Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

_________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ XX III ÉVFOLYAM, 24. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1966. JANUAR 29 , SZOMBAT Az országgyűlés folytatta az idei költségvetés vitáját Az országgyűlés pénteken Pólyák János elnökletével folytatta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Részt vett az ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a a Politikai Bizott­ság póttagjai, a Központi Bizottság titkára és a kormány tagjai. Dr. Erdei Ferenc: Gáspár Sándor: II Szovjetunió fáradhatatlanul küzd a világ békéjének megőrzéséért Új vonások a népgazdaság vezetésében A pénteki tanácskozás első felszólalója dr. Erdei Ferenc, Bács-Kiskun megyei képviselő volt. Egyebeik közt hangoztat­ta, hogy az idei esztendő a népgazdaság fejlődése szem­pontjából több okból is jelen­tőé. Az idei esztendő jelentő­ségét növeli, hogy a gazdasági életben már érvényesíteni kí­vánunk néhány, az irányítási rendszer reformjával összefüg­gő elképzelést, továbbá az a tény is, hogy 1966 a harma­dik ötéves terv első eszten­deje. Dr. Erdei Ferenc ezután be­szélt a népgazdaság vezetésé­ben érvényesült új vonások­ról, majd a költségvetés né­hány mezőgazdasága előirány­zatát elemezte. Kiemelte, hogy a közép- és hosszúlejá­ratú hitelek csaknem 5 milliáird forintos összegének 90 százalé­ka a termelőszövetkezetek tá­mogatását szolgálja. A tsz-ak- nek nyújtott vissza nem térülő támogatás összege 4,4 milliárd forint. A termelőszövetkezeti beruházások valamivel több mint négymi'lliárd forintos elő­irányzatán belül az állami hi­tel meghaladja a 2,5 milliárd, az állami dotáció pedig az 1,1 milliárd forintot. — Jogosan merül fel a kér­dés: ilyen óriási terheket ró szocialista mezőgazdaságunk a költségvetésre? Tény és való, hogy ilyen kiadásokkal az ál­lamháztartásnak számolnia leéli. A kép teljességéhez tar­tozik azonban, hogy az elmúlt esztendőkben a mezőgazdaság­tól tetemes összegeket el is vontunk. Szemléletesen bizo­nyítja ezt, hogy például 1964- ben a mezőgazdasági árak 26 százalékkal maradtak a társa­dalmi ráfordítások alatt, az 1959. évi termelői árrendezés nyomán viszont 27 százalékkal emelkedett a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek és anyagok ára. Tegyük hozzá: míg a kisparaszti gazdálkodás, illetve a szövetkezeti gazdál­kodás kezdeti időszakában a mezőgazdasági termelésben fel­használt ipari termék és anyag aránya 15—20 százalék között mozgott, addig ma ez az arány a 48—50 százalékot is eléri, te­hát a szövetkezetek, állami gazdaságok által vásárolt ter­melő eszközökre, anyagokra fordított összeg a fejlődéssel párhuzamosan emelkedik. A mezőgazdaság támogatásának 196«. évi formáit és összegét tehát az eddigi mechanizmus határozta meg. A támogatás így természetesen csak a jelen­legi mechanizmus keretei kö­zött megjelenő formája a dol­goknak, ezért is indokolt gaz­dasági irányítási rendszerünk reformájának megvalósítása. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar kapcsolatáról szól­va rámutatott, hogy a mező- gazdaság és az élelmiszeripari vállalatok jövedelmezőségé­nek, nyereségének különböző­sége, ellentmondása is látszó­lagos, viszonylagos. Az élelmi­szeripart vállalatok számok­ban megmutatkozó nagyobb nyeresége ugyanis a két terü­let különböző, eltérő megíté­léséből, azaz ugyancsak a gaz­daságirányítás jelenlegi me­chanizmusából származik. Ezért helyesebb lenne, ha a két területet a tényleges hely­zetnek megfelelően, minden vonatkozásban össze tartozó­nak, egységes egésznek, élel­mezésgazdaságnak fognánk fel. Ez helyesebben tükrözné a dolgok objektív összetartozá­sát is. Erdei Ferenc a továbbiak­ban nyomatékosan aláhúzta: még sok vitában, a legkülön­bözőbb álláspontok, nézetek egyeztetése után kell kialakí­taná azokat a szervezeti és árukapcsolatokat, amelyek megfelelnek népgazdaságunk jelenlegi helyzetének, az új követelményeknek. Kitért ar­ra, hogy a mi viszonyaink kö­zött nem töltheti be megfelelő­tegrációnak a tőkés országok­ban meghonosodott formája, amelynek nálunk is akadnak hívei. Hozzátette: hátrányok­kal jár a mezőgazdaságtól el­szakított nagyipari koncentrá­ció is, mart a termelés folya­matát elszakítja a következő szakaszoktól. Jóllehet nem mindegy, hogy a fogyasztói árból mennyi jut a termelés­re, a feldolgozásra és a keres­kedelemre. A képviselő ezután azzal foglalkozott, hogy az új gaz­daságirány í tásn rendszer egyes elemeinek megvalósítása már az év elején is hasznos tapasz­talatokat hozott. Egyebek kö­zött bebizonyította, hogy egy nyilvánvalóan helyes, szüksé­ges gazdaságpolitikai lépés megvalósítása során is sok problémával, a legkülönbö­zőbb állásfoglalásokkal talál­kozhatunk. Az új mindenki­ből élénk reagálást vált ki, még akkor is, ha nincs köz­vetlen hatása az egyes terüle­tekre, személyeikre mon­dotta, Erdei Ferenc ezután beszá­molt arról, hogy az ország- gyűlés mezőgazdasági bizottsá­ga sokoldalúan megvitatta a népgazdaság 1966. évi költség­vetésének tervezetét. Arra az Megállapította: az 1966. évi állami költségvetés ■ helyesen irányozza elő az idei terv magvalósításához szükséges pénzügyi eszközöket. A terv alapvető célja dol­gozó népünk éleiének további javítása. A terv megvalósulá­sa munkásosztályunknak, pa­rasztságunknak, az értelmi­ségnek. tehát az egész magyar népnek érdeke. Meggyőződé­se, hogy céljaink valóravál- tását tiszta szívből és teljes erejével támogatja mindenki, aki hazánk, a Magyar Népköz- társaság erejének gyarapodá­sát, népünk felemelkedését kívánja. Ezután arról beszélt, hogy a parlament legutóbbi ülés­szaka óta a nemzetközi hely­zetben lényeges változás nem történt. Miközben a Szovjet­unió fáradhatatlanul munkál­kodik a világ békéjének meg­őrzésén — amelynek kimagas­ló példája a legutóbbi időben a Szovjetunió kezdeményezé­sére megszületett taskenti megegyezés —, addig a nem­zetközi burzsoázia az Egyesült Államok, monopol-tőkés körei­vel az élen folytatja támadá­sait a béke, a haladás, a de­mokrácia és a szocializmus erői ellen. Továbbra is a vietnami ag­resszió jelenti az imperializ­mus legsúlyosabb merényletét a szocialista világ, a népek nemzeti felszabadítási mozgal­ma, az egyetemes béke ellen. Ugyanakkor, amikor a Ma­gyar Népköztársaság ország- gyűlése az idei költségvetést Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. költségvetést vitatják. Érde­mes megnézni, hogyan fest az ő költségvetésűit, A Johnson elnök által beterjesztett szám­adatok tanúsága szerint az Egyesült Államok rekord fegy­verkezési költségvetést nyúj­tott be, amelynek minden egyes dollárjából 57 cent köz­vetlenül, vagy közvetve kato­nai jellegű és ezen belül min­den dollárból 9 centet kizá­rólag a szennyes vietnami rabiókaland pénzelésére fordí­tanak. Ez azt jelenti, hogy az amerikai költségvetési ki­adásoknak jóval több, mint a fele háborús, fegyverkezési célokat szolgál. Természetesen minden kor­mány maga dönti el, a tör­vényhozási szervek jóváhagyá­sával, hogy mire kívánja for­dítani a nemzeti jövedelmet, a rendelkezésére álló költség- vetési összegeket. Ez a joga megvan a washingtoni kor­mánynak és az amerikai kongresszusnak is. De akkor ne prédikáljanak állítólagos békeakaratukról. Ne hozakod­janak elő kenetteljes béke­szólamokkal. Ne reklámozzák úgynevezett vietnami béke ofíbnzívájukat, miközben a valóságban homlokegyenest el­lenkezőképpen cselekszenek. A világ békeszerető közvé­leménye az amerikai költség- vetési vita fényében kellőkép­pen lemérheti a washingtoni békefrázisok igazi tartalmát. A nemzetközi burzsoázia a világ más térségeiben is a legfondorlatosabb eszközökkel igyekszik gátat vetni a hala­dásnak. Különös aggodalom­mal figyeljük az indonéz ese­ményeket. Indonézia leghala­dóbb erőit, elsősorban a kom­munistákat üldözik. Az őszinte aggodalomra az ad alapot, hogy a történelem számtalan esetben igazolta: a kommu­nista-üldözés mindig a reakció malmára hajtotta a vizet. Az imperialisták e próbál­kozásai — ha dermesztik is a nemzetközi élet légkörét — nem tudják feltartóztatni a nemzetközi munkásosztály es a nemzeti felszabadító moz­galmak, a béke, a haladás erőinek előretörését. A nem­zetközi burzsoázia sok min­dennel házal. Adhat fegyvert és segélyt. Szervezhet puc< so­kat. Megvásárolhat és kine­vezhet bábokat. Sok mindent kínálhat, de egyre nem ké­pes: eszményt, ideált nem ad­hat a népmillióknak. Erre csak a szocializmus képes. Ezért nő ellenállhatatlanul a szocialista eszmék vonz­ereje szerte a világon — mon­dotta Gáspár Sándor. Rámu­tatott: a VI. Szakszervezeti Világkongresszuson e legna­gyobb nemzetközi munkásfó­rumon újra bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió a munká­sok, a dolgozók igazságos har­cainak önzetlen, fáradhatat­lan, legkipróbáltabb harcosa és támasza. Áldozatokat, je­lentős anyagi terheket vállal, hogy támogassa a kis és nagy népek harcát és segítse a ha­ladás útjára tért országokat gazdaságuk építésében. Ennek legjobb példája a vietnami nép harcának segítése. Továbbiakban Gáspár Sán­dor hangsúlyozta: A Magyar Népköztársaság kormányának egész külpoliti­kai tevékenysége az elmúlt időszakban híven tükrözte dolgozó népünk, munkás- osztályunk békeakaratát, mély proletárinternaciona­lizmusát. A magyar nép erejéhez és lehetőségei­hez mérten erkölcsileg, anya­gilag is támogatta, és tovább­ra is támogatni fogja a sza­badságukért, függetlenségü­kért küzdő népeket. Minden tőlünk telhető segítséget meg­adunk a hazájáért küzdő hős vietnami népnek. Országunk külpolitikájának helyességét mutatja, hogy to­vább nőtt hazánk, a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye. Tovább szélesítet­tük nemzetközi kapcsolatain­kat. Tevékeny munkát végez­tünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzet­közi szervezetekben. Mint is­meretes, a közeljövőben Kál­lai Gyula elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, kormánymeghívásnak eleget téve, kormánydelegá­ciót vezet baráti látogatásra az Egyesült Arab Köztársaság­ba, Etiópiába, Tanzániába, Kuwaitba és Indiába. Pártunk és kormányunk fá­radhatatlanul munkálkodik a világ dolgozóihoz és népeihez fűződő baráti kapcsolatainak erősítésén. Dolgozó népünk teljes mértékben támogatja a Magyar Népköztársaság bé­keszerető, internacionalista külpolitikáját — mondotta Gáspár Sándor, majd kijelen­tette: 1965-tel országépítő mun­kánk fontos szakasza zárult (Folytatás a 2. oldalon) álláspontra jutott, hogy az elő­terjesztést helyesli, elfogadja és az országgyűlésnek elfoga- hivatását a vertikális in- dásra ajánlja. tárgyalja, Washingtonban az amerikai kongresszusban is a Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Bognár József professzor, » Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Tímár Mátyás pénzügyminiszter és László Andor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a tanácskozás szünetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom