Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
I 4 napló 19M. JANÜÄK V Sokan találgatják, hogy a Xl^. század minek a jegyében fog lezajlani. A technikus szerint az elektromosságé y jövő, a politikus szerint b zocializmusé. Az idegorvos int a neurózisé, — hacsak r. m változtatunk eddigi életmódunkon. Alvászavarok Egy pécsi orvosi kutatócsoport 1964-ben és 1965-ben kérdőíves-statisztikai vizsgálatot végzett kezdetben ezer, kérőbb pedig újabb két és fél ezer ifjú között erről a témáról. Minden fiatal egy kérdőívet kapott, amely húsz kérdést tartalmazott. A legfontosabb kérdés így szólt: ..Hogyan alszik el ön?" A fiatalok három yálasz közül választhattak, mégpedig: . könnyen, változóan, illetve nehezen. Feltétlenül elgondolkoztató, hogy a három és fél’ ezer fiatal 10 százaléka a „nehezen”, 41—42 százaléka a „változóan" szót húzta alá, s csak nem egészen ötven százaléka vélekedett úgy, hogy könnyen alszik' el. Az „Álmodni szokott-e” — kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy- a fiatalok egynegyede rendszeresen, 71 százaléka pedig — ritkán — álmodik, többnyire arról, ami napközben történik vele. Bár az egynegyedrész nem látszik túl magasnak, a kutatók szerint mégsem kedvező arány, hiszen — amint mondják — aki rendszeresen álmodik, az nem piheni ki jól magát. /Állításukat igazolják a „Hogyan ébred reggel?” kérdésekre kapott válaszok is, amely szerint a fiatalok csaknem fele fáradtan ébred fel. A kutató csoportot meglepte, sőt megdöbbentette ez a válasz, ami nettí is csodálható, hiszen ti- zetms-olc-húsz éves emberekről volt szó. A falusiak is... Volt a kérdésekre adott válaszok között látszólag ellentmondó is. A „Milyen a közérzése?” .kérdésre például a fiatalok a következőt válaszolták: „fáradékony” 15 százalék, „délelőtt friss, este fáradt” 12 százalék; „többnyire kellemes” 72 százalék. (Egy százalék nem válaszolt.) Miután a fiatalok fele fáradtan ébred, meglepőnek látszik, hogy 72 százalékuk mégis „kellemes közérzés”-t mond. Ám ha a dolgok mögé nézünk, akkor kiderül, hogy valójában semmi meglepő nincs ebben. A fiatal szervezet ugyanis tele van vitalitással, s egykettőre kiheveri azt a fáradtságot, amit felébredése idején érzett. Az idősebbek már nem, vagy csak kevésbé képesek erre, vannak akik csak rendszeres feketekávézással tudják — ideiglenesen! — elérni ezt az állapotot. A további kérdések,"illetve . válaszok hasznosan egészítik ki az eddigi megállapításokat. Tizennégy százalék légszomjérzetről, 11 százalék gyomoridegességről, kisebb emésztési zavarokról, 14 százalék fejfájásról, 19 százalék — különösen izgalom hatására — erősebb szívdobogásról panaszkodik stb. Bár kifejezett ideggyengeséget csak a fiatalok néhány százalékánál fedeztek fel. arra a kérdésre, hogy „Ideges embernek tartja-e magát?”. a megszólítottak tr: ■t,v*y fele határozott igenné! válaszolt. Valamikor a falut a csend és a nyugalom megtestesítőjének tartották, szemben a zfiios és zaklatott várossal. Szinte mindenki úgy vélekedőt*. hnay a falusi ember nyu- grdtrv'b n vá-osinál. Most viszont, a felmérés összegezéséből kiderült, hogy a falusi és városi fiatalok válaszai között semmi lényeges eltérés nem ‘"'álhrhY A kérdőívekre adott •• Maszekból egyáltalán nem le- '< á1' -ítani, hogy ki él vén,''"" V falun. Vitágie'enség „A világ egyik fele nem étkezik, a másik fele nem alszik" — mondotta az elmúlt években egy francia professzor. Az aforizma minden elnagyoltsága ellenére is — vagy éppen azért — szellemes és találó. A fejlett országokat valóban kikezdte az álmatlanság, a neurózis valóban a század betegségévé vált. Ez a betegség egyelőre még terjed, s az emberiségnek hatásosabb ellenszerekkel kell fellépnie, ha épségben akarja megőrizni önmagát. A különböző orvosi statisztikák szerint a betegek körülbelül egy harmada ideges eredetű panaszokkal megy az orvosi rendelőbe. A helyzet tehát meggondolásra intő, s mégis sok országban, közöttük nálunk sem ismerték fel kellőképpen a probléma horderejét és súlyát. E megállapítások alól Baranya sem vonhatja ki magát, hiszen egyetlen idegosztályunk sincs a kórházakban, s az újonnan alakuló megyei kórházban sem terveznek ilyen részleget. Igaz van egy idegklinikánk, a speciális rendeltetésű és túlterhelt klinika ezen a téren azonban a jövőben sem jelenthet megoldást. Ezért az élet ama fog k&iyszeríteni bennünket, hogy revideáljuk az idegosztályokról vallott álláspontunkat, hiszen nemcsak a betegnek, a népgazdaságnak is érdeke, hogy a neurotikus dolgozók mielőbb meggyógyuljanak és visszanyerjék eredeti munkaképességüket. Az elmúlt- évtizedekben köteteket írtak össze a neurózis okairól, s tucatszám jelentek meg a különböző/ népszerű kiadványok. Egy-egy ilyen füzethez mindenki hozzájuthat. Az ideges ember nemcsak a környezetére nézve jelent terhet, hanem önmaga is szenved. Szenvedésein az orvos sokat tud enyhíteni. Tanácsokat adhat, gyógyszereket utalhat ki stb. A legfőbbet azonban még a legjobb orvos sem tudja megtenni. Nem állhat mindig a beteg háta mögött, nem szüntetheti meg azokat a szükségtelen és káros konfliktusokat, amelyek az idegességet kiváltották. Ezt a betegnek kell megtennie otthon, ismerősei és barátai körében és főként a munkahelyéin. Magyar László HÉTSZÁZEZER KILOMÉTER AZ ELETÉRT ILLÚZIÓK 2065-RŐL As AJ mentfiáUomás épülete a Tüzér «teában Gábornak komoly fogalmai vannak a világról. Tudja, hogy a lányokban nem lehet bízni, a hivatalban mindig az apunak van igaza, a korcsolyacipőért és a hűtő- szekrényért meg ilyesmiért általában keményen meg kell dolgozni, — az Opel Rekordhoz viszont töbnyire csak ész kell. Mindezt határozottan állítja, mert már tizenkét éves. Viszont az 6 szemében kétféle típusra oszlik az emberiség; futballistákra és egyebekre. Mert még tizenkét éves. — Nem maga irt a Naplóban karácsonykor arról a kislányról? — Nem! Miért? — Mert tőlem olyanokat ne kérdezzen, hogy melyik tárgyat szeretem, meg ilyet... — Tehát nem szereted az iskolát? — A, dehogy. Sn szeretem, csak... — De ilyen „csak” minden iskolában van. El tudnál képzelni olyat, ahol minden jó, soha semmi bajuk a gyerekeknek? — El. Például a bizonyítvány. Arra egyáltalán nincs szükség. XJgy is azt • mondják, hogy az életnek tanulunk, nem?! És az apu is azt mondta, hogy attól semmi sem függ, hogy leinek milyen a tanulmányi átlaga. Szóval a bizonyítvány csak idegesít. — Téged? — Inkább, az aput. Persze, emiatt aztán engem is, mert tetszik tutini, hogy van... — Megtanulná] mindent akkor is, ha nem volna bizonyítvány? — Meg. Csak tanítsák meg velünk. Ha majd talán száz év múlva egy igazi modern világban, szóval olyan klasszFőfengetycsiszolást rövid határidőre, minden mennyiségbe« (személy, tehergépkocsi, traktor stb.) vállal a PÉCSI FÉMIPARI V. autó- és motorjavitó részlege Pécs, Bajcsy-Zsilinszky u. 12. szám alatt. bőit, ahol minden gépi lesz, meg nem is igen kell dolgozni ... Ott majd így kellene tanulni. — Hogy? — Oktatógéppel meg filmmel, magnóval. Az ember például azt tanulja, hogy India, akkor nézzük a fakír- filmeket meg a „Dzsungel könyvét". Az lenne az igazi, ha minden országról soksok filmet mutatnának. — Két év se lenne elég a sok vetítésre. — Nem baj. A délutáni földrajztanulás helyett is csak ülnénk a moziban. — Hiszen oktatófilm már van, meg tv-iskola is. — Á, bácsi, az nem olyan! Még az is lenne, hogy akinek nincs kedve elmenni a moziba, az otthon egy házi vet írtón tanulhatna. — És a magnóval is Hlyén klassz dolgokat lehetne csinálni Például a gombfoci közben tanulnánk a szavakat. A hipnopédia sem kutya, tetszik tudni, az alva tanulás, de akkor szabad lenne órák alatt is aludni. — Hát a számtan. Azt is valamilyen modern módszerrel kellene tanítani én még nem tudom, hogyan, de biztosan azt is lehet. Úgy hogy mindenki jelesre értse, és akkor nem kell a bizonyítvány, úgyis mindenki egyformán jeles. — És mondd, Gábor, akkor is el lehet majd késni a suliból? — Biztosan nem! Mert aki látja, hogy késik, az otthon marad, bekapcsolja a házi tévét, aminek a felvevője az iskolában van, és pontosan a tanítás kezdetekor bekapcsolódik a tanulásba. — Ezek szerint nem is kellene az iskola? — Nem rossz! Persze, ott a focicsapatunk könnyebben összeáll, tornaóra azért lenne. És még valami gyors izomfejlesztő módszer is, hogy a gyengébb állóképességű srácok is hamar felfejlődjenek a csapatban. —• Szerinted mi lenne a legnagyszerűbb a „jövő század” iskolájában? — Mi is? Tudom! Egy klassz osztályfőnök, de nem ám nő, hanem egy belevaló tanár, egy férfi, aki jó edző a csapatban, és mindenfélét tud, és sokat van a srácokkal ... egy olyan igazi klassz srác ... Persze a gépesített oktatás is jöhetne, meg a többi... de egy ilyen osztályfőnök az lenne az igazi... — Te, Gábor, egy ilyen iskolában lenne büntetés? — Hát biztos ... — És mi lenne az? — Az úgy lenne jó, ha a rossz srácokat, meg aki meccs közben sipcsonton rúg, azokat egy olyan iskolába kellene tússzá küldeni, mint némelyik mai suli. — Ja, és nehogy kiírja ám a nevemet... — Félsz az iskolától? — Ah! Az anyutól! ö is ■ pedagógus. Földessy Dénes Sajtókörökben mondták, hogy Gáli Tibor igazgató „nehéz ember” vagyis nem szívesen nyilatkozik önmagáról a riporternek, nem szereti a „nyilvánosságot”, de persze nincs baj, mert egyébként végtelenül kedves és őszinte ember. Való igaz, hogy lebeszélni próbált a riportról, ígv aztán „csupán” csak beszélgettünk, Igazán jó ízléssel berendezett lakásán. Űjmecsekalján, a legelső panelházak, pontosabban a Veress Endre utca 3 szám alatti épület I. emeletén lakik a Porcelángyár nyugdíjas igazgatója, csendes, kedves feleségével. A szobáról ennyit: világos, modern vonalú bútorok, paszQÁLL teli-kárpittal, a fialön — a rézkarcok között — majdnem a mennyezetről alá függő stilizált női alakot ábrázoló faliszőnyeg, könyv- szekrény, televízió, rádió és persze vázák, téli örökzölddel, virágokkal. Ez á környezet meglepő, mert a modern vonalak-színek iránt inkább a fiatalabb korosz- ' tály ragaszkodik. — Hát nem vagyok fiatal? Vagy legalábbis, ezzel áltatom magam, nem? Kedélyesen felnevet, aztán egy kicsit elkomolyodik: — Pedig tulajdonképpen hatvanhárom éves vagyok. Három esztendőt „ráhúztam” még a nyugdíjkorra, de tovább nem megy. Elkapott egy kis betegség Is a tavaszon, bár tudja, hogy negyvenöt esztendős munka van mögöttem és csak most voltam először táppénzen? Bejön a felesége, tálcán hoz három igazán jó duplát, Gáli bácsi pedig (engedtessek meg e megszólítás, fejével felénk int és mondja Gáli néninek: — Ezek feketés emberek ám, remélem jót főztél. Az évszázad betegsége A fiatalok fele így vall: idegesek vagyunk A mentők sokszor nehéz és ; áldozatos munkáját nincs szükség a sok megt.jrtént sztorival bizonyítani. A pécsi mentőállomás vezető főorvosa munkájukról néhány adatot, mond „mutatóul”. A mentőautók ebben az évben decemberig mintegy 700 000 kilométert futottak, kivonulásaik száma megközelíti a 40 000-et. A kilométerek százezreit hagy. ják maguk mögött — menteni az életet. Nem elég a jó szándék A közúti sérülésekről beszélve a főorvos megkér: írjak ezzel kapcsolatosan egyik problémáról. Arról van szó, - hogy ha például az országúton karambol történik, mondjuk gépjármű elüt egy gyalogost a sérült az úton tekszik. aj emberek azonnal odaszaladnak és segíteni igyekszenek A jószándék azonban sokszoi éppen a visszájára fordul Húzzák-vonják a beteget, tetézve ezzel fájdalmát, ső megtörtént már, hogy épper a nagy segítőszándék nyomár a sérülés súlyosabbá válik, £ fedett törésből nyüt tőié! lesz és ehhez hasonló. A se gítséget csak nagy körültekin. téssel szabad nyújtani, a jó szándék nem elég, szakérte f cell mennoük, honnan érkezet! •lőzetes megrendelés. — Az aim i n Isztrácdót a le- lető legpontosabban kell végeznünk, honnan, hova. ki ké- •i a kocsit miért? — mondja i szolgálatvezető. — A ren- ielők mégi: sokszor türelmet - enkednek, ha az adat oV-at rérdezzük, jedig mindezt esek ä legpontosabb meghatározás érdekében. Nem mindegy, rogy Pécsre a Hunyadi János útra vagy Pécsszabolcsra a Hunyadi János utcába kell menjünk. A telefonáló sokszor izgatott hangon nem a egpoatosabb helymegjelölést adja. Könnyen összetéveszthető i kertvárosi Egres utca és az Egres utca, amelyik a szigeti útról nyílik. De még sorolhatnám Ezért szükséges néha visszaiérdeznüftk. — \ mentók munkájával nem sabad tréfálni — mondja a vrzető főorvos, aztán kissé kestmyés htngon teszi hozzá: — Mégis vannak lelkiismeretin embeek. akik nem egysze: tréfát íznek csak úgy „beugratásból”. Volt albérlő, aki asért hívta ki a mentőket, hogy a főbérlő — idős asz- szony — szállítók be az el- mekliiikára. Iy akart az egész lakáshoz jutni. De ez már ram is tréft ravasszal kölözhödneh Az állomás elítt — mgfe- lelő garázs híján — sokszw a fehér autók s»a parkroz. Számos közűiül a tártaié, a készenléti kocái A bale*, a szerencsétlenség a nap miden percében váratanul meför- ténhet. S akkor menni elemin* legutóbb a görcsnyi vasúti sserencsétfenaéghezJét autó kanyarodét, szirőruva akkor a mentőállomás elf... Köztük íz úgynevezett „et- kocsi” is amely sebészeti iű- szerekke, leszívó és infiós berendezssel, különfes gyógyszerekig van. félééivé. * * ■+ ■ — Felszerelés dolgában nem panaszkodhatunk, csak egy kissé szűkösen vagyunk — mondja a vezeitő főorvos, aztán mindjárt hozzáteszi; reméli nem sokáig. Többmillió forintos beruházással elkészült Pécsett a Tüzér utcában az új mentőállomás, amelynek műszaki átadása december 30-án kezdődött. A tavasszal már birtokba veszik új, korszerű épületüket a pécsi mentők. Szó van arról is. hogy 1966-ban számos autójukat URH-készülékkel szerelik fel. Garay Ferenc lemre van szükség. Az is megtörtént, hogy a tettes az elütöttet azonnal „beültette” kocsijába és kórházba vitte. A jószándék itt is dicséretes, azonban éppen egy belső súlyos sérülésről volt szó, az elütött a szállítás közbeni ráz- kódtatásból újabb sérüléseket szenvedett. Legcélszerűbb ilyen esetekben az erre hivatottak intézkedését megvárni. Az ittas emberek is szép számmal jelentkeznek a mentők statisztikájában: decemberig mintegy 370 „egyszerű” részeghez hívták ki őket, ezen kívül 70 olyan ittassághoz is, ahol a részesség sérülésekkel párosult Azonos utcanevek Az állomás szolgálatvezetői szobájában sorakoznak a tele. fonok, a falon az ország térképe, szemléltetően mutatja, hol, merre járnak a pécsi mentőállomás kocsijai. Leolvasható róla az is, hogy a következő napokban merre
