Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
Vtläg proletárjai. egyesüljetek! Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács tapjq XXIII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM Ara 50 FILLÉR 1906. JANUAR 28., PÉNTEK Az 1966. évi állami költségvetés az országgyűlés előtt Csütörtökön dflélött 11 órákra- összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Szabó József Somogy megyei képviselő lemondott mandátumáról, és a megüresedett képviselői helyre Gombaszögi Jenő soronkövetkező pótképviselőt behívta. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottságban egy hely megüresedett. Vass Istvánná javaslatára az ország gyűlés egyhangúlag Molnár György Szolnok megyei képviselőt választotta meg a bizottság tagjává. Bejelentette az országgyűlés elnöke, hogy Klujber IAszló interpellációját, — amely a legutóbbi ülésszakon hangzott el, s az arra adott választ az országgyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa, 5. bekezdése alapján tanulmányozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizottságnak. A bizottság az interpellációban felvetett kérdés tanulmányozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos jelentését későbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Vass Istvánná ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1966 évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra kiadta az országgyűlés állandó bizottságainak és szétosztotta a képviselők között. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendéletekről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — a képviselők között ugyancsak szétosztotta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánná javaslatára az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s tartotta meg költségvetési expozéját. A pénzügyminiszter expozéja Az 1965-ös éwe4 lezárult a második ötéves terv időszaka — kezdte beszédét Timár Mátyás. — Az eltelt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Az ipari termelés 47 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági — a megelőző öt év átlagához képest — mintegy 10 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom 30, az összlakosság egy főre jutó reáljövedelme 20 százalékkal nőtt. A legjelentősebb tényező ez utóbbiban a munkások és alkalmazottak számának gyarapodása mintegy 400 ezer fővel, ami jelzi a társadalmunkban végbement hatalmas méretű átrétegeződést. Szerepet játszott a reáljövedelem emelkedésében a közvetett juttatások bővülése Is. Nem kedvező, hogy az élet- színvonal növekedésén belül, a teljesítményekkel szorosabban összefüggő reálbérek emelkedése csupán 8 százalék volt. A második ötéves terv folyamán hatalmas beruházd si programot hajtottunk végre — mondotta, majd így folytatta: A fejlődés bonyolultabb kérdései kerüllek előtérbe A második ötéves terv Időszakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági céljaink realizálásához, de elképzeléseinket nem valósítottuk meg maradéktalanul. Uj problémák jelentkeztek az ipar területén. Az 1956 utáni években a gazdaság rekonstrukciója jól haladt és előbb fejeződött be a tervezettnél. A rekonstrukció viszonylag egyszerűbb feladatának befejeztével ismét előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bonyolultabb kérdések. Ezek közül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly és az optimális fejlődési ütem biztosítása érdekében — a beruházásokat a belföldi szükségletek és a fizetési mérleg szempontjából legfontosabb területekre koncentráljuk. E téren nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Nem javult eléggé a termékek minősége, nem szélesedett kellően az export, a gazdaságosság sokhelyütt háttérbe szorult a mennyiségi feladatok mögött. Az indokoltnál nagyobb mértékben nőttek a készletek. A gazdaságirányítás rendszere nem biztosította eléggé a vállalatok önállóságát, azt, hogy a döntés joga és a felelősség ott érvényesüljön, ahol az a legindokoltabb. A mezőgazdaságról elmondotta. hogy bár az átszervezés alatt és után is emelkedett a termelés, javult a munka szervezettsége, mégis túlzottnak bizonyult a termelés emelésének tervezett üteme. Minthogy a nemzeti Jövedelem felhasználást oldalán a következtetéseket nem vontuk le időben, ez feszültségek forrásává vált. A nagy átalakulás jó előkészítéssel és kedvező légkörben folyt le, de az átszervezéssel járó problémákra nagyüzemi termelés megalapozásának folyamata, a termelőszövetkezeti vezetés személyi feltételeinek kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaság- irányítási kérdések (így például az árrendszer) lassították a fejlődés ütemét. E problémák újszerű megoldásokat követeltek, melyeknek objektív feltételeit, legkedvezőbb formáit azonban egy-két év alatt nem volt lehetséges kialakítani. Az említett okok következtében a nemzeti jövedelem az ötéves terv utolsó évében, a tervezett 36 százalékkal szemben csak 25—26 százalékkal volt magasabb az i960, évinél. Ugyanakkor a fogyasztás és a felhalmozás nem igazodott eléggé e változáshoz, ami külkereskedelmi mérlegünket kedvezőtlenül befolyásolta. A nemzeti jövedelem-kiesés nagyobb része a mezőgazdaságnál jelentkezett, a további rész az iparban, aminek oka elsősorban az önköltségcsökkentési feladatok nemteljesítése volt. Ez utóbbi, 5 év alatt — az eredeti tervhez viszonyítva — 9—10 milliárd forint bevételi kiesést okozott az államháztartásban. A fejlődés nagyobb ütemét lehetővé tevő módszerek és eszközök kialakítására számos intézkedés történt már a tervidőszak első éveiben is, majd 1964-ben a problémák széle- sebbkörű felmérése és a Központi Bizottság decemberi határozatai alapján. Nyilvánvaló azonban, hogy az említett kérdések, nem olyanok, amelyek könnyen megoldhatók. Szükségessé vált, a tapasztalatok alapján, gazdaságirányítási rendszerünk szélesebbkörű elemzése és átfogó reformjának kidolgozása, az iparosítás magasabb fokának és a szocialista mezőgazdaság követelményeinek megfelelően. Ezt tűzte napirendre a Központi Bizottság 1965-ben. E reform Dr. Tímár Mátyás pénzügyin! niszter mellett jelentős tényező gazdasági fejlődésünk biztosításában a távlati tervek elkészítése, az optimális fejlesztési arányok kimunkálása, a harmadik ötéves terv kidolgozása. Mindennek tükrében kell megítélni az elmúlt évet, az 1966-os népgazdasági tervet és a költségvetést is. . 1965 — eredményeink tükrében A szónok ezután arról beszélt, hogy az ipari termelés az elmúlt év folyamán jobban igazodott a szükségletekhez. Javult a vállalati gazdálkodás szervezettsége, szilárdult a bér- és munkafegyelem, aminek következtében emlkedett az egy dolgozóra jutó termelés. A termelés nöTanácskozik az országgyűlés vekedésének kereken 90 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A készletnövekedés üteme az előző évekhez képest mérséklődött. Jelentős eredményt értünk el a felesleges készletek mozgósításában. A vállalatok 5—6 milliárd forint értékű ilyen készletet értékesítettek, ennex mintegy felét a kereskedelem, leértékelés útján. A Közponu Bizottság 1964 decemberi határozatai más vonatkozásban is eredményre vezettek. A vállalatok nagy többsége teljesítette az önköltségcsökkentési tervet és többletexportot is produkált A mezőgazdaság össztermelése 3—4 százalékkal „in.a- radt a tervezettől, amiben legfőbb szerepet a természeti csapások játszottak. Az ár- és belvizek a mezőgazdaságban csaknem egymilliárd forint értékű terméskiesést okoztak. A száj- és körömfájás mintegy 800 millió forint kárt okozott. Az Állami Biztosító a termelőszövetkezeteket ért károkra az utóbbi évek térítéseinél jóval nagyobb összeget, több mint egymilliárd forintot fizetett ki. Az árvíz sújtotta területek terméskiesése ellenére gabonából a tervezett mennyiséget betakarítottuk és búzából elértük az eddigi legmagasabb holdankénti átlagot, 12,5 mázsát. Nem végleges adatok szerint a kukoricatermés holdankénti átlaga 16,8 mázsa, ami szintén jónak tekinthető. A száj- és körömfájás miatt a szarvasmarha-felvásárlás kismértékben lemaradt, a sertésfelvásárlás azonban ezt ellensúlyozta. Nagy volt a kiesés a zöldség-, szőlő-, gyümölcstermésben; ez összességében 20—25 százalékkal kevesebb volt az előző évinél, s ennek folytán a zöldség és gyümölcs fogyasztói ára is emelkedett. Az elmondottaknak megfelelő kép tükröződik az 1965-ös állami költség- vetés végrehajtásában is. Timár Mátyás ezután megemlítette, hogy az állami vállalatok jövedelmei összessé gükben megközelítik a tervezettet, majd arról beszélt, hogy a kiadások területén t költségvetésből finanszírozott beruházások elmaradtak a te: vezettől, a vállalati forrásokból megvalósított beruházó soknál viszont túlteljesít-'- volt. Eredménynek tékinth?- tő, hogy a befejezett lét*«"* mények száma nőtt. Míg 1964-ben 250, addig az 'elmúl í évben mintegy 300 jelentő sebb beruházás fejeződött be. A szociális kérdésekről szólva elmondotta, hogy a tervben és költségvetésben előirányzott családi pótlék és nyugdíjemelés is megtörtént, éves kihatása összesen 770 millió forint. A lakosság pénzbevételei öszességükben az előirányzatnak megfelelően alakultak. A takarékbetétállomány az év során 3,5 milliárd forinttal növekedett. Külkereskedelmi és fizetési mérlegünk a tervezettnek megfelelően alakult. Megjegyzendő az is, hogy az export növelésére irányuló erőfeszítések nem jártak együtt az exportcikkek gazdaságossáaá- nak javulásával. Ezért jelentős külkereskedelmi árV- egyenlítési többletigény keletkezett — mondotta, ma:d hangsúlyozta, hogy az e’é t eredmények mellett a jövőben előtérbe kell helyeznünk a gazdaságirányítás reformját és a távlati tervek, illetve a harmadik ötéves terv kidolgozását. (Folytatás a 3. oldalon)