Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

Vtläg proletárjai. egyesüljetek! Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács tapjq XXIII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM Ara 50 FILLÉR 1906. JANUAR 28., PÉNTEK Az 1966. évi állami költségvetés az országgyűlés előtt Csütörtökön dflélött 11 órákra- összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság pót­tagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Szabó József Somogy megyei képvi­selő lemondott mandátumáról, és a megüresedett képviselői helyre Gombaszögi Jenő soronkövetkező pótképviselőt be­hívta. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottság­ban egy hely megüresedett. Vass Istvánná javaslatára az ország gyűlés egyhangúlag Molnár György Szolnok megyei képvi­selőt választotta meg a bizottság tagjává. Bejelentette az országgyűlés elnöke, hogy Klujber IAszló interpellációját, — amely a legutóbbi ülésszakon hangzott el, s az arra adott választ az országgyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa, 5. bekezdése alap­ján tanulmányozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizott­ságnak. A bizottság az interpellációban felvetett kérdés ta­nulmányozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos jelentését későbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Vass Istvánná ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1966 évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra kiadta az országgyűlés állandó bizottságainak és szétosztotta a kép­viselők között. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű ren­déletekről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezései­nek megfelelően — a képviselők között ugyancsak szétosz­totta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánná javaslatára az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s tartotta meg költségvetési expozéját. A pénzügyminiszter expozéja Az 1965-ös éwe4 lezárult a második ötéves terv időszaka — kezdte beszédét Timár Má­tyás. — Az eltelt öt év jelen­tős fejlődést hozott a gazda­ságban. Az ipari termelés 47 százalékkal emelkedett, a me­zőgazdasági — a megelőző öt év átlagához képest — mint­egy 10 százalékkal. A kiske­reskedelmi forgalom 30, az összlakosság egy főre jutó reáljövedelme 20 százalékkal nőtt. A legjelentősebb ténye­ző ez utóbbiban a munkások és alkalmazottak számának gyarapodása mintegy 400 ezer fővel, ami jelzi a társadal­munkban végbement hatal­mas méretű átrétegeződést. Szerepet játszott a reáljöve­delem emelkedésében a köz­vetett juttatások bővülése Is. Nem kedvező, hogy az élet- színvonal növekedésén belül, a teljesítményekkel szorosab­ban összefüggő reálbérek emelkedése csupán 8 százalék volt. A második ötéves terv folyamán hatalmas beruházd si programot hajtottunk végre — mondotta, majd így foly­tatta: A fejlődés bonyolultabb kérdései kerüllek előtérbe A második ötéves terv Idő­szakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági cél­jaink realizálásához, de elkép­zeléseinket nem valósítottuk meg maradéktalanul. Uj prob­lémák jelentkeztek az ipar te­rületén. Az 1956 utáni évek­ben a gazdaság rekonstruk­ciója jól haladt és előbb fe­jeződött be a tervezettnél. A rekonstrukció viszonylag egy­szerűbb feladatának befejez­tével ismét előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bo­nyolultabb kérdések. Ezek kö­zül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly és az optimális fejlődési ütem biz­tosítása érdekében — a be­ruházásokat a belföldi szük­ségletek és a fizetési mérleg szempontjából legfontosabb területekre koncentráljuk. E téren nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Nem ja­vult eléggé a termékek mi­nősége, nem szélesedett kellő­en az export, a gazdaságosság sokhelyütt háttérbe szorult a mennyiségi feladatok mögött. Az indokoltnál nagyobb mér­tékben nőttek a készletek. A gazdaságirányítás rendszere nem biztosította eléggé a vál­lalatok önállóságát, azt, hogy a döntés joga és a felelősség ott érvényesüljön, ahol az a legindokoltabb. A mezőgazdaságról elmon­dotta. hogy bár az átszerve­zés alatt és után is emelke­dett a termelés, javult a mun­ka szervezettsége, mégis túl­zottnak bizonyult a termelés emelésének tervezett üteme. Minthogy a nemzeti Jövede­lem felhasználást oldalán a következtetéseket nem vontuk le időben, ez feszültségek for­rásává vált. A nagy átalakulás jó elő­készítéssel és kedvező légkör­ben folyt le, de az átszerve­zéssel járó problémákra nagy­üzemi termelés megalapozásá­nak folyamata, a termelőszö­vetkezeti vezetés személyi fel­tételeinek kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaság- irányítási kérdések (így pél­dául az árrendszer) lassítot­ták a fejlődés ütemét. E prob­lémák újszerű megoldásokat követeltek, melyeknek objek­tív feltételeit, legkedvezőbb formáit azonban egy-két év alatt nem volt lehetséges ki­alakítani. Az említett okok következ­tében a nemzeti jövedelem az ötéves terv utolsó évében, a tervezett 36 százalékkal szem­ben csak 25—26 százalékkal volt magasabb az i960, évi­nél. Ugyanakkor a fogyasztás és a felhalmozás nem igazo­dott eléggé e változáshoz, ami külkereskedelmi mérlegünket kedvezőtlenül befolyásolta. A nemzeti jövedelem-kiesés na­gyobb része a mezőgazdaság­nál jelentkezett, a további rész az iparban, aminek oka elsősorban az önköltségcsök­kentési feladatok nemteljesí­tése volt. Ez utóbbi, 5 év alatt — az eredeti tervhez viszo­nyítva — 9—10 milliárd forint bevételi kiesést okozott az ál­lamháztartásban. A fejlődés nagyobb ütemét lehetővé tevő módszerek és eszközök kialakítására számos intézkedés történt már a terv­időszak első éveiben is, majd 1964-ben a problémák széle- sebbkörű felmérése és a Köz­ponti Bizottság decemberi ha­tározatai alapján. Nyilvánvaló azonban, hogy az említett kér­dések, nem olyanok, amelyek könnyen megoldhatók. Szük­ségessé vált, a tapasztalatok alapján, gazdaságirányítási rendszerünk szélesebbkörű elemzése és átfogó reformjá­nak kidolgozása, az iparosítás magasabb fokának és a szo­cialista mezőgazdaság követel­ményeinek megfelelően. Ezt tűzte napirendre a Központi Bizottság 1965-ben. E reform Dr. Tímár Mátyás pénzügyin! niszter mellett jelentős tényező gaz­dasági fejlődésünk biztosítá­sában a távlati tervek elké­szítése, az optimális fejleszté­si arányok kimunkálása, a harmadik ötéves terv kidol­gozása. Mindennek tükrében kell megítélni az elmúlt évet, az 1966-os népgazdasági tervet és a költségvetést is. . 1965 — eredményeink tükrében A szónok ezután arról be­szélt, hogy az ipari termelés az elmúlt év folyamán job­ban igazodott a szükségletek­hez. Javult a vállalati gazdál­kodás szervezettsége, szilár­dult a bér- és munkafegye­lem, aminek következtében emlkedett az egy dolgozóra jutó termelés. A termelés nö­Tanácskozik az országgyűlés vekedésének kereken 90 szá­zaléka a termelékenység emel­kedéséből származott. A kész­letnövekedés üteme az előző évekhez képest mérséklődött. Jelentős eredményt értünk el a felesleges készletek mozgó­sításában. A vállalatok 5—6 milliárd forint értékű ilyen készletet értékesítettek, ennex mintegy felét a kereskedelem, leértékelés útján. A Közponu Bizottság 1964 decemberi ha­tározatai más vonatkozásban is eredményre vezettek. A vál­lalatok nagy többsége teljesí­tette az önköltségcsökkentési tervet és többletexportot is produkált A mezőgazdaság összterme­lése 3—4 százalékkal „in.a- radt a tervezettől, amiben legfőbb szerepet a természeti csapások játszottak. Az ár- és belvizek a mezőgazdaságban csaknem egymilliárd forint értékű terméskiesést okoztak. A száj- és körömfájás mint­egy 800 millió forint kárt oko­zott. Az Állami Biztosító a termelőszövetkezeteket ért ká­rokra az utóbbi évek téríté­seinél jóval nagyobb össze­get, több mint egymilliárd fo­rintot fizetett ki. Az árvíz sújtotta területek terméskiesése ellenére gabo­nából a tervezett mennyiséget betakarítottuk és búzából el­értük az eddigi legmagasabb holdankénti átlagot, 12,5 má­zsát. Nem végleges adatok szerint a kukoricatermés hol­dankénti átlaga 16,8 mázsa, ami szintén jónak tekinthető. A száj- és körömfájás miatt a szarvasmarha-felvásárlás kismértékben lemaradt, a ser­tésfelvásárlás azonban ezt el­lensúlyozta. Nagy volt a ki­esés a zöldség-, szőlő-, gyü­mölcstermésben; ez összessé­gében 20—25 százalékkal ke­vesebb volt az előző évinél, s ennek folytán a zöldség és gyümölcs fogyasztói ára is emelkedett. Az elmondottak­nak megfelelő kép tükröző­dik az 1965-ös állami költség- vetés végrehajtásában is. Timár Mátyás ezután meg­említette, hogy az állami vál­lalatok jövedelmei összessé gükben megközelítik a terve­zettet, majd arról beszélt, hogy a kiadások területén t költségvetésből finanszírozott beruházások elmaradtak a te: vezettől, a vállalati források­ból megvalósított beruházó soknál viszont túlteljesít-'- volt. Eredménynek tékinth?- tő, hogy a befejezett lét*«"* mények száma nőtt. Míg 1964-ben 250, addig az 'elmúl í évben mintegy 300 jelentő sebb beruházás fejeződött be. A szociális kérdésekről szól­va elmondotta, hogy a terv­ben és költségvetésben elő­irányzott családi pótlék és nyugdíjemelés is megtörtént, éves kihatása összesen 770 millió forint. A lakosság pénzbevételei öszességükben az előirányzat­nak megfelelően alakultak. A takarékbetétállomány az év során 3,5 milliárd forinttal növekedett. Külkereskedelmi és fizetési mérlegünk a tervezettnek megfelelően alakult. Megjegy­zendő az is, hogy az export növelésére irányuló erőfeszí­tések nem jártak együtt az exportcikkek gazdaságossáaá- nak javulásával. Ezért jelen­tős külkereskedelmi árV- egyenlítési többletigény kelet­kezett — mondotta, ma:d hangsúlyozta, hogy az e’é t eredmények mellett a jövő­ben előtérbe kell helyeznünk a gazdaságirányítás reformját és a távlati tervek, illetve a harmadik ötéves terv kidol­gozását. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom