Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

2 V 1966. JANÜAE M. napló-------------------------------------------­Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az í. oldalról.) A jelenlegi nemzetközi hely­zet tendenciáit, az erőviszo­nyok alakulását érdekesen le­het szemléltetni az Egyesült Nemzetek Szervezetének leg­utóbbi eseményein. Pár héttel omlott ért véget az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubi­leumi, 20. közgyűlése. 5—6 év­vel ezelőtt: 1959-ben 1980-ban, amikor szovjet kezdeménye­zésre az általános és teljes le­szerelésre vonatkozó javaslat s a gyarmati rendszer teljes felszámolását követelő dekla­ráció 'napirendre került, jog­gal (VI lehetett tételezni, hogy a jubileumi közgyűlés jelentős, új lépésekkel viszi előbbre a haladó erők, a nemzetközi együttműködés, a béke és biz­tonság ügyét. Időközben azon-* ban a nyugati hatalmak egy csoportja — megriadva az Egyesült Nemzetek tagországai antiimperialista és aníikolo- nlalista többségének erejétől — különböző manőverekkel az egyik közgyűlési időszakot majdnem teljesen megbénítot­ta, a normális tevékenység ki­alakulását megakadályozta és a 20. közgyűlés megtartását csak az tette lehetővé, hogy a tagállamok többségének közös fellépése ezeket a nyugati ha­talmakat visszavonulásra kényszerítette. hiildőítségiinh tevékenysége az ENSZ-hen A szocialista tagállamok és az ún. harmadik világ orszá­gai közös fellépése megmen­tette az Egyesült Nemze*ek Szervezetét és világossá tette, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között szükség van erre a nemzetközi szervezetre a háborús veszélyek csökken­tése. a nemzetközi együttmű­ködés fokozása ércekében — azzal a perspektívával, hogy a szocialista és általában a haladó erők programjának ér­vényesítésével, az általános és teljes leszerelésért küzdve, a háborús veszélyek okai végér­vényes felszámolásának a fó­ruma legyen. Az ENSZ-tagállamok több­ségének fellépése elérte ugyan, hogy a 20. közgyűlés alapsza­bályszerűen és normálisan működjék, de a nyugati hatal­mak egy csoportjának az ENSZ szervezete ellen Irá­nyult aknamunkái s az Im­perialista hatalmak jelenlegi agressziói következtében nem foglalkozhatott a közgyűlés minden olyan kérdéssel, amely a jelenlegi helyzet lényeges javítása szempontjából szük­séges lett volna, s határozatai rsák szerény hozzájárulást Jé- lentettek a nemzetközi hely­zet javításához. A szocialista tábor országai következetes munkával s a fejlődő országok képviselőivel együttműködve Igyekeztek ja­vítani a közgyűlés eredmé- njeit. Így születtek olyan ha­tározatok. amelyek a gyar­matosítás és a neokolonializ- mus minden formájának meg­szüntetésére irányulnak; terv­be veszik olyan leszerelési vi­lágkonferencia létrehozását, amelyen azok az államok Is részt vesznek, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek; megálla­pították az atomfegyverek el­terjesztésének megakadályozá­sára irányuló fejlődés alap- elveit; elítélték az államok belügyeibe való külső beavat­kozások kísérleteit; s a köz- svűlési megnyilatkozások túl­nyomó többsége éles bírálat­ban részesítette az Imperialis­ta agresszorokat. Népköztársaságunk küldött­sége. külpolitikánk alapelvei­nek megfelelően, tevékenyen vett részt a közgyűlés mun­káiban. Javaslatainkat kellő figyelem kísérte és azok sok kedvező visszhangot kaptak. Nemcsak a Magyar Népköz­társaság, hanem a szocialista országok általános nemzetközi tevékenysége szempontjából is jelentős, hogy ezen a közgyű­lésen a legfontosabb bizott­ság elnöki tisztét a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ- képviselője látta el. Ilyen je­lentős tisztséget az Egyesült Nemzetek Szervezetében szo­cialista delegátus 1946 óta nem töltött be. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete a világtörténelem első olyan államközi szövetségi rendszere, amely alapelvei sze­rint valóban egyetemességre, a földkerekség minden népé­nek felölelésére törekszik. Az ősrégi városállamok hullámzó kapcsolataitól kezdve, minden államközi szervezet és szövet­ség csak a népek és államok kisebb vagy nagyobb szekció­ját foglalta magában. így volt ez a római birodalomtól a szentszövetségen, a klsam tantor) és nagy antanton át a Népszö­vetségig. Az antifasiszta koa­líció világtörténelmi győzel­me, amelyért a legnagyobb ál­dozatokat a Szovjetunió hoz­ta, ez teremtett olyan nem­zetközi helyzetet, amelyben reális lehetőséggé vált a föld­kerekség minden népének ma­gában foglalására törekvő nemzetközi szervezet létreho­zása. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmányát en­nek megfelelően szerkesztet­ték meg, de már a New York-i ENSZ-székház építésé­nél élszámították magukat a szerveiét akkori urai. Ma már , 56 országról több mint kétszeresére nőtt a tag­országok száma. Az ENSZ jel­legzetes üvegpalotájának épí­tői el sem tudtak volna kép­zelni ennyi országot a föld kerekségén. Ugyanis még a második világháború végén is gyarmatbirodalmakban gon­dolkodtak. Ennek következté­ben ma már a közgyűlési ülésteremben a tagországok asztalainál a delegációk teljes létszámban el sem férnek. Az országok számát tekintve már valóban nem sok ország kép­viselete hiányzik az Egyesült Nemzetek Szervezetéből. A genfi értekezlet és a leszerelés A szervezet további sorsa a emzetközi helyzet alakulásá- t 1 függ. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetének válsága ugyanis egyáltalán nem oldó­dott meg. Annak ellenére, hogy a múlt közgyűlés vi­szonylag normálisan működött, a felszín alá húzódott válság bármely pillanatban a felszín­re törhet és az egész szerve­tet felbomlaszthaíja. Az ENSZ a második világháború -égén úgy jött létre, hogy az mtifaslszta szövetség külön­böző társadalmi rendszerben "lő győztes hatalmai szövet­keztek egymással az új há­borús veszélyek kiküszöbölése és a népek jószomszédi viszo- ■váhak ápolása érdekében. Ennek az alapelvnek az elfo­gadására kell az imperialista hatalmakat rákényszeríteni: a normális nemzetközi érintke­zésre, az ENSZ alapokmányá­nak tiszteletben tartására nemzetközi tevékenységeik so­rán. Emellett el kell érni, hogy az ENSZ Biztonsági ta­nácsában döntő jogokat él­vező, s az ENSZ sorsáért, § nemzetközi helyzet alakulásá­ért nagy fellősséget hordozó öt állandó tagsággal rendelke­ző nagyhatalom sorában a Kí­nai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét. Az öt, atomfegy­verrel rendelkező hatalom és a többi, különböző rendszerű ország együttműködése tud olyan nemzetközi helyzetet létrehozni, amelyben hatéko­nyan működhet az Egyesült Nemzetek Szervezete a nem­zetközi béke és biztonság ja­vára. Január 27-én kezdte meg is­mét működését a genfi 18 ha­talmi leszerelési bizottság. A szembenálló frontok állásfog­lalásai néhány pontjának tisz­tázásán kívül, ülésezései vég­telen sorozatával eddig sem­miféle lényeges eredményt nem ért el ez a bizottság. Az Imperialista hatalmak jelen­legi agresszióik leplezésére használják a bizottságot Is. Javaslataik általában komoly­talanok és azt a célt szolgál­ják, hogy eltereljék a figyel­met a fegyverkezési verseny szítására irányuló akcióikról. Mind a 18-hatalmi konferen­cia, mind az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakán megtervezett le­szerelési világkonferencia csak abban az esetben egyengetheti az utat az általános és teljes leszerelés felé, ha az ENSZ alapokmányában előírt együtt­működést és közös felelősség- vállalást sikerül megteremteni a különböző rendszerű nagy­hatalmak között. A szocialista országok rész­vétele és hatékonysága a nemzetközi életben — min­denféle vita és meghasonlás ellenére — nőttön nő. Éppen ma, a megtévesztő és sokszor megzavaró negatív látszatok­kal szemben annak a tételnek az érvényességét, és egyre nö­vekvő erejű érvényességét lát­hatjuk igazolva, amelyet az 1960. évi moszkvai nyilatko­zat így fogalmazott meg; „A szocialista világrendszer a tör­ténelmi események meghatá­rozó tényezőjévé válik"; A világtörténelemben pél­dátlan az a gazdasági fejlő­dés, amelyet a szocialista or­szágok a szocialista rendszer építésének kezdete óta elér­tek. Mostanában szokás be­szélni egyik-másik nyugati országgal kapcsolatban pros­peritásról. Nem egyszerűen prosperitásnak, hanem nem­zedékek és évszázadok .elma­radottságát felszámoló példát­lan fejlődésnek kell nevezni azt, ami a szocialista orszá­gokban végbemegy — minden­féle zavar, nehégség és hul­lámzás ellenére. Szeretnék néhány szemléle­tes ' számadattal ízelítőt adni abból, tmgy az európai szo­cialista Országok régi helyze­tükhöz és a nyugat-európai országokhoz viszonyítva, ép­pen a szocialista társadalmi viszonyok következtében, mi­lyen fejlődést értek eL A kelet-európai szocialista országok a világ összipari termelésének ma közel egy- harmadát, mintegy 33 százalé­kát adják. Tizenöt évvel ez­előtt viszont 33 százalék he­lyett csak 18 százalék volt a kelet-európai országok terme­lésének részaránya a világ összipari termelésében. A nem­zeti jövedelem a kelet-euró­pai szocialista országokban 15 év alatt 217 százalékkal emel­kedett; a nyugat-európai or­szágokban ez az emélkedés 217-tel szemben: 119 százalék, az Amerikai Egyesült Álla­mokban pedig, 56 százalék. 1960 és 1964 között a kelet- európai szocialista országok ipari termelése 37 százalékkal emelkedett; a fejlett kapita­lista országoké (az Egyesült Államokkal és a gyorsabban fejlődő Japánnal együtt) vi­szont csak 25 százalékkal nőtt. A szocialista országoknak különösen nagy gondot kell fordítaniok egymáshoz fűző­dő gazdasági kapcsolataikra. Erre a mi kormányunk nagy­mértékben figyel. Minden új- meg-új, természetes és várat­lan akadály ellenére a KG- ST-hez tartozó országok egy­máshoz fűződő külkereskedel­mi forgalma általában nőttön nő, a legtöbb esetben nagyobb mértékben, mint a más orszá­gokhoz fűződő külkereskedel­mi kapcsolatok növekedésé­nek üteme. Az elmúlt négy év alatt Magyarország külkeres­kedelmi forgalma 54 száza­lékkal nőtt általában. Ugyan­ezen idő alatt Magyarország külkereskedelmi forgalma a KGST országokkal 60 száza­lékkal növekedett. Harcolunk a nemxetkdxi munkásmuzgalom egységéért A szocialista országok gaz­dasági és politikai együttmű­ködése fejlesztésének szolgá­latában megnövekedett az utóbbi időben az állami és párt vezetők kölcsönös látoga­tásainak gyakorisága. Ezeknek a látogatásoknak a jellege mostanában sokat változott, külsőségedben kevésbé látvá­nyos, sokkal egyszerűbbé lett. Az eszmecserék és a megállapodások hatékonysága viszont megnőtt. Ebben a vonatkozásban mind pártunk Központi Bi­zottságának, mind kormá­nyunknak a nemzetközi tár­gyalásait figyelembe kell, ven­ni, mert ezek egyaránt * szer­ves részei Népköztársaságunk külpolitikai tevékenységének. A részletekre kiterjedő teljes­ség igénye nélkül a Távol-Ke­lettel kezdem. Pártdelegációnk Fock elv­társ vezetésével a múlt év őszén Vietnamban és Koreá­ban járt, közben Pekinget is érintette. Ez a látogatás köl­csönös megértés, a közös ak­ciók ügyét szolgálta s kez­detévé lett vezető testületek és vezető személyek kölcsönös látogatásainak. Ezt megelő­zően, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság külügy­miniszterének vendégeként én is töltöttem néhány napot Ko­reában. A hasznos vélemény- cserék kedvező külpolitikai együttműködés lehetőségeit ígérik több vonatkozásban, A párt- és kormánydelegáció mongóliai látogatása idején Kádár elvtárs vezetésével ba­rátsági és egjüttmüködési szerződést hoztunk létre or­szágaink között s fokoztuk együttműködésünket a nem­zetközi munkásmozgalom egy­ségének és a szocialista orszá­gok kapcsolatainak munkálá- sa terén. A Szovjetunió, Bul­gária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Ro­mánia és Jugoszlávia vezetői­vel a Magyar Népköztársaság állami és pártvezetői az utób­bi hónapok során több ízben is találkoztak. Hasonló talál­kozások előkészítése folyik több ilyen viszonylatban a mostani évre is. A szocialista országok vi­szonylatában az a kormány legfőbb külpolitikai törekvé­se, hogy mind a KGST-n és a Varsói Szerződésen belül, mind azon kívül mindem le­hetőséget felhasználjon a szo­cialista országok együttműkö- ködésének javítására és foko­zására. A népek nagy nem­zetközi érdeke fűződik a szo­cialista országok egységéhez és együttműködéséhez. Ennek az egységnek az erősödése fe- gyelmezően hat az imperialis­ta agresszív körökre, fékezi a neokolanialista manővereket, mindezzel javítja a nemzetkö­zi légkört, kedvező feltétele­ket teremt a szocializmus, a haladás és a béke erőinek ér­vényesítésére. Ennek a fordí­tottja viszont, vagyis az egység megbomlása, az ellentétek fo­kozódása agressziókra, kolo- nialista és neokolonialista ka­landokra bátorítja az imperia­lista hatalmakat, a nemzetkö­zi reakció erőit, felbátorítja a béke és haladás ellenségeit a nemzetközi légkör mérge­zésére, a hidegháborús légkör szítására. A Magyar Népköz- társaság saját érdekei és ál­talában a nemzetközi helyzet javítása szolgálatában a haza­fi ság és proletár internacio­nalizmus elveinek helyes al­kalmazásával, kezdeményezé­sekre is törekedve támogat minden olyan törekvést, amely a szocialista országok együtt­működésének erősítését szol­gálja. Teljesen újszerű történelmi tapasztalat az emberiség szá­mára a gyarmati sorból fel­szabadult országok megjelené­se a történelem színpadán, új minőségben, a nemzetközi politikai, gazdasági, diplomá­ciai élet alakításának cselekvő részeseiként. Ónmaguban mind­egyiknek más-más a belpoli­tikai helyzete, a külpolitikai szerepe. A fejlődés, a társa­dalmi átalakulás különböző fokain állnak, változatos és széles skálát mutatva. A füg­gőség « függetlenség külön bö- *6 arányú keveredésének szé­les variáció-sorozatában él­nek. Nkíumah, a Ghánái Köz­társaság elnöke így jellemzi ezt a sajátos helyzetet: „Ma olyanok a viszonyok, hogy ha egy ország — ha csak névler is — függetlenné válik, nem történhet meg vele — mint ahogy az ilyen még a múlt században előfordulhatott —, hogy újra gyarmattá váljék. A még megmaradt gyarmatok lehet, hogy ez Ideig még mos­tani helyzetükben maradnak, de a szó régi értelmében új gyarmati függő viszonyt már nem lehet létrehozni. A gyar­mati rendszer helyett az im­perializmus fő módszere ma a neokolonializmus”. Ezeknek az országoknak a megjelenése a nemzetközi életben nagymértékben segí­tette az erőviszonyok megvál­tozását a béke és haladás ja­vára, s a nemzetközi szerve­zetekben, mindenek előtt az ENSZ-ben, jelenlétükkel és tevékenységükkel nagyban já­rultak ahhoz hozzá, hogy az imperialisták propaganda fó­rumait és hatalmi eszközeit jelentős mértékben az antiko- lonializmus és antlimoerláliz- mus fórumaivá s a béke esz­közeivé sikerült átalakítani. A népek alapvető érdekei fűződnek ahhoz, hopv emk az úgynevezett harmadik vi’^a- beli országok és a szocribs+a orszások egymással szó-os szövetségben fejlesszék c-zrl ■ sági és politikai kapcsrí-4-‘ - kát és közös erővel küzdt-r- a nemzetközi diplomácia po­rondján a veszélyes, vitás kér­dések tárgyalásos megoldá­sáért. A szocialista országok­nak ez a nemzetközi szöv'- ségi politikája a világ néi--v legalapvetőbb érdekeit, bók ’ boldog jövőjét szolgálja. A taskenti szellem jelentősége Lehetőségeink mértéke sze­rint mi is résztveszünk ennek a szövetségi politikának az ér­vényre juttatásában, Jelentős esemény ebben a folyamat­ban kormánydelegációnk láto­gatásainak sorozata Kállai elvtárs vezetésével — a láto­gatás időrendjében sorolom el — az Egyesült Arab Köztár­saságban, az Etióp Császár­ságban, Tanzániában. Kuwait- ban és az Indiai Köztársaság­ban. Kállai elvtárs az or­szággyűlés jókfvánatalt és üd­vözleteit is viszi magával a vendéglátó országok vezetői­nek, népeinek. Kállai elvtárs látogatása ezekben az országokban az államközi, baráti kapcsolatok ápolása mellett a vitás nem­zetközi kérdések jó megoldá­sára irányuló megbeszélések hasznos alkalma is lesz. A Szovjetunió jól jelképezte és hatásosan fejezte ki a szo­cialista országok helyesen ér­telmezett felelősségét a nem­zetközi helyzet alakulásáért, amikor felajánlotta jó szolgá­latait India éa Pakisztán kor­mányainak a közöttük folyó fegyveres konfliktus rendezése érdekében. Fed lehet tételezni, hogy még a tárgyalás részt­vevőit is kellemesen lepte meg, de tényleg meglepte az a kedvező eredmény, amely g tárgyalásokból megszületett A Szovjetunió felelősségteljes és hatékony közvetítő jó szol­gálatait a Föld egész kerek­ségéről az üdvözlő táríratok egész sora részesíti elismerés­ben. A Szovjetunió jó szol­gálatainak eredménye nem csak abban áll, hogy két ilyen hatalmas népességű és nagy kiterjedésű ázsiai ország, mint India és Pakisztán, tör­ténelmi egymásrautaltságának is megfelelően elindult az egymással való konfliktus rendezéseinek az útján, ha­nem abban is. hogy mindkét országnak segítséget nyújtott * nemzetközi életben felsza- dult és hatékony módon való részvétel ükhöz. Vannak a harmadik világ országai területén olyan sú­lyos tünetek, amelyek nemzet­közi aggodalmat is okoznak. Ezekből most egyet emelek ki. A Magyar Népköztársaságot az Indonéz Köztársasághoz barátsági és együttműködési szerződés fűzi. Indonézia sor­sa, nemzetközi helyzete ée szerepe tehát bennünket nem­csak azért foglalkoztat, mert a világ egyik legnagyobb or­szágáról. s belpolitikád viszo­nyai különböző jellegű külpo­litikád hatásáról van szó, ha­nem azért is, mert országain­kat sajátságos baráti szá'ak fűzik egymáshoz. Mi mélyen fájlaljuk, hogy a nemzetközi reakció közreműködésével — különböző belpolitikád hibák és ürügyek címén — egyes szélsőjobboldali terrorszerve­zetek őrlik fel a haladó irány­zatok, köztük a kommunista párt erejét s embertelen irtó- hadjáratokaf szerveznek a haladó mozgalmak tagjai el­len. A Magyar Népköztársaság képviselői a nemzetközi szer­vezetekben is mindig követ­kezetesen álltak Indonézia mellett, a gyarmatosítók el­len, az Indonézia független­ségével összefüggő jogos kö­vetelések támogatása érdeké­ben. Kormányunk tisztelettel és megbecsüléssel tekintett mindig Indonézia népei hősi harcára a gyarmatosítók el­len. az ország éa nép szabad; fejlődő életéért és a nemzet­közi életnek a gyarmatosító elnyomóktól való megszaba­dításáért Most reményünket fejezzük ki, hogy Indonéziá­ban a demokratikus erőknek Sukarno elnök tervei szerint mégis sikerül létrehozni az indonéz társadalom legfőbb alkotó tényezőinek együttmű­ködésével olyan nemzeti fron­tot, amely magában foglalva a haladó erőket és megteremt­ve Indonézia népei minden országépítő pozitív irányzatá­nak együttműködését, a belső rend helyreállításával vissza­vezeti Indonéziát a nemzet­köri események alakításának aktív tényezői sorába, a béke és haladás ügyének javára. Afrika népednek igazi ér­dekei teljesen egybeesnek az egyetemes emberi haladás tő vonalával. Ezért a rrd kormá­nyunk következetesen támo­gat minden afrikai kezdemé­nyezést, amely az afrikai né­pek javára irányul. így üd­vözöltük s a diplomácia útján is támogattuk az Afrikai Egy­ségszervezet akcióit a törvény­telen és embertelen rhodesiai rendszer ellen, követelve, hogy a gyarmati rendszernek az örök-égéiből eredő veszé­lyes helyzet megoldását a gyarmatosító hatalom: Nagy- Britannia kormánya segit«e elő; figyelembe véve az a in­kái országok követeléseit. Ha­sonlóképpen szolidárisak .va­gyunk az afrikai népeknek a kongói kérdés rendezésé-e, Angola függetlenségének ki-1 vívására, a dél-afrikai ember­telen viszonyok megváltozta­táséra, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolá­sára irányuló harcával. Az atomháború veszélyének fő csirái Európában vannak A harmadik világ országai­nak képviselői, a három kon­tinens szolidaritási konferen­ciája címen, pár héttel ezelőtt Kubában, Havannában napo­kon át tanácskoztak. A tör­ténelem során ez volt az első ilyen jellegű konferenciája a három kontinens: Ázsia. Afri­ka, Latin-A meri ka képviselői­nek. 79 ország mintegy 500 képviselője foglalt állást a jelenlegi nemzetköz; helyzet leglényegesebb kérdéseiben. Olyan országok képviselőd elek, amelyeknek sok köve­telni valójuk van a világ más részeitől, mert évszázadokon át a legbarbárabb elnyomás, anyagi kizsákmányolás, rab- sacúgakBreskedelem, népirtás és gyarmati háborúk, ég a gyarmatosító hatalmak egy- másközü háborúinak áldozatai voltak. Határozataikat nem kormányok képviseletében, ha nem népeik képviseletében hozták. Nem kormányképvi­selők nyilatkozatairól van te­hát szó, de a kormányok a (Folyt a fis » 1 btddtoHJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom