Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

2 napló 1966. JANUÄR 29. Az országgyűlés folytatta az idei költségvetés vitáját (Folytatás az 1. oldalról) le. Befejeztük II. ötéves ter­vünket. Megvalósítottuk ezen időszak alapvető, forradalmi célkitűzéseit. Munkásosztá­lyunk segítségével dolgozó pa­rasztságunk a szocializmus út­jára lépett. A mezőgazdaság­ban is a szocialista termelési viszonyok váltak uralkodóvá, leraktuk hazánkban a szocia- lizmús alapjait. Tovább szilár­dítottuk a munkáshatalmat Fejlődésünknek ez az idő­szaka jelentős abból a.szem­pontból is, hogy közben le­zárult iparosításunk extenzív szakasza és megkezdtük az iparfejlesztés ma már idő­szerű feladatainak végrehaj­tását: meglevő Ipari létesít­ményeink korszerűsítését. Most már olyan jellegű gaz­dasági növekedésre kell áttér­nünk, amely főleg a technika és technológia fejlesztésével, a munka és a termelés Jobb megszervezésével, a munka termelékenységének emelkedé­sévé! valósul meg. Fejlődésünk eredményekép­pen gazdaságunk méretei megnövekedtek, de bonyolul­tabbá is váltak. Mindez meg­kívánja, hogy a szocialista gazdálkodás hatékonyabb le­gyen. II. ötéves tervünk során — nem végleges adatok szerint — több, mint 200 milliárd fo­rintot fordítottunk beruházá­sokra, 1500-nál több ipari lé­tesítményt helyeztünk üzembe, illetve rekonstruáltunk, öt év alatt 280 ezer új lakás épült, 40 új nagy áruház, 800 új kiskereskedelmi üzlet. 5000 kórházi és mintegy 18 000 óvo­dai és napközi helyet bizto­sító létesítmény készült el. Uj, vagy kibővített kulturális in­tézményeink befogadóképessé­ge 110 ezerrel gyarapodott. A bérből és fizetésből élők szá­ma őt esztendő alatt csaknem 400 000-rel nőtt. Mindezekkel együtt a tervezettnél valami­vel nagyobb mértékben, mint­egy 19—20 százalékkal emel­kedett a lakosság reáljövedel­me, bár a reálbérek terén nem értük el a tervezett emelkedést. Iparunk nemcsak űj léte­sítményekkel gyarapodott, ha­nem jelentős mértékben kor­szerűsödött is. Az új, modem gépekkel együtt növekedett a munkabiztonság, csökkent a balesetek száma, javultak az élet- és munkakörülmények. dójukat — bár kétlem, hogy lenne hozzá bátorságuk. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak.! Ez évi programunk, III. öt­éves tervünk első évének alapvető céljai ismeretesek. A terv a reáljövedelem 3,5 szá­zalékos, a reálbérek 1,5 szá­zalékos emelkedését irányozza elő. Mintegy 45 milliárd fo­rintot fordítunk beruházások­ra, 340 új létesítményt helye­zünk üzembe. 1965-höz képest az ipari és mezőgazdasági ter­melést egyaránt növeljük. A kivitel és behozatal mintegy 6—8 százalékkal lesz maga­sabb a tavalyinál. Nő a fog­lalkoztatottak száma, bár a termelés emelésének mintegy 80 százalékát továbbra is a termelékenység növelésével kell biztosítanunk. A felada­tok teljesítésével lehetővé vá­lik a lakosság szociális, kom­munális és kulturális ellátá­sának további javítása. Újabb lakásokat, iskolákat, gyógy­intézeteket, kultúrotthonokat építünk. A szakszervezeti vezetők figyelmébe! Népgazdaságunk szilárd Tisztelt képviselőtársak! Engedjék meg, hogy ennek a történelmi szakasznak a le­zárása kapcsán néhány szót szóljak szocialista tervgaz­dálkodásunkról. Annál is in­kább érdemes erről beszélni, mert gazdasági vezetési rend­szerünk tervezett reformja, valamint a február 1-én élet­belépő ár-, bér- és szociál­politikai Intézkedések kapcsán eeyesek kétségbevonják nép­gazdaságunk szilárdságát, s varrnak olyanok is, akik a szo­cialista tervgazdálkodás létjo­gosultságát vitatják. A tervgazdálkodás minden szocialista ország fejlődésének közös törvényszerűsége, a szo­cialista társadalmi rendszer sajátja, amely az emberek ér­dedében a céltudatosságot, a tudományos megalapozottsá­got. az előrelátást állítja szembe a kapitalista gazdál­kodási rendszer anarchiájá­val. az embert kiszipolyozó konkurrencia-harcávaL Nem állítjuk, hogy a fej­lődésnek ez az útja probléma- mentes. Ml Is keressük a ha­zai. sajátos viszonyainknak, erőforrásainknak legjobban megfelelő utakat és módszere­ket a szocialista gazdaság to­vábbi fejlesztésére. A felsza­badulás óta megtett utunk, de különösen az utóbbi csaknem egv évtized gazdasági eredmé­nyei szemléltetően bizonyít­ják. hogy gazdaságunk fejlesz­tésében — öszes gondjainkkal együtt helyes úton jártunk és járunk. Elegendő, ha csak néhány alapvető tényre hivatkozom. Az ipar részesedése a nem­zeti jövedelemből 1949-hez ké­pest csaknem háromszorosra, ipari termelésünk ez Idő alatt csaknem ötszörösre nőtt. Az Iparban dolgozók száma kere­ken megháromszorozódott. hogy az ár- és bérintézkedé­sek kapcsán Csepelen a dol­gozók kivonultak az utcára, táblákkal és jelszavakkal tün­tettek. A „kitűnően infor­mált” hírforrás még azt is hozzátette, hogy a tüntetőket a rendőrség oszlatta szét és 160 csepeli munkást letartóz­tattak. Mit mondhatunk erről a minden alapot nélkülöző rá­galomról, 'amelyet számos nyugati lap — köztük a ve­lünk Jószomszédi viszonyban levő, semleges Ausztria magát tárgyilagosnak nevező polgári sajtója — sem átallott első­oldalas szenzációként feltálal­ni? Ebben a parlamenti te­remben itt ülnek a csepeli dolgozók választott képviselői is. Talán meghívhatnánk az AP tudósítóját és néhány nyu­gati szerkesztőt Csepelre a munkások közé, hogy ott pró­bálják elsütni ezt a szenzá­Továbbiakben arról beszélt Gáspár Sándor, hogy hosszú előkészítő munka, a szakem­berek százainak véleménye alapján a közeljövőben a párt Központi Bizottsága elé kerül­nek a gazdasági irányítás re­formjával Összefüggő felada­tok. Azok az intézkedések —, melyeket a pénzügyminiszter elvtárs előadói beszédében is­mertetett, már a gazdasági irányítás reformjának irányá­ban hatnak. Gondolok itt el­sősorban az üzemek önállósá­gának és felelősségiének növe­kedésére, a szállítási szerző­dések reformjára, az új pré­miumrendszerre, a különböző ár- és bórtn tévedésekre. Ismeretes, hogy február 1- től felemeljük a hús- és tej­termékek árát, ugyanakkor le­szállítjuk a zsír, a szalonna és néhány széleskörben keresett textilnemű árát Ezeket az in­tézkedéseket következetesen végre kell hajtani. De a párt és a kormány nevében, nyo­matékosan felhívom az ille­tékes szervák figyelmét, hogy szigorúan tartsák be az ára­kat, s ha kell, a tikvény ere­jével is lépjenek fel a lakos­ságot megkárosító, burkolt ár­emelések, vagy spekulációs törekvések ellen. A közelmúltban nyilvános­ságra kerültek a több, mint egymillió dolgozót és nyugdí­jast érintő bér- és szociális jellegű intézkedések, amelyek pénzügyi kihatása — a családi pótlékok felemelésére fordí­tott összeggel együtt — 2 mil­liárd 800 millió forint Ezeket az intézkedésieket a dolgozók többsége megértéssel fogadta. ! A bér- és társadalombizto­sítási intézkedésekkel kapcso­latban a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetők figyel­mét a gondos és körültekintő végrehajtásra hívjuk fel. Kü­lönösen fontos, hogy a bérügyi intézkedésekkel központilag rendelkezésre bocsátott össze­geken túl az 1966. évi bérfej­lesztést a bértartalékokat a tartós létszámcsökkentésből adódó bérfejlesztési lehetősé­geket, az új prémiumrendszert elsősorban a munkaeredmé­nyek ösztönzése érdekében használják fel. Úgy véljük, hogy a válla­latok rendelkezé éré álló ősz. szes anyagi ösztönzők célsze­rű és okos felhasználása ha­tékony eszköze lehet az 1966. évi feladatok teljesítésének — mondotta Gáspár Sándor. Majd a műszaki konferenciák­ról beszélt amelyeken a ter­melés irányítói megtárgyalják az 1966. évi vállalati tervet és az abból adódó feladatokat. E műszaki konferenciák másik fő feladata a február 1-től sorra kerülő termelési tanács­kozások előkészítése. A gaz­dasági, párt- és szakszervezeti vezetők kérjék ki mindenütt a munkások, a műszaki dol­gozók, a gazdasági szakembe­rek véleményét, javaslatait és hasznosítsák azokat munká­jukban. Egyre jobban bonta­koztassák ki a dolgozók ter­melési aktivitását. Fejlesszék a szocialista brigádmozgalmat, de ne hanyagolják el a szo­cialista verseny egyéb, ha­gyományos tonnáit sem. Mint ismeretes, foglalkozunk gazdasági Irányítási rendsze­Az ülésteremben. Fehér Lajos és Kállai Gyula. rönk reformjával — folytatta Gáspár Sándor. — Ez elvileg és gyakorlatilag is szükséges­sé teszi szocialista elosztási rendszerünk tökéletesítését, a munka szerinti elosztás elvé­nek fokozottabb érvényesíté­sét. A végzett munkának, a dolgozók igazságérzetének Job­ban megfelelő bérezési rend­szert kell kialakítani, amiben kellőképpen érvényesül a szaktudás, a szorgalom elis­merése. Meg kell vizsgálni továbbá a proletárdiktatúra rendszeré­ben helyet foglaló politikai, állami és társadalmi szervek tevékenységét. Javítanunk kell. a megnövekedett köve­telményekhez jobban hozzá kell igazítani és hatékonyabbá kell tenni államhatalmi és végrehajtó szerveink munká­ját. Jobb munkamegosztást kell elérnünk politikai és társadal­mi szerveink között, kiküszö­bölve a párhuzamosságokat és üresjáratokat. Minden szin­ten küzdenünk kell a társa­dalmi túlszervezettség, a bü­rokratizmus ellen. Fokozni kell a proletárdiktatúra rend­szerében helyet foglaló vala­mennyi szerv és testület ön­állóságát, felelősségét. Fejlesszük a szocialista demokráciát! Tisztelt Országgyűlés! A megoldásra váró nagy kérdések közül egész közéle­tünk további demokratizálá­sának feladatairól kívánok kissé részletesebben szólni. A társadalmi élet demokra­tizmusa napjainkban azt je­lenti, hogy még többet kell előzetesen tanácskozni a mun­kásokkal, a dolgozókkal a szocialista építés gondjainak, problémáinak, feladatainak megoldásáról — az egész né­pet érintő és a helyi intézke­dések kidolgozásával kapcso­latban egyaránt. Más szóval: még Inkább közüggyé kell tenni épitőmunkánk összes gondjait. Feladataink megol­dásának fontos feltétele, a párt politikájának továbbra is Történelmi mércével mérve hihetetlenül rövid idő. két év­tized alatt, a magyar dolgozó nép olyan utat tett meg a termelőerők fejlesztésében az élet- és munkakörülmények javításiban, amihez a fejlett tőkés országoknak több, mint száz esztenőre volt szüksé­gük. A szocializmust azonban nem azért építjük, hogy ki­vívjuk ellenségeink elismeré­sét. hanem azért, mert az né­pünk akarata. Felelősséggel is csak a magvar dolgozó nép­nek és a nemzetközi munkás- osztálynak tartozunk. Természetes, az ellenségnek semmi sem drága és minden eszköz Jó arra, hogy megkí­sérel ji rendszerünket lejárat­ni. A nyugati „sajtószabad­ság” nagyobb dicsőségére a legutóbbi napokban is olyan híreket kürtőit világgá az amerikai AP htottgnaMnáfc (Munkatársunktól) Az országház folyosóján megjelent Kádár elvtárs és be­szélgetni kezdett a képvise­lőkkel. A folyosó különben él­te a maga megsgzokott életét. Az ülésszak már második napja tart. Felszólalásokkal kezdték tegnap reggel tíz óra­kor és a kiírás szerint hozzá­szólt a költségvetéshez Papp János Maranya megyei képvi­selő is. Kint a folyosón kere­sik a képviselők a minisztere­ket. Könnyebb elcsípni ókét, mint a hivatalban. Erre való a szünet. cAz Öu zúg házi) a ti Dezse Béláné, a szentlőrinci tsz-asszony, képviselői minő­ségben jár, kel, látszik, vala­kit nagyon keres. — Nem látta a Losonczi elv-, társat? Mondom, hogy az egyik be­ugróban beszélget dr Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter­rel. Már együtt keressük meg a földművelésügyi tárca leg­főbb képviselőjét és Dezse Be­lőné előhozakodik a kéréssel. Egy kombájn kellene a szent- lőrinci tsz-nek, — Pénz van rá? — Akár százhatvanezer fo­rint is. — Jó lesz Balaton típus? — Ha lehetne, inkább SZK 100-as. í — Azt elhiszem, — mondja j a miniszter és megígéri, hogy utána néz és majd segít, ter­mészetesen a lehetősegek sze­rint. Elmenőben Dezséné mondja: Egyszer már segített, akkor is < kombájnt adott a szövetkeze- J tünknek. — Aztán megy to- ; rább, mert még Acél elvtárs­sal lenne tárgyalni valója. A teremben az elnök szólít­ja « következő hozzászólót. — Most Papp János képvi­selőtársunk következik hozzá­szólásra ... Míg beszél, megtudom a kol­légáktól, hogy a hozzászóláso­kat előre bejelentik az elnök­nek és kiírják a sorrendet a napi programban. A beszéde­ket gyorsírók jegyzik le. Egy- egy ülésszakon hat-nyolc is dolgozik. Ma már nem tartoz­nak az Országház státuszába, az MTI munkatársai, akik az ülésszak alatt itt dolgoznak. Felváltva kettő-kettő ir az ülés terem közepén, vörös posztó­val borított asztal mellett, ahol a fotóriporterek és filmopera­tőrök is dolgoznak. Mi lesz a sorsa a hozzászólásoknak? Amikor átteszik gépírásba, megküldik a képviselőknek, hogy korrigálhassák az esetle­ges hibákat, majd a házirend szerint huszonegy nap alatt ki­nyomtatják és valamennyi kép viselő megkapja. Kállai Gyula miniszterelnök szemben ül az elnökkel, mel­lette a miniszterelnök helyet­tesek, majd pedig a körbefutó széksorban a miniszterek. Nem látom Ilku Pál, Czinege Lajos, Fock Jenő, Apró Antal elvtár­sakat. Az Országház titkársá­gán mondották el. hogy sza­badságon, külföldön vannak, vagy betegek. Kádár elvtárs a miniszter- elnök mögött ül és mellette Gáspár Sándor éppen expozé­ját tartja a nemzetközi és a belpolitikai helyzetről. A saj- tópáholyokban sűrűn jegyze­telnek a külföldi újságírók. Aztán egy részletnél megáll a toll a kezükben. Ott, amikor Gáspár elvtárt te AP hírügy­nökség tudósítójának valótlan jelentéséről beszél. — Menjen ki a csepeli mun­kások közé, majd azok el­mondják neki a valóságot. És minden szem felfigyel a sajtó-tudósítók széksorai felé. Aztán lassan, észrevétlenül ritkulnak a külföldi újságírók. Ügy látszik kényelmetlen volt számukra kollégájuk leégése egy egész ország színe előtt. Valaki meg is jegyzi mellet­tem: — Csak nem mentek ki Cse­pelre, azon melegiben? A baranyai képviselők itt ülnek előttünk, az elnöktől balra. Aczél elvtárs, aztán Og- nyenovics Milán, dr. Don hof­fet Szilárd, Papp János, Ra- meisli Ferencné, Gergely La­jos. Papp elvtárs előtt még ott a mikrofon, amibe az imént beszélt. A bejelentett hozzászó­lók elé, az ülés megkezdése előtt felszerelik a hordozható mikrofont. Ma is vagy tizen­kettő volt a képviselők előtt. Kállai elvtárs odanézett a sajtó-karzatra és felkelt. Kis idő múlva félrelibbent a bordó függöny, ami az ajtónyitást ta­karja és belépeti a miniszter- elnök. Egy idősebb újságíró­val beszélgetett szívélyesen. A szünetben megtelik a két büfé. Van munka itt, hiszen több száz meghívót küldtek szét és a megjelenés több mint kilencven százalékos, A Gun- del Étterem készítette a büfét és a vadászteremben terítet­tek fel a képidselöknek ebéd­re. A büfében már előre le­főztek vagy ötven dupla feke­tét apró, Odajön Kádár elvtárs is, itt fényképezik a fotósok nyolcán is, amint éppen beszélget a megyei képviselőkkel. A folyo­són torlódás van néhány pil­lanatra. Kállai elvtársat kérte meg az egyik fotós, hogy áll­jon a lencse elé, természete­sen ugyancsak képviselőkkel. Ezek a képek szinte élma- radhatatlanok egy-egy ülés­szakról. A termet hatszáz lámpa vi­lágítja meg és a karzatokon reflektorok állnak készen, ha valaki felszólalásába kezd. Ilyenkor megélénkül a terem közepe, szaladgálnak a fotóri­porterek, filmesek. A karzato­kon sok a vendég. Vannak itt üzemi dolgozók, minisztériu­mi „illetékesek", akiknek hogy úgy mondjam, a kenye­re a költségvetés végrehajtása. De eljönnek a diplomáciai tes­tületek képviselői is, elsősor­ban a szocialista országok kö­vetségei érdeklődnek a parla­ment munkája iránt. A szünet előtt az egyik al- elnök elnökölt, majd Vass Istvánná vette át az elnöki tisztet. Az országgyűlésnek egy elnöke, két alelnöke és hat jegyzője van. ök testesítik meg a választott tisztikart. Az emelvényen mindig jelen ran egy elnök és jobbról, balról egy-egy jegyző. Kifelé a ruhatárban megál­lók egy pillanatra. Minden képviselőnek külön fogasa van, rajta a névjegykártyája (Így van ez az ülésteremben, a széksoroknál Is). Olvasom az ajtó melletti neveket a téli­kabátok felett: Kállai Gyula, Kádár János... Mindenki it' jön be, az I-es liapunál, a mi­niszterek is... Gáldoajd Bél* sarkalatos elve, hogy a dol­gozókat bátrabban vonjuk be tennivalóink, országépítő gond jaínk előzetes megvitatásába! A szocialista demokrácia gyakorlásához szükséges fóru­mok és szervezeti keretek a írd társadalmunkban adottak, városban és falun egyaránt. Az ipari üzemekben a mun­kások közvetlenül és osztály­szervezeteik útján — közve­tett módon is részt vesznek az ügyek intézésében. A termelő­szövetkezeti parasztság köz­vetlenül beleszól a termelés megszervezésébe és a javak elosztásába is. Ami a dolog lényegét illeti, mindkét területen van tenni­való. A feltételek megérették arra, hogy a szocialista de­mokráciát továbbfejlesszük. Különösen fontos napjaink­ban az üzemi demokrácia szé­lesítése. Még pontosabban az, hogy a munkások beleszólási és döntési jogát, felelősségér­zetét minél teljesebbé tegyük elsősorban osztályszerveze­teink útján. Pártunk és kor­mányunk nagy figyelmet for­dít e fontos feladat megoldá­sára. Az e téren előttünk álló tennivalók közül külön kell hangsúlyoznunk a szakszer­vezeteknek, mint a munkás- osztály tömegszervezeteinek szerepét és tevékenységét. To­vább kell növelni a szakszer­vezetek társadalmi súlyát. A szakszervezeti vezetők minden szinten éljenek az eddiginél jobban a törvényben biztosí­tott jogaikkal és alapelvként tartsák szemelő tt, hogy tevé­kenységükért az őket megvá­lasztó dolgozóknak tartoznak felelősséggel. Ugyanakkor minden gazdasági vezető kö­telessége, hogy a termelést, a dolgozók élet- és munkakörül­ményeit érintő minden lénye­ges kérdésben kikérje, figye­lembe vegye és érvényesítse a szakszervezetek utján a dol­gozók véleményét. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi gazdaságvezetési rendszerünk­ben érvényes az egyszemélyi vezetés. De ez.t össze lehet és össze is kell egyeztetni a mun káskollektívák nagyjelentősé­gű termelési és politikai ta­pasztalatainak állandó fel- használásával. hiszen közösek a célok, egy ügyet szolgálunk. A szocialista demokrácia elengedhetetlen feltétele a dolgozó emberek részvétele a célok meghatározásában, a megvalósításban és a végre­hajtás ellenőrzésében. Fejlő­désünk nvü kö ni) l mén vei kö­zött üzemi, vállalati szinten (Folytatás ■ J. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom