Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

JANIT Ar 28. napló 3 Az 1966. éri állami költségvetés az országgyűlés előtt Az 1966• évi népgazdasági terv J*rr r W • • fo céljai (Folytatás az 1. oldalról) Tímár Mátyás ezután az 1966. évi költségvetésről be­szélt, elmondotta, hogy az 1966. évi népgazdasági terv fő célja a termelés és a gazda­ságosság növelése mellett a népgazdaság egyensúlyának szilárdítása. Ennek érdekében a terv az iparban mérsékelt, 4— 6 százalékos termelésfej­lesztést tartalmaz, s előtérbe helyezi a minőség javítását, a műszaki fejlesztést, az export fokozását, a jobb készletgaz­dálkodást. A tervezett kőlt- sépszintcsökkentés átlag 0,5— 0,6 százalék. Az állami építő­ipar feladata 2,5 százalékkal nő. A közlekedés áruszállítási teljesítménye 5 százalékkal bővül. A mezőgazdasági ter­melés 1965. évi várható ered­ményeihez mért növekedése 5— 5,5 százalék, ami az el­múlt évek átlagos fejlődési üteménél magasabb ugyan, de az 1965. évi alacsony zöld­ség- és gyümölcstermés miatt reálisnak tekinthető. A mező- gazdasági felvásárlási árak emelése csak részben szolgál a közvetlen személyi jövede­lem növelésére, s minden bi­zonnyal ösztönzőleg hat a ter­melésre. Az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásával össz­hangban a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. A hoítségvetés berélelei A költségvetés bevételeinek mintegy 80 százalékát az ál­lami vállalatok befizetései nyújtják, amelyek 76 milliárd forintot tesznek ki. Számo­lunk azzal, hogy a munkaszer­vezési intézkedéseket, amelye­ket vállalataink 1965. folya­mán megkezdték, tovább fej­lesztik. Meg kell akadályozni az adminisztratív létszám nö­vekedését. Nagyobb figyelmet kell fordítani — elsősorban a kohó- és gépipar területén — az anyaggazdálkodásra, az anyagfelhasználásra. Szólni kell néhány szót a készletekről is. Az elemzések azt mutatják, hogy vállala­taink jelentős részénél az 1966-os termelési feladatok megoldhatók változatlan nagy­ságú készlettel. Ezért az anya­gi érdekeltség eszközeivel, vagy szükség szerint admi­nisztratív intézkedésekkel is — a termelést irányító minisz­tériumoknak, a bankoknak el kell érniük, hogy ne halmo­zódjanak fel indokolatlanul készletek és biztosítsák a szükségletre történő termelést, az összetétel kedvező irányú változását. A tapasztalatok ar­ra utalnak, hogy a készletek terén még mindig jelentősek a tartalékok, s elsősorban a vállalati vezetés feladata, hogy ezeket megfelelő szervezési és értékesítési módszerekkel fel­szabadítsa. A költségvetés bevételi ol­dalán a kisipari és földmű- vesszövetkezetok adóbefizeté­se több mint 3 milliárd forint Ennek zöme a kisipari szövet­kezeteket terheli. Termelé­sük 1966-ban 8,5 százalékkal haladja meg az előző évit. Az adóbevétel azonban nem emel­kedik ilyen arányban, mert a szövetkezetek export-termelése —■ örvendetesen — az össz­termelésnél nagyobb mérték­ben (mintegy 13 százalékkal) hő, ami forgalmiadó mentes és jövedelemadó kedvezményben feszesül. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek befizetési elő­irányzata — összesen 1625 »billió forint — az előző évi­hez képest némi emelkedést hí utat. A kenyérgabona felvá­sárlási áremelésből származó bevétel egy részét adókedvez- thénv formájában kapják meg ? sző vetkezetek. Gondoskodni kel1 költségvetést megillető *dó'.efizetések és a hitel visz- •znfizetések pontos teljesíté- Mrtt. A termelőszövetkezeteknél úgy kell tovább fejleszteni az ösztönző jövedelemelosztási formákat, hogy azok szorosan kapcsolódjanak a végzett munkához és ne okozzanak üzemen belüli aránytalanságo­kat. Meg kell akadályozni minden olyan juttatást, amely mögött nem áll tényleges tel­jesítmény. A lakosság befizetései össze­sen 6291 millió forintot tesz­nek ki, ami a költségvetés összbevételeinek 6.6 százalé­ka. Ez évben adórendszerün­kön néhány változtatást esz­közlünk, amelyek előrelátható­lag mintegy 150 millió forin­tos többletbevételt eredmé­nyeznek. Ezek az intézkedések elsősorban a magas jövedelmű kisiparosokat, kiskereskedőket és szabadfoglalkozásúakat érintik. Az államháztartás be­vételei szempontjából ez vi­szonylag nem jelentős összeg, az intézkedések mégis szüksé­gesek a jövedelemelosztás aránytalanságainak mérséklé­se végett. Bizonyos — nem széles — rétegnél ugyanis olyan kirívó aránytalanságok mutatkoznak, amelyek nem inkoltak és nem engedhetők meg. Az adóemelés nem fogja érinteni a kisjövedelmű szol­gáltató, javító és más iparo­sokat A népgazdaság beruházásai A népgazdasági beruházá­sainak összvolumene 1966-ban 45,1 milliárd forint, mintegy 5—7 százalékkal több az elő­ző évinél. Ennek több mint felét — elsősorban a nagyobb létesítményeket — az állami költségvetés finanszírozza — mondotta és megemlítette, hogy új tételként jelennek meg — egymilliárdos keret­ben — az exportnövelő és im­portcsökkentő kisebb beruhá­zások. Ezek számára egysze­rűsített engedélyezési és bo­nyolítási eljárást biztosítunk, ami lehetővé teszi, hogy vi­szonylag gyorsan elkészülő lé­tesítményekkel kedvező irány­ba befolyásoljuk külkereske­delmi mérlegünket. A termelőszövetkezeti beru­házások megvalósításához hosszú- és középlejáratú hite­lek formájában 4472 millió forintot, beruházási és üzem­viteli juttatásokra pedig 4434 millió forintot irányoz elő a költségvetés. Termelőszövetke­zeteink 1966-ban a felvásárlá­si áremelés nyújtotta bevételi többletek felhasználásával amortizációs alapot létesíte­nek. Az alap — egyelőre — gépek és gépi berendezések pótlására és fejlesztésére hasz­nálható fel. Az alap képzése és elszámolása fontos lépés az önálló gazdálkodás erősítését célzó intézkedések sorában. Növekszik a korábbi évek­ben megvalósított beruházá­sokkal, ültetvénytelepítésekkel kapcsolatos járulékos létesít­ményekre fordított összeg. így az előző éveknél nagyobb mértékben létesülnek csoma­golok, tárolószinek, tejházak, takarmányelőkészítők. Gépál­lomási díjkedvezmény címén 820 millió forintot, a gyenge termelőszövetkezetek állami támogatására — az előző év­hez hasonlóan — 700 millió forintot biztosít a költségve­tés. Az államháztartás a vállala­tok forgóeszközszükségetének finanszírozására 2350 millió forint összeget irányoz elő. A vállalatok pénzellátása keretében a költségvetés 4,8 milliárd forintot fordít kül­kereskedelmi árkiegyenlítésre. E hatalmas összeg a hazai és világpiaci árak eltéréseit fe­dezi, s arra figyelmeztet, hogy exportcikkeink önköltsége sok esetben megengedhetetlenül magas, gazdaságosságuk nem kielégítő. Tímár Mátyás elmondotta, hogy a költségvetési szervek kiadásai összesen 39,4 milliárd forintot tesznek ki. Ezen belül elsősorban a nyugdíjak növe­kednék. Ebben az évben 1 186 000 állami és szövetke­zeti nyugdíjas ellátásáról gon­doskodik államunk. A nyug­díjikadások teljes összege 7350 millió forint, míg a nyugdíj- járulékból eredő bevétel — az újonnan bevezetett progresz- szióval együtt — 5460 millió forint. A hiányt az államház­tartás biztosítja. Ugyancsak a költségvetés fedezi a tsz nyugdíjalap 330 millió forintos hiányát is. A társadalombiz­tosítási kiadásokra fordított teljes összeg — figyelembevé- ve a bevezetésre kerülő intéz­kedéseket is — az előző évi­nél 2 milliárd forinttal lesz magasabb. A szónok elmondotta, hogy egészségügyi ellátásra 5680 millió forintot, a kulturális kiadásokra 9920 millió forintot fordítunk. A védelmi, valamint rend­is jogbiztonsági kiadások az előző évhez képest lényegében változatlan szinten vannak, hasonlóképpen az igazgatási kiadások is. Az államigazga­tási szervek létszáma, az előirányzatok szerint valame­lyest csökken. Bízunk abban, hogy a csökkenés a költségve-, tés végrehajtása során na­gyobb lesz, mert a megtakarí­tott összeg felét e szervek béremelésére használhatják fed. A tanácsok költségvetése az előző évvel szemben 360 mil­lió forinttal emelkedik. Gaz­dálkodási rendszerünkben 1966-ban számos változás kö­vetkezik be. így szélesedik az átengedett bevételek köre. 'Ez évtől kezdve a tanácsok be­vételi forrásait növeli a föld­adó, valamint az illetékbefize­tések jelentős része is. A he­lyi szervek előirányzatai a ko­rábbi gyakorlattól eltérően magukba foglalják az év so­rán megvalósuló új egészség- ügyi, szociális és kulturális intézmények működéséhez szükséges összegek nagyobb részét, amit a múltban a mi­nisztérium költségvetése tar­talmazott. A községfejlesztési alapot illetően január 1-én életbe lé­pett a kormány rendelete az állami hozzájárulási rendszer módosításáról. Ennek alapján elsősorban a városok helyze­te javul. Az állami hozzájá­rulás 130 millió forinttal nő. Tímár Mátyás kiemelte, hogy a fogyasztási alap a terv szerint 2,5—3 százalékkal nő. A reálbéreknél az emelkedés 1,5 százalék. A% árintézkedések céljai A megjelent rendeletekből és nyilatkozatokból ismeretes, hogy a Központi Bizottság és a kormány határozata alapján hozott árintézkedések célja az értéket jobban kifejező ár­arányok megteremtése, a ter­melés ösztönzése, a dotációk csökkentése, a fogyasztás ösz- szetételének bizonyos változta­tása. Közismert, hogy hús­áraink lényegesen alacso­nyabbak, mint számos szocia­lista országban és általában a tőkés országokban. Mivel a hús fogyasztási ára, s ennek következtében felvásárlási ára is alacsony volt, ez nem ösz­tönözte megfelelően az állat- tenyésztést. Ugyanakkor az alacsony árral összefüggően 1957 óta 30 százalékkal nőtt a fogyasztás. Ugyancsak tudott dolog ma már, hogy például a fővárosi közlekedésnél az állami dotá­ció évenként 600 millió forint, azaz az önköltség 23 százalé­ka. Ismert az is, hogy a tex­tíliák egy része nálunk lénye­gesen drágább, mint más or­szágokban. Ezeket az arányta­lanságokat, amelyek a terme­lést, a keresletet és a kínála­tot nem megfelelő irányba befolyásolják, előbb vagy utóbb rendezni kell. A fogyasztói ár-, a bér- és társadalombiztosítási intézke­dések a költségvetés egyenle­gét nem érintik. A felvásárlá­si árak emelése bizonyos több­letterhet ró az államháztar­tásira, amelynek fedezetét elő­irányoztuk. Az intézkedések részletes költségkihatását az érdekelt szervek december­ben és januárban kidolgoz­ták. A hús és állati termékek, • tüzelőanyagok Arainak eme­lése, a helyi közlekedési tari­fák emelése, a progresszív nyugdíjjárulék és egyes ma­gas jövedelmű kategóriák adó­jának növelése a költségvetés bevételeit növelni fogja, ille­tőleg kiadásait (a dotációkat) csökkenti. Ezzel szemben a béremelések, a családi pótlék, nyugdíj és egyéb társadalom- biztosítási juttatások, vala­mint a textil és egyéb árle­szállítás a költségvetés kiadá­sait növeli, illetőleg bevéte­leit csökkenti. Ilyen nagy horderejű intézkedésnél a fo­gyasztási struktúra alakulása és így hatása a költségvetés­re teljes pontossággal termé­szetesen nem számítható ki, feltehető azonban, hogy a ter­vezettnél jelentősebb eltérés nem lesz. A határozatok nyilvánosság­ra hozatala után elsősorban a lakosság jövedelmét csökken­tő intézkedések: az ár-, a közlekedési tarifa- és a nyug­díjjárulék emelése volt az ér­deklődés előterében. A jöve­delemnövelő intézkedések kö­zül a béremelések részletei a közelmúltban váltak ismertté. A béremelések összesen kö­rülbelül 800 ezer dolgozót érintenek. így az állami ipar­ban és az egyéb ágazatokban mintegy 300 ezer munkás ré­szesül 7—8 százalékos bér­emelésben, körülbelül 100 ezer pedagógus 15—16 száza­lékos, 140 ezer belkereskedel­mi dolgozó 8—9 százalékos és több mint 50 ezer egészség- ügyi dolgozó havi átlagban 170—180 forintos fizetéseme­lést kap. Az állami építőipar­ban 100 ezer főt érint a kü- lönélési és 10 ezer főt a mun­kahelyi pótlék felemelése. A művezetők béremelése körül­belül 40 ezer főt érint, a csa- ládipótlék-rendezés 600 ezer családot, a nyugdíjemelés 367 ezer főt érint. Kétségtelen, hogy a jöve­delemnövekedés inkább az alacsony keresetű, a csökke­nés pedig a magas jövedelmű családoknál mutatkozik. Bár ez a jövedelmek differenciá­lásával szemben hat, úgy vél­jük, hogy a jövőt illetően a differenciálás helyes elvét fent kell tartani és lehetősé­get kell biztosítani a bérezési és anyagi érdekeltségi rend­szeren keresztül ennek érvé­nyesítésére. Február 1-éveJ életbelép a textilárleszállitásra vonatkozó határozat is, amely azt jelenti, hogy számos ruházati cikket — többek között olyan kere­sett árukat, mint egyes ágy­neműk, körkötött női haris­nya, kártolt gyapjúszövetek, szintetikus és műselvem kö­töttáru. néhány cipőfajta és más árut — mintegy 15—20 százalékkal olcsóbban vásá­rolhat a lakosság — mondot ta, majd az 1966. évi népgaz­dasági terv és költségvetés si- keres megvalósítása szem­pontiából jelentősek a Köz­ponti Bizottság határozata nyomán ez évben bevezetésre kerülő gazdaságiránvftási in­tézkedések. A kormány nem írt elő teljes termelési muta­tót az ipari tárcák részére, ami elősegíti a szükségletre termelés jobb érvényesítését. Előremutató Intézkedés a szállítási szerződések reform­ja is. A kidolgozott új jog­szabály megszünteti a terv és a szerződések, illetőleg a terv­időszak és a szerződési idő­szakok mechanikus kapcsola­tát. Néhány új rendelkezés lép életbe a beruházások, fel­újítások lebonyolítási rend­szerében. Tovább fejlesztjük a pré­mium- és nyereségrészesedési rendszert, a vállalatok érde­keltségét a devizagazdálkodás­ban. A gazdaságirányítási re­form céljaival összhangban 1366-ban javítjuk a költségve­tési szervek tervezési és gaz­dálkodási rendszerét is. Vállalatainknak az új gaz­daságirányítási intézkedések­kel kapcsolatban már 1966- ban fokozott figyelmet kell fordítaniok a piacra, az itt je­lentkező szükségletekre. Az a vállalat, amely erre időben felfigyel, anyagilag nem fog rosszul járni. Az elmondottakból is kitű­nik. hogy az 1966. évi gazdál­kodásban már" számos vonat­kozásban érvényesítjük a Központi Bizottság által meg­erősített irányelveket. A je­lentősebb intézkedésekre azon­ban 1967-ben és főleg 1968. január elsején kerül sor, ami­kor a reform teljes egészében életbe lép — jelentette ki Tí­már Mátyás, majd befejezésül többek között ezeket mon­dotta: 1966 harmadik ötéves ter­vünk kezdete. A terv fő ará­nyai már kialakultak. A még hátralevő munka megvalósítá­sakor biztosítani kell a beru­házások koncentrációját azok­ra a területekre, ahol az új létesítmények leginkább előse­gítik a gazdasági egyensúlyt és a fejlődés fokozott ütemét. Meg kell vizsgálni széles ösz- szefü égéséi ben a fő felhaszná­lók és más érdekelt szervek bevonásával néhány olyan kér­dést, amely alapvetően befo­lyásolja jövőnket. így energiagazdálkodásunk fejlesztését, ezen bélül a gáz- felhasználás programját, alu­mfniumfel dől gozó iparunk fej­lesztését, vegyiparunk, jármű­gyártási iparunk feladatait, a gépipar egyéb területein kiala- kítandó súlypontokat, a me­zőgazdasági járulékos beru­házások kérdését, az élelmi­szeripar fejlesztési lehetősé­geit. Ki kell dolgozni, illetve tovább kell fejleszteni azokat a koncepciókat, melyek a kö­vetkező 10—15 évre meghatá­rozzák feladatainkat. A vállalatok vezetői töre­kedjenek a belkereskedelem áruellátásának Javítására, az export terven felüli növelésé­re. Biztosítsák, hogy valódi kereslettel alá nem támasz­tott termelés sehol ne legyen. A felhasználók ne termeltes­senek és ne vegyenek át olyan termékeket, amelyeknek mi­nősége nem kielégítő és ame­lyeknek realizálása bizonyta­lan. A tervet azokon a terü­leteken teljesítsék túl, ahol ezt a népgazdaság érdekei való­ban szükségessé teszik. Javítani kell az exportcik­kek gazdaságosságát, helyt kell állni a világpiacon is cik­keink minőségével, korszerű­ségével. El kell érni, hogy a folyamatban levő nagy beru­házások az előirt határidőn« és a tervezett költségekkel valósuljanak meg. Fokozott szigorral kell fellépniük az állami és társadalmi ellenőr­zés szerveinek a rendet sértő, hanyagul gazdálkodó vállala­tokkal szemben. Az irányító szerveknek és a bankoknak fel kell figyelniük minden rendellenességre. Terveink végrehajtásában a legnagyobb feladatok a veze­tőkre hárulnak mind az ál­lamapparátus intézményeinél, mind a vállalatoknál. Rajtuk áll, hogy kihasználják azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyek a szocialista rend­szerben, a tömegek munkájá­ban rejlenek. A költségvetés vitáiéban fel­szólalt dr. Pesta László, a , Terv- és Költségvetési Bizott­ság előadója, Nagy József né könnyűipari miniszter, Szabó István, dr. Hornung Mátyás, Vida Miklós, dr. Stark Janka és Mohácsi Imre országgyű­lési képviselők. A továbbiakban Juhász Já­nos, Friss István, Széli János, dr. Törő Imre szólalt fel. Va_ 1 amennyiem elfogadásra aján­lották a költségvetési javas­latot. Ezután az elnök szüne­tet rendelt el, majd Vaas Ist­vánná elnökletével folytató­dott a tanácskozás. A csütör­töki ülésen Mihályfi Ernő, Varga István, Kovács József, dr. Fekszi István, Bódi László, Tóth László, Gazsó Sándor és Szendrei Sándor országgyűlési képviselők szólaltak fel. A költségvetés tervezetét vala­mennyiem elfogadták. Ezután az einőklő Vaas 1st. vánné a csütörtöki ülést be­zárta. Az országgyűlés pénte­ken délelőtt 10 órakor az 1966. évi költségvetés vitájá­val folytatja munkáját Zobák a legfőbb bányakerület A Mecseki Szénbányászati Tröszt termelő üzemeinek versenyében, mely a leg­jobb bányakerület cím és a vörös vándorzászló elnyeré­séért folyik, a múlt eszten­dő utolsó negyedévének ki­értékelése alapján ismét Zo- bák-akna lett az első. A verseny végeredményét a termelés, az összüzemi tel­jesítmény, a minőség és a baleseti gyakoriság értéke­lése adja. Zobák-akna 1965. utolsó három hónapjában a kö­vetkező erei mén veket ér­te el: termelési tervét 105,2 százalékra teljes tette, az önköltség ugyanakkor mint­egy 12 százalékkal, a ha­mutartalom pedig közel 5 százalékkal volt alacso- nyab a tervezettnél. Kevés­bé kedvező a baleseti sta­tisztika alakulása; csökkenés helyett kisebb emelkedés tapasztalható. Az utolsó ne­gyedévben többek között két halálos baleset is tör­tént. A zobáki üzem a verseny­ben összesen 437.9 pontot ért el. Második Szabolcs 334,3, harmadik Pécsbánya 293.6 ponttal. Kossuth-bánya és az Északi üzem a terv 100 százalékon aluli teljesí­tése miatt nem szerepel a kiértékelésben. Az 1966. évi versenyek előkészítése most folyik. A tröszt műszaki konferenciája az elmúlt napokban rögzí­tette az idei feladatokat: cél a minőségi szén meny- nyiségének növelése, a med­dőtartalom csökkentése, to­vábbá a geológiai viszonyok romlásából eredő termelés- kiesések csökkentése érde­kében tartalék munkahelyek kiképzése. Értékelték a kiszolgáló üzemek 1965. negyedik ne­gyedévi tevékenj’ségét is. A komlói Szénelőkészítő mű és az Újhegyi üzemek ver­senyében Újhegy szerezte meg az elsőséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom