Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXIII. ÉVFOLYAM, 25. SZÄM ÄRA: 8# FILLÉR I960 JANUÄR 30, VASÁRNAP Befejezte munkáját az országgyűlés Az országgyűlés szombati illésén folytatta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajo<=, Gáspár Sándor, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülést dr. Be- resztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd folytatták a költségve­tésről szóló vitát. Péter János: Növekedett külpolitikánk hatékonysága Tisztelt országgyűlés! Éppen most, a jelenlegi nemzetközi helyzetben különö­sen indokolt, hogy az ország­gyűlés ennél a sajátságosán belpolitikai vitánál, a költség- vetés tárgyalásánál nagy fi­gyelmet fordítson a nemzet­közi viszonyok alakulására is. Az egész eddigi vita főként belpolitikai viszonyainkkal foglalkozott, természetesen né­hány utalással a nemzetközi helyzetre is. Szükséges azon­ban éppen népgazdaságunk életiével foglalkozó parlamenti vitánk során a nemzetközi vi­szonyokat is felmérni. Itt élve Európa közepén, a múlt évszázadok során oly sok nemzetközi összeütközés tűzhelyén a magyar nép kü­lönösen érdekelt a nemzetközi feszültség békés, tárgyalásos rendezésében, a nemzetközi béke és biztonság kérdései­ben. Emellett Magyarország gaz­dasági élete egyébként is kü­lönlegesen érzékeny a nem­zetközi viszonyok változásai iránt. Népgazdaságunk életé­ben nagy szerepet tölt be a külkereskedelem. Nemzeti jö­vedelmünk harmincöt százalé­ka a külkereskedelemmel realizálódik. A most tárgya­lás alatt levő költségvetés, ez­zel együtt gazdasági életünk irányítási, mozgatási módsze­reinek átszervezésére irányuló intézkedéseink, határozataink mind arra irányulnak, hogy a hullámzó nemzetközi viszo­nyok között, a feszültségek váltakozó növekedése és eny­hülése közepette stabilitást, egyenletes ée rendszeres fej­lődést biztosítsanak gazdasági, kulturális és politikai életünk­nek, az általános életszínvo­nal emelkedésének. Szoros összefüggés van te­hát bel- és külpolitikánk kö­zött. A Magyar Népköztár­saság képviseleteinek tevé­kenysége az időszerű, konkrét nemzetközi vitás kérdések kedvező megoldása érdekében az utóbbi időben növekedett és talán hatékonyságuk sem jelentéktelen. A mi ilyen te­vékenységünkről az aktuális kérdésekben — amelyeken végeredményben a jelenlegi nemzedék sorsa dől el — részben okkal, részben okta­lanul, híreszteléseket is ter­| korábbiakkal, tehát mondjuk ■ például a vietnami konflik- í tust a koreai háborúval, a berlini válsággal, a szuezi in­tervencióval, az indokínai há­borúval, a Karib-tengeri vál­sággal, akkor azt kell monda­nunk, hogy ma is feszült ugyan a nemzetközi helyzet, de másként, mint korábban a hasonlóan válságos idősza­kokban. Valóban a harmadik világháború küszöbén álltunk a koreai háború időszakában, majd 1956-ban a szuezi vál­ság és az akkori magyaror­szági események idején, s a termonukleáris háború közvet­len veszélyének árnyékai alatt voltunk a Karib-tengeri vál­ság izgalmas óráiban. Az imperialista hatalmak agresszivitása egyre gyengülő hatalmi helyzetből ismétlődik meg újra és újra. viszont az an ti imperialista front egyre növekvő erővel válaszol ezek-', re a támadásokra. Most, az új év alkalmával, amikor az ember általában újra szemügyre veszi a múl­tat és kémleli a jövőt, Kádár elvtársnak egy interjú során azt a kérdést is feladták, hogy valóban magukhoz ra­gadták-e az imperialisták az utóbbi időben a kezdeménve- zést. Kádár elvtárs a kérdés­re úgy felelt, hogy: az impe­rialisták nem ragadták ma­gukhoz a kezdeményezést, ag­resszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalan­dor hazárd lépéseire emlékez­tetnek. A mai nemzetközi helyzet­nek központi kérdése az Egye­sült Államok délkelet-ázsiai agressziója és minden jószán­dékú nemzetközi összefogás­nak az ma a fő feladata, hogy ezt az agressziót megfékezze. A Magyar Népköztársaság minden lehetőségét felhasz­nálja, hogy a többi szocialista országgal és minden haladó erővel együttműködve mind a hárofn fronton támogassa a vietnami népet az Egyesült Államok agressziója ellen. Támogatjuk a vietnami nép harcát jesztenek tóban. nemzetközi saj­Külpolitikai hatékonysá­gunk növekedésének magyará­zata gazdasági és társadalmi eredményeinkben, végered­ményben belpolitikánkban ta­lálható. Abban található, hogy a szocialista világrendszerhez tartozunk és abban, hogy ezt a korszakalkotó átrendeződést összes megrázkódtatásaival az emberiesség maximumára irá­nyuló törekvésben s a prob­lémák megvitatásának szabad légkörével éljük át. Ilyen egészséges belpolitikai viszo­nyok nélkül nem lehetne olyan hatékony külpolitikai tevékenységben élnünk, mint amilyennel részt veszünk — annak ellenére, hogy kicsiny ország vagyunk, a nemzetközi aréna valódi gladiátoraihoz mérten — a nemzetközi ese­mények alakításában. Megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus javára Országgyűlésünk most, a második ötéves terv befeje­zésének és a harmadik ötéves terv kezdetének a határmezs­gyéjén ülésezik. A dolgozók becsületes helytállását tükrö­zik az eredmények és ezt Igénylik a tervek. Ugyanakkor a nemzetközi helyzetnek is szerepe volt abban, hogy a második ötéves tervet — Vagyis életünk legutóbbi öt évét — nem rossz eredmé- ***** zárjuk, Ua a mögöt­tünk levő öt-nyolc-tíz év alatt nem változott volna meg alap­jaiban a nemzetközi erők vi­szonya a szocialista világrend­szer javára és nem bővültek volna gazdasági kapcsolataink, akkor második ötéves tervün­ket sokkal kedvezőtlenebb adatokkal kellene most zár­nunk és harmadik ötéves ter­vünk hajnala sokkal borúsabb lenne. Hogyan lehet valóban sza­batosan meghatározni a je­lenlegi nemzetközi helyzet fő jellegzetességeit a háború és béke, a szocializmus és kapi­talizmus, a függetlenség és gyarmati sors, a szabad embe­ri élet és embertelen elnyo­más erőviszonyai érzékelteté­sével? A nemzetközi helyzet jel­lemzésére ma ilyen kifejezé­seket alkalmaznak — érdekes módon egyöntetűen keleten és nyugaton, a szocializmus és imperializmus fővárosaiban egyaránt —: bonyolult, fe­szült, kiélesedett, kiszámítha­tatlan veszélyekkel terhes. A jelzők különböző minősítő ár­nyalatai mögött különleges je­lentőségű az, hogy ma a sánc­árkok, barrikádok, a szem­benálló erők frontja mindkét oldalán, tehát a szocialista világrendszer és az imperia­listák fellegváraiban azonos szóhasználattal jellemzik a nemzetközi viszonyokat. Az utóbbi időkben valóban nőtt a nemzetközi feszültség, de úgy, hegy az imperializ­mus agresszióinak korlátok között tartására alkalmas erők is bebizonyították rendít- hetetlenségüket. Vagyis: foko­zódott ugyan az utóbbi idő­ben az imperialisták és gyar­matosítók agresszív tevékeny­sége, de ez az agresszív ak­ciók sorozata a szocialista világrendszer és a gyarmati sorból felszabadult új orszá­gok megdönthetetlen erejébe ütközik. Ha összehasonlítjuk az im­perialistái; mai agresszióit a Az egyik front a Vietnami Demokratikus Köztársaság védelme. A múlt év február­jában — amikor az Egye­sült Államok megkezdte a . Vietnami Demoki;aliivu$ Köz­társaság bombázását — a vi­etnami katonai konfliktus ml nőségi tekintetben új szakasz­ba lépett. A bombázások je­lenlegi szüneteltetését tehát nem lehet úgy tekinteni, mintha a két hadban álló fél egyikének olyan engedménye lenne, amelyre a másik fél­nek valami hasonló arányú engedménnyel kellene vála­szolni. A Szovjetunióval és más, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság katonai megsegítésére kész többi szo­cialista országgal együttmű­ködve a Magyar Népköztár­saság minden segítséget meg­ad a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak! amellyel füg­getlenségét védeni tudja. A másik front: a dél-viet­nami felszabadító harc. Az 1954. évi genfi megállapodá­sokat — mint ezt történelmi dokumentumok is mutatják — az amerikai Egyesült Ál­lamok már 1954-ben, az egyezmények aláírásakor sem ismerte el. Az Egyesült Ál­lamok dél-vietnami interven ciója tulajdonképpen már ak­kor elkezdődött és azóta meg­szakítás nélkül tart. A Ma­gyar Népköztársaság a világ minden haladó erejével együttműködve követeli, hogy a Délvietnami Nemzeti Felsza- badítási Front követelései meg­valósuljanak. A harmadik front: a poli­tika és diplomácia frontja. Kormányunk azért munkál­kodik, hogy a vietnami nép minél kevesebb véráldozattal s az általános nemzetközi helyzet minél kisebb veszé­lyei között érje el a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság négy pontban, s a Délvietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front öt pontban foglalt prog­ramjainak megvalósítását. A vietnami nép nincs egyedül. Jogainak érvényesüléséért, szabad és békés életének meg­teremtéséért vívott harcában együtt van vele az egész em­beriség boldog jövőjéért küz­dő minden haladó erő Euró­pában, Ázsiában, Afrikában és Amerikában egyaránt. Az Egyesült Államok mos­tani javaslataival kapcsolat­ban nagy vita folyik a nem­zetközi életben, hogy ezekben vannak-e őszinte elemek, vagy az új támadások indokolását szolgállák. Mi természetesen nem tudunk a szavak mösé látni. A cselekedetek minden­esetre a gyanakvást tánláliák. TgV ezt táplálta a látványos diplomáciai -utazások sorozata s a bombatámadások felűiftá- sával való fenyegetőzés. Did- lomáeiai akciókat nem szokás nagydobra verni. Egyébként is éppen a béketárgyalásra tett javaslatok idején a ko­rábbinál még gyorsabb ütem­ben növelték a hadi erőt Dél- Vietnamban. Az Egyesült Ál­lamok javaslatainak az őszin­teségét senki más nem bizo­nyíthatta, mint az Egyesült .államok maga: azzal, hogy a VDK elleni bombázás tervét fenntartás és feltétel nélkül elejti, és azzal, hogy a csa­pataik visszavonására vonat­kozó javaslatainak megfelelő intézkedéseket tesz. Mi a magyarázata annak, hogy az imperialista erők ép­pen most sorozatos agresszió­kat kezdeményeztek Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában a szocialista országok, a gyar­mati sorból, felemelkedő har­madik világ országai, a hala­dó mozgalmak ellen? Annak, hogy az agressziók sorozata ránk meglepetésszerűen hat, van szubjektív magyarázata is. Olyan nagy győzelmeit él­tük át a szocialista és anti- kolonialista erőknek a múlt évek során, hogy az imperia­lista és kolonialista erők leg­utóbbi támadásai meglepetés­szerűen hatnak ránk. A jelenlegi helyzetnek van­nak ennél objektívebb megha­tározói is. Egyrészt figyelem­be keli venni azt. hogy a második világháború óta a haladó erők, történelmi tekin­tetben nagyon rövid idő alatt, a földkerekség egész felületén elemi erővel feltörve, létre­hozták a szocialista világrend- szert s lényegében teljesen felszámolták a klasszikus ér­telemben vett gyarmati biro­dalmakat. A haladó erők az egész világon azt mérlege­lik, hogyan kell értékelni az elért történelmi jelentőségű vívmányokat és hogyan kell előretörni a szocializmus és béke nagy terveinek megva­lósítása felé, viszonylag békés feltételek között. Bizonyos te­kintetben ennek a mérlege­lésnek a keretei közé tartoz­nak a kommunista és mun­káspártok soraiban folyó vi­ták is. Ezt a helyzetet vélik alkalmasnak az imperialista körök támadásaik fokozására. A jelenlegi helyzetnek má­sik jellegzetessége az, hogy az imperialista és nemzetközi reakciós erők elszórtan, sok­felé s új módszerekkel tá­madnak. Az elszórtan, sokfelé bekövetkezett mostani táma­dások magyarázata abban van, hogy a földkerekség nagy fe­lületére terjed ki az erőknek az a rendszere, amely ellen az imperialista támadás folyik. A szocialista tábor országai, a harmadik világ országaival együtt — Latin-Amerikát is figyelembe véve — a föld­kerekség lakosságának és fe­lületének túlnyomó többségét foglalják magukba. Amíg egyetlen szocialista hatalom volt: a Szovjetunió, addig az imperialisták támadási tervei arra koncentrálódtak. A szo­cialista tábor országainak ki­alakulása idején a támadási tervek ezeket fogták körül. A gyarmati rendszer bomlásá­nak folyamatában oda össz­pontosították támadásukat, ahol a gyarmati rendszer a legnagyobb veszélyben volt. Ma — a szocialista világrend- szer kialakulása és a gyarmati hatalmak régi rendszerének felbomlása után —amikor a harmadik világ országai a gyarmati rendszer maradvá­nyainak felszámolásáért s a neokolonializmus manőverei ellen egyre aktívabban kűz-le­nek, az imperializmus kény­telen sokfelé, szétszórtan: Ázsiától Latin-Amerikáig, hol itt, hol ott támadni. Az USA új taktikája A szocialista tábor európai országai ellen is újfajta mód­szerekkel kísérleteznek, — ez is az erőviszonyoknak szá­munkra kedvező változását tükrözi. 10—15 évvel ezelőtt még a nyílt háborús fenyege­téssel és az ún. visszagöngyö- lítés programjával készültek a szocialista rendszer felszámo­lására, majd ellenforradalmak szervezését tekintették fő mód­szerüknek. Most, az erőviszo­nyok nagyarányú megváltozá­sa után az ún. fellazítás hosz- szútávú aknamunkáival sze­retnék a szocialista országokat egymástól eltávolítani és bel­ső rendszerüket erőtlenfter.i. Amiként kudarcot vallottak korábbi módszereikkel, éppen úgy vereséget szenvednek ezek a terveik is. A Magyar Népköztársaság kormánya a jelenlegi nemzet­közi helyzetből, a magyar nép alkotó életének szolgálatában arra törekszik külpolitikai te­vékenységével, hogy részt ve­gyen minden olyan erőfeszí­tésben, amely mélyíti a szo­cialista országok együttműkö­dését, gazdagítja az úgyneve­zett harmadik világ fejlődő országaival a szocialista or­szágok kapcsolatait, az impe­rializmus agresszióinak meg­fékezésére. a neokolonializmus veszélyeinek elhárítására, s ugyanakkor á békés egvmás mellett élés politikájának ér­vényesítéséért küzdve fejlesz­teni igyekszik gazdasági, kul­turális és államközi kapcsola­tait a fejlett kapitalista orszá­gokkal is. (Folytatót « 2. oldalon./

Next

/
Oldalképek
Tartalom