént. E tervezési gyakorlatunk vállalatainknál azt eredmé­nyezte hogy col- vállalat nem is rendelkezett középlejáratú tervvel, hanem feladatát az év ről évre kiadott tervek rögzí­tették. így vállalataink nem több év. hanem csak az adott év feladatai alapján gondol­kodtak. anyagilag ezen felada­tok teljesítésében voltak ér­dekelve. Ez a műszaki fejlesz­tésre károsan hatott. Az Irá­nyító szervek Is sok olyan mutatót kötöttek meg a terv- utasításaikban, amelyek a ki- Joleoz.áis pillanatában ugyan összhangban voltak, de a vég­rehajtás során ez az összhang megbomlott és az összefüggé­sek már nem érvényesültek megfelelően. Az irányító szer­vek nem voltak abban a hely zetben, hogy a végrehajtó során felmerülő változásoké megismerjék, értékeljék ebbő adódóan a terv teljesítése sen biztosította minden esetbe' a legfontosabb feladatok meg­oldását. Ennek a gyakorla: nak következtében a vállalat vezetőik egy része is mecha nikusan értelmezte a tervek végrehajtását, nem érezte azt a szükséges felelősséget, ame­lyet a vállalati munka irá­nyítása feltétlenül megköve­tel. A tervezési gyakorlat vál­toztatását szükségessé tette az a tény, hogy népgazdaságunk gazdasági szempontból a fej­lődés új szakaszához érkezett A túlnyomóan extenzív fej­lődési szakaszt az intenzív fej­lődési szakasz váltja fel. A határt élesen természetesen nem húzhatjuk meg, bár a gazdasági életben jelentkező feszültségek és azok megoldá­sának lehetőségei jelzik azt Ezek a következők: 1. A nem­zeti jövedelem növelésének elsődleges módja már nem a dolgozók számának növelése és az ebből adódó termelés bővülés, hanem egyre inkább a termelékenység növelése és az önköltség csökkentése. 2. A termelő erők fejlesztésének módjai közül egyre nagyobb szerettet kap az adott termelő apparátus műszaki fejlesztése, rekonstrukciója, háttérbe szo­rul a termelő berendezések egyszerű bővítésének lehetősé­gié. Feladataink módosulását, azok végrehajtását népgazda­ságunk, iparunk régi szerkeze­tével megoldani nem tudjuk, — Ennek érdekében történt az ipar átszervezése, mely lénye­gében már befejeződött. Az át szervezés során számos válla­lati összevonást hajtottunk végre, viszont az újonnan lé­tesült nagy vállalatok műkö­dését továbbra is az eddig al­kalmazott Irányítási formák­kal tartja' kézben a központi gazdasági - vezetés. Ezek az irányítási formák a követke­zők: 1. Jogszabályok, amelyek a vállalati tevékenységek kere­teit megadják jogok, köteles­ségek és tilalmak formájában 2. A terv-utasítások rend­szere. amely gazdasági utasítás formájában adja meg a válla­lati tevékenység kötelező irá­nyítását, konkrét célját. 3. Esetenkénti közvetlen gaz dasági utasítások, amelyek az irányító szervek operatív jog­körén alapulnak. 4. A szűkebb értelemben vett gazdasági mechanizmu­sok, ezen belül a pénzügyi és árrendszer, valamint az anya­gi és erkölcsi érdekeltség rendszere, amelyek hivatottak az anyagi ősztől,zés fejlesz­tésére is. Alapvető probléma, hogy továbbra is megmaradt gazda­ságirányítási rendszerünk jel­legzetességeiként a gazdasági döntések nagyfokú centrali­záltsága és a vállalatok cse­kély önállósága. A gazdasági folyamatokat elsősorban köte­lező tervmutató számokkal szabályozzuk, az áru-pénz vi­szonyok iszerepe csekély, a pénzügyi és hitelrendszer Is nehézkes. Gazdaságunk intenzív fej­lesztésének időszaka, az ipar átszervezésének befejezése szükségessé teszik az irányí­tási módszerek érdemi változ­tatását. Az állami irányító szerveinek elsősorban a nép- gazdtság fejlesztésének Irány­elveit kell meghatározni, a népgazdaság egyes ágai között harmonikus fejlődést kell biz­tosítani. Munkájukban elsősor ban a hosszúlejáratú tervek kidolgozásával kell foglalkoz­ni. A középirányító szerve el- sífeorban a 3—5 éves tervek­kel, a hatósági jogkörük gya­korlásával, a műszaki fejlesz­téssel és a vállalatok ellen­őrzésével kell foglalke-ri. A vállalatoknál is nagyobb sze­repet kell kapni a középlejá­ratú terrvek kidolgozásának, az éves terveknek pedig a távlati tervek időarányos részének teljesítését ke'l bíztnsftanu a végrehajtás során felmerülő aránytalanságok egszünteié- sével. Ezek előiel é'ele: a vál­lalati önállóság fokozása az ínyagi ösztönzők körének bő ítése. Gazdasági mechanizmusunk átalakításában a legnagyobb változást a vállalati éves ter­vek kidolgozása és értelme­zése terén kell elérnünk. A Központi Bizottság irányel­vei a közép irányító szerve« által, a vállalatoknak adandó éves terv-utasítások megszün­tetését tűzi k: célul helvükbe a gazdasági befolyásoló esz­közök szerepének növelését állítja. A gazdasági mechanizmusun kát úgy kell átalakítani, hogv abban a jelenlegi ádminisztra- tív kötöttségeket a közgazda- sági befolyásoló eszközök vált sák fel. Ezeknek kel! ösz­tönözni, szükség szerint kény­szeríteni a vállalatokat a he­lyes cselekvésre. Az állami jövedelem-elvonás, a deviza­gazdálkodási szabályok, az ér­és bérpolitika, a hitelpolitika hivatottak elsősorban a nép- gazdasági terv céljainak köz­vetítésére. Gazdasági mecha­nizmusunk és irányítási rend­szerünk megváltoztatásának alapkérdése, hogy a tervmuta­tók helyett a közgazdasági be­folyásolás eszközeivel ho­gyan tudjuk az összhangot biz tosítarri a népgazdasági terv és a vállalati érdek között. Vannak olyan összefüggések» amelyeket a kapcsolat formá­jától függetlenül biztosítani kell. Ezen összefüggések kö­zül legfontosabbak a követ­kezőik: 1. A népgazdaság fenntartá­sához és fejlesztéséhez szük­séges eszközök, 2. A népgazdaság harmo­nikus fejlődéséhez szükséges alapanyag termelés mennyisé­gi és időbeli ütemezése. 3. Az export kötelezettségek teljesítése, 4. A lakosság közszükségle- teinek zavartalan kielégítése. 5. A fogyasztás} alap és a vásárlóerők összhangja. 6. Végül a vállalati pénz­ügyi tervek elkészítése úgy. hogy azok szilárd alapja; le­gyenek a megbízható állami költségvetés elkészítésének, ugyanakkor ne lépjenek a tervutasításokon alapuló me­rev vállalati gazdálkodás kötöttségei helyébe. E követelmények a zavar­talan állami gazdálkodás ét irányítás fenntartásához szűk ség esek. Ma még n«béz elkép zeni, hogy ezt a tervutasítá­sok nélkül hogyan biztosíthat juik. Azonban, ha ezt tttí még nem látjuk biztosított­nak, nem jelenti azt. hogy an nak feltételeit a jövőben nerr teremthetjük meg. A Központ Bizottság irányelveit nem dog­maként kell kezelnünk, ameb feltétlenül a tervutasí tásol rendszerének teljes megszün tetésére irányul. Az irányéi vek is hangsúlyozzák, hogy a gazdasági mechanizmus áta- alakítása több évet vesz igéni be. Ennek fegyelembevételé­vel az új módszerek kialakítá­sára hosszabb idő áll rendel­kezésünkre és ezalatt félté'1»- nül fokozott ütemű és mérté­kű kísérleteket kell folytat­nunk Egyes népi demokr ciák ebben a kérdésben m* előbbre vannak. Az 6 tapasz­talataik felhasználása melle*' is szükséges, hogv egyes vál­lalatok után most már eeves iparágakban tegyünk kfsérie- tet az új módszerek alkalma- zására. Gvakorlati munkánkból a népgazdaságunk lehetőséé*--: bői láthatjuk, hogy az edd'g alkalmazott módszereken vál­toztatnunk kell. A változta­tásnak az ideje, a mértéi-« a módja azonban nem l-ö*«*- FeltéVelezhető, hogy a ma el­képzelt Irányelvek közül mind nem valósul meg, azok eg»» része módosult formába" Vé­rül bevezetésre. Sor kerülhet arra hoev egyes intézki J«*> két időközben meg ke!1 v-ú. toztatnurik és csak több ’én csővel jutunk el a végleges megoldáshoz. Dr. Patla Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom